A neves magyar ferencista blogger cikket írt, dicsőítendő az eretnek római pápát. Ebben semmi hírérték nincs, viszont nagyon helyesen rámutat az egész ferencista őrület gyökereire, elsősorban a felszabadítási teológiára.

Hozzá kell tenni, a felszabadítási teológia ártalmatlan gyerekjáték a mai tomboló-romboló ferencizmushoz képest.

Annak idején, a felszabadítási ideológia fénykorából, a 80-as évek közepéről személyes tapasztalatom kubai 6-éves életemből ennek a eszmének a megerősödése Latin-Amerikában.

Kubában drasztikus változást hozott ez az eszme. A kubai kommunizmus a lehető legleninistább módon állt a valláshoz, azaz a szovjet 20-as évek agresszív ateizmusát alkalmazta. Hívőnek lenni erősen "forradalomellenes" szagú tevékenység volt. A rezsim ragaszkodott a merev materializmushoz, nem fogadta el egyes nyugati kommunisták megváltozott álláspontját ebben a kérdésben. A kubai elit merevebb volt még a szovjetnél is e tekintetben, mely legalábbis hasznos társutasként elismert egyes hívő mozgalmakat.

Aztán a kubai kormányzat felismerte, vannak olyan jelentős mozgalmak Latin-Amerikában, melyek tulajdonképpen mindenben egyetértenek a hivatalos kubai ideológiával, az egyetlen akadály, hogy ez az egyetértés együttműködéssé alakuljon a harcos kubai ateizmus, ez ugyanis elfogadhatatlanná teszi a kubai rendszert a mélyen hívő katolikus-progresszívek számára.

A felszabadítási teológia kb. olyan, mintha a marxizmusból kivennénk a történelmi materializmust. Az irányzat filozófia értelemben abszolút keresztény, s ilyen alapról fogadja el a marxista tanítás kereszténységgel nem ütköző részét (ami a nagyobb rész).

Fidel Castro éles eszű ember volt, s azonnal reagált is. 1984 körül kezdődött el Kubában az ateista propaganda lassú leépítése. A végén a folyamat eljutott oda, hogy ki lett mondva: az ember lehet egyszerre keresztény és kommunista. Én 1980-1986 között éltem Kubában, 1984 decembere volt az első év ez idő alatt, amikor lehetett Havannában karácsonyfákat látni immár nyilvános helyeken is, korábban ez csakis katolikus templomokon belül volt lehetséges. Ez az akkoriban évente többször Kubába látogató két híres brazil felszabadításteológus, Leonardo Boff és Frei Betto tevékenységnek láétható eredménye volt.

A fekszabadító teológia központi gondolata, a társadalmi igazságtalanság felszámolásának támogatása nélkül a keresztény üzenet nem hiteles. Ugyanis napjainkban a bűn legfőbb megjelenési formája a polgári társadalom, mely a kizsákmányolásra épül. Ahogy annak idejéb a zsidók felszabadultak az egyiptomi "rabszolgaságból", úgy ma fel kell szabadítani a dolgozókat a tőke rabsága alól, ez minden igaz keresztény kötelezettsége.

Mindez természetesen mélyen eretnek tanítás. S nem azért amit állít, hiszen a polgári társadalom tényleg erkölcsi rossz, s tényleg probléma a kizsákmányolás és az elnyomás. Sőt, azzal sincs semmi gond, ha valaki harcol egy igazságosabb társadalomért. A gond azonban az, hogy egyszerűen nem ez a kereszténység feladata.

Miért imádják a kereszténység legvadabb ellenségei is a felszabadítási teológiát? Egyszerű a válasz: valójában itt az a kripto-ateista lenéző hozzáállás köszön vissza, hogy a kereszténység foglalkozzon rákos kisgyerekek simogatásával, hajléktalanszállókkal, s osszon ételt a szegényeknek, de egyébként kussoljon, mert nem dolga "belepofázni" a közéleti kérdésekbe, sőt a legjob, ha a vallástról se "papol", mert az úgyis cáfolta már a tudomány. Magyarul: legyen a vallás egyfajta jótékonysági klubmozgalom.

Mindez kb. olyan mintha valaki kijelentené: az operaház célja valójában az, hogy az oda látogató nők megmutathassák ékszereiket egymásnak a szünet alatt. Persze lehet ez is szempont, végülis a társasági szerep is fontos, dehát mindez nagyjából tizedrangú az operaház lényegéhez képest.

Ez pont ugyanaz, ami Jézus idejében is történt: a korai követők egy része akkor pártolt el Jézustól, amikor ő nyilvánvalóvá tette, nem indít szabadságharcot Róma ellen. Pedig nyilván az is fontos cél lehetett, hogy a zsidók szabaduljnak fel a római irányítás alól, csak éppen nem ez volt Jézus tevékenységének a célja.

Szóval, maradva az eretnek római pápa könyvének magyar címénél: én szeretnék mindent megtenni, hogy még véletlenül se álmodjak együtt Ferivel, nem szeretnék ugyanis ateista rémálmokban részt venni semmilyen formában.