Korábbi cikkemhez, íme pár kifejezetten érdekes nyelvi kategória. Mindenhol meg fogom írni, mi a helyzet az általam beszélt 5 nyelvvel (magyar, bolgár, spanyol, orosz, angol) és további 10 nyelvvel, melyből rendelkezem valamilyen szintű ismeretséggel (latin, ógörög, héber, koreai, szuahéli, szerb-horvát-bosnyák-montenegrói, szlovén, finn, baszk, asszír). Kiválasztottam 8 kategóriát: 4 hangtanit és 4 nyelvtanit.

Hangsúly

A világ nyelveinek kb. felében nincs rögzített hangsúly. Felében a hangsúly rögzített, a leggyakoribb helyzet az első szótag és az utolsó szótag.

• nincs rögzített hangsúly: bolgár, spanyol, orosz, angol, latin, ógörög, koreai, szerb-horvát-bosnyák-montenegrói, szlovén, baszk,
• rögzített hangsúly első szótagon: magyar, finn,
• rögzített hangsúly utolsó szótagon: héber,
• rögzített hangsúly utolsó előtti szótagon: szuahéli, asszír.

Alapvetően a mozgó hangsúly előnye: a nagyobb dallamosság. Természetesen jóval könnyebb megtanulni a rögzített hangsúlyt mozgó hangsúlyú anyanyelvvel, mint fordítva.

Szóhanglejtés

Hanglejtés minden nyelvben van természetesen. A nyelvek kétharmadában mind szó, mind mondat szinten, egyharmadában csak mondat szinten. Egyes kelet-ázsiai, afrikai és más nyelvekben bonyolult hanglejtés rendszer van.

Amikor annak idején úgy döntöttem, megismerkedem egy kelet-ázsiai nyelvvel, éppen azért választottam a koreait, mert abban kivételesen nincs szóhanglejtés (a kínaiban, japánban, vietnámiban van). A zenei hallásom se jó, szóval meg akartam kímélni magamat a hanglejtésektől. A kínaiban pl. 5 szóhanglejtés van: 5 a mandarinban és 6 a kantoniban. Ezek közül én 3-at vagyok képes meghallani, s azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül.

Valószínűleg a világ egyik legbonyolultabb feladata, amikor egy szóhanglejtés nélküli anyanyelvű ember meg akar tanulni egy szóhanglejtéses nyelvet: először csak az egyes hanglejtés típusok helyes megkülönböztetéséhez hetek kellenek, majd hónapok az utánzáshoz.

Összes "nyelvem" szóhangsúly nélküli, egyedül a szerb-horvát-bosnyák-montenegróiban és a szlovénben van szóhangsúly, de sokkal-sokkal egyszerűbb a távol-keleti rendszereknél: 2 szóhangsúly van, szerepük korlátozott, s az anyanyelvi beszélők jelentős része nem is használja őket.

Magánhangzók száma

A leggyakoribb: 5-6 magánhangzó megléte. Ennél több ritkaság, s az ennél kevesebb még nagyobb ritkaság. Tudomásom szerint a kaukázusi nyelvek a rekorderek: az abházban pl. közel 60 mássalhangzóhoz van 2 magánhangzó.

Az egyszerűsék kedvéért itt csak a teljesértékű magángangzó fonémákat figyelembe véve, de belőlük is kivéve a kettőshangzókat, a hangsúly hiányában redukált hangokat, és azokat az eseteket, ahol az eltérés jól leírható szimplán rövidség/hosszúság mentén:

• 5 magánhangzó: spanyol, latin, héber, szuahéli, szerb-horvát-bosnyák-montenegrói, baszk,
• 6 magánhangzó: bolgár, orosz, asszír,
• 7 magánhangzó: ögörög,
• 8 magánhangzó: koreai, szlovén, finn,
• 9 magánhangzó: magyar, angol (amerikai).
• 11 magánhangzó: angol (brit).

Zöngésség/zöngétlenség

Gyakorlatilag minden európai nyelv jellemzője, hogy vannak zöngésségi párok a mássalhangzóknál. A magyarban például a következőek ezek:

• zárhangoknál: k/g, p/b, t/d, ty/gy
• réshangoknál: f/v, sz/z, s/zs,
• zár-réshangoknál: c/dz, cs/dzs.

Nem alkotnak párt a magyarban:

• csak zöngés: m, n, ny, l, r,
• rendesen zöngés, de zöngétlenedhet (viszont a zöngétlen változat nem önálló fonéma): j.
• rendesen zöngétlen, de zöngésedhet (viszont a zöngés változat nem önálló fonéma): h.

Na most, úgy tűnik a zöngésedés/zöngétlenedés általános jelenség, pedig nem az. Annak ellenére, hogy logikus lenne, hiszen a könnyebb ejtés miatt a hangok hatnak egymásra, s a zöngésség szerinti különbség igencsak nehezíti két szomszédos hang ejtését.

Viszont ténylegesen a következő esetek lehetnek, kicsit leegyszerűsítve:

• a zöngésségi asszimilálódás lehetséges, de nem kötelező, jellemzően stílus kérdése, azaz a művelt beszéd nem asszimilál, míg a köznapi igen: spanyol, latin, héber, baszk - nyilván ez a legszabadabb állapot, hiszen bárhol lehet zöngés és zöngétlen hang is, íme egy példa, mely magyarul és spanyolul szinte azonosan hangzik: "Afganisztán" - a szó eleje spanyolul ejthető "afg" vagy "avg" alakban is, míg magyarul csak "avg" alakban,
• kötelező zöngésségi asszimiláció, jellemzően hátrafelé, de esetenként előre is: magyar, angol, ógörög, szuahéli, szerb-horvát-bosnyák-montenegrói,
• kötelező zöngésségi asszimiláció, jellemzően hátrafelé, de esetenként előre is + szóvégen a zöngések átmennek zöngétlen párjukba: bolgár, orosz, szlovén, asszír,
• ahol teljesen kötött mindez, a zöngés-zöngetlen párok egyetlen fonéma, a normál ejtés a zöngetlen, míg amikor két zöngés hang közé kerülnek, zöngésednek: koreai - a koreiaknak a legnehezebb emiatt, számukra megerőltető máshol mint két zöngés hang között zöngés hangot ejteni a zöngés/zöngétlen párokból - pl. a "Budapest" szó leggyakoribb ejtése kb. "pudabheszüdü".

A finnt nemigen lehet sehová se besorolni, eredetileg nem is voltak benne zöngés zár- és réshangok, csak idegen szavakban.

Nyelvtani nemek száma.

• nincsenek nyelvtani nemek: magyar, koreai, finn, baszk,
• 2 nyelvtani nem: héber, asszír,
• 3 nyelvtani nem: bolgár, spanyol (valójában csak 2 van, s maradványai a harmadiknak), orosz, angol (valójában nincsenek, csak maradványok), latin, ógörög, szerb-horvát-bosnyák-montenegrói, szlovén,
• 8 nyelvtani nem: szuahéli.

Esetek száma

Itt örök vita, mi számít esetnek. A legszorosabb meghatározást figyelembe véve: csak az eset, mely minden névszón használható (tehát pl. nincs korlátozva tulajdonnevekre, névmásokra, stb.), s minden számban is létezik.

Az eredmény:

• nincsenek esetek: bolgár, spanyol, angol, héber, szuahéli, asszír,
• 4 eset van: ógörög,
• 5 eset van: latin,
• 6 eset van: orosz, szerb-horvát-bosnyák-montenegrói, szlovén,
• 12 eset van: koreai, baszk,
• 15 eset van: finn,
• 17 eset van: magyar.

Névelők

• Határozott és határozatlan névelő: magyar, spanyol, angol, baszk, asszír,
• Csak határozott névelő: bolgár, ógörög, héber,
• Nincsenek névelők: orosz, latin, koreai, szuahéli, szerb-horvát-bosnyák-montenegrói, szlovén, finn.

Udvariassági használat

Azaz ki van-e fejezve az adott nyelvben az udvariasság nyelvtani eszközzel. Lásd magyarul: Ön/maga.

Íme az egyes nyelvekben az udvariasság kifejezése:

• többes szám második személy használata: bolgár, orosz, szerb-horvát-bosnyák-montenegrói, szlovén, finn (alig van használatban),
• harmadik személy használata: héber (alig van használatban), asszír,
• önálló személyes névmás és második személy használata: baszk,
• önálló személyes névmás és harmadik személy használata: magyar, spanyol,
• nincs kifejezése: angol, latin, ógörög, szuahéli,
• 7-szintű rendszer önálló nyelvtani elemekkel: koreai (5 van aktív használatban, 2 elavultnak számít).