Előre bocsátom: utoljára kb. 20 éve játszottam társasjátékot.
Mondjuk vegyük a Monopoly-t. Lehetne más is, mindegy. De a Monopoly-ra legalább emlékszem. A lényeg azonban: olyan játék legyen, melynek nincs közvetlen hatása a valós életre, azaz pl. nem lehet erotikus játék vagy pénzes játék se, de teljesen valóságfüggetlen se lehet, azaz legalább annak az elemnek meg kell lennie, hogy a nyertes örül, a vesztes meg szomorú, s mindkettő elismert tény a játékosok által.
A kérdés ilyenkor: mennyire veszi komolyan a játékot a játékos. A két véglet:
- a túl laza játékos, aki oda se figyel az egészre, minden gesztusa azt jelzi, ennek az egésznek semmi értelme,
- a fanatikus játékos, aki a játékot a valóság fölé emeli.
Úgy vélem, az előbbi a vallási fanatikus, utóbbi pedig a következetes liberális.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2022.02.27. 14:43:02
a szüleimnek közéleti és munkahelyi konfliktusai voltak főnökeikkel. akikkel együtt nyaraltunk, teleltünk a szot üdülőben. a főnök gyerekeivel társasjátékoztam. nem vettem komolyan. hagytam őket nyerni. és ezt látta a párttiktár. és azt mondta, hogy a vacsora asztalnál üljek oda a családdal. és azt mondta, hogy na, tessék. a pincérek oda vitték a legnagyobb rántott szeleteket. ez volt békülés a szocializmusban. a nagyadag bécsi borjú volt a pacifikáció.
és a másik oldalról ha valaki konfliktust akar provokálni, akkor annak is legjobb módja a "társasjáték". vegye véresen komolyan. ha nyer, akkor alázza meg az ellenfelet. ha veszít, akkor a lehető leghangosabban kiáltson csalást. tuti a konfliktus. ezt "játszák" a politikusok.
persze van egy harmadik eset is, amikor valaki korrekt módon komolyan társasjátékozik. a kádár rendszerben működött a magyar kártya és a sakk a kocsmákban, egy időben még a köztereken is. kibicekkel. az szocializáció. a világi kultúra alapja.
adventi sakkverseny kárpátalján.
karpataljalap.net/sites/default/files/styles/large/public/2019/12/24/kepek/%3Cem%3ECikk%20szerkeszt%C3%A9se%3C/em%3E%20Adventi%20sakkverseny/adventi-sakkverseny.jpg?itok=q7lDS9Yi
errefelé a helyi sport club a sakk mellett többek között darts, petanque, frizbi szakosztályokat is indított. ezeket senki se veszi túl komolyan. ahogyan például az amerikai focit se. az amatőrizmus klasszikus szocializáció.
a profizmus (pénzkereset) klasszikus liberalizáció.
Serény Vélemény 2022.02.27. 15:02:40
www.gemklub.hu/tiltott-sivatag-forbidden-desert-950?gclid=Cj0KCQiA3-yQBhD3ARIsAHuHT65t7wWJusan6eqVuizhAN_4kVZdhzURB_TTVksT6q05HrU_JeyqBwMaAoDoEALw_wcB
kooperációs társasjáték: iszonyat nehéz, nagyon sokat kell agyalni, és kommunikálni a társakkal. Ha egy ember veszít, Akkor mindenki.
@cvsvrs: A 90-es évek vége felé még a Keleti Pu előtti "gödörben" pénzért lehetett sakkozni. Hiperbrutál volt, ui a szakadt bácsika, lehetett akár sakk mester is... az ellenfél meg akár hasonló kvalitású sakkozó is.
2022.02.27. 17:20:25
a szocializmusban néhány dolog nagyon is jól működött. ezeknek kevés közük volt a marxizmus-leninizmushoz. leginkább a késő kádári konszolidációs politikából következtek. és az is el lett törölve mondván, hogy azok is 56-os politikai gyilkosságok következményei.