Ez nem a Brian élete. Ez a ballib ellenzék.

Szóval nagyjából a következő kép alakult ki. Az egész ballib ellenzék keményen harcolni fog a parlamentben Zorbán diktatúrája ellen. Arról viszont sajnos nem született megegyezés, hogy ki hogyan fog szinte parrizánharcot folytatni a parlamentben.

Az egyik párt úgy, hogy nem megy el az alakuló ülésre, csak másnap megy be. A másik meg bemegy, esküt tesz, de eskü után elhagyja a termet.

A többiekrők még nincs hír. De igyekszem megjósolni a maradék 4 párt magatartását.

Lesz egy nagyon radikális rész, mely egész 72 órát fog várni az alakuló ülés után. S olyan, mely bemegy megalakulni, s aztán nem hagyja el a termet, de dühösen fog nézni az ülés alatt. Aztán lesz aki aznap nem mosakszik, s mosdatlanul esküszik fel az alkotmányra. Végül olyan is, mely bemegy, nem néz dühösen, nem bojkottál, de aztán minden második héten tiltakozásképpen nem használja a parlamenti vécéket.

Minderről egy régi, de igaz történet jut eszembe: Havanna, 1984, KGST-csúcstalálkozó. Apám részt vett a zárt üléseken is. S mesélte: egyik nap a keletnémet delegációvezető felállt és 4-5 percen keresztül egy teljesen sablonos, semmitmondó beszédet tartott, benne közhelyekkel, a korabeli sablonokkal, lásd "éljen a testvéri barátság", "éljen a Szovjetunió", stb., azonban mindezt mérgesen nézve, üvöltve adta elő. Apám se értette, s végül esélye lett megkérdezni a magyar delegáció vezetőjét - aki Marjai József volt, Kádár bizalmasa és nemzetközi gazdasági főembere -, mégis mit jelent ez a keletnémet produkció, mire ő elmondta "a szovjet elvtársak nem támogatták Honecker egyik ötletét, ezért nagyon durcisok, ezt akarták érzékeltetni".