A liberális nézet szerint a pénz szabadon felhasználható jogos tulajdonosa által. Sőt bármilyen költés, a legabszurdabb is, hasznos, hiszen mozgatja a gazdaságot.

A liberálisok még a Bibliára is szoktak hivatkozni e tekintetben. A tálentumos Jézus-példabeszédre. Ennek lényege: egy gazdag ember 3 szolgájára pénzt bízott, míg ő távol van, gazdálkodjanak jól, aztán amikor visszatért, elszámoltatta a szolgákat. 2 szolga befektette a pénzt, nyert is, a gazdag ember megdicsérte őket, s részt adott nekik a nyereségből. 1 szolga azonban szimplán visszaadta a pénzt, arra hivatkozva, félt a veszteségtől,. ezért inkább elásta a pénzt. Rá a gazdag ember nagyon dühös lett, keményen meg is büntette ezt a haszontalan szolgát.

Persze még ha el is fogadjuk, hogy lám Jézus pozitívan értékeli a pénzcsinálást, ebből még nem következik bármilyen pénzköltés igenlése.

Még a klasszikus liberálisok se gondolták a pénzt öncélnak. Akkor még hatott a premodern elképzelés, hogy az elit lekötelezettje a társadalomnak, s nem lehetséges parazita típusú gazdaság, hanem a gazdag ember örüljön annak, hogy szemben a társadalom 99 %-ával nem kell dolgoznia, megélhetése maximálisan biztosított, így cserébe szabad idejét köteles hasznosan tölteni: vagy ő maga csináljon valami értelmeset vagy legalább finanszírozzon meg tehetséges embereket, akik képtelenek piaci értéket létrehozni, azaz megélni, de társadalmilag hasznos dolgot csinálnak. Azt hirdették, a gazdagságnak igenis van társadalmi oldala is, azaz a gazdag nem lehet fügetlen a társadalomtól, melyből gazdag lett.

Ma már persze mindez elavultnak számít. A mai ideál a pénzszóró milliomos celeb, aki semmi értelmeset nem csinál, gyakorlatilag egész évben nyaral és drogozik.

A konkrét vitám kb. 30 éve volt, egy kommunistával. Hozzáteszem: én akkor még liberális voltam, azaz akkori nézeteimmel messze nem értek már egyet. A konkrét vitatéma: egy pezsgőgyártó cég reklámja, melyben egy fürdőkádat megtöltenek pezsgővel, majd belefekszik egy csinos nő. Utalás az ókori Rómára, ahol a szuoergazdag nők tejjel töltöttek meg fürdőkádat, s ebben hevertek - a tej állítólagos kozmetikai hatása miatt.

Én elmondtam a liberális mantrát, hogy mindezzel semmi gond, hiszen ki van minden fizetve, stb. Még ki is számoltam, ez kb. 60-80 liter pezsgő, s nyilván nem a legdrágábbat használták fel. A kommunista ismerős viszont azt, ez erkölcstelen. Mármint nem maga a reklám, nem maga a szituáció, hiszen nem volt benne semmi pornográf, a nő estélyi ruhában ült a kádban, normál pózban. Ő azt mondta, azért erkölcstelen, mert egyszerűen a pezsgő nem erre való, hanem megivásra. Ez olyan, mint finom ebédet készíteni, majd azt kidobni a szemetesbe.

Bár még nem értettem egyet, mindenesetre elgondolkoztam. Amint kigyógyultam a liberalizmusból pár évvel később, magam is így kezdtem látni. Hiszen a szabad piacgazdaság egyik erkölcsi bűne a pazarlás, márpedig ez a reklám éppen a pazarlást magasztalta.

Amiben egyetértettünk: a reklámfilm jó mint ötlet, mármint finoman erotikus. Később el is készítettem az amatőr verzióját, csak fényképben, mert videókamerám nem volt, amikor lett kádam 1997-ben: félig megtöltöttem vízzel, a múzsám meg bevállalós típus, szóval vállalta a 10-perces üldögélést benne mint modell.