A mérséklet nem minden esetben érték.

Amerikai protestánsoktól ismerem legjobban ezt a jelenséget, mármint azoktól, akik igyekeznek még ragaszkodni a keresztény elvekhez. Amint csökken az aktív egyháztagok száma, ez mindig vészharangot kongat. Amerikában már tisztán túlélési szemszpontból is, mert a hívők adományain kívül gyakorlatilag nem kétezik más anyagi forrás, szóval ha lemegy a hívők száma, a pénz is lemegy, s aztán az állások is megszűnnek. Nem lehet ugyanis mindent önkéntességi alapra tenni, így nem végezhető teljesértékű munka.

Szóval amikor lecsökken a hívők száma, a jellemző reakció a modernizáció. Lásd, ósdiak vagyunk, nem alkalmazkodunk a korhoz, ezért nem jönnek az emberek. Aztán alkalmazkodunk, merészen modernizálunk. Majd még kevesebb ember jön.

Meglepő, pedig nem az. Eddig legalább a hagyományhű kevesek eljöttek, de most már ők se, mert nekik meg nem tetszenek az újítások. A modernséget követelők meg se eddig sem jöttek, s most se fognak, mert nekik a teljes likvidálás lenne csak megfelelő, s minden ami ennél kevesebb, az még mindig maradiság.

Amíg egyes keresztények elfogadják a modernista, liberális, kereszténydemokrata nyelvezetet, annak akarnak megfelelni, addig a kereszténység folyamatos visszavonulásban lesz. Ennek a nyelvezetnek az elfogadásában ugyanis már benne van a vereség.

Lásd mondjuk az abortusz kérdését. Lásd az "én támogatom a nők önrendelkezését, de" típusú mondatok. Nos, ha az abortuszt már belekeverjük a női önrendelkezésbe, akkor ezzel már a kereszténység ellen foglaltunk állást. A keresztény álláspont az, hogy a kettőnek egymáshoz nincs köze.

Mindig jobb a gyakorlatban engedményt tenni, míg az elvekben tett engedmény feltétlen rossz. Az ortodox keresztény teológia különbséget tesz akribea (ἀκρίβεια = pontosság) és oikonomia (οἰκονομία = kezelés) között, az utóbbi azt jelenti a gyakorlatban: eltérünk egy nagyobb jó érdekében egy szabálytól a gyakorlatban.

A konkrét esetben: olyan nem állíthat egy magát kereszténynek tartó hatalom, hogy az abortusz megengedhető, de azt megteheti, hogy elfogadva a nem-keresztény közhangulatot az abortuszt nem helyezi teljes tilalom alá. Mindez ugyanis a kisebb rossz. (Az oikonomia ugyanis mindig rossz, csak kisebb rossz.) A nagyobb rossz az lenne, ha elkezdenénk relativizálni az abortuszt "bűn, de" alapon.