Több EP-képviselő kérte levélben a magyar miniszterelnököt, hogy ne az ukránok élete árán valósítsa meg saját politikai érdekeit, hanem álljon a történelem jó oldalára, a világ demokratikus országai és a magyar nép mellé.

De mi is a történelem jó oldala?

Valóban a nyugat-európai magállamok érdeke lenne a történelem jó oldala? Mikor ezen államok szövetsége, az Európai Unió arra a mítoszra épül, hogy az egész világnak el kell fogadni az ő értékrendjüket ahhoz, hogy az civilizáltnak minősüljön.

Ezek az értékek:

• a liberális demokrácia: egy olyan rend, melynek alapja az, hogy az állam felett nincs hatalma az embereknek, s az államnak meg nincs hatalma a saját elitje felett, ez egy sose látott, teljesen abszurd rendszer,
• a kapitalizmus: a harácsolás és kizsákmányolás törvényesített rendszere, melyben a felül lévő kevesek bármit megtehetnek a többséggel, s még nem is tartoznak feléjük semmivel,
• az intézményesített szellemtelenség eszméje, mely nem lát távolabb saját orránál.

A világ legnagyobb része számára mindezek negatív értékek, s éppenhogy tartózkodik ezektől.

Persze lehet azt mondani, hogy az erő és a jó ugyanaz, azaz a történelem erős oldala mellé kell állni, mert különben az eltapos minket. Csakhát aki ma erős, az holnap gyenge lehet. Azaz már csak ebből a megfontolásból se érdemes mindig lelkesen kiállni a nap erőse mellett.

Én a magam életében azt érvényesítem, hogy vannak értékeim, melyek függetlenek a pillanatnyi erőviszonyoktól, s ezekhez ragaszkodom. Persze nem eshetek át a ló másik oldalára, azaz nem engedhetem meg magamnak, hogy értékrendemet minden körülmányek között érvényesítsem. Igenis akad helyzet, hogy értékeimet feladom, mert olyan erővel kerülök szembe, mely azonnal eltaposna, ha nem hajtanék fejet előtte. Lehetnék persze mártír, de ezzel semmit se érnék el.

De minden ilyen esetben tudatában vagyok: értékeim megmaradtak, csak azok gyakorlását adtam fel, s csakis erő hatására.

Nyilvén országok szintjén a helyzet bonyolultabb: a nemzetközi kapcsolatok, a diplomácia alapja a hazudozás és egymás átverése, így nem lehet soha őszintének lenni. Továbbá jó helyzetértékelő képesség kell, hogy meg lehessen állapítani, meddig lehet elmenni.

Mindez a magánéletben sokkal egyszerűbb nyilván. De az alapelv mégis ugyanaz: sose szabad többet megadni az erőnek, mint amennyi kényszerűen szükséges.

Ami a konkrét esetet illeti: nem szabad semmiképpen se az EP liberális néppárti kereszténydemokrata héjáinak csapatába beállni és együtt vonyítani velük. Ezek egy zuhanó sóhivatal percemberei csak.