Na, túlestem rajta, legalábbis félig.

Megvolt a műtétem.

Sokat olvastam róla előzőleg, s minden szöveg azt mondta, hogy gyors és fájdalommentes. Nos, ezt túlzásnak tartottam, míg át nem éltem, de tényleg igaznak bizonyult.

A műtőasztalra lefekvéstől az onnan felállásig 6 - hat - perc telt el. S egyetlen egyszer éreztem, kb. fél másodpercig így kis nyomást, fájdalom egy szál se.

A dolog menete a műtőasztalon kb. ez:

• szem kipöckölése valami gumi karikával (hogy ne lehessen pislogni), de abszolút nem kellemetlen érzés, nem szorít, az érzés kb. mintha odatartanám a szememet valamihez,
• cseppentés a szembe (érzéstelenítő),
• cső ráirányítása a szemre (lézer - ez részekre töri az eredeti szemlencsét) - na, innentől teljesen megszűnik a normál látás, csak 3 forgó színes gömböt láttam homályosan, mintha diszkóban lennék,
• folyadék a szembe (a szemlencsedarabok lemosása),
• robotkar odanyúl a szemhez és rányom (ez a mesterséges szemlencse betétele) - ez a pillanat, amikor nyomás érzés van, de nem erősebb, mint amikor az ember kézzel megtörli a szemét,
• szemtapasz feltétele (1 napig kell hordani) - mivel ez 3-4 másodperc, tudtam már látni, s azonnal észrevettem: minden homály eltűnt.

Új világ nyílt ki előttem, pl. eddig azt hittem, a kdvenc kutyám szürkés-bézs színű. Kiderült, a szürke árnyalat az én rossz szemem eredménye, aranybarna-bézs valójában. Ja, s már látom, hogy a közlekedési lámpa mikor zöld és mikor piros, eddig mindkettő szürkésnek látszott.

Most meg kell szokni a normális látást újra, most hogy írok, pl. még kicsit remegnek a betűk. De a legfontosabb: képes vagyok fehér alapon fekete betűket olvasni, ez eddig meghaladta a képességeimet: fehér köd volt csak előttem ilyen esetekben.

1680 leva (= 862 euró) volt egyébként a költség. Itt sajnos nincs erre állami finanszírozás, szóval zsebből megy. Magyarországon ingyenes, csak persze van másfél éves várólista.

Hanarosan - pár hónapon belül - a másik szememet is megcsináltatom, mert most látom milyen jó ez így. A bal szememen "csak" olyan 20 %-os a hályog, dehát jobb, ha 0. (A jobb szememen 80 % volt.)

Az egyetlen fájdalom a műtét előtt volt. Meg kell ugyanis keresni a vénát, beleszúrnak tűt, hátha szükség lesz rá - ez nálam rendkívül bonyolult feladat, mert egyrészt vastag a bőröm, másrészt enyhe vérszegénységben szenvedek (tudom, hogy viccesen hangzik, hogy egy 120 kilós ember vérszegény, de van ilyen), így most is 15 percig tartott a vénám megtalálása, persze 4-5 szúrás után.

A mesterséges szemlencse azonosan viselkedik az eredetivel, azaz nem okoz se viszketést, se idegentest-érzést.

Közben vicces volt a "kommentelés", mert két sebész volt jelen, az idősebb kb. velem egykorú láthatóan betanította a fiatalabbat, s magyarázott neki, ami nekem is hasznos volt, pl. "látod, tipikus cukorbeteg-hályog, nem olyan, mint az öregkori". A plusz vicces elem: az idősebb orvos neve Dr. Marinov volt.

Szóval mindenkinek ajánlom, akinek hasonló baja van.