A magyar példa mindig hatott Bulgáriában. A legkülönbözőbb dolgokban.

A török kor végén és azután a osztrák birodalom volt a legközelebbi "nyugati" erős hatalom, így természetes volt az onnan való másolás. Pl. az első bolgár büntető törvénykönyvet Budapesten tanult bolgár jogászok írták, s az egész tulajdonképpen, kis változtatásokkal, a magyar 1878. évi V. tv., népszerű nevén a Csemegi-kódex, fordítása.

A rendszerváltoztatás utáni szélsőjobb is sokat tanult a magyar mintákból. Amikor Magyarországon ki lett találva a Becsület Napja nevű megemlékezés 1997-ben az 1945. február 11-i Budáról indult kitörési kísérletről, Bulgáriában is felkeltette ez a figyelmet, a magyar eseményen szinte mindig voltak bolgár résztvevők is.

A gondot az jelentette, hogy a történelem más a két országban. Bulgária területén ugyanis sose zajlik harc a világháború alatt a német és szovjet csapatok között, ráadásul a bolgár hadsereg se harcol egyikkel se bolgár területen.

1944. augusztus 26-ig Bulgária Németország szövetségese, de harci cselekményekben csak a görög és jugoszláv erők ellen vesz részt. Aztán szeptember 2-ig Bulgária semleges, majd onnantól átáll az ellenoldalra. De a németek közben már vonulnak ki Bulgáriából, a bolgárok nem támadják őket, csak később jugoszláv és magyar területen vannak bolgár-német összecsapások. A szovjet csapatok szeptember 8-án képnek be bolgár területre, de csak jugoszláv területen kezdenek harcot a németekkel.

Szóval nincs mikor hová kitörni. Az ünnepelni akaró bolgárok kénytelen más okot találni az ünneplésre.

A történelmi háttér: 1934-1944 között Bulgáriában sajátos rendszer, cári diktatúra van. Az országot III. Borisz cár és hozzá hű katonatisztek vezetik 1943-ig, majd a cár halála után egy 3-tagú kormányzótanács lép a cár helyére (az új cár ekkor 6-éves kisgyerek). A pártok be vannak tiltva, a parlementben csak egyéni, független képviselők vannak, erősen megszűrve a hatalom által ki indulhat el választáson eleve.

A hatalom németpárti, de teljesen azért nem akarja elkötelezni magát Hitler mellett, szóval amolyan mérsékelten németpárti. Számos jelet ad a hatalom, hogy nem feltétlen szövetséges: 1941-ben nem lép háborúba a Szovjetunió ellen (Bulgária csak Angliának és az USA-nak üzen hadat), 1943-ben megtagadja a zsidó lakosság deportálását német táborokba, majd titkos tárgyalásokat folytat az angolokkal Törökországban.

Ennek a politikának persze akadnak bőven ellenzői az országban. Egyrészt vannak angolpárti vagy oroszpárti erők, akik szakítást akarnak Hitlerrel. Másrészt vannak elkötelezett németpárti erők, akik a Németország melletti határozottabb kiállást szeretnék.

Az egyik ilyen személy Hriszto Lukov tábornok, 1934-1938 között hadügyminiszter, akit a cár éppen azért vált le 1938-ban, mert a miniszter kevesli a kormányzat németpártiságát. Ekkor Lukov a Bolgár Nemzeti Legionáriusok Szövetsége nevű szervezet vezetője lesz, mely nyíltan Hitler-párti. A szervezetet betiltják 1939-ben, de az tovább működik az illegalitásban. A legionáriusok harcot kezdenek 1941-ben a szintén illegális kommunisták ellen, gyakorlatilag egymás ellen követnek el merényleteket.

A kommunista terroristák (udvariasabban: partizánok) azonban nagy győzelmet érnek el Hitler-párti kollégáik ellen: 1943. február 13-án meggyilkolják otthonában magát Lukov tábornokat. Lukov híveit az eset rendkívül felbőszíti, mert elméletük szerint a cári titkosszolgálat tudott előre a kommunisták akciójáról, de direkt nem avatkozott közbe.

Szóval ennek emléke a 2003-tól évente megrendezett Lukov-menet. Amolyan teljesen békés fáklyás menet, melynek végpontja Lukov megölésének helyszíne. Idén, számomra ismeretlen okokból, ma van ez a menet, nem 13-án volt.

Az esemény még annyi érdeklődést se vált ki, mint Budapesten. Bár ugyanolyan hisztizés van körülötte. Az az érzésem, hogy az ellenzők mindent megtesznek, nehogy egy évben elmaradjon, mert akkor nem lesz min hörögni.

A dolgot külön nehezíti, hogy nagyon kevesen vannak a mai Bulgáriában, akik azt hiszik, III. Borisz és Lukovék viszályában az utóbbi félnek lett volna igaza.

A bolgár nacionalista tábor lehetne vevő a témára, de itt is probléma van. A bolgár nacionalizmus jellemzően vagy Borisz-párti vagy baloldali, s egyik se igazán akalmas a menet hívének. Az újabb nacionalisták zöme pedig oroszpárti, ebbe a narratívába meg megint nem fér bele a Hitler-hívek melletti kiállás.

Az orosz-ukrán háború ismét bajt okozott: a Lukov-menet mögött álló szervezet ugyanis kiállt az ukrán fél mellett. Márpedig a szélsőjobbnak tekintett bolgár tábor zöme oroszpárti.

Az egész ügy mellékes, de érdekes jellemzője: Lukov tábornok fizikai gyilkosának lánya egyetemi tanár, a médiákban gyakori szereplő politológus, volt szocialista parlamenti képviselő: