Engem a mostani 10-20-30 %-os infláció nem hoz lázba. Persze nem örülök neki, de nem is hoz rám kétségbeesést. Ennek oka, hogy átéltem sokkal rosszabbat is.

Magyarországon ilyet csak 1945-1946-ban lehetett átélni, szóval akinek személyes emléke van erről, az ma minimum 85 éves, de ők is szinte mind csak gyerekkori emlékekkel rendelkeznek. Az 1945-1946 infláció utáni legmagsabb magyar infláció 1991-ben volt: 35 %. Ami persze sok, de kevés a hiperinflációs élményhez.

Bulgáriában viszont a legtöbb embernek személyes tapaszatalata van. 1990-1991-ben volt az első hiperinfláció, 1996-1997-ben a második. Mindkét esetben éves szintre számítva 500 % körüli volt. Az első esetben ez alapvetően áruinfláció volt, egyszerűen nem volt elég áru a boltokban. A szinte teljesen állami termelés átmeneti állapotban volt: az állam már nem tudta érvényesíteni tulajdonosi jogait, de a cégek még nem voltak magánkézben se. Ez azt eredményezte, hogy a végek vezetői szabotálták a tevékenységet, a cél a cégek átvetele volt magántulajdonba, így az adott cég csődje segített a vezetőségnek, ez csak csökkentette a cég árát, azaz olcsóbban meg lehetett aztán venni. A logika sikeres lett: valóban a volt kommunista gazdasági vezetés kezébe került szinte minden a 90-es évek közepére.

Az 1996-1997-es hiperinfláció volt az érdekesebb. Mert ekkor már nem volt áruhiány, mindent a valutaárfolyamok elszabadulása okozott.

Az előző szakaszban az árfolyam nem is változott annyira drasztikusan. A kommunizmus bukásakor 1 amerikai dollár kb. 5 levát ért szabadpiaci módon (a hivatalos átfolyam 1,60 volt, de ezen csak eladni lehetett dollárt, venni nem). Ez az 1990-1991-es hiperinfláció csúcsán felment 30-ra, majd meredeken visszaesett. A hiperinfláció sikeres lezártakor leesett 15-re. Aztán stabilizálódott 18-19 közti szinten. Ez után lassan ment fel az árfolyam, de teljesen elfogadható ütemben: a 30-as szintet csak 1993-ban érte el ismét, majd 1996 tavaszára 80 lett.

Erről a szintről, 1996 nyarán kezdett a helyzet elszabadulni. A hírek szerint - melyeket persze nem lehet megerősíteni - az ING Bank és a Raiffeisen Bank intézett támadást a bolgár leva ellen. Az ok politikai volt: ekkorra kiderült, hogy az 1995-1997 között hatalmon lévő szocialista kormányzat elzárkózik a NATO-ba való belépéstől, a semlegességet támogatja - akkor még a bolgár ex-kommunisták NATO-ellenesek voltak. Megszületett tehát a döntés illetékes helyen: a szófogadatlan bolgár kormányt meg kell buktatni, s ennek legolcsóbb módja a nemzeti valuta tönketétele.

Szóval május elején már 90 leva volt 1 dollár, május végén már 160. A Bolgár Nemzeti Bank megpróbált beavatkozni, ennek voltak részsikerei, de csak az lett, hogy lassult az ütem, csak augusztusra érte el az árfolyam a 200-at. Novemberre már 400 lett, decemberre 500.

Novemberben az elnökválasztást megnyerte az egységes antikommunista ellenzék, s bár az elnöki pozíció jelképes, ez az esemény tovább destabilizálta a kormányt. A kormányfő lemondott, de ügyvezetőként helyén maradt: a parlamentben abszolút többséggel rendelkező szocialisták saját emberüket akarták a lemondásban lévő kormányfő helyére. Ez ellen hatalmas tüntetések kezdődtek, általános sztrájk lett egy csomó iparágban, a vasúti és a közúti közlekedés meg lett bénítva sok helyen. Január végén már 1000 levát adtak 1 dollárért, február 13-én a szocialista kormány teljes lemondásakor - a parlamenti többségülk ellenére sem neveztek meg kormányfőjelöltet - meg 3000 levát.

Ezután az árfolyam esni kezdett, stabilizálódott 1500-2000 közti szinten. Így ment egészen júliusig, amikor az árfolyam rögzítve lett 1 német márka = 1000 leva szinten, ez akkor kb. 1 dollár = 1700 leva szintet jelentett. Máig ez az árfolyam van hatályban, tehát immár majdnem 26 éve!

Ballib elemzők néha ezzel lyukra futnak. Megnézik mennyit romlott a forint, s a többi régióbeli valutával mi van, s ekkor meglátják, hogy a bolgár leva nem romlott. Persze hogy nem, hiszen az árfolyam rögzített több mint 25 éve.

1997-ben egészen augusztus elejéig Bulgáriában éltem. Szóval személyesen átéltem. Az 1997-es január-februári időszak élménye, hogy egy hosszú villamosvonalon utaztam, s vicces volt látni, hogy az utazás kezdetekor a környező valutaváltó helyeken 1600 levát adtak 1 dollárért, majd az utazás közepén 1620-at, a végén már 1650-et, mindez 1 óra leforgása alatt.