Marxnak ebben se volt igaza: nem az alap határozza meg a felépítményt.

Íme, a gazdag cégek sokkal inkább alkalmazkodnak, mintsem hogy harcoljanak bármiért is, ami nem a közvetlen gazdasági érdekük. Ha a tőkés gazdagodhat, elfogadja, hogy nem irányíthatja a politikát.

Azaz a következtetés sokadszorra előjön: nem a gazdasági alapot kell megteremteni - persze bizonyos szintig az is kell, hiszen pénz nélkül nem lehet semmit elérni -, hanem a társadalmit, az ugyanis képes lesz a gazdaságot maga alá rendelni.

Kína sikeres modellje is ezt igazolja: egy jó politika képes maga alá gyűrni a gazdaságot, így az nem lesz független tényező.

Ugyanis nincs rosszabb a polgári demokráciánál, ahol a gazdaság képes diktálni a politikának. Ez természetesen teljesen antidemokratikus is, így meg kell akadályozni.