Az idei váratlan iráni-szaúdi megállapodás lehet a vég kezdete. Ez a jemeni polgárháború ugyanis valójában Irán és Szaúd-Arábai harca harmadik országban, idegen harcosokkal.

Mai alakjában Jemen 1990 óta létezik, amikor Észak-Jemen és Dél-Jemen egyesült.

A terület a XVI. század előtt önálló törzsi államokra oszlott, az első egyesítést a törükök végezték el, amikor a XVI. század elején meghódították a területet. Azonban a század végén helyi siíta vezetássel felkelés kezdődött a szunnita törökök ellen: a felkelés sikeres lett, megalakult egy önálló jemeni állam. A törököknek több mint 200 évre volt szükségük a terület visszhódítására, ez csak a XIX. századra történt meg, de akkor is maradt egy kisebb független rész, a mai Jemen délnyugati csücskén található Lahidzs - ez a Báb al-Mandab szoros arábiai oldala, stratégiai jelentőségű, hiszen itt találkozik a Vörös-tenger az Indiai-óceánnal.

Lahidzs a XIX. sz. közepén de facto brit gyarmat lett. A britek lassan kierjesztették területüket, a XIX. sz. 70-es éveire az egész későbbi Dél-Jemen brit lett.

A Lahidzstól északra fekvő terület ezzel szemben maradt stabilan török. Ebből lett a későbbi Észak-Jemen. Amikor Törökörszág az I. vh. elvesztette területe 90 %-át, akkor alakult meg itt Észak-Jemen mint független állam, 1918-ban. Itt a monarchiát 1970-ben döntötték meg arab nacionalista erők.

Dél-Jemen 1967-ben lett független állam, ekkor ért véget a brit uralom. 1969-ben kommunisták vették át a hatalmat Dél-Jemenben, ezzel megalakult a világ egyetlen kommunista arab állama. A kommunista állam stabilizálódott, csak Gorbacsov idején szakított a kommunista ideológiával, amikor a szovjet segély mennyisége drasztikusan lecsökkent.

Sajátos módon, ellentétben a két Németországgal és a két Koreával, itt a kommunista rész volt a gazdagabb. Eleve történelmileg a leggazdagabb jemeni régió Dél-Jemenben volt, másrészt a szovjet segélyek miatt még növekedett is Dél-Jemen elsőbbsége. Ez természetesen relatíve értendő, mert egyébként Jemen a régió legszegényebb országa, lévén az egyetlen terület az Arab-félszigeten, ahol nincs jelentős kőolaj- vagy földgáz kincs.

1988-ban a két ország elhatározta az egyesülést, ami meg is történt 1990-ben.

Hamarosan azonban kiderült: súlyos ellentétek vannak. Az első polgárháború 1994-ben tört ki, amikor a déliek egy része vissza akarta állítani a független Dél-Jement, miután a volt északiak domináns szerepre tettek szert az egységes államban. A környező arab államok a délieket támogatták, a távolabbi arab államok pedig az egységpártiakat, a nyugat is az utóbbiak mellett állt ki. Az egységpártiak győztek.

2004-ben megjelenik egy új konfliktus, vallási alapon. A Jemen lakosságának harmadát kitevő siíták autonómiát követelnek. A siíták szinte teljes egészében a volt Észak-Jemen területén élnek.

2014-ben tör ki a második polgárháború, mely máig folytatódik. A siíta felkelők mára szinte egész Észak-Jement megszerezték, fő támogatjóuk a jemeni siíta lakosság, valamint a helyi arab nacionalisták nagyobb része, nemzetközileg pedig Irán. Ellenük harcol egyrészt a nemzetközileg elismert egységpárti kormány, másrészt a déli szeparatisták. Mára a lakosság kb. 60 %-a él a siíta felkelők irányítása alatt, 20-20 % pedig a déliek és az egységpárti kormány alatt.

A siíta felkelők aktívan harcolnak mind a déliek, mind az egységkormány ellen. A déliek és az egységkormány egymással ellenségesek, de nem folytatnak egymással aktív harcot, s mindketten közben jó viszonyban állnak Szaúd-Arábiával.

Kisebb csoportok is léteznek.

Google-térképen, a vörös vonal volt a határ a két Jemen között

2015 óta mind Irán, mind Szaúd-Arábia hatalmas fegyeveres segítséget nyújtanak az általuk favorizált csoportoknak. A másik két külföldi erő, mely segítséget ad Omán és az Arab Emirátusok, de kisebb mértékben. Az Emirátusok aktívan támogatják a délieket, semlegesek az egységpártiakkal szemben, s ellenségesek a siítákkal. Omán pedig minden félllel semleges, egyedül a déliek egyik, az omániakhoz etnikailag közel álló frakcióját támogatják. (Omán az egyetlen iszlám állam, ahol az állam nem támogatja se az iszlám szunnita, se a siíta ágát, ott egy harmadik irányzat a hivatalosan támogatott.)

Az idegen támogatás megszűnése valószínűleg gyengíteni fogja a harcok intenzítását, de nem lesz semmiképpen se ugyanaz az eredmény, mít Szíriában, az ottani polgárháborúban.

Szíriában mára, orosz és iráni támogatással, a központi kormányzat sikeresen visszaszorította a nyugatpárti iszlamista erőket, azok ma már csak egyes kisebb régiókat uralnak, de esélytelenek a központi hatalom megbuktatására. Ezek az egykor erős iszlamisták ma már csak a török támogatás miatt léteznek, s a törökök is csak annyira támogatják őket, hogy ki tudják őket használni a szír kormány és a szíriai kurdok ellen. Emiatt a szíríai kurdok viszont a korábbi ellenséges viszonyukat a szír kormánnyal szemben semlegességre változtatták. Mára az a furcsa helyzet alakult ki, hogy míg a kurdok jó viszonyban vannak mind az oroszokkal, mind az amerikaiakkal, akik viszont eközben más-más oldalt támogatnak a másik 2 erő közül, bár ma már az amerikai támogatás inkább jelképes, Trump alatt az USA gyakorlatilag beszüntette a katonai támogatást, s ezen Biden se változtatott

Jelemben azonban - ellentétben Szíriával - a háború belső viszályok miatt tört ki, az idegenek csak később kapcsolódtak be, kihasználva a helyzetet, így az idegen támogatás megszűnése csak enyhülést hozhat, nem megoldást.