A múlt héten volt az argentín elnökválasztás első fordulója, s vele együtt a parlamenti választás.
Argentína utóbbi 80 évében tulajdonképpen kétféle kormányzat volt: vagy katonai diktatúra vagy perónista civil kormény, ezek váltogatják egymást.
A perónizmus sajátos argentín jelenség, valami olyasmi, mint ami a magyar népi mozgalom volt a Horthy-korszakban, csak ez Argentínában hatalomra is tudott jutni. Alaptétele, hogy nem fogadja el se a baloldali, se a jobboldali eszmét, erősen nacionalista és szekularista. Három fő elve: társadalmi igazság, gazdasági függetlenség, nemzeti függetlenség. Elutasítja mind a jobboldalt (a liberalizmust), mind a baloldalt (a kommunizmust), helyettük szuverenista-populista irányt akar.
Amióta létezik perónizmus - ez hivatalosan 1946, amikor Juan Perón először nyert elnökválasztást -, Argentínában a szabad választások 80 %-át a perónisták nyerték meg. Annak ellenére, hogy Perón 1974-es halála után a mozgalom szétesett egy balos és egy jobbos szárnyra, s mind a kettő fegyveres harcot is folytatott egy időben.
Ez máig így van, mármint megosztottság. A mostani választáson így 3 fő erő indult.
A perónista baloldal a parlamenti szavazatok 39 %-ával megszerezte a parlamenti mandátumok 45 %-át, az elnökjelölt Sergio Massa első helyezett lett, a szavazatok 37 %-ával. A perónista baloldal most Unión por la Patria (Szövetség a Hazáért) néven fut, ez egy baloldali nacionalista párt (Latin-Amerikában ez nem furcsa, a baloldal jellemzően nacionalista), kb. mint egy nyugati szocdem párt, progresszívista jellemzőkkel, de erős nacionalizmussal és katolicizmussal, ez utóbbi alatt természetesen a jelenlegi római pápa reformista eszméit értve.
A perónista jobboldal a parlamenti szavazatok 27 %-ával megszerezte a parlamenti mandátumok 24 %-át, az elnökjelölt Patricia Bullrich harmadik helyezett lett, a szavazatok 24 %-ával, azaz kiesett a második fordulóból. A perónista jobboldal most Juntos por el Cambio (Együtt a Változásért) néven fut, ez egy középjobb párt, kb. mint egy nyugati kereszténydemokrata, konzervatív párt, alapvetően gadaságilag liberális, egyébként liberális-konzervatív, kevésbé nacionalista, mint a baloldal, közelebb áll a középjobb nyugati pártokhoz, mint a perónista baloldal a középbal nyugati pártokhoz.
A meglepetés most egy nyíltan nem perónista párt, neve La Libertad Avanza (A Szabadság Halad), a parlamenti szavazatok 27 %-ával megszerezte a parlamenti mandátumok 27 %-át, az elnökjelölt Javier Milei második helyezett lett, a szavazatok 30 %-ával, azaz ő lesz a második forsulóban az egyik résztvevő.
Úgy néz ki, az argentín választók megunták a hagyományos politikát, így kaphatott esélyt egy olyan ember, akinek programja teljesen szokatlan latin-amerikai viszonylatban. Egyrészt antiklerikális, a jelenlegi római pápát többek közt a gonosz birodalma elmebajos képviselőjének nevezte, ami azért egy létező álláspont az antiferencista tradicionalista katolikusok között, de Milei ezt nem keresztény hívőként mondja, hanem pont ellenkezőleg: szerinte a római pápával a fő baj, hogy kommunista. Milei kijelentette, hogy bár identitásban katolikusnak tekinti magát - alkotmánya szerint Argentína katolikus ország -, a judaizmus értékeit közelebbnek érzi magához (Milei olasz származású, semmi köze származásilag a zsidósághoz).
Identitáspolitikában egyébként nem homofób, bár a genderizmust ellenzi, de azt is liberális alapon: azaz magánügy, az állam ne foglalkozzon ezzel.
Tulajdonképpen ez egyetlen dolog, amiben osztja a konzervatív identitáspolitikát az az emberölés kérdése: ellenzi mind az abortuszt, mind az eutanáziát, ezeket gyilkosságnak tekinti.
A gazdaságpolitikai elképzelései még sajátosabbak: gyakorlatilag anarchokapitalista, az államot minimálisra akarja csökkenteni, meg akarja szüntetni az argentín jegybankot, be akarja vezatni az USA-dollárt hivatalos pénznemként. Emellett mindent piacosítani szeretne, elenzi nem csak a kommunizmust, de bármilyen akár mérsékelt szociáldemokrata irányt is.
Külpolitikában abszolút USA-párti, kiléptetné Argentínát a BRICS-ből. Ebben teljesen osztja a nyugati konszenzust: ellenséges mind Oroszországgal, mind Kínával szemben.
Ez utóbbi talán a legsajátosabb: ilyen programmal bekerülni az elnökválaztás mésodik fordulójába Argentínában szinte hihetetlen fordulat. Ez azt jelenti: az argentínok tényleg nagyon el vannak keseredve.
Ráadásul abszolút esélyes a győzelemre: tegnapelőtti hír, hogy a jobboldali perónisták felszólították szavazóikat, szavazzanak a november 19-i második fordulóban Mileire!
Bizarr fejlemény lehet ebből: anarchokapitalista kísérlet Latin-Amerikában!
A magyar médiák megint nem igazán értik mi van. Ahogy ez a brazil Bolsonaro esetében is volt, Milei pedig bizony radikálisabb Bolsonarónál, s persze nevezhető ugyan rendszerkritikusnak, populistának, meg szélsőjobbnak, de egyáltalán nem abban az értelemben az, ahogy ez a magyar újságírók szóhasználatában szokás.
Az utolsó 100 komment: