Az első félhivatalos ortodox reakció a vatikáni homokáldásra.

Hivatalos nyilván sose lesz, mert nem szokás. Az 1965-ös katolikus-ortodox kiátkozás-visszavonás óta a szokás az, hogy hivatalosan a közös dolgokat emlegetik, a problémákról meg hallgatnak, amikor pedig szóba kerül az újraegyesülés, a válasz az szokott lenni, hogy "ez nem időszerű".

Ugyanaz van egyébként a katolicizmus és a nem-khalkedóni kereszténység 2 ága között is. Ahogy a khalkedóni ortodoxia és a nem-khalkedóni kereszténység 2 ága között. Az egyetlen viszony, ahol nincs formálisan visszavonva a kiátkozás az a nem-khalkedóni kereszténység 2 ága közti, ennek oka hosszú sztori.

A dobroedelo.ru természetesen nem hivatalos egyházi szervezet, ez jogilag civil szervezet, de egyházi finanszírozás nélkül nem létezhetne. A szervezet olyan dolgokat tesz közzé teljesen ingyenesen, amit egyszerűen képtelenség lenne biztos anyagiak nélkül: gyakorlatilag a teljes, már szerzői jogból kifutott egyházi szláv és orosz nyelvű ortodox keresztény irodalom elérhető, ahogy töménytelen mennyiségű multimédiás anyag is: övék az Ekzeget_Bible YT-csorna is, melyen minden elképzelhető témáról van anyag, de a Biblia össze könyve is elemezve van fejezetenként több szemszögből is, jellemzően az elemzők között vannak szerzetesek, világi papok, s világi teológusok is - s nem ilyen felületes elemzések ezek, hanem egy-egy fejezet jellemzően 15-25 percben van előadva.

Orosz sajátosság, hogy az Egyháznak hatalmas anyagi lehetőségei vannak. S ebben nem csak az állami finanszírozás játszik szerepet. Meglepő fejlemény a szovjet korhoz képest, amikor az egyházellenes elnyomás ott sokkal nagyobb volt, mint pl. Kádár Magyarországon. Szóval aki nagyon meggazdagszik, az egy idő után úgy érzi, adakozni kéne valamit az összelopott pénzből, s ilyenkor mindig az árvaház, az állatmenhely, meg a vallás szokott az emberek eszébe jutni.

De most a téma, ami miatt ezt írom. Végre megjött most a reakció a friss vatikáni fejleményekre is homokáldás ügyben. A szerzetes atya rendkívül udvarias hangnemben kritizál.

Tulajdonképpen a legkeményebb szó az, hogy "vad és érthetetlen, de nem váratlan"

A bibliai hivatkozásban is visszafogott az atya, nem a Római levél 1. fejezetéből idéz, ami sokkal durvább, hanem a visszafogottabb 1. korintusi levál 6. fejezetét: "Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát." (9-10.).

Nem rejti el a hivatalos katolikus magyarázatot se, hogy "nem a párok kapcsolatát áldjuk meg, hanem a párok tagjait", csak felhívja az elemző a figyelmet ennek következményeire.

Végül megsemmisítő kritika alá veti a "szeretet parancs" kifordított értelmezését. Ahhoz hasonlítja: mintha egy vándor lépegetne egy szakadék felé, mi pedig nem szólnánk neki mi fog történni vele, s arra hivatkozunk, hogy szeretjük őt, ezért nem figyelmeztetjük.