Erre még a kommunista TGM is rámutatott többször: a munka kommunista propaganda általi dicsőítése későbbi fejlemény, mely alapvetően idegen a klasszikus marxizmustól.

Marx éppenhogy szakított a protestáns alapú liberális etikával, mely szerint a munka dicsőség. Ő sokkal közelebb állt az ókori görög elképzeléshez.

Az ógörög szó a munkára a пόνος, ami egyúttal fájdalmat is jelentett. A szlávok is ennek vették át az értelmét, három alakban: работа azaz raboskodás, трудъ azaz nehézség, s мѫка azaz szenvedés. Utóbbi azért érdekes, mert onnan van a magyar "munka" szó. (A románok nem szeretik ezt, ugyanis ők a szó magyar verzióját vették át - muncă -, nem az eredeti szláv verziót, ami az egyik érv arra, hogy a magyarok után jelentek meg jelenlegi lakóhelyükön.)

Fontos persze hozzátenni, az ógörögök nem minden mai értelemben vett munkát tekintettek munkának. Voltak olyan, ami értelemben munkának tekintett tevékenységek, melyekre másképp néztek, pl. orvoslás, tanítás, jogászkdás. Az ilyen emberek nem is fizetést kaptak, hanem "tiszteletdíjat", ezzel jelölve, hogy nem "alantas munkások". Vagyis egy szobrász: aki háztartási tárgyakat készít, az "fájdalom", de egész más az emlékműveket készítő szobrász, ő már "alkotást" visz végbe.

A legideálisabb helyzet persze az volt, ha valaki teljesen szabad ember és így is él. Azaz először is jogilag teljesjogú polgár, emellett pedig olyan a vagyona, melyből képes megélni bármilyen munka végzése nélkül.

Viszont aki ilyen szabad ember és semmit nem csinál, az erkölcsileg megvetendő ember. Az igazán méltó ember alkot folyamatosan, azaz hasznosan tölti idejét, részt vesz aktívan a közéletben, de mást is alkot: ez lehet sok minden, pl. akár dolgozhat is a szó mai értelmében, lehet orvos, szobrász, jogász, de lehet anyagilag teljesen inproduktív is, pl. tudománnyal foglalkozik vagy színdarabokat ír.

Róma számára ez az egész elképzelés idegen volt, ők a szabadidőt nem tekintették érvényes célnak. Persze ők is különbséget tettek alantas és méltó munka között, de sokkal több tevékenységet tekintettek méltónak, pl. a mezőgazdasági munka egyáltalán nem számított alantasnak, sőt: a lehető legjobb dolog a szabad gazda, aki dolgozik saját földjén. Szóval csak görög hatásra lett ez a otium cum dignitate - szabadidő méltósággal - elképzelés elterjedve, s kivételes dologként, mely eleve csak a legfelsőbb réteg számára áll rendelkezésre.

Az már a legújabb modernitás terméke, ahol a semmittevés az ideál. Lásd híres emberek, akik azért híresek, mert híresek.