Szerencsére az eltelt 10 nap alatt már el is felejtődött mi volt az idei gyerekkúróista zenei fesztiválon, hivatalos nevén az Eurovíziós Dalest 2024-es kiadásán. Az esemény annyira lényegtelen, hogy már a nyertes se emlékszik rá.

De azért ne felejtsük el semmiképpen. Az egész kiválóan jelképezte ugyanis a modern européer szellemiséget.

A zsűri sokáig vacilált kinek hamisítson győzelmet.

Az ukrán versenyző volt esélyes, hiszen ukrán. De aztán az ukránok elkövették azt a hibát, hogy egy szibériai sámánnő kinézetű versenyzőt indítottak, ez pedig túl oroszos, szóval nem nyerhetett, hiába is lengetett ukrán lobogót.

Így hogy az ukránok kiestek, maradt a papírforma: valami hagyományos gyerekkúrás. (Sok rosszat lehet mondani az ukránokról, de azt azért nem, hogy gyerekkúróisták lennének.) Ez mindig jó, mert a dalfesztivál a homoklobbi intézményrendszerének része.

Sok homokos "művész" akadt a fellépők között, így nehéz volt választani. Végül arra jutott a zsűri közös orgia és drogozás után, hogy az legyen a nyertes, aki nemcsak homokbeteg, hanem azt se tudja fiú-e vagy lány, s erre rendkívül büszke, bónuszként pedig himnuszt ad elő Sátánnak.

Íme a nyertes dal refrénje: "Ki dönti el, mi a rossz és mi a jó? Minden egyensúlyban van, minden fény." - Lucifer se mondhatta volna nyíltabban. Mindenképpen köszönet a svájci torzszülöttnek az őszinteségért.

Van azonban valami torzabb a "művészeknél", ez a közönség:

Én fontolóra venném, ne járjon-e kivételesen eutanázia-engedély a dalfesztivál-jegy mellé: aki ugyanis megveszi, az menthetetlen eset. Még annyi magyarázata sincs az ilyennek, mint a fellépőknek, aki elmondhatják "csak pénzért csináljuk".