A genetika nem tud mindent meghatározni.

Hiába bolgár az ember származás szerint fele arányban, ha nem nőtt fel ilyen környezetben. Ennek több jele is van nálam, az egyik a ritmikus gimnasztika nevű sport (bolgárul "művészi gimnasztika" a neve) iránti viszonyom.

Számomra érthetetlen okból ez az egyik legnépszerűbb sportág Bulgáriában.

Én kezdetben próbáltam nézni, de olyan lett ez, mint amikor Kubába költözve, megpróbálva alkalmazkodni a kubai környzethez, megpróbáltam megérteni az egyes számú kubai sportot. Ez a bézból egyértelműen, Kubában ez nem csak első sport, de mindent legyőzve első, abszolút első. A kubai gyerekek, amikor az utcán játszanak, nem kosárlabdáznak vagy fociznak, hanem bézbólt gyakorolnak.

Valójában Kubában a bézból fontosabb, mint az USA-ban. Az USA-ban a bézból csak a 3. helyen van, megelőzi őt az amerikai futball és a kosáslabda. Kubában még politikai jelentősége is van, a spanyol gyarmati uralom elleni harcban a XIX. sz. végén egyenesen jelkép lett, hogy a kubai nacionalista nem focizik, mint a spanyolok, hanem bézbólozik.

Aztán a független Kubában minden rendszer támogatta a bézbólt, abszolút nemzeti sport.

Gondoltam, megismerkedem vele, de pár hét után feladtam: a játék egyrészt baromi lassú, folyamatosan szünetek vannak, másrészt a szabályainak megértése a latin nyelvtanéval vetekszik.

A ritmikus gimnasztika sokkal egyszerűbb, ez tulajdonképpen egyfajta sportosított balett, de egyrészt dögunalmas, másrészt teljesen szubjektív: a bírák pontoznak valami teljesen átláthatatlan rendszer szerint és folyamatosan viták vannak, most éppen jól pontoztak-e. Én már a balettet se szeretem (csak a balett zenét, de zavar ha közben emberek ugrándoznak), szóval a ritmikus gimnasztikát is így fogom el, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy fiatal csajok zenére ugrándoznak tárgyakat dobálva.

A ritmikus gimnasztikát egyébként Franciaországban találták ki. De igazi robbanása a Szovjetunióban lett, a XX. sz. 60-as éveiben a szovjet sportdiplomácia sikeresen elérte, hogy elismert sport legyen.

Úgy alakult a helyzet, hogy a 60-as évek végére a két nagyhatalom a ritmikus gimnasztikában a Szovjetunió és Bulgária lettek.

A legtöbb helyre ilyen hatás alatt került. Pl. Izrael akkor lett erős a ritmikus gimnasztikában, amikor pár zsidó nemzetiségű ex-szovjet ritmikus gimnasztikai szakember kivándorolt óta.

Ma már sok országban van, de a legtöbbször van valami ex-szovjet vagy bolgár kapocs. A kommunizmus összeomlásával sok ember szerte szét ment a világban, a német ritmikus gimnasztikát de facto máig oroszok csinálják, mind játékosi, mind edzői szinten. De pl. az olasz ritmikus gimnasztika meg bolgár edzők munkája.

Amikor szétesett a Szovjetunió, pánik is lett emiatt Bulgáriában. Hogy az eddigi egyetlen komoly ellenfél - a szovjetek - helyett lett egy rakás "szovjet" ellenfél: orosz, ukrán, belarusz, kazah, azeri, stb.

Persze a bolgár ritmikus gimnasztika ettől független is összeomlott. A kommunista rendszer vége után nem maradtak szponzorok. Míg Oroszországban nem így lett, ott gyorsan újraszervezték a finanszírozást, szóval egy időben teljes orosz és ex-szovjet dominancia lett a sportágban.

Az utóbbi 10 évben kezd újjáéledni a bolgár ritmikus gimnasztika is. A mostani olimpián egyéniben az ezüstöt egy bolgár kapta. Viszont nemzeti csapás is történt: a csapatok szintjén Bulgária csak 4. lett, éppen lemaradva az éremről.

Én persze örülök az érmeknek, de azt továbbra se értem: mi a jó a ritmikus gimnasztikában...