Hardcory Mihály azt mondja, a Magyar Rádió volt épülete kapcsán, persze szarkasztikusan, hogy "a hit ereje azért mégiscsak fontosabb a józan észnél".

Ősi felvilágosodáskori mítosz, miszerint egyrészt van a józan ész, másrészt a babona. Az egyik ateista babona ez valójában, mely szerint a hit az a tudás hiánya.

Ez a nézetvilág a legszívesebben betiltaná a vallást. Vagy legjobb esetben olyan jótékonysági egyletté degradálná le.

Majd történelmi emlékeket mesél a szerző. Ebből egy megállapítás teljesen igaz: "a Magyar Rádió volt az a szakmai műhely, ahol elkezdték komolyan feszegetni a diktatúra határait" - ez igaz, valóban a Magyar Rádió volt az egyik intézmény a későkádári korban, mert igyekezett tágítani a cenzúrán, ezt felesleges lenne nem elismerni.

A folytatás viszont szemtelen hazugság: "Ahogy az sem volt véletlen, hogy 1994 tavaszán a vesztét érző jobboldali hatalom éppen 129 rádiós, meg néhány Egyenleg-es tévés kirúgásával, a hatalom brutális erejével akarta meghódítani azt, amit sem pénzzel, sem zsarolással, sem árulókkal nem tudott megszerezni. Emlékszem a szolidaritási tüntetésre a Pollack Mihály téri épület előtt. Akkor még ezrek töltötték meg a placcot, mert akkor még fontos volt a szabad szó, a független rádiózás." - a valóságban ez a liberális vészkorszak csúcsa volt, amikor a Rádió munkatársai tömegesen átálltak a liberális oldalra, s minden más véleményt üldöztek, ezt elnevezve "független rádiózásnak".

Orbánék nagy érdeme 2010 után, hogy ezt a "független" rádiózást likvidálta.