A kubai rezsim támogatói azt mondják: hiba a kubai szegénységről beszélni, mert az nem kirívó.

Érdemes ennek utána nézni.

Egyrészt tény, hogy Afrika után Latin-Amerika a világ legszegényebb térsége. Azaz a szegénység nagy.

Másrészt azt mondják, a kubai 40 dollár havi átlagbér megtévesztő, mert ehhez hozzá kell számítani 2 tényezőt:

• a jegyrendszert, mely minimális áron biztosít a kubaiaknak alapvető élelmiszereket,
• a hatalmas állami szubvenciós rendszert, mely miatt a lakbérek és a rezsi filléres tétel, de számtalan kulturális tétel is ingyenes vagy filléres;

korábban mindehhez hozzátették az ingyenes oktatást és egészségügyet is, ma már nem teszik, mert nincs a régióban ország, ahol ne lenne meg ugyanaz.

Mindezt beleszámítva valóban megállapítható, hogy Kuba nem szegényebb, mint pl. a régióban Guatemala, Haiti, Nicaragua, Kolumbia, Suriname, Venezuela, ahol az átlagbér a kubai 3-5-szöröse ugyan, de se jegyrendszer, se állami szubvenciók.

Ezzel az érveléssel két fő gond van.

Az egyik: a kubai forradalom nem ezt ígérte. Nem azt, hogy az ország a régió szegény országai között büszkén elfoglalja helyét.

A másik: a régió országainak többsége jobban áll.

S most már az se igaz, ami korábban megvolt: a "szegények vagyunk, de egyenlőek" érv. A megkezdett korlátozott kubai kapitalizmus már meghozta azt az eredményt, hogy lett egy vékony középosztály. S bár ennek a középosztálynak az életszínvonala még kelet-európai szemmel is nevetségesen alacsony, ez így is hatalmas csúcs az átlag kubai szintjéhez képest.

Marad egy érv: a "de legalább nálunk nincs nyomor". Ez máig tény: Kubában mélyszegénység nincs, nincsenek nyomortelepek, s más hasonló jelenségek.

A térség messze legrosszabb helye ebből a szempontból Haiti, ahol a lakosság 25 %-a nyomorban él. Haiti után a legrosszabb Venezuela, Guatemala, Nicaragua és Kolumbia, 10-20 % körüli szinttel. Mindenhol máshol ez a szint 10 % alatti, a volt brit szigetállamokban pedig 5 % alatti.

Ez maradt az egyetlen mára, amit fel lehet hozni Kuba mellett, de ez is egyre csökkenő érv: a karbantartás elmeradása miatt a kubai nem-nyomortelepek kezdenek egyre inkább azok lenni. Csak ezekben - ellentétben más latin-amerikai országokkal - nincsenek bűnbandák. Egyszerűen a kubai diktatúra a rendfenntartói szemszögből máig erős, azaz képes az erőszakmonopóliummal élni.