Január 1. óta szabad az átjárás a bolgár-görög és bolgár-román határon.

Persze ennek van gazdasági hatása is, de a fő a pszichológiai.

Bulgáriában ugyanis az utazás kérdése sokkal nehézkesebb volt, mint Magyarországon.

Először is a kommunista rendszerben a bolgár szabályozás sokkal keményebb volt. Magyarországon 1961 óta létezik törvény az utazásról, s ezt bárki megismerhette. Persze szabad utazás csak 1988-tól van.

Ezzel szemben Bulgáriában az első nyilvános útlevéltörvény a rendszerváltozás után, 1990-ben született. Addig ez titkos törvény volt, azaz az állampolgár beadta az útlevélkérelmet, majd várt a válaszra, de még a pontos feltételek se voltak ismertek, hogy minek kell megfelelni.

Továbbá, bár mindkét országban létezett a "határsáv" intézménye, mely azt jelentette: az ország határát bizonyos távolságban csak külön engedéllyel lehet megközelíteni, de ennek mértéke egészen más volt.

Magyarországon 1950-ben vezették be a határsáv intézményét, szélessége 15 km volt, csak az osztrák és a jugoszláv határ mentén, ide csak az mehetett be szabadon, akinek ott volt az állandó lakcíme, mindenki más előzetes utazási engedéllyel mehetett csak. (Anyám sztorija, hogy 1961-ben iskolai kirándulásra mentek Sopronba, ehhez az iskola engedélyt 2 héttel korábban szerzett be a rendőrségen a tanulók részére.) Aztán folyamatosan csökkent a határsáv mérete, végül 1969-ben 1-2 km lett a szélessége, s az előzetes engedély is megszűnt, egyszerűen csak mindenkit igazoltattak és kikérdeztek, aki ide belépett.

Bulgáriában ezzel szemben a határsáv 1992-ig (!) maradt 15 km szélesen - jogilag persze, a valóságban 1989-1992 között a rendőrség nem folytatott ellenőrzéseket.

1987-ben a bolgár tengerparton én pl. terveztem, lemegyek a határig. Kiderült: Ahtopol déli határában ellenőrző pont van, s nem lehet csak úgy tovább haladni dél felé.

De még egy tényező: a vízumkérdés. 1990-ben és 1991-ben egymás után minden nyugat-európai ország vízummentességet vezetett be magyar állampolgárokra. Ezzel szemben a bolgár állampolgárokra csak 2001-ben szűntették meg a vízumkényszert, 1989 után még olyan nyugati országok is bevezették a vízumkényszert, melyek vízummentesek voltak a kommunista rendszer alatt (pl. Ausztria).

Szóval 23-24 évvel ezelőtt még nem lehetett szabadon utazni, amire nagyon sokan emlékeznek. Amikor 1997-ben nyaraltunk Görögországban, a feleségemnek vízum kellett, nekem nem. De sok esetben volt hasonló élményünk.

Így hát Bulgáriában sokkal nagyobb élmény a múlt heti új fejlemény: nemcsak semmilyen engedély nem kell, de meg se kell állni a határon. Akadtak emberek, akik csak azért mentek át a határon, hogy átmehessenek rajta megállás nélkül - persze mind az idősebb korosztályból, akiknek még van élményük a 25 évvel ezelőtti helyzetről.

Azok az állapotok valóban borzalmasak voltak. Bár engem személyesen az egész nem érintett - s az esetek kb. 90 %-ában a feleségemet is ki tudtam menteni a szívatás alól -, láttam mi zajlik. Egy időben a szófiai német követségen olyan géppisztolyos, kutyás őrök voltak, hogy még Honecker elvtárs is elégedetten csettintett volna. A vízumkérelmezés a nyugati követségeken abszolút megalázó volt egyébként is: teljesen irreleváns papírokat is megköveteltek.

Amikor 2015-ben jött a nagy európai migránsválság, az átlag bolgár végképp elvesztette hitelét a nyugatban. Mert nehezen volt kimagyarázható, hogy az a nyugat, mely alig 15 évvel korábban még folyamatosan megalázta az utazni akaró bolgárokat, most hirtelen azt harsogja: minden kontroll nélkül be kell engedni bárkit, többek között üvöltve allahakbározó, agresszív bűnöző kinézetű sötét alakokat is.