Azt kérdezi a szélsőliberális média: Donald Trump tényleg egy meleghimnusz zenéjére fogja ünnepeltetni magát?

A kérdés érdekes, persze csak elméleti szinten.

Azért csak elméleti szinten, mert a szóban forgó dal nem homokos dal. Eleve ez a 70-es évek közepén született, amikor nem volt divat homokosnak lenni, s még Halivúdban csak jellemzően vicces alakokként szerepeltek csak homokos karakterek.

1975-1985 között egyszerűen volt egy diszkó korszak, amikor nagyon erős volt ez a műfaj a könnyűzenében.

A Village People ráadásul mindig vicces próbált lenni. S bár a csapat fele valóban homokos, erről szó se volt a dalokban, sőt pont a csapat vezetője - a rendőrnek vagy katonának öltözött zenész - nem homokos.

40 éves korom előtt nem voltam soha zenekedvelő, de nekem is tetszett a diszkózene. S ha már homokosság, a Bee Gees sokkal jobban rájátszott erre a témára, pedig ott senki se volt a homokos.

A Village People egyébként meg mindig azt csinálta, amiben pénzt látott. Amikor az amerikai Haditengerészet a 70-es évek végén toborzó videót rendelt tőlük, abban még a csapat tagjai se látszódtak, meg persze nulla homokos utalás, sőt az ellenkezője:

S most is szépen elmentek fellépni Trumphez:

Az én kedvenc homokos énekesem - bár nem diszkó - egyébként az orosz-zsidó származású amerikai Barry Manilow. Bár kissé zavar, hogy amiről énekel, azt nyilván sose élte át:

A másik pedig: egy mű átértelmezése kulturális jelenség. Még ha "meleghimnusz" is lenne az YMCA, akkor se jelentené használata az ideológia átvételét.