A Biblia és eleve minden szakrális szöveg sajátossága, hogy mindenki megpróbál mindent aktualizálni benne.

S most nem az alattomos és demagóg próbálkozásokról beszélek, melyek pl. a homoszexualitást elítélő Biblia-részeket a homoszexualitás elfogadásaként "értelmezik". Hanem a tanítást nem tagadó, jellemzően másodlagos kérdéseket.

A Bibliában az Újszövetségben természetesen a Jelenések könyve a fő alap a fantáziáláshoz, hiszen a legrejtelmesebb nyelvezetű, sok, nyilvánvalóan jelképekben hemzsegő, jóslattal. Az Ószövetség esetében több ilyen könyv is van, ezek egyike Dániel könyve.

Az eredeti mű i. e. VI. századi, a zsidók babilóniai fogsága alatt született. A szerző egy Dániel nevű magasrangú zsidó fiatal, aki a babilóniai uralkodó udvarában szolgál, fontos állásban. A könyv mondanivalója rendkívül pozitív, tulajdonképpen azt akarja mondani a korabeli zsidóknak: lehet hívő zsidónak lenni idegen uralom alatt is. Ezért a könyvet nagyon kedvelték a zsidók később is, amikor megszűnt a zsidó állam, s persze a keresztény hagyományban ugyanez az értelmezés lett: idegen államban is lehet az ember hívő.

Érthető módon, a Szovjetunióban a keresztények között is emiatt volt népszerű, lásd az ateista hatalom alatt is lehet az ember hívő.

Viszont van a könyvben több álomfejtés és jóslás. Ezek mindig megmozgatták az emberek fantáziáját. A Szovjetunióban a 80-as évek második felében, teljesen komolyan elterjedt, hogy a könyvben lévő, úgynevezett Negyedik látomás a 80-as évek második fele Szovjetuniójáról szól. Akkor még pozitív volt a reformok megítélése, az csak 1989-tól történt, hogy Gorbacsov hazai népszerűsége a nulla környékére zuhant, mikor kiderült, hogy a reformok totális káoszt hoznak és az ország szétesését. Tehát ekkor még - 1985-1988 között - Gorbacsov népszerű volt.

A Negyedik látomásban Dániel prófétának megjelenik egy angyal és ezt mondja neki: "Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. A perzsák országának fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával, magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól.".

A hagyományos zsidó értelmezésben ez azt jelenti: a perzsák szó szerint egykor le lesznek győzve. S mivel ez meg is történt 300 évvel később, amikor a macedónok legyőzték Perzsiát - persze csak ideiglenesen, aztán feltámadt a perzsa állam, hisz ma is létezik -, az lett a szabványos zsidó értelmezés. Kis probléma: a legyőző nem Mihály, hanem Sándor (Alekszandrosz), dehát ez lett mondva, nem a név számít, az csak jelkép.

Egyébként - mai szemmel talán furcsa - a korabeli perzsa-zsidó viszont egyáltalán nem volt rossz. Szóval ez a könyv se perzsaellenes. Sőt a zsidók a perzsákat felszabadítónak tekintették, hiszen - bár ők se adták vissza a zsidó államot a zsidóknak - legalább megengedték a zsidóknak a hazatérést volt államukba, ott bizonyos autonómiát is engedve, miután i. e. 539-ban a perzsák megdöntötték a babilóniai uralmat. Szóval a hazatérést engedélyező perzsa uralkodó az egyetlen nem-zsidó ember a zsidó hagyományban, aki az „Isten felkentje” nevet kiérdemelte.

Dehát a késő-szovjet értelmezésnek még könnyebb dolga volt: hiszen a név egyezik: Mihály.

Ahogy a magyar Biblia-fordításokban, úgy az oroszokban is az összes bibliai név le van fordítva, szóval az eredeti Mikael név - מִיכָאֵל - ahogy magyarul "Mihály", úgy oroszul meg "Mihail".

Szóval itt csak a "perzsákat" kellett átértelmezni: nyilvánvalóan az a reformellenes szovjet elit. Tehát Gorbacsov Mihály küzd a reformokért!

Persze a szöveg a továbbiakban fantasztikusan leírja a történelmi tényeket: mi lett a macedón győzelem után, aztán Macedónia hogyan szakadt részekre, aztán a zsidók hogyan lesznek szétszórva, stb. Annyira jó a leírás, hogy a bibliakritikusok egy része szerint az egész mű valójában az i. e. II. században íródott, s a szerző a megtörtént események tudatában "jósolt".