Az egész vámemelés amerikai részről nem több mint tárgyalási taktika.

Ugyanis elsősorban az USA-t döntené be egy tartósan magas vámszint.

A helyzet ugyanis az most, mint ami mindig volt a történelem során. Ha egy ország olyan erőpozícióba kerül, mely által a többieket képes gazdaságilag és pénzügyileg lenyomni, akkor ez előbb-utóbb az erőset is függővé teszi, amit aztán előbb-utóbb a gyengék ügyesebbje ki is tud használni. Éppen ez zajlik most.

A XIX. sz. végén a fejlett kapitalizmus úgy oldotta meg válságát, hogy egyszerűen kihelyezte problémáit a világ fejletlen régióiba. Így a társadalmi elégedetlenség a gazdag országokban lecsökkent, a társadalom nagy része egyszerűen érdekelt lett a rendszer sikeres működésében. Nőttek a bérek, emelkedett az életszínvonal, a nyomor eltűnt, egyre jobban élt az alsó osztály is, ráadásul még a legkellemetlenebb, szennyező tevékenységek is el lettek víve máshová.

Kialakult az a helyzet a XX. sz. 70-es éveire - ez volt a csúcspont -, hogy egy nyugat-európai egyszerű munkás 50-szer többet keresett, mint egy harmadik világbeli. S közben ez nem került semmibe a nyugat-európai tőkéseknek, mindezt biztosított a harmadik világ kifosztásából bejövő pénz.

Ennek azonban van egy sajátos mellékhatása: amin nincs akkora haszon, azt mind elvitték máshová. A fejlett világban a legnagyobb hasznot hozó tevékenység maradt: a szolgáltatások. Viszont csak azt lehet szolgáltatni ami van, a semmit nem lehet eladni. Azaz a fejlett világ egyszerűen nem tud létezni már a harmadik világ termelése nélkül.

Viszont ez a rendszer csak addig működik, míg a harmadik világ kontroll alatt van, s szót fogad. S mivel Kína eldöntötte évekkel ezelőtt, nem fogadja el a játékszabályokat, így az egész képlet lassan összedől.

Kína olyan mint egy céges alkalmazott, aki nagyon sok hasznot hozott a munkáltatójának, az ma már nem képes működni nélküle, így egy nap az alkalmazott bemegy az igazgató irodájába és azt mondja: vagy nekem adod a cég felét vagy felmondok.

Trump is jól tudja, nem vihető vissza az USA-ba a termelés. Ugyanis ez csak 2 módon lehetne megoldható:

• a bérek drasztikus csökkentésével (jelenleg az átlag amerikai gyári munkás órabére 16 dollár, ugyanez Mexikóban 3 dollár, Kínában pedig 2 dollár), mert a jelenlegi amerikai bérszint mellett nem lehetséges versenyképesen gyártani az USA-ban - dehát ez forradalomhoz vezetne az USA-ban,
• háborúban le kellene győzni az "engedetleneket", térjenek vissza a korábbi megállapodáshoz - dehát ez se működik, Kína atomhatalom és támadás esetén nem vacillálna használni is fegyvereit.

Szóval itt az egész arról szól: igen, lesz új jogrend, de a pontos tartalma még vita tárgya.