Ki gondolta volna, hogy egy román nacionalistának több esze van, mint fél Európának?

Én még emlékszem a kelet-európai nacionalizmus kezdeteire a rendszerváltozás után. Jellemzően operettszerű marhaság volt, valamiféle jelképekkel való hülyéskedés, kb. nulla gondolkodással.

Vicces élményem a 90-es évek középéről: a neten valami magyar ultranacionalista csoport - követtem akkor sok ilyen dolgot - komolyan elhitte, hogy a horvátok a barátaink, s a horvát nacionalisták legnagyobb vágya visszatérni az "anyaországba", Szent István koronájához. Annyire belelovalták ebbe magukat, hogy valaki tényleg felvette a kapcsolatot valami hasonló internetes horvát társasággal. Nagy volt a meglepetés: a horvát hazafiak nemhogy bármi szimpátiát mutattak volna a magyar nacionalista lázálmok iránt, de még olyanokat is kijelentettek, hogy a fél Dunántúl valójában ősi horvát föld, amit az Ázsiából jött "tatár-magyarok" törvénytelenül megszálltak. Szóval a magyar lázálomra azonos szintű horvát lázálommal reagáltak.

Én személyesen próbáltam egy időben magyarázni, hogy nem lehet semmit se elérni, ha egymás ellen küzdenek a régió antiglobalistái, de kb. senki se értett meg. Az utolsó csepp számomra az 1999-es Szerbia elleni NATO-bombázás volt, amikor a magyar szélsőjobbosok 95 %-a lelkesen beállt tapsolni a NATO-nak. Ekkor szakítottam is az egésszel, annyira hogy visszamentem liberális-konzervatívnak, mert eldöntöttem: ez az egész társaság menthetetlen.

Különösen sajátos volt, hogy mindig azt hallottam, én mindezt azért nem értem, mert nem vagyok teljesen magyar.

Ami azóta történt, az számomra teljesen váratlan: a különböző szuverenista erők hívei elkezdtek gondolkodni, s a valóságot elemezni. Ennek része az is, amit ez a román mond: