Képzeljünk egy embert, aki azt vallja, nevetséges minden etnikai alapú viszály a világban, ellenben ha hirtelen Etiópia kerül szóba, akkor vérben forgó szemmel áll ki a tigrinyák igazsága mellett az amhara-tigrinya viszályban. Nem nevetséges? De igen.

Valami ilyesmi a ballibeknél a palesztín-zsidó viszály. Amint ez szóba kerül, olyan érvek jönnek elő, melyek tabuk bármilyen más esetben, sőt azokat a ballib mélyen ki is röhögi.

S aláhúzom, nem a zsidókra gondolok. Mert az teljesen természetes, hogy egy zsidó a zsidók mellé áll. Ebben semmi különös. Ellenben a ballibek zöme nem zsidó.

A napokban olvastam ilyen mélyballib kommenteket az iráni-izraeli és izraeli-palesztín kérdés kapcsán. S tényleg döbbenetes. Három fő pont van.

Első. A "történelmi jogok". A föld a zsidóké, mert az ő országuk volt 1900 éve is. Persze lehet ilyet mondani, de ugyanezek az emberek mélyen kiröhögnek hasonló véleményt pl. Erdély kapcsán: ott nem az számít, hogy az a magyarok országa volt, hanem az, hogy ki került többségbe: a románok.

Második. Az előbbi variációja, az "őslakos" és a "ki volt előbb", lásd a zsidók ott voltak már 3500 éve, míg az arabok csak 1400 éve érkeztek. Ez persze tény, dehát bármilyen más viszály esetében ez számít? Erdélyben is kb. 400 évvel később jelentek meg a románok, mint a magyarok.

S ilyenkor a ballib mindig elmondja, voltak ott korábban is népek, a románok és a magyarok előtt is. Nos, a Szentföld ugyanez az eset: voltak más népek a zsidók előtt is, s ezt nem egy ellenséges forrás írja, hanem maga a zsidó szentírás.

Harmadik. A "terrorista népek" érv. Hogy Izrael megadott minden jogot a palesztínoknak, de azok inkább terroristáskodnak a megbékélés helyett. Miközben ugyanezek az emberek mélyen fel vannak háborodva, hogy a Kiegyezés utáni magyar elit nem adott széles kisebbségi jogokat a magyarországi kisebbségeknek: valójában azok a jogok sokkal nagyobbak voltak, mint a palesztínok jogai Izraelben, s még az arány is stimmel: annak idején Magyarországon kb. 50 % volt a magyarok aránya, ahogy ma Izraelben is kb. ennyi a zsidó arány (beleszámítva a megszállt területeket is).

A csúcsa ennek a "nem is léteznek palesztínok" elmélet. Melyet Izraelben is csak az ottani szélsőjobb egy kisebb része mond, de ez a magyar ballibeknél elterjedt elmélet.

Sok dolgot elfogadok, de az inkoherenciát nehezen.

Mert azt lehet mondani, hogy "én a zsidók oldalán állok, velük szimpatizálok", ez egy egyenes álláspont, de az marhaság, hogy "semleges, objektív szemlélő vagyok, ezért látom úgy, hogy a zsidóknak van igazuk".

Én pl. inkább zsidópárti vagyok, mint zsidóellenes. Ennek oka személyes: már én magam 0 %-ban vagyok zsidó származású, már gyerekkoromban a legjobb haverjaim fele zsidó volt, ráadásul saját feleségem részben zsidó, meg voltak eleve zsidó kapcsolataim, s több jót láttam tőlük, mint rosszat. De ez nem vezet oda, hogy azonosuljak valamiféle radikális zsidó állásponttal. Eleve jól ismerem az ellentétes tábort pár palesztín keresztény ismeretség miatt, így jól látom a zsidók súlyos hibáit Izraelben.

A valóságban - teljesen semlegesen nézve az egész ügyet - az egész konfliktus egy tipikus befejezetlen telepesállam probléma. Izrael tulajdonképpen egy volt európai gyarmat, ha levesszük a témáról a történelmi gyökereket: európai emberek bevándoroltak egy idegen területre, s ott államot csináltak.

Ugyanaz mint az egész amerikai kontinens, Dél-Afrika, Ausztrália, stb. Na most a telepes államiságnak van 2 bevett módja:

• bemennek a telepesek, s többség lesznek, az őslakosok marginális kisebbség marad, rosszabb esetben kiirtják őket: ilyen pl. Ausztrália, Kanada, Argentína, Kuba, stb.,
• bemennek a telepesek és összevegyülnek az őslakosokkal, kialakul egy új vegyes identitás: pl. Mexikó, Peru, Latin-Amerika nagy része.

Ez utóbbi tulajdonképpen Európában, s eleve az egész óvilágban is így zajlott, csak korábban: a magyarok is így lettek Magyarországon a X. században, jöttek, majd összevegyültek, s a többség ezt az identitást kapta.

A probléma akkor van, ha a két modell egyike se valósul meg. Ahogy ez Izraelben zajlott le: bementek a telepesek, de maradtak az őslakosok is, s a két csoport maradt két külön csoport. A zsidó telepes nem akar keveredni a palesztínnel, mert akkor elveszti identitását, a palesztín őslakos pedig idegen uralomnak, zsidó elnyomásnak tekinti az izraeli államot.

*

Mivel említettem az elején. Hogy ne maradjon a levegőben: amhara-tigrinya.

Etiópia egy soknemzetiségű állam, a 4 legnagyobb etnikum: az oromók, az amharák, a szomálik, s a tigrinyák - az amharák és a tigrinyák ortodox keresztények, a szomálik szunni muszlimok, az oromók esetében pedig a két vallás fele-fele arányban van meg.

Bár az oromók a legnagyobb etnikum Etiópiában - a lakosság kb. negyede -, Etiópia mégis egy amhara alapítású állam, az ókortól így van, az 1974-ig uralkodó királyi dinasztia is amhara volt. Mivel Etiópia keresztény állam volt, így a tigrinyák voltak a másik kiemelt etnikum, az ősi Akszúm utódai, de Akszúm idővel amhara uralom alá került.

A többségében tigrinya Eritrea elszakadása nem oldott meg semmit, mert maradt egy tigrinya többségű régió Etiópia északnyugati részén.

Sajátos, de a monarchia megdöntése után is maradt a korábbi helyzet, mert az etióp kommunista hatalomban is az amharák voltak többségben. Aztán ezt a hatalmat döntötte meg 1991-ben a tigrinya vezetésű szövetség.

2018-ban viszont jöttek az oromo tiltakozások, s végül megdőlt a tigrinya vezetésű kormányzat. Az oromo hatalom annyiban segített, hogy csökkentek az ellentétek az amharák és a tigrinyák között a közös ellenség miatt.

Viszont így azóta káosz van - mérsékelt káosz, azaz az emberek nem ölik egymást az utcákon, mint egyes más afrikai országokban, de folyamatos a harc az egyes politikai szervezetek között, melyek sokszor etnikaiak is -, immár az ország szinte önálló tartományokból áll, ezek küzdenek egymással. S az egyik fontos viszály máig az amharák és tigrinyák közti: szimplán földbirtoklási vita, de évszázadokig visszamenő érvek vannak ki a jogos tulajdonos, hiszen egyébként a két nép rokona egymásnak, s mindkettő keresztény. Tulajdonképpen jelenleg csak azért nem küzdenek egymás ellen véres eszközökkel, mert egyik félnek se tetszik a központi kormányzat.