A perzsák mint önálló népcsoport az i. e. VII. sz. óta léteznek, kialakulások a mai délnyugat-iráni Farsz tartomány (jelentése: Perzsia) területén kezdődött.

A médek - akik eredetileg nem azonosak a perzsákkal, hanem egy közeli rokonnép - legyőzik a babilóniai államot, majd ebben az új államban a perzsák veszik át a vezetést i. e. 550-ben. A médek nagy része beolvad a perzsák közé, egy kisebb rész megmarad médnek, ezek a mai kurdok elődei. (Szintén később, már a középkorban, a perzsává lett médek egy része eltörökösödik, ezek a mai azeriek utódai.)

Ezt a perzsa államot dönti meg macedóniai Nagy Sándor 332-ben. Utódja a Szeleukida Birodalom (i. e. 312 - i. sz. 63), ahol a perzsa és a görög nyelv egyaránt hivatalos volt.

Más részről, a Szeleukida Birodalomtól északkeletre létrejön a Pártus Birodalom, a pártusok szintén egy perzsa rokonnép. I. e. 247-ben jön létre, folyamatosan terjeszkedik nyugatra és délre, elfoglalva a szeleukida terület keleti részeit.

I. sz. 224-től perzsa uralkodóház kerül Pártia élére, innen számítjuk a perzsa államiság újraalapítását.

622-645 között történik meg Perzsia arabok általi meghódítása. Kezdetben vannak próbálkozások az arabosításra, azonban ezek sikertelenek, az iszlám vallás itt perzsa nyelvű lesz és marad.

Tehát az egységes iszlám kalifátus széthullása alatt itt már eleve részben perzsa nyelvű államok alakulnak, kevert arab és perzsa lakossággal. A IX. században kerül hatalomra az első perzsa nemzetiségű dinasztia.

Végül a XVI. században alakul meg az első újkori, jogilag is perzsa állam. Ez azóta is folyamatosan létezik.

Tehát egy kb. 2700 éves nép, mely története során többször volt független. A függetlenségét többször elvesztette, de azt mindig visszaszerezte. Az identitás és a nyelv mindvégig megmaradt.

Sajátosság, hogy jelenleg a perzsa nyelv 3 irodalmi normát ismer: ezek az iráni perzsa (fárszi), az afganisztáni dari, s az afganisztáni-tadzsikisztáni tadzsik. A 3 verzió kölcsönösen érthető.