A szerző azt mondja sajnálkozva "A polgári Magyarországnak most gyenge a hangja." - miközben ennek örülni kellene, hiszen csodás hír, hogy a polgári erők gyengék, azaz csodás hír lenne, ha igaz lenne, mert a legnagyobb polgári erő, a Tisza sajnos igenis erős.
A "polgári Fidesz" egy meghaladott kor terméke, szükség rá nincs semmilyen formában, maga a Fidesz haladta meg a "polgáriságot" már 2006-tól kezdődően.
Olyan ez most, mint amikor az MDF-ből kivált a MDNP: gyorsan el is jelentéktelenedett.
Eddig csakis a liberális politikusoknál volt szokásban, hogy mandátumok előtt vagy/és után a piaci szektorban dolgoznak, kiemelt pozícióban.
Eljött a pillanat, hogy ez az ellenoldalon is lehetséges már. Eddig ez kivételes volt - lásd Schröder -, ma már nem az.
Nekem erről szól a hír Szíjjártóval kapcsolatban.
A dolog pozitív. Hiszen a kisember érdeke, hogy a nemzetközi nagytőke ne egy központból legyen irányított és ne egyetlen politikai eszme vezérelje. Minél erősebb a nem-nyugati nagytőke, annál jobb a kisembernek.
Ahogy egykor a kommunista politikusokat a Szovjetunióban, nyugaton az USA alkalmazza ezt: kiválasztott embereket képez ki a jövőre.
Én személyesen ismerek bolgár embert, aki 2 évnyi amerikai "ösztöndíj" után lett közismert bolgár politikus. A legfelsőbb csúcsra sose jutott el ugyan, de pl. egy időben ő volt a külügyminiszter.
A módszer teljesen ugyanaz, mint az egykori szovjet Kominternben. Azaz a legfontosabb az ideológiai hűség, melynek része a Szovjetunió szeretete is.
Most jutott eszembe, látom, hogy Csehszlovák Kattinka be lett választva a Nagy Programba. Azaz az USA már a Tisza utáni időkre készül.
Egyébként nagy, sőt hatalmas karrierlehetőség ezekbe a felkészítő programokba bekerülni. Azonban komoly ára van: az embernek teljesen le kell adnia egyéniségét.
Mindigis szerettem figyelemmel követni a szélsőjobb és a szélsőbal belső vitáit. Persze ez kissé perverz hobbi, de szórakoztató.
Ha valakit érdekel, ennek egyik utolsó stádiuma videón is látható:
Itt a felek arról vitáznak, hogy mivé lett a baloldal, miért halt meg, s mi a jövője. Figyelem: ezek az emberek tényleg baloldaliak, azaz szélsőbalosok, tehát nem a szó liberális értelmében baloldaliak.
Az egyik fél - itt a szemüveg nélküli - azt mondja, hogy a baloldal csődöt mondott, mert a körülmények megváltoztak, így a pártpolitizálástól egyet vissza kell lépni, helyette meg kell újra építeni egy saját baloldali kulturális teret, Gramsci szavaival ellenhegemóniát kell teremteni, majd aztán ebből természetes úton ki tud nőni az új baloldali intézményiség. A megszólaló szerint csődöt mondott minden baloldal, mind a hagyományos szocdem és kommunista mozgalom, mind az újbaloldal is, azaz a különböző woke, antiglobalizációs és rendszerkritikus modern mozgalmak is.
A másik - a szemüveges - ezzel szemben azt mondja, ez kevés, mert még egy lépést hátrább kell lépni, egyszerűen észre kell venni mire van igénye a kapitalizmus által alárendelt embereknek, majd ez alapján kell cselekedni, mert elemi meg nem értés van a "harcosok" és az "elnyomottak" között.
Nyilván a megoldás itt az, hogy egyszerűen semmilyen baloldalra nincs szükség, dehát ennek elfogadása nem várható el olyanoktól, akik eleve baloldali axiómákból indulnak ki. A kapitalizmus ellen ugyanis nem lehet modernista eszközzel harcolni, ez fából vaskarika.
Persze mindenképpen a szemüveges tábor van közelebb így is a valósághoz. Hiszen felismeri, valamiért az emberek nem kérnek a baloldali értékrendből.
Az én kedvenc két érvem a vitából, az egyik itt hangzik el, a másik korábbi:
a mozgalmárok meg akarják adóztatni a repülőjáratokat, hogy nagyon drága legyen repülővel utazni, míg a munkásosztály olcsó járatokat akar, mert üdülni szeretne egzotikus helyeken olcsó, fapados géppel utazva,
a mozgalmárok egészséges életre akarják nevelni az embereket, a zsíros, egészségtelen ételeket megdrágítva, az egészséges vegán termékeket pedig olcsóbbá téve, miközben a munkásember pont az ellenkezőjét akarja, neki fizikai erő kell, melyet éppen az "egészségtelen" étel ad.
Ha most itt szélsőjobbosok vitatkoznának, akkor a vita arról folyna, hogy pl. a Szent Korona milyen módon legyen államfő - nem én találom ki most, volt már lehetőségem ilyen vitát hallgatni, ahol emberek teljesen komolyan erről folytattak vitát.
De a rögeszmés beszéd a szélsőbalra a legjellemzőbb. Ezért is élmény hallgatni belső vitáikat. Itt is ez van: a kisember valóban lélekben antikapitalista, de sose úgy, ahogy annak lennie kellene a baloldali elvek mentén.
A tradicionalista katolikus pap itt kiválóan elmagyarázza a jelenséget a katolikus egyház vonatkozásában:
Hozzá kell tenni, ez politikai vonatkozásban is így van: a konzervatívizmus nem más mint megfontolva haladó progresszívizmus. Azaz lassítva való elfogadása a liberális értékrendnek.
Ezért is van az, hogy a modernitás 3 alapértéke a liberalizmus, a nacionalizmus, s a szocializmus, miközben a konzervatívizmus nem önálló alapérték, hanem egyfajta mérsékelt liberalizmus,
A konzervatívok közt népszerű az az általános tévhit, hogy a modern liberalizmus ugyan elutasítandó, de a klasszikus liberalizmus még egy nagyszerű eszme volt. "Jó eszme volt, de elrontották" - abszurd gondolat, kb. mint az, hogy Marx még rendben volt, de Lenin már eltorzította a gyönyörű eszmét (vagy Lenin még szép volt, de Sztálin elrontotta, sőt: Sztálin még jól csinálta, de a posztsztálini szovjet rendszer korrumpálttá tette a rendszert).
Miközben a tradicionalizmus elutasítja alapjában is a liberalizmust, de vele együtt a szocializmust és a nacionalizmust is.
Sokat mond el a hangulatról, mi az abszolút rossz és az abszolút jó a közvélemény alakítói szerint.
A rendszerváltozás körül nagyjából 3 tábor volt e tekintetben. Akkor a táborbeosztás nagyjából az volt, hogy polgári-liberális, polgári-konzervatív, s posztkommunista.
A polgári-liberálisok kedvenc kora Károlyi ideje, 1956 pár napja, s az 1945-1948 közti koalíciós időszak volt, a legrosszabb viszonyítási pontjuk pedig a nyilas kormányzás pár hónapja. Ez meg is maradt a ballib szellemiségben, annyival, hogy a kései Horthy-kor is egyre negatívabb megítélés alá esett.
A polgári-konzervatívok ehhez képest annyiban voltak más véleményen, hogy ők a Horthy-kor háború előtti részét egyértelműen pozitívan ítélték meg.
A legnagyobb bajban a posztkommunisták voltak, mert megpróbálták a lehetetlent: egyszerre éljenezni Nagy Imrét és Kádárt. A legrosszabb tekintetében meg követték a liberálisokat.
A Tanácsköztársaság megítélése negatív volt minden táborban, de sose a legnegatívabb. Csak a konzervatív oldalra volt jellemző, hogy Kun Béláékat és Szálasiékat egy nevező alatt említik.
Most ez egy új elem, egy ballib megmondóember - Mandula máig annak tekinthető, ő következetesen ballib minden Tisza ellenére - a legszörnyűbb dolognak a Tanácsköztársaságot mondja. Lényegtelen persze, de mutatja a ballib eszme sajátos mozgását. Mert a ballib eszme él, annak ellenére, hogy most éppen nyílt képviselet nélkül maradt a hivatásos politikai szférában.
Nincs itt semmi különös látnivaló. Minden média esetében az adott média tulajdonosa dönt.
Akinek nem tetszik, az csináljon saját médiát - szól a liberális érvelés.
Mindez persze akkor sose érvényes, ha egy média szerkesztősége liberális, s a tulajdonos pedig nem az. Ilyenkor "sajtószabadsága" van a szerkesztőségnek a tulajdonossal is szemben.
Amit kihagy belőle az viszont egy fontos elem, ez a keresztény cionizmus eredeti verziója, a brit izraelitizmus.
A brit izraelitizmus egy XVIII-XIX. századi angol gondolat, alapvetően anglikán alapon indult el. Lényege, hogy Isten kiválasztott népe immár nem a zsidók, ők ugyanis elvesztették ezt a szerepet Jézus megölésével, helyettük Isten az angolokat, úgy általában a "brit fajt" nevezte ki kiválasztott népnek. Ez az alapgondolat, sok esetben ez azzal is társult, hogy az elveszett 10 zsidó törzs valójában a mai angolszász népek. (Az ókori Izrael és Júdea megsemmisülésekor az északi 10 törzs szét lett szórva a világban, ezek asszimilálódtak, csak a déli 2 törzs maradt meg, ezek aztán ismét létrehozták a zsidó államot a babilóniai rabság után.)
Eredetileg az egész gondolat egyáltalán nem is volt zsidóbarát, hiszen itt a zsidóság lecserélése az alap. Ez a gondolat folytatódott aztán az USA-ban pl. a mormonoknál, akik szerint a mormonok a kiválasztott nép a zsidók helyett, az eredeti zsidók egy részének leszármazottai pedig az indiánok.
De nyoma az egésznek mélyen benne van az egész amerikai nemzeti identitásban, melynek fontos része, hogy az USA a világ haladásának főállama, s erkölcsi kötelessége terjeszteni a világban a liberális polgári demokráciát. A mormonok pl. egyenesen Istentől ihletett műnek tekintik az amerikai alkotmányt!
A keresztény cionizmus ehhez képest újítás, abban a tekintetben, hogy immár 2 utat ismer el: a zsidó utat és Jézus útját, azaz a zsidó vallást továbbra is érvényesnek tekinti. Azaz a keresztény cionisták erőteljesen támogatják a zsidóságot, s annak államát, Izraelt kiemelt országként kezelik.
Zsidó szempontból persze az egész egy kétoldalas ügy, hiszen egyrészt jól jön a keresztény cionisták politikai, erkölcsi támogatása Izraelnek, másrészt viszont a keresztény cionizmusnak is végcélja minden zsidó megkeresztelése valamikor a jövőben. Hiszen a távoli jövőben a "két út" mindenképpen egyesül, mégpedig természetesen Jézus alatt.
Idén már, hála Istennek, senki se ünnepelte július 4-ét. Pár éve lassan eltűnt a szokás.
Pedig a rendszerváltozás után évekig ünnepelték a nyugatos értelmiségiek.
Hiszen ha bejött Bálint Nap, viszont ment November 7., akkor nyilván minden kommunista ünnepnek pusztulnia kell, minden nyugatinak meg a helyére kell jönnie.
A "kommunista" ünnepek közül megúszta a Nőnap, egyszerűen túlságosan el volt terjedve, s a lakosság nem hallhatott elit értelmiségére, hogy ne ünnepelje.
S megúszta még az ortodox Húsvét is, pedig a kezdetekben az első bolgár antikommunista kormányzat mindent megtett, hogy valahogy elterjessze a nyugati naptár szerinti katolikus-protestáns Húsvétet, de akkor ennek ellenállt egyrészt a baloldal, másrészt szinte az egész Egyház, plusz a jobbos választók egy jelentős része is kitartott a "komcsi", értsd keleti naptár szerinti Húsvét mellett.
De az egyéb nyugati ünnepek mellett ment folyamatosan a propaganda: Bálint Napot és a Halloweent sikerült is széles körben elterjeszteni. Sajnos máig ünneplik mind a kettőt.
Erős próbálkozások voltak még július 4. - a Függetlenség Napja - és a Hálaadás Napja kapcsán is: az előbbi az USA függetlenségi dátuma, az utóbbi meg annak emléknapja, hogy az amerikai nemzet hálát ad a liberalizmus szent szellemének: hogy ők irtották ki az indiánokat és nem őket az indiánok.
Természetesen ezek szigorúan amerikai ünnepnapok, teljesen abszurd ötlet belőlük univerzális ünnepet fabrikálni, de a nyugatos bolgár elit mégis megpróbálta. Nagyjából az ezredfordulóig keményen nyomták, hogy az igazi nem-mucsai ezeket ünnepli, s csak a sötét balkáni egyének ellenkeznek, mert a lelkük mélyén kommunisták és titkos vágyuk november 7. és szeptember 9. - a kommunista Bulgária nemzeti ünnepe - ünneplése.
Aztán lassan elhalt az egész. Ma már legdemokratábbak se ünneplik a "függetlenség" napját.
Talán csak egyetlen ország van a világon az USA-n kívül, ahol ma is ünneplik július 4-ét, ez Koszovó, de ez legalább érthető, hiszen az USA csinálta meg országként Koszovót.
Magyarország a leginkább EU-párti tagállam, szól a jelentés:
Ennek a nemzedéknek ez most a fatális élethazugsága.
Volt már ilyen. Mi - az előző nemzedék - ugyanezt éreztük a rendszerváltozás idejében. Abban hittünk, a nyugat tökéletes, csak minden nyugatit le kell másolni, s akkor nagyon gyorsan minden "nagyszerű" lesz. Tévedtünk. A mostaniak is tévednek, s ők is rájönnek majd erre alig pár év alatt. Ahogy mi is rájöttünk, a 90-es közepén már tudtuk, hogy átvertek minket és mi is saját magunkat.
Bosznia-Hercegovinában rendkívül szigorú nyelvtörvény van: a kereskedelmi cikkeket el kell látni felirattal az ország mind a 3 hivatalos nyelvén, azaz bosnyákul, horvátul és szerbül is.
A helyzet azonban komikus, mivel a 3 nyelv a valóságban (nyelvészetileg) 1 nyelv, a 3 nyelvre osztás csakis politikai-társadalmi tény.
Így születnek meg ilyen vicces feliratok, mint ezen a cigarettadobozon:
"A dohányzás tüdőrákot okoz" 3 "nyelven"
A valóságban a 3 nyelv annyira azonos, hogy még nyelvjárási eltérés sincs, mind a 3 nyelv ugyanazt a bosnyák-horvát-montenegrói-szerb nyelvjárást tekinti irodalminak: a 3 fő nyelvjárás - štokavski, čakavski, kajkavski - közül mind a 4 "nyelv" - a 4. a montenegrói, de az Bosznia esetében nem játszik - a štokavskit tekinti alapnak.
Van az a népszerű ballib érv, hogy forradalmi helyzet van, azaz szabad alkotmányellenesen cselekedni a jogállamiság visszaállítása céljából.
Nos, ilyen forradalmi helyzet még 1989-1990-ben se volt, akkor is minden változás alkotmányosan lett véghez víve.
Az utolsó magyar jogi forradalom 1944-1945-ben volt, amikor Debrecenben összegyűltek politikusok, majd kimondták, ezentúl ők az ideiglenes parlament és kormány, a másik - az eredeti - magyar kormány pedig semmis. A művelet sikerült is, hiszen az új hatalom alapját a megszálló szovjet hadsereg biztosította, az pedig pár hónap alatt elfoglalta az egész országot, az eredeti kormányzat így egyszerűen kiszorult az ország területéről.
Persze egy forradalmi kormány se mond ki feltétlenül semmisnek minden korábbi jogszabályt. Csak a legfontosabbakkal szokott ez történni.
Olyan viszont nemigen szokott lenni, hogy a forradalmi kormány első lépése az, hogy felesküszik a hatályos alkotmányra.
Kezdeményezés: a nemzeti "oligarchák" legyenek szívesek a mostani szorult helyzetben finanszírozni a jobboldali médiákat.
Képtelen vállalkozás. Az "oligarcha" - a valóságban persze nem oligarcha, hanem szimplán milliárdos - természetéből adódik, hogy addig hű a hatalomhoz, míg erre rá van kényszerülve. Mi oka lenne egy "oligarchának" hálásnak lenni egy már bukott hatalomhoz? Semmi. Jobban jár, ha kiegyezik az új hatalommal, az eleve nem is kér tőle ilyen jellegű hűséget.
A nemzeti tőke mint jelenség addig működik, míg erős politikai kontroll van felette - lásd példának Kínát -, ennek hiányában pont ugyanúgy viselkedik, mint a nem-nemzeti tőke.
Még a helyzet nem helyrehozhatatlan. Az európai értékrendű polgárok még csak egy erős kisebbség, nem többség, de a folyamatok nem jók. Nincs miért tagadni: a polgárság erősödik, mert erős tartalékai vannak.
Az idei homokmeneten persze kevesebb ember volt, mint tavaly, mert nem volt immár kormányellenes eleme. Szóval valóban, idén tényleg csak az ment ki, aki őszintén egyért az európai értékrenddel.
A tavalyi kb. 250 ezer emberhez képest annak ötöde, 50 ezres lett a tömeg. Mindenképpen kisebbség tehát, de ez nem egy marginális kisebbség.
Ez a kisebbség hatalmon van Európában, s korlátlan anyagiakkal rendelkezik.
A kérdés lényegében csak az, hogy mi a normalitás helyes stratégiája minderre? Szerintem sokféle lehet, a lényeg a kompromisszumok elutasítása. Mi nem akarunk kölcsönösen elfogadható megoldásokat, mert ez már az ellenség győzelmét jelenti. Ki kell mondani: nincs alku!
Ugyanis egy kiegészítő rendelkezés nem mondhat ellent az alkotmány szövegének, márpedig itt ez történik: nem történik változtatás a köztársasági elnök státuszában, majd jön egy záró rendelkezés, hogy "Az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik".
Teljesen abszurd az egész elképzelés. Ellenkezik az alapvető alkotmányjoggal, meg általában a jog alapelveivel. Kíváncsi vagyok, a ballib jogászok közül akad-e, aki ezt ki meri mondani. Az Amnesty ki merte mondani, le a kalappal.
Olyan kiejtés, mint Deutsch Tamásé, de nála persze ez nem baj, mert ő szakember:
jó ez a ballib-tiszás közeg: teljes a kettős mérce.
Valójában ez a magyaros akcentus legalapvetőbb változata, azaz nem csak a magyaroknak nehéz hangokat nem igyekszik ejteni, hanem eleve meg se próbál ejteni olyan hangokat, melyeket az átlag magyar képes lenne ejteni. Itt amit látunk: mintha magyarul beszélne.
Hozzáteszem, amit Deutsch Tamás esetében is: mindez nem gond, az átlag nem-angolnyelvű idegen így beszél angolul, csak más-más módon rosszul.
Mikor jön el a várva várt liberális pillanat, hogy az átlag kisembert nem zavarja a homoklobbi nyomulása?
Akkor, amikor a társadalom teljesen elvesztette elemi önvédelmi képességét.
A homoklobbi ugyanis egy teszt. A hozzá való viszony jól mutatja az adott társadalom életképességét.
Vannak országok - pl. a skandináv ultraliberális köztársaságok, pl. Norvégia és Svédország ilyenek -, ahol a homokbüszkeség menete ma már össznépi ünnepség, a lakosság nagy része részt vesz rajta, s aki passzívan viszonyul hozzá, az is támogatja. Ott a társadalom mára csürhévé vált, mely képtelen magát megvédeni.
Jobb helyeken viszont még látható a társadalom eredeti szövete: ott a homokbüszkeség egy kis marginális kisebbség ünnepe, a többség nem vesz róla tudomást.
A háttérhatalom számára mindez kulcskérdés. Ma már ott tartunk, hogy a rasszista elvek vallása kisebb bűn, mint a homofóbia. A gépezet azért dolgozik, hogy a homofóbia valamiféle illetlen, kellemetlen dolognak számítson.
Nagyon fontos mindenki, a normális kisember számára ennek tudatosítása és emlékezetben tartása.
Itt derül ki: ehhez bizony bukás kellett. Miért? Mert most már nem kell alkalmazkodni a napi politikához, hiszen nincsenek kormányon, így teljesen szabadon lehet beszélni, nem kell óvatoskodni. Sajátos, de így van.
Július 18-án döntött a Kubai Kommunista Párt plénuma: bevezetik az országban a kapitalizmust.
Persze nem így nyíltan, hanem "szocializmus" név alatt, ez eleve szükséges is, hiszen a kubai alkotmány előírja, hogy az országban szocializmusnak kell lennie.
Eddig elképzelhetetlen változások lesznek, pl.:
külföldi tőke beengedése szabadon (eddig csak állami vállalatokkal együttműködve volt lehetőség),
szabad külkereskedelem,
az állami cégek autonómiája, szabadon gazdálkodhatnak bevételeikkel,
egy kubainak lehet egynél több cége is, s nem köteles bennük dolgozni, azaz lehet ezentúl szimpla tőkés is,
a kubai magáncégek korlátlanul alkalmazhatnak bérmunkát,
az állami árak megszüntetése.
Láthatóan a tervet a kínai minta ihlette meg: azaz a politikai hatalomban semmilyen reform, viszont a gazdaságban szinte mindennek az engedése.
Fel is merült az értekezleten, most akkor vége a szocializmusnak? Mire több határozott válasz is született. Íme a kubai vezér mit mondott: "A vitán felszólalva Miguel Díaz-Canel Bermúdez, a Párt Központi Bizottságának első titkára és a köztársaság elnöke hangsúlyozta, hogy a javasolt gazdasági és társadalmi átalakítások nem a szocializmusról való lemondást jelentik, hanem inkább annak keresését, hogyan lehetne folytatni annak építését Kuba sajátos körülményei között, egy olyan országéban, amely évtizedek óta az Egyesült Államok által bevezetett blokáddal néz szembe." - azaz kapitalizmus lesz, de azt szocializmusnak fogják nevezni, lásd Kína "szocializmus kínai módszerrel".
Szerintem nem fog működni a kínai recept. Amint megjelenik ugyanis az amerikai-kubai tőke Kubában, az ki fogja kényszeríteni a politikai változást is, s ennek nem fog tudni ellenállni a kubai Párt és Hadsereg.
a kubai kormányfő bejelenti az intézkedéseket (a kubai alkotmányos rendben a kormányfő nem az ország vezetője, hanem magasrangú, de beosztott tisztség)
Azt kérdezi a Bogár: mi lesz a hedonista pogánnyá vált keresztény oldallal annak árulása után?
A kérdés teljesen aktuális, elsősorban Nyugat-Európában, de lassan ugyanez lesz Kelet-Európában is, csak még késik az européer szellemiség aknamunkájának hatása mifelénk.
Olyan ez az egész, mint a nagymama lekvárja.
Az első fokozat az eredeti. Akkor a család fogyasztja, sőt rendszeresen készíti is a nagymama receptje szerinti lekvárt.
A második fokozatban a nagymama meghalt már, s nincs követője, aki készítené a lekvárt. A család bolti lekvárt fogyaszt, s sóhajtozik "de jó is volt a nagymama lekvárja".
A harmadik fokozatban már senki se emlékszik a nagymama lekvárjára, de a család időnként még eszik lekvárt.
A végső negyedik fokozatban pedig eleve megszűnt a lekvárfogyasztás igénye. Egyesek pl. csokikrémet esznek helyette, kijelentve, hogy "ez az igazi lekvár".
Pontosan ilyen az európai kereszténység is. A modern európai szellemiség már régóta a negyedik fokozatban él, s bőszen harcolnak a harmadik fokozatú kisszámú ellenzék ellen.
A "tudományos" meghatározás szerint a Balkán Európa délkeleti csücske, melyet az Adriai-, az Égei-, s a Fekete tenger határol nyugatról, délről és keletről, míg az északi határa a Duna, a Száva, majd onnan az Isonzó vonaláig terjedő rész:
a Balkán "tudományosan"
Viszont a fogalomhoz való viszony nagyon más az egyes országokban, Alapvetően 3 csoport van:
ahol magukat elfogadják egyértelműen balkáninak: Albánia, Bosznia, Bulgária, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró, Szerbia;
ahol elfogadják a "balkáni" meghatározást, de azt másodlagosnak tekintik: Görögország, Horvátország, Románia, Törökország;
ahol sértésnek veszik a "balkáni" jelzőt: Szlovénia.
Nyugaton viszont a Balkán fogalma szélesebb. Egyértelműen beleszámolják egész Romániát (néha Moldovát is), s sok helyen Magyarország is a része.
Szobámban a falon van egy NatGeo-térkép, melyen Magyarország egyértelműen a Balkán része (míg Moldova nem Balkán a térkép szerint):
Szerintem nem jó ez, Magyarország egyértelműen Közép-Európa, nem Balkán.
Nekem az az alapvető tájékozódási pontom, hogy a határ Közép-Európa és a Balkán között ott van, ahol a vécék és a zene kérdésében választóvonal van:
a vécévonal: a Balkánon máig léteznek török típusú nyilvános vécék, azaz nem lehet leülni rá, hanem guggolni kell, szerencsére csökken folyamatosan az ilyen vécék száma, de máig léteznek,
a zenevonal: a Balkánon a helyi népzene máig népszerű, annak van modern verziója is, míg Közép-Európában ez a stílus - lásd "lakodalmas zene" - teljesen marginális.
- Afrikai szinten a magyar katolicizmus, pedig hát mi mégiscsak Európa vagyunk - mondja az ateista megmondóasszonyság, óvatos rasszizmussal a hangjában.
Pedig a katolicizmusban az "afrikai szint" jelentése: ragaszkodás az eredeti tanításhoz, s határozott elutasítása a modernitás eszméinek.
Persze a tény az tény. Én csak remélni tudom - mint kívülálló -, hogy a magyar katolicizmus afrikai szintre "süllyedt", de jó lenne, ha ez tényleg igaz lenne.
Múlt szombaton volt Szófiában az úgynevezett "prájd", azaz "Homokmenet", s vele együtt a mindig ugyanakkor szervezett ellentüntetés is, a "Családmenet".
A Családmenet idén komolyabbra sikeredett, tavaly alig pár tucat ember ment el rá (miközben a Homokmeneten kb. 2-3 ezer ember vett részt). Ennek oka, hogy a bolgár pátriárka immár hivatalosan kiállt a Családmenet mellett:
Plusz - s ez váratlan - a cári család is állást foglalt mellette. A bolgár ex-cár egyetlen lánya, Kalina Szakszkoburggotszka beöltözött a bolgár zászló színeibe, s a férjével együtt felvonult a meneten:
A hónap híre: a fideszes Index leszerződtette vezető állásba a feketeöves ballib megmondóembert, Murányi Andrást:
Ami engem itt izgat az a blog.hu sorsa, mert bár az önálló, kapcsolata az Indexszel közvetlen. Murányiról pedig tudható: gyűlöli a cenzúramentes civil blogokat.
Annak idején, amikor a Népszabadság főszerkesztője volt, egyik döntése a Népszabadság által tulajdonolt nolblog.hu megszüntetése volt. Előbb lezárta az új regisztrációkat, majd kiválasztotta 3 kedvenc bloggerét, s mindenki mást letiltott, azaz a rendszer megszűnt.
Aztán persze a helyzet vicces lett. Hiszen arra hivatkoztak, nem kell ezt indokolnuk, hiszen a nolblog.hu a Népszabadság tulajdona, a tulajdon pedig szent. Hamarosan jött a pofon azonban: pár hónappal később őket szüntette meg az osztrák laptulajdonos, ugyanezzel az érvvel - máig nyűszítenek emiatt az érdekeltek. De ez csak a ballib kettősmérce vicces jele.
Szóval én aggódni kezdtem a blog.hu jövőjét illetően.
Minden euróövezeti tag jogosult ünnepi 2-eurós érmét kibocsátani. Ez azt jelenti: a 2-eurós érmén nem a normál tagállami kép és szöveg van ilyenkor a "nemzeti" oldalon, hanem valami más.
Viszont ahogy a normál érméknél, itt is konszenzus-kötelezettség van, azaz ha egyetlen állam nem fogadja el a dizájnt, akkor az illető érme nem bocsátható ki.
Bulgária rögtön az első jubileumi érméjére vétót kapott, azaz nem lesz ilyen érme:
a szöveg: "a bolgár ábécé - Bulgária - 2026"
A vétózás részletei titkosak, de szinte biztos, hogy a kiszivárgott infók alapján a tettes Szlovákia, a szlovák kormányzat vétózta meg a tervet, mégpedig azon az alapon, hogy a cirill ábécé nem "bolgár", hanem "szláv".
A vicces az egészben: a szlovákok és felvállalt elődeik - a morvák - sose használták a cirill ábécét. Hozzájuk Cirill és Metód glagolita ábécéje jutott csak el, majd azt is gyorsan felváltotta a latin ábécé. A cirill ábécé ezzel szemben Cirill és Metód tanítványainak alkotása, s sokkal korlátozottabban terjedt el: csak a Kelet-Balkánon és Oroszország (Rusz) felé északkeletre. A glagolita ábécé viszont gyorsan eltűnt, bár nyoma maradt sokáig a szlovákoknál, s még inkább a horvátoknál,
A glagolita ábécé teljesen új alkotás, pontos, de túl bonyolult írással, ezért se tudott elterjedni, míg a cirill tulajdonképpen egyfajta "reformált" görög írás.
A glagolita ábécé első 5 betűje:
Ⰰ, Ⰱ, Ⰲ, Ⰳ, Ⰴ,
ugyanennek a cirill megfelelői:
А, Б, В, Г, Д,
a görög megfelelők:
Α, Β, Β, Γ, Δ.
(A görögben a "Β" ejtése a klasszikus kor végéig "b", onnantól "v". Az eredeti "b" ejtést a "v" megjelenésétől mint "MΒ" írták, most is ez a helyes írás. A cirillben az eredeti "B" maradt "v"-nek, míg annak kicsit módosított alakja a "b"-nek.)
Természetesen csakis Bulgáriában nevezik a cirillt bolgár ábécének, mindenhol máshol "szláv ábécé" a neve (ill. egyetlen kivétel van, Macedónia, ahol a neve "macedón ábécé"). Történetileg mindegyik elnevezés helyes:
az ábécé Bulgáriában lett megalkotva, s először Bulgáriában lett bevezetve,
az első szláv irodalmi nyelv a Thesszaloniki környéki bolgár nyelvjárás alapján lett megalkotva, s Thesszaloniki az ókori Macedónia egyik központja volt,
az ábécé jelentősége összláv: a bolgáron (és macedónon) kívül használja még a szerb, a montenegrói, az orosz, az ukrán, a belarusz, s a ruszin nyelv is a szláv nyelvcsaládban.
Az elnevezés-vita persze régi. Az első szláv irodalmi nyelv elnevezése is hasonló kényes kérdés: neve minden "ószláv", kivéve Bulgáriát és Macedóniát, ahol "óbolgár", ill. "ómacedón". Itt is könnyű téveszteni, mert van "ősbolgár" és "ősmacedón" is, így nevezik:
a Balkánra a VII. században benyomuló bolgárok eredeti nyelvét, mely egyesek szerint türk nyelv volt, mások szerint kelet-iráni nyelv,
az ókori macedónok eredeti nyelvét elgörögösödésük előtt.
Macedóniában most nagy a tapsvihar, hogy Szlovákia megvétózta a bolgár "soviniszta" érmét.
Nagy cikk az egyik vezető macedón médiában:
"Üzenet Európából Szófiának: Elég a történelmi revizionizmus politikájából!"
Közben új hírek érkeztek: a szlovákok meglepődtek, hogy ők lettek megnevezve vétózó félként, így kijelentették, hogy ők nem vétóztak. Végülis Görögország magára vállalta a vétózást, az indoklás: nekik semmi bajuk az "a bolgár ábécé" szöveggel, de mindez rossz precedens teremt, mert amikor majd a jövőben Észak-Macedónia euróövezet tag lesz, akkor ők is hasonló érmét fognak akarni, "a macedón ábécé" szöveggel, ami viszont elfogadhatatlan.
