Sokszor tapasztaltam nyelvtanításban: a kezdetben egyes dolgokra a tanár azt mondja: "most haladjunk, ez nem fontos".

Azaz a nyelv egyes nehezebb részeit nem veszik tudomásul. Az elképzelés: majd aztán a tanuló később korrigál.

Teljes tévedés. Ez olyan, mint a házépítésnél hagyni az alapokat, hogy majd csak lesz később valahogy. Miközben nem lesz, marad rossz, ami eleve rossz.

A nyelvnél is ez történik: rögzül a hiba, s úgy is marad.

A magyarországi angoloktatásnál pl. jellemző, hogy egyfajta "e" hangot ejtetnek a tanulóval, mert ez így könnyű magyaroknak, s nem igazán van elmagyarázva, hogy az angolban van egy röviden ejtett magyar "é"-szerű hang és egy a magyar e-nél is nyitottabb "e"-szerű hang, a kettő teljesen önálló.

Angolul a megkülönböztetés alapvető, lásd "bad" és "bed", ezek azonos ejtése vicces. Ezen a mai modern brit ejtés se segít, ahol egyes esetekben a nyitott "e" helyett "a" szerű hang van, amit az amerikaiak is ejtenek, de nem itt, hanem sok olyan helyzetben, amikor a britben "o" van. De ez már a brit és amerikai ejtés eltérésének kérdése, amit nem részleteznék.

Annyit azért, hogy érthető legyen:

• angol "bed" és amerikai "bed" = azonos ejtés, zárt "e",
• angol "bad" és amerikai "bad" = azonos ejtés, nyitott "e",
• angol "bath" = "a",
• amerikai "bath" = mint a "bad" szóban,
• angol "lot" = o,
• amerikai "lot" = mint a "bath" brit ejtésében;

kicsit leegyszerűsítve.

A diák nem figyel oda, így aztán - ha eleve akarja - hatalmas erőfeszítés a kettőt megkülönböztetni.

Pedig sokkal könnyebb lett volna eleve ezt megtanulni, legalábbis tudatosítani.

Amikor először tanultam latinul, ugyanezt láttam. Mivel ez kubai egyetemen volt, ahol a diákok anyanyelve az esetek 99 %-ában spanyol, s a spanyolban nincsenek hosszú magánhangzók, így a tanár azzal kezdte "a latinban vannak rövid és hosszú magángangzók, de ez nehéz, mi csak rövidet fogunk ejteni".

Látszólag könnyebbség, de aztán aki eljutott magasabb szintre, az csúnyán megfizetett a kezdeti könnyebbségért: hiszen képtelen volt megérteni a latin verselést, ahol rövid és hosszú szótagok váltakozása az alap, márpedig ő csak rövid magánhangzókat tanult, így hirtelen szembesült azzal, hogy vannak nyitott, de hosszú szótagok.

De már a nyelvtannál is nehéz. Lásd az I. névszóragozásnál az egyetlen eltérő az alanyeset és a határozóeset között, hogy az előbbi rövid a, míg az utóbbi hosszú a. S azonnal világossá válik, hogyan tudtak a rómaiak különbséget tenni: mert az egyik rövid, a másik hosszú.

Láttam: milyen nehéz ezt utólag megtanulni. Pedig a latin esetében nincs aki kinevessen bennünket, ez senkinek se az anyanyelve.

Európai szemmel a kérdés felfoghatatlan, hiszen nálunk teljesen természetes dolog, hogy adott egy ország, annak van egy nyelve (ritkábban: több nyelve), az emberek ezt a nyelvet anyanyelvüknek tekintik, s az egész hivatalos élet, valamint az oktatás is ezen a nyelven zajlik az óvodától a felsőfokú diplomáig. Lehet ettől eltérés, de az kivételes.

Az amerikai kontinensen a helyzet azonos az Európában meglévővel, azaz a hivatalos nyelv egyben az emberek tényleges nyelve és használatban is van minden szinten. Ázsia nagy részében is így van.

A nagy kivétel Afrika. Ott az emberek jellemzően 10-20 %-a beszéli az adott ország hivatalos nyelvét, azt is idegen nyelvként. (Magán a kontinensen kivételt csak az arab országok, valamint Dél-Afrika és Angola jelentenek ez alól.) Viszont a felsőoktatás csakis hivatalos nyelven van, sőt egyes esetekben valamilyen európai nyelven, mely nem is hivatalos nyelv.

Így tulajdonképpen egyfajta nyelvi teszt van az oktatásban. Aki felsőfokon akar tanulni, annak először meg kell tanulnia angolul/franciául/portugálul/spanyolul, olyan szinten, hogy azon képes legyen tanulni valamely szakon.

Ázsiában is van hasonló egyes volt brit gyarmatokon: Banglades, Brunei, India, Malájzia, Nepál, Pakisztán, Szingapúr. Ezeken a felsőoktatás többségében angol nyelvű, bár nem az angol a lakosság nyelve, sőt az átlagember nem is tud angolul - talán Szingapúrt leszámítva -, mégis megmaradt az a rendszer, hogy a diplomás ember tud angolul.

Indiában ez annyira így van, hogy már a középiskolákban megkezdődik a felkészülés: az állami iskolákban is van angol, de csak tárgyként, míg a legtöbb magániskolában eleve angol a tanítás nyelve, csak az megy helyi nyelven, amit másképp nem lehetne (helyi nyelv és irodalom). Tehát ha szülőnek van pénze, eleve angol tannyelvű iskolába íratja be a gyereket.

Tulajdonképpen ugyanaz, ami Nyugat-Európában is volt a XIX. századig: csak latinul lehetett egyetemre járni.

Jó hír: megszűnt a NATO bizalma Magyarországgal szemben.

Nem is lehetne ennél jobb hír, ennél jobb csak Magyarország kilépése a NATO-ból lehetne.

Jelenleg a NATO fő célja: háború kiprovokolása Oroszországból. Mázlink csak az, hogy az USA ezt nem támogatja, így kérdés, képes lesz-e a NATO az USA nélkül ezt megvalósítani.

Amíg a jelenlegi magyar kormány van hatalmon, biztosra vehető: Magyarország szabotálna egy ilyen NATO-akciót, azaz vagy nyíltan semlegességet hirdet vagy egyszerűen nem vesz részt a "hajlandók koalíciójában".

Itt a sötét Balkánon a helyzet bonyolultabb. A bolgár elit a magyarnál jobban el van szakadva a néptől, s várja az ukázokat. Ezt csakis az önmegmaradás érzése képes befolyásolni. A bolgár nép alig 20-25 %-a támogatná a NATO agresszióját, ami azt jelenti: folyamatos szabotálás lenne, ha ilyen ukáz érkezne nyugatról. Emiatt lehet, hogy az elit megpróbálná szintén nem teljesíteni a kívánalmakat. Ha pedig mégis, ez olyan kérdés, ami miatt kemény ellenállás alakulna ki.

Ami természetes, hiszen nem vagyunk euroatlanti nép, semmi közünk a NATO értékrendjéhez. Sőt határozottan elutasítjuk ezt az egész értékrendet és annak kapcsolódó részeit. Ha egyszer lekerül kezünkről a liberális bilincs, háromszorosan verjük le a brüsszeli döbrögiken mindazt, amit tettek velünk.

Az a népszerű szöveg mostanában, hogy milyen rossz, hogy most Trump miatt az erő szava győzött, nem a jog.

Szerintem pedig jobb lett a helyzet.

Eddig a helyzet az volt ugyanis, hogy egyrészt volt egy meghatározott nemzetközi jog, persze az is mindig az erősek akarata alapján, de volt, másrészt az erősek még ezt is simán megszegték, amikor éppen érdekükben állt.

Különösen bizarr ez a kommunizmus összeomlásával lett, mert hirtelen egyedül a nyugat, élén az USA, maradt erős, azaz csak a nyugatnak lett immár szabad megszegni a jogot.

A legjobb példa: a határok sérthetetlenségének elve, majd Szerbia határának önkényes megváltoztatása NATO-bombázás útján 1999-ben.

Emlékszem, vért izzadott a magyar ballib sajtó akkoriban. Mert a magyar olvasó hozzá volt még szokva a teljesen hasonló szovjet propagandához, mely szerint pl. a Varsó Szerződés agressziója Csehszlovákia ellen 1968-ben "baráti segítség". Szóval nagyon kellett magyarázni, miért jogos a Szerbia ellen háború.

Az egyik nagy ballib jogász - nem tudom mi lett vele, de évek óta nem olvastam tőle semmit, talán már nem él - egészoldalas cikket is írt erről az akkori Népszabadságban, tele szómágiával és halandzsával. Én akkor éppen jogász-hallgató voltam, s a nemzetközi jog volt a kedvencem, szóval élveztem a professzor hülyeségeit. A gyöngyszeme érvelésének az volt, hogy az emberiség mint közösség jogosult önvédelmet gyakorolni, amikor az alapvető emberi jogok sérülnek bárhol, azaz Clinton és Blair mint az emberiség képviselői önvédelmi háborút indítottak a gonosz szerb diktatúra ellen.

Aztán, szerencsére, az USA mint a nyugat vezére képtelen lett hatalmát a világra kiterjeszteni. Kína nem fogadott már szót, elkezdte gazdasági hatalmát a politikában is érvényesíteni, majd - kicsit később - Oroszország is szuverén lett. Onnantól a nyugat kénytelen volt immár saját magát korlátozni: nem fellépni közvetlen orosz és kínai érdekek ellen.

Most már nyíltan ki lett mondva: nagyszerű dolog atomerőműveket bombázni, ha ezt a nyugat csinálja. Vicces, mert 3 éve még hatalmas sikoltozás volt, amikor az orosz hadsereg felszabadította a zaporozsjei atomerőművet, pedig ott nem volt más, mint kézifegyverek használata. Ez állítólag hatalmas veszélyt jelentett! Még az is az oroszok bűnének volt betudva, hogy tavaly az ukrán NATO-erők megpróbálták visszafoglalni, s ez nem lett nekik megengedve: az oroszok ágyúlövésekkel verték vissza a támadást, pedig értelemszerűen a lövések nem az erőmű felé, hanem irányából mentek.

A mélyen romlott EU persze máig a 90-es éveket sírja vissza, amikor nekik mindent szabad volt. A perverzióban és drogmámorban vegetáló brüsszeliták képtelenek kapcsolatot teremteni a valósággal.

Trump erőpolitikája előrelépés: beismerése annak, hogy a nemzetközi joggal való halandzsázás nem volt több ócska propagandánál.

A napokban fontos hír volt a bolgár médiákban Orbán bolgárellenes kiállása az Európai Parlamentben.

Miről is van szó?

Június 25-én volt a bizottsági szavazás az EP-ben Észak-Macedónia EU-csatlakozási folyamatáról. Ez egy jelentés a folyamat menetéről.

Maga a kérdés irreleváns, mert a közeljövőben úgyse lesz EU-tag Észak-Macedónia. Viszont az ügy Észak-Macedóniában belpolitikai, a tét: ismerje el az EU a macedón identitást és nyelvet. S a macedón diplomácia nagy sikere, hogy kilobbizta, kerüljön be egy ilyen szöveg a jelentésbe - teljesen abszurd, mert más tagjelöltek esetében ilyen sose volt, de itt tényleg belekerült, a jelentéstevő osztrák zöld EP-képviselő teljesen elfogadta a macedón igényt.

A legendásan inkompetens bolgár diplomácia meg az egészet átaludta, a legvégén kapott észbe, hogy valami zajlik.

A végén már csak arra maradt idő, hogy a jelentésbe legyen beleszúrva, hogy "jelenkori" mindenhol a "macedón identitás és nyelv" elé, azaz hogy a jelentés nem áll ki a hivatalos macedón tézis mellett, hogy a macedón identitás és nyelv többévszázados, sőt ókori.

Igenám, de ha a bizottsági meghallgatáson legalább 5 tag vétózik, akkor az adott módosítás nem kerül szavazásra.

S ez is történt: 3 fideszes képviselő és még 3 képviselő a Patrióták frakcióból vétóztak, így a jelentésben nem "jelenkori macedón identitás és nyelv" szerepel, hanem "macedón identitás és nyelv". A macedón diplomácia csillagos ötösre vizsgázott, mindenre számítottak, így előre biztosították a vétózást is, ha kell.

A bolgárokat most azzal nyugtatják, ez úgyis csak a bizottsági szöveg, a plenáris ülésen módosítva lesz a végleges szöveg "jelenkori macedón identitás és nyelv" verzióra.

Az ülés itt látható:

Diadalittas vezércikk az egyik nagy macedón médiában:

A bolgár belpolitikában az ügyet arra használják a liberálisok, hogy támadják ellenfeleiket, akik jellemzően Orbánt pozitívan értékelik. Orbán bolgár hívei meg azzal válaszolnak: a magyarok nyilván nem értik mi a macedónkérdés, Orbán azért állt a macedón oldalra, mert személyes jóbarátjára, Gruevszkire hallgat, s a bolgár politika hibája, hogy nem volt képes lobbizni a bolgár álláspont érdekében.

A magyar társadalom kb. fele tömeghisztériába esett: Brüsszel Péter imádat lett.

Szokatlan dolog, nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges.

Amolyan Rorschach-teszt jelenség ez: belelátják a vágyaikat emberek olyan valamibe, aminek nincs is semmilyen tartalma a valóságban. Hiszen a Tisza Párt nem úgy lett népszerű, hogy valamit állított vagy népszerű embereket emelt fel, ezzel aztán közkedvelést okozott, hanem egyedül azzal a kijelentéssel, hogy ő az "egyetlen esélyes kormányváltó erő", s ezt tömegesen elhitték bármiféle bizonyíték nélkül.

Ehhez a legközelebbi jelenséget 2001-ben láttam Bulgáriában, bár az se volt ennyire durva.

Akkor a 2001. júniusi választások előtt 3 hónappal hazatért a volt bolgár cár, II. Szimeon. Pártot alapít, a pártjában lévő vezető emberek 95 %-a teljesen ismeretlen személy, aki a közéletben korábban semmit nem tett. A párt nem hirdet semmilyen értelmezhető programot, nem hangzik el semmi konkrétum, tulajdonképpen a 2 fő állítás, hogy "amikor eljön az ideje, megmondjuk" és "800 napon belül érezhető jólét lesz".

Persze a párhuzam Brüsszel Péterrel sántít, hiszen Szimeon nem volt egy senki. Egyrészt 6-9 éves kora között egyszer már bolgár államfő volt (nyilván ez jelképes volt, helyette egy 3-tagú államfői tanács végezte a tényleges államfői feledatokat), másrészt 1990-2001 között sok interjút adott, s járt Bulgáriában többször (állandó jelleggel 2001 előtt Spanyolországban élt, annak idején, amikor ki lett utasítva Bulgáriából 1946-ban, pár év egyiptomi tartózkodás után 1951-ben Franco adott neki véglegesen menedékjogot). Szóval maga a személy ismert volt, csak az nem volt ismert, hogy mit akar csinálni.

Meg fontos szempont volt, hogy édesapja - III. Borisz - rendkívül népszerű volt mind életében, mint később. Az általános elképzelés az volt, hogy Szimeon az apja második kiadása.

Aztán így a semmivel kapott Szimeon pártja 43 % szavazatot, megnyerte a választást, a parlamenti mandátumoknak pedig pontosan az 50 %-át szerezte meg. Egyedül is meglett volna az abszolút többsége, kb. 52 % - ami nagyon ritka egy arányos választási rendszerben -, csak két kamupárt akadályozta meg, melyek az ő nevével kampányoltak, hasonló pártnévvel, így megtévesztettek pár tízezer embert.

A mechanizmus ugyanaz volt: Rorschach-teszt - mindenki belelátott valamit.

Egyébként én is rá szavaztam, bár sose hittem neki, de tudtam, megjelenése felborítja az addigi bolgár pártrendszert, s ezt pozitívan értékeltem. S nem is csalódtam: teljesen megváltozott az addigi politika, hogy "vörösök" (posztkommunisták) küzdenek a "kékekkel" (poszt-antikommunisták) , mellettük meg ott a harmadik számú erő, a török párt.

S ami teljesen azonos volt: a volt cár hívei között kialakult egy fanatikus réteg, pont mint a Tisza esetében. Ezek minden kicsit is kritikus kérdést ellenséges propagandának minősítettek. A cárista suttogó propaganda minden állítását viszont vakon elhitték, a legabszurdabbakat is. Sőt, a hívek maguk is kitaláltak abszurdabbnál abszurdabb ígéreteket a cár nevében! Csak érdekességképpen említek 5-öt:

• mindenki kapni fog 5 ezer dollár vissza nem térítendő mikrohitelt - amikor bárki elmondta, ez kb. 35 milliárd dollár lenne, miközben a cár teljes vagyona ennek kb. a 0,01 %-a, azaz képtelenség, a válasz az volt, hogy a cár nem a saját pénzét osztja szét, hanem titokzatos pénzemberekét - mondanom se kell, semmi ilyesmi nem történt,
• arab sejkek hatalmas befektetéseket fognak végrehajtani az országban, ez sose látott fejlődést hoz, Bulgária lesz a Balkán hongkongja - az érv az volt, hogy Szimeon közeli barátja a marokkói király, ami persze tény, de ebből sehogy se következik a hatalmas pénzbeáramlás - s nem is lett semmilyen beáramlás,
• a kérdésre, hogy hogyan lesz képes kontrollálni a cár a parlamenti képviselőit, lévén ezek teljesen ismeretlen emberek, a válasz az volt, hogy ezek alaposan ki lettek válogatva személyesen a cár által, meg egyébként is, neki olyan csodás módszerei vannak, melyek megakadályozzák a képviselőik elpártolását - aztán persze, több képviselő is a cár ellen fordult, s semmi se tudta ezt megakadályozni,
• olyan szigorú pénzügyi rend lesz, hogy minden adó be lesz szedve, 0 % lesz az adóeltitkolás, így hatalmas pénzek jönnek majd be a költségvetésbe - arra az érvre, hogy még a legendásan kőkemény adóztatású Svédországban is csak 85-90 % az adóbehajtás aránya, a válasz az volt, hogy "a cár jobb, mint a svédek",
• világhírű szakemberekből álló szakértői kormány lesz, mely mindent megold - itt én is mondtam, "szakértői kormány" nem létezik, s persze így is lett, semmivel se volt jobb a cári kormány az előzőeknél, sőt talán még korruptabb is lett a szokásosnál.

S mindezt komolyan elhitték sokan. Aztán 10 fanatikus cáristából 9 már bőszen szidta a cárt pár év múlva. Már azt a hasznosat se ismerték el neki, amit tényleg megcsinált.

Én viszont nem csalódtam benne, mert eleve nem hittem el ezeket a szövegeket. Amire számítottam, azt meg teljesítette, nekem ez elég volt.

Szóval a szavazóinak 90+ %-a nagyon kiábrándult. Mivel az egészbe olyat láttak bele, ami nincs ott. A pártja 2005-ben már csak 20 %-ot kapott és második helyre szorult, 2009-ben pedig a parlamenti küszöb alá esett. 2009-ben maga Szimeon vissza is vonult a politikából, azóta nyugdíjas életet él feleségével együtt, immár állandó lakhelye Szófia, korábbi állandó madridi lakóhelyét feladta, jelenleg 88 éves. (A volt cár 4 fia teljesen távol áll a bolgár ügyektől, nem is beszélik a nyelvet, egyedül egyetlen lánya tanulta meg a nyelvet, persze ő is spanyol anyanyelvű, s ő az egyetlen aki kiváltott magának bolgár személyazonossági okmányokat, gyakran jár Bulgáriába, azaz van valami valós kötődése is az országhoz.)

S mi volt a probléma? Három fő dolog: hozzá nem értés, PR-hibák, személyzeti politika. Lássuk egyenként!

Hozzá nem értés: Szimeon nem volt felkészítve az ország vezetésére. Nem is lehetett felkészítve, hiszen amikor Bulgáriában élt, még kisgyerek volt, fel se merült, hogy tanítani kellene az országvezetésre. Aztán meg 9 évesen külföldre került, már nem volt ki tanítsa. Szóval egy teljesen szürke átlagember életét élte. Valószínűleg gyerekként nélkülözött is volna, ha Franco nem biztosított volna a családnak alapvető feltételeket: házat állami pénzen, majd spanyol diplomata útlevelet neki személyes alapon, anélkül hogy spanyol állampolgár lenne (Szimeon nem vette fel a spanyol állampolgárságot, édesanyja révén jogosult olasz állampolgárságáról is lemondott, maradt csak bolgár, hiszen úgy vélte, egy bolgár cárnak nem lehet a bolgáron kívül más állampolgársága). Később is csak felesége révén lett anyagi helyzete jó, egy szupergazdag spanyol arisztokrata családból származó nőt vett feleségül.

Szóval Szimeon nem értett a politikához kb. semmilyen szinten, tapasztalata nulla volt.

Egyébként emberileg abszolút tisztességes alak, nem lehet ellene kifogás, dehát ez kevés egy ország vezetéséhez.

Aztán a rossz PR: aki túl sokat ígér, az bukik, mert bármit is teljesít, az mind kevésnek fog tűnni.

Végül a katasztrofális személyzeti politika.

Egyrészt sikerült olyan szakembereket maga köré toboroznia, akik a politikához nem értettek. Egy időben a Szófiai Egyetemen fél jogi kara a cári pártban volt, az egyiket még ismertem is személyesen, mert az illető kutyája barátkozott az én akkori kutyámmal, s tőlem kb. 150 méterre laktak.

Másrészt sikerült lelkes elmebetegeket bevonzani.

Harmadrészt szimpla szerencselovagokat, akik persze azonnal hátat fordítottak a cárnak, amint jobb ajánlatot kaptak.

Én valami ilyesmit jósolok Brüsszel Péter esetében. Vicces lesz látni a hőbörgést a jövő évi választások után.

Itt Puzsér eszement liberális héját alakít, érdemes nézni:

Olyanokat mond, mintha egy balti politikus lenne. Ezt az embert gyorsan kezelni kellene.

Még az a szerencse, hogy nincs valós hatalma. Azaz van, de csak mint influenszer: átver hiszékeny embereket mint egy piramisjáték-szervező.

Az embert akkor lehet igazán kiismerni, amikor hatalmat lap kezébe. Puzsérrel ez zajlott, gazdag polgár lett, immár szabadon mondhat amit akar, s ki is derült: korábbi rendszerkrikussága csak álca volt, sose gondolta komolyan.

Ezen rendkívül jót mulattam. Olyan jó, hogy nem csak hanggal követtem - így szoktam, mert nincs időm ilyeneket nézni, jellemzően háttérben hallgatok ilyen adásokat -, hanem a képet is néztem, másodszor is élvezve:

Az már megy egy ideje a ballib médiákban, hogy a Tisza-elleneseknek hangot adnak valamilyen formában, de itt is mindig az élek tompítása a cél. Amolyan: "de jó lenne, ha lenne baloldal, de most meg kell dönteni előbb a diktatúrát" típusú sajnálkozás.

Itt azonban Bolgár bácsinak elakadt a lélegzete, pedig harcedzett ballib veterán médiaharcos ő, de párszor mintha zavart kislány lenne, úgy pislogott.

Nem lehet ugyanis a témát itt lesöpörni. Mihályi Péter a szent szakértői papi kaszt legfelsőbb tanácsában örökös tag, azaz mindig igaza van, így nem lehet ellentmondani neki. Ő meg folyamatosan rombolja a narratívát, ráadásul nem politikai alapon, mert nem Brüsszel Péter személye ellen beszél, sőt nem is "baloldalt" akar, hanem saját szakmai tekintélye alapján szakmai kérdésekben mond olyanokat, melyek teljesen kiesnek a mostani ballib narratívából.

Érdekes megnézni, igazi élmény, de íme a fontosabb pontok, amikor Bolgár bácsit sikerül kizökkenteni legendás nyugalmából:

• nem lesz semmilyen rendszerváltozás, mert az megvolt 1989-1990-ben, s ahhoz képest nem változás az Orbán-rendszer, mert az csak rendszeren belüli változás volt, s most is ez lesz, ha Orbán bukik,
• a demokrácia azt jelenti, a többség dönt,
• az ellenzéki emberek csodavárásban álmodnak, mint 1989-ben, amikor komolyan elhitte a társadalom, hogy mindjárt osztrák életszínvonal lesz,
• a jóléti államiság kiépítése nem politikai döntés kérdése, ehhez elsősorban gazdasági alap kell, mely Magyarországon nincs meg, sőt sose volt meg,
• a kapitalizmus nem svédasztal, nem lehet kiválasztani a jó részeit a rossz részek nélkül, az "étkezés" kötött menüben zajlik,
• s végül a legnagyobb ütés: az úgynevezett "lopás" megszüntetése nem old meg semmit, mert mennyisége az ország gazdaságához képest kb. nulla értékű, nem lesz magasabb életszínvonal, mert már most túl magas.

Igazi csemege ez az adás! Nem gondoltam volna, hogy a feketeöves ultraliberális Mihályi valaha is örömöt fog okozni.

Képzeljünk egy embert, aki azt vallja, nevetséges minden etnikai alapú viszály a világban, ellenben ha hirtelen Etiópia kerül szóba, akkor vérben forgó szemmel áll ki a tigrinyák igazsága mellett az amhara-tigrinya viszályban. Nem nevetséges? De igen.

Valami ilyesmi a ballibeknél a palesztín-zsidó viszály. Amint ez szóba kerül, olyan érvek jönnek elő, melyek tabuk bármilyen más esetben, sőt azokat a ballib mélyen ki is röhögi.

S aláhúzom, nem a zsidókra gondolok. Mert az teljesen természetes, hogy egy zsidó a zsidók mellé áll. Ebben semmi különös. Ellenben a ballibek zöme nem zsidó.

A napokban olvastam ilyen mélyballib kommenteket az iráni-izraeli és izraeli-palesztín kérdés kapcsán. S tényleg döbbenetes. Három fő pont van.

Első. A "történelmi jogok". A föld a zsidóké, mert az ő országuk volt 1900 éve is. Persze lehet ilyet mondani, de ugyanezek az emberek mélyen kiröhögnek hasonló véleményt pl. Erdély kapcsán: ott nem az számít, hogy az a magyarok országa volt, hanem az, hogy ki került többségbe: a románok.

Második. Az előbbi variációja, az "őslakos" és a "ki volt előbb", lásd a zsidók ott voltak már 3500 éve, míg az arabok csak 1400 éve érkeztek. Ez persze tény, dehát bármilyen más viszály esetében ez számít? Erdélyben is kb. 400 évvel később jelentek meg a románok, mint a magyarok.

S ilyenkor a ballib mindig elmondja, voltak ott korábban is népek, a románok és a magyarok előtt is. Nos, a Szentföld ugyanez az eset: voltak más népek a zsidók előtt is, s ezt nem egy ellenséges forrás írja, hanem maga a zsidó szentírás.

Harmadik. A "terrorista népek" érv. Hogy Izrael megadott minden jogot a palesztínoknak, de azok inkább terroristáskodnak a megbékélés helyett. Miközben ugyanezek az emberek mélyen fel vannak háborodva, hogy a Kiegyezés utáni magyar elit nem adott széles kisebbségi jogokat a magyarországi kisebbségeknek: valójában azok a jogok sokkal nagyobbak voltak, mint a palesztínok jogai Izraelben, s még az arány is stimmel: annak idején Magyarországon kb. 50 % volt a magyarok aránya, ahogy ma Izraelben is kb. ennyi a zsidó arány (beleszámítva a megszállt területeket is).

A csúcsa ennek a "nem is léteznek palesztínok" elmélet. Melyet Izraelben is csak az ottani szélsőjobb egy kisebb része mond, de ez a magyar ballibeknél elterjedt elmélet.

Sok dolgot elfogadok, de az inkoherenciát nehezen.

Mert azt lehet mondani, hogy "én a zsidók oldalán állok, velük szimpatizálok", ez egy egyenes álláspont, de az marhaság, hogy "semleges, objektív szemlélő vagyok, ezért látom úgy, hogy a zsidóknak van igazuk".

Én pl. inkább zsidópárti vagyok, mint zsidóellenes. Ennek oka személyes: már én magam 0 %-ban vagyok zsidó származású, már gyerekkoromban a legjobb haverjaim fele zsidó volt, ráadásul saját feleségem részben zsidó, meg voltak eleve zsidó kapcsolataim, s több jót láttam tőlük, mint rosszat. De ez nem vezet oda, hogy azonosuljak valamiféle radikális zsidó állásponttal. Eleve jól ismerem az ellentétes tábort pár palesztín keresztény ismeretség miatt, így jól látom a zsidók súlyos hibáit Izraelben.

A valóságban - teljesen semlegesen nézve az egész ügyet - az egész konfliktus egy tipikus befejezetlen telepesállam probléma. Izrael tulajdonképpen egy volt európai gyarmat, ha levesszük a témáról a történelmi gyökereket: európai emberek bevándoroltak egy idegen területre, s ott államot csináltak.

Ugyanaz mint az egész amerikai kontinens, Dél-Afrika, Ausztrália, stb. Na most a telepes államiságnak van 2 bevett módja:

• bemennek a telepesek, s többség lesznek, az őslakosok marginális kisebbség marad, rosszabb esetben kiirtják őket: ilyen pl. Ausztrália, Kanada, Argentína, Kuba, stb.,
• bemennek a telepesek és összevegyülnek az őslakosokkal, kialakul egy új vegyes identitás: pl. Mexikó, Peru, Latin-Amerika nagy része.

Ez utóbbi tulajdonképpen Európában, s eleve az egész óvilágban is így zajlott, csak korábban: a magyarok is így lettek Magyarországon a X. században, jöttek, majd összevegyültek, s a többség ezt az identitást kapta.

A probléma akkor van, ha a két modell egyike se valósul meg. Ahogy ez Izraelben zajlott le: bementek a telepesek, de maradtak az őslakosok is, s a két csoport maradt két külön csoport. A zsidó telepes nem akar keveredni a palesztínnel, mert akkor elveszti identitását, a palesztín őslakos pedig idegen uralomnak, zsidó elnyomásnak tekinti az izraeli államot.

*

Mivel említettem az elején. Hogy ne maradjon a levegőben: amhara-tigrinya.

Etiópia egy soknemzetiségű állam, a 4 legnagyobb etnikum: az oromók, az amharák, a szomálik, s a tigrinyák - az amharák és a tigrinyák ortodox keresztények, a szomálik szunni muszlimok, az oromók esetében pedig a két vallás fele-fele arányban van meg.

Bár az oromók a legnagyobb etnikum Etiópiában - a lakosság kb. negyede -, Etiópia mégis egy amhara alapítású állam, az ókortól így van, az 1974-ig uralkodó királyi dinasztia is amhara volt. Mivel Etiópia keresztény állam volt, így a tigrinyák voltak a másik kiemelt etnikum, az ősi Akszúm utódai, de Akszúm idővel amhara uralom alá került.

A többségében tigrinya Eritrea elszakadása nem oldott meg semmit, mert maradt egy tigrinya többségű régió Etiópia északnyugati részén.

Sajátos, de a monarchia megdöntése után is maradt a korábbi helyzet, mert az etióp kommunista hatalomban is az amharák voltak többségben. Aztán ezt a hatalmat döntötte meg 1991-ben a tigrinya vezetésű szövetség.

2018-ban viszont jöttek az oromo tiltakozások, s végül megdőlt a tigrinya vezetésű kormányzat. Az oromo hatalom annyiban segített, hogy csökkentek az ellentétek az amharák és a tigrinyák között a közös ellenség miatt.

Viszont így azóta káosz van - mérsékelt káosz, azaz az emberek nem ölik egymást az utcákon, mint egyes más afrikai országokban, de folyamatos a harc az egyes politikai szervezetek között, melyek sokszor etnikaiak is -, immár az ország szinte önálló tartományokból áll, ezek küzdenek egymással. S az egyik fontos viszály máig az amharák és tigrinyák közti: szimplán földbirtoklási vita, de évszázadokig visszamenő érvek vannak ki a jogos tulajdonos, hiszen egyébként a két nép rokona egymásnak, s mindkettő keresztény. Tulajdonképpen jelenleg csak azért nem küzdenek egymás ellen véres eszközökkel, mert egyik félnek se tetszik a központi kormányzat.

Annak idejében, a szovjet emberek - de eleve minden kommunista rendszerben élők - időnként a rendszer logikáján belül maradva próbáltak kérdéseket feltenni. Ez elég biztonságos volt, hiszen így nem lehetett a kérdezőt ellenzékiséggel vádolni.

Lásd, felmerült, ha egyszer jobb a közösségi társadalom, mint a magántulajdon alapú, akkor miért látjuk azt, hogy:

• egyrészt a közösségi társadalom rosszul teljesít, nemcsak életszínvonalban, de a termelésben is, alapvető cikkek hiányoznak, s a fejlődés hatása alig látszik az emberek szintjén,
• másrészt miért van az, hogy a közösségi társadalomban élő emberek semmivel se rendelkeznek erősebb közösségi érzéssel, sőt talán még kapzsibbak is, mint az magántulajdon alapú társadalmak állampolgárai;

az elsőt még valahogy ki lehetett magyarázni, de a másodikat sehogy, hiszen tényleg paradox helyzet, hogy a szocializmus folyamatos építésével párhuzamosan nem lesznek az emberek szocialistábbak, sőt épp az ellenkezője tapasztalható: mindenki leszarja azt ami közös, viszont ugyanaz az ember hirtelen nagyon gondos gazda lesz, amint az ő saját dolgairól lesz szó.

Erre a szabványos válasz az volt, hogy ez azért van, mert súlyos a történelmi örökség, hiába lett meg a szocialista ember, hatnak rá a kispolgári csökevények. Csakhát ez nagyon hihetetlen magyarázat volt, hiszen akkor legalább látni kellett volna a "csökevények" lassú kihalását, de senki semmi ilyet nem látott.

A végső magyarázat az lett kb. mint a kereszténységben, hogy "sajnos az ember bűnös lélek". Igenám, de a kereszténység nem állt elő semmilyen politikai tervvel, nem alapított pártot, államot, s nem ígérte, hogy ez meg fog oldódni - a kereszténység megoldása nem evilági, s eleve egyéni és szellemi. Míg a marxizmus ezzel nem védekezhetett, hiszen állítólag tudományos alapú, s komoly kidolgozott tervei vannak.

Lényegében az egész oda vezetett, hogy akkor lesz tökéletes kommunista társadalom, amikor az emberek tudata olyan magas szintű lesz, hogy az ezt lehetővé teszi. Ami valójában annak beismerése, hogy tökéletes kommunista társadalom nem lehetséges, mivel az emberek nem olyanok, mint amilyeneknek lenniük kellene, s sose lesznek olyanok, azaz tulajdonképpen a egész elmélet egy zagyva marhaság.

Ennek a liberális változata: "demokráciához demokraták kellenek". Itt el is hangzik, hogy nem lehet demokrácia, mert az emberek fejletlenek, de majd fejlődnek, demokraták lesznek, aztán jöhet a csodás demokrácia:

A 90-es évekbeli ballib gyakorlatnak volt 5 rendkívül nevetséges jelensége.

Ezek:

• a kódolt antiszemitázás - azaz állítólag mindenki a zsidókkal foglalkozik, csak ezt nem meri bevallani, ezért "kódol", pl. aki a bankok ellen beszél, az valójában kódoltan zsidózik,
• a szalonképtelenezés - azaz vannak vélemények, melyek annyira gonoszak, hogy még vitázni se szabad velük,
• az "egy bizonyos szint felett nem süllyedünk bizonyos szint alá" idézet a tehetségtelen liberális bulvárírótól - ugyanazt jelenti, mint az előbbi, csak még egy kis lenézést is beletéve,
• a független szakértői kormányzás - mikor fogalmi képtelenség ez,
• s végül a "távozzon a közéletből" szöveg - azaz aki "csúnyát" tett, az örökre hallgasson el.

Látom, Brüsszel Péter lelkesen átvette ez utóbbit:

Pedig ez primitívség. Peti, úgy tűnik, igyekszik elhódítani a DK törzstáborát.

A baloldaliak fel vannak mindig háborodva, hogy kedvencüket tehetségtelennek mondom, pedig objektíve az. Ugyanaz a másik oldalon, amikor ugyanezt mondom Wassról. Pedig mindkét véleményem politikamentes.

Miközben mindkét táborban vannak bőven tehetséges írók, művészek is. Lásd: teljesen vállalhatatlan politikailag pl. Tarr vagy Spiró, de mindketten tehetségesek, ezt tagadni komolytalan lenne. A másik oldalon meg ilyen pl. Szabó Dezső és Nyírő József - akinek nem tetszenek politikai okokból, azok se mondhatják őszintén, hogy tehetségtelenek.

Most jut eszembe a ballib gyakorlat 6. pontja, beírom ide, ne maradjon hiány: ez a "határolódj el" elv, azaz ha valaki "hibásat" mond, vele egyetértőnek minősül mindenki, aki nem határolódott el.

Humoros látni, mennyire rettegnek emberek szavaktól.

Az "agresszió" szó valójában jogi fogalom, az emberek azért értik félre, mert az "agresszív" szó alapértelmezése negatív, miközben egyáltalán nem az: a sportban pl. az "agresszív" egy stílus és értékítélete semleges. Pl. a pókerben az agresszív játékos nem azt jelenti, hogy az illető felpofozza az ellenfeleit, rájuk borítva az asztalt, meg alapvetően gonosz alak, hanem azt: szeret sok leosztásban részt venni, rosszabb lapot is ritkábban dob el, szívesen emel és visszaemel, átlagnál gyakrabban blöfföl.

Szóval teljesen nevetséges vért izzadva magyarázgatni, hogy míg Oroszország agresszor Ukrajnával szemben, addig Izrael nem az Iránnal szemben.

A valóságban mind Oroszország, mind Izrael agresszor. Mert az agresszió azt jelenti: más állam megtámadása nem önvédelmi céllal, s az önvédelem itt szűken értelmezendő, azaz csakis azt jelenti, ha volt előtte agresszió a másik féltől.

Azt persze lehet aztán mondani, hogy "de igazuk van", mert pl. Izrael kénytelen fellépni az iráni atom ellen, stb., de ettől még ez agresszió.

Akik támogatjuk Oroszországot se mondjuk, hogy nem volt agresszió Ukrajna megtámadása 2022-ben, mert az volt a nemzetközi jog szerint - egyszerűen azt mondjuk, Oroszország agressziója igazságos, az adott helyzetben logikus lépés volt.

Ugyanez igaz a tegnapi amerikai agresszióra Irán ellen, de a szóban forgó műsor még előtte készült. A lényegen nem változtat: azt se mernék agressziónak nevezni, pedig az, még úgy se merik, hogy a "rossz Trump" csinálta.

A különféle keresztény alapon létrejött, de nem keresztény szekták legnagyobb rombolása az, ami volt híveikkel zajlik aztán.

S ebben különösen az ilyen típusú vallási felezeket okoznak nagy károkat. Mert a hagyományosabb keresztény, újprotestáns típusú, szektaszerű felekezetek esetében ez a hatás sokkal ritkább.

Miről van szó? Arról, hogy amint a lelkes hívő kiábrándul szektájából - s ez nagyon gyakori -, aztán nemcsak az adott szektát veti el, hanem az egész vallást mindenestül.

Nemzetközileg a két legkártékonyabb ilyen szekta a mormonok és a jehovisták.

Megfigyelhető: az ex-mormonok és ex-jehovisták zöme határozott ateista lesz.

Magyarországon - s eleve egész Kelet-Európában - csak a jehovisták számítanak, mert régiónkban a mormonok sose tudtak áttörést elérni: sose lettek népszerűek, hatalmas az ingadozás a taglétszámban, s ma is egy törpe felekezet, mint ahogy voltak 30 éve. Ezzel szemben a jehovisták pl. Magyarországon több tízezres tagsággal rendelkeznek, benne vannak a 10 legnagyobb felekezet között.

A napokban néztem egy ex-jehovista anyagát. Lényege: a Biblia tele van hibákkal, önellentmondásokkal:

Miközben összes felvetését meg tudja válaszolni tulajdonképpen bárki, a tanítást legalább közepes szinten ismerő keresztény hívő.

Alapvetően minden hibának tekintett érv visszavezethető a következő 5 okra:

• "egy szerző és több szerző": a kritikus úgy tekint a Biblia szövegére, mintha azt egyetlen szerző írta volna, miközben a valóságban a Bibliát több szerző írta, így pedig teljesen természetes, hogy ugyanarról másképp számolnak be,
• "egyetlen értelem": a kritikus szó szerinti értelmet követel meg, miközben az nincs meg feltétlenül,
• "szövegkörnyezet": nem tudomásul vétele annak, hogy a kifejezés tartalma függ annak környezetétől,
• "igazság": a kritikus szerint nem lehet eltérés, hiszen a szöveg magát igazságnak állítja be, pedig a Biblia "csak" ihletett szöveg, nem Isten által diktált szöveg, így természetes módon mindig jelen van a szerző emberi gondolatvilága is,
• "teljesség": a kritikus megköveteli, hogy ami igaz, az legyen teljes, pedig nem az, ez nem követelmény, az is igaz, ami csak az adott kérdést részben világítja meg.

Egyébként a kritikus videó nem a legrosszabb típusú, lehet belőle tanulni, azaz nem az a szint, mint a legprimitívebb ateista anyagoké, ahol pl. belekötnek irodalmi fordulatokba is, lásd "megállt a Nap az égbolton" (Józsué 10. fejezet). vagy amikor a "világ négy sarka" (Jelenések 7. fejezet) kifejezésre rá mondják, hogy "laposföld!".

Amikor valaki szentírást akar készíteni, az rendkívül nehéz feladat.

A hagyományos vallások rendszerint vagy igazat mondanak saját szentírásaikról, vagy legalábbis olyat állítanak, ami kívülről nem cáfolható.

A zsidó szentírások (ami a kereszténységben az Ószövetség) pl. nem állít semmi olyat saját magáról, ami cáfolható lenne. Az "önbevallás" az, hogy ezeket az irományokat emberek írták, bizonyos isteni ihletett állapotban.

A csak keresztény Biblia esete ugyanaz: ihletett emberek írásai, utólagosan ellenőrizve az Egyház által.

Az iszlám esetében már kicsit közvetlenebb a helyzet: a hivatalos verzió szerint a Koránt egy angyal diktálta Mohamednek, de itt is ihletett állapot van a leíró, aki ember. S nincs igazolás: vagy elhiszi az ember vagy nem.

A keleti vallások esetében eleve ősi szövegek vannak, melyeket a szájhagyomány őrzött meg, majd ez le lett írva később.

A szentírásokat persze lehet aztán tartalmilag kritizálni. Hogy amit írnak az nem igaz, vagy nem koherens a szöveg.

Számtalan ateista Biblia-kritikát láttam. S egyik se meggyőző, mert az összes felvetett probléma könnyedén megmagyarázható, s nem kell hozzá bonyolult értelmezgetés se, szinte adódik minden magyarázat. (S ugyanez igaz a Koránra is, nem igazán lehet belekötni tartalmilag.)

Ezért is nincs hatásos ateista valláskritika, mert a egész végsősoron a "hiszem vagy nem hiszem" alapon áll az ateista felvetésekkel kapcsolatban is. Azaz mindenki dönt, minek hisz a vallásnak vagy az ateizmusnak, mindkettő hit kérdése, bizonyítani egyiket se lehet, ezért is tekintik az ateizmust is egy vallásnak.

A mormonizmus a nagy kivétel. Ez egy XIX. századi amerikai vallás, magát az egyetlen igaz kereszténységnek hirdeti. Ez persze nem új dolog, az egész protestantizmus abból indult ki, hogy valami el lett rontva, ezért vissza kell térni Jézushoz: a mormonizmus csak annyiban új, hogy szerinte a protestantizmus is elrontotta.

Maga a vallás érdektelen, sokszor írtam róla. Még az alapozó szentírásuk, a Mormon Könyve se érdekes most, hiszen az nem ellenőrizhető kívülről: a hivatalos verzió szerint egy angyal adta a vallásalapító Joseph Smith-nek, az lefordította angolra, majd visszaadta.

Tartalmilag persze kritizálható, elég sok bizarr dolog van benne - az indiánok zsidók, vasat öntöttek Amerikában Kolumbusz előtt, olyan állatok Amerikában, melyeket csak az európai gyarmatosítók vittek be, stb. -, de ezek kisebb-nagyobb erőfeszítéssel kimagyarázhatók. Az ilyesmik persze megingatják a hitet a mormonizmusban, de mégse jelentenek teljes bizonyítékot a vallás ellen. (Persze az sokatmondó, hogy pl. a zsidóság, kereszténység, iszlám esetében ilyen hitingató problémák sincsenek a szent szövegekben.)

A baj Joseph Smith-tel azonban az volt, hogy környezetéből kiemelkedő, rendkívül intelligens ember volt, akit a szentírás-csinálás elbűvölt. Szóval nem volt neki elég, hogy megcsinálta a Mormon Könyvét. ha nem halt volna meg viszonylag fiatalon, 38 évesen, valószínűleg még sok szentírást készített volna, de ideje csak egy párra adott lehetőséget.

A Nagyértékű Gyöngy nevű szentírás tartalmaz több ilyen szöveget Joseph Smith-től. A legérdekesebb ezek közül az Ábrahám könyve nevű írás, mely tulajdonképpen kiegészíti Ábrahám bibliai történetét. Smith gyerekkora óta kiválóan ismerte a Bibliát, olvasott sok teológiai könyvet is, sőt tanult héberül és görögül, így igyekezte "kiegészíteni" a bibliai elbeszélést, ennek volt része az egyes számú ősapa, Ábrahám történetének "továbbfejlesztése" is.

Joseph Smith itt azonban hatalmas hibát követett el. Nem azt mondta, hogy látomása volt, vagy azt, hogy egy angyal adta neki a szöveget, vagy legalább azt, hogy kapott egy szöveget, majd az elveszett, hanem elmondta az igazat: a szöveget tartalmazó papíruszt egy egyiptológiai kiállításon vásárolta meg 1835-ben, mert a szövegben felismerte Ábrahám történetét.

A papíruszt sokan látták is, majd azt lefordította Smith, egyébként úgy, hogy nem ismerte az egyiptomi nyelvet. Ellenőrizni a fordítást a világon akkor kb. 10 ember tudta volna, akkoriban kezdődött az egyiptológia, az egyiptomi írás megfejtése csak 1822-ben történt meg, s nem az USA-ban.

A dolog így is maradt. Aztán az eredeti papíruszok eltűntek. Sokáig az volt az általános vélelem, hogy Joseph Smith eredeti papíruszai elégtek egy hatalmas tűzvészben 1871-ben.

Aztán jóval később, 1966-ban szenzációs hír jött: az anyag megvan, az egyik múzeum levéltárában. Közben az egyiptológia komoly tudománnyá lett, immár az USA-ban is volt sok szakember.

Természetesen le lett fordítva az egész anyag. Gyorsan kiderült: egyszerű egyiptomi halotti imákat tartalmaz, semmi köze az egésznek Ábrahámhoz. Külön vicces: kiderült, hogy a papíruszon lévő egyes rajzok hiányosak, ezeket azonban valaki kiegészítette, valószínűleg maga Smith, mégpedig teljesen anakronisztikus módon. A legjobb: az egyik alaknak az eredetiben hiányzik a feje, ez egy sakálfejű istenség kellene, hogy legyen, de ezt Smith nem tudhatta, így emberi fejjel egészítette ki.

A mormonok persze nem hülyék, nevetséges lett volna a tagadást választani. Persze ma is akadnak tradicionalista mormonok, akik szerint az egyiptológia téved, mert Smith fordítása helyes, csak annak helyessége nem fogható fel hit nélkül. Viszont erre nincs párhuzam a zsidóság vagy a kereszténység esetében, meg nagyon sántít is az egész minden szempontból, szóval ez egy marginális álláspont.

A fő álláspont az, hogy az egyiptológusok helyesen fordítják a szöveget, s az valóban nem Ábrahám története. Igenám, de akkor mi a helyzet? Hiszen azt mégse mondhatják - ami valószínűleg a valós igazság -, hogy Smith egy élénk képzeletű, rendkívül művelt és intelligens, túlképzett szélhámos volt, akinek élete álma volt vallást alapítani, s ezt sikeresen el is érte, hiszen ma is léteznek a mormonok, nem is kevesen, világszerte kb. 10-15 millió tag van.

Szóval alapvetően 2 magyarázat született:

• a megmaradt papírusz nem a teljes anyag, van egy másik rész is, az elégett, s azon volt Ábrahám írása - nagyon sántít, mert egyrészt ott a kép, másrészt miért lenne egy halotti imákat tartalmazó tekercs része Ábrahám írása,
• valójában Smith nem fordított semmit, csak a papíruszok hatására ihletett kapott - ez már teljesen hitalapú magyarázat, de itt is felmerül: akkor miért mondta maga Smith, hogy ez "fordítás".

Hozzáteszem: nem minden mormon fogadja el a Nagyértékű Gyöngyöt szentírásnak. Története során a mormonizmus részekre szakadt, s csak egyes részek ismerik el ezt, de mivel köztük van a legnagyobb mormon frakció - ez Magyarországon is jelen van -, így a kérdés igenis releváns.

A teljes szöveg magyarul fent van a hivatalos honlapon.

Múlt heti gigatünti, bár rossz rá a "gigatünti" szó, mert itt nem 800 fő vett részt - ez a normál gigatüntik létszáma -, hanem így ránézésre a tízszerese, 7-8 ezer ember: elég jól ismerem a környéket, onnan párszáz méterre jártam iskolába 1973-1980 között. Szóval kb. 500-szor több ember vett részt, mint ami az antifasiszta gazembereket támogató tüntin, melyről nemrég volt szó.

A nagy részvétel fő magyarázata: egy a ballibekkel nem azonosítható celeb szervezte. Bár Puzsér annyira nem tudott sikeres lenni, mint 2 éve volt ex-felesége, de így is ez egy valódi részvételt felmutató rendezvény volt. Puzsér ott rontotta el, hogy meghívott levitézlett ballib előadókat is, ex-felesége ezt a hibát nem követte el, ezért is volt nála sikeresebb.

Amiben viszont Puzsér ügyesebb, hogy nem szervez mozgalmat, ő beáll csont nélkül Brüsszel Péter mögé, így pedig nincs hogy buknia, hiszen hangulatkeltéssel akkor se lehet bukni, ha az eredménytelen, mivel ez mérhetetlen.

A lóláb viszont erősen kilátszik. Minszk mint hívószó sokat jelez. S persze a saját szemszögükből igazuk is van. Hiszen itt valóban két út van: Brüsszel vagy Minszk.

Brüsszel azt jelenti:

• családellenesség, abortusz, genderizmus, gyerekek megrontása, homokpropaganda,
• elpuhult társadalom, ahol drogosok és segélyen élő agresszív migránsok diktálnak,
• indokolatlanul magas életszínvonal, melynek fedezete a világ kifosztása,
• elhülyült polgárok unalmukban eutanáziát követnek el,
• a normalitás üldözése, a liberalizmus éljenzése.

Minszk pedig mindennek az ellentétje, szóval jó példa.

Valójában persze a dilemma nem valós. Hiszen 3 út áll előttünk:

• csatlakozunk Brüsszelhez, ez esetben vele együtt pusztulunk,
• küzdünk Brüsszel ellen, ez esetben a nyertesek között leszünk, Minszkkel szövetségben,
• folytatjuk a mostani óvatos utat, ez esetben is a nyertesek között leszünk.

Azaz végsősoron a választás: vagy Minszk vagy a semmi.

Legalább őszinte a szélsőliberális celeb:

A valódi Minszk, miután a nép kemény kézzel letörte a CIA által szervezett 2020-2021-es szivárványos puccskísérletet:

Mindenképpen jó jel: összesen 14 (tizennégy) ember jelent meg az egyik német antifasiszta bűnöző tárgyalása alkalmából tüntetni, aki ellen több ember elleni erőszak miatt folyik eljárás. Még az ellentüntetők is többen voltak, nekik sikerült 18 embert összecsődíteniük.

De még jobb jel: a ballib törzskommentelők 90 %-a nem áll ki az antifasiszta gazember mellett.

Persze tudom, ez csak taktika, nem mély meggyőződés, de akkor is pozitívum.

Egy értelmetlen javaslat Pokoltól.

Az alapvető hiba: jogi eszközzel akar kezelni egy politikai kérdést. Azt mondja: amennyiben valaki megsértené az alkotmányt, , akkor „alkotmányvédelmi helyzet” áll elő, ami után egy új testület, az Alkotmányvédelmi Tanács veszi át a hatalmat új választások megtartásáig.

Igenám, de ha valaki az alkotmányos helyzetet szándékosan megsérti, az az alkotmányvédelmi helyzetet is megsértené, tehát az egész teljesen felesleges. S nyilván nem adná át a hatalmat az Alkotmányvédelmi Tanácsnak.

Szerintem egészen másképp kell a dolgokat kezelni.

Egyrészt, egyáltalán nem biztos, hogy a Fidesz bukik 2026-ban. Nem tudom, miért van mindenki ennyire pánikba esve, mintha ez már biztos lenne. A jelenlegi közvéleménykutatások beteljesülése esetében a Fidesz egyszerű többséggel nyerne jövőre.

De ha tényleg vesztene a Fidesz, akkor is:

• lesz-e kormánytöbbség, képes lesz-e a Tisza és a DK koalícióra lépni,
• nem fog-e gyorsan részekre esni a Tisza,
• s még ha mindent meg is oldana Brüsszel Péter, fognak-e akarni feles többséggel alkotmányozni, azaz alkotmányt sérteni.

Minden esetleges.

Ha Soros emberei nem határozzák el magukat a jogrend felrúgására, akkor semmi gond, ez esetben a lengyel utat kell választani: azaz aktívan gátolni a baloldali kormányzást. Aztán a következő választáson bukni fognak, saját választóik fognak csalódni bennük.

Ha pedig alkotmányos puccsot hajtanak végre, akkor mehet a teljeskörű ellenállás. Ez olyan helyzetet fog teremteni, hogy a végén ellehetetlenül a kormányzat, aminek eredményeképpen megint bukás lesz a vége.

Minden jogellenesség ugyanis immár nem jogi, hanem társadalmi-politikai kérdés. Ha nagy az erő a jogsértés mögött, új joggá válik, ha meg nem, akkor csúnyán elbukik.

Íme egy múltheti EU-s döntés:

Ez a bűnök bűne.

Az igazi bűn ugyanis nem valamilyen bűn elkövetése. Nincs bűnmentes emberi élet. Gyakorlatilag képtelenség a bűntelenség.

Az igazi bűn a bűn eltagadása, azaz annak állítása, hogy egy adott bűn nem bűn.

Európának pusztulnia kell! A világ érdekében.

A jó hír legalább az, hogy Európa gyenge. Ügyeletes frázis: "erős Európa kell", még normális emberek is folyton hangoztatják. Pedig az ellenkezője az igaz: nagyszerű dolog, hogy Európa gyenge, s mindent meg kell tenni, hogy ez így is maradjon.

Nemrég beszéltem egy izraeli emberrel. Esete sajátos, többszörösen sajátos: a Szovjetunióból (Ukrajnából) bevándoroltak gyereke, ő is még ott született, de kisgyerek kora óta Izraelben él, szóval nincs semmilyen szovjet/orosz/ukrán identitása - eleve a szovjet zsidók nemigen asszimilálódtak -, viszont felnőtt korában keresztény lett.

Ez sajátos dolog, mert az ilyen embereket nagyon rossz szemmel nézik Izraelben. Van egyébként kb. 15-20 ezer zsidó nemzetiségű keresztény Izraelben. Helyzetük eléggé visszás: mert se az átlag izraeli keresztény (akik 90+ %-a palesztín) nem fogadja el őket, se az átlag izraeli zsidó, ők a kettő között vannak, két szék között a földre esve. Hivatalosan persze nincs diszkrimináció, de a társadalmi megítélés negatív.

A mostani háború kapcsán mondta azt: az izraeli társadalom a Tízparancsolat 11. pontja szerint él. Ez persze vicces, de találó. A 11. pont így hangzik: "soha többé!", utalva arra, hogy nem szabad megengedni azt, amit a nácik csináltak velük a 40-es években.

S ez mindent felülír. Az általános következtetés: az a biztos, ha erő van a kezükben, így az erő pozíciójából tudnak diktálni. Mert nem szabad senkiben se bízni, az egyetlen biztos megoldás a kényszerítés.

Ő egyébként eléggé kritikus volt ehhez. S egyet is értettem vele. Azt mondta: persze jó az erő, de semmilyen erő nem tart örökké, s akkor baj van.

De ami a konkrét mostani háborút illeti, ő is azt mondja: helyes volt Irán megtámadása, mert minden más megoldás rosszabb lett volna. S logikusan végig gondolva - izraeli szemmel - ez így is van:

• Iránnak nincs igazi szövetségese, aki harcolna is vele együtt - Kína és Oroszország, valamint több muszlim ország támogatják Iránt, de csak mint külső segítő, nem lépnének be soha tevőlegesen is a háborúba, míg ha Izrael tényleg veszélybe kerülne, az USA és Anglia megtámadnák közvetlenül Iránt,
• Izrael képes több katonai kárt okozni jelenleg Iránnak, mint fordítva, egy idő után egyszerűen el fognak fogyni az iráni rakéták, melyeknek eleve alig 10 %-a ér célba, míg Izrael képes sokkal olcsóbb módon támadni, s hiába állt helyre a háború 2. napján az iráni légvédelem - úgy tűnik, kínai segítséggel -, a végtelenségig képes Izrael harcolni,
• Irán nem képes likvidálni fontos izraeli vezetőket, míg fordítva láttuk, hogy ennek semmi akadálya: ez talán a leginkább demoralizáló elem, az iráni kisember erre úgy reagál, ahogy várható: "miféle ország vagyunk, mely a saját vezetőit se képes megvédeni".

Szóval izraeli győzelem várható. Bár az valószínűleg nem lesz maximális, ahogy ezt tervezték a zsidók, azaz se nem fog megdőlni a rendszer Iránban, se nem áll le végleg az iráni atomprogram.

Sok tekintetben hasonlít az orosz-ukrán esetre. Persze sok eltérés is van: az egy proxy háború, itt meg tényleg két nemzet harcol egymással.

Az egész eszmei haszna persze az, hogy a rendszerkritikát, az antiliberalizmust erősíti. Hiszen ismét kiderült, a "nemzetközi jog", az "emberi jogok" és társai semmit nem jelentenek azon kívül, hogy "az lesz, amit a nyugat akar, s kuss", szóval nem szabad ezeket komolyan venni. S nem szabad ezt primitív "a zsidóknak mindent szabad" szintre levinni, mert nem erről van szó: a valóságban Izraelnek azért szabad mindent, mert a nyugat része, a nyugat Közel-Keletre kihelyezett telepesállama. Szóval:

• a nyugat szabadon oszthat fel országokat, lásd Szerbiából Koszovó kihasítása, ennek tapsolni kell, míg amikor Oroszország a Krímet hasította ki Ukrajnából, az agresszió, s szankciók vannak,
• a nyugat szabadon akarhatja más országban a rendszerváltozást, szabadon bombázhat, hajthat végre irányított gyilkosságokat, elég csak biztonsági érdekeire hivatkoznia - mert ez a mostani Irán elleni háború -, ez taps, de ugyanezt nem mondhatta Oroszország 2022-ben, s az agresszió, meg szankciók máig.

A következtetés világos: nem kell komolyan venni a nemzetközi jogot, az emberi jogokat, mert ezek csak a nyugat propagandája. Ahogy Putyin nyíltan kimondta 2007-ben: "mostantól nem fogadjuk el a játékszabályokat". Ehelyett erőt kell építeni, hogy a nyugat ne legyen képes velünk szemben hatékonyan fellépni.

A mostani iráni-izraeli háború pedig még bárhová vezethet. Lehet akár világháború is, de lehet az is, hogy az egész leáll pár napon belül. Én úgy érzem, hogy Trump valami köztes verziót szeretne, s ehhez szeretné megnyerni Putyint.

Az européer erők egyesülnek. Kétségbeesés vett rajtuk erőt az ukrajnai front eseményei miatt.

Reméhetőleg Kaleta és Conchita Wurst is csatlakozik.

Megkérdeztem, milyen lenne az ideális polgári prájd. Íme az AI ezeket a képeket adta: vidám hangulat, családok, gyerekek, szivárványzászlók, s maga a Sátán is tiszteletét teszi:

Jó hír készül:

- a végén még kizárják a férfiakat a női sportokból???

Engem egyébként az egész nagyon kicsit érdekel. Nem szeretem a sportot, nagyon kevés sportágat nézek időnként, s a box nincs köztük.

Csak a dolog politikai vonatkozása érdekel.

Főleg az, hogy az algériai torzszülött a feketeöves magyar ballibek kedvence volt az olimpia alatt. Különösen akkor kerültek önkívületi állapotba a boldogságtól, amikor legyőzte a magyar ellenfelét.

Csúcskommentek:

Csúnya világ ez: a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot is Putyin irányítja...

Június 4-én döntött Brüsszel: 2026. január 1-től euró lesz Bulgáriában. (Hivatalosan a döntés csak július 8-án lesz, de a mostani előzetes döntés után szinte kizárt ellentétes döntés júliusban.)

A magyar médiákban sok dilettantizmus jelent meg ezzel kapcsolatban. Pl. hogy ezentúl lesz az euró-bankjegyeken cirillbetűs szöveg is: a valóságban van már 2013 óta van, amióta kijött a legújabb, ma is használt dizájn.

Ez egyébként vad vitákon ment keresztül. Az nyilvánvaló volt, hogy a cirillbetűs szöveg a bolgár cirill ábécé szerint kell, hogy legyen, lévén Bulgária az egyetlen EU-tag, melyben a hivatalos nyelv cirillbetűs. Ugyanis az egyes cirill ábécék nem azonosak, ukránul pl. az euró neve євро, s nem евро, mint bolgárul.

Szóval az eredeti EU-s álláspont az volt, hogy nem kell kiírni a bankjegyekre a pénz nevét az egyes nyelveken, kivéve ha azoknak az írásrendszere eltérő. Azaz a latinbetűs nyelvek esetében csak EURO szöveg lehet, s nem annak helyi verziója - ezért nem szabad kiírni a magyar EURÓ verziót se -, viszont van 3 tagállam, ahol a más írásrendszer van: Bulgária, Ciprus, Görögország.

A többi 4 latinbetűs nyelv, ahol a név nem "euro":

• lett: eiro,
• liván: euras,
• máltai: ewro,
• szlovén: evro.

A görög szöveg esetében is komoly vita volt. Az eredeti terv szerint ΕΥΡΟ kellett volna, hogy legyen. Azonban gyorsan felhívták a nyelvészek a figyelmet három "apróságra":

• az Υ betű ejtése sose volt "u", ez az ógörögben "ü", vagy - ha kettőshangzó része - redukált "u", a mostani görögben meg vagy "i" vagy - ha kettőshangzó része - "v",
• másrészt maga az "Európa" szó görög eredetű, s az eredetiben nem Ο, hanem Ω van, hiszen ΕΥΡΏΠΗ, így nincs ok, hogy ne Ω legyen,
• azokon a nyelveken, ahol EURO a leírt alak, a kiejtés sokféle: lásd olaszul kb. úgy mondják, mint magyarul, de franciául "öró", németül meg "ojro", stb., szóval nincs ok a görög esetében másképp eljárni, eleve nincs is mihez viszonyítani, hiszen nincs közös kiejtés.

Szóval a görög verzió így ΕΥΡΩ lett - ha kisbetűkkel írjuk, akkor ΕΥΡΏ lenne, ilyenkor kötelező kiírni a hangsúlyjelet is -, azaz ahogy ez van a görög helyesírás és ejtés szerint, nagyjából "évró" alakban ejtik a görögök.

Erre hivatkozva harcolta ki a bolgár fél, hogy akkor a szöveg cirill verziója se ЕУРО legyen, hanem ЕВРО, ahogy ez bolgárul szokásos. Hiszen az összes többi "eu"-t tartalmazó görög jövevényszó esetében is "ev" a bolgár írás és ejtés, ahogy mellesleg a modern görögben is van.

Van aki siet, a helyi Lidl-üzletek elkezdték az árakat kiírni duplán, pedig csak a jövő hónaptól kötelező:

Vicces botrány. Idős nyugdíjas nénik, ezeket a feliratokat tömegesen úgy értelmezték, hogy jelentős akció van, 50 %-os árengedmény, az € jel biztos valami engedményt jelent, így a pénztárnál az eurós árat akarták kifizetni levában. Aztán fel voltak háborodva, hogy az árak nem estek a korábbi felére.

A bolgár társadalom a kérdést illetően két radikális csoportra oszlik:

• az egyik szerint kb. a "gazdagok klubjában" leszünk, s itt a paradicsom,
• a másik szerint kb. ezentúl Brüsszel államosítja mindenkinek a bankszámláját, s a pénz el lesz küldve az ukránoknak.

Szerintem meg semmi különös nem fog történni. Pozitív hatása az eurónak biztosan nem lesz. De negatív se igazán: a bolgár gazdaság régóta alig működik, ezen rontani már úgyse lehet. Enyhe negatív hatásra számítok, mint ami Szlovákiában volt.

Személyesen engem az egész nem érdekel magánemberként. Nem számítok semmi jóra a jelenlegi uralkodó európai rendben, s bár vannak halvány remény gondolataim, racionálisan inkább a rosszra számítok, aki pedig a rosszra számít, az nem képes csalódni. Túléljük, kibírjuk, igyekszünk a lehető legkevesebbet érintkezni a renddel - ez életelvem.

Mint a 60-as évekbeli orosz viccben:

• Nézted a pártkongresszust? Bemondták, hogy jólét lesz.
• Átéltük Sztálint, átéltük a háborút, majd csak túléljük a jólétet is...

Egyébként a bolgár leva 1881-ben lett bevezetve. 1928-ig aranyalapú volt. Az infláció miatt 1952-ben be lett vezetve az új leva. A bevezetése akkor gazdagadó is volt, azaz készpénzben nem lehetett bármennyi régi levát beváltani, viszont bankszámlákon annál kisebb volt az árfolyam, minél több a pénz a számlán. Normál esetben 100 régi leváért 1 újat adtak. Viszont az áraknál 1:25 volt a váltás, azaz minden ár a 4-szerese lett hirtelen. 1962-ben le lett vágva 1 nulla a levából, lett még újabb leva, itt már nem volt kifosztó típusú átváltás. S végül a negyedik leva 1999-től van, ez a mai, ez a korábbiból lett 3 nulla levágásával.

Mi mint unatkozó bölcsészemberek az eurót szanszkritül szólítjuk: यवनरूप्य - ejtve: "javanarúpja" - szó szerint "nyugati ezüst", az ókori indiaiak nem tekintették Európát önálló kontinensnek, hanem egyszerűen Ázsia nyugati végének könyvelték el, így a "nyugat" szó jelentette Európát, az "ezüst" meg általános pénznem-elnevezés, szanszkritül "rúpja", magyarosan "rúpia", ma is így nevezik több dél-ázsiai ország pénznemét. Szóval "nyugati rúpia" - szebben hangzik.

Ilyen eset is akad: valaminek nem szabadna örülni, de mégis örül neki az ember. Az irracionalitás győz a racionalitás felett.

A Nomentum felszámolja önmagát!

Racionálisan nézve ez rossz hír, hiszen az ideális az lenne, ha maradnának és indulnának a jövő évi választásokon, mert ott sikeresen szereznének 2 %-ot és 0 mandátumot.

Viszont az ember mégis képtelen uralkodni felhőtlen spontán örömén: nagyszerű dolog, hogy az SZDSZ kettes számú verziója is véget ért.

Ritkán szoktam közéleti esemény miatt szomorú lenne, de a 2019-es EP-választás estején az voltam kissé, s ennek egyetlen oka a Nomentum 10 %-os eredménye és 2 mandátuma volt. Nagyon rossz volt látni az ünneplő kisebb drogos-szivárványos tömeget, meg az előtte vigyorgó megválasztott két ostoba magyarellenes libát. Napokig bennem maradt ez a kép.

Most valahogy ez egyfajta megkönnyebbülés. Igaz, hosszú késéssel.

A Nomentum búcsúképe ez, nem vicc, tényleg ez, legalább van a lelkük mélyén önkritikájuk, hogy így látják saját magukat:

Csodás cikk. Betekintést enged a marxista elefántcsonttorony buborékába.

A szerző szerint a fő baj, ami miatt a baloldal elvesztette a fejlett világban jelentőségét az, hogy átállt a marxi osztálymeghatározásról a jobboldali kulturális alapú meghatározásra. A marxi szerint ugyanis a munkásosztály tagja az, akinek egyetlen jövedelemforrása saját munkaereje. Míg a kulturális definíció szerint munkás az, aki ténylegesen dolgozik, fizikai jellegű munkát, azt személyesen végzi, s ezzel nem keres az átlag felett.

Jól látható, hogy a marxista definíció téves. Hiszen munkásnak tekinti a munkanélkülit és a nagy cég magasan fizetett nem-tulajdonos ügyvezetőjét is. Miközben a kisvállalkozó meg tőkés.

Mi a valóság? Az, hogy erős baloldal azért nincs a fejlett világban, mert munkásosztály is alig van. A fizikai munkák nagy része ki lett víve a harmadik világba, nincsenek óriásgyárak. Az pedig, hogy valaki a saját munkaerejéből él nem képez identitást.

Nem az történt, hogy a baloldal összeeskdött és tévútra tért, hanem egyszerűen reagált a megváltozott helyzetre. Így lett a modern baloldal a munkások helyett a társadalom marginális elemeinek a képviselője: illegális migránsoké, narkósoké, alkoholistáké, szexuális devianciák áldozataié, munkanélkülieké.

Olyan baloldal, amit a szerző akar, valószínűleg Kínában és Indiában lehetséges, de nem Európában.

Megfigyelések arról, hogy a bolgár anyanyelvűek mit nem tanulnak meg magyarul, s fordítva.

Természetesen minden idegen nyelvben a legnehezebb a kiejtés. Anyanyelvi kiejtést ugyanis 5-7 éves kor után megtanulni nagyon nehéz, ez az emberek 99 %-ának nem is sikerül.

Idegen nyelvben a legkönnyebb rész a szókincs, ez gyakorlatilag mindenkinek megy. S középen van a nyelvtan: ha a tanult nyelv nyelvtani rendszere nagyon más az anyanyelvéhez képest, akkor az sok erőfeszítést igényel, de messze nem a megtanulhatatlan kategória, mint a kiejtés.

Nem fogok nyelvészeti fogalmakat használni az érthetőség kedvéért.

A magyar hangrendszer tipikusan uráli-altáji, a bolgár meg indoeurópai, az eltérés hatalmas.

A mássalhangzókkal még szerencsénk van: a regionális hatások miatt nagy a hasonlóság.

Bolgár szemszögből sajátos magyar mássalhangzók: "gy", "h", "l", "ny", "ty". Azonban egy se jelent leküzdhetetlen nehézséget, bár az átlag bolgár jellemzően sose tanulja meg a "h" és az "l" magyaros ejtését, mégis ez nem kirívó: a magyar anyanyelvűek nem azonosítják idegen akcentusként, inkább csak sajátos ejtésként.

Fordítva a gond nagyobb: magyar szemszögből sajátos bolgár mássalhangzó a "h" és az "l". De míg a "h" nem leküzdhetetlen akadály - a bolgár "h" erősebb a magyarnál -, az "l" jellemzően örök hiba.

Az "l" normál magyar ejtése során a nyelv lazán érinti a fogsort hátulról, míg bolgár ejtése során a nyelv hátrább érinti a szájpadlást, s közben a nyelv meg is feszül hátrafelé - ennek eredménye egy sokkal erőteljesebb "l" hang. Bolgár füllel a magyar ejtés egyszerűen vicces.

Amikor egy bolgár humorista parodizálni akar idegen akcentust, mindig az első dolog: nem bolgárosan ejteni az "l" hangot. Egyébként van más nyelv is, ahol "bolgárosan" ejtik az "l"-t: pl. az angolban egyes esetekben így kell ejteni az "l"-t - úgynevezett "dark l" -, de oroszul is így van: a "kemény l" tipikus ejtése ez. A legsajátosabb: olyan nyelvek, ahol egyszerre van jelen a "magyaros" és a "bolgár" "l", s ezek külön fonémák, lásd albán nyelv: a "magyaros" írása "l", míg a bolgáros meg "ll". (Eredetileg a lengyelben is így volt, ennek maradványa a két külön betű - l és ł -, de az utóbbit ma már nem l-nek ejtik a lengyel köznyelvben.)

Saját tapasztalat: a bolgárt tanuló magyarok 90 %-a nem képes rendes bolgár "l"-t ejteni.

A magánhangzók esete persze sokkal bonyolultabb, alig van közös a két nyelvben. Tulajdonképpen csak 3 hang közös: i, o, u, minden más hang vagy nincs vagy kicsit máshol van - ezeket nem részletezem. De az igazi nehézség maga a rendszer logikája:

• a magyarban nincs kapcsolat hangsúly és magánhangzó-hosszúság között, míg a bolgárban a hangsúlyos magánhangzó kicsit hosszabb és minden hangsúlytalan meg rövid - a magyart tanuló bolgárok sokszor évekig küzdenek azzal, hogy a hangsúlyos magánhangzó rövid, a hangsúlytalan meg hosszú, lásd pl. az "alvás" szót,
• eleve a hosszú magyar magánhangzók túl hosszúak bolgár szemmel nézve, ez is nehézség,
• a magyarban minden szótag egyenlően ejtendő, a hangsúlytalan szótag is tisztán hallatszik, a szép magyar beszéd ilyen, míg ugyanez bolgár szemmel "mekegésnek" hat és rendkívül vicces - bolgárul pont fordítva van: a szép bolgár beszédben a hangsúlytalan szótagok kissé rövidülnek, sőt egyes magánhangzók ejtése is eltolódik: a hangsúlytalan bolgár "а" (rövid "á") és "ъ" (a magyarban ilyen nincs, kb. "a" és "ö" között, de nincs ajakkerekítés) hangok egymás felé mozdulnak, ugyanez igaz az "о" ("o") és "у" ("u") hangokra - se a magyarok nem tudják jól elsajátítani a bolgár ejtést, se fordítva.

Ami a nyelvtant illeti: valójában igazi nehézség csak 1-1 van.

A bolgárok számára a magyar igekötők elhelyezkedése megoldhatatlan probléma. Maguk az igekötők nem, a bolgárban is rengeteg igekötő van, de a helyes elhelyezés probléma, lásd "nem megyek be", "nem bemegyek", "be akarok menni", s társai, azaz a igekötő elől van, a "normál" helyen, vagy az ige után, vagy az ige előtt, különválva.

A magyart tanuló bolgár akkor szokott tágra nyitott szemmel megdöbbenni, amikor ilyen típusú szövegeket lát először, hogy "bejössz?" - "be" - ekkor szembesül azzal, hogy egy igekötőt le lehet választani az igéről, sőt használni lehet az "igen" szó helyett.

Én ismerek elég sok bolgárt, aki szinte anyanyelvi szinten megtanulta a magyart, az összes kiejtési problémát is leküzdve, de még ők is hibáztak időnként az igekötők elhelyezésével! Persze, mert erre a magyarban nincs 100 %-os szabály.

Más nincs. A közhiedelemmel ellentétben az alanyi-tárgyas ragozás nem ilyen. Bár ez teljesen idegen a bolgártól, mégis pontos szabályai vannak, azaz megtanulható, megérthető, s onnantól csak gyakorlás kell.

Fordítva ugyanez: a bolgár igeragozás. Odáig még működik a dolog, hogy a magyar 3 (valójában 2) igeidő helyett a bolgárban kijelentő módban van 9 igeidő, s mindegyik aktív használatban van, mert ezek gyakorlással megérthetők:

• a jelen és az egyszerű jövő azonos a magyarral,
• a befejezett múlt, a befejezetlen múlt, s a régmúlt gyorsan felfogható,
• a határozatlan múlt, az előzetes jövő, a múltbeli jövő, s a múltbeli előzetes jövő már egy kicsit több gondolkodást igényel, de működik ez is.

Azonban amint kiderül, hogy van elbeszélő mód is, ott is 5 idő, ez már nem szokott menni. Pedig ezek keverése nagy hibának számít. Pl. bolgár füllel nagyon vicces, ha valaki régen elmúlt eseményről kijelentő módban múlt időben beszél, ez ugyanis azt jelenti: jelen volt az eseménynél.

A bolgár egyrészt megtartotta az ősszláv igeidőket - más szláv nyelvekben ezek egyszerűsödtek -, másrészt átvette a dél-balkáni elbeszélő módot (eredete vitás, de tény, hogy az albánban és a törökben is létezik).

Kerestem videót a bolgár ábécéről, 80 % dilettáns anyag, ez elég jó: