Egymás után néztem meg 2 videót, melyek - véletlenül - ugyanarról szólnak:
Örömteli, hogy immár a fideszes holdudvar se a nyugat részének tekinti az iszlamizációt, hanem az ellenállás részének. Mert van egy hagyományos nyugati-rendszerkritikus nézetvilág, mely a nyugat identitása rombolásának részének kategorizálja az iszlám nyomulást is, azaz ezt is egyfajta globalista nyomulásnak tekinti. Én meg - bár sose voltam iszlámpárti - hálás vagyok, hogy ebbe a hibába sose estem: a nyugat tönkretétele teljesen belső folyamat, ezt a nyugat saját elitje csinálta, az iszlám csupán kihasználja a megüresedő teret és igyekszik oda benyomulni. Nem kell persze ennek örülni, de szolidárisnak lenni a globalistákkal nagyobb hiba lenne.
S persze a másik oldalnak is igaza: az új magyar liberális kormányzat lényege, hogy az ország visszasorol a nyugati fősodorba. A Tisza nyerésének kulcsa pedig az, hogy sikeresen meggyőzték a többséget, a Zorbán a hibás amiért a magyar életszínvonal elmarad a nyugati átlagtól. Tulajdonképpen a Tisza győzelme ugyanaz, mint az 1957. május 1-jei budapesti felvonulás, melyen az emberek kiálltak Kádár János mellett.
Tulajdonképpen sikerült nagy erőbedobással elérni a szakadékba haladó vonatot, majd felugrani rá.
Egy hete várok, de semmi. A munkahelyi ímél fiókomban semmi jele a "prájd" hónapjának.
Pedig megszoktam 2007 óta, amióta különböző nagy multis kólcenterekben dolgozom, hogy a cég mindig megbombázza a dolgozókat a homoklobbi eseményeivel. Persze mi Kelet-Európa vagyunk, szóval a bombázás jellemzően csak jelképes, kb. olyan szint, mint a késő Kádár-rendszerben volt mondjuk november 7. megünneplése: mindenki utálta és így maga a vezetőség is igyekezett az egészet a lehető leggyorsabb módon letudni.
A jelenlegi a 7. munkahelyem 2007 óta (nettó csak a 6., mert egyik munkahelyen kétszer is voltam). Az eddigi legdurvább az volt, hogy június 1-jén szívecskékkel és szivárványzászlókkal teletűzött ímélt kaptunk, hogy hatalmas a lelkesedés cégünk minden menedzserének és alkalmazottjának a lelkében, hogy íme elindult a "prájd hónap". Aztán persze semmi nem történt nálunk, egyszer jött még egy mél, hogy a kaliforniai irodánkban a lelkes dolgozók egy napra "beöltöztek" buzinak, s ez mekkora öröm. Aztán ennek az eseménynek a képeit a mi HR osztályunk kitűzte cégünk egyik hirdetőfalára. Majd semmi egyéb: "lelkes ünneplésünk" ebben ki is merült.
A többi helyen is hasonló szintű "ünneplés" zajlott. De jelképesen valami azért mindig volt.
Most viszont Trump-korszak van: ennek hatására a mostani munkahelyen semmi - abszolút semmi! - nem történt "prájd" témában. Én meglepődtem: kezdem úgy érezni magamat, mintha minden normális lenne, ez sajátos érzés.
Hiába minden, a szabad piac láthatatlan keze nem akar ballibbant napilapot:
Milyen sokszor hallottuk ezt az ellenoldalra vonatkozóan: azért nem kapnak a jobboldali médiák hirdetéseket, mert a szabad piac nem akar náluk hirdetni. Ha viszont ez fordított, akkor ez a Zorbán kései bosszúja lehet csak. Mert a Zorbán szólt: ha egyszer ő megbukott, akkor bukjon vele együtt a Népszava is.
Én egyébként ezt a Batkát sajnálom. Mert egy valamit nagyon érdemes értékelni nála: nem kamuzik, hanem nyíltan beszél. Azt a szentségtörő gondolatot is ki meri mondani, hogy ő nem ballib, hanem baloldali szeretne lenni, ugyanis a ballibaizmus a baloldali gondolat sírja. Bár se baloldali, se ballib nem vagyok évtizedek óta, ebben teljesen igaza van.
Én egyébként minden nap olvasom a netes verziójukat.
Íme, megtudtuk: a jogállamiság csak akkor kötelező, ha a liberális rendet erősíti. Míg ha a jogállamiatlanság segíti a liberalizmust, akkor semmi gond vele.
Hogy mennyi vita volt erről 1989-1990-ben! S akkor minden magára valamit adó ballib szakértő és megmondóember éjjel-nappal hagsúlyozta: teljesen kizárt jogállamiatlan módon jogállamiságot teremteni. Pedig akkor egy tényleges diktatúrából ment az átmenet.
Akkoriban nem múlt el nap, hogy ezt ne hangsúlyozta volna pl. Drága Bolgár Úr is a betelefonálós műsorában, aki most - sajátos módon - immár az ellentétes oldalt erősíti.
Hiába minden, felnőttek új, immár európai szellemiségű nemzedékek,
A legijesztőbb adat: az emberek 68 %-a támogatja az azonos neműek házasságát.
Sajnos ez egy visszafordíthatatlan folyamat. Amint a társadalomben eluralkodik a természetes jó figyelmen kívül hagyása, ez lavinaszerű folyamattá erősödik. A lavina a végén mindenkit betemet, s a végső állapot a skandináv helyzet, ahol a lakosság 95+ %-a támogatja a homoklobbit és annak értékrendjét.
A végén az alapvető normalitásból egzotikus, apró kisebbség lesz. Akkor pedig nincs már megoldás, egyedül a társadalom önfelszámolása az út. A perverzitásba süllyedt társadalom ilyenkor megsemmisíti magát, s helyet ad egy idegen, új elemnek.
Liberális szokás, hogy a hatalmi ágak szétválasztása csak akkor számít, ha nem ők vannak kormányon.
Sulyok lemondatásának az első mintája 1994 és Bod Péter Ákos esete.
Bod Péternek még 3 éve volt hátra a mandátumából mint MNB-elnöknek, de az 1994-es választásokon győztes MSZP-SZDSZ saját embert akart erre a posztra, így "felkérték" Bodot, hogy mondjon le, ami be is következett.
A nagy - sőt talán legnagyobb - jelképe a modern európaiságnak a homokbüszkeség, hivatalos nevén a prájd.
Ahol ez az esemény állami ünnep, vagy szinte az, egyfajta általános össznépi buli, ott az az adott társadalom már elvesztette önmagát, s formátlan liberális csőcselékké züllött.
Ahol viszont ez az esemény csak egy törpe kisebbség magánünnepe, ott még van remény.
Kiderül lassan mi a választott jövője a magyar társadalomnak. Nekem rosszak a sejtéseim...
A Magyar-kormányzat eddigi működéséből kilátható egy érdekes jelenség: a centrizmus vágya.
Magukat így akarják pozícionálni, mint ahogy ez a Fidesz terve is volt minden időszakában, talán a legújabb időszakot leszámítva. Azaz mintha ők lennének a közép a baloldali szélsőség és a jobboldali szélsőség között.
Ami most nagyon nehéz, mert tulajdonképpen semmilyen baloldal nincs a parlamentben, se ténylegesen, se jelképesen. Mégis, a tiszások nagyon vigyáznak, ne emeljenek pozícióba ismert ballib személyiségeket, helyettük inkább ismeretleneket neveznek ki.
De a nyilatkozatokban, a jelképes politikában is ez látható. A szélsőballib blog Amerikai Magyar Népszava itt pl. őrjöng, az ok az, hogy nem lett törölve a kereszténység az alkotmány preambulumából:
Kérdés: ezt mennyi ideig fogja tűrni a ballib szalon? Most hallgatnak, hiszen a fő cél, a Zorbán megbuktatása megtörtént, nem tiltakozhatnak. De vajon mennyi ideig tart a kegyelmi állapot, hogy a bivalyerős ballib szalon - szokatlan módon - mélyen hallgat? Előbb-utóbb be fogják nyújtani a számlát, s akkor lesz a helyzet igencsak érdekes.
Nem tudta kivárni, míg a brüsszelita Magyar Péter kormányzata eltörli a "vármegye" megnevezést.
Még szerencse, hogy a demokrata nem tud horvátul. Valószínűleg agyvérzést kapott volna, ha tudna, mert a horvát szöveg - Baranjska županija - szó szerinti magyar fordítása "Baranyai ispánság".
Sokan kérdezik: miért lobbizott Balog Zoltán a kegyelmi ügyben?
Szerintem a válasz: egyszerűen ilyen típusú ember, szeret segíteni. S ezt a saját ügyemmel tudom bizonyítani.
Az én ügyem legalább annyira jelentéktelen volt, mint Kónya Endréé ugyanis.
Miről van szó? Nos, 2001-2005 között én voltam a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház de facto diktátora. Ez furcsán hangzik, de ez volt a helyzet. Persze mindez a rendkívüli körülmények miatt. Az Egyházban súlyos vita zajlott, hogy ki képviseli az Egyházat, ennek alapja az volt, hogy a korábbi pap helyére új pap jött Szófiából, de a korábbi pap ezt nem akarta tudomásul venni, különösen a pap fia volt nagyon aktív a szarkeverésben. S mivel az Egyház - mármint a magyarországi - vezetősége becsületes, rendes, de a joghoz semmilyen szinten nem értő emberekből állt, így a helyzet abszurddá vált: az ügyvédet felfogadott papfiú minden pert megnyert az Egyház ellen. Ennek eredménye: ténylegesen az új pap szolgált a templomban, ő lakott feleségestül a paplakban, de jogilag a volt pap volt a hivatalos képviselő minden szerv előtt, így csak idő kérdése volt, mikor veszi át ténylegesen is a hatalmat a templomban és az ahhoz tartozó kis házban.
A lényeg: a vezetőség elhitte nekem, hogy én értek az ügyhöz, így gyakorlatilag én lettem a "vezetőség" egy személyben, gyakorlatilag minden kontroll nélkül. Ez persze jelképes volt, hiszen hivatalosan a volt pap volt bejegyezve a bíróságon mint törvényes képviselő. Szóval végülis én nemlétező hatalmat kaptam a kezembe, de a lényeg: mögöttem állt a tényleges vezetőség és az egyházi felsővonal is, a Bolgár Egyház közép- és nyugateurópai érseke.
Én meg munkába kezdtem, az egész ügyet személyes ügyként kezelni. S pár hónap alatt sikerült először is saját magamat bejegyeztetni az egyház elnökeként, majd elérni, hogy ezt a felsőbb bíróságok se másítsák meg. Lépéseim egyházjogilag se voltak helyesek - pl. az egyházelnök mindig pap, sose civil személy -, de mindez a speciális helyzet miatt el lett fogadva hallgatólagosan.
Az alapprobléma az akkori magyar alkotmány „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.” elv értelmezése. Az a gyakorlat alakult ki a magyar bíróságokon - ez a Fővárosi Bíróság, ez volt akkor illetékes minden egyházi kérdésben -, hogy bármit elfogadtak bármely egyház nevében, azaz az alkotmány kitágított értelemben lett felfogva, ami azt jelentette: az állami hatóságok még magát az adott bejegyzést se vizsgálták érdemben, amit ez vagy az az egyház tett. Tehát hétfőn bejelentett X egyház, hogy a képviselője XY, majd kedden, hogy immár ZX, s mindkettőt elfogadta a bíróság vizsgálat nélkül.
Ez persze teljes jogbizonytalanságot okozhatott, de ténylegesen problémát csak a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház esetében okozott.
Először is sikerült megértetni az illetékessel - Semjén Zsolt volt az, még csak államtitkár volt akkoriban -, mi is ez az abszurd helyzet: a bíróság nem vizsgálja, hogy egy egyház mit nyújt be, az megfelel-e alapszabályának, hanem minden jognyilatkozatot automatikusan elfogad. Aztán éppen megbukott az Orbán-kormány - ez 2002 -, de eleve maga Semjén is mondta, ő nem tud ebbe nyíltan bevatkozni, túl durva lenne, hogy egy államtitkár a bíróságot próbálja utasítani.
Egyébként pont szerencsénk is volt. Ebben az ügyben az új Medgyessy-kormány egyházügyi államtitkára - Gulyás Kálmán, MSZP - teljesen egyetértett Semjénnel, hogy ami velünk zajlik az abszurd helyzet. De Gulyás is elmondta: ő szimpatizál velünk, de nem tud ráhatni a bíróságra, ezt botrányos lenne akár csak megpróbálni is.
Végül Semjén elintézte: fogadjon minket a köztársasági elnök - akkor: Mádl Ferenc -, s ez meg is történt. Mádl egyházügyi tanácsadója az akkor még a politikában ismeretlen Balog Zoltán volt, vele együtt fogadott minket Mádl. Mádl meghallgatta a lényeget, majd azt mondta, a részleket akkor adjam le Balognak, ő majd tanulmányozza a kérdést és jelentést készít belőle neki.
Mint államfő persze hivatalosan Mádl se tehetett semmit, hiszen a köztársasági elnöknek semmi köze a „független bírósághoz”, dehát a valóság azért nem ez. Mádl nemzetközi jogász szaktekintély volt, plusz gyakorlatilag ismerte az összes létező magyar bírósági vezetőt személyesen, így pár néhányperces magánbeszélgetéssel többet tudott elintézni, mint bármely hivatalos út.
S meg is történt ez. Balog előkészítette az ügy lényegét, s ezt azóta alkalmazza a Bíróság: azaz immár nem gondolja a bíróság, hogy az „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.” elv azt jelentené, a bíróságnak csak egyfajta bejegyzői szerepe lenne.
A lényeg a mi szempontunkból: az Egyház azé lett jogilag is, aki mögött ott álltak a hívek és a felsővezetés is. A volt pap onnantól hiába támadott.
Az ügy vicces vonatkozása: olvastam a témáról cikket, benne egy "Iván atyáról". Kiderült: az én vagyok, a szerző tudta, hogy az elnök mindig pap, így levonta a következtetést, hogy én nyilván pap vagyok.
2005-ben lemondtam tisztségemről, azóta is minden normálisan működik az Egyházban. Viták persze akadtak aztán is, de immár nem olyanok, melyek veszélyeztették volna az intézmény létezését.
Elkésve nagyon, de megjött a fideszes holdudvarból az egész kegyelmi botrány helyes elemzése. Gyakorlatilag azt mondják el, amit én is. A tanulság a legfontosabb: nehéz helyzetben küzdeni kell, nem elmenekülni, mert utóbbi esetben a helyzet üldözőbe veszi a menekülőt.
- egy üzletsort ábrázol, s igen találó a véletlen elrendezés.
Jelképezi az ömagát elvesztő kisember életét:
dühös a kis jövedelme miatt, így szerencsejátékkal próbálkozik,
mivel a szerencsejáték nem hozza a várt eredményt, elzálogosítja értéktárgyait,
ez a pénz is lassan elfogy, gyógyszeres nyugtatók kellenek immár,
pénz megint nincs, marad a gyorshitel, hogy ennivalóra legyen legalább,
eszik,
a feszített életmenet vége a halál.
Ehhez hasonlót Magyarországon is láttam sokat. Elsősorban a jelzáloghitel - személyi hitel - gyorshitel körben:
felveszi a jelzáloghitelt,
annak részlete megemelkedik,
nem tudja fizetni, így személyi hitelt vesz fel a részlet fizetésére,
azt se tudja fizetni, jön a gyorshitel,
azt se tudja fizetni, vagy elkezd inni vagy kitántorog.
Nekem az a szerencsém, hogy dolgoztam a szerencsejáték iparágban 4 és fél évet, azaz ismerem a játék ellentétes oldalát, így az nem csábít el. Hiszen tudom, az egyetlen nem egészségromboló szerencsejáték a lottózás/totózás/sportfogadás, persze az is csak, ha a ráköltés mérsékelt. Így eleve nem teszem meg az első lépést se.
Mik az euró bevezetésének tapasztalatai, miután eltelt 5 hónap?
Mindkét tábornak csődöt mondott az elmélete, mert sose látott gazdaságélénkülés nem lett, se nemzeti összeomlás.
Mi történt? A kicsi árak nagyon megnőttek, nem kerekítés történt, hanem durva felfelé "kerekítés", azaz bújtatott áremelés. Pl. a fodrász, akihez járni szoktam, tavaly 25 leva volt, most meg 15 euró, pedig az eredeti ár 12,82 euró lenne átszámítva. A legdurvább áremelést az egyik önkiszolgáló autómosónál láttam, hogy egyszerűen minden ami 1 leva volt, az 1 euró lett.
A nagy árak viszont nem változtak. Ott máig a tavaly decemberi árak vannak, pontosan átszámolva.
Ugyanígy, a nagy cégek sem változtattak árakat, mindent átszámoltak fillérre pontosan. Pl. a McDonald`s árai.
Nem akarom saját elemzésemet dicsérni, de egy valami tény: én megmondtam, megírtam 2024. februárjában, hogy az elnök és az igazságügyminiszter lemondatása Orbán politikai hibája.
Sokan már elfelejtik, pedig tény: Magyar Péter és az egész Tisza-jelenség nem a kegyelmi botrány következménye, hanem annak következménye, hogy az igazságügyminiszter le lett mondatva.
A legbiztosabb útja a felesleges pénzszórásnak pontosan ez: nem használni a bevett eszközöket, hanem újakat bevezetni.
Ismerjük ezt a volt ellenpápa, Patagóniai Francisco esetéből, aki nem volt hajlandó beköltözni a normál vatikáni pápai rezidenciába, hanem helyette új hely kialakítását követelte ki magának.
Mi ugyanis a baj? A hivatalos rezidencia már fel van szerelve minden szükségessel, így aki arról lemond, az azt is mondja, legyen felszerelve egy új hely is. Láttuk ezt Medgyessy Péter esetéből, aki 2002-ben nem költözött be a kormányfői rezidenciára, hanem saját házában maradt, aminek eredménye: az állam százmilliós költséggel kialakította Medgyessy házának védelmét.
Az őszinte ateizmussal semmi gond, az egy világnézet (sőt, erős alakjában valójában egy vallás).
A baj azokkal van, aki az adott vallás hívének mondva magukat kritizálnak.
Tipikus: aki előbb "reformokat" akart a kereszténységben, most már nyíltan ellentmond a keresztény elveknek.
Íme, itt immár homoklobbista elvű Biblia-"elemzést" tart:
Ez a bibliai rész - a Római levél 1. fejezete - nagy szálka hosszú ideje az ateisták szemében. Itt a szerző előveszi a szöveg teljes félreértését.
Pedig a szöveg világos. Azzal kezd, hogy elmondja a pogányokról: "Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.", majd felsorolja milyen bűnöket követnek el ezek az emberek, s ezek között felsorolja, hogy "Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.".
Mit is mond az átkozott szélsőliberális ex-pap? Megkérdezi: "mit is mond valójában a Róma 1? Tényleg a homoszexuális életmódot ítéli el?" - a válasz persze egyértelműen "igen", mint ez látható az előző bekezdésben. De ő egy oda nem illő focis hasonlatot hoz: ha egyes foci ultrák rombolnak-tombolnak, akkor vajon minden ultra hibás? Nyilván nem az, de a hasonlat itt a rombolás-tombolásra vonatkozik, nem az ultraságra. Valójában itt úgy kellene értelmezni az ő logikája mentén, hogy nem szabad minden pogányt elítélni, csak azokat akik homoszex cselekményeket követnek el! Azaz a hasonlata pont fordított! Csak ezt a felületes olvasó észre se veszi, nem látja át a logikai bakugrást!
Nem számítottam erre, de kifejezetten jó az elemzés:
Ami a leginkább figyelemreméltó: kimondják, hogy a NER sose volt "maffiaállam". Ez nagy mondás ballib körökben, persze Zárug sose volt ballib, ő a MIÉP-ből érkezett, Török meg a Fidesz környékéről.
Én azt szoktam mondani: három féle politikus van. Van aki hatalmat akar, van aki pénzt, s van aki alkotni akar. Mind a két fő kiemelkedő rendszerváltó politikus - Gyurcsány és Orbán - tipikusan az alkotni vágyó típus.
Erősen csökkenni látszik az általános színvonal az országban.
Néztem az 1. napi parlamenti közvetítést, nem az egészet, de nagyjából a felét igen. Humoros volt, hogy az eskütételt zenés-táncos ünnepséggé változtatta az új hatalom. Bevallom, nekem már a székely himnusz is felesleges elem, ehhez képest a többi plusz dalolgatás meg teljesen indokolhatatlan. Brüsszel Péter szerint viszont felháborító, ha valaki nem akarja végigünnepelni az egészet ebben a formában.
De a kommentelők alsó rendje ehhez képest is csúcsot teljesített. Valaki kitalálta, hogy a választói akarat el nem ismerése a kormányfő meg nem szavazása, s ez az elmélet terjedni kezdett:
Nem hallottak arról, hogy a parlamentáris köztársaságokban éppen az jelzi, hogy ki ellenzéki, hogy ki szavaz nemmel a kormányra/kormányfőre!
Hozzáteszem: a tiszákos tábor értelmiségi része is szembement a "szarházi Fidesz, mert nemmel szavazott" narratíva ellen.
Ami az EU-himnusz bojkottját illeti, nincs erős álláspontom. Egyrészt én is utálom - a IX. szimfóniát mindig a negyedik része nélkül hallgatom, ahol "dalra fakad" a zene, ezt eleve disszonánsnak érzem az egész műhöz képest. Másrészt nem tudom mikor illetlenség nem felállni alatta. Szerencsére sose kerültem olyan helyzetbe, ahol ezt élőben tesztelnem kellett volna.
Nekem a mű Mr. Bean felé verziója tetszik a legjobban:
A Fidesz éppenhogy nem nézte le a polgárokat, hanem nekik sokat adott. S pont ebben hibázott: a kisembereket nézte le.
Csak egy látványos példa: a behajtási cégek körüli helyzet. Tipikusan olyasmi, ami a polgárságot nem érinti, hiszen a polgárok nem szoktak elmaradni számláik fizetésével, ez sokkal jellemzőbben kisember-probléma. Viszont semmi se lett téve az egész behajtási rend ellen, ahol a behajtó cégek 100-200 %-okat tesznek rá a tartozásra. Sőt, megesik, hogy 50 ezer Ft-os tartozásból fél év alatta a tízszerese lesz. Mindez teljesen legálisan, az állam ez ellen semmit se lép.
Ugyanez a bankoknak kedvezés a hitelezésnél. Magyarországon a bankhitelek minden hátránya a tartozó félre hárul, a bankok viszont szabadon garázdálkodhatnak. Lásd, ingatlan elárverezése nyomott áron, majd további követelések a tartozó féllel szemben.
Ezek mind tipikusan olyan problémák, melyek a polgárokat nem érintik, de a lakosság nagy részét igen.
Itt kellett volna lépni. S kezdetben voltak is ilyen lépések, lásd rezsicsökkentés, de ezt nem folytatták.
A probléma az, hogy ez a gyarmattartó okosabb a klasszikusnál, mely csak cipelte ki a vagyont, s semmit nem adott cserébe.
Azaz a népnek van vesztenivalója, ha a gyarmattartó ellen szavaz.
Pedig van minta rá, hogyan lehet a normalitásban megmaradni közepes méretű, mérsékelten gazdag államként: ez Belarusz. A belarusz nép eddig minden agressziót visszavert, a legkeményebbeket is, a vékony belarusz européer réteg zöme pedig már Litvániában üdül, mert otthon senki se kíváncsi rájuk.
De vajon el bírná-e viselni az átlag kisember a belarusz lét nehéz oldalát? Mert van nehéz oldal. Pl. az, hogy Európában mindenhová kell vízum, kivéve pár volt szovjet tagköztársaságot, Észak-Macedóniát, Montenegrót, Szerbiát, s Törökországot? (A belarusz kisember jellemzően a török vagy az egyiptomi vagy a tunéziai tengerpartra jár üdülni, ezek ugyanis vízummentesek és viszonylag közel is vannak. A horvát vagy a görög vagy a bolgár tengerpart hiába van közelebb, ezekhez nehezen megszerezhető schengeni vízum kell.) S persze kell munkavállalási vízum mindenhová nyugaton, egyedül az ex-szovjet térség egy részében van szabad munkavállalás, de oda meg minek menni, ott belarusz szintű vagy annál alacsonyabb a bérszint.
S valóban: a kecsegtetés nem kis dolog. Bevallom, még nekem is nagy élmény, hogy utazom pl. Szófia-Bécs-Budapest, majd Budapest-München-Szófia vonalon repülővel, s mindeközben egyszer se kell személyi okmányaimat megmutatni senkinek. Ill. egyszer azért kell, a becsekkolásnál, de ezt is gép szkenneli be, nem a határőr.
A kisemberek kritikus része azt mondja "akkor inkább jöjjön Európa!". S ez sose fog változni, míg nincs jól szervezett kultúrharc. Az pedig nagyon nincs.
Ez a tiszákosok nagy titka.
A hitelesen élő kisembereknek pedig nem probléma, mi tudjuk mi az ellenséges környezetben élni. Persze, jobb lenne egy normálisabb társadalom, de ha a többség nem akarja, akkor ez van, marad a gonoszságban élés, mi ehhez is értünk.
Több, mint kormányváltás, mert itt 16-évnyi kormányzás ér véget, ami már csak a hossza miatt is más, mint az egy ciklus utáni kormánycsere. Emiatt a változás is nagyobb, s ehhez nem kell "rendszerváltozásról" beszélni, mert ilyen nem lesz, marad a polgári liberális demokrácia, ami van 1989/1990 óta.
Rendszerváltozás 1989/1990-ben volt, akkor lett ismét nagypolgárság az országban. Persze a korábbi elitből, annak másodvonalából, de a lényeg: az valódi változás volt: vezető beosztású nem-polgár hivatalnokokból lett nagypolgár.
Mindig mondtam: ez a NER nagy problémája. Hogy hiába hoz létre új nagypolgárokat, azok azonnal függetlenedni fognak, ha a politikai hatalom meginog, s a hűséges nagypolgár villámgyorsan átáll.
Vajon például mennyi a valószínűsége annak, hogy az 5/35-ös (azaz 35-ből 5 számot kell eltalálni) lottójátékban a 41-es számot húzzák ki? Erre mindenki rávágja alapból: nulla, hiszen nem lehet az 1-35 közti számokból kihúzni a 41-es számot!
Igen, de mégse. Most már legendás az eset: tavaly történt az egyik bolgár lottóhúzáson - melyet élőben sugároznak a tv-ben és a Facebookon -, hogy az 5/35-ös játékban a 41-est húzták ki.
1:09-kor történik, a műsorvezető hirtelen meg se szólal pár másodperig a meglepetéstől
