Többen mondták, írjak az egyházi szlávról.

Az egyházi szláv alapvetően egy mesterséges nyelv, mely a IX. században lett megalkotva bolgár nyelvjárások alapján, elsősorban a Thesszaloniki környéki lett alapul véve.

Mint rögzített nyelv aztán ez lett a szláv nyelvű ortodoxiában az istentiszteleti nyelv. Máig használja minden szláv ortodox egyház, a használat mértéke azonban nem azonos. Van ahol a fő nyelv máig az egyházi szláv, s csak ennek kiegészítéseként használatos a helyi modern szláv nyelv (pl. az Orosz Egyházban ez a helyzet), s van ahol a helyzet fordított (pl. a Bolgár Egyházban).

Megesik, hogy használják nem szláv egyházakban is. Ennek legnagyobb példája a Román Egyház, ahol a XIX. sz. végéig az egyházi szlávot használták. De pl. a finnek is máig használják.

Természetesen a görög nyelvű ortodoxiában sose használták, így az onnan származó egyházakban nincs ez a nyelv (lásd albán, arab, grúz). Viszont szintén megvan a bizánci rítusú katolikusok egy részénél.

Érzékeltetésként a Biblia első két sorát hozom fel.

Az eredeti verzió:

(ez nehéz volt, nem tudom, hogyan kell betenni "fordítva" menő szöveget "normál", bal-jobb irányúba, ezért az oszlop, kényszerből)

Átírás magyarra: "börésít bárá elóhím ét hasámajim vöét háárec. vöháárec hájötá tóhú vábóhú vöhósek alp-né töhóvm vörúah elóhím mörahepet al-pné hammájim." (Saját átírás, nem biztos, nem vagyok héber-szakértő.)

Annyit érdemes megemlíteni, hogy a "tóhú vábóhú" rész bekerült az egyébként is erősen zsidó hatású pesti szlengbe a XIX. sz. végén, mint "zavaros, kaotikus", az eredetiben "puszta és üres".

Modern magyar fordítás:

"Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, s Isten lelke lebegett a vizek felett."

Most az egyházi szláv, a modern orosz, s a modern bolgár verzió, adok magyar átírást is, nem mindenki tud cirillül olvasni.

Egyházi szláv: "Въ началѣ сотвори Богъ небо и землю. Земля же бѣ невидима и неустроена, и тьма верху бездны, и Дух Божїй ношашесѧ верху воды."

(átírás: Vu nacsale szotvori Bogu nebo i zemlju. Zemlja zse be nevidima i neusztroena, i tima verhu bezdnü, i Duh Bozsij nosaseszon verhu vodü.)

Modern orosz: "В начале сотворил Бог небо и землю. Земля же была безвидна и пуста, и тьма над бездною, и Дух Божий носился над водою."

(átírás: V nacsale szatvoril Bog nyebo i zemlju. Zemlja zse büla bezvvidna i puszta, i tyma nad bezdnoju, i Duh Bozsih noszilszja nad vadoju.)

Modern bolgár: "В началото Бог сътвори небето и земята. А земята беше неустроена и пуста; и тъмнина покриваше бездната; и Божият Дух се носеше над водата."

(átírás: V nacsaloto Bog szatvori neboto i zemjata. A zemjata bese neusztroena i puszta; i tamnina pokrivase bezdnata; i Bozsijat Duh se noszese nad vodata.)

Azonnal látható, nagyon hasonló a szöveg.

A IX. sz. óta persze a nyelvek sokat változtak. Az egyházi szlávban gazdag névszó- és igeragozás volt, az orosz az előbbit tartotta meg, a bolgár az utóbbit.

Szóval egy egyházi szlávból képzetlen orosz ember nem ismeri fel a "furcsa" igeidőket, viszont egy hasonlóan képzetlen bolgár - bár nem tudja melyik pontosan mit jelent - érti a főnévragozást.

Kb. ennyit ért a szövegből az átlag orosz: "Kezdetben Isten teremt az eget és a földet. A föld láthatatlan és rendezetlen, sötétség a mélység felett, s Isten lelke a vizek felett ..." - ez utóbbi azért, mert elsőre nem fogja felismerni egy orosz a "nosaseszon" szót, pedig gyökere azonos a mai orosz szóval.

S mennyit ért egy átlag bolgár: "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld láthatatlan és rendezetlen volt, sötétség a mélység felett, s Isten lelke ... a víz felett." - itt is gond lehet a "nosaseszon" szóval, bár itt valószínűbb a felismerése az igeidő miatt.

Szóval a végkövetkeztetés. A szláv anyanyelvű ember megérti az egyházi szlávot, tudja miről van szó, csak a pontos jelentés gond, meg egyes szavak jelentése nem mindig világos.

Annak idején, a kommunista Bulgáriában ugyanez nagyüzemben ment.

A kommunista Bulgáriában szerencsém volt 3 évet leélni (1986-1989), ez nagyon sokat adott nekem a későbbiekben.

Magyarországgal ellentétben, Bulgáriában nem reformok voltak a kommunizmus kései szakaszában, hanem antireformok. A bolgár vezetés ügyesen és helytállóan átlátta, hogy a lengyel és a magyar elvtársak útja, a folyamatos reformálása a rendszernek egyetlen dolgot fog eredményezni: a rendszer végét.

Szóval én 1986. október 23-án - teljesen véletlen, `56 30. évfordulóján érkeztem meg Bulgáriába - egy időgépbe kerültem, kb. mintha visszamentem volna az 1968-as magyar reformok előtti korba, nagyjából az 1962-1968 közötti Magyarországra. Szóval egyrészt áruhiány, másrészt kemény ideológiai kontroll a népesség felett.

Viszont a bolgár rendszer egyik - Magyarországtól különböző - sajátossága az volt, hogy megengedte, sőt felülről támogatta a nacionalizmust, bizonyos keretek közé zárva persze. A korai bolgár kommunista korszakban (nagyjából 1944-1965) a hatalom internacionalista volt, tilos volt beszélni nemzeti ügyekről, a múlt sérelmeiről és a határon túli bolgárokról beszélni meg egyenesen fasizmusnak minősült.

Aztán a 60-as években ez lassan változni kezdett. A bulgáriai macedón kisebbség létezését tagadni kezdte a bolgár állam (miközben 1944-1965 között elismerte), a jugoszláviai Macedónia lakosaira mint elszakadt bolgárokra kezdett hivatkozott. A környező országokbeli egyéb bolgárokról immár szabad volt beszélni. Egyedül a szovjet (Moldávia és Ukrajna) bolgár kisebbségről kellett halkabban beszélni, mert a Szovjetuniót mégse volt szabad kritizálni, ott nyilván a bolgár kisebbségnek csakis arany élete lehet. A bolgár területveszteségeket is már szabad lett emlegetni (II. balkáni háború, I. világháború, II. világháború). Szóval lehetett szabadon - magyarra fordítva - "trianonozni".

Viszont a nacionalizmus engedése azért nem volt parttalan. Fontos volt mindig beleszőni a bolgár nacionalizmust a nagy marxi-lenini eszmébe.

Ez persze rendkívül mulatságos volt.

Amikor pl. a legnagyobb bolgár nemzeti hős, Vaszil Levszki (1837-1873) emléknapjain szóba került, hogy ő tulajdonképen szocialista népköztársaságot akart. S egyenes vonalat sikerült húzni a "bolgár Petőfi" Hriszto Botev (1848-1876) és a Bolgár Kommunista Párt megalakítása (1894) közé. Sőt, kiderült, hogy már a Cirill és Metód testvérek, s tanítványaik a IX. századból, tulajdonképpen az örök szovjet-bolgár barátságra vágytak, csak még kevés szavuk volt ennek kimondására.

Örömmel - mert van min röhögni - látom most, hogy a magyar liberális elvtársak tanultak ebből.

Megtudhattam mostanában Fegyőr elvtárs ünnepi cikkjéből, hogy Szent István a sötét, gonosz kelet ellen küzdött, a nyugati polgárosodásért. Gondolom, a NATO-nak is lelkes híve volt az első királyunk. Jó tudni, hogy ezek szerint István nem hűbérurak feudális rendszerét építette, hanem helyette önálló, szabad polgárok közösségét! Továbbá István a rossz turul helyett mást rajzolt volna az égre, valószínűleg egy EU-s zászlót lengető mosolygó Zelenszkijt!

Biztos vagyok benne, hogy ha élne Szent István, a Nomentumra szavazna. Ebben csak az akadályozná, hogy közben a Nomentum megszüntette saját magát!

Flekk, a jogászok réme, azt mondja: hülyeség, hogy jogállami eszközökkel lehet lebontani egy autokráciát.

Most azt hagyjuk, hogy nincs autokrácia Magyarországon. Ha lenne, akkor nemigen lehetne választásokon nyerni ellene, sőt elindulni se lehetne.

De vajon igaz-e, hogy nem lehet jogállami eszközökkel nem lehet lebontani?

Én egy dologra emlékszem: ugyanezek a megmondóemberek 1989-1990 körül éjt nappallá téve ismételgették ennek pont az ellenkezőjét: azaz hogy a diktatúrát csak jogállami eszközökkel szabad lebontani, mert ellenkező esetben az eredmény nem jogállam, hanem egy másik diktatúra.

Az ultraliberális Sólyom László alkotmánybíró korában ezt mondta szünet nélkül, pl. az igazságtételi törvények kapcsán. Hogy nem lehet utólag ítélkezni, mert nem lehet semmisnek tekinteni a diktatúra jogrendjét.

Vajon azóta mi változott meg? Hogy akkor egy diktatúra ellenében is kötelező volt a jogállamiság, míg most egy egyszerű kormányváltás esetében se kötelező?!

Erős gyanúm van: a személyi összefonódásokban keresendő a megoldás. Pl. hogy Sólyom egy megyei titkár veje volt. Míg a mostani esetben a megmondóemberek nem állnak rokonságban a fideszes vezérekkel.

A legjobb hír, ami az alaszkai csúcstalálkozóról jött valójában nem kapcsolatos az orosz-ukrán háborúval.

A legjobb hír ugyanis az, hogy az EU-nak - ballibül: "az Uniónak" - nem osztottak lapot, senki se kíváncsi az EU nevű sóhivatal véleményére, mivel úgyse fog tőle semmi.

Ez nagyon bíztató hír, el kell ismerni.

Sokan meglepődtek, oly sokat írtam a Perintáról, most meg semmit a pornóbotrányáról.

Nem azért, mert nem biztos, hogy igaz a vád. Az AI elemzése szerint annak valószínűsége, hogy illető pornószínésznő és Perinta ugyanaz a személy: 52 %.

Az igazi ok a bűn súlya.

Ugyanis pornózni bocsánatos bűn, míg gyalázkodni nem az. Márpedig Perinta eddigi keresztényellenes agresszív tevékenysége sokkal súlyosabb, mint az, hogy ha egykor tényleg pornószínésznő volt.

Szerintem pl. ez az idei képe sokkal súlyosabb ügy, mint azok a képek, melyek megjelentek állítólagos pornós múltjából:

Az meg külön vicces, hogy ő panaszkodik karaktergyilkosságra, miközben ő maga folyamatosan ezt csinálja másokkal.

A volt orkrán elnök - mandátuma rég lejárt - Bolondimir Zöldinszki azt mondja, azért nem adhat át területet, mert ezt tiltja Orkrajna alkotmánya.

Csak ennyi a probléma?

Nosza meg kell hívni Kijevbe Flekk Zoltánt és csapatát, akik el fogják magyarázni: alkotmányozni bármikor és bárhogy lehet.

A nemzedékek közti kapocs mindig megszakad, mert minden nemzedék mindenkinél okosabbnak hiszi magát.

Mi is ilyenek voltunk. Mi mint a 60-as évek nemzedéke is azt hittük egykor, hogy a 40-es évek nemzedéke csupa idiótából áll.

Emlékszem: döbbenten vettük észre a rendszerváltozáskor a nagy eszmeváltozást: hogy a korábban az "addig jó, míg Kádár él" hangulat legnagyobb hangoztatói hogyan lettek az akkori SZDSZ és Fidesz vakon hívő lelkes követői: ez nagyon zavart akkor minket, mert mi is az SZDSZ és Fidesz vakon hívő lelkes követői voltunk, s kényelmetlen érzés volt, hogy a szülők nemzedéke egyetért velünk.

Lelkünk csak a 90-es évek közepén gyógyult meg, amikor mi már kiszerettünk az SZDSZ-ből és a Fideszből, míg szüleink maradtak a híveik.

De amit itt látunk az szinte hihetetlen. A 90-es években csak a MIÉP táborában van szabadpalesztínázás, de még ott is csak a radikálisabbaknál, az átlag MIÉP-es nem szerette se a zsidókat, se az arabokat. Csak egy kis keménymag vett fel palesztínkendőt magára.

30 évvel később mit látunk? A baloldali ellenzék fiataljai palesztínáznak tömegesen, szinte önkívületi állapotban. A jobbosok meg harcosan védik Izrael jogát az "önvédelemre".

Ha nekem ezt megjósolják akkor, nagyot nevettem volna.

Azt látni lehetett 2010 után, hogy Orbánék szisztematikusan veszik ki a zsidókártyát a baloldal kezéből, erről magam is sokszor írtam, de hogy ez ekkora sikert ért az felfoghatatlan.

Amikor megbukott a kommunizmus Bulgáriában, s mivel ez nagyon hirtelen zajlott, sok naív elképzelés lett népszerű. Pl. legyen visszaállítva az 1878-as bolgár alkotmány. Persze semmi alapja nem volt ennek, egy az egyben képtelenség is lett volna visszaállítani. Mára senki se akar ilyet.

Azonban egy sajátos ügyben máig van egy kisszámú csoport, mely harcol: az 1945 előtti helyesírás visszaállításáért.

Természetesen az 1945-ös helyesírási reform az 1918-as orosz helyesírási reform mintájára készült, s alapvetően politikai célja volt: egyfajta korszakhatárt alkotni, hogy van "régi, elavult" és "új, modern".

A mai használt 1945-ös bolgár helyesírás is szóelemző típusú - azaz mint a magyar -, de máig maradt benne pár történelmi elem:

• a "щ" betű megtartása, pedig nincs saját, eltérő hangértéke, teljesen azonos az шт kapcsolattal,
• az igaragokban és névelőkben az "а" betű jelentése lehet "а", de lehet "ъ" is,
• az igaragokban és névelőkben a "я" betű jelentése lehet "я", de lehet "йъ" is.

А korábbi helyesírásban még több ilyen elem volt. Volt 2 plusz betű:

• a "ѣ" betű, eredetileg ez egy nyitott "e", de már a késő középkortól azonos a "я" vagy az "e" betűvel, az előbbi hangsúly alatt, az utóbbi hangsúlytalan esetben,
• a "ѫ" betű, eredetileg ez orrhangos "o", de késő középkortól már azonos az "ъ" betűvel;

mindkét esetben tudni kellett, melyik betű írandó, de ez viszont megoldotta sok azonos hangzású szó megkülönböztetését.

Továbbá két ma is létező betű, mely ma csakis hangot jelezhet, korábban jelenthetett azonban nem kiejtendő betűt is:

• az "ь" betű, ma csakis a "й" hangot jelenti, 1945 előtt a szóvégi volt lágy hangot is jelentette;
• az "ъ" betű, ma csakis az "ъ" hangot jelenti, 1945 előtt a szóvégi volt kemény hangot is jelentette;

egykor ezek magánhangzók voltak: az "ь" betű ultrarövid "i" volt, de már a középkorban hangtalan lett, már csak a lágyságot jelentette, az "ъ" betű ultrarövid "u" volt, de már a középkorban hangtalan lett, már csak a keménységet jelentette.

A bolgárból kiveszett aztán a lágyság/keménység is, így ezek a szóvégi betűk már csak azt jelezték: utánuk a végződés milyen típusú, volt "kemény" vagy volt "lágy". Ez persze előny, ma tanulni kell mikor melyik, 1945 előtt meg látszott.

Lásd ma a bolgár hímnemű névelő lehet -ът vagy -а, ill. -ят vagy -я (a bolgárban a névelő végződés), az előbbi a volt "kemény", az utóbbi a volt "lágy" - ma tudni kell melyik szó milyen, pl. ученик (diák) és учител (tanár) - az előbbi volt "kemény" az utóbbi volt "lágy", így névelősen az előbbi ученикът és ученика, míg az utóbbi учителят és учителя. 1945 előtt a végződésből látszott melyik melyik, az akkori helyesírás szerint ugyanis a szó ученикъ és учитель volt.

Azonban eltelt 1945-1989 között 2 nemzedék, s gyakorlatilag csak a legidősebbek ismerték 1989-ben a régi helyesírást. Ha bevezették volna újra a régi írást, hirtelen az ország 90+ %-a hibásan írt volna. Így elmaradt. Egy időben a volt bolgár cár még a régi írással írt, de amikor állandó jeleggel letelepedett Bulgáriában, ő is lassan áttért az újra.

Ma már csak egyes címek, cégnévek íródnak a régi írással, amolyan figyelemfelkeltő céllal. Íme a Banker nevű hetilap, a neve új írással Банкер, régivel Банкеръ - a címlapon egyedül a név van régiesen írva, minden más szöveg a hatályos helyesírással:

Magyar példával úgy tudom érzékeltetni: 1945-ben a kommunisták törlik a magyar ábécéből az "ly"-t, majd 1990-ben valaki vissza akarja hozni: képtelenség, hiszen már kb. senki se tudná mikor kell "j" helyett "ly"-t írni.

Többen mondták, írjam le röviden az ortodox (bizánci ortodox, a khalkedóni ortodoxok 99 %-a bizánci rítusú) istentisztelet részeit.

Inkább azonban nem röviden. Itt a leggyakoribb istentiszteleti formát írom le, ez Aranyszájú Szt. János rítusa, ez van szinte minden vasárnap.

A három fő rész:

• az előkészület - jellemző hossza: 15-20 perc,
• az érdeklődők istentisztelete (érdeklődő = aki szeretne keresztény lenni, de még nem keresztelkedett meg) - jellemző hossza: 30-35 perc,
• a hívők istentisztelete - jellemző hossza: 40-45 perc.

Az előkészület

Ez a rész nagyrészt "titokban" zajlik, azaz az oltárban, elhúzott függöny mögött (a bizánci rítusban, ellentétben a latinnal, az oltár el van szeparálva a templom többé részétől, három ajtón lehet oda bemenni), a hívők csak hallják, hogy bent valami zajlik: a papok félhangosan beszélnek.

A hívők csak a kezdetet látják, amikor a pap(ok) és a diakónus(ok) meghajolnak az oltár ajtaja előtt, majd bemennek mögé, az ajtót bezárva maguk mögött. Onnantól a hívők csak hallják mi zajlik, de nem látnak semmit, egészen az előkészületi szakasz végéig.

Amennyiben az egyházközség teljes, azaz van rendes szervezete papokkal és segítőkkel, s van elegendő tagság, akkor direkt sütnek áldozati kenyeret az alkalomra. Az íratlan hagyomány szerint az áldozati kenyér sütése a pap feleségének a feladata. Jellemzően 5 kenyér (pogácsa) van, ideális esetben keresztjellel és felirattal kisütve.

5 pogácsa helyett lehetséges egy nagy kenyér használata is, szintén kereszttel és feliratokkal. (Ha nincs lehetőség sütésre, mert pl. a pap özvegy, nincs aki süssön, kevés a hívők száma, stb., akkor a pap simán vesz kenyeret egy pékségben, s azt használja fel. Ebben az esetben a pap késsel rávési ugyanezt.)

A felirat lehet bármilyen nyelven, az alapverzió a görög (hiszen a bizánci rítus eredetileg görög nyelvű, csak később lettek más nyelvű verziók, lásd szláv, arab, grúz, albán, román, angol, stb.), de lehet azon a nyelven is, ami a templom istentiszteleti nyelve: ez szokás kérdése, sok esetben nem-görög templomban is a görög feliratot használják:

A kenyér lehet több is, mint 5, ha több hívőre számít a pap az adott alkalommal. Az ő feladata a kiszámolás, mert ha marad a kenyérből, azt nem szabad bárhogy felhasználni, így végső esetben a papnak kell megennie a maradékot.

Bent az oltárban az egyházi személyek felveszik egyházi ruhájukat.

A pap egy rövid himnuszt énekel Jézus keresztáldozatáról. Minden szent cselekedet keleti irányba fordulva zajlik.

Következik a kenyér megáldása, darabonként, vagy - ha egy nagy kenyér van - részekre törve, megszentelve, minden egyes részfolyamatnál ima hangzik el, rögzített szöveggel:

• Jézusnak - speciális módon részek kerülnek levágásra a pogácsából, ezeket elhelyezi egy tálcán (ideális esetben ez ezüsttálca, de ha szegényebb a templom, lehet más is), közben a vízzel hígított bor megáldása is lezajlik,
• Szűz Máriának - itt is kivágásra kerül egy rész, a tálcára helyezve,
• a szenteknek - itt 9 rész kerül kivágásra (mert a szenteknek 9 osztálya van), aztán ezek a tálcára helyezve,
• az élő hívőknek - két nagyobb rész kivágásra kerül - az adott egyházközség feletti püspök és az egyházfő tiszteletére, valamint az adott ország politikai vezetésének tiszteletére, majd további kisebb darabkák mindazok részére, akik ezt kérték (a névlista előzetes készül, a hívők kérése alapján),
• a már elhunyt hívőknek - ismét részek kivágása a pogácsából, az elhunyt egyházi vezetők, neves elhunyt egyházközségi tagok, bárki, aki ezt kéri elhunyt rokonokért tiszteletére.

Amint ennek vége, a élő hívőknek szánt pogácsából a pap kivesz még egy részt, saját maga tiszteletére.

A bort tartalmazó serleget és a tálcát lefedik.

Ennek végén a diakónus (ha nincs: a pap) elhúzza az oltárfüggönyét, majd füstölővel végig járja a templomot, előbb az oltárt, majd kimenve a hívők közé, az oltáron kívüli részt is. Aztán visszaviszi a füstölőt az oltárba.

Az érdeklődők istentisztelete

Immár hangosan imádkozik a pap az oltárban, a diakónus kimegy az oltár elé. Ez a nagy litánia (ektenia), más néven "béke imája". Ideális esetben a kórus énekli együtt az egyházi személyekkel, a hívők csak azt válaszolják minden bekezdés után, hogy "Uram, irgalmazz!". Ideális esetben a kórusban énekelni tudó emberek vannak.

Erről az ortodox vicc. Kis faluban templom, sajnos senki se tud rendesen énekelni, így lelkesedéssel próbálják pótolni az énektudást. A templom hirdetőtábláján egybecsúszott 2 hirdetés: az egyik "Vasárnapi iskola, mai témánk: mi a pokol?", a másik "Fáradjon be meghallgatni kórusunkat!".

Következik az 1. antifóna, ez jellemzően a 102. zsoltár (latin számozásban: 103.) énekelve: "Áldjad, lelkem, az Urat...".

Következik a kis litánia (ektenia), majd a 2. antifóna, ez jellemzően a 145. zsoltár (latin számozásban: 146.): "Dicsérd, lelkem, az Urat!...".

Következik az Egyszülött Fiú himnusz.

Következik a 3. antifóna, mely alatt a diakónus kinyítja a központi ajtót.

Következik a úgynevezett kis bemenet, mely azt jelenti: a pap kijön az oltárból, kezében a Bibliával, azt magasba emelve.

A Biblia visszakerül az oltárra, majd az adott naphoz tartozó himnuszok hangzanak el.

Következik a Háromszor szent himnusz.

Jön a prokimenon (zsoltárének), majd rövid felolvasás a Bibliából (énekelve).

Következik a könyörgő litánia:

Litánia az elhunytakról, majd az érdeklődőkról.

A hívők istentisztelete

Elméletileg csak a hívők vehetnek részt, a gyakorlatban ma ezt nem tartják be.

Rövid litánia a templomban lévők lelki üdvéért.

Következik a Kerubok dala.

A Nagy bemenet. Az előkészített szent adományok az oltárról a trónra kerülnek, előtte bemutatják őket a hívőknek. Bezárul a központi ajtó.

Kérlelő litánia, hogy Isten áldja meg a szent adományokat.

A Hiszekegy éneklése: a niceai-konstantinápolyi eredeti szöveg szerint (azaz azonos a katolikus Hiszekeggyel, egy vagy két szóval rövidebb):

A Világ kegyelme ének. Közben: Anafora - a kenyér és a bor átváltozik:

Mi Atyánk ima. Ezt hagyományosan mindenki mondja. A mondás nyelve változik templomonként. Jellemzően élő nyelven zajlik, de sok esetben megesik klasszikus nyelven, pl. egyházi szlávul vagy koiné görögül.

Az egyházi személyek vesznek az úrvacsorából, ezután kinyílik a központi ajtó, s utánuk a "civilek" is.

Szentbeszéd - sok esetben ez az úrvacsora előtt, szokás szerint. Ha a pap biztos akar lenni, hogy az emberek maradnak a beszédére, akkor csak beszéd után oszt kenyeret és bort. A szentbeszéd minden esetben élő nyelven van, akkor is, ha a többi cselekmény klasszikus nyelven ment. Ha a közösség többnyelvű, akkor több nyelven megy a beszéd. Magyarországi ortodox templomban már láttam olyat, hogy 3 nyelven szólt a beszéd: görög, magyar, orosz.

Hívők elbocsátása.

Megjelent napjaink Károlyi Mihálya, örmény kiadásban.

Örményország léte az újkorban egyedül annak köszönhető, hogy megvédte Oroszország.

Örményország kezdete a i. e. IX. századra megy vissza, de az i. sz. XIV. században elvesztette önálló államiságát. Ekkortól a török-perzsa határvidék területe lett, egyszer az egyik, másszor a másik uralma alatt.

Az egykor hatalmas Örményországnak először a keleti része - Nagy-Örményország - került idegen hatalom alá, majd a nyugati rész - Kis-Örményország - is. Ez utóbbinak mai maradványa a libanoni örmény kisebbség, Libanon lakosságának 4-5 %-a örmény, ennek 80 %-a nem-khalkedóni ortodox vallású, 20 % pedig katolikus.

Az oroszok a XIX. század elején jelentek meg a helyszínen, a XVII. sz. óta folyamatos orosz-perzsa háborúk ekkor érték el az örménylakta területeket.

A IV. orosz-perzsa háborúban (1804–1813) Oroszország megszerezte Perzsiától az egykori Nagy-Örményország teljes keleti felét, majd az V. orosz-perzsa háborúban (1826–1828) a mai Azerbajdzsánt is, ahol jelentős örmény kisebbség élt.

A hasonló vallás miatt az oroszok felszabadítóknak számítottak az örmények számára.

A szovjet korban a helyzet viszont bonyolult módon alakult. A moszkvai vezetés egyrészt jó viszonyt akart Törökországgal, ennek érdekében az örmény területek egy jelentős részét a szovjet vezetés áradta Törökországnak az 1921-es karsi békében. Másrészt a szovjet hatalom alatti azerieket is meg akarta békíteni Moszkva, így ők több ajándékot is kaptak:

• Örményország azeri többségű délnyugati része - Nahicseván - az azeri köztársasághoz lett csatolva,
• viszont Azerbajdzsán örménylakta része maradt Azerbajdzsánban;

ennek következménye a későbbi - már a szovjet-kor utáni - hosszú azeri-örmény háború, melyet végül az azeriek nyertek meg minden szinten:

• Azerbajdzsán örménylakta része - Karabah/Arcak - megszűnt, minden örmény elmenekült onnan,
• Örményország elismerte Azerbajdzsán jogát, hogy tranzitutat működtethessen Nahicseván és Azerbajdzsán többi része között.

Amikor 2018-ben győztek Örményországban a nyugatpárti erők, folyamatosan veszti el az ország az erejét. Az oroszellenes külpolitika eredménye, hogy - szemben a korábbi alkalmakkal - az oroszok nem gátolták meg az azeriek győzelmét a karabahi háborúban.

Most lassan az is bekövetkezik, hogy megszűnik az örmény-iráni határ, ott azeri tranzitút fog épülni, persze formailag amerikai védnökség alatt. Hivatalos neve TRIPP (Trump Route for International Peace and Prosperity) lesz. A valóságban ez előkészület a területsáv Azerbajdzsánhoz csatolására.

Az USA békét akar kötni Ukrajnában, hiszen a mostani amerikai vezetés számára értelmetlen az a harc, melyet még az Obama-Soros duó indított el 12 éve.

A nyugat pánikhangulatban tombol: mindenáron háborút akarnak.

Engem ez 1989-re emlékeztet. Kelet-Berlinben gigantikus ünnepséget rendeztek akkor az NDK 40. évfordulójára (a német "munkás-paraszt állam" hivatalosan 1949. október 7-én jött létre). Nagy várakozás övezte a nagyfőnököt, Gorbacsovot is. Hogy majd jön és megerősíti az NDK-t és annak vezetését.

Gorbacsov meg is jött. Azonban nem a megszokott módon viselkedett, hanem azt mondta, hogy peresztrojka kell, szóval menjen a fenébe Honecker elvtárs és csapata, tessék csak nyugdíjba vonulni.

Gorbacsov hazament, majd 2 nappal később Honecker elvtárs és csapata le is mondott. Végül csak az segített Honecker elvtárs személyes sorsán, hogy kisebbik lánya még korábban egy chilei kommunistához ment feleségül, így erre hivatkozva - családegyesítés - Honecker elvtárs letelepedési engedélyt kapott Chilében, ott is halt meg 5 évvel később. A Chilei Kommunista Párt saját halottjának tekintette, így ünnepélyes temetést kapott Santiagóban:

A kérdés már csak az: a nyugat-európai militarista nagyfejűek mikor mondanak le? A halálukat nem kívánom, elég a nyugdíjazás.

Mi minden közéleti média célja? Egyetlen dolog: valamely vélemény javára befolyásolni az olvasót.

A "baloldal" ezt nem így látja. Szerinte van egyrészt független tájékoztatás, másrészt az álhír, az előbbi egyszerűen információt ad, míg az utóbbi manipulál.

De honnan tudható melyik melyik? Egyszerű! Ami a baloldalt erősíti, az független tájékoztatás, minden más pedig álhír! Egyszerű tehát a helyzet.

Lukácsi-Vetkőző Katalin szakított a kereszténységgel.

Önmagában nem probléma, sőt jó hír: jó dolog, ha nincsenek olyan keresztények, akik nincsenek meggyőződve a kereszténységben.

Nekem is volt valláskeresési életszakaszom. Szóval a dolog vallási oldala teljesen korrekt.

Az ügy közéleti része viszont röhejes. Kattinka eddig abból élt, hogy ő a KDNP volt tagja, aki azért lépett ki, mert a KDNP nem "igazi" keresztény. S ebből az alapállásból leckéztetett másokat, milyen az igazi kereszténység. Pl. hogy az igazi keresztény kimegy a "prájdra" és mindenben támogatja a homoklobbit, mert hogy ha Jézus ma élne, ő is kimenne felvonulni: persze tényleg kimenne, pofán baszni a résztvevőket.

Most legalább utólag kiderült: Kattinka semmilyen formában nem képviselte a kereszténységet. Sőt nem is tudta mi az.

Egyébként - csak szólok -, a judaizmusban is csak a neológus irányzat megengedő a szexuális kisebbségek életmódja iránt. Ő meg nem oda tért be, aminek oka: a neológ betérőket nem fogadják el általánosan.

A műsor megnézése előtt arra számítottam, az interjúvoló szokása szerint gerinctelen lesz. De Gulyásgyú Balázs kellemes meglepetést okozott: az egyetlen "idősebbtestvérezés" mellett feltette a kemény kérdéseket, sőt amikor Kattinka antikatolikus szónoklatba kezdett, jelezte egyet nem értését. Balázs tud rendesen is műsort készíteni, ha akar.

A nő persze egy hányinger, bármint nem nőként, hanem emberként. Én nem hiszem el neki, hogy komolyan csinálja, amit csinál. Szerintem ez csak celebkedésének újabb lépcsőfoka, semmi egyéb. A kedvenc kommentem, amit valaki írt a videóhoz:

Viszont erős sajnálatot érzek. Az újlipótvárosi EMIH-irányzatú zsinagóga lelkes közössége felé, hogy egy zavaros fejű kullancsot kaptak a nyakukba. Majd utólag "átkeresztelik" Taubéről Tickre...

Az azért csodás, amikor a szakértő nem ért semmihez.

Flekk Zoli állítólag jogász. De most 2 pontban is téved.

Egyrészt, az alkotmány szerint a köztársasági elnök bárkit megbízhat kormányalakítással, nincs szabály, mely kötelezné, hogy ez a győztes párt által megnevezett személy legyen.

Látszólag ez abszurdum, miért bízhat meg bárkit az elnök? De valójában teljesen logikus. Két okból is:

• egyrészt, hiába bíz meg bárkit az elnök, annak az embernek kell legalább 100 szavazat a parlamentben a kormányfővé váláshoz, szóval az elnök eleve olyat bíz meg, akinek erre esélye van,
• másrészt, ha esetleg csak időt akarna húzni az elnök, ez is sikertelen lenne, mert kb. fél óra alatt meghiúsíthatja ezt a parlament azzal, hogy azonnal saját jelöltet állít, akit meg is választ 100 szavazattal.

Azaz nem kell semmilyen jogállam-felfüggesztés, zsarolás, elég szavaznia a nyertes pártnak.

Röhejes az egész, az ilyesmit a jogász szakon az első évben tanítják, lásd Alkotmányog I.

Egyébként a 4-féle többség egyike ez az eset. A magyar alkotmányjogban 4-féle többség van:

• az alapszabály: jelenlévő képviselők többsége, azaz mimimum 51 szavazat,
• az első minősített többség: az összes képviselők többsége, azaz mimimum 100 szavazat,
• a második minősített többség: a jelenlévő képviselők kétharmada, azaz mimimum 67 szavazat,
• a harmadik minősített többség: az összes képviselők kétharmada, azaz mimimum 133 szavazat.

Flekk, a jogászok réme

Kényes téma: a II. vatikáni zsinat sok tekintetben a későbbi katolikus eretnekmozgalmak - pl. a ferencizmus - ősatyja.

Az örök kérdés a keresztény teológiában: mi a kereszténység viszonya a judaizmushoz.

A jelentősebb keresztény felekezetek 3 fő irányt alakítottak ki az idők során e kérdésben:

• a hagyományos álláspont - ez a történelmi alap, vallják a katolikusok, ortodoxok, más ókorban külön vált felekezetek - szerint Jézussal a zsidók szerepe megszűnt, immár nincs kiválasztott nép, hanem az Egyház a "kiválasztott", s a hívők a tagjai Isten népének: a zsidók Jézus óta egy idegen vallás, semmi több,
• a korai protestáns álláspont - ma ez a jellemző kálvinista, lutheránus, anglikán nézet - szerint az eredeti szövetség a zsidókkal megmaradt, azt Jézus egyszerűen kiszélesítette mindenki más számára: a zsidók részei ennek ma is, de az igazi Izrael már nem ők, hanem az Egyház,
• a kései protestáns álláspont - ma ez a baptisták, metodisták, pünkösdisták, evangéliumiak, stb. jellemző nézete - szerint párhuzamosan futnak a szövetségek, azaz az ószövetség ma is hatályos, s rajta keresztül is elérhető Isten, csak a végső időkben fognak a zsidók megkeresztelkedni.

A hagyományos álláspont a II. vh. után kezdett politikailag kellemetlen lenni a katolicizmus számára, hiszen sokan azt mondták róla: ez az antiszemitizmus vallási megalapozása, meg hogy a Vatikán bűnös, hogy nem segített eleget az üldözött zsidóknak a háború alatt. Így megszületett a vatikáni zsinaton a Nostra aetate nevű dolgozat, mely igyekszik a helyzetet megmagyarázni. Önmagában maga a dokumentum nem is tartalmazott semmi problémásat, hiszen csak annyit mond, hogy az antiszemitizmus nem fogadható el, s hogy más vallásokban is lehetnek helyes elemek.

Azonban ennek a szellemisége vezetett oda, hogy II. János Pál eretnekgyanús nyilatkozatot tett 1987-ben: a zsidókat mint "idősebb testvéreinket" említette, ami nyilvánvalóan hibás állítás. Miért? Mert ez Krisztus lealacsonyítása, mintha tanításunk alapja a zsidók lennének és nem Jézus. A zsidók testvéreink, mint ahogy minden ember, de semmiképpen se "idősebb" testvéreink, hiszen nem vagyunk a hatalmuk alatt.

Hozzá kell tenni, a protestáns oldalon a dolgok súlyosabbak, ma már az újprotestánsok zöme keresztény-cionista, ami a "több szövetség" elmélet négyzetre emelése.

Erre válaszként több közel-keleti felekezet nyilatkozatot fogadott el a keresztény-cionizmus ellen, mely kimondja: a keresztény hitnek semmi köze a mai izraeli állam támogatásához.

Zsidó oldalról a helyzet egyértelmű: bevallják azt amit hisznek, nem alakoskodnak. A zsidó álláspont szerint Jézus az I. sz. sok hamis zsidó messiásának egyike volt, egy zsidó nő és egy római katona törvénytelen fia.

Korábban az évnek e táján fel szoktam tenni a következő vetélkedő-kérdést:

A következő 4 politikus mindegyike rendelkezett bevethető atomfegyverrel, de közülük csak egy vetette be ténylegesen is, valós helyzetben, ki az?

• A: a véreskezű Sztálin?
• B: a népeket leigázó Brezsnyev?
• C: a tömeggyilkos Mao?
• D: a szabad világ vezetője Truman?

A világ egyetlen országa, ahol korlátlanul lehet pénzt nyomtatni és ez nem okoz inflációt: az USA.

Ráadásul az a sajátos helyzet is van az USA-ban, hogy az amerikai jegybank nem állami intézmény.

Olyan persze máshol is van, hogy a jegybank nem teljesen állami, azaz a tulajdonának egy része magánkézben van, pl. a japán törvények szerint a Japán Nemzeti Bankban az államnak csak abszolút részvénytöbbsége kell, hogy legyen, de nem kell, hogy 100 %-ban az övé legyen.

Az USA-ban viszont ilyen sincs, az államnak 0 a részesedése az amerikai jegybankban, jogosultsága kimerül a bankvezetőség kinevezésében. Így az USA-ban a jegybank tényleg teljesen független a kormányzattól.

Ha nem lenne az a helyzet, hogy az amerikai dollár a világ fő tartalékvalutája, már összeomlott volna az ország. Hiszen csak azért lehet korlátlanul dollárt nyomtatni, mert azt elfogadják mindenhol a világon. A valóságban az USA teljes vagyona - állami és magán - kb. 10 %-a a forgalomban lévő dollármennyiségnek. Ha tehát megszűnne a dollár mint tartalékvaluta, a pénz értéke azonnal a tizedére esne.

Az amerikai politika fő célja tehát ennek a helyzetnek a fenntartása.

A fő ellenség tehát:

• azok az országok, melyek pénzneme nagymértékben tartalékvalutaként funkcionál,
• minden megállapodás, melynek elszámolási egysége nem az amerikai dollár.

Aki nem kérdőjelezi meg az amerikai dollár szerepét, annak szinte minden megengedett.

Szerintem ez áll az amerikai-orosz viszony romlása mögött. Az Orosz Nemzeti Bank nagyon megnövelte készletét aranyban és kínai jüanban, azaz csökkent a dollár szerepe, s közben egyre erősebb a BRICS-valuta bevezetésének tervezete.

Trump egész Ukrajnát is átadta volna, ha ezekről lemond Oroszország, de az oroszok erre nem hajlandóak. Nyilván nem, hiszen nem orosz érdek az amerikai pénzügyi monopólium fennmaradása.

A Nagy Ballib Értelmező Szótár szerint:

• Agymosás - rajtunk kívül bárki más által folytatott kampány.

Teljesen helytálló. Most a mértékadó Sík Endre is igazolja ezt:

Természetesen mindez marhaság.

Liberális hallucináció, hogy van egyrészt a csúnya propaganda, másrészt a független tájékoztatás.

A valóságban nem létezik függetlenség, s minden propaganda. Hiszen minden megállapítás mögött van valamilyen eszmei alap, s az adott megállapítás célja az adott eszmei alap elfogadásának segítése. Akkor is így van, ha nincs mögöttes szándék.

Meglepetés ért.

Izrael témáról beszélgetnek zsidók, s - teljesen hihetetlen, de - objektív, tényeken alapuló adás lett:

Pedig egyébként nagyon nem kedvelem ezt a Zentait, ez az ember fanatikus euroatlantista. De úgy látszik, hogy Izrael-kérdésben képes nagyrészt objektív lenni.

Aztán csináltak egy elfogultabb beszélgetést is, de mondjuk egy főrabbitól el se várnám, hogy ne legyen szubjektív:

Tulajdonképpen csak egyetlen dolog lepett meg: nem tudja egyik résztvevő se, hogy Magyarország régesrég elismerte a palesztín államot, így nincs miért elismernie most.

E témában sok a tudatlanság. Keverik sokan a kormányelismeréssel, pedig az egész más ügy.

A kormányelismerés eleve negatív folyamat, azaz csak akkor kell szólni, ha valaki nem ismer el egy adott kormányt, ellenkező esetben a szimpla hallgatás elismerést jelent.

Pl. vannak országok, melyek nem ismerik el a jelenlegi belarusz hatalmat, mert a legutóbbi belarusz választást nem tekintik legitímnek. Természetesen eközben Belaruszt mint országot elismerik.

Eleve kormányt nem elismerni csak elismert országban lehet!

A kérdés jellemzően csak akkor szokott felmerülni, ha mondjuk háború vagy polgárháború alatt egy országot több kormány akarja képviselni egyszerre, ilyenkor a külföldi fél dönt, melyiket támogatja. Pl. a spanyol polgárháború (1936-1939) alatt két kormányzat működött: a jogfolytonos köztársasági kormányzat Madridban és az ez ellen fellázadó nacionalista kormányzaté Salamancában, majd amikor az utóbbiak nyertek, egy kormányzat maradt, Madridban, a köztársasági kormányzat emigrációba vonult. Magyarország a kezdetektől a spanyol nacionalisták mellé állt, így már 1936-ban őket ismerte el, így pl. a budapesti spanyol követség is nekik lett átadva.

Az országelismerés mindig egyszeri folyamat, azaz nem lehet visszavonni. Persze a gyakorlatban megesik a visszavonás, de ez elvileg nem lehetséges.

Palesztína esetében Magyarország részéről a következő 3 lépésben zajlott:

• 1975 szeptembere: Magyarország elismeri a Palesztínai Felszabadítási Szervezetet mint a palesztín nép egyetlen legitím képviselőjét, a PFSZ irodát nyit Budapesten, diplomáciai mentesség nélkül,
• 1982 februárja: Magyarország diplomáciai mentességet ad a budapesti PFSZ-irodának,
• 1988 novembere: Magyarország elismeri Palesztínát mint országot, a volt PFSZ-iroda azóta rendes nagykövetség.

Ami pedig a kormányzatot illeti, Magyarország csak a Ramallahban lévő palesztín kormányt ismeri el, a gázait nem - a kettő de facto egymástól külön működik, az előbbi a PFSZ, az utóbbi a Hamasz irányítása alatt.

Persze minden abszolút jelképes. Valójában palesztín állam nem létezik, a palesztín kormányzat csak egyfajta autonóm szerv, izraeli főhatalom alatt.

Az egész mostani viszály arról szól: hogyan legyen az elvi palesztín állam tényleges. A zsidó radikálisok szerint sehogy, mert a palesztínok nem léteznek. A palesztín radikálisok szerint meg úgy, hogy Izrael megszűnik.

Volt 2 év is 5-éves kubai iskolai pályafutásom (1980-1985) alatt, amikor keletnémet osztálytársaim akadtak.

Az egyik srác - nálam 1 évvel fiatalabb - igazi mintagyerek volt, pl. folyamatosan ismételgette a hivatalos propagandát, szemrebbenés nélkül.

Kiderült aztán, az apja a havannai keletnémet nagykövetség pártitkára, ezzel nagyjából a harmadik legfontosabb ember volt ott. Eleve sajátos volt, hogy volt ember, aki csak párttitkár volt. Nálunk - a magyar követségen - ilyesmi nem létezett, persze nálunk is volt párttitkár, de társadalmi munkában végezte az egyik kiküldött, akinek volt más, fő munkája is. A párttitkársága azt jelentette, havonta egyszer egy délután gyűlést tartott a párttagoknak.

Persze, hozzá kell tenni, a keletnémet jelenlét sokkal nagyobb volt Kubában, mint a miénk. A magyar kiküldöttek száma nagyjából 80 fő volt, ebbe beleszámolva mindenkit, azaz diplomatát, külkerest, kisegítő személyzetet, vállalati képviselőt is. Ezzel szemben az NDK kb. 600 kiküldöttel volt jelen Kubában, ezzel második helyet elérve: csak a Szovjetuniónak volt ennél több (nekik kb. 20 ezer fő).

Amikor szóba került a pályaválasztás, a srác azonnal mondta, hogy ő katonatiszt akar lenni. Egyszer sikerült elkapnom őt egy lazább pillanatában: megkérdeztem minek akar katona lenni, s csodák csodájára értelmes választ adott: mert az NDK-hadseregben egész nap lehet sportolni, ő pedig olyan állást akar, ahol egész nap sportolhat, s ezért pénzt kap.

Sajátos volt, hogy a gyerek legjobb haverja egy másik keletnémet volt, aki viszont folyamatosan - persze halkan - panaszkodott a rendszerre. Valószínűleg a sport hozta őket össze, mert ő is szeretett sportolni.

Egyébként Havannában működött keletnémet iskola, a követséghez rendelve. De nem volt kötelező oda járni: a keletnémet szülő mondhatta azt, hogy szeretné, ha gyereke megtanulni maximális szinten egy másik nyelvet, s ez elfogadott indok volt, hogy a gyerek ne a saját iskolába járjon, hanem vagy a szovjet iskolába vagy egy kubai iskolába. Akadtak ilyenek, bár a keletnémet gyerekek 90+ %-a keletnémetbe járt.

Aztán sokáig nem volt vele kapcsolatom, az említett sráccal. Már 2010 lehetett, azaz 19 évvel az NDK megszűnése után, hogy rábukkantam egy orosz szociális hálóban.

Megdöbbenten láttam, munkahelynek az van beírva, hogy Bundeswehr! Rá is kérdeztem, s megerősítette, hogy igen, 26 éve a hadseregben van, ebből az első 6 az NDK-hadsereg, majd jelentkezett az átvilágítási eljárásra az NDK megszűnésekor, s át is ment rajta, így az utóbbi 20 évben már a volt másik hadseregben van. Kérdeztem nem volt-e politikai probléma, azt mondta, nem, őt eleve nem érdekli az egész, sportolni akart mind a 2 helyen, az meg nem izgatja éppen mit kell mondani, azt mondja, amit kell és pont, akkor "szocializmus építése", most meg "demokratikus jogállam", őt valójában egyik se érdekli.

• S apáddal mi lett? - kérdeztem. Mire elmondta, neki nehezebb sors jutott, nem vette át a (nyugat)német külügy a múltja miatt, szóval elvesztette a munkahelyét az egyesüléskor, s elment egy iskolába a volt Nyugat-Berlinben orosz nyelvet tanítani, de azóta már nyugdíjas.

S valóban, ez zajlott. A keletnémet diplomaták 99 %-a ki lett szórva a rendszerből az egyesüléskor, míg más területeken esélye volt a keletnémet tisztségviselőnek, hogy átvegye őt a nyugati szerv. Hiszen az egyesülés valójában azt jelentette: az NDK-t magába olvasztja az NSZK, ezt csak udvariasságból nevezték "egyesülésnek".

Mesélik, a volt keletnémet állambiztonságiaknak (Stasi) volt esélyük átmenni az új rendszerbe: a két nyugatnémet titkosszolgálat - BFV és BND - bizonyos Stasi-szakembereknek felajánlotta a munka folytatását immár "demokratikus" módon. Viszont a német Külügy nagyon nem akart volt keletnémet diplomatákat a rendszerében. Szóval pechje volt a haver apjának, hogy nem volt Stasi-tiszt, csak mezei párttitkár.

Gyönyörű valóságmentes cikk a Mércében:

Ilyen az amikor a bölcsész elkezd gondolkodni, nem zavartatva magát a valóság által.

Íme két teljesen abszurd gondolat a cikkből:

• "(...) az elnyomott, kizsákmányolt osztály tagjai, akik munkáltatójukon keresztül a cégtulajdonosok javát gyarapítják, elhiszik, hogy a rendszer az ő érdekükben is működik. Ezért támogatnak akár az elnyomásukat biztosító politikai erőket, rendszereket – nevesül a kapitalizmust –, és ezért nem ismerik fel sokszor a cégek által gyakorolt elnyomást és kizsákmányolást. Ugyanez a hamis tudat járulhat hozzá ahhoz, hogy a dolgozókat a mesterségesen megteremtett versenyhelyzet útján egymás ellen játsszák ki a munkáltatók akár a célszámokkal (...)";
• "(...) főleg az irodai munkakörökben épp csak mutatóba találni szakszervezeti jelenlétet (...)".

A szerző még sose láthatott multi-irodát.

Mint e téren tapasztalt ember, megjegyeznék pár dolgot:

• nincs semmilyen hamis tudat, a munkavállalók 90+ %-a tisztában van vele, hogy a munkáltató érdeke nem egyezik az ő személyes érdekével,
• az emberek nem elnyomást éreznek, hanem munkahelyi alárendeltséget, ami nem is kerülhető ki,
• az emberek nem egymással versenyeznek,
• a szakszervezet felesleges, multi-irodákban kb. semmi haszna nem lenne.

Móricka lehet, hogy azt képzeli, hogy az állásinterjún megkérdezik az embereket "te mennyiért vállalod?", de a valóság egészen más. Alapvetően adott egy projekt, egy bizonyos tevékenység. Erre van egy keretösszeg, mely mindent tartalmaz. A keretben benne van a dolgozók foglalkoztatásának költsége is.

Na most, ez utóbbi egyetlen dologtól függ: az adott országban, régióban ugyanezen a területen mennyi az átlagos jövedelem. Minden munkáltató arra törekszik, hogy az átlagnál kicsit többet adjon, de ne sokkal többet: ugyanis így a legolcsóbb biztos embert találni.

Verseny egyedül, tehát, a munkáltatók között van.

Ha meg mindez már túl drága, akkor a multi abba az országba nem megy, s pont.

Olyan módszer, amit a szerző hisz, hogy azonos munkáért verseny van az emberek között a valóságban nem létezik. Ennek semmi értelme nem lenne: egymás ellen fordítani azonos munkakörű embereket, csak hogy valaki kicsivel olcsóbb legyen.

Annak idején komoly ablak volt a világra a Kádár-rendszerben az 1972-1985 között megjelent Galaktika folyóirat.

Hivatalosan egyébként 1995-ig jelent meg, de az 1986-1995 közti időszak már árnyéka volt az eredeti lapnak. Szóval csak az első 60 szám tekinthető autentikusnak. Az eredeti 60 első szán A5-méretben volt, innen ismerhető fel.

Évente 4 vagy 5 alkalommal jelent meg, az ár kezdetben 12 Ft volt, a legvégén 25 Ft, ez mai vásárlóértéken nagyjából 800 Ft volt.

Mai mércével szinte hihetetlen, de a 60 ezer példányban megjelenő lapot szétkapkodták azonnal, 1 héttel a kiadás után már csak antikváriumban volt fellelhető. Én, amikor Kubában éltem, szerződést kötöttem egy haverral, hogy amikor nem vagyok Magyarországon, akkor mindig megveszi 2 példányban, egyet nekem, s kifizetem aztán, amikor az országban vagyok.

Megjelent még 9 darab Metagalaktika nevű különkiadás is, 1978-1985 között.

A nagy igény miatt én alig a 33. számnál vettem észre, hogy van a folyóirat, ez 1979-ben volt. Onnantól igyekeztem megszerezni az összes korábbi számot, de ez csak 85 %-ban sikerült. Kádár alatt az antikváriumok - sajátos módon - nem drágábban, hanem olcsóbban árulták a régi könyveket. Így 1-3 Ft körüli áron vettem meg a régi számokat. De akadt pár szám, melyet sose tudtam megtalálni.

Ma már azonban egy számom sincs meg, mindet elajándékoztam. Amióta ugyanis van digitalizáció, mind a 60 számot le tudtam tölteni, plusz a 9 Metagalaktika-számot is. Így feleslegessé vált fizikailag tartani a lapszámokat. A teljes gyűjtemény együtt alig fél GB.

A korra az is jellemző, hogy még a legostobább gyerekek is olvastak rendszeresen.

Nagyjából a XX. sz. 60-as éveiig a legnépszerűbb aranyérme az úgynevezett Napoleon-arany volt. Nem a "fő" Napoleon, azaz I. Napoleon érméje, hanem kissé hibbant unokaöccséé, III. Napoleoné (hatalmon: 1848-1870 között, az első 4 évben még elnökként, aztán mint császár).

A lényeg: az ő arcával díszitett 20 frankos aranypénzből majdnem negyed milliárd (!) darab készült. Az érme egész Európában elterjedt, gyakorlatilag ez lett a biztos értékmegőrzés eszköze. Egy érme egyötöd uncia színaranyat tartalmazott, akkor ez éppen 20 frankot jelentett.

A nyugat-európai ember úgy hitte, a vagyon megőrzésének legbiztosabb eszköze a föld- és ingatlantulajdon. A kelet-európai ember másképp tudta: mindig jöhet pl. kommunizmus vagy a török vagy bármi más, s simán elveszi az ilyen tulajdont, s akkor volt vagyon, nincs vagyon.

A balkáni ember különösen óvatos. Ha tehát bármilyen megtakarítása akad, annak harmadát el kell helyezni olyan módon, hogy az megfeleljen a következő 3 feltételnek:

• ne legyen látható a külvilág számára, azaz legyen könnyedén elrejthető,
• legyen maximálisan likvid, azaz gyorsan más értékre átváltható legyen,
• értéke ne essen, hanem maradjon meg - persze az jó, ha növekszik, de nem ez a lényeg.

A Napoleon-érme az ideális. Értéke nagy, de nem túl nagy, hiszen "csak" 1/5 uncia arany, ennek most a piaci értéke kb. a legnagyobb euró bankjegy - 500 euró - értékével azonos. S strapabíró: el lehet ásni, vízbe lehet tenni, el lehet dugni kályhában, stb.

Az ismerős bolgár családban a valaha gazdag ember a "szabályoknak" megfelelően cselekedett, vagyona harmadát érmékben tartogatta. Aztán jött 1945, mindenét elvették saját lakásán kívül, amiben lakott: a bankszámlája és az ingatlanvagyona eltűnt gyorsan, de maradtak az érmék. Így sose volt igazán kétségbe esve.

Tulajdonképpen egyetlen módon bukhatott volna le: ha a hatóság gyanút fog, elkapja, majd addig veri, míg nem mondja meg, hol van a rejtekhelye.

De ő erre is gondolt. Még 1943-ban arra jutott, hogy ezt a háborút nem Hitler kancellár fogja nyerni, szóval ebből baj lehet. Így segített két illegális kommunistának pénzzel. Aztán persze a kommunisták meghálálták, 1945-ban igazolták, hogy az illető "kommunista-segítő". Kapott így egy papírt, hogy ő "antifasiszta", így innentől személye sérthetetlen lett a hatóságok számára: az okleveles antifasisztát ugyanis akkor se szabad agyonverni, ha osztályidegen.

Amikor a 70-es években meghalt idősen, utódai keresni kezdték az érméket. Máig keresik, mert sose talált meg senki semmit.

Nekem 1990-ben mesélték el a rokonai.

Egyébként ma már a Napoleon-arany jelentősége csökkent. Az amerikai Bivaly-érme és a Sas-érme népszerűbb, ahogy a brit Sovereign-érme is (ez utóbbiból mára már nagyobb mennyiséget készítettek, mint a Napoleonból). Első helyen pedig a dél-afrikai Krugerrand van, mely 1 uncia aranyat tartalmaz, ezt veszik manapság azok, akik nagyobb összeget akarnak aranyba fektetni likvid módon.

A Krugerrand története érdekes. 1967-ben a dél-afrikai kormány, még az apartheid idején, arra találta ki, hogy ezzel is lyukat vájjon a szankciók falán. Aztán amikor az apartheid megbukott 1991-ben, majd 1994-től az őslakosok vették át a hatalmat, az immár többségében néger ANC-kormányzat úgy döntött, hogy hiába a Krugerrand apartheid-íze, ez egy jól bevált pénz, így azóta is gyártja a Dél-Afrikai Nemzeti Bank, az eredeti mintával:

A nagy bolgár tűrőképesség oka: a 90-es évek. Akkor annyira rossz volt a helyzet, hogy ahhoz képest minden jónak tűnik.

Én részben átéltem: 1990-1992 és 1993-1997 között Bulgáriában éltem.

Bár Magyarországon is ugyanaz a rendszerváltozás volt, Bulgáriában a folyamat sokkal rosszabb volt, s ami hasonló volt, az is sokkal negatívabb jelenségeket produkált.

Pl. az infláció. Magyarországon is rekordinfláció volt, de mértéke csak 1990-1996 között haladta meg a 20 %-ot, s a rekord csak 28 % volt (1995-ben).

Amikor magyarok mesélik bolgároknak a szörnyű Bokros-csomagot, a bolgárok mosolyognak: 28 % éves infláció az semmi! Bulgáriában 1990-1996 között sose volt az éves infláció 60 % alatt, s a két rekordévben pedig 334 % és 1061 % volt (ezek: 1991 és 1996).

Aztán az állami tulajdon szétrablása. Míg Magyarországon kb. a vagyon harmadát lopták szét, Bulgáriában ez az arány 90 % körül lett.

Aztán a munkanélküliség és a munkajog. Magyarországon a munkajog nagyrészt megmaradt, s bár százezrek vesztették el munkájukat, maradt is sok ember a munka világában, a régi szabályok mellett.

Bulgáriában ezzel szemben kb. semmi se maradt. Egy időben a munkajog presztízse oda fajult, hogy a magán munkáltatók kijelentették nyíltan: a munkajog csak az állami cégekre vonatkozik, rájuk nem. Azaz nincs betegszabadság, nincs éves szabadság, nincs szabályzott munkaidő.

Abban az időszakban még az a sajátos szokás is elterjedt, hogy a munkáltató nem árulta el a fizetést, hanem "nem fogsz csalódni" volt az állítás. A munkaidő ugyanígy ment: akkor van vége, ha a főnök "elengedi" az embereket.

Mindehhez képest a mai állapot paradicsomi. Ma van munkaidő, szabadság, szerződés. A régi időkből csak annyi maradt, hogy kétféle munkabér van: a tényleges és a papír szerinti, azaz a munkaszerződés kisebb összegről szól, dehát ez Magyarországon se ritkaság.

Én szerencsére sikeresen kihúztam mindez alól magamat: az említett időszakban összesen 3 hónap munkaviszonyom volt.

S persze a bűnözés. Magyarországon a szervezett bűnözés korlátozva volt a felsőbb gazdasági körökre és az éjszakai életre, míg Bulgáriában még az utcai újságárusok is védelmi pénzt fizettek a maffiáknak. A bolgár maffia sikeresen felküzdötte magát a pénzügyi szektorba is - Magyarországon ilyen sose történt.

Közben minden társadalmi szokás leomlása. S ezzel együtt a hatalmas kitántorgás külföldre. Magyarországon egyik se következett be.

A bulgáriaihoz hasonló mértékű káosz csak 2 másik ex-kommunista országban zajlott le: Albániában, ahol egy időben pénzügyi piramisok irányították a gazdaságot, s a volt Szovjetunió, ahol szintén minden összeomlott hihetetlen szintre. Lásd ez utóbbira az I. csecsen háborút, amit a központi hatalom azért vesztett el, mert egyszerűen el lett lopva a katonák felszerelése és utánpótlása.

Az orosz vallási élet egyik sajátossága a messianizmus sajátos, furcsa értelmezése.

Nem a Harmadik Róma elméletre utalok, az régi és közismert. Hanem valami újra, a "szovjet rabság" elméletre.

Hozzáteszem, ez nem hivatalos egyházi tanítás, s sokan nem is hiszik, de akadnak jelentős számban hívei is.

A párhuzam itt a zsidókkal történt két rabság: az asszír és a babilóniai. Emlékeztető:

• az i. e. X. sz. 30-as éveiben a zsidó állam végleg ketté szakad: az északi Izraelre és a déli Júdeára, a 12 zsidó törzsből 10 marad északon, míg délen csak 2: Júda és Benjámin törzse,
• mindkét zsidó állam folyamatosan gyengül, a Biblia szerint a zsidó királyok gonoszsága és a nép hithagyása miatt Isten nem védi meg kiválasztott népét, ezért az ellenséges államok képesek a zsidókat leigázni,
• az asszírok elfoglalják Izraelt az i. e. VIII. sz. végén, majd több hullámban kitelepítenek minden zsidót, helyükre idegeneket telepítve be (ez bevett módszer volt az Asszír Birodalomban),
• a kitelepítettek sose térnek haza, nagyrészt beolvadnak idegen népekbe, innen az "elveszett 10 törzs" név,
• a babilóniaiak elfoglalják az i. e. VI. sz. elején Júdeát, innen is mindenkit kitelepítenek, elsősorban magába a fővárosba Babilónba, azaz a mai Irak területére,
• itt viszont a kitelepítettek hazatérnek, legalábbis nagy részük, ugyanis a perzsák megdöntik Babilónt az i. e. VI. sz. végén, s engedélyt adnak a zsidóknak a hazatérésre, így alakul ki ismét zsidó állam, bár az perzsa főhatalom alatt működik, azaz amolyan - mai szóval - autonóm régió.

Utóbbi esetében nagyjából 70 év van a kitelepítés és a visszatelepülés engedélyezése között, szinte azonos a Szovjetunió létezésével (de iure 1922-1991).

Szóval az elmélet szerint Isten megbüntette a Harmadik Rómát, mert annak uralkodói és népe hűtlen lett Istenhez, nyugatosodott a kereszténységhez ragaszkodás helyett. Ezért leckét kapott Oroszország, mint egykor Júdea: idegen uralom alá került 70 évre, idegen, nyugati értékrendű, marxista-ateista hatalomé lett az ország: ez a szovjet hatalom!