Ezzel a címmel - A kádárista technokratizmus rögeszméi - sorozatot indítok, amit 8 részesre tervezek. Hogy ki ez az elit, arról írtam már.

Igyekszem hetente 1-1 részt elkészíteni. Valós példákkal, de kicsit meg fogom változtatni az adatokat, hogy még véletlenül se ismerjen magára egyetlen érintett se. Miért? Mert akiktől idézni fogok kivétel nélkül kis- és középkáderek voltak Kádár alatt, nem döntéshozók, azaz amorális lenne felelősökként beállítani őket bármiért is. Nyilván amit mondanak az ökörség, dehát mégse bűn hülyének lenni.

Hozzáteszem: abban a korban magam is vakon hittem mindebben. Kora kamaszkori eszmélésem (a 70-es évek közepe) idejétől számítva a 90-es évek közepéig magam is liberális voltam - 2 évet leszámítva, 1984-1985 között -, mégpedig a liberalizmus legrombolóbb, progresszivista hagyományában hittem.

Azt hiszem, sorozatom érdekes lesz. Különösen az, hogy sok esetben a megfogalmazott gondolatok egyezni fognak az 1990 utáni SZDSZ - és az akkori Fidesz - inspirálta liberális konszenzussal, mely máig alapja minden ballib eszmeiségnek. Viszont lesznek mellbevágó kivételek is, erre felhívom a figyelmet.

*

"A munkanélküliség szükséges rossz. Az emberek lusták, mint a szar, s ha nincs korbács a hátuk mögött, akkor nem csinálnak semmit,
csak tespednek."

"Nálunk, Magyarországon is azért mennek rosszul a dolgok, mert mindenkinek megvan a jó meleg munkahelye, ahol reggeltől késő délutánig alszik. S a gyárakban, meg általában a fizikai munkások még legalább valamit csinálnak, persze rosszul, hiszen látható az eredmény, de az irodákban a helyzet még rosszabb: az emberek kijárnak munkaidőben bevásárolni, fodrászhoz, orvoshoz."

"Miért fejlődik a nyugat? Mert a dolgozó ott retteg, hogy kirúgják, ha nem dolgozik. S azonnal ki is rúgnak mindenkit, aki nem dolgozik munkaidőben."

"Ezért is áll vesztésre a szocializmus, s győz a kapitalizmus! Nálunk minden jár mindenkinek, üdülőbeutalótól anyámtyúkjáig, az állam minden naplopót kényeztet. Nyugaton bezzeg, aki nem dolgozik, az mehet a híd alá aludni. S ez így van jól: aki nem dolgozik, az ne is egyen!"

"Londonban a repülőtéren láttam a bárban: a pultos csak úgy pörgött, alig lehetett szemmel követni a mozdulatait! Nálunk az ilyen helyeken a dolgozók a körmüket reszelik, s egész nap traccsolnak egymással, unott pofával meredve a vendégekre."

Mély konszenzus volt minderről. S érdekes módon a nyugatról a neoliberális, nem a szociáldemokrata modell volt megtapsolva. Az akkori nyugati  szociáldemokrácia még nem volt az ami mostanában: azaz még nem züllött liberálissá. Éppen ezért nem tetszett a technokratáknak, azt túlságosan szocialista szagúnak látták. Hiszen miféle dolog az, hogy egy cégvezető nem rúghatja ki szabadon a munkásokat, s egyeztetnie kell ehhez, meg végkielégítéseket fizetnie?

A magyar technokrata nyugati kedvence nem Bruno Kreisky* vagy François Mitterrand** volt, hanem Margaret Thatcher*** és Ronald Reagan***. Ez utóbbiak külpolitikáját elítélték persze, de gazdaságpolitikájukat csodálták. Pl. tapsoltak Thatchernek az 1984-1985-ös bányászsztrájk leveréséhez.

A lengyelországi "események" kapcsán is az volt a narratíva, hogy a lengyelek lopják a napot, ahelyett hogy dolgoznának. Hozzáteszem, ez része volt a korabeli hivatalos propagandának is, míg természetesen a brit bányásztiltakozások esetében a hivatalos propaganda nyilván a bányászok oldalán állt. Jaruzelski**** 1981-es puccsát mélyen támogatta a technokrata vélemény, azt is úgy értékelte, hogy végre nyugalom lesz, s talán megindul a "munka". Fontos, hogy természetesen nem hitte el ez az elit a hivatalos narratívát, hogy a lengyel ellenzék nyugati érdekeket képviselne, hanem ezt is a "lusta lengyel nem akar dolgozni" képletbe helyezte el.

Ezt a narratívát erősítette, hogy lengyel ellenzékiség a 80-as években szakszervezeti formát öltött. A mi elitünk pedig a szakszervezetet rossznak tartotta. A szakszervezet kb. a naplopók naplopási jogát védő parazita szervezet képét öltötte. Azaz itt is megvolt a kapocs a brit sztrájk és a lengyel sztrájk között: Jaruselsi itt Thatcherrel lett egy fiókba helyezve, hiszen mindketten kemény kézzel leverték a lustákat.

A 90-es évek egyik első tette volt az eleve harmatgyenge szakszervezetek bezúzása. Azóta is szimpla tény: Magyarországon a sztrájk szentségtörésnek számít, s ha meg is történik, a liberális konszenzus csakis állami intézmények ellenében tartja elfogadhatónak. A tavalyi, egyébként erősen jelképes Tesco-sztrájkot a liberálisan gondolkodók mélyen elítéltek, s nem csak rövidtávú politikai okokból (lásd, Orbánt erősíti mindez), hanem a leírt szellemiség miatt. A magyar ballib álláspont valahol a XIX. eleji liberalizmus szintjén ragadt meg, mely a sztrájkot kb. aljas szerződésszegésnek tekintette a lusta munkások által. Ezt az álláspontot még a csodált Reagan és Thatcher is kiröhögték volna. Ballib szemmel Reagan is picit komcsigyanús. A kelet-európai liberális minden esetben gazemberebb a nyugatinál, ez szögezzük le.

* - osztrák miniszterelnök (1970-1983)
** - francia köztársasági elnök (1981-1995)
*** - brit miniszterelnök (1979-1990)
**** - amerikai elnök (1981-1989)
***** - Wojciech Jaruzelski, Lengyelország teljhatalmú vezetője (1981-1989)

Én sajnálom Juhász Pétert, személyesen semmi bajom vele, bár emberellenes, liberális nézeteit természetesen elutasítom, szóval szerintem nem vert senkit, nem úgy néz ki, nem az a típus. Valószínűleg a volt felesége találta ki bosszúból az egészet, mert Juhász megcsalta őt, vagy valami ilyesmi, azaz szokásos családi hazugságáradat.

De mindenesetre vicces hogy most hirtelen nem érvényes a "nem zörög a haraszt", meg a "nő mindig áldozat" szöveg. Ezért persze nem Juhász a hibás, hanem a fanatikus ballib kommentelők.

S abszolút nem tetszik, hogy ezt a témát a fideszes médiák politikai célokból használják ki.

Az ifjú Alkibiadész politikusi pályára készül, ez a Szókratésszel való beszélgetés tárgya. Szerintem az egyik legérdekesebb Platón-mű, bár kevesen sorolják a legfontosabb közé: én oda sorolnám viszont.

Mi a politikus feladata? Az, hogy tanácsokat adjon az állam vezetését illetően.

Felmerül a kérdés: honnan tudja Alkibiadész azt, amit tud?  Valaki mástól mindig, esetleg ő maga jött rá, harmadik lehetőség nincs.. Minden, amit most tud, valamikor nem tudta még. Amit meg nem tud, azért nem tud, mert nem is akarta megtanulni. A másik kérdés: miben fog Alkibiadész tanácsokat adni az államnak? Felsorolásra kerülnek kólönféle területek, mint pl. építészet, egészségügy, stb., melyekben nem lesz képes jó tanácsot adni, hiszen az adott területeknek vannak nála jobb szakértői.

Alkibiadész azt mondja: ő általános kérdésekben fog tanácsot adni, nem konkrét szakmai ügyekben, pl. a béke és a háború kérdésében. Szókratész rámutat minden alapja az, hogy mi igazságos és mi igazságtalan, azaz az általános kérdések alapja csakis ez.

Felmerül, vajon honnan tudja Alkibiadész, hogy mi az igazságosság, ha egyszer nem tudja megmondani, kitől tanulta meg, viszont képtelen visszaemlékezni olan időpontra, amikor ne tudta volna, azaz az se lehetséges, hogy valamikor magától jött rá erre. Alkibiadész azt állítja, ezt az "emberektől" tanulta meg, úgy általában, ahogy kisgyerekként megtanulta a görög nyelvet. Szókratész rámutat: a görögöt megtanulhatta a többi görögtől, hiszen beszélik, ismerik a nyelvet, amit az is jelez, hogy nincsenek viták a szavak jelentéséről az emberek közt, viszont ami az igazságosságot jelenti, mindenki mást mond róla, ami azt jelenti, az emberek nem tudják mi az, ha pedig nem tudják, akkor arra mást se képesek megtanítani.

Alkibiadész megjegyzi, az emberek azért nem határozzák mi az igazságosságot, mert magától értetődőnek találják. Hozzáteszi: eleve nem az igazság a fő téma, hanem az előny.

Itt a beszélgetés melléktémája jön elő: ugyanaz-e az igazság és az előny. Alkibiadész szerint a kettő nem ugyanaz, mert vannak olyan igazságos dolgok, melyek előnyösek és olyanok, melyek nem azok. Pl. amikor valaki megmenti  a bajtársát háborúban, majd meghal: ez igazságos, de nem előnyös, azaz a bátorság jó dolog, de a halál rossz dolog, azaz a bátor halál jó is és rossz is egyszerre. Szókratész ellenkérdése: szeretne-e Alkibiadész gyáva lenni? Válasz: inkább meghalna, mintsem, hogy gyáva legyen. Szókratész ezzel bizonyítja: ami önmagában jó, mint pl. a bátorság, az előnyös is mindenképpen, mert a jó a legfőbb pozitív érték.

Kiderül: Alkibiadész nem tudja mi az az igazságosság. Szókratész megjegyzi: az igazi baj nem az, ha valaki valamit nem tud, hanem az, hogy úgy nem tudja, hogy közben hiszi, hogy tudja. S ez szerinte igaz a legtöbb politikusra. S a nem ilyen politikusok is képtelenek még saját gyerekeiket is megtanítani az igazágosságra.

Alkibiadész megjegyzi: műveltsége és természetes képességei révén így is a legjobb lehet a politikusok között. Szókratész ellenérve: ez nem elegendő, nem a saját társak között kell a legjobbnak lenni, hanem az ellenséghez képest. Majd felsorol példákat Perzsiából és Spártából, melyekkel szemben Alkibiadész nevetségesnek fog tűnni.

A kulcs: ismerjük meg önmagunkat. Művelnünk kell saját magunkat. Ez azonban nehézkes dolog. Fel kell ismernünk, hogy nem a testünk vagyunk mi, sem testünk és lelkünk együtt, hanem csakis a lelkünk. Magunk megismerése tehát saját lelkünk megismerése.

Lelkünk legistenibb része a szembogárban észlelhető, egy másik ember szembogarában láthatjuk meg saját visszatükröződésünket. A másik embernek olyannak kell lennie, aki igaz barátunk: az igaz barát a lelkünket szereti, nem testünket.

A jó politikus csak az lehet, aki magában elérte a jót, ellenkező esetben képtelen jót adni az államának. A rossz ember akkor szolgálja a legjobban az államát, ha rabszolga sorban él.

A mű vége: Szókratész igaz barátnak segíteni fogja Alkibiadészt önmagam megismerésében, ez kölcsönös foolyamat. Szókratész azonban kifejezi kétségeit: Athén ereje olyan hatalmas, hogy esetleg képes lesz bármelyiküket legyőzni ebben.

Új szervezet hirdet abszurd tanokat.

A nevük Alkotmányos Ellenállás.

Íme részletes cáfolata nézeteiknek.

2011.-ben valakik - az országgyűlés felhasználásával - kísérletet tettek a magyar állam megszüntetésére, és helyette egy nem jogfolytonos, nem magyar – megtévesztésül „Magyarország” nevű - magánállam létrehozására.

Nem létezik magánállam. A magyar állam neve Magyarország vagy Magyar Köztársaság, ez csak néveltérés. Államok nevének megváltoztatása nem hoz létre új államokat.

Első ránézésre látszik, hogy a megalkotott Alaptörvény érvénytelen, hiszen a hatályos Alkotmány (Magyar Köztársaság Alkotmánya) olyan pontjára (19.§ (3) a) pont) hivatkozva fogadták el, amely pontja kifejezetten megtiltja minden más jogi dokumentum megalkotását és elfogadását azzal, hogy e pont szerint az országgyűlésnek az Alkotmány kizárólag saját magát engedi megalkotni. Mivel az Alkotmány 2011.-ben már meg volt alkotva, így erre a pontra hivatkozva az országgyűlésnek semmilyen jogi dokumentum elfogadásához nem volt joga.

Abszurd értelmezés. A nevezett szakasz az alkotmányozási jogot határozza meg. Ha igaz lenne, hogy a parlament csak a már meglévő alkotmányt alkotja meg, akkor ez a szakasz nem szerepelt volna az alkotmány szövegében, hiszen az alkotmány már meg volt alkotva. Az a tény, hogy a szövegben szerepel ez  a szakasz éppen azt jelzi: a szakasz alkotmányozási jogot jelent.

1989-ben az országgyűlés, amely akkor a népszuverenitásból eredő összes jogot gyakorta, megalkotta a Magyar Köztársaság Alkotmányát ideiglenes alkotmányként, amivel minden hatalmat visszaszolgáltatott a magyar népnek, ezzel az alkotmányozás kizárólagos jogát, hogy megalkothassa a saját végleges alkotmányát, amelyet népszavazással kell elfogadni.

Szimpla tévedés. Az 1989-as alkotmánymódosítás utáni alkotmány is a parlamentet mevezte meg alkotmányozó szervnek, nem a népet. S nem írt elő kötelező népszavazást sem.

Ezért nem szerepel az országgyűlés hatásköreinek felsorolásában (19.§ (3) bek.) új alkotmány vagy alaptörvény megalkotása és elfogadása.

Szerepelt benne:

“19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.
(2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
(3) E jogkörében az Országgyűlés
a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;”

“24. § (1) Az Országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek több mint a fele jelen van.
(2) Az Országgyűlés a határozatait a jelenlévő képviselők több mint a felének szavazatával hozza.
(3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.”

Miért „engedte át” az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt? Bragyova András, volt alkotmánybíró: "az Alkotmánybíróság hivatalból nem vizsgálta az Alaptörvény érvényességét, és erre vonatkozó beadvány nem is érkezett". Hogy érkezett-e vagy sem, azt nem tudhatjuk, hiszen a hivatali gépezet akkor már megszállás alatt volt.

A magyar Alkotmánybíróságnak sose volt feladata az alkotmányozás felülvizsgálata. Mindig csak a hatályos alkotmányszövegnek való megfelelőséget vizsgálta.

Az Alaptörvény közjogi érvénytelensége miatt joghatás kiváltására nem alkalmas dokumentum, ami azt jelenti, hogy ami benne le van írva, annak joghatása nincs, tehát a „Magyarország” nevű állam nem jött létre!

Magyarország = Magyar Köztársaság, ez nem új állam, hanem névváltoztataás.

Az érvényes és hatályos alkotmány továbbra is a Magyar Köztársaság Alkotmánya,

Nem, mivel ez az alkotmány hatályon kívül lett helyezve.

Más kérdés van?

A nemzeti alapú gyűlölködés sose szép dolog.

Mindig irtóztam pl. a Magyarországon széles körben szokásos románellenességtől. Nem attól, hogy valaki nem kedveli őket, mert ezzel semmi gond, hanem azzal, amikor gúnyolódnak rajtuk.

Ennek fokozott formája, ha valaki a saját népe ellen teszi ezt. Mennyire is szánalmas, amikor pl. magyar származású románok szítanak a magyarok ellen gyűlöletet.

Vágó István személyesen egyébként sokkal szimpatikusabb, mint a képernyőn, ő az a típus, mint pl. Semjén Zsolt, aki a médiákon keresztül sokkal előnytelenebb képet ad magáról, mint a valóságban. Onnan van tapasztalatom vele, hogy 2 alkalommal is részt vettem az egyik vetélkedője forgatásán még 15 éve.

A lényeg itt: zsidóellenes szövege gyomorforgató. S hiába nem tartja ő saját magát zsidónak, attól még a származás nem választás kérdése, hanem ténykérdés.

S ami különösen gyomorforgató: amíg ebből politikai hasznot remélt Vágó, addig még büszke zsidó volt állítólag, majd miután a ballibek elvesztették a zsidókártyát tavaly, hirtelen "kritikus" kezdett lenni. Aljas politikai számítás az egész.

Most tessék elképzelni, ha elkezdenék én arról értékezni, hogy a bolgárok milyen visszataszító alakok és milyen ostoba szokásaik vannak? Nem lenne röhejes?

A fideszes propaganda az utóbbi 10-12 évben ritkán hibázik, de az utóbbi időben 2 súlyos hibát is láttam.

Az Origo megtámadott egy Momentum-jelöltet annak radikáljobbos múltja miatt. S példának egy olyan részt hoztak, melyben az égvilágon semmi kivetnivaló volt. A szövegben pedig számos liberális propaganda közhely kerül felsorolásra. Miért lenne antiszemitizmus Izrael támadása? Mitől buzizás a homokmenet kritizálása? Mitől fasizmus Horthy támogatása? Miért baj monarchia-hívőnek lenni? Szerintem is mondott több hülyeséget Nemes Balázs, de miért ne mondhatna hülyeségeket? S a legfontosabb: miért ne változtathatná meg véleményét?

Amit legjobb utálok a ballib propagandában, az az úgynevezett gerinctelenség vád. Ez azt jelenti: aki véleményt bváltoztat, az gerinctelen. (Persze ha valaki ballib lesz, az nem számít soha gerinctelenségnek?) Minek erősíteni mindezt ostoba módon?

A napokban meg megy a Göncz-hisztéria. A ballib Göncz-féle személyi kultusz nevetséges, Göncz a valóságban egy jelentéktelen, harmadrangú politikus volt, semmi több, ez szimpla tény. A magyar köztársasági elnöki poszt jelképes. S eddig mindegyik elnökünk pártkatona volt, az egyetlen Súlyom Lászlót leszámítva, de még Sólyom se elnökként, hanem az 1989-es alkotmányozás egyik atyjaként, majd alkotmánybíróként lett híres, s nem köztársasági elnökként. Mint ahogy Göncz Árpád is elsősorban sci-fi fordítóként lett ismert. Komolyan nem érti Bayer Zsolt, hogy ha valakit, valamit túlmérezetezett módon támadunk, azzal csak segítünk a megtámadottnak?

2006-os humor, paródia.

Vicces dolgok vannak.

Mesterházy, az MSZP volt elnöke visszalépett állítólag Kész Zoltán javára.

Más volt az, amikor egy időközi választáson visszaléptek a pártok. Akkor volt egy legitím cél: szűnjön meg a Fidesz kétharmados parlamenti többsége. De egy normál, rendes választásokon vajon mi késztet egy állítólag baloldali pártot, hogy szélsőjobbos jelöltet támogasson?

Persze, csak tettetem magamat. Jól tudom, hogy az MSZP szélsőjobbos párt. A szavakat természetesen gazdaságpolitikai értelemben mondva, ahol a szélsőjobb az ultraliberális, a szélsőbal pedig a kommunisztikus anarchista.

Amit Kész Zoltán képvisel az az irányzat, amit Amerikában libertáriánusnak mondanak, ez a klasszikus liberalizmus azon verziója, mely az eredetihez képest még inkább eltolódott az individualizmus irányába. Ez Amerikában nem más, mint Trump szellemi bázisának egyik része egyébként, ez a "teaparti" mozgalom. A lényegi elvek:

• minimális állam,
• legyen minden magánkézben,
• a társadalmi igazságosság rossz, pontosabban az az igazságos, ha mindenki egymaga elvan,
• demokrácia helyett meritokrácia,
• a közösség nem létezik, az csak egyének halmaza.

Ehhez képest még a SZDSZ is kommunistagyanús volt.

Kulturpolitikai értelemben milyen Kész nem tudom, de most ez nem is érdekes. Mindenesetre jó jel, hogy az MSZP lassan elismeri nyíltan, hogy nem baloldali párt.

Egyre inkább úgy tűnik, az MSZP ki fog esni a parlamentből az április választásokon.

Külön vicc: hogy lelkendezik mindezen az állatólag újbalos - a valóságban ballib - Kettős Mérce!

Kleitophón panaszkodik Szókratészre.

A panasz lényege: Kleitophón csodálja Szókratész beszédeit az erényről, a lélekről, de nem látja mit javasol Szókratész a problémák orvoslására.

Folyton csak azt mondja, ha nem tudjuk helyesen használni lelkünket, inkább semmit se tegyünk, nem mutat rá, mit kellene tennünk.

Mintha a cél csak az lenne, hogy Szókratész követői másoknak ugyanazt elmondják: hogy a feladat képtelen.

Mintha az orvostudomány egyetlen célja csak újabb orvosok képzése lenne, s nem lenne meg a létező másik célja: a gyógyítás.

Vagy mintha egy tornatanár szidná a tanítványait, miért foglalkoznak azok csak evéssel és ivással testük fejlesztése helyett, majd semmit se árulna el arról, hogy milyen módszerek léteznek a testedzésre.

Mi lehet mindennek az oka? Vagy Szókratész nem tudja jól a témát, amiről beszél, vagy direkt nem akarja felfedni azt.

A végkövetkeztetés: Szókratész kiváló abban, hogy felkeltse másokban a vágyat az erény iránt, de nem képes azokat kielégíteni, akikben ez a vágy már megvan.

Aki olvasott több párbeszédet Platóntól, az tudja, a kritika indokolatlan. Szókratész éppenhogy ad megoldást az erényre.

Azért írom meg ezt a személyes cikket, mert sokszor megkapom a kérdést: miért nem írok szinte soha a Fidesz hibáiról.

Származásilag én a kádárista technokrata elit gyermeke vagyok. Nyilván nem a technokrata arisztokráciából, hanem annak alacsony, majd középkáderré kiemelkedett rétegéből.

A fiatalabbak nem tudják ma már mi volt a Kádár-rendszer. Azt hiszik, homogén volt a hatalom.

A rendszer egyértelmű és egyszemélyi vezetője Kádár János volt, aki mindenben egymaga döntött. A Szovjetúnióban ebben az időben már a kollektív döntés volt divatban (egy kb. 15-20-tagú legfelső vezetés "demokratikusan" döntött mindenről), míg Magyarországon ez sose jött divatba: Magyarországon a legfelső vezető testületek is csak Kádár tanácsadó testületeiként funkcionáltak, döntési  jogaik nem voltak sosem, nyilván a 80-as évek legvégét leszámítva.

Kádár teljhatalmát 3 tényező korlátozta:

• a szovjet vezetés
• az érdekcsoportok közti egyeztetés kényszere
• a néphangulat.

A szovjet tényező nyilvánvaló, ezt azt hiszem, nem is kell különösebben vázolnom.

A néphangulattól Kádár rettegett, 56-ra emlékezve. Így alapvető és kötelező elem volt a politikában: sose szabad megengedni, hogy a néptömegek elégedetlensége eszkalálódjon. Csak egy példa: íratlan törvény volt, hogy sose lehet a boltokban kávéhiány. A magyar ugyanis kemény kávézós nép, így nem maradhat igazi, jó minőségű kávé nélkül. Sose lehet olyan, mint a Romániában vagy az NDK-ban, hogy egyáltalán nincs kávé vagy valamiféle cikóriával kevert kávétermék van csak helyette. Fejek hullottak, ha az illetékesek nem teljesítették ezt időben. Ha egy vezető csak lopott, akkor megúszta dorgálással, de ha nem volt elég kávé a boltokban, azért elvesztette állását. Kávéimportra pénz mindig volt, ha másképp nem, hát hitellel. S persze nem ez volt ez az egyetlen ilyen íratlan szabály, de azt hiszem, ez jól érzékelteti a kádári politikát, melynek lényege: ha valaki a hatalom ellen lázad, annak leverjük a pofáját, de ha ugyanaz elégedetlen a kávéhiány miatt, akkor igaza van, s az illetékes elvtársa pofáját verjük le, aki miatt nincs a közértben kávé.

S végül az érdekcsoportok. A két fő elitréteg: a "balosok" és a "technokraták". A balosok voltak azok, akik a marxista eszme tisztaságáért őrködtek, a technokraták meg azok, akik működtetni igyekezték a működésképtelen, de legalábbis erősen hatékonytalanul működő gazdaságot. A két csoport utálta egymást, de mindkettő tudta, hogy egymaga nem tudna bírni az országgal. S Kádár személye volt az, ami megkérdőjelezhetetlen volt mindkét csoport számára. Kádár mindkét csoport radikálisait eltávolította a hatalomból, ha túlzásba vitték, ez persze már nem jelentett valódi repressziót: a túlbuzgó balosokat jellemzően diplomáciai állásokba takarították el, míg a túlbuzgó technkratákat különféle kutatóintézekbe.

Gyerekként benne éltem a kádárista technokrata elitben. Ebben a közegben a liberalizmus eszméje szentírásszerű volt, erről sokat mesélhetnék. Azt hiszem nem csoda ezek után, hogy kiskamaszként első eszmém a liberalizmus volt. Olyanokat hallottam, hogy sokan ma el se hinnék. Az alapállás nagyjából az volt, hogy a marxizmus baromság, a rendszer csak egy geopoolitikai kényszer, s a nyugatnak mindebben igaza van, azon kívül, hogy azt hazudja, hogy segíteni akar nekünk. Ez az elit sose hitt a nyugat jóhiszeműségében, ezt alá kell húznom, azaz ebben egyetértettek a "balosokkal". A tézis az volt: valahogy együtt kell működni a nyugattal, hogy annak jobb rendszerét kihasználjuk, de óvatosnak kell lennünk, mert a nyugat nem segíteni akar, csak nyerészkedni. Ostoba kamaszként én ezt cinizmusnak gondoltam, mert én komolyan hittem akkor, hogy a nyugat önzetlen és jó.

A technokrata elit Kádár jelentéktelenné válása után lassan az egész Párt vezető ereje lett, a balosok ki lettek dobva. A 80-as évekre a két csoport közt álló népiesek (lásd, Pozsgay-vonal) is megjelentek önálló erőként, őket már a rendszerváltás után szorította ki az MSZP.

Számomra a legnagyobb igazolás saját apám volt, aki a rendszer végére középkáderi státuszig vitte, bár már 1988-ban átment az állami szektorból a magánszektorba, s sose végzett politikai jellegű munkát.

A balkáni gén mindenképpen megmentette apámat a túlzásoktól. Balkáni bölcsesség, hogy a hatalomtól félni kell, s jobb nem belegabalyodni. Ezt ő minden rendszerben betartotta, se pártkarriert nem csinált Kádár alatt, se a rendszerváltáskori nagyívű lopásokban nem vett részt.

2016-ban meghalt apámra mindenképpen büszke lehetek: sose lázadott semmi ellen, nem volt bátor, de mindig tudta hol a tisztesség határa, amit nem szabad semmiért se átlépni. Jól emlékszem, 1982-ben az akkori miniszterelnökhelyettes "felfedezte" őt egy véletlen során, s szóba került, hogy esetleg komolyabb beosztásba kellene kerülnie. Apám hetekig azon gondolkodott, hogyan utasítsa majd el, ha tényleg felkérik, milyen ürügyet találjon ki. Volt egy rokonunk, aki a 80-as években magas pártpozícióba került, apám végén azt mondta "nem értem, miért vállalta el". S ugyanezt tette 1988-1990 között is, amikor a kapcsolatai révén napok alatt dollármilliomos lehetett volna. Pedig apám mindig ateista volt, szóval ennek még vallásetikai oka se lehetett.

A valóságban a nagy lopások már az Antall-kormány megalakulása előtt meglettek. A tolvajok kb. 90 %-a MSZMP/MSZP-s káder volt, de volt egy "szerencsés" 10 %-nyi ex-ellenzéki réteg is, aki be tudott kapcsolódni a lopásba az Antall-kormány első idejében.

Apám nem trágárkodott sosem, ezt én is megörököltem tőle, s ha ő valakikre azt mondta "ezek", az súlyos sértés volt.

A győztes liberális rend eljövetele után, kezdtem hallani tőle enyhe kritikus hangokat. A 2000-es években tőle is hallottam: "ezek elvesztették a kapcsolatot a valósággal", meg "nem működik", amit a 70-es években hallottam tőle a másik rendszerrel kapcsolatban. Sose lett egyébként antiliberális, haláláig hű liberális maradt, így ez tőle hatalmas rendszerkritika volt. Azaz hozzám, mai nézeteimhez képest végig az ellentáborban maradt: számára a ballibek mindig a kisebbik rossz maradtak a "nemzeti" táborral szemben.

A technokrata kádárista elit túlzó részéből nőtt ki a modern magyar liberalizmus. S sajnos ők alapozták meg azokat az axiómákat, melyek 1990-2010 között megkérdőjelezhetetlen igazságoknak minősültek Magyarországon:

• a nyugatnak mindig igaza van,
• az állam rossz tulajdonos, privatizáció bármi áron,
• a mohóság pozitív érték,
• az idegen tulajdonos jobb a magyarnál,
• a kisember le van szarva.

Majd ez az elit felvette mindehhez az ultrajobbos gazdaságpolitikához az ultrabalos kultúrpolitikát, s megszülett a modern Magyarország legnagyobb rákfenéja: a szadeszizmus, ez alatt kb. középső és kései SZDSZ-t értve, mert a korai SZDSZ még heterogénebb szervezet volt. Természetesen ez nem pusztán az SZDSZ-re mint pártra értendő, hanem szellemi holduvarára.

Miért tartom a Fideszt a kisebbik rossznak? Hát ezért! A szadeszista rombolás ellen minden erő szimpatikus, aki vele szemben áll. Hozzáteszem: a 2010 előtti Fidesz is szerves része volt ennek a rombolásnak.

Mára nyugaton a rendszer sokkal jobban elfajult, mint Magyarországon. A legvadabb magyar liberális is "fasiszta" hozzájuk képest, s ezzel mindet elmondtam. Globálkulákok és azok csicskásai, celebek, topmanökenek és más söpredék folyton költekeznek demonstratívan. Egyik nap vesznek maguknak egy afrikai árvát, másnap kirepülnek az űrbe, harmadnap pezsgővel mosatják fel 32-emeletes jachtjukat, negyednap metoo-kampányoznak hörögve, ötödnap csápolnak az argentín archieretneknek, hatodnap drogozva állatkínzanak.

De nem gond, mert hetednap a nép felkel és vidám akasztás lesz. Várom a felszabadító vérnapot. A nép forrong, s lecsapja baltával hamarosan a szabad piac láthatatlanul lopó kezeit. Vérben fogunk tocsogni, a sok láthatatlan levágott kézből folyó vérben. De szép is lesz!

Lássuk kik a ballibek manapság? A szó szoros értelmében: MSZP, DK, Együtt, PM, MLP.

Tágabb értelemben a Momentum és a MoMa is. (Azért mondom, hogy csak tágabb értekemben, mert ez a 2 párt saját magát nem mondja baloldalinak.) A többi szervezet nemlétezőnek tekinthető a ballib táborból.

A PM likvidálta magát. Beállt az MSZP mögé, ez halálos ölelés, de lehet, hogy ezzel lehet, hogy az MSZP-t is likvidálja "bosszúból". Gyurcsány számára hatalmas céllehetőség lett így valahogy a 10 % alá lökni az MSZP-t, hiszen az MSZP-vezetőség képes volt még koalícióként is indulni, így 10 %-os küszöböt saját maga elé tenni. Ezek elmebetegeknek tűnnek...

Az MLP és a Moma mikropártok, gyakorlatilag egy vezető és azok baráti köre. Vicces személyes tény: nekem van egy darab ismerősöm, aki MLP-tag: igen, Fodor Gábor közeli haverja. Szóval nem igaz, hogy az MLP egytagű párt, még én is ismerek egy második tagot...

A MoMá-t Gyurcsány likvidálta, ezt mindenképpen köszönjük meg neki. Bokros abszolút hiteles képviselője mindannak, ami rossz nyugaton. Bokros érdeme persze az, hogy nem hazudik, teljesen őszintén hisz abban, amit mond, miközben Gyurcsány ugyanabban hisz, de ezt zavaros szövegekbe burkolja.

Aki szeret jót nevetni, annak ajánlom az újbalos Új Egyenlőség beszélgetését Gyurcsánnyal, érdemes figyelmesen végignézni, minden perce gyöngyszem.

Az Együtt dupla vagy semmit játszott, s semmi lett. Mára utolsó reményük, hogy 1-2 emberük esetleg, nagy mázlival, független képviselő lehet valahol, ha az MSZP és a DK is visszalép ott. Mint párt természetesen végük van.

Az év nyertese a DK lesz, ez teljesen biztos. A DK az új SZDSZ. A Momentum is az akart lenni, de kicsit reformálva a szadeszizmust, kivéve belőle a holokausztiparosságot és a krónikus magyarellenességet. De ugyanaz a célcsoportjuk, márpedig erre sok 2 párt. Valakinek nyernie kellett. S nyert a tapasztaltabb. Gyurcsány könnyedén kisöpörte a porondról a momentumosokat.

Tényleg nincs pénzük a ballibeknek PR-szakemberre?

Annyi hibát vétenek, hogy hihetetlen.

Most három fatális hibát említenék.

Alapvető tárgyalási taktika, hogy sose szabad azt kitűzni, amit el akarunk érni, hanem annál többet kell. Azaz hiába az a reális cél, hogy meg akarják gátolni a Fidesz kétharmadát, ezt hétpecsétes titokként kell kezelni, a népnek a győzelemről kell beszélni. Egy bajnokságon lehet célkitűzés egy gyengébb csapat számára, hogy már az győzelem, hogy ott lehet, de egy választáson ez csak egy kis, új párt számára lehet komoly cél. Egy már létező párt nem mondhatja azt, hogy eleve tudja, hogy semmi esélye. Akkor se teheti ezt, ha tényleg semmi esélye.

A másik ordító hiba a mikrotüntizés. Ha az ember tudja, hogy a tüntetésére nevetséges mennyiségű ember fog eljönni, akkor a helyes taktika azt a tüntetést meg se szervezni. Ha pedig más, az illető párttal szimpatizáló erő szervez tüntetést, nem szabad mögé állni, mert ezzel az illető párt kompromittálja magát.

A múlt hónap mindkét oktatásügyi ballib tüntetése súlyos kudarc. Az egyikre, a diáktüntetésre alig 500 diák ment, a maradék 1500 fő nyugdíjas volt. A következő, ex-pumukliosta tüntetésre még ennyi embet se ment el. A ballib megmondóemberek az egyiket általános diáksztráknak, a másikat ellenzéki gigatüntetésnek hirdették meg. Hatalmas pofára esés.

Az összes ilyen mikrotünti azonos módszerrel zajlik:

• hatalmas hírverés a ballib médiákban,
• azon remény kifejezése, hogy az adott téma még elégedetlen kormánypártiakat is vonzani fog,
• 10-szer több ember ígéri a részvételt, mint amennyi tényleg el akar menni,
• a hiszterizált ballib szavazók már-már forradalmat álmodnak,
• lezajlik a tünti, melyre szinte senki se megy el a ballib keménymagon kívül,
• elhangzanak a dögunalmas beszédek, melyek már a szónokok is elalszanak,
• eredmény: a ballib szavazótábor egy része is kiábrándul saját pártjából.

A harmadik hiba az olyan témák folyamatos feldobása, ami a ballib szavazótábor hű részét is megosztja. Pl. a ballib szavazók zöme is akar Paks II-t és nem akar iszlamizációt. Nem arról kell egy kampányban beszélni, ami egyesíti az embereket?

Lehet, hogy tényleg igaza van Sorosnak, hogy Orbán megvette a ballib pártokat?

A mai hatalom egyik hibája, hogy minden ellenvéleményt ellenséges tevékenységnek kezel.

Ez rövidlátó politika, mert potenciálisan a javító szándékú kritikust is kényszerűen ellenzékivé teszi. A kormányzat szerencséje az, hogy az ellenzék annyira gyalázatos, hogy képtelen felszívni magába a kritikus hangokat, mert az ellenzék, legalábbis a ballib ellenzék ugyanilyen módon ellenségnek tekint minden kritikust. A ballibek logikája azonos a Fideszével: aki nem ért egyet a mindenkori ballib véleménnyel, az fideszes.

Mégis a Fidesz mai módszere a kisebb rossz. Ugyanis akit ellenségnek tekintünk, azt mégis tiszteljük, elismerjük, emberszámba vesszük.

A 90-es évek totális ballib hegemóniája alatt az ellenzék nem ellenség volt, hanem nemlétező. Ezt úgy nevezték "szalonképtelen", s aki ilyen, az még annyira se szabad tisztelni, mint az ellenséget, hiszen aki szalonkélptelen, az még a harchoz se méltó, egyszerűen levegőnek kell az ilyet venni. Aki akkor ellentmondott, az bunkó, mucsai, náci, antiszemita, stb. volt. Ehhez képest az ellenségként kezelés bizony a kisebb rossz.

Bár nyilvánvalóan a Fidesz oldalán állok, ha a Fidesz és a ballibek között van a választás, a valóságban nem tartozom egyik táborhoz sem. Mindig igyekeztem értékek mentén politizálni.

Nem félek pl. a tabutémákat illetően se önálló lenni. A trianonozást pl. nem kisebb hülyeségnek tartom a holokausztiparosságnál, elutasítom a hamis magyar történelmi mítoszokat. Ahogy liberális koromban is ezt tettem, a liberális tabukat illetően.

A kétfordulós választási rendszer mint a demokrácia letéteményese, halljuk gyartan.

Mi a valóság?

Parlamenti választásokon kétfordulós rendszer gyakorlatilag csak Franciaországban és pár a francia modell által ihletett volt
francia afrikai gyarmaton van. Ezeken kívül még Iránban és a cseh felsőház választásakor alkalmazzák ezt a módszert.

Ráadásul ezekben az országokban mindenhol csak egyéni választókerületek vannak, azaz nem kompenzálja az aránytalanságot semmilyen lista. A francia elnök pártja pl. tavaly a leadott szavazatok 28 %-ával (azaz az összes szavazásra jogosult szavazatának 14 %-val)  megszerezte a parlamenti mandátumok 54 %-át. Miközben a Nemzeti Front a szavazatok 13 %-ával alig a mandátumok 1 %-át kapta, a szocialisták pedig a szavazatok 7 %-ával megszerezték a mandátumok 5 %-át.

A francia választási rendszerben az aránytalanság sokkal nagyobb, mint a magyarban. Tényleg ez kellene a demokratizmus növeléséhez?

A fő téma a barátság, a szeretet.

A tudás a boldogság alapja, nem a cselekvési szabadság. A fiatal Lüszisz elmondja, apja nem engedi meg neki, hogy a lovakat hajtsa, miközben ugyanezt megengedi a lovakhoz értő rabszolgájának. Vajon jobban szereti a rabszolgáját, mint a fiát? Nem, egyszerűen csak annak kell foglalkoznia bármivel is, aki ahhoz ért.

Barátság-e, ha az ember szeret valaki mást, aki őt nem szereti viszont? Ki ilyenkor a barát, a szerető vagy a szeretett? Aki szeret, de akit nem viszontszeretnek, az még gyűlölelet is kaphat vissza. Hogyan lehetne a szeretetben gyűlölet? Nem lehetséges. A baráti szeretethez tehát kölcsönösség kell. De viszont aki az állatokat szereti, ott nem lehet kölcsönösség, mégis mindenki elfogadja, hogy vannak állatbarátok. Ugyanez  a szülői szeretet a gyerek iránt: a gyerek sokszor gyűlöli a szülőt, mert az tilt neki bizonyos dolgokat, ahogy ezt az elején láttuk, mégse mondja senki, hogy a szülői szeretet nem igazi szeretet.

A következtetés: a szeretet se nem lehet kölcsönös, se az ellenkezője.

Esetleg a barátság a hasonlók egymás közti szeretete. De pl. a rossz emberek nem barátkoznak rosszakkal, ők mindenkivel barátságtalanok.

A lehetséges megoldás: csak a jó emberek barátai egymásnak. De viszont mi az ilyen barátság haszna: két jó ember nem tud semmit se adni egymásnak, hiszen önmagukban elegendők maguknak.

Esetleg az ellenkezője: az ellentétek vonzzák egymást. De az emberek esetében ez biztosan nem igaz: a jók és a rosszak nem szoktak barátkozni.

Talán a rossz jelenléte a magyarázat? Azaz mint ahogy egy beteg és orvosa viszonya: a beteg betegsége az ok a kapcsolatra. De ez a magyarázat nem jó, mert ilyen esetben nem maga a rossz - a betegség - a végok, hanem éppen az ellenkezője, a rossz megszüntetése, tehát az egészség. Dehát ez ugyanaz az eset, amiről már szó volt: a hasonló jók közi szeretet. Továbbá: ez azt is jelentené, hogy nincs önmagában jó, mert a jó csak a rossz ellentéte. Azaz csak azért van barátság, mert van gyűlölet is, s ha nem lenne gyűlölet, nem lenne barátság se.

A végső meghatározás: a barátság egyfajta szándék, egyfajta mozgás a jó felé, amikor az valamiben hiányzik. Aki hiányt érez magában, az igyekszik egy hozzá valamiképpen rokon lelkű emberrel barátkozni, avégett, hogy ez a hiányérzet megszűnjön. De ez megint nem működik, mert vagy elfogadjuk, hogy a rokonlelkűség más, mint a hasonlóság - ami abszurdum -, vagy pedig megállapítjuk, hogy a két dolog ugyanaz, ebben az esetben viszont visszatértünk a már korábban megcáfolt tézishez.

Gyorsan felejtenek egyesek.

A ballib hozzáállás a migrációhoz immár harmadik szakaszában van.

A korai szakaszban migrációellenesség volt, az iszlám hatalmas veszélynek számított, s minden ballib szent kötelességének tekintette az USA támogatását a "terrorizmus" elleni szent háborúban. Voltak ballib ismerőseim ebben az időszakban, akik Európa iszlamizálódásáról szóló képeket osztottak meg a FB-on. Az iszlám ki lett nevezve valamiféle újfasizmusnak, s egyik fontos civilizációs kötelességünk lett az iszlám diktatúra alatt szenvedő vademberek felszabadítása.

2015-ben jött a radikális váltás. Ekkor minden migráns ki lett kiáltva menekültnek, az iszlám pedig szent másságnak. Még az iszlamista terroristák is csak afféle válasz lettek a szörnyű nyugati dolgokra (amiben egyébként van részigazság).

Most azt kérik számon ugyanezek Orbántól, miért fogadott be 1300 embert. Ugyanazok, akik 2 és fél éve százezrek befogadását követelték és minden kontroll nélkül. Nem furcsa?

Bevallom, van egy kérdés, melyben magam is ingadozom. Ez az európai muszlimok rendszabályozásának kérdése.

Nem tudom eldönteni, hogy helyes-e pl. a fejkendő tiltása vagy a mecsetépítési tilalom. Néha megértem ezen tiltások gyakorlatias okát, de a legtöbbször mégis azt hiszem: ez abszurd politika. Miért? Mert abszurdum embereket beengedni, majd rájuk kényszeríteni dolgokat. Ez provokatív és kontraproduktív politika.

Integrálhatatlan embereket nem úgy kell rendbe tenni, hogy idegesítjük őket, hanem úgy, hogy be se engedjük őket.

Az ősbűn a nyugat ateista, önfeladó kultúrája, mely multikulturalizmust hirdetett, a dolgok végig gondolása nélkül. A két véglet között rázkódik a nyugat: egyrészt a gyarmatosító, lenéző hozzáállás, hogy nosza, civilizáljuk a bennszülötteket, oktassuk őket ateizmusra, feminizmusra, homoszexualizmusra, másrészt, hogy a gonosz fehér ember a hibás mindenért a világon. Pedig az igazság középen van itt: szimpla tény, hogy az európai gyarmatosítók sok rosszat okoztak a világnak, alapvetően haszonvágyból, de eközben mégis tettek pozitívumokat is.

Nem létezik emberi jog a bevándorlásra, s minden közösség belügye kit enged be. A problémás embereket egyszerűen nem kell beengedni. A mai nyugat elkövette az ősbűnt, most pedig alkalmatlan eszközökkel felületi kezeléssel próbálkozik, ami sose lesz sikeres.

Most pedig a nyugat a keletre akarja kényszeríteni saját ősbűnét, de szerencsére minden kelet-európai országnak erős az immunrendszere.

Mit gondolok az iszlámról? Az a helyzet, hogy nem tudok azonosulni egyik szélsőséggel se. A korábbi jobboldali szöveg az iszlámot dicsőítette valamiféle nyugatmegváltó erőként, a mai szöveg pedig sátánizálja az iszlámot. Mindkettő baromság.

Az iszlám egy vallás, megvan a maga helye ahol domináns erő. Ha nekem az iszlám és az ateizmus között lennék kénytelen választani, az iszlámot választanám. Sok rosszat hozott a világnak az iszlám, de kár lenne tagadni, hogy vannak pozitív eredményei is.

Ami biztos: nálunk semmi szükség az iszlámra.

Ahol jelenleg élek - a sötét Balkán kellős közepén - a lakosság 15 %-a muszlim, de nem friss migránsok, hanem évszázadokkal korábban bevándoroltak és a vallást évszázadokkal ezelőtt felvett emberek. 99 %-uk az iszlám mérsékeltebb ágát követik, azaz nem azt, amit a mai iszlamisták. Alapvetően nincs velük gond, kivéve egyes fiatalokat, akik iszlamista propaganda hatása alá kerültek. Ezekre megoldást csak a kemény kéz jelent, le kell csapni és kész, jogászkodást mellőzve. De olyasmi, ami nyugaton van, hogy iszlám szónokok egész városrészeket uralnak egyszerűen nem létezik. Bulgária keresztény állam, s akinek ez nem tetszik, annak egyetlen joga van: elmenni a fenébe az országból. Tessék MÁSHOL töröknek vagy muszlimnak lenni.

Magyarországnak szerencséje van, hogy a török időkben végig periféria maradt, így se betelepítés, se iszlamizálás nem volt. Amikor az ország felszabadult a török uralom alól, minden muszlimnak távoznia kellett, sőt még a muszlimok keresztény házastársainak is. Így az országban kevés a muszlim, csak olyanok, akik egyénileg és kis számban bevándoroltak, a legtöbb esetben házasságkötés útján. Ez pont az a mennyiség, ami nemhogy bajt okozna, de még színesíti is az országot. S jó, ha ez így is marad.

Amikor megjelent a bitcoin és még mimimális értéke volt, nekem is lett belőle: regisztráltam valahol, s kaptam ingyen, ha jól emlékszem 1 egységet.

Elfelejtettem, hol regisztráltam, szóval jelenleg de facto 0 egységem van.

Korán felismertem: ez egyfajta mlm-átverés. Azaz van egy eredetileg jó ötlet, melynek megvalósítása rossz.

Mi is az mlm alapötlete? Az, hogy emberek kapjanak jutalékot egymás felé ajánlott termékekből és szolgáltatásokból.

S mi a valóság? Senki se ajánl senkinek semmit, mindenki csak a jutalék miatt csatlakozik a rendszerhez, majd pofára esik.

Ugyanez a kriptovaluta. Az eredeti ötlet: alternatíva a pénzrendszerrel szemben.

Mi a valóság? Mindenki csak azért veszi, hogy az átfolyamon nyerjen. Pofára esés lesz a vége az emberek 99 %-a számára.

A ballib kampányszervezőknek nincs mondanivalójuk, így elővették egyetlen sziklaszilárd adujukat.

Ez az antiszemitizmus kártya.

Most komolyan: kit érdekel, hogy egy teljesen jelentéktelen, 200-tagú civil szervezet misét akar tartani Horthyért?

Véleményemet Horthyról már leírtam párszor, pl. itt - egy alkalmatlan, rossz politikus volt, kultusza nevetséges és komolytalan. Ez ugyanolyan abszurd kultusz, mint a ballibeknél Károlyi Mihály ma már halványuló kultusza (szintén egy alkalmatlan, rossz politikus) vagy a modern Göncz Árpád kultusz.

egy tipikus ballib hisztiposzter

Már kb. a huszadik magyar médiában olvasom, hogy a világ legnagyobb demográfiai katasztrófája Örményországban van, mert lakossága 10 millióról 3 millióra csökkent a kommunizmus bukása óta.

Nos, ez masszív ökörség, semmi ilyesmi nincs. Tényleg van nagy lakosságcsökkenés Örményországban, 3,6 millióról 3 millióra, ez kb. olyan mérték, mintha ma Magyarország lakossága jelenleg alig 8,6 millió lenne, azaz ez komoly csökkenés, de köze sincs a 10 millióról 3 millióra csökkenés fantáziához.

A hamis adatot valaki úgy találhatta ki, hogy megnézte mennyi az örmények száma a világban, s azt, mennyien élnek Örményországban.

Csak pont egy magyar jól tudhatnű, hogy megesik, hogy egy ország területe összemegy időnként a történelem során. Nos, Örményország esetében ez zajlott pontosan. Az eredeti Örményország a Fekete-tengertől a Kaszpi-tengerig és délen a Földközi-tengerig, nagyjából a mai szíriai-török határvidékig terjedett. Később a terület ketté szakadt: a kaukázusi részt Nagy-Örményországnak nevezték el, a Földközi-tenger menti részt pedig Kis-Örményországnak.

Kivándorlás is volt, már az ókorban és a középkorban is, pl. Magyarországra (elsősorban Erdélybe). A legnagyobb kivéndorlás a törökök és a kurdok által a XX. sz. 10-es éveiben végrehajtott örmény holokauszt alatt történt: 1,5 millió örmény lett meggyilkolva, de ennél nagyobb szám elmenekült. Ma milliós örmény diaszpóra van az USA-ban, Oroszországban, Franciaországban, ill. a hajdani Kis-Örményország miatt kb. 250-300 ezer örmény van összesen Libanonban, Szíriában, Törökörszágban, Izraelben.

Így jön ki a 10 milliós összlátszám. Magában Örményországban tehát nem csökkent a lakosság az 1990-es évi harmadára.

A magyar jobboldal előtt három fő probléma van: az antiszemitizmus, a nacionalizmus, s az összeesküvéselméletek.

Most ez utóbbiról szólnék. Az antiszemitizmus erősen csökkenőben, a nacionalizmus túlhaladására pedig semmi esély a jelenlegi fejlődési szakaszban.

Az összeesküvéselméletek a bonyolult dolgokat igyekeznek nagyon egyszerűvé tenni, pedig a világ bonyolult.

A legnépszerűbb összeesküvéselmélet manapság a zsidó összeesküvés és a szabadkőműves összeesküvés. A kettő tulajdonképpen ugyanaz, csak a szabadkőműves verzióban nincs meg a zsidó etnikai/vallási elem. Így csak a szabadkőműves verziót fogom elemezni, mert a zsidó változat azonos vele, azzal az egyetlen eltéréssel, hogy benne szabadkőművesek helyett zsidók vannak. Azt hiszem, ez világos.

Történelmileg Magyarországon létezett még a pánszláv összeesküvéselmélet és a katolikus sszeesküvéselmélet, ez utóbbi mai megmaradt lelkes magyar híve Bartus László volt újságíró, jelenleg blogger Amerikai Népszava nevű blogja, akit érdekel és szeretne nevetni, ott bőven olvashat róla.

Tehát a szabadkőműves elmélet szerint van valamiféle titkos, évezredek óta működő csoport, mely a háttérből és titokban irányítja az emberiség sorsát, mindig hatalmas sikerrel.

Ez az eset, amikor a kritikusok komolyan veszik a kritizált szervezet mítoszait.

A szabadkőműves mítoszok valóban már a Kheopsz-piramis és a jeruzsálemi templot megépítését is saját teljesítményeik közt tartják számon.

A valóságban a szabadkűművesség első jelei a XII. sz., s titkosságuk annyiban rejtőzött, hogy építészeti tudással rendelkeztek, azaz tényleg kőművesek voltak. Abban a korban minden szakma igyekezett a maga szaktudását őrizni, a nyilvánosság előtt titkolni. Ennek jelei ma is megvannak: tessék egy szakértőt bármiről megkérdezni, s szinte biztos, hogy közérthető válasz helyett hosszas, kívülállók számára érthetetlen szakszavakkal teli mondatokat fog mondani, ezzel érzékeltetve, hogy az adott téma nagyon bonyolult, s csak szakemberek számára érthető.

A XVII. században a liberális fordulatot előkészítő személyek megalakították első klubjaikat, s azokat a szabadkőművességről nevezték el, átvéve a jelképeket is. A valóságban semmi bizonyíték, hogy bármiféle kontinuitás is lenne az eredeti szabadkőművesek és ezen modern értelmiségi klubok közt.

A modern szabadkűművesek valóban fontos szerepet játszottak a rendi társadalmak felforgatásában, ez szimpla tény. A felvilágosodás nem a szabadkűművesek munkája, az korábbi náluk, de eszméinek terjesztésében hatalmas volt a szerepük, ez is tény.

Azonban a liberalizmus gyózelme után a szabadkőművesség színházzá vált, azaz maradt a forma, tartalom nélkül.

A háttérhatalom nem összesküvés. Vegyük észre: a háttérhatalomról való beszéd nem feltételez titkos összeesküvést. A háttérhatalom nem más, mint a liberális, kapitalista világrend elitje. Ez a világrend működik a maga szabályai alapján, mint egy gépezet. Ahogy egy autókerék forgása nem összeesküvés eredménye, úgy ez sem az. Az autót vezető személy megállapítja az útirányt, de közvetlenül nem mondja meg a keréknek mikor merre mozogjon, sőt erre képtelen lenne. A háttérhatalom sem képes a világot irányítani, csak próbálkozhat az irány megatározásával, de magát a már beindult folyamatot nemigen képes érdemben befolyásolni.

Ami pedig a szabadkőműves páholyokat illeti, ma egy elit golfklubban fontosabb döntések születnek, mint egy ilyen páholyban. Vagy a minden évben megrendezett davosi gazdasági fórum sokkal fontosabb esemény, mint egy "titkos" Bilderberg-konferencia. Aki komolyan elhiszi, hogy a világot titkos személyek irányítják, majd ezek a személyek direkt összes is gyűlnek valahol látható módon, hogy direkt leleplezzék magukat, az valószínűleg a Húsvéti Nyúlban is hisz.

Két aktuális filmről.

A Testről és lélekről  című magyar film remélem nem lesz megalázva egy Oszkár-díjjal, ezt ugyanis rossz filmeknek szokta adni a hollywoodi zsűri.

Amikor letöltöttem még a tavalyi év végén, s elkezdtem nézni ezt a filmet, arra számítottam, hogy a soron következő marhaság és 15 percen belül kikapcsolom. Csak kb. a 6. percben megéreztem, hogy nem marhaság, így azonnal végig is néztem. S azt kell mondanom, hogy 90 pontra értékelem a lehetséges 100-ból. Maga a történet is kiváló, az autista nő színészi alakítása a szlovákiai magyar színésznő által pedig egyszerűen mesteri. Nem mesélem el a filmet, ajánlom megnézését.

A fő Oszkárra viszont a Víz alakja című film esélyes, ahogy olvasom a hírekből.  A film mélyen emberellenes és közhelyes, röhögni legalább lehet rajta, szóval erősen esélyes a díjra. A főszereplőnő egyébként jó színésznő, ezt alá kell húzni, kiválóan alakítja az enyhén elmeháborodott, ősbuta, de romantikus liba szerepét.

A történet lényege: a gonosz titkosszolgálat élve akar boncolni egy gyíkembert, mire a takarítónő, kijátszva az egész katonai támaszpont teljes személyzetet, megmenti a gyíkembert, kiszöktetve azt. A gyíkember ezután jóízűen elfogyaszt egy házimacskát, majd haldokolni kezd, de végülis visszanyeri életerejét a takarítónővel folytatott szextől. A végén minden jól végződik: mindenki meghal, de a jók felélednek. Kiderül: a gyíkember halhatatlan istenség, bár ebből a szemszögből nem derül ki, hogy akkor korábban miért haldoklott. Biztos unalomból. Elúszik a gyíkember az óceánba az időközben nyilvánvalóan kopoltyút növesztett takarítónővel, s addig éltek, míg meg nem haltak, azaz végtelen ideig, hiszen halhatatlanok.

Az eszmei üzenet: olyan gonoszak és aljasak az emberférfiak, lásd metoo kampány, hogy még egy gyíkemberférfi is jobb náluk. Míg az emberférfi csak ver, zaklat, erőszakoskodik, addig a gyíkemberférfi rendkívül romantikus lény, tiszteli a nőket, s szép nagy hímvesszője is van, mely sose lohad le. Ez utóbbi egyébként a legmodernebb, legprogresszívabb feminista tanok értelmében erősen kifogásolható, hiszen maga a férfi nemi szerv szimpla megléte már önmagában erőszak, de biztos ez a kifogás nem vonatkozik az isteni gyíkemberekre.

Gondolom, lesz második rész, ahol a gyíkember által megtermékenyített takarítónő utódokat hoz a világra, akik lassan kiszorítják a bolygóról az összes gonosz emberférfit, s végre győz mindenhol a totális liberális demokrácia.

Az értelmesség, a józan ész miben rejlik? Erről szól a mű. 

A bevezető rész legfontosabb eleme Szókratész beszélgetése az ifjú Kharmidésszel - aki Platón nagybátyja - arról, hogy a betegségeket csak az egész test gyógyításán keresztül lehet leküzdeni, a test gyógyítása viszont csak a lélek gyógyításával együtt lesz sikeres.

Az első meghatározása az értelmességnek: ez egyfajta lelki nyugalom, mely a nyugodt cselekvésben fejeződik ki. Ellenérv: az értelmesség nyilvánvalóan valami pozitív dolog, márpedig ha ennek szükséges eleme a lassúság, akkor ebből az következne, hogy pl.  a lassú írnok vagy a lassan futó ember jobb a gyorsan dolgozó írnoknál, a gyors futónál, sőt az is következne, hogy a lassú felfogás jobb a gyorsnál. Nyilvánvalóan ez nem jó meghatározás tehát.

A második meghatározás: az értelmesség a szégyen érzésének képessége. De ez se jó, mivel a szégyenérzet lehet jó is és rossz is.

A harmadik meghatározás: az értelmesség, a józan ész az, amikor mindenki a saját dolgával törődik. De hisz akkor aki bármit is csinál nem a maga részére, pl. a cipészmester, az a józan ész ellen vét! Az ellenérv: aki dolgozik valamit, az szintén a maga dolgával törődik, akkor is, ha mások számára készít termékeket.  Azaz a jó dolgok csinálása belefér ebbe a meghatározásba. Ez tehát a negyedik meghatározás, mely a harmadik pontosítása: az értelmesség az, ha valaki tudatosan hasznos, jó dolgokat csinál.

Ebből következik a dolog lényege: az értelmesség valójában ugyanaz, mint ismerni saját magunkat. Viszont milyen eredménye van annak, ha ismerjük magunkat? Minden más tudás valami konkrétumra vonatkozik, míg ez csak annak tudására, hogy ismerjük magunkat, azaz tudjuk, hogy mit tudunk és hogy mit nem tudunk. Van-e példa bármi hasonlóra? Pl. van-e olyan szem, mely nem lát önmaga semmit, csak látja saját magát és minden más szemet? Nincs, de ez nem érv, hiszen az értelmesség minden más tudás felett áll, azoktól alapvetően különbözik, ezért nem találunk párhuzamot.

De lássuk most nem a józan ész meghatározását, hiszen ezt nem sikerült meghatározni, hanem nézzük azt, mi a haszna! Ha képes lenne arra, hogy megmondja hogyan cselekedjünk helyesen, ez nagyszerű lenne, hiszen ez biztos boldogságot adna. De erre nem képes, hiszen csak azt tudja, hogy mit tudunk és mit nem tudunk, de ezt nem, hogy egy konkrét esetben mi a helyes. Pl. a józan ész orvosi ismeretek nélkül nem képes senkit se meggyógyítani.

Felmerül még: esetleg a józan ész, az értelmesség csupán valami olyasmi, ami megkönnyíti a tanulást, hiszen így aki tanul, az nem csak a tanulandó tudásra vágyik, hanem magára a tudásra is. De ez sem biztos. A végszó: bár nem tudtuk meghatározni, mi az értelmesség, a józan ész, reméljük, hogy az jó dolog.

A modernitás korának végét éljük.

A három fő modern eszme mindegyike lassan kifullad.

A nacionalizmus csúcsa a hitleri eszmerendszer volt, csúnya fegyveres vereséget szenvedett 1945-ban. A később nacionalizmusok már csak utánzatok, módosított verziók, esetleg eszközök valami máshoz, de már nem tudnak friss erőt felmutatni.

A kommunizmus bukása természetesen a szovjet rendszer vége, ami elsöpörte a nem-szovjet kommunizmusokat is. Ma az eszme kemény magja kis szektákat jelent csak. Ahol vannak ma erős kommunisták, ott ez jellemzően sokrétű eszme, melynek csak részben eleme a marxizmus.

Ami a három eszme közül a legrégebbit, a liberalizmust illeti, az a legerősebb. Ennek oka, hogy a másik kettőt képes volt legyőzni, amiből hatalmas eszmei és anyagi erőt merített. Csak hát egy futóhomokra épült rendszer hiába erős, nem tud megmaradni, hiszen alapjai ingadoznak.

A liberális világrend válsága legutoljára kb. 10 év óta megdönthetetlen tény. De mik a valószínű útvonalak?

Azt hiszem, biztosra vehető a liberális demokrácia és a liberális gazdaság (a kapitalizmus) szétválása. A nemzetközi nagytőke számára egyre kevésbé kifizetődő a nyugati magállamok mögött állás szerepe. Lassan megindult az átrendeződés, a háttérhatalmi tényezők megpróbálnak megalkudni Kínával, oda áthelyezve központjukat az USA-ból. Kérdés, elég bölcs lesz-e a népi kínai vezetés átlátni  a helyzeten, azaz meg fogják-e érteni, hogy a hatalmat nem szabad megosztani ezekkel az erőkkel, mert ha ez megtörténik, hamarosan minden hatalom a nagytőkéé lesz.

Tehát a mostani magállamok lassan eltőkétedlenek, a gazdasági csúcserő átkerül Kínába. Kérdés, mit akar Kína: főjátékossá válni vagy új játékot teremteni. Ha az előbbi, az rossz hír, mert semmivel se lesz jobb az a rendszer, mint a mai, sőt még rosszabb lesz a politikai diktatúra miatt. Borzasztó is lenne egy nyílt háttérhatalmi diktatúra. Én inkább az utóbbira tippelnék azonban, de kérdés mikor látja Kína megfelelőnek a pillanatot a játék felborítására. Miért gondolom így? Mert Kína alapvetően nem egy tipikus világbirodalomépítő erő, ebben nagyon hasonlít Oroszországhoz: egyik sem törekedett soha arra, amire a nyugati magállamok, azaz gyarmatbirodalom kialakítására.

A háttérhatalom szempontjából is fennáll a nagy kérdés: a XVII. század óta lassan kiépített hatalmi rendszerüket hajlandóak lesznek-e feladni, azaz csak tőkések módjára viselkedni, megalkudva a tőlük független politikai hatalommal vagy sem. Én kételkedem ebben. Ha a hatalmasok átmennek Kínába, kizárt dolog, hogy ne tennének meg mindent a politikai hatalom megkaparintására. Ha ezt nem teszik meg, elvész lényegük. Ezt pedig nem tehetik meg.

Ami biztos: a gazdasági értelemben vett liberalizmus elérte végpontját, nincs hová tovább fejlődnie. A globalizmusban ugyanis a háttérhatalom csak részben érdekelt, egy valódi világállam kialakulását mindig meg fogja akadályozni, ez ugyanis esetleg képes lenne a globális tőke szabályozására, ami természetesen nem érdeke a tőkének. Ezért is abszurdak az antiglobalista érvek a világállam ellen.

Közben a mostani nyugati magállamokban a lassú elszegényedéssel párhuzamosan növekedni fog a liberális demokrácia, ez lesz immár a rendszer egyetlen támasza, miután  a másik láb elvándorolt Kínába. E tekitetben a rendszer még nem érte el végpontját, a liberális demokrácia előtt még hosszú út áll a csúcsig. A vallásellenes kampányok sikeresek voltak, a mai magállamokban - az USA sajátos kivételével - a vallás a spejzba került, a régi kacatok közé, ma már a megmaradt "egyházak" tökéletes részei a liberális kulturális haderőknek. A nemzetellenes lépések fő fegyvere az iszlamizáció. A családellenesek lépések terén az új szakasz tavaly kezdődött a metoo kampánnyal, melynek célja a férfiak ivartalanítása.

Úgy számolom, a csúcs valamikor 2050-2070 között áll be: ekkor az átlagos nyugati állam lakasságának nagy része homoszexuális lesz, de legalábbis magát félelemből homoszexuálisnak tettető, továbbá lesz egy 20-40 %-os muszlim kisebbség. A két csoport között polgárháború fog zajlani, kb. mint egy apokaliptikus sci-fi filmben. A liberális terror diktatúra formájában fog működni, fenntartva valamilyen minimálisan működő államot.

Szóval gazdag, tradicionalista, diktatórikus Kína szemben szegény, elfajzott, diktatórikus nyugattal. A gazdasági liberalizmus harca a kulturális liberalzmus ellen, melyben mindkét erő állig van fegyverkezve. Csatlakozni kell mindenkinek valahová, legalábbis laza szövetségesként. Semlegességet valószínűleg csak Oroszország lesz képes fenntartani.

Az összeomlás ezután elkerülhetetlen lesz. Nehéz megjósolni, lehetséges-e ennek békés útja. Valószínűbb az egész bolygót felörlő atomháború.

Ki érti miért kell egyébként értelmes embereknek lealacsonyodniuk bulvár szintre.

Pedig okos ember ez a Vajda, olvastam a Heidegger-könyvét.

Ha ugyanazt a szánalmas ultraurbánus szöveget ellenkező szempontból mondta volna el Vajda, már ki lenne közösítve a Ballib Agytröszt hatalmas és láthatatlan szalonjából örök időkre antiszemitizmus miatt. Amit leírt az a butus kanadai "menekült" Kertész Ákos szövege négyzetre emelve.

Csak nem bírják kiheverni ezek az emberek a zsidókártya elúszását. Minden áron, mindent bevetve igyekeznek antiszemitizmust hergelni.

2017 talán legmulatságosabb magyar pillanata az volt, amikor ballib zsidó megmondóemberek, Vágó István vezérletével elzarándokoltak a budapesti izraeli nagykövetségre, tombolva követelve, hogy Izrael azonnal üzenjen háborút Orbánnak, majd ez után az egész küldöttségrendkívül udvariasan el lett küldve a fenébe az izraeli nagykövet által.

Szóval szégyelld magadat, zsidóparaszt!