Ki érti miért kell egyébként értelmes embereknek lealacsonyodniuk bulvár szintre.

Pedig okos ember ez a Vajda, olvastam a Heidegger-könyvét.

Ha ugyanazt a szánalmas ultraurbánus szöveget ellenkező szempontból mondta volna el Vajda, már ki lenne közösítve a Ballib Agytröszt hatalmas és láthatatlan szalonjából örök időkre antiszemitizmus miatt. Amit leírt az a butus kanadai "menekült" Kertész Ákos szövege négyzetre emelve.

Csak nem bírják kiheverni ezek az emberek a zsidókártya elúszását. Minden áron, mindent bevetve igyekeznek antiszemitizmust hergelni.

2017 talán legmulatságosabb magyar pillanata az volt, amikor ballib zsidó megmondóemberek, Vágó István vezérletével elzarándokoltak a budapesti izraeli nagykövetségre, tombolva követelve, hogy Izrael azonnal üzenjen háborút Orbánnak, majd ez után az egész küldöttségrendkívül udvariasan el lett küldve a fenébe az izraeli nagykövet által.

Szóval szégyelld magadat, zsidóparaszt!

A bolgárok és a magyarok közös és eltérő vonásai.

Mindkettőből 5-öt gyűjtöttem össze.

A két nép között mindenképpen van vérszerinti rokonság, mindkét nép valamikor a hunok résznépe volt, csak míg a bolgárok korábban kiváltak, délnyugati irányban (majd részekre szakadtak, öt részre, ezek közül egy megszűnt hamar, kettő egyesült, ezek a mai bolgárok, s két kisebb része pedig ma már önálló identitást fejlesztett ki), addig ezt a magyarok északnyugati irányban tették meg, de valamivel később.

Viszont a történelem a mai bolgár és magyar állam esetében más. A bolgár állam kétszer is megszűnt, előbb majdnem 200 évre, majd 500 évre, míg a magyar állam jogfolytonosan mindig létezett, akkor is, ha ez egy időben alig volt több jogi fikciónál.

A kulturális különbség jelentős. Ennek fő oka a nyelv és a vallás. A magyarok államvallása a katolicizmus lett, az államnyelv meg a latin, a magyarra pedig leginkább a német és a szláv hatott. A bolgárok államvallása az ortodoxia lett, s maga a bolgár szláv nyelv lett, az államnyelv a bolgár alapú egyházi szláv lett, a külső hatás meg leginkább görög volt. Természetesen mind Magyarország, mind Bulgária eredeti, honfoglalás előtti lakossága sokat hatott: ez Magyarország esetében nyilván avar és szláv hatás, míg Bulgária esetében trák, görög, szláv, ez utóbbi - mint közismert - akkora volt, hogy az eredetileg nem szláv nyelvű bolgár uralkodók is szláv nyelvűek lettek, az eredeti bolgár nyelv gyakorlatilag kihalt Bulgáriában a X. sz. végére, annak csak maradványai akadnak a mai bolgárban.

Tehát sok az eltérés. Ne nézzük a mai legfontosabb nemzetkarakterológiai eltéréseket és hasonlóságokat.

Hasonlóságok

Hatalom. Ők és mi. Mindkét nép hozzá van szokva, hogy a hatalom mindig külső és ellenséges, így akkor se változik meg hozzáállása, ha történetesen maga a nép képes megválasztani vezető politikusokat. A szabad választás is biztosan valami trükk csak, s a valóságban valamiféle titokzatos, ellenséges erők irányítják a szavazást. Ennek eredménye, hogy mindkét országban komoly rétegek sose mennek szavazni, s általában „az egyik kutya, a másik eb” a legelterjedtebb álláspont minden pártról. A legnépszerűbb pártoknak sincs párezernél több tagjuk, ugyanez van minden társadalmi szervezetnél is, hiszen felesleges bármit is csinálni, úgyis „ők” döntenek majd.

Pesszimizmus. Mindkét népben beteges mértékű a pesszimizmus. Én az ellenkező véglet vagyok, talán azért mert a karibi térségben szocializálódtam (Kubában éltem 12-19 éves korom közt), ahol mindenki a legnagyobb rosszban is a jót keresi. Mind a magyarok, mind a bolgárok a jóban is a rosszat kutatják, keresik, s nagyon boldogtalanok, ha nem képesek azonnal megmondani, hogy az adott jóban mi éppen a rossz.

Gazdagság. A gazdag embert mindkét nép gazembernek tekinti. Az alapállás: nem lehet tisztességesen meggazdagodni. Ebben én is egyetértek egyébként.

Műveltség. A műveltséget mindkét nép nagyon tiszteli, sokszor abszurd módon, azaz még akkor is, ha az csak álműveltség, jellemzően csak jó emlékezőképesség, pl. felesleges adatok megjegyzésének képessége. Azzal a természetes képességemmel, hogy földrajzi adatokat könnyen jegyzek meg, mindkét országban ájult tiszteletet kaptam.

Mindkét országban a műveltség, a tudás egyfajta mentőöv, felmentő érv. Ha az okos ember bűnt követ el, megbocsátunk neki, a butát meg keményen elítéljük ugyanezért. Pedig fordítva kellene lennie: aki butaságból rossz az mindig kisebb bűn, mint aki értelmes fejjel, tudatosan rossz.

Szellemtelenség. Meggyőződéses mély hit, hogy minden cselekedet végoka a pénz. Képtelenség, hogy bárki is bármit tenne, ha abban nincs valahol anyagi érdeke. Akiről mégis kiderül, hogy nincs anyagi érdeke, az meg elmebeteggyanús. A határozott vélemény gyanús és beteges. Egyszer élünk, szóval minek foglalkoznánk nem-anyagi érdekekkel? Nincs közösség, csak egyén van: közösség mindig csak ad hoc képződik, az éppen közös ellenség ellen.

Ennek következménye mindkét országban a csekély mértékű igazi vallásosság is. Akiben van valamiféle transzcendens hit, az is a legtöbb esetben valami bizarr, álmisztikus, röhejes, azonnal ható áltudományos baromság.

Eltérések

Lázadás. A magyar ember akkor is szereti a lázadást, ha abban személyesen fél részt venni, a lázadóra a magyar ember felnéz. A bolgár ember csak a sikeres lázadót tiszteli, őt is csak visszamenőlegesen.

Az ok természetesen történelmi: Magyarországon nem volt 500 év török uralom, csak 150, az is csak az ország egy részén, s ott is rendkívül lájtos alakban: nem volt se kényszeriszlamizáció, se lakosságbetelepítés, se folyamatos erőszak. Az Oszmán Birodalom mindig egészen más politikát folytatott a határterületein, mint a már stabilban meghódított területeken. A bolgár nép közmondást is alkotott: „a lehajtott fejet nem vágja le a balta”, azt hiszem, nem kell magyarázni különösebben.

A török uralom ellen küzdő, XIX. századi bolgár nemzeti hősöket a maguk korában amolyan akadékoskodó, semmirekellő, csak bajt a fejünkre hozó alakoknak tekintette a bolgár közvélemény.

Hatalom. Mind a bolgár, mind a magyar utálja a hatalmat, ahogy ezt már leírtam az előző részben, de a bolgár retteg is tőle, s ez egyfajta belső rettegés.

Gyerekkoromban, amikor kiskamaszként mondtam valami rendszerellenes dolgot - ez a 70-es évek második fele -, a magyar nagymamám csak annyit mondott „halkan, ilyet nem szabad mondani”, míg a bolgár nagymamám azt, hogy „így csak csövesek, lumpenek beszélnek”.

Egy konkrét vicces eset a 80-as évek végéről bolgár nagymamámmal. Amikor 1988 elején vittem neki egy akkori szamizdat Beszélő-számot, kijelentette, hogy a benne írók egytől egyik gazemberek, lumpenek, a nyugalom megrontói, s a legjobb lenne a rendőrségnek azonnal és kemény kézzel fellépnie. Majd 1990-ben az SZDSZ-re szavazott. A bolgár ember mindig megérzi, hol a hatalom, akit éppen tisztelni kell.

Alkoholizmus. Mindkét nép szereti az alkoholt, de a bolgárok képesek mértéket tartani ebben. Tessék felszállni késő este egy villamosra Budapesten és Szeredőcön: Budapesten tömény italszag árad, Szeredőcön ez abszolút ritkaság. A bolgárok is kocsmáznak, de képesek egy pohár felett órákig üldögélni, míg a magyarok ilyen esetben egymás után rendelik az italadagokat.

Pénz. A magyarok nagy része betegesen spórol, a bolgárok lazábbak ebben. S ez nagyon jól jelzi, hogy a spórolás nem függ az anyagi helyzettől, mert az átlagbolgár szerényebb anyagi körülmények között él, mint az átlagmagyar.

Önbecsülés. A két nép egymás véglete ebben. A magyar ember komolyan hiszi, hogy minden ami magyar, az jó, sőt a legjobb, míg a bolgár ember komolyan hiszi, hogy minden ami bolgár, az rossz, sőt a legrosszabb.

A legszebb és legnehezebb nyelv a magyar, a legszebb város Budapest, a magyarok állnak a legtöbb találmány mögött, a magyar konyha a legjobb a világon, a magyar nők a világ leszebbjei, s még ismételhetni lehetne sokáig a sok abszurd állítást, melyben nagyon sok magyar mélyen és komolyan hisz. Ez valamennyire enyhítette az utóbbi 10 évben a fokozott kitántorgás: ennek egyik pozitív hatása, hogy sok magyar megismerkedett idegen kultúrákkal, s így rádöbbent bizonyos dolgokra, pl. arra, hogy a magyar konyha csak Magyarország határain belül világhírű.

A bolgár mindebben az ellenkezője, a bolgárok egymással versengve szidják saját országukat, népüket. Még a legabszurdabb bolgárellenes ötletek is képesek híveket toborozni. Ez enyhült az utóbbi 15-20 évben, az ok ugyanaz, a hatalmas kitántorgás: sok bolgár rádöbbent, a világ sokféle, s bizony a bolgár dolgok nem pokoliak, sőt van ahol jobbak az átlagnál más országokhoz képest.

Személyes példa: apámmal a 90-es évek elején bementünk enni egy elitszállodába Szeredőcön, jött a pincér, apám megkérdezte van-e a fasírozott ljutenicával (ez egy tipikus bolgár köret, paradicsomból készül), mire a pincér döbbent tekintettel néz vissza, kb. „miféle parasztok ezek, ehetnének valami francia, német, angol kaját, erre szar bolgár ételt akarnak?”. Ma már ez nem így történne, azaz van javulás.

Íme az általam legutáltabb magyar nyelvi fordulatok. Nem közhelyeket fogok felsorolni, hanem kifejezetten nyelvi fordulatokat, szokásokat.

Kiválasztottam a számomra 8 legborzasztóbbat.

Csak személyes ízlésem a lista, nem azt mondom, hogy ezek hibásak, mert nem azok. Csak nekem nem tetszenek, nagyon nem tetszenek.

Sokba fog fájni. Mennyibe fog fájni?

Ez olyan bunkós, álprolis szöveg, szerintem baromira idegesítő.

Ubi, zsepi, s társai

A magyar nyelvtől teljesen idegen a kicsinyítőképző. Mivel van egy másik de facto anyanyelvem is a magyar mellett, s az éppen egy szláv nyelv, számomra még nagyobb a kontraszt. Míg a szláv nyelvekben a kicsinyítőképző sztendert nyelvi elem, addig a magyarban nagyon nem az. Magyarul egyszerűen a felesleges kicsinyítőzés idiótán hangzik. Sajnos egyre jobban terjed.

Médiumozás

Minek kellett a sajtóterméket elnevezni médiumnak, sose értettem. A "médium" szónak már volt több, bevett értelme, minek kellett hozzá még egy? Ha már kell, nevezzük médiának, én is így teszek. Szerencsére, sokan ugyanígy tesznek, mint én.

Igléziász, Miguel, s hasonlók

Nem-német nevek németül való ejtése, ennek fő jele a sz hang z-nek ejtése, valamint a spanyol "gue" alak gue ejtése. Ki érti ezt?

Álorosz ejtés

Szláv nyelvekben a "di", "ni", "ti" ejtése ott is "gyi", "nyi", "tyi" alakban, ahol nem így ejtik. Lásd Dubrovnyik.

Csapjunk  a lecsóba!

Miért kellene belecsapni egy ételbe? A lecsót nem is úgy kezdjük enni, hogy belecsapunk. Aki ilyet mond, annak kivánom, hogy fröccsenjen pofájába a forró lecsó.

Emilezés

Email vagy ímél helyett emil. Szerencsére ez mára szinte teljesen kihalt.

Sortolás

Itt nem magával a szóval van gond, hanem azzal, amikor minden tőzsdei műveletre alkalmazzák. A sortolás ugyanis csak az a tőzsdei spekuláció, amikor a spekuláns valamilyen aktíva, értékpapír árának esésése játszik. Pedig  a valóságban az ellentéte, a longolás sokkal gyakoribb.

A 90-es években Magyarország volt a háttérhatalom kelet-európai kísérleti laboratóriuma.

A kommunizmus bukásakor Magyarország volt a legfelkészültebb ország a kapitalizmusra, ez szimpla tény. A kapitalista intézményrendszer egy jelentős része már megvolt a rendszerváltozás előtt évekkel. Jó összehasonlítás Bulgária, ahol csak a rendszerváltozás után lettek meg olyan dolgok, melyek Magyarországon sokkal korábban már adottság voltak: pl. háromszintű bankrendszer, társasági törvény, egységes árfolyam, szabad árképzés (egyes stratégiai árukat leszánítv), adórendszer.

A nagyurak gondolták is, érdemes az eszmei harcot is Magyarországon megkezdeni. Hiszen esetleg tényleg a lét határozza meg a tudatot.

A kádári kulturális elit jelentős része már a 70-es évektől liberális volt, s aki nem, az is gyorsan az lett 1988-1989-ben. Nagyon kevés kivétellel - lásd kivételként az inkább pozsgaysta reformkomcsi vonalhoz húzó olyan kádári értelmiségieket, mint pl. Csoóri, Csurka, Fekete Gyula, stb. - a rendszerváltozáskor a magyar értelmiségi elit 90 %-a hithű liberális volt.

Az is segítette a folyamatot, hogy Magyarország sose volt igazán vallásos ország, továbban a térség egyik etnikailag leghomogénebb állama. Azaz nem létezett az, ami megvolt az ex-kommunista térség két másik, gazdaságilag szintén előreheladottan kapitalista országában, Lengyelországban és Jugoszláviában.

Tehát minden készen állt az ország és a magyar nép liberálissá neveléséhez.

Ezt erősen segítette természetesen a totális liberális médiafölémy. Míg ma a magyar médiák kb. fele liberális, s ezt a lberálisok hatalmas sérelemként élik meg, addig 1990-ban a liberális fölény 90 % feletti volt. Ezt az segítette, hogy az Antall-kormány - egyedüliként az 1990 utáni kormányok közül - nem vette kormányellenőrzés alá az állami médiákat, azokat gyakorlatilag az ellenzéki SZDSZ-nek ajándékozva.

Mik voltak a liberális módszerek?

A fő elv egy mondatban: "nem értek veled egyet, s mindent meg fogok tenni, hogy többé ne is mondhasd el".

Részleteiben az 5 fó módszer:

• tabusítás,
• kirekesztés,
• szómágia,
• álszakmaiság,
• kettő mérce.

A tabusítás lényeg: a kellemetlen témákat tabusítani kell, így nem is fogunk azokról beszélni.

A legjobb példa erre a cigánybűnözés. Bár minden adat igazolja, hogy a cigányok többet bűnöznek a magyaroknál, ezt nem szabad megvitatni.

A tabusítása a témának valójában éppen a cigányok érdekei ellen hatott. Hiszen ezek után komolyan hinni lehetett, hogy a cigányok tényleg valamiféle rejtélyes és szégyenletes, genetikai okokból bűnöznek, ez pedig nyilvánvalóan nem igaz. A téma megvitatása, azaz az okok elemzése éppenhogy azt tárta volna fel, hogy a kérdés alapvetően szociális és kulturális, de nem faji, genetikai.

A tabusítás részben még ma is létezik a magyar közéletben, jellemzően a zsidó tematikában. Magyar lexikonban olvastam hogy pl. Marc Chagall belarusz festő és Sólem Aléchem meg orosz író, legjobban ezek ők maguk döbbennének meg. A "zsidó" akkora tabu, hogy még pozitív vagy semleges használata is botrányos.

A kirekesztés kvintesszenciája az egyik ballib ikon, Eszterházy Péter író hírhedt mondata "Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá." - azaz mi itt, a bölcsek hegycsúcson eldöntjük, mi a szint és mi van alatta, s aki túl mást mond, azt egyszerűen nemlétezőnek tekintjük.

Gyakorlatilag ezeknek az eszterházyknak az egyik eredménye a magyar antiszemitizmus felduzzasztása.

A szómágia egyszerű, csak rá kell mondani egy véleményre, hogy az pl. "európai", s már nem is lehet sekinek ellenvéleménye, hiszen az ellenvélemény nyilvánvalóan "mucsai". TGM megmondta 1990-ben "Mucsa és félelem – vagy szabad demokrata többség. Nincs harmadik út." - ez a lényege is az egész módszernek.

Pl. a halálbüntetés "nem európai", ezek után felesleges minden pro és contra érv, a kérdést már ott fent eldöntötték, így kuss legyen.

Amerikai szektáknál láttam ezt, a mormonoknál a legvadabb alakban, hogy "When our leaders speak, the thinking has been done", azaz amikor a vezetőink megszólalnak, a gondolkodás már megtörtént, tehát ha bármiről a vezérek mondanak bármit, arról vitázni ellenséges tevékenység, s akkor is az, ha esetleg vita után történetesen egyetértünk vezetőkkel.

Az álszakmaiság lényege: egyes közéleti, ideológiai kérdések szakmai kérdéseknek hazudása, így azokról csak a "szakma" mondhat véleményt, a bircanép meg kussoljon és hallgassa ájult tisztelettel a "szakembereket".

Nyilvánvaló, hogy nem lehet demokratikus vélemény arról pl., hogy hogyan építsünk atomerőművet, mert ez tényleg szakmai kérdés, de az már nem az, hogy akarunk-e atomerőművet.

A persze a kettős mérce. A végső balta. Kornis Mihály ballib ikonember mondta "mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket mint ti minket" - neki szabad, mert ő nem szemét mucsai, hanem európai demokrata. A másik nagymestere ennek Andrassew Iván volt, aki szerint a cenzúra csak akkor gond, ha liberálisok ellen irányul, ellenkező esetben a demokrácia erős fegyvere a "kirekesztés"
ellen.

Már szerencsére a ballib eszmei uralmat sikerült szinte teljesen felszámolni. Rá lettek kényszerítve a ballib megmondóemberek, hogy érveljenek. S ennek követketében el is vesztették félisteni státuszukat. S ez Orbán talán legfontosabb pozitív eredménye, mert nem a lét határoza meg a tudatot...

megjött a fiatal ballib nemzedék, aki azt hiszi, megismételheti a 90-es éveket

A téma: a filozófia művelése helyes dolog-e és miben fejeződik ki.

Két ifjú vitatkozik, körülöttük ott van mindegyikük szeretője is. Az egyik szerető testgyakorlással töltötte el egész életét, míg a másik humán tudományokkal. Szókratésznek teszik fel a kérdést: tiszteletreméltó-e a filozofálás?

A humán érdeklődésű szerető szerelme állítja, az, majd azt válaszolja Szókratész kérdésére, nem csak tiszteletreméltó, hanem jó is.

De mi a filozofálás? A sok tanulás. Ahogy a torna szeretet azt jelenti, sokat tornázunk, úgy a filozófia szeretete azt, hogy sokat tanulunk.

A kevés torna vagy a sok torna segít a tökéletes test eléréséhez? A tornakedvelő szerető szerelmese válasza: egyik se, mert a leghelyesebb a mérsékelt tornázás, hiszen pl. egy keveset alvó, nem rendesen étkező tornász nem képes elérni a testi tökéletességet.

Ugyanez igaz minden más testi dologra is, pl. az étkezésre: a legjobb a mérséklet.

De mi a helyzet a lélek dolgaival? Kit kell megkérdezni, hogy mi a helyes ebben az esetben? Továbbá: mit kell tanulnia egy filozófusnak? Elsősorban azokkal a művészetekkel kell foglalkoznia, melyek a megértést segítik, nem magukkal a gyakorlati tevékenységekkel. Mint ami az építészmérnök feladata egy ács feladatához képest. Jó példa: az öttusázó, aki mindenki másnál jobban ért az illető 5 sporthoz, de természetesen nem számítva azokat a sportolókat, akik csak az 5 közül valamely sport bajnokai. A filozófus egyfajta második helyezett minden tudományban, csak az adott tudományág szakértői előzik meg őt.

Felmerül a kérdés: hasznosak-e a filozófusok, hiszen az derül ki, semmiben se szakértők, mindenben csak a második helyen állnak. Hiszen ha pl. betegek vagyunk, nem az orvostudományhoz leginkább értő nem orvosokhoz fordulunk, hanem a képzett orvosokhoz. Ebből az derül ki: a filozófusok haszontalan emberek, s mivel a haszontalanság rossz, ezáltal rossz emberek is.

Szókratész javaslata: a filozófus az, aki képes megmondani mi a jó és mi a rossz az emberekben. Ehhez azonban a filozófusnak ismernie kell saját magát, hiszen ő is ember, amihez mérséklet és igazságosság szükséges. Ez a vezető mesterségbeli tudása, legyen az uralkodó vagy családfő. Továbbá a filozófus szerepe még a tanácsadás minden ilyen hasonló ügyben.

A mű vége: a testgyakorlással foglalkozó ifjú véleménye bizonyult igaznak.

A liberális médiák folyamatosan egy, a valóságban nem létező Oroszországról tudósítanak.

A liberális álomkép szerint Oroszországban diktatúra van, mindenki éhezik, fekete autók gyilkolnak le minden másként gondolkodót, s titokban az orosz emberek nyugati rendről álmodoznak.

Továbbá hatalmas, liberális ellenzék működik Oroszország, akik szinte mindjárt választásokat is fognak nyerni, csak a hatalom önkénye és  csalásai miatt nem lehetséges mindez.

Az orosz nép valóban vágyakozik a liberális rendre, s csak a gonosz Putyin az akadálya ennek?

A szovjet sajtó annak idején mindenhol a helyi kommunista pártokat hatalmas erőkként írta le. S nem csak ott, ahol tényleg erősek voltak, pl. Olaszországban és Franciaországban, hanem ott is, ahol alig léteztek. Pl. Amerikát illetően mindig meg volt említve a 2 nagy párt mellett a CPUSA, mely egy erősen fantompárt jellegű izé volt.

Aki csak a szovjet lapokat olvasta, annak az az elképzelése volt, mintha Amerikában 3 fő párt lenne, s Gus Hall* valamiféle befolyásos politikus lenne az amerikai közéletben, s nem sok idő kérdése, hogy az amerikai kommunisták hatalomra jutnak választásokon, ennek egyetlen akadálya már csak a CIA/FBI és az amerikai nagytőke médiái.

Na, most ennek a fordítottja a nyugati médiák Oroszország-képe. A liberálisok valamiféle forrongó, hatalmas erőkémt vannak leírva. A valóságban több orosz liberális párt van, melyek egymást is utálják, s észlelhető erejük csak a 2 orosz fővrosban van, ahol mondjuk akár 20 %-ot is el tudnak érni időnként ünkormányzati választásokon, talán Szentpéterváron még 25 %-ot is. Ez most, a nyugati agresszió miatt lement 10-15 %-ra.

Ezeken kívül olyan 1-2 % a népszerűségük.

A mai Oroszországban még a kommunizmus visszállításának is TÖBB híve van, mint a liberális rendnek.

Az orosz kisember látta mind a mai rendet, mind a liberális rendet, mind a kommunista rendet.

Kommunista rend = nyugalom, alapszinten mindenki megél, mindenki nagyjából egyformán szegény, az elit se szupergazdag, folyamatos áruhiány, nem lehet utazni, kuss van mindenkinek, az ország nagyhatalom.

Liberális rend = káosz, alapszinten se él meg a kisember, hatalmas jövedelmi különbségek, az elit szupergazdag, bőséges áruellátás, lehet utazni, mindenki szabadon pofázhat, az ország idegen uralom alatt áll.

Mai rend = nyugalom, alapszinten megél a kisember, hatalmas jövedelmi különbségek, az elit szupergazdag, bőséges áruellátás, lehet utazni, mindenki szabadon pofázhat, az ország nagyhatalom.

Te mire szavaznál, ha orosz lennél?

A kommunisták számára is Putyin a kisebb rossz. Sőt - hihetlen, de tény -, a liberálisok számára is Putyin a kisebb rossz a kommunistákhoz képest.

Szóval ezek a liberális médiák által feldobott orosz liberális hősök valójában 2-3 %-os népszerűségű emberek. Ők a liberális Gus Hallok.

* eredeti nevén: Arvo Kustaa Halberg, amerikai kommunista aktvista, finn bevándorlók fia, évtizedekig ő volt a CPUSA főtitkára, 90 éves korában bekövetkezett haláláig, ami már a Szovjetúnió megszűnése után történt

A tudományos ateizmus önellentmondás.

Aki ugyanis tagadja, hogy van más a tudományon kívül, attól humoros, ha bármilyen tudományon kívüli és tudományosan nem igazolható meggyőződése.

S ezt nem azt jelenti, hogy valaki ne hihetne valamiben is, hiszen bátran hihet tudományos tényekben, azok megértése vagy személyes tapasztalása nélkül. Pl. ha valaki sose járt Egyiptomban, elhiheti az ottani piramisok létezését, szimplán azon az alapon, hogy tekintélyek ezt így mondják vagy látott képet róluk.

Ha viszont tudományon kívüli elméleteket kezd alkotni bárki is tudományos tények alapján, az már nem tudomány, hanem ideológia,

A tudományvallás pedig ugyanolyan vallás, mint a kereszténység. A tudományos ateizmus pedig tudományvallás.

Lehetséges olyan ateizmus is persze, mely nem vallás, de ezt jellemzően agnoszticizmusnak szokták hívni: azaz kijelenti, Isten létezése értelmezhetetlen kérdés a tudomány számára, nincs ilyen tudományos kérdés, így nem kell vele foglalkozni. Az agnoszticista se azt nem állítja, hogy van Isten, se azt, hogy nincs, hiszen egyikre se tud tudományos érvet felhozni.

A tudományos ateista viszont állítja, hogy Isten nincs. Ami nincs az nincs, s a nincs nincsségét nem lehet bizonyítani. Ha valami tényleg nincs, arról nem is lehet beszélni.

Ezért vallás mind a marxista ateizmus, mind a modern, liberális tudományos ateizmus. Ennek főguruja Richard Dawkins próféta.

Dawkins persze ravasz alak, azokkal vitázik leginkább, akikkel könnyű, mert nincs igazuk. Dawkins kedvenc ellenfele a keresztény kreacionizmus, ami egy MARGINÁLIS újprotestáns tézis, ráadásul pont a tükörképe a dawkinsizmusnak. A kreacionisták és a dawkinsisták is abból a téves axiómából indulnak ki, hogy a Biblia minden keresztény tanítás forrása, s szó szerint értelmezendő.

Íme egy kedvenc nem-vallási példám.

József Attila A Dunánál című versében leírja, hogy már százezer éve ül a rakparton.

Erre a dawkinsista azt mondja: a vers hazugság, hiszen bizonyítani lehet, hogy József Attila meghalt 32 évesen, azaz nem ülhetett 100 ezer évig sehol.

A kreacionista pedig azt mondja, de igen, József Attila ott ült százezer évig, mert a verse tévedhetetlen, azaz mi tévedünk, amikor azt hisszük, hogy meghalt 32 évesen.

S mindkettő baromság.

A tudományos ateizmus be akarja hozni az anyagi világba Istent, hogy bizonyítsa nemlétezését. Ezzel saját maga alatt vágja a fát, hiszen még a vallás se állítja Isten létezését az anyagi világon belül.

A vallás szerint Isten nem bizonyítható racionális tudásalapon!

A vallás éppen azt állítja, van egy másik világ, az anyagi, érzékelhető világon kívül, s abban való jelenségek nem igazolhatóak az anyagi világon belüli eszközökkel.

A tudományosan ateista viszont hiszi, hogy Isten nemléte bizonyítható. Márpedig abban HINNI, hogy valami nincs az is vallás. A tudományvallás is vallás tehát.

Vannak ilyen népszerű magyarázatok, hogy a különös orosz lélek, meg hasonlók.

Csak hát ezeket erősen el szokták túlozni.

Mert tényleg vannak sajátos orosz vonások, de abszolutizálni, hogy az orosz ember valamiféle lebegő fénylény, aki köp az anyagi valóságra, nos ez abszurd és nevetséges.

Aki élt oroszok közt tudja ezt jól. A szovjet időkben is nagyon így volt. Az orosz gimnáziumomban, ahová jártam annak idején én amolyan celeb voltam, csak mert volt nyugati rágógumim, nyugati zeném, s mert jártam nyugaton, s tudtam 2 nyugati nyelven. Folyamatosan hozták nekem a kazettákat az iskolatársak, hogy másoljak át nekik nyugati zenéket. Ez 1980-1985.

A legnépszerűbb zenekar az AC/DC volt egyébként, csak érdekességként mondom.

Szóval az orosz ember UGYANÚGY anyag és szellem, ahogy mindenki más. Az lehet, hogy a szellem más, mint az európai átlag, de az anyagi rész tök ugyanolyan: szereti az anyagi javakat.

Szóval ha Putyin nem emelte meg volna drasztikusan az életszínvonalat, már nem lenne elnök. Nem arról van szó, hogy a sajátos oroszok kitartanak az elnökük mellett, hiába tartja az őket nyomorban, ahogy ez szerepel sok liberális médiában.

Most valóban igaz az: a nyugatiak nem értik, miért nem fordul az orosz ember a vezetés ellen, hiszen az utóbbi 3 évben csökkent az életszínvonal 20-25 %-kal. Pedig ez a tipikus orosz reakció idegen támadás esetében. Ahogy a XIX. sz. elején az orosz arisztokrácia, melynek zöme mélyen lenézte a népet és demonstratívan franciául beszélt orosz helyett, a francia agresszió után alig produkált pár árulót - sok arisztokrata még önkéntesnek is képes volt beállni a jobbágyok közé. Aztán kiverték a franciákat, bevonultak Párizsba, majd hazamentek és folytatták a francia nyelvű beszélgetéseket, meg a nép lenézését, de az idegen veszély esetében eszükbe se jutott nem ellenállni az ellenségnek, hazaárulovű válni. S még a legrosszabb időkben - Sztálin véres uralma - is csak alakosság kis százaléka szövetkezett a bevonuló ellenséggel az elnyomó vezér ellen.

Csak hát ez most nem alkalmazható. Mások a keretek. Ma senki se meri nyíltan támadni Oroszországot annak atom-béke
pajzsa miatt. Csak közvetett támadások vannak, azok is csak 2008 óta, erősebben meg 3 év óta.

De az anyagi elem ott van ma is: hiába csökkent az életszínvonal 20-25 %-kal, előtte nőtt 500 %-kal. A 90-es évek végén az orosz élet szintje India körül volt, 2014-ben meg MAGYAR szinten, ez olyan ötszörös különbség. Na, ezt nem érti a nyugat. Putyin népszerűségének fő oka a viszonylagos anyagi jólét.

Mert hát, bárhogy is hihetetlen ez az átlag magyar számára: világösszehasonlításban a magyar életszínvonal jóval az átlag felett van, a világ lakosságának 80-85 %-a rosszabbul él az átlag magyarnál.

Az Európai Únió elszalasztott egy lehetőséget.

Az EU nagy esélye lett volna:

• ők pénzt adnak nekünk,
• mi meg morális tartást adunk cserébe.

Teljesen logikus lett volna, hiszen mi helyrehozhattuk volna az ő romlásba dőlt hamis értékrendjüket, cserébe meg kaphattunk volna pénzt, a kelet és a nyugat közti életszínvonalbeli szakadék csökkentésére.

Sajnos a fordítottja lett:

• ők hatalmas pénzeket síboltak ki tőlünk,
• plusz ránk akarták erőltetni gyalázatos, romlott, liberális értékrendjüket.

Biztos recept ez a kudarchoz. Dehát ők tudják...

A Golden Globe nevű amerikai rosszfilmfesztiválon feminista hőbörgés volt idén.

A résztvevők gyalázták  a családot, éljenezést a drogozást, azaz tipikus liberális hepening volt.

Még az álbaloldali Jámbor András - aki annyira retteg a szabad véleménynyilvánítástól, hogy százával tiltja ki a hozzászólókat honlapjáról - is észrevette  az esemény álságos oldalát. Lesz is ebből bajod még, András, te szemét áldozathibáztató!

A háttérhatalmisták nem elégedettek. A gyerekek megrontása homokos-pedofil oktatással már sínen van, növekszik a terror a keresztény homofóbok ellen, de sajnos még mindig nők a nők, s férfiak a férfiak. Ez tűrhetetlen fasizmus, s tenni kell ellene valamit. E harc része a Golden Globe tömeges drogozásos hisztizés.

A lassan kifulladó metoo hisztizésbe új erőt kell fecskendezni, erre jó alkalmak az ehhez hasonló tömegkulturális összejövetelek.

Magyarországon a Hollywoodból vezényelt akció csúfos véget ért, Schilling Árpád genderguru csúnyán megbukott, már saját elvtársai is ásítanak rajta. Fene tudja miért, már csak pár fideszes média segíti jelenleg ezt az őrületet: tipikus eset, amikor a rövidtávú pártérdek felülírja a sziklaszilárd elveket. Na, pont ezért utálom az összes magyar pártot, nekem csak kisebb és nagyobb rossz van köztük, de jó egy se.

Van pár mű, melyet általában a többség istenít, de én utálom őket.

Íme listájuk, ábécésorrendben.

Da Vinci kód. Álmisztikus bugyutaság, ahol a felvilágosult, liberális, ateista zseni mindent megold 15 perc alatt, köztük évezredes rejtélyeket. Benne a liberális bulvár összes kötelező eleme: a kereszténység köpködése legelső helyen.

Gyűrűk Ura összes része. Ez a liberalizmus szöges ellentéte, gyakorlatilag hitlerizmus képregényben. A jó fajok - mindenki mosolyog, mint egy gyorséttermi alkalmazott, mindenki kedves és önzetlen, hozzájuk képest az apostolok gonosz szadisták voltak - nemesen harcolnak a rossz fajok ellen, akik egyetlen elfoglaltsága, hogy még saját magukat is gyűlölik. A Da Vinci kódnál persze mélyebb mű, de ugyanaz a szemét.

Harry Potter összes része. Valláspótló álvallás. A Teszkó-gazdaságos misztikum, a műanyag kannás tablettás bor könyv- és filmváltozata. Jó adag liberális rasszizmussal átítatva: a kiválasztott felsőbbrendűek mindenkit addig vernek, míg nem lesznek békés és toleráns szolganépek, mindezt természetesen önzetlenül, a haladás érdekében. Mintha a NATO-t látnánk, amint demokráciába bombázza a Közel-Keletet.

22-es csapdája - ez végülis nem kritizálható eszmeileg, de nekem egyszerűen nem jön be stílusa miatt.

Kis Herceg - valószínűleg a XX. sz. legrombolóbb, legemberellenesebb alkotása. Míg Hitler Harcom című műve csak egyes fajokat ítél halálra, addig a Kis Herceg egyenlően az egész emberiséget. A mű egy hatalmas pedofil kútmérgezés. Róla írtam már részletesebben is.

Szókratész találkozik Euthüphrónnal, aki éppen saját apját jelenti fel gyilkosság miatt. Szókratész is éppen a bíróság előtt van, az ellene tett feljelentés miatt (mely alapján végülis kivégezték).

Euthüphrón elmondja, köteles feljelenteni apját, mert a jámborság, a kegyesség törvénye miatt ezt meg kell tennie: minden gyilkosságot meg kell torolni, függetlenül, hogy azt ki követte el, ennek elmulasztása szentségtörő magatartás lenne.

Felmerül a kérdés: mi a jámborság? A válasz: az, ami tetszik az isteneknek.

De hiszen tudjuk, az istenek egymással gyakran vitáznak, sőt háborúznak, hogy tudhatjuk, hogy ha egy istennek tetszőt teszünk, az jámbor cselekedet-e, ha egy másik isten más véleményen van?

Euthüphrón megjegyzi: ez biztosan igaz, viszont a gyilkosság kérdésében a helyzet nyilvánvaló, egyetlen isten se mondja, hogy a gyilkosnak ne kellene bűnhődnie.

Szókratész ellenérve: nem magáról a gyilkosságról van szó, nyilvánvalóan mindenki elítéli a gyilkosságot, de a kérdés az: aki megöl mást, az bűnös-e, hiszen lehetséges jogosan is megölni valakit, azaz az igazi kérdés: valaki bűnös-e vagy sem, ebben pedig nincs egységes álláspont.

Euthüphrón második meghatározása: jámborság az, ami tetszik minden istennek.

A kérdés: az istenek a jámborságot annak jámbor mivolta miatt szeretik, vagy fordítva: vagy a jámborság azért jámbor, mert az istenek szeretik azt? Nyilvánvaló, hogy az istenek általi kedvelés és a jámborság két különböző dolog.

A jámborság az, ami segíti az isteneket, ahogy a csorda felett való gondoskodás segíti a csordát. De hogyan segíti őket? A jámbor tett jobbá teszi az isteneket? Ez nem lehet igaz, a jámborság inkább abban áll, hogy imádkozunk az istenekhez, ill. áldozatokat mutatunk be nekik. Nyilvánvalóan az isteneknek szükségük van ezekre az áldozatokra, azaz ez egyfajta sajátos kereskedés emberek és istenek között. Dehát mi szükségük lehet az isteneknek bármi emberire? Azaz a következtetés: mivel az isteneknek nincs szükségük a jámborságra, így a jámborság nem határozható meg úgy mint ami segíti őket.

A történet vége: nem derül ki valójában, hogy mi a jámborság.

Nemrég volt a srebernicai mészárlás hőzöngő évfordulója.

Pedig hát NATO-nyelven fogalmazva, a legyilkolt bosnyákok egy tipikus járulékos kár. Megesik az ilyesmi, a NATO Irakban, Szíriában, Libiában eddig kb. 2 millió áldozatot hagyott halott állapotban a demokrácia terjesztésének szent küldetésével. Mi ehhez képest az a kb. 8 ezer bosnyák? Mi ez a kettős mérce?

Nyilván a srebrenicaihoz hasonló túlkapásokra senki se büszke, de attól még büszkék lehetünk magára a háborúra. Hisz mi is történt? Le lett verve a boszniai Al-Kaida, meg lett gátolva az akkor már erősen dühöngő bosnyák iszlamizmus.

A bosnyák iszlamisták elleni háború nélkül ma lenne egy agresszív, kisebbségeit elnyomó muszlim Bosznia a Balkánon. Ezt pedig HELYES volt megállítani, mind szerb, mind horvát részről. Vegyük észre: ebben az egymás ellen is ádáz harcot vívó szerbek és horvátok is egyetértettek.

A balkáni keresztény népek nem tűrik az iszlám marhaságokat, erre tanítja őket a történelem. Ezeknek a bosnyákoknak az ükapái még keresztény vért reggeliztek, ebédeltek és vacsoráztak, s olyan harciasak voltak a török uralom idején, hogy nemritkán a reguláris török erőknek kellett őket megfékezniük.

Szóval a harc helyes volt, a harcokban pedig megesik a túlkapás.

Ma Bosznia - hála Istennek - csak egy szar kis bábállam ENSZ-gyámság alatt, ahol a bosnyákoknak kuss van. Így nincs is gond velük, mert ha esetleg ki is dugják mocskos fejüket az agyagból, ott van a másik két államalkotó nemzet, a szerbek és a horvátok, akik visszaverik őket oda, ahol a helyük van: a pöcegödörbe.

A 90-es évek boszniai háborúja ugyanaz volt, mint napjainkban a szíriai háború. A nyugat iszlamistákat cukkolt és fegyverzett fel, stratégiai érdekekből. Most Szíriában orosz bevatakozásra volt szüksége a rend megterentéségez, 20 éve Boszniában még ezt sikerült a helyi lakosságnak önerőből lerendeznie.

Egyébként meg, ha nem provokálta ki volna a nyugat az egész boszniai háborút, ma élne minden sajnálatos módon áldozatul esett bosnyák. Ez van. Tessék Blairnél és Clintonnál reklamálni...

Egykor nagy Star Wars rajongó voltam.

Annak idején, amikor a film bejött Magyarországra 5 órát álltam sorba jegyért, ez 1978-ben volt, 11 éves koromban.

A sci-fi ma is az egyetlen tömegkulturális termék, amit továbbra is szeretek. Az összes új filmet megnézem, legalábbis belenézek, s abbahagyom, ha nagyon rossz.

A héten sikerült letöltenem a Star Wars idei új részét, s megnéztem. A második felét már csak fél szemmel.

Vacak szarság a film. Olyan, mint a Star Trek legutolsó sorozata, talán annál is rosszabb. Kár is szót vesztegetni rá, kezd az egész olyan silány hülyeség lenni, mint a Mátrix 2. és 3. része.

Benne van az összes liberális bugyutaság:

• az erős, de rendetlen, parancsot teljesíteni képtelen egyéniség, aki egymaga elbír fél kézzel egy egész hadsereggel, mert
  mindent jobb tud, mint a hadsereg egész parancsnoksága,
• a gonosz náci vezér, akinek életcélja gonoszan vihogni, legyőzhetetlen alak, de mégis legyőzik 15 perc alatt,
• álbudhista szónoklatok.

A filmben legjobban Mark Hamill játéka tetszett: látszott rajta, hogy néha nehezen tartja vissza röhögőgörcsét a sok bizarr butaság elhangzása közben.

Az idegengyűlölet létező probléma Magyarországon.

Az átlag magyar képes abszurd módon reagálni az idegen népekre. Vicces, hogy eközben az a mítosz uralkodik az országban, hogy a magyar befogadó nép - ez egyszerűen nem igaz.

De van itt egy politikai vetület. A "jobboldali" idegengyűlölet legalább logikus, ez csak egy eltúlzott védelmi reakció. Ezzel szemben a "baloldali" idegengyűlölet egyszerűen komikus.

A "jobboldali" ugyanis mindenkitől idegenkedik, aki nem magyar, s ezzel vége is a történetnek. Igazi gyűlölet ritkán van, inkább idegenkedés. Igen, van igazi idegengyűlölet is, de nem általános. Amikor Pátyon laktam 1997-2006 között, megkaptam egy akkori önkormányzati képviselőtől, hogy azóta van gond a környéken, hogy olyan fajták, mint én, odaköltöztek. A konkrét eset: a kutyám kiszabadult a kertemből és futott az utcán. Ez volt az a hatalmas gond, amit a "fajtám" okozott. A röhej: az állítólag veszettül idegenellenes MIÉP helyi elnökének - aki a szomszédom volt - viszont semmi baja nem volt velem (jelenleg ő a község polgármestere egyébként).

A "baloldali" esetében viszont vannak tabunépek: a zsidókat és a cigányokat például imádni kell, ill. 2015 óta már a "menekülteket" is. Továbbá vannak ellentabuk is, azaz egyes népeket kifejezetten utálni kell: a románokat, a határontúli magyarokat, ill. most már az oroszokat is.

A facebookon nem szoktam aktív lenni, ritkán szólalok meg, de olvasok időnként kommenteket. S egyre több a ballib kommentelő, aki személyeskedik nemzeti alapon. Ha egy neki nem tetsző véleményt lát, megnézi alaposan a hozzászóló adatait, s ha pl. az esetleg egy székelyföldi hozzászóló, jön is a reakció "te román vagy és nem tudhatod". Érdekes módon, Sorossal szemben sose merül fel, hogy nincs igaza, mert nem Magyarországon lakik, nem furcsa?

Sok országot ismerek, ahol az adott anyanemzetnek külföldön kisebbségei vannak, de Magyarország az egyetlen eset, ahol ezen kisebbségek utálata a helyi baloldal értékrendjének szerves része. Oroszországban sok ember van, aki nem kedveli az idegeneket - pl. kaukázusiakat, közép-ázsiakat, zsidókat -, de hogy valaki utálná pl. a kazahsztáni oroszokat? Vagy a szerbeknél se imádja az átlagember az albánokat, s a horvátok vagy a bosnyákok iránt sincs mindenkiben baráti érzelem, de a boszniai szerbeket illetően ez kizárt. Az átlag bolgár nem szereti se a törököket, se a cigányokat, sőt a muszlim vallású bolgárokat se, de a macedóniai, szerbiai, romániai, moldovai, ukrajnai, stb. bolgárok ellen nincs ember aki így érezne.

A ballibaizmus nem csak magyarországi jelenség, mert ez létezik más kelet-európai országokban is, pl. Lengyelországban is sokáig megvolt ez, de Bulgáriában is jelen van mind a mai napig, de ennyire torz és abszurd alakban csak Magyarországon van meg.

Miért ez a kép? Mert a legvadabb alakban mindez a DK híveinél van jelen, ott valószínűleg benne van az alapokmányban is...

Rövid mű. Mesterségbeli készség vagy ihlet a művészet? 

Ión díjat nyert a homéroszi művek szavalásának és értelmezésének versenyén. Szókratész felveti, a szavalási és értelmezési tudása más költők műveire is vonatkozik-e, vagy csak Homérosz műveire. Ión válasza: csak Homéroszra vonatkozik képessége. Szókratész kifejezi kétségét: aki ért egy szobrász műveinek elemzéséhez, az ért más szobrászokéihez is, miért van ez másképp Iónnal és a szavalási, értelmezési készségével?

Szókratész szerint mindez azt jelzi, Ión nem rendelkezik semmilyen mesterségbeli képességgel, hanem készségének oka egyedül az isteni ihlet. Ahogy a költő is ihlet alapján alkot, nem valamiféle mesterségbeli tudás alapján. Ión nyilvánvalóan az isteni múzsák hatása alatt cselekszik, ez ugyanaz az ihlet amit az istenek a költőknek adnak, majd ugyanazzal megajándékozzák a költői művek szavalóit is.

Ión ellenkezik: maga a szavalás bioznyára valóban isteni ihlet eredménye, de a költemények értelmezése inkábbb mesterségbeli tudás, művészet. Szókratész ellenérve: vajon miféle ez a képesség, mellyel Ión rendelkezik, hogy meg tudja ítélni Homéroszt, ha ez nem isteni ihlet? Ez az ihlet olyan, mint egy mágnes, mely képes magához húzni egy értéket, s az ihletett ember csak arra képes, amire ihlete vonatkozik, ezért lehetséges, hogy valaki, mint Ión, csak Homérosz műveire kapott ihletett, így csak ebben a témában kiváló. Mindez nem így lenne, ha ez valóban mesterségbeli tudás lenne.

2007 előtt sose dolgoztam multicégnél, 2007 óta meg csakis ilyen helyeken vagyok (1 év kihagyással).
Leírom a 8 legabszurdabb jelenséget, mely jellemző a nagy cégekre. Ezek mindegyike igaz mindegyik cégre, az eltérés csak az, hogy a rosszabb helyeken mindezt agresszívabban, keményebben, kötelezőbb érvénnyel nyomják, míg a jobb helyeken lazábban, felületesebben, magukat se komolyan véve.

Kicsit olyan ez, mint a Kádár-diktatúrában a hithű, megvesztegethetetlen párttitkár és a cinikus, opportunista párttitkár közti eltérés. Mindig sokkal jobb volt egy cinikus, az eszmében nem hívő hatalmastól függeni, mint egy hithűtől, mármint egy átlagember szemszögéből, aki nem hitt a rendszerben, csak igyekezett túlélni. Hiszen a cinikus hatalmas megértette az embert, ő is csak a hatalom miatt volt pozícióban, nem az eszme miatt, így az ilyen ember csak a formalitást követelte meg az alattvalótól, sose a tényleges egyetértést.

Csak 2 régi emlék.

A 80-as években, ha jól emlékszem 1985-ig kötelező volt felsőoktatási felvételihez a KISZ-ajánlás. Ez azt jelentette: maga a felvételiző megírta a pár mondatos sablonos szöveget, majd azt a KISZ-titkár aláírta, elolvasás nélkül.

Aztán egy iskolában akadt egy KISZ-titkár, aki komolyan vette az ajánlást. Pl. egyeseket nem ajánlott. Az egyik áldozat szólt a párttitkárnak. A párttitkár hívatta a KISZ-titkár és kb. ezt mondta neki: „figyelj, buzikám, most mész és minden ajánlást újra megcsinálsz, semmi saját gondolatot nem teszel hozzá, s ha ez nincs meg fél órán belül, olyan hamis váddal mószerollak be, hogy életed végéig se fogod tudni magadat tisztázni”.

A másik eset. Az április 4-i gyűlésen lejátszották a magyar, majd a szovjet himnuszt. A szovjet himnusz kezdetekor az egyik jelenlévő demonstratívan leült.

Gyűlés után az igazgató hívatta a tiltakozót. S nem az mondta neki, hogy miért gyalázta meg a Szovjetúniót, vagy bármi más hasonlót, hanem azt „baszdmeg, velem szórakozol, nekem akarsz bajt?”.

E bevezető után jöjjön a 8 multis abszurdum. Mindegyik teljes mértékben személyes élmény, nem más tapasztalatának leírása.

Kamuteszt

Amikor valaki kitalál egy tesztet, ami alkalmatlan bármire is, de már nem lehet visszavonni, mert be van tervezve az „ötéves tervbe”, továbbá egy akkora hatalmas tesztszakértő alkotta meg, akinek nem szabad megmondani, hogy szart se ér a munkája. Mert szar lett: a kérdések egy része kétértelmű, másaknak meg semmi köze a munkához.

Így a megoldás: a teszthez a helyes válaszokat is mellékelik egy MÁSIK ímélben. A dolgozó megnyitja a tesztet, majd bemásolja a kész válaszokat. 100 % siker, a renitens dolgozók direkt elrontanak pár választ, mert a követelmény úgyis csak a 80 %-os helyesség.

Személyiségfejlesztő tréning

Lényege: a céggel jó kapcsolatot ápoló PR-HR cégnek munkát adni. Jellemzően így szoktak cégeket legálisan szponzorálni úgy, hogy ez ne minősüljön szponzorálásnak. Hatalmas üzlet és teljesen értelmetlen.

Aztán a partnercég kiküld egy balekot, aki különféle álbölcsességeket ad elő az unatkozó alkalmazottaknak. Jobb esetben ez csak egy prezentáció idióta ábrákkal, rosszabb esetben interaktív szesszió, azaz az alkalmazottaknak is ki kell nyögniük időnként valami ökörséget.

A legviccesebb ilyen élményem, amikor a tréner, egy operaénekesből személyi trénerré magát átképzett, kb. velem egyidős emberke üvöltve széket pörgetett a saját feje felett, ez volt állítólag a szuperbiztos módszer a stressz leküzdésére.

Csapatépítés

Nem elég, hogy a dolgozók munkaidőben egymással vannak, még a szabadidőben is ezzel kell foglalkozni.

Mindenki utálja, de mindenki igyekszik valahogy álvidám lenni.

Jó esetben csak szimpla bulizás, rosszabb esetben valami teljesen értelmetlen álfeladat teljesítése közösen.

A közösség segítése

A kommunista brigádmunka liberális verziója, de valamivel torzabb alakban. A kommunizmusban legalább nyíltan megmondták mi a teendő, itt viszont kamuzás van: mintha a cég célja nem a profit lenne, hanem valamiféle „segítés”.

Ültessünk fákat, aztán a rosszul elültetett fák zöme elpusztul. Csapjunk be árva gyerekeket, azaz látogassuk meg őket évente egyszer, valami olcsó vacakot víve nekik ajándékba. Még a legértelmesebb, amit eddig láttam a szemétszedés az erdőben.

A nagyfőnök lelátogat

A multi székhelyének főfőmuftija körbejárja a cégbirodalmat. Mindenhová eljut legalább 3-évente egyszer.

Kötelező elemek:

• a helyi vezetőség pánikba esik, az is öltönyt vesz fel, akin eddig sose láttunk ilyen ruhadarabot, plusz takarítást rendelnek a takarítócégtől, szigorúan megtiltják az alkalmazottaknak, hogy a látogatás napján akár még egy vizesüveg is legyen asztalukon,
• a nagyfőnök először összegyűjti a vezetőséget, vizsgáztatja őket, majd elbeszélget vidáman egy szürke alkalmazottal 3 perc erejéig, olyan Sztálin elvtárs ellátogat a frontra és barátian beszélget egy egyszerű vöröskatonával stílusban, majd pedig összecsődítenek minden alkalmazottat, ahol álviccekkel telített lelkesítő beszéd hangzik el, a stréber dolgozók a végén felesleges kérdéseket is feltesznek, de a válaszokra senki se kíváncsi, ők maguk se,
• a nagyfőnök végül ebédre/vacsorára hív pár kulcsembert a helyi vezetőségből, ez kétélű történet: ilyenkor szokás mind magasabb beosztásba helyezni, mind kirúgni a fenébe egyes helyi főnököket.

Éves értékelés

Évente értékelni kell az alkalmazott munkáját. Jobb helyeken ez a főnök feladata csak, a végeredményt közlik a beosztottal. Rosszabb helyeken ez hatalmas csinnadrattával egybekötött többhetes hülyeség: kérdőívek, önértékelés, jövőkép vázolása, kategorizálás. Az egyik munkahelyemen összesen 36 kategória volt, majdnem annyi, mint amennyi gender van a liberális Kanadai Köztársaságban: szóval itt aztán hatalmas „fejlődési” lehetőségek voltak. Fejlődni ugyanis kötelező! Egy normális főnököm egyszer megosztotta velem azt az eretnek eszmét, hogy szerinte semmi gond az olyan alkalmazottal - mint én például -, aki csak szeretné ugyanazt a munkát rendesen elvégezni, s nem szeretne sehová se fejlődni. Az illető már nem dolgozik annál a cégnél, az eretnekeket kiveti magából a rendszer...

A napok

Sportnap, fehér nap, pandanap, s más baromságok.

Leggroteszkebb élményem az „egészségnap” volt egyik volt munkahelyemen, ami azt takarta: aznap ne szálljunk be a liftbe, hanem menjünk gyalog a lépcsőn. Persze beszálltam, a kis brosúrákat osztogató HR-esek döbbent tekintete előtt.

A gyűlés

Ezek azok az elhúzódó, semmiről nem szóló események, melyeken szigorúan kötelező részt venni.
A legbizarrabb verzió, amikor 3 óra terjedelemben vázolják fel a jövőt. Amikor 2015-2017 között a Coca-Cola alkalmazottja voltam, ezt egyszer 8 azaz nyolc óra terjedelemben is volt lehetőségem „élvezni” - az egész mondandóhoz elég lett volna egyébként 20-25 perc. A vicces az volt pluszban, hogy végig ugyanaz a zenei aláfestés ment, a cég éppen aktuális reklámjának a zenéje.

A Facebook manapság kikerülhetetlen.

Mindenki más-más módon használja a FB-ot. Az én módszerem a "barátokra" pl. az, hogy mindenkit visszajelölök, aki engem bejelölt. S nagyon ritkán törlök bárkit is, egész majdnem 10 éve FB-pályafutásom alatt - 2008-ban csatlakoztam - összesen 3 embert töröltem, köztük 2 ex-SZDSZ-es profi politikust, de őket is csak gusztustalan, intoleráns, megalázó stílusuk miatt.

Változtam ugyanis számtalanszor életemben, de van 2 dolog, melyet sose bírtam elviselni: ez az aljasság és az igazságtalanság, ez ügyben sose változtattam meg nézeteimet. Akinél ezek bármelyikét tapasztalom, szándékossággal egybekötve, az nálam kizáró ok bármire is.

Szóval jöjjenek a legidegesítőbb FB-baráttípusok!

A legkisebb rossz az ökörségeket posztoló ember. Pl. megoszt valami álbudhista bölcsességet Jézus képével, a háttérben egy macskával. Vagy lánclevél terjesztésére buzdít. Esetleg mlm-piramisjátékot hirdet.

Valamivel idegesítőbb a hamis híreket terjesztő megszállott. A fő gond vele: a hír annyira hamis, hogy 5 másodperc gondolkodás elegendő lenne ennek felismerésére, ő mégse szánt erre ennyi időt se. Még az amerikai elnökválasztás előtt egy ismerősöm megírta, hogy Clinton visszalépett a választásoktól. Kivételesen válaszoltam neki, hogy ez hülyeség, s felhívtam figyelmét, egyetlen média se igazolja vissza az állítást. Erre ő azt válaszolta, hogy még titkolják a médiák, de hamarosan nyilvános lesz, s furcsa, hogy én a liberálisokat támogatom. Ebben maradtunk...

A legidegesítőbb a hatalomhoz dörgölőző típus. Nem, nem a politikai hatalomhoz, hanem a valódihoz. Ő az, aki elsőként csinál szivárványos képet, ha terrortámadás zajlik, üdvözli, hogy Ausztráliában lesz egynemű "házasság", követeli Trump lemondását, tiltakozik Putyin ellen, stb.

Az idő szalad, a megváltoztathatalan ballib elvek változnak, így kénytelenek vagyunk kiadni a Rövid ballib értelmező szótár új, 2017. évi, immár 3. kiadását. Helyhiány okából ismét csak a legfontosabb szócikkeket közöljük:

A

Abortusz - alapvető emberi jog, aki ellenzi, az fasiszta

Antall József - horthysta magyar politikus, aki majdnem kikiáltotta a diktatúrát 1990-ben és törölte az 1994-es választásokat

Antiszemitizmus - minden, nekünk nem tetsző kritika

Á

Álcivil -  olyan szervezet vagy személy, aki nem ért velünk egyet

Állam - azonnal leépítendő, mert a szabad piac láthatatlan keze jobban tudja

Állampolgárság - azok, akik adót fizetnek

B

Baloldal - aki azt mondja, amit mi

Baloldali eszmék - a kapitalizmus teljes és feltétlen támogatása

Bevándorló - a jó szinonímája, vigyázat: ha határontúi magyar, akkor viszont nagyon rossz, mert az sovinizmus, s szintén rossz, ha román, mert belőlük 22 millió jön egyszerre, sáska módjára lepusztítva az országot

Bérblogger/bérkommentelő - olyan internetes közíró vagy hozzászóló, aki nem támogatja a ballib eszmeiséget

Bunkó - aki nem ballib

C

CEU - a világ legnevesebb, legmagasabb szintű egyeteme, a cigány Zorbán azért akarja bezáratni bosszúból, mert neki csak a mucsai Oxford jutott

Cigány - ezt a szót nem szabad kimondani, kivéve ha Zorbánt rágalmazzuk, lásd "büdös cigány törpe pocakos kishitler"

Civil - olyan szervezet vagy személy, aki mindenben egyetért velünk; ellentéte az álcivil - olyan szervezet vagy személy, aki nem ért velünk egyet

Civilizált - ballib

CS

Család - elmaradott klerikálfasiszta fogalom, fő jellemzője, hogy a férj agyonveri a feleséget

Csürhe - nem ballibek gyűlése

D

Demokratikus - ballib

Demokrácia – olyan társadalmi rend, amiben a többség megszavazza azt, amit mi akarunk; ha a többség másképp szavaz, azt áldemokráciának, a demokráciával való visszaélésnek nevezzük

Diktatúra – az az állapot, ha egy választáson nem mi nyertünk

E

Egybites - aki nem akar ránk szavazni

Egyházi iskola - kínzókamra az Inkvizíció vezetése alatt, ahol buta drodokat csinálnak a gyerekekből, továbbá a nagyszünetben meg is erőszakolják őket

EU - egy szervezet, mely az igazság tévedhetetlen letéteményese

Európai - ballib

Európai értékek - a kapitalizmus, a perverzitás és az öngyilkos magatartás feltétlen támogatása

É

Éhezés - a lakosság életszínvonala nem ballib kormányzat alatt

Éhségmenet - dúsgazdag ballib aktivisták vidám fogyókúrás edzése

Értelmiségi - olyan diplomás, aki egyetért velünk, a velünk nem egyértő diplomásra a bunkó szó alkalmazandó

F

Fasizmus - ami más, mint amit mi mondunk

Fasiszták - a világ legszörnyűbb emberei, kivéve ha Ukrajnáról van szó, ott ugyanis ők a barátaink a sátáni Putyin ellen

Filantróp - liberális világnézetű tőzsdei spekuláns

Független - ballib, ellentéte a pártkatona

G

Gazdag - nettó havi 200 ezer forintot vagy többet kereső ember

Gender - fogyóeszköz, így jó, ha sok van belőle, a testvéri Kanadában már 29 van, többek között a ciszpedofil transzkrokodil gender

Gerictelenség - ha valaki úgy változtatja meg elveit, hogy új elvei nem ballibek - vigyázat, ha az új elvei bárkinek is ballibek, akkor arra a "szellemi fejlődés" szó használandó!

Göncz Árpád - szent, sérthetetlen személy, a zemberek zembere, az egyetlen igaz politikus, a világ csúcsa

GY

Gyerekszülés - elavult, középkori, fasiszta ízű valami, a modern, liberális ember leszbikus, ciszpedofil, szingli

Gyűlölködés - amikor valaki más elutasít bennünket, vigyázat: ha mi tesszük ezt, akkor az nem gyűlölködés, hanem bátor kiállás, civil kurázsi

H

Hagyomány - fasizmus

Hajléktalan - olyan személy, akinek alkotmányos joga az aluljáróban élni, onnan menhelyre való küldése fasizmus

Határontúli magyar - szemét jöttment román, szerb, ukrán, szlovák, aki belepofátlankodik a mi dolgainkba, miközben a rohadék nem adózik

Házasság - elevult, felesleges, fasisztoid ízű valami, kerülendő - vigyázat: homoszexuálisok esetében teljes erővel támogatandó

Holokauszt - a zsidó nép ellen elkövetett népirtás a II. vh. során - vigyázat: a szó más népirtásra nem használható, egyedisége nem vitatható!

Homofóbok - látens homoszexuális fasiszták

Homoszexualitás - hatalmas progresszív érték, így aki szégyenszemre nem homokos, az legalább támogatni köteles

Horthy - hozzá képest Hitler ártatlan volt

Humorista - mindig kötelezően ellenzéki, kivéve persze, ha éppen mi vagyunk kormányon

I

Idegenellenesség – borzasztó, gyomorforgató eszme, kivéve ha határon túli magyarok ellen irányul, ez utóbbi esetben ez az európai, civilizált hozzáállás

Iszlamisták - nem léteznek, csak Zorbán hallucinálja őket

Izrael - egy ország, melynek mindig igaza van, kivéve ha a pokoli Zorbánnal értenek egyet

J

Jézus Krisztus - sosem létezett mesehős, ha mégis, akkor ballib volt

Jobbik - korábban: az 1947-es párizsi békeszerződés értelmében azonnal betiltandó náci szervezet, ma: fő reménységünk Zorbán megdöntésére, így szövetkezünk vele

Jobboldal - fasiszták, nácik, nyilasok, antiszemiták, putyinisták, nőverők, látens buzik, vallási fanatikusok, s más gazemberek

K

Kapitalizmus - a legigazságosabb társadalom, kiépítésére vágyik a baloldal évszázadok óta

Katolikus - szemét pedofil

Kereszténység - antiszemiták, hazugok, képmutatók, kivéve Iványi Gábort, aki jó ember, bár fene se érti miért hisz ballib létére kitalált meselényekben - korábban Németh Sándor is hasonló jó ember volt, de azóta iszonyúan gonosz lett, mert lepaktált a sátáni Zorbánnal

Kertész Imre - egykori ballib megmondóember, aki halála előtt átállt a sötét oldalra, el kellene venni ezért tőle a Nobel-díját

Kirekesztés - amikor valaki más rekeszt ki valakit, míg ha mi tesszük ezt, az nem nevezendő kirekesztésnek

Konzervatív - két típusú van: az európai, modern konzervatív, ő tök ugyanazt mondja, amit mi (Satana Mertkell), s a maradi, fasiszta típusú, aki nem hajlandó ismételgetni, amit mondunk neki

Korrupció – disznóság, amit nem ballibek csinálnak

Kódolt antiszemitizmus - bármi, amire mi rámondjuk, hogy az

L

Liberalizmus - minden jó, ami a világon van

M

Marx - igaza volt sok mindenben, de mi mégsem fogadjuk el egyetlen elvét se, viszont védeni kell mégis, mert csak

Második világháború - az USA és Anglia nyerte meg Hitler és Sztálin ellenében

Másság - bármi destruktív, ami segíti érdekeinket; vigyázat: a szimplán ellentétes álláspont vagy furcsa viselkedés nem másság, ha érdekeinkkel ellentétes!

Meleg - Sándor, József, Benedek, zsákban hoznak... buzukit

Menekültek - csodálatos lények, akik nélkül megállna a világ

N

Nagycsalád - a fasizmus melegágya

Náci - mindenki, akit nem szeretünk

NY

Nyilas - ha nem elég erős a náci szó, akkor ezzel helyettesítendő

Nyitottság - amikor az emberek önként azt mondják, amit mi

O

Oligarcha - nem-ballib milliárdos

Olimpia - szörnyű barbárság, Hitler találta ki 1936-ban

Oroszország - fújj!

P

Palesztínok - eredetileg kitalált, nem létező nép, de amióta Netanjahu kiállt Zorbán mellett, hirtelen létezni kezdtek

Pártkatona - aki nem velünk ért egyet, ellentéte a független

Pávatánc - nekünk nem tetsző külpolitika

Putyin - Sátán földi helytartója, aki ellen minden eszköz megengedett, a legnagyobb bűne, hogy nem engedi a keresztény templomok megszentségtelenítését, kiskorúak homokosok által való megrontását, s nem hajlandó országát rablóbefektetőknek ajándékozni

R

Rezsicsökkentés - szörnyű fasiszta lépés, mert emiatt a fasiszták megtöltik medencéjüket olcsó meleg vízzel, viszont egy igazi demokráciában csak a monopolcégek állapíthatják meg az árakat, s kötelesek azokat minél jobban emelni, ellenkező esetben diktatúra van

Római pápa - én ateista vagyok ugyan, de le a kalappal Ferenc pápa előtt, hogy modernizálni, humanizálni akarja a velejéig romlott, fasiszta Vatikánt

S

Sajtószabadság - ez van, ha minden média a miénk, ha viszont a médiák egy része nem a miénk, az a sajtószabadság eltiprása

Simicska - a főgonosz, a korruptak korruptja, de 2015 óta ő a baloldal megmentője

Soros György - a világ legjobb embere, makulátlan lény, egyetlen negatív tette, hogy ösztöndíjat adott a cigány Zorbánnak 1989-ben

Sport - bunkók szórakozása, kivéve az úszást, mert az ballib sport, de már az se az, mióta Kattinka átállt Zorbánhoz

Sötétség - amikor a többség elutasít minket

SZ

Szabad piac - varázseszköz, mindent megold, még a náthát is azonnal gyógyítja

Szakember -  fizetett ballib ember, aki képes ugyanazt a gazdasági adatot biztató növekedésnek és katasztrofális zuhanásnak is elemezni, attól függően, hogy a kormány ballib vagy nem

Szakértő - aki velünk ért egyet - ha nem ért velünk egyet, akkor a pártkatona vagy a bunkó szó használandó

T

Tolerancia - bármi társadalomromboló dolog tapsolása

Troll - önálló véleményű, nem ballib ember

U

USA - mindig igaza van, kivéve ha Izrael ellen fogalmaz meg kritikát

V

Vallás – nevetséges elmaradott maradiság, esetleg eltűrhető, ha használható politikai céljainkra

Vasárnapi munkavégzés - hagyományos baloldali érték, a szakszervezetek végre kiharcolták, hogy minden munkáltató dolgoztathasson bárkit vasárnap. ennek ellenzése fasizmus

Z

Zorbán - pocakos cigány diktátor, még Putyinnál is rosszabb ember, az a hobbija, hogy diktatúrát vezet be hetente átlag kétszer, szerencsére viszont biztos, hogy meg fog bukni legkésőbb 2012 őszéig

ZS

Zsidó - a szót nem szabad kimondani, kivéve ha az antiszemitizmust ostorozzuk

Zsidózás - a zsidó szó bármilyen említése bárki más által

A napokban alaposan megfigyeltem egyes ballib és jobbikos szereplők logikáját.

Ami jól látható: képtelenek a rendszeren belül hatásosan támadni a Fideszt. Amit felhoznak, az két csoportra osztható:

• abszurd vádak, lásd Orbánék egyetlen célja a lopás és valamiféle diktatúra kialakítása,
• igaz, de nem hiteles vádak, lásd korrupció van.

Mára úgy tapasztalom, a narratíva megváltoztatása a fő cél. S ezt hitelesebben képesek csinálni a nyilvánvalőan nem-ballib közéleti személyek, ezek közül talál a legügyesebbnek és legokosabbnak Puzsér Róbertet tartom, aki mindig úgy támadja a Fideszt, hogy a ballib tabukat is támadja.

A gond csak az, hogy ez a narratíva se működik. Miért nem? Tartalma miatt. Ez a narratíva ugyanis egy darab axiómára épül: Orbán hatalmon levése és kormányzása valami olyan szörnyű és rendkívüli dolog, mely ellen mindenkinek fel kell lépnie. Csak hát nem derül ki, mi a szörnyű ebben, konkrétum nemigen hangzik el, csak általános frázisok.

Valójában az egyes érvekkel még én is egyetértek, pl. szerintem se jó egyetlen ember túlhatalma békeidőben, de nem látom be, hogy tartalmilag mi a hatalmas szörnyűség, ami ellen minden eszközzel fel kellene lépni.

Az én narratívám az, hogy van egy alapprobléma: a rendszerváltozáskor választott  tévút, az idegen tulajdonon alapuló gazdaság, s ennek következménye, a hatalmas mértékű profitkivonása az országból, ami egy gyarmati modellt érvényesít: azaz az ország által megtermelt javak nem az országot gazdagítják.

Arról hajlandó vagyok vitázni, hogy esetleg a Fidesz útja jó-e, lehetne-e nála jobb, de arról nem, hogy a gyarmati modell ellen fel kell-e lépni. Amíg a választás a gyarmati modell igenlése és a Fidesz között van, mindig a Fideszt fogom választani. Ha a választás a között lesz, hogy pontosan mi a gyarmati modell elutasításának a leghelyesebb verziója, valószínűleg találni fogok jobb megoldást a Fideszénél.

Le akarjátok győzni a Fideszt? Javasoljatok olyan hiteles modellt, mely elutasítja mind a gyarmati modellt, mind a Fideszt. Elsők között leszek hajlandó ezt támogatni. De amíg győzködtök, hogy az a gyarmati modell nem is olyan rossz, semmi esélyetek.

S itt nem egy személyről van szó, rólam, hanem sokakról.

Minden köpönyegforgatás tekinthető pálfordulásnak, de a valóságban az egyik negatív, a másik pozitív jellegű. Így a köpönyegforgatás szót nem használják, csak negatív értelemben.

A köpönyegforgató nem belső meggyőződésből változik, hanem érdekből. Míg a pálforduló esetében ez nem így van: ott a változás oka belső és érdekmentes.

Eleve rossz-e, ha valaki változtat elvein? Nem, hiszen jellemzően csak a buta emberek nem változnak sosem. Az okos ember ellenben folyamatosan gondolkozik, értékel és újraértékel, aminek hatására változni is szokott.

Viszont a pálfordulás típusú elvváltozás ritkaság. ez ugyanis egyfajta katartikus, gyors, csodaszerű változást jelent. Míg a legtöbb ember lassan változtat elvein.

A gyors változás egyik mellékterméke a visszafelé köpködés. Ez azonban természetes jelenség, hiszen ha az ember valamiben hisz, majd kiábrándul belőle, természetes emberi érzés a negatív érzelem az elhagyott régi iránt. De ez rendszerint múló, gyors érzelmi kitörpés, mely az okos embernél gyorsan eltűnik.

A téma a szofizmus és az erény.

Prótagorasz a kor neves szofistája. A mű onnan indul, érdemes-e igénybe venni Prótagorasz szolgáltatásait, aki képes az embereket megtanítani a jóra, hiszen az ő tanítása olyan a lélek számára, mint az egy orvos és egy tornatanár tudása a test számára. S mivel a lelki baj sokkal nagyobb lehet, mint a testi baj, ha rossz tanárt választunk, így alaposan át kell gondolni, mielőtt egy "lélekgyógyász" szolgáltatásait használni kezdjük.

Prótagorasz elmondja ezek után miben áll tudománya: a lényeg az erény általi vezéreltség elérése az ember minden ügyében, mind magánéletében, mint a közügyekben.

Felmerül a kérdés: ez tanítható-e? Hiszen a szakmai ismeretek, pl. az orvoslás tanítható, de az erényesség nem. Prótagarosz elmondja: az emberek csak azt ítélik büntetésre méltónak, amit az ember akaratához kötnek, pl. senki se akar büntetni mást azért, ami valakinek veleszületett tulajdonsága, pl. nem büntetik  a csúnyaságot, míg az erény, a jőzan ész hiányából eredő cselekedeteket az államok büntetik, ez is azt jelzi, hogy mindez tanítható. Szókratész felhoz ellenérvnek közismerten híres, közismerten erényes embereket, akik még saját gyerekeiket se voltak képesek megtanítani az erényre.

Prótagorasz egy mítosszal válaszol, mely szerint a Teremtő minden fajnak adott valamit, mellyel képes az megvédi magát, ez lehet erő, gyorsaság, bármi más, az emberi faj viszont nem külső jellemzőt kapott, hanem belsőt, ez a szégyen és az igazságosság érzete, ezek az erényesség alapjai. Ez mindenkiben benne van, de természetesen különböző mértékben, így - mint bármi másnál - van aki jobban, van aki rosszabbul ért hozzá. A mi társadalmunk ezen 2 érzetre alapszik, akiből ez hiányzik, azt vagy száműzik vagy kivégzik, mindenki másnál pedig ezen értékek oktatása hasznos, hiszen - mint ahogy pl. a fuvolázás tanításánál - aki tanul, az már mindenképpen többet fog tudni, mint aki nem is tanult. Azaz az erényesség oktatható, s nincs abban semmi ellentmondás, hogy a bölcs ember gyereke nem lesz bölcs, hiszen a fuvolaművész gyereke se lesz feltétlenül kiváló fuvolajátékos.

Szókratész megkérdezi az erény részei, az igazságosság, az ésszerűség, a bátorság, a bölcsesség, a kegyesség, stb. homogén elemek-e, azaz ugyanazt jelentik, vagy heterogének, azaz különbözőkként alkotják együtt az erényességet? Prótagorasz az utóbbit választja, kijelentve, hogy még az is megesik, hogy valaki az egyiknek teljesen híján van, míg a másikkal nagy mértékben rendelkeizk, pl. lehet valaki nagyon bátor, de igazságtalan. Azaz részek nem hasonlítanak egymásra. Dehát abból indultunk ki, hogy az erény egyik kiindító oka az igazságosság, ezek után hogyan lehetséges, hogy az erény többi eleme nem hasonlít az igazságosságra, mely szintén eleme? Prótagorasz módosítja álláspontját: bizonyos hasonlóság nyilván kell, hogy legyen az erényesség részei között, hiszen ellenkező esetben nem lehetnének ugyanazon egésznek részei, de mégis ezek a részek elsősorban különbözőek egymáshoz képest.

Szókratész meglepődik a válaszon, de elfogadkja, majd más módon kezdi újra kritikáját: a bölcsesség és az ésszerűség ugyanaz, hasonlítanak egymásra nagy mértékben, hiszen mindkettőjük alapja a tudás: az a bölcs, aki tud, s az az ésszerű, aki helyes cselekszik, márpedig  a helyes cselekedet alapjs ismét  a tudás. Mivel nyilvánvaló, hogy az igazságtalanság nem lehet sose ésszerű, így az derül ki, immár az erény 3 eleme is nagyon hasonlít egymásra:  a bölcsesség, az ésszerűség, s az igazságosság.

Prótagorsz megjegyzi: ő ugyan személyesen nem hisz abban, hogy lehet valaki egyszerre ésszerű és igazságtalan, de a közvélemény szerint ez lehetséges. Szókratész cáfolja ezt, s bizonyítja, az igazságtalanságot tévesen gondolják egyesek ésszerűnek, ennek oka az, hogy nincs meg a szükséges tudásuk az adott cselekedet hatásainak elemzésére, a valóságban az igazságtalanság sose lehet ésszerű.

Szókratész a továbbiakban bizonyítja, a bátorság se különbözik lényegében a többi  erény-résztől. hiszen a vakmerőség nem nevezhető bátorságnak, mert az esztelen dolog, márpedig hogyan is lehetne az erény olyasmi, aminek egyik része a ésszerűség, másik meg az ellentéte, az esztelenség. Prótagorasz ellenérve: van kétféle bátorság: a jó férfiasság és  a rossz vakmerőség, s mi itt csak a férfiasságról kell, hogy beszéljünk, mely a jó lélek eredménye.  Szókratész ezt elfogadja, majd bizonyítja: a férfiasság, mivel az a lélekjóságból eredő bátorság, nem lehet, hogy ne legyen közeli kapcsolatban a tudással, azaz nem különbözhet az erény többi részétől.

A végkövetkeztetés: az erény a tudás következménye. Aki nem erényes, az azért nem az, mert tudatlan. Minden rossz a tudatlanságból ered.

Viszont ez vicces eredményre vezet: Szókratész bizonyítja Prótagorasz eredeti álláspontját, hogy az erény tanítható, hiszen az tudás, miközben Prótagorasz meg szintén megcáfolja saját magát, hiszen arra a következtetésre jut, hogy az erény nem tudás.

Rossz dolog lenne a pávatánc?

A politika a lehetőségek tudománya.

A kis országok lehetőségei kicsik.

A közepes országoké - amilyen Magyarország is - nagyobbak.

A nagyhatalmaké egészen nagyok, de még övéik se korlátlanak.

A falnak menni pedig csak akkor kell, ha a fal valószínűleg le fog dőlni.

A jó politikus mindig elmegy a határokig, de azokat sose lépi túl.

Én például pont ezért nem akartam sose politikus lenni, mert képtelen vagyok elfogadni a lehetőségek korlátait.

A jelenlegi elnyomó világrend fő ellenségei a természetes emberi jellemzők.

Azok a természetes emberi jellemzők, melyek nem piacosíthatók, nem liberalizálhatók. Ezek: a vallás, a nemzet, s a család.

A vallás esetébn a liberálisok sikere hatalmas. A protestantizmust gyakorlatilag meghódították, már fontos protestáns szervezetek a liberális médiákat túlharsova küzdenek a kereszténység ellen. A katolicizmust illetően ügynökük, Francisco Conchita Borgia Buziglio Wurst mindent megtesz a rombolásért. Csak az ortodoxia ellen nincs eszközük, de az ortodoxia a mai nyugati világban keveseket ér el.

A nemzet esetében az eszköz az iszlamista csürhe behozatala, erre Soroséknak speciális tervük is van. Hiszen a nemzet legkönnyebben úgy rombolható el, ha erőszakos heterogenizációnak vetjük el.

Marad a család. Ez a bástyát 2 módon erodálják jelenleg:

• a homokos, pedofil, s egyéb perverzitásunszoló mozgalmak erős támogatásával: ma már pl. óvodásokat rontanak meg a skandináv progresszívek,
• a feminista és a genderideológia nyomásával, ennek része a metoo kampány is.

A katolicizmus jelenlegi vezetőjéről pár mondat.

Van valami, amit kevesen értenek meg. Nem annyira lényeges, de azért fontos is.

Nekem személyesen a jelenlegi római pápa politikai nézeteinek egy jelentős része kifejezetten tetszik is. Hiszen a latin-amerikai katolicizmus mindigis sokkal jobb volt politikailag, mint az európai katolicizmus, az előbbi jellemzően a néppel volt, az utóbbi meg a hatalommal.

Szóval nyilván egyetértek a jelenlegi római pápa rendszerkritikusságával és antiliberális baloldaliságával.

De van itt egy nagy gond: ez az ember nem egy politikus, filozófus, újságíró, közírő, más értelmiségi, stb. Ő állítólag egy főpap. Egy főpapnak pedig elsőrendű szerepe Isten tanításának védelme. Persze, ha emellett vannak más érdemei is, az egy plusz, de ha nincsenek - és csak főpapként kiváló -, az is jó hír. Ha viszont elsőrendű feladatában hiányos, azt nem menti, hogy másban pozitív.

Tessék csak elgondolni: elmenne-e valaki pl. egy olyan fogorvoshoz kezeltetni magát, akiről tudja, hogy a szakmájában rosszul teljesít, de egyébként nagy a tudása a filozófiában? Nyilván szívesen beszélgetne vele az ember a filozófiáról, de kezeltetni a fogait mégis inkább egy jó fogorvoshoz menni, aki egyébként azt hiszi, hogy Arisztotelész egy brazil futballista.

Ezt azoknak, akik azt állítják, azért támadom rendszeresen ezt az embert, mert politikailag nem értek egyet vele. A valóság pont fordított: éppen csak politikailag értek vele egyet.

Egy krisztustagadó főpap hiába jó másban, nem ér sokat. Majd ha lemondott, kilépett a papságból, s cikkeket fog írni, haverkodni fogunk. De addig esküdt ellensége leszek.