Visszatérőben a Borgiák rosszemlékű kora a Vatikánban. Ugyanaz ismétlődik meg, rosszabb formában. Bár kívülállló vagyok, képtelen vagyok mindezt semlegesen szemlélni.

Vannak testvéreim, akik kifejezetten kárörömmel szemlélik az új vatikáni borgiák tombolását-rombolását, s azt mondják ez a Vatikán által 1054-ben elkezdett ámokfutás logikus vége. Én nem így látom. A katolicizmus, minden hibája ellenére, apostoli felekezet, a legnagyobb ilyen, így mindenképpen aggódva és nem örvendve kell szemlélnünk azt, ami jelenleg ott zajlik.

Ez a római pápa már a kezdetektől gyanús alak. Ő a Vatikán Gorbacsova – azaz, feltételezhetően jó szándékkal, de lerombolja azt, aminek védelme és megtartása a feladata. A különbség az, hogy az oroszoknak szerencséjük volt: Gorbacsov rombolásából végül sokkal jobb lett, mert a SZU szétomlása után 10 évvel jött Putyin. A Vatikán esetében viszont egy apostoli egyház lassan elindult a protestáns szektává való átalakulás útján. S ez az út egyirányú, nincs visszaút.

Ha a katolikusok időben nem állítják le az argentín ámokfutót, késő lesz, s 15 év múlva mise helyett játékos vetélkedők és homokos orgiák lesznek a templomokban, homoszex „házasságban” élő püspökökkel, feminináci női papokkal, s Jézus feltámadását jelképes történetként értékelő teológusokkal.

Kívülállóként sok sikert kívánok nektek, katolikus testvérek, az argentín miniantikrisztus elleni harcban!

Le Conchita Franciscóval! Le a miniantikrisztus celebbel!

Először is aláhúzom: hibásnak tartom a magyar kormány igyekezetét, hogy bármilyen módon korlátozza a magyar civil szervezetek külföldről való finanszírozását.

Éveken keresztül hallgattam fanatikus ballibektől, hogy a ballib politika mentes minden kirekesztéstől. gyűlöletkeltéstől. rasszizmustól, idegenellenességtől. 

Amikor rámutattam ellenérvként a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás ballib kampányára, azt kaptam, hogy hülye vagyok, mert nem volt abban semmi ilyesmi.

Így aztán ezen a héten meglepődtem, amikor a megerősítést nem mástól, hanem magától Gyurcsánytól kaptam meg, aki egy interjúban engem igazolt, szó szerint ezt mondta:

Nem tartja a 2004-es népszavazás kampányát sem politikai hibának?

 

A kampányát igen.

 

Politikai-taktikai szempontból, vagy mert megsértett vele embereket, a magyar-magyar szembenállást erősítette, ráadásul ösztönös félelmekre építve?

 

Ott a nem mellett kellett kampányolni, ma is így látom. A kampány érvelése ugyanakkor szégyenteljes volt. Olyannyira le akartuk egyszerűsíteni a történetet, mert a mögötte meghúzódó történetfilozófiai érvelés elmondhatatlan egy kampányban, hogy nem vettük észre, átlépünk egy határt, olyan érvelést használtunk, ami sértő és szégyenteljes volt.

 

Jól értjük, hogy a saját akkori érvelését nevezi szégyenteljesnek?

 

Igen.

Azt kell mondanom: le a kalappal Gyurcsány előtt, hogy képes volt beismerni és felülbírálni korábbi önmagát.

A fanatikus ballibeknek meg azt üzenem: gondolkodni, gondolkodn, gondolkodni, s kevesebbet pártkatonáskodni.

Éveken keresztül hallgattam fanatikus ballibektől, hogy a ballib politika mentes minden kirekesztéstől. gyűlöletkeltéstől. rasszizmustól, idegenellenességtől. 

Először is aláhúzom: hibásnak tartom a magyar kormány igyekezetét, hogy bármilyen módon korlátozza a magyar civil szervezetek külföldről való finanszírozását.

Azonban a kérdésnek van egy nagyon fontos általános aspektusa is, melyről nem szabad megfeledkezni. Alapvetően nevetséges, ha egy civil szervezet csak azért tud létezni egy adott országban, mert külföldről pénzelik. Ez magyarul azt jelenti: az illető szervezetre az adott országban NINCS valós piaci igény.

Lehet a dolgokat szépíteni, de ezek után az illető “civil” valójában nem más az adott országban, mint külföldi ügynök. Pont mint 100-200 éve a gyarmatosítók helyi emberei Afrikában…

Hogy lehet, hogy minden latin.amerikai utálja az USA-t?

A magyar politika sajátossága, hogy mindig mindent eltúloz. S bár ez szinte minden oldalra igaz, legerősebben a ballib oldalra érvényes.

Történelmileg ez úgy kezdődött ez, hogy annak idején, a 90-es évek elején, az SZDSZ képtelen volt feldolgozni az 1990-es vereségét, így elkezdett hazug propagandával rombolni, mint egy hisztis kisgyerek, akinek nem vettek süteményt a szülei.

Aztán ebből lett egyfajta szokás ballibeknél. A ballib jelenségről itt már írtam részletesebben, de most nem akarok erre külön kitérni. A lényeg: a ballib ostobának hisz mindenkit, így azt hiszi, a ellenfél elleni racionális, megfontolt kritika nem fog hatást elérni, így azt eltúlozza, mert az biztosan hatásos lesz, gondolja.

Ez persze sosem jött be, de nem baj, a ballib semmit sem tanul és semmit sem felejt, így a mai napi nyomja ezt. Közben nem veszi észre, mindezzel az ellenfelét erősíti!

Így lett az egyes alkotmányos jogokat TÉNYLEG korlátozó Orbánból a világ legsötétebb diktátora, aki Észak-Koreával és Kubával vetekszik.

Így lett az EU ellen kriikát megfogalmazó Orbánból - e kritikák egy része ráadásul JOGOS - az EU-ból kilépni akaró gonosz cigány kishitler.

Így lett a 15 éve lassan süllyedő magyar gazdaságból a világ legszegényebb országa.

Így lett a 15 éve csökkenő életszínvonalból x millió koldus országa, ahol több gyerek éhezik, mint a Szahel-övezetben.

Így lett a ténylegesen meglévő idegenellenességből, antiszemitizmusból - amit persze éppen a ballibek segítettek minden erővel növelni - valamiféle náci terrorállam, élén a nyilas Orbánnal.

S mondhatnám még tovább.

Az eredmény ismert.

A magyar politika sajátossága, hogy mindig mindent eltúloz. S bár ez szinte minden oldalra igaz, legerősebben a ballib oldalra érvényes.

Válasz a http://peacekeeper.nolblog.hu/archives/2014/06/05/Alkotmanyossag_egy_uj_allam_diktaturajaban/ cikkre.

Index-címlap:

Sátánnak egyre több a jó napja.

Az újmagyar identitás egyik alapeleme lett az 1920-as trianoni békeszerződés körüli hisztérikus magyarkodás. Lássuk ezzel kapcsolatban a tényeket!

Először is szögezzük le: a trianoni békeszerződés alapjaiban igazságos volt. Jóval több embernek szolgáltatott igazságot, mint amennyit hátrányosan érintett.

Lássuk először is a tényleges adatokat, olyan formában, ahogy azt a magyar nacionalista forrásokban nem szokás közzétenni. Direkt külön ábrázoltam Nagy-Magyarország (= “a Szent Korona országai”) részeit, mivel a korabeli közigazgatás az ország területét három nagy egységben kezelte:

• a szűkebben vett Magyarország, a Magyar Királyság
• a félautonóm Horvát-Szlavón Királyság,
• valamint Fiume városa.

(kép nagy méretben: http://maxval1967.files.wordpress.com/2012/06/trn.png)

Ezek utána érthető, amikor Magyarországon kívül elsősorban elnéző mosollyal fogadják a “példátlan tragédia” , “magyarellenes merénylet”, s a többi hasonló kifejezés használatát a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban. A magyar nacionalista lelkülettől nem fűtött ember ugyanis a számok mögött nem azt olvassa ki, amit a revizionista magyar propaganda szeretne ott láttatni.

Tegyük hozzá: nyilvánvaló, hogy az érintett közel 3,2 millió magyar számára ténylegesen tragédia volt, hogy egyik napról  a másikra külföldre került, ráadásul leginkább olyan államokba, melyek nem magyarbarátságukról voltak ismertek. De ezt senki nem is tagadja.

Vicces, hogy mind nacionalista, mind pedig liberális oldalról egy-egy alapmítosz fűződik a trianoni békeszerződéshez, melyek szinte minden vitában előkerülnek.

A nacionalista mítosz szerint ez a békeszerződés valamiféle tervezett magyarellenes összeesküvés és fő oka az, hogy a nagyhatalmak valamilyen rejtélyes okból utálják a magyarokat. Természesetesen ez abszurdum. A vesztes háború után a győztesek alapvető célja volt a Habsburg Birodalom feldarabolása, valamint baráti államok létrehozása a térségben, Ehhez kapóra jött az érintett népek függetlenségi és szeparatista vágya. S mint ilyenkor ez szokás, a vonalzó elszaladt a magyarok rovására. Tény: ha a határ 30-40 km-rek kijjebb lett volna meghúzva, az elcsatolt területeken a magyarok aránya 10 % alá esett volna, s csak a egyes erdélyi városok, valamint a  Székelyföld került volna külföldre a magyar többségű térségek közül. Ebben az esetben jelenleg csak Romániában lenne jelentős tömbmagyarság, mindenhol máshol csak kisebb szórványok lennének.

A liberális mítosz szerint pedig Trianonért elsősorban az 1848-1918 közti magyar kisebbségi politika a hibás. Természetesen ez teljesen téves. A Kiegyezés utáni magyar kisebbségi politika nem volt semmivel sem rosszabb, mint ami abban a korban Európában szokásban volt. Sőt, az 1868-ban elfogadott nemzetiségi törvény kifejezetten modernnek számított Európában.

Miért nem működött akkor ez a törvény? Mert míg a magyar közvélemény túl nagy engedménynek tartotta, addig a kisebbségek – elsősorban a szerbek, a románok és a szlovákok – pedig nevetségesen kevésnek gondolták. Ők már szeparatizmusban gondolkodtak, nem nyelvhasználati és kisebbségi jogokban.

S ha a magyar állam  területi autonómiát adott volna az érintett területeknek? Nos, ez pontosan ugyanoda vezetett volna, hiszen egy területi autonómia elsősorban mint lépés a függetlenség felé jelenik meg az érdekeltek gondolkodásában. Különösen Európa keleti felében, de még a nyugati részén is ez  a helyzet. Elég csak mai példákra gondolni: a szinte teljes autonómia pl. Spanyolországban nem csökkentette a katalán vagy a baszk szeparatizmust, hanem éppenhogy legitimálta és növelte azt. (Azt hiszem ezek után érthető, hogy miért hadakozik az összes román párt a székely autonómia ellen. Azért, mert mindezt ők is tudják.)

Az egyetlen halvány lehetőség az lett volna, ha a magyar politikai elit erősítette volna a Habsburg Birodalom integritását, lemondva a magyar önállóságról. Mert valójában éppen a magyarság kezdte ki először a Birodalom integritását 1849-ben, amit a többi nemzetiség csak követett. Dehát reális lehetőség volt az, hogy a nacionalizmus, a nemzetállami törekvések fénykorában a magyarok mindebből kimaradhattak volna? Igencsak valószínűtlen ez. A kor nacionalizmustól erősen fűtött közvéleménye is minden bizonnyal elsöpörte volna azt a politikust, aki nem küzd a nacionalista eszményért.

Tehát felesleges vádolni a Kiegyezés kori magyar politikai elitet. Valójában nem álltak előtte igazi alternatívák. Bármit is tett volna, az eredmény ugyanaz lett volna.

Ehhez a zsákutca helyzethez még hozzájött az elvesztett I. vh., mely az elkerülhetetlenül leszakadó területekhez még hozzátett olyan területeket is, melyek demográfiailag egyértelműen magyarok voltak.

Én személyesen a Habsburg Birodalom híve vagyok, az Euópai Únió előképének tartom. Ahhoz, hogy fennmaradjon azonban két feltelnek is teljesülnie kellett volna:

• a birodalmi közigazgatás teljes átalakítása, ami azonban magyar szempontból egyfajta önkéntes mini-Trianont jelentett volna, ami elfogadhatatlan volt mind a magyar politikai elit, mind a magyar közvélemény számára,
• kimaradni a világháborúból.

Sajnos eléggé képtelen feltételek. Nem csoda, hogy semmi sem valósult meg belőlük…

A Bilderberg Csoport a nemzetközi háttérhatalom egyik fontos szervezete (a közhiedelemmel ellentétben nem ez az egyetlen szervezete).

Életemben egyszer jártam rendszeresen sportolni.

16-17 évesen volt, kb. 5 hónapig. Még Kubában. Egy amolyan konditerembe, de volt szakember tornatanár edző..

Az első foglalkozás úgy kezdődött, hogy sorba állított minket, majd ezt mondta: 
- Aki ide beiratkozott - itt hirtelen leeresztette a vállát és idiótán mosolyogni kezdett furcsán gesztikulálva kezével -, az buziként lép be a terembe, azonban, ha lelkiismeretesen edz, akkor - itt kihúzta magát és abbahagyta a mosolygást a kezét előnyújtva - az férfiként fog távozni a teremből!

Életemben egyszer jártam rendszeresen sportolni.

Mit jelent ballibnek lenni?

A kérdés tisztázása rendkívül fontos, hiszen Magyarország rossz sorsa az utóbbi 25 évben leginkább ezen rákfenének köszönhető.

Mit is jelent valójában ballibnek lenni?

Először is le kell nézni, sőt időnként utálni az embereket, a népet, a szavazókat, ugyanis a "rohadékok" időnként képesek nem úgy szavazni, ahogy az "helyes" lenne.

A ballib emellett - bár elveti teljes egészében a marxizmust annak politikai, gazdasági, filozófiai értelmében - megszállott marxista gondolkodásilag. Hiszi, hogy van egyetlen helyes nézet, hiszi, hogy minden más nézet csupán egy még nem eléggé kifejlett stádiumban lévő fejletlen és téves eszme, mely azonban előbb-utóbb el kell, hogy jusson "fejlődés" útján az "egyetlen igaz" nézethez.

A ballib mélyen antidemokrata, külsőleg demokratára festett gondolkozása mélyén egy kisdiktátor rejlik, aki hisztizik, ha a többség demokratikusan nem az ő elképzelését szavazza meg. Ilyen esetekben a demokráciát nem hajlandó elfogadni, hiszen - szerinte - ez a demokráciával való "visszaélés": "visszaélés" a demokráciávak, ha a demokrácia eredménye egy "nem-demokratikus" döntés. Azt pedig, hogy mi "nem-demokratikus" csakis ő döntheti el, semmiképpen a többség, ilyen nehéz kérdésben ugyanis nem dönthet az ostoba és műveletlen mucsai parasztsereglet, ehhez a bonyolult feladathoz ballib megmondóembernek kell lenni. Hiszen a többség valójában szörnyen buta barmok gyülekezete, kivéve persze, ha "helyesen" dönt, ez esetben öntudatos polgárok közösségévé nemesül ez a mindig gyanús és potenciálisan gonosz csürhe.

A ballib nehezen tűri a vallást, kiröhög mindenfajta hazafiságot, minden hagyományt értelmetlennek tekint. Számára a vallás káros babona, a hazafiság idegenellenes nacionalizmus, a hagyomány pedig nevetséges maradiság.

Természetesen egész más mércével méri a SAJÁT új hagyományait, elveit. Az ezekben való hit minden ember alapkötelezettsége, s aki a legkisebb elemet illetően is vitázni próbál, azt az örök átok, kiközösítés, s - ha lehet - az egzisztenciális ellehetetlenítés sújtja. Az én emberem az független, civil és szakember, míg aki nem az én emberem, az lefizetett bunkó.

A ballib lételeme még a kirekesztés. Ha nincs kit kirekeszteni, akkor boldogtalan. Mint lánglelkű marxista az osztályellenséggel szemben, ő ugyanúgy kérlelhetetlen a "nácikkal" szemben. Náci mindenki aki nyíltan nem ért egyet a ballib tabukkal.

Történetileg, eredetében a ballibség fő hordozója a kommunizmusból hajdanán kiábrándult ex-kommunista értelmiség, mely az ultraliberalizmusban találta meg az új egyetlen igaz eszmét. De természetesen ez csak az eredeti fősodor. Ma már a ballib agytrösztök megmondóemberei között megtalálhatók egészen más háterrű személyek is.

A ballib egyik furcsán torz alfaja  a kelet-európai ballib. Ennek sajátos jellemzője a fentieken kívül még az úgynevezett "nyugat" feltétlen és vak imádata. Persze a kelet-európai ballib sosem vesz tudomást azokról a nyugati fejleményekről, tényekről, melyek ellentétben állnak a ballib szent tannal.

S végül: ballibség - a közhiedelem ellenére - nem ideológiafüggő, így nem feltétlenül kapcsolódik a baloldali vagy liberális oldalhoz, ez egy eszméken túlnyúló valami. Bulgáriában például - ellentétben Magyarországgal - a jobboldal egy része ballib, míg a baloldal sokkal inkább mentes tőle.

Mit jelent ballibnek lenni?

Igaz történet, a 80-as évekből. A havannai orosz iskolában történt, 2 hónappal Gorbacsov hatalomra kerülése előtt.

A gyengét támadni emberi dolog. Ez része a természetes ösztönnek. Azonban a gyenge támadásával demonstrálni bármit is gyomorforgatóan gusztustalan. Legyőzni a gyengét - nem szégyen, de ezen örömködni külön - már az.

Andrej két éven keresztül volt a padtársam. Magas, vékony, fekete szemű és hajú gyerek. A távoli Vlagyivosztokból érkezett. A legjobb szó rá: az osztály hülyéje, XXI. századi magyarul: lúzer, annyira lúzer, hogy hozzá képest még én is vagány macsónak néztem ki. Az a típus, aki inkább nem száll le a zsúfolt buszról annál a megállónál, ahol le kellene neki, mintsem megkérje utastársait, hogy engedjék előre az ajtóhoz.

De mindegy, ez nem számít, mindenféle ember van. A lényeg: kilógott a közösségből és még ráadásul gyenge is volt.

Mert önmagában csak kilógni a közösségből nem bűn, ha az ember egyben erős. Az ilyenbe a horda nem mer belerúgni.

Érettségi előtt minden tanulóról jellemzés készült, Abszolút formalitás az esetek 99 %-ában. A formaság része volt, hogy a jellemzést megírta az osztályfőnök, jóváhagyta az iskola vezetősége (igazgató + igazgatóhelyettes párttitkár), majd megszavazta az osztály. Ha az osztály nem szavazta meg, lehetett tenni javaslatot az új tartalomra. Ez szinte mindig javító szándékú volt, azaz az osztály segíteni akart az egyik diáknak, aki nem kapott eléggé jó jellemzést. S a javítást szinte mindig jóvá is hagyta az igazgató, csak nagyon kirívó esetekben nem, pl. ha az illető diák az adott tanévben súlyos fegyelemsértést követett el, akkor az igazgató nem engedte az erre utaló bejegyzést kivenni a jellemzésből.

De Andrejnél megtört a rutin. Nem szavazta meg az osztályfőnök által írt jószándékú jellemzést az osztály.

Az osztályfőnök egy kövérkés, szimpatikus, nagyon jószándékú hölgy volt, annyi idős lehetett akkor, mint most én (46), mindig igyekezett minden diákot megvédeni a kor bürokratikus hülyeségeitől, mindenkiben igyekezett valami jót találni, még a legrosszabb, legrendetlenebb tanulókban. Ha valakit meg kellett büntetni, mindig a lehető legenyhébb büntetést alkalmazta. Ha egy diákja nagy bajt csinált, szinte az ügyvédjeként lépett fel az iskola vezetősége előtt. Természetesen a kifejezetten rendetlen, lassú észjárású és rossz tanuló Andrejnek is sokkal jobb jellemzést készített a valóságos helyzethez képest.

S az osztály a jellemzést nem szavazta meg. S mert ROSSZABBAT akart. Andrej apja nem volt sem diplomata, sem párttag, sem katonatiszt, nem kellett félni tőle. S Andrej nem volt a közösség tagja sem, nem volt az ő kutyájuk kölyke, nem volt haver, így baráti alapon sem kellett vele jól bánni. Eljött tehát a ritka alkalom: valakin végre demonstrálni lehetett, minden kockázat nélkül, hogy az osztály megvétózhatja a vezetőséget!

Az osztályfőnök kérte az osztályt, ne tegyen így, semmi értelme egy formalitásba való belekapaszkodással megrontani egy 17 éves ember életét. Hiszen a rossz jellemzés hátrányt jelentett a továbbtanulásnál.

De az osztály kérlelhetetlen maradt. Ragaszkodott jogaihoz.

Akkor ezt az emberellenes marxista ideológia lelékromboló hatásának tudtam be. Később ráeszméltem: nem, ez egy általános ember lélekromboló jelenség. Mind a mai napig számtalan alkalommal tapasztalom.

Igaz történet, a 80-as évekből. A havannai orosz iskolában történt, 2 hónappal Gorbacsov hatalomra kerülése előtt.

Hol melyik tömb nyert?

Rózsaszín: szocialista

Sárga: liberális

Kék: jobbközép (néppárti)

Narancs: egyéb

Hol melyik tömb nyert?

A magyar ballib eleve gusztustalan féreg, de néha saját magán is túltesz.

https://www.youtube.com/watch?v=7oHfnF8GHlg

Primitív, hazug videó. Olyan mintja Hitler idejében készült volna Göbbels vezetésével a “barbár aljanép” oroszok elleni “szent” háborúra.

A magyar ballib eleve gusztustalan féreg, de néha saját magán is túltesz.

A XX. sz. végén bekövetkezett a marxizmus bukása, mely eltakart egy másik bukást, a nyugat bukását.

Nem térnék ki a marxizmus alapvető tévedéseire, hiszen ezek közismertek. Tulajdonképpen – egy kis túlzással – azt lehet mondani, Marx mindenben tévedett. A két fő tévedését azért megemlíteném: ez a demokrácia tagadása és a piac tagadása. A demokrácia hiányosságaiból Marx eljutott a diktatúra igenléséig, míg a piac tagadásából a tervgazdálkodásig. Mindkettő fatális tévedés volt. A diktatúra már csak azért sem hatékony, mert a diktatúra vezetőit is megfosztja az alattvalók valódi véleményének megismerésétől. A tervgazdálkodás pedig sokkal nagyobb problémákat okoz, mint amekkora problémákat megold.

A fejlett nyugat nagy részen közben a szociáldemokrata ihletésű jóléti állam terjedt el. Ennek alapja az, hogy a társadalmi problémákat kiviszi a fejlett világ az alárendelt státuszú fejletlen világba, ezzel magas életszínvonalat teremtve otthon. Ez a modell akkor működik, ha van fejletlen világ alárendelt helyzetben és megvan a fejlett világ szükséges belső akarata.

Ez a rendszer megszülte először saját belső ellentmondását: a jóléti társadalom kinevelte a lumpent, aki az állam – magyarul: az aktív lakosság – nyakán élősködik, követelőzik. A rendszer fenntartása céljából egyre nagyobb terhek nehezedtek a tőkére: eljött a a tőke megnyomorítása és gazdaságtalan helyzetbe hajszolása. 

A tőke kiutat keresett és talált: a globalizmus formájában. Ez lényegében azt jelentette, hogy a fejlett világban a tőke egyre inkább megtagadta a játékban való részvétekt, a jóléti állam finanszírozását, heyette kimenekült más térségekbe, Eközben a fejlődő világ önállóvá lett, egyre jobban elszakadt a fejlett világ hatalmától, önérdekű és független politikába kezdett, melynek egyik eleme éppen a nyugati tőke becsábítása lett.

Azaz a fejlődő világ érdeke egybeesett egyre inkább a nyugati nagytőke érdekével. Sajátos esemény, napjainkban ezt éljük meg: a gyarmatosítás visszájára kezd fordulni. A nyugat már nem képes kielégítő módon markában tartani a fejlődő világot, ezért egyre hisztérikusabb akciókra szánja el magát, lásd pl. az Irak és Líbia elleni katonai agressziót, Ezek az akciók azonban képtelenek a folyamatot megállítani. Kiakult pár olyan, a nyugattól független regionális hatalom, mely ellen a nyugat nem rendelkezik eszközökkel azok féken tartására. Elsősorban ez Kína, másodsorban Brazília, Oroszország, Irán.

A nyugati nagytőke először a történelem során nem támogatja a nyugati államokat, mert érdekeik nem esnek egybe!

A nyugati társadalmak válasza egy újfasiszta mozgalom, az antiglobalizmus, melynek célja a gyarmati idők visszahozatala, azaz a nyugati jóléti modell további finanszírozása a fejlődő világ terhére.

A XX. sz. végén bekövetkezett a marxizmus bukása, mely eltakart egy másik bukást, a nyugat bukását.