Minszkben és Walesben is orosz győzelem született.

Walesben a pokoli tervének kudarcát konstatáló Obama kénytelen volt erősen visszavenni az oroszellenes hisztériából. Ennek következménye: a NATO immár hivatalosan is kijelentette, hogy nem fogja támogatni a kijevi rezsim harcát a kelet-ukrán partizánokkal szemben, s nem fogja Ukrajnát felvenni a NATO-ba.

Ugyanekkor Minszkben a kijevi rezsim kénytelen volt hivatalosan elismerni: nem egyszerű bűnözőbandákkal, terroristákkal harcol. Kijev elismerte hadviselő félként a kelet-ukrán partizánokat, ezzel közvetve a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságot is.

Az értelem győzelme ez. Hiába vicsorogtak a balti fasiszták, hiába uszított az emberszabású lengyel Tusk, ezek a szánalmas alakok minden fronton súlyos vereséget szenvedtek.

A győzelemhez a legtöbbet egyes szlovák és cseh politikusok tették hozzá, ezt meg kell említeni. Félénkebb módon ugyan, de a magyar kormány határozott antifasiszta politikája is segítette az értelem győzelmét.

Most tajtékzanak a balti fasiszták és a lengyel hisztérikák mellett a magyar ballibek is, az új célpont Kövér László, aki ki merte nyíltan jelenteni az igazságot a kijevi rezsimről. Ezek az hulladékemberek most meg vannak döbbenve, hogy brüsszeli és washingtoni gazdáik visszavonultak. Ez van, ilyen a jellemtelen szolgák sora, saját uraik sem veszik őket komolyan…

A gazdaságpolitikai adatok kommentelésének fő szabályai:

Ballib kormány alatt növekszik a gazdaság:
- fideszesek: ez csalás, hamisítás, egyébként is nem a kormány érdeme!
- ballibek: bravó, kormány!

Ballib kormány alatt csökken a gazdaság:
- fideszesek: a rohadék kormány a hibás!
- ballibek: ezek nemzetközi folyamatok, a kormány nem hibás!

Fideszes kormány alatt növekszik a gazdaság:
- fideszesek: bravó, kormány!
- ballibek: ez csalás, hamisítás, egyébként is nem a kormány érdeme!

Fideszes kormány alatt csökken a gazdaság:
- fideszesek: ezek nemzetközi folyamatok, a kormány nem hibás!
- ballibek: a rohadék kormány a hibás!

Bulgáriában érdekes a tőkésosztály rétegződése. Nagyjából 5 csoport állapítható meg. A csoportosítás alapja a vagyon származása.

Az egyik csoport a maffiózóké. Ezek azok, akik bűncselekményekkel teremtették meg vállalkozásuk alapjuk, nem értve ide a fehérgalléros bűncselekményeket. Magyarul: ezek valódi, igazi bűnözők, akik rablásból, lopásból, zsarolásból, védelmi pénzek szedéséből szerezték a pénzüket, jellemzően a 90-es évek első felében, majd ezt a pénzt nem az ebben a körökben szokásos módon eldorbézolták, hanem befektették.

A másik csoport a komcsiké. Ezek azok az ex-kommunista funkcionáriusok, akik az előző rendszerbeli politikai és/vagy gazdasági pozíciójukat sikeresen konvertálták a rendszerváltozás után pénzügyi tőkévé. Ide tartoznak azok is, akik a 90-es években sikeresen részt vettek különböző pénzügyi korrupciós ügyletekben, melyekhez ex-kommunista pozíciójuk révén fértek hozzá.

A harmadik csoport a külföldi befektetőké. Ez világos, mit jelent.

A negyedik csoport az önerőből lett tőkéseké. Magyarul: a semmiből valamibe belekezdtek és szerencsével, ügyességgel sikeresek lettek, majd tőkéssé váltak.

Az ötödik csoport Magyarországon ismeretlen, ez a reprivatizálók csoportja. Ezek azok, akik a rendszerváltás után visszakapták saját vagy őseik vagyonát, ami a kommunizmus alatt államosítva lett. Bulgáriában ugyanis a rendszerváltozás után gyakorlatilag minden államosított vagyon vissza lett adva az eredeti tulajdonosoknak vagy azok örököseinek. Ők tehát az 1944 előtti tőkésosztály gyerekei és unokái.

Sokáig gyűjtöttem tapasztalatokat vajon milyen az egyes csoportok hozzáállása a társadalomhoz, s elsősorban saját alkalmazottjaihoz.

A legnegatívabb csoport a reprivatizálók csoportja. Annyira, hogy a modern bolgár nyelv ki is találta rájuk a „реститутка“ (szó szerint restituáló) szót, ami nem véletlenül a „проститутка“ (prostituált) szóra rímel. Ez a csoport úgy érzi mindenki hibás azért, hogy a negyvenes években a hatalom elvette a családi vagyont, s ezt igyekszik is megbosszúlni a mai embereken, jellemzően saját alkalmazottjain. Jellemzők: a piaci szint alatti bérek, abszurd elvárások, fizetetlen túlórázás, az emberek kirúgása bármikor, antihumánus hozzáállás. A reprivatizáló komolyan hiszi, hogy az alkalmazott erkölcsi alapon köteles a cég érdekeit nézni akár szabadidejében is, bármilyen külön anyagi jutalmazás nélkül.

A következő, kicsit pozitívabb csoport a maffiózóké. Ő sem gondolja, hogy nagyon meg kellene fizetni az embereket, de nincsenek túlzó elvárásai sem. Abból indul ki ez a típusú munkaadó, hogy mindenki bűnöző mint ő, így az alkalmazott majd úgyis lopni fog, kiegészíti a fizetését, s ezt el is nézi neki bizonyos szintig. Amolyan betyárbecsület: én is másoktól loptam a pénzemet, szóval te is lophatsz tőlem, ha nem viszed túlzásba.

Középen van a külföldi befektető. Ő jellemzően megfizeti a túlórát, de keveset fizet, az embereket lenézi. Meg van győződve róla, hogy ő külföldiként felsőbbrendű emberfajta. Ezt azzal is kifejezi, hogy a nyelvet nem hajlandó tanulni, de ha meg is tanulja, akkor sem hajlandó használni. Ő egy magasabb rendű faj, akinek mások az igényei, mint a bennszülött pórnépnek.

A komcsi tőkés pozitívabb. Ő legbelül a lelkében máig szégyelli, hogy vagyona van, igyekszik ezt valahogy maga előtt is leplezni. Ennek jele, hogy embereivel igyekszik haverkodni, sokszor színpadiasan barátkozni. Mintha ő valamiféle brigádvezető lenne egy kommunista gyárban és nem ő lenne a tulaj. Ha mondjuk építési vállalkozó az illető, akkor ő az az ember, aki hirtelen beöltözik munkaruhába, majd elmegy kalapácsolni 15 percre, így mutatva, hogy ő is „egyszerű munkásember”.

Persze a legjobb tőkés az aki önerőből lett az. Ő az egyetlen aki megérti a kapitalizmus alapját: hogy az alkalmazott azért jött dolgozni, mert ez az anyagi érdeke, így haverkodás, műbarátkozás helyett az embereit igyekszik anyagilag érdekeltté tenni a munkában.

egy – Bár otthon le se szartad a politikát, sőt szavazni sem mentél el, mondd azt, hogy kivándorlásod fő oka politikai.

kettő – Bár otthon szörnyű nyomorként élted meg, hogy egyszobás bérlakásban élsz egyedül, külföldön tekintsd teljesen normális állapotnak, hogy tizedmagaddal, köztük öt szomáliai menekülttel, laksz együtt egy szükséglakásban.

három – Amikor sikerült minimálbéres állást találnod, ezt úgy meséld, hogy „itt megbecsülik a munkát”.

négy – Az otthoni szokásokat tartsd nevetségesnek, új hazád szokásait viszont tekints a civilizáció csúcsának.

öt – Érts egyet a helyi idegenelles pártokkal és hibáztass minden bevándorlót, saját magadat leszámítva.

hat – Otthon panaszkodtál, hogy iszonyú messze, 15 km-re laksz munkahelyedtől, de külföldön nem okoz semmilyen gondot, ha 80 km-t utazol munkahelyedig.

hét – Igyekezz magyarul enyhe idegen akcentussal beszélni, hogy mindenki lássa, mennyire integrálódtál új hazádban.

nyolc – Dolgozz szabadság nélkül minden évben 50 hetet, túlórázz, spórolj mindenen, majd a maradék 2 hétre látogass haza, ott költekezz, hagy lássa mindenki milyen gazdag vagy.

kilenc – Vess meg mindenkit, aki hazatelepült, az ilyeneket nevezd élhetetlen, maradi, lusta alakoknak.

tíz – Nevezd hazugságnak a kivándoroltak számát közlő statisztikát, állapítsd meg, hogy a valós szám ennek a 4-5-szöröse.

Szíriai ismerősöm elbeszélése alapján született ez a történet. Szíriai ismerősöm ortodox keresztény arab és évekig Szaúd-Arábiában dolgozott.

Szaúd-Arábia a világ azon országa, ahol a legkisebb a vallásszabadság.

Nemcsak létezik hivatalos államvallás (ez sok más országban is létezik, Európában is), de az államvalláson kívül bármilyen más vallás követése szaúdi állampolgár által bűncselekménynek minősül, emellett tilos az államvalláson kívül más vallás létezése intézményes formában az ország területén. Ha muszlim vallású áttér más vallásra, a büntetés pedig lefejezés.

Természetesen Szaúd-Arábiában élő, dolgozó külföldi követhet bármilyen vallást. (Persze ha valaki szaúdi állampolgár akar lenni, előfeltétel az áttérés az államvallásra.) Ez azonban nem foglalhatja magában a külföldi vallásának propagálását és nyilvános gyűlések tartását. Magánjellegű, zártkörő vallási szertartás tartható idegen vallású külföldi által, a külföldi személy magán lakhelyén, ha a gyűlésen nem vesz részt szaúdi állampolgár vagy muszlim vallású külföldi.

Szaúd-Arábiában többmillió külföldi él, a lakosság negyede külföldi. S bár ezek 80 %-a muszlim vallású külföldi, így is jelentős, kb. 2 millió a száma azoknak a külföldieknek, akik nem muszlimok. Ezeknek kb. a fele hindu, a másik fele keresztény. A hinduk elsősorban indiai vendégmunkások, míg a keresztények egy része arab, más részük Fülöp-szigeteki vendégmunkás, persze kevés európai is van.

Szaúd-Arábiában fontos kormányszerv a Vallási Rendőrség. Ennek feladata ellenőrizni nem sérti meg-e valaki a vallásszabályokat és persze a fő feladat annak vizsgálata, hogy a muszlimok nem sértik-e meg a muszlim vallási törvényeket. Pl. böjt alatt nem eszik-e esetleg egy muszlim, vagy az ima ideje alatt nincs-e valami mással elfoglalva.

A Vallási Rendőrség különösen szeret elithelyek vizsgálódni, pl. ötcsillagos szállodákban. Itt ugyanis megeshet, hogy valamely gazdag muszlim fiatal igyekszik megsérteni a szabályokat, abba a hitben, hogy gazdagsága és a hely meg fogja őt védeni a büntetéstől.

Persze a Vallási Rendőrség igyekszik spórolni saját idejét, energiáját. Így pl. gyakran él a faji profilizálás módszerével. A nagyon fehér, nagyon európai kinézetű külföldit jellemzően nem ellenőrzi, mert feltételezi róla, hogy valószínűleg biztosan keresztény. Ugyanígy a nagyon sötét börű, dél-indiai (magyarul: cigány) kinézetű embereket sem ellenőrzi minden esetben, hiszen az indiaiak egy jelentős hányada hindu vallású. Viszont a közel-keleti, arab kinézetű embereket mindig ellenőrzik, hiszen itt nagy az esélye, hogy az illető muszlim vallású.

Itt jön ismerősöm egyéni története. Őt nagyon sokszor ellenőrizték. Hiszen nyilván nem böjtölt a muszlim böjt alatt és imára sem ment a mecsetbe.

Szóval ül és eszik az étteremben, vagy pihen mecsetbe vonulás helyett a hűs szállodai előtérben. Jön a Vallási Rendőrség, körbenéznek és azonnal észlelik a muszlimgyanús arabot. Érzik, hogy most végre sikerült elkapni egy bűnözőt. Persze rögtön jön az igazoltatás. Szíriai ismerősöm mindig átélvezte ezt a helyzetet, lassan, komótosan vette elő okmányát, majd nyomta azt a vallásrendőrök orra alá. Azokról meg gyorsan lelohadt a kezdeti lelkesedés, amint meglátták az igazolványban a „vallás: keresztény” szöveget. Ismerősöm azt azért hozzátette, a vallásrendőrök ilyenkor általában korrektek voltak, még olyan is volt, hogy „jó étvágyat” köszöntéssel távoztak.

Persze ünnepelni nemigen lehetett, Húsvétra jellemzően átjártak Dubaiba ünnepelni, ahol lazábbak a szabályok és ott templomok is vannak, köztük a térség egyik legszebb ortodox katedrálisa is Dubaiban működik. 

Rövid útmutató magyar bloggereknek.

Jelentsd ki, hogy az illető elhunyt színész a legkiválóbb minden tekintetben, példa az emberiség számára mind emberileg, mind művészetileg.

Figyeld árgus szemekkel, nem kérdőjelezi-e meg bárki, hogy az elhunyt színész a legkiválóbb minden tekintetben. Ha ezt tapasztalod, az illetőt kurvaanyázd.

Ha bárki elemezni kezdi kritikus hangnemben az illető színész teljesítményét, jelentsd ki, hogy a kritika megfogalmazója a neked ellenszenves párt fizetett embere.

A jelenlegi 4 fő magyar politikai irányzat jellemzése két szóban.

Fidesz-tábor: baloldali, konzervatív.

Jobbik-tábor: baloldali, konzervatív.

LMP-tábor: baloldali, liberális.

Ballib tábor: jobboldali, liberális.

Érdekes és eléggé meg is felel a valóságnak.

Pár gyakrabban használt kifejezés a Rövid ballib értelmező szótár új kiadásából:

A/Á

Antall József – horthysta magyar politikus, aki majdnem kikiáltotta a diktatúrát 1990-ben

Ákcivil –  olyan szervezet vagy személy, mely nem ért velünk egyet

B

Baloldal - aki azt mondja, amit mi

Bunkó – aki nem ballib

C

Cigány – ezt a szót nem szabad kimondani, kivéve ha Orbánt rágalmazzuk, lásd “büdös cigány törpe pocakos kishitler”

Civil – olyan szervezet vagy személy, mely mindenben egyetért velünk; ellentéte azálcivil – olyan szervezet vagy személy, mely nem ért velünk egyet

Civilizált – ballib

CS

Család – elmaradott klerikálfasiszta fogalom, fő jellemzője, hogy a férj agyonveri a feleséget

Csürhe – nem ballibek gyűlése

D

Demokratikus - ballib

Demokrácia – olyan társadalmi rend, amiben a többség megszavazza azt, amit mi akarunk; ha a többség másképp szavaz, azt áldemokráciának, a demokráciával való visszaélésnek nevezzük

Diktatúra – az az állapot, ha egy választáson nem mi nyertünk

E/É

Európai – ballib

Éhezés – a lakosság életszínvonala nem ballib kormányzat alatt

Éhségmenet - dúsgazdag ballib aktivisták vidám fogyókúrás edzése

Értelmiségi – olyan diplomás, aki egyetért velünk, a velünk nem egyértő diplomásra abunkó szó alkalmazandó

F

Fasiszták – a világ legszörnyűbb emberei, kivéve ha Ukrajnáról van szó, ott ugyanis ők a barátaink a sátáni Putyin ellen

Független – ballib, ellentéte a pártkatona

G/GY

Gyűlölködés – amikor valaki más elutasít bennünket, vigyázat: ha mi tesszük ezt, akkor az nem gyűlölködés, hanem bátor kiállás, civil kurázsi

H

Hagyomány – fasizmus

Hajléktalan – olyan személy, akinek alkotmányos joga az aluljáróban élni, onnan menhelyre való küldése fasizmus

Határontúli magyar – szemét jöttment román, szerb, ukrán, szlovák, aki belepofátlankodik a mi dolgainkba, miközben a rohadék nem adózik

Házasság – elevult, felesleges, fasisztoid ízű valami, kerülendő – vigyázat: homoszexuálisok esetében teljes erővel támogatandó

Holokauszt – a zsidó nép ellen elkövetett népirtás a II. vh. során – vigyázat: a szó más népirtásra nem használható, egyedisége nem vitatható!

Homofóbok – látens homoszexuális fasiszták

Homoszexualitás – hatalmas progresszív érték, így aki szégyenszemre nem homokos, az legalább támogatni köteles

Horthy – hozzá képest Hitler ártatlan volt

Humorista – mindig kötelezően ellenzéki, kivéve persze, ha éppen mi vagyunk kormányon

I/Í

Idegenellenesség – borzasztó, gyomorforgató eszme, kivéve ha határon túli magyarok ellen irányul, ez utóbbi esetben ez az európai, civilizált hozzáállás

Izrael – egy ország, melynek mindig igaza van

J

Jobboldal – fasiszták, nácik, nyilasok, antiszemiták, putyinisták, nőverők, látens buzik, vallási fanatikusok

K

Katolikus – szemét pedofil

Kereszténység – antiszemiták, hazugok, képmutatók, kivéve Iványi Gábort, aki jó ember, bár fene se érti miért hisz ballib létére kitalált meselényekben – korábban Németh Sándor is hasonló jó ember volt, de azóta iszonyúan gonosz lett, mert lepaktált a sátáni Orbánnal

Kirekesztés – amikor valaki más rekeszt ki valakit, míg ha mi tesszük ezt, az nem nevezendő kirekesztésnek

Korrupció – disznóság, amit nem ballibek csinálnak

Kódolt antiszemitizmus – bármi, amire mi rámondjuk, hogy az

L

Liberalizmus – minden jó, ami a világon van

M

Marx – igaza volt sok mindenben, de mi mégsem fogadjuk el egyetlen elvét se, viszont védeni kell mégis, mert csak

Másság – bármi destruktív, ami segíti érdekeinket; vigyázat: a szimplán ellentétes álláspont vagy furcsa viselkedés nem másság, ha érdekeinkkel ellentétes

Meleg – Sándor, József, Benedek, zsákban hoznak… buzukit

N

Náci – mindenki, akit nem szeretünk

NY

Nyilas – ha nem elég erős a náci szó, akkor ezzel helyettesítendő

O/Ó

Orbán – pocakos cigány diktátor, még Putyinnál is rosszabb ember, az a hobbija, hogydiktatúrát vezet be hetente átlag kétszer

P

Palesztínok – kitalált, nem létező nép

Pártkatona – aki nem velünk ért egyet, ellentéte a független

Putyin - Sátán földi helytartója, aki ellen minden eszköz megengedett, a legnagyobb bűne, hogy nem engedi a keresztény templomok megszentségtelenítését és kiskorúak homokosok által való megrontását

R

Rezsicsökkentés - szörnyű fasiszta lépés, egy igazi demokráciában csak a monopolcégek állapíthatják meg az árakat, s kötelesek azokat minél jobban emelni, ellenkező esetben diktatúra van

Római pápa – én ateista vagyok ugyan, de le a kalappal Ferenc pápa előtt, hogy modernizálni, humanizálni akarja a velejéig romlott fasiszta Vatikánt

S

Sötétség – amikor a többség elutasít minket

SZ

Szakértő – aki velünk ért egyet – ha nem ért velünk egyet, akkor a pártkatona vagy abunkó szó használandó

T

Troll – önálló véleményű, nem ballib ember.

U/Ú

USA – mindig igaz van, kivéve ha Izrael ellen fogalmaz meg kritikát

V

Vallás – nevetséges elmaradott maradiság, esetleg eltűrhető, ha használható politikai céljainkra

Z/ZS

Zsidó - a szót nem szabad kimondani, kivéve ha az antiszemitizmust ostorozzuk

Zsidózás – a zsidó szó bármilyen említése bárki más által

Ismét rendkívüli parlamenti választás lesz Bulgáriában. Idén októberben. Ez nem szokatlan. Míg Magyarországon még sosem volt rendkívüli választás és minden parlament mindig kitöltötte teljes mandátumát, Bulgáriában eddig csak 3-szor volt kitöltve a teljes 4-éves mandátum (mind a három eset az 1997-2009 közötti időszakban volt).

Így míg a legutóbbi magyar választás a rendszerváltozás utáni 7. volt, addig az idei bolgár választás már a 9. lesz.

Ennek oka persze az alkotmányos rendszer különbsége is. Míg a rendszerváltáskor Magyarország a német példára alapozott elsősorban és a kancellári jellegű kormányzati rendszert vezette be, gyakorlatilag elmozdíthatatlan miniszterelnökkel, addig Bulgária a mediterrán államok gyakorlatára épített, ahol a kormányfő parlament általi megbuktatása viszonylag könnyű. A fő különbség, hogy míg Bulgáriában az elvesztett bizalmi szavazás azonnal a kormányfő bukását jelenti, addig Magyarországon ez kizárólag konstruktív bizalmatlansági szavazással lehetséges.

A mostani – 2013-ban megválasztott - bolgár kormány másfél évig sem bírta. A fő ok persze a kormány összetétele. Magyarra fordítva ez a kormány körülbelül úgy írható le, mintha a választást a Fidesz nyerte volna 45 %-kal, de szövetkezett volna ellene a maradék 55 %: az MSZP, az Együtt, a DK és a Jobbik, s ezek a pártok közös miniszterelnöknek a Fideszből közben kilépett pártonkívüli Matolcsy Györgyöt nevezték volna ki. Vicces, de tényleg ez a mostani bolgár kormány. Ezek után érthető, hogy egy ilyen kormány abszolút instabil, s biztos volt bukása.

Persze a bolgár politikai térkép nagyon más, mint a magyar. Több párt van, s nagyobb a pártok mobilitása, gyakoribbak a változások.

A középjobbon két párt van, egy nagy és egy kicsi. A nagy párt a GERB, melyet szokás bolgár Fidesznek is nevezni, de valójában a hasonlóság kimerül abban, hogy ez is egy vezérpárt, gyakorlatilag csak a pártelnök szava dönt minden kérdésben, s ez a párt is tagja az Európai Néppártnak. Viszont politikailag ez a párt nagyon nyugatbarát és kapitalizmuspárt, nem harmadikutas és nacionalista, mint a Fidesz.

Amit Magyarországon „ballibnek” szokás nevezni, az Bulgáriában a jobboldalon van! Az antikommunizmus Bulgáriában jellemzően együtt jár a nyugat majmolásával.

Ezt mutatja a másik, a kisebbik jobboldali párt is, mely gyakorlatilag – magyar szemmel – az MDF-SZDSZ örököse. Ez a kisebb párt még a GERB-nél is nyugatpártibb. Ez a párt, mely a 90-es évek folyamán még a két fő bolgár párt egyike volt, tíz éve jellemzően a parlamenti kiesés küszöbön van folyamatosan, a jelenlegi parlamentben nincsenek is benne, de idén talán el tudják érni a 4 %-os küszöböt.

A szélsőjobb mára szinte megsemmisült. A szélsőjobb (a Támadás Párt) hívei nem bocsátották meg a pártvezetésnek, hogy koalícióra lépett az ősellenséggel, a török párttal. Valószínűleg nem fognak tudni bejutni idén a parlamentbe.

Időközben viszont kialakult egy új, mérsékeltebb szélsőjobb párt a Támadás Párt kiábrándult híveiből. Ez most kötött koalíciót, egy nacionalista bolgár szervezettel (a Belső Macedóniai Forradalmi Szervezettel), melynek egy képviselője van az Európai Parlamentben (a konzervatív frakcióban ül). Ez a szövetség már inkább nacionalista-konzervatív, s nem szélsőjobb, a Támadás Párt legdurvább eszméit nem vallják. Esélyesek a parlamentbe való bejutásra.

A liberális oldal Bulgáriában mindig külön volt a baloldaltól. Viszont a sajátosság az, hogy a fő liberális erő valójában egy kisebbségi párt, a török párt. Valójában itt csak az etnikai jelleg számít. A törökök és a muzulmánok erre a pártra szavaznak, s mindegy nekik, hogy ez a párt mellékesen liberálisnak határozza meg magát. A magukat liberálisnak valló bolgárok viszont nem szavaznak erre a pártra, mert azt török pártnak tekintik. Azaz valójában ez egy török kisebbségi párt, nem liberális párt.

Bolgár liberális pártra kísérlet 2001-2009 között volna, amikor a volt bolgár cár alakított egy liberális pártot és ez kormányon is volt. Mára azonban ez a párt apró, parlamenten kívüli párttá vált, nulla befolyással.

A baloldalon a fő erő a volt kommunista párt jogutódja. A helyzet annyiban hasonlít a magyar helyzetre, hogy itt is erős szoclib irányzat van a pártban, viszont a bolgár pártban van erős szocdem irányzat is, sőt még kommunista frakció is. S még valami: a bolgár posztkommunista párt nem „ballib” magyar értelemben.

Szintén van egy DK-hoz hasonló jelenség is, azaz egy új baloldali párt, a volt bolgár köztársasági elnök vezetésével, mely a szocialistáktól szakadt el. A különbség a magyar DK-hoz képest, hogy míg a magyar DK jobbra áll az MSZP-től, addig a bolgár kis baloldali párt érezhetően balra van a Bolgár Szocialista Párthoz képest. Ráadásul a volt bolgár köztársasági elnök pártja oroszpártibb a BSZP-nál.

Van továbbá egy erősődő bolgár szélsőbal szervezet is, mely a görög Sziriza mintáját igyekszik követni, de jelenleg esélytelen a parlamenti küszöb átlépéséhez. A Sziriza egyik EP-képviselője egy Görögországban élő bolgár, de a pártot nem sikerült Bulgáriában is felépíteni.

A Bolgár Szocialista Párt népszerűségét pont az csökkenti jelenleg, hogy a vezetőség jobboldalibb, mint a szavazótábor. De nemcsak ez.

A gazdaságpolitika terén a Bolgár Szocialista Párt egyik fő ígérete a kétkulcsos adórendszer bevezetése volt, a jelenlegi egykulcsos helyett. Ezt azonban a koalíciós partner, a török párt nem engedte meg. Ez súlyos bizalomvesztést eredményezett a szocialista hívek között a párt iránt.

A másik gond Ukrajna. Az ukrajnai válság Bulgáriában – történelmi okok miatt - sokkal fontosabb téma, mint Magyarországon. Míg a jobboldal egyértelműen a nyugat mellett állt ki és az oroszok ellen, a baloldal ugyanezt nem tudta megtenni. A kormány igyekezett valamiféle köztes, semleges álláspontot elfoglalni. Ezzel azonban a két szék között a földre esett. Ez a baloldali szavazók számára túl oroszellenes álláspont volt, a nyugat számára meg túl oroszpárti. Többek között a helyzet annyira súlyos lett, hogy a szocialista párt egyes helyi szervezetei nyíltan követelték a szocialista külügyminiszter leváltását, amikor az Brüsszelben támogatta az oroszellenes szankciókat, bár csak a szankciók legenyhébb változata mellett állt ki.

Szintén kulcstéma az atomenergia és a Déli Áramlat földgázvezeték kérdése. Mindkettőben a szocialisták egyértelműen az atomenergia bővítésével és a Déli Áramlat megépítésével kampányoltak, viszont kormányon egyiket sem valósították meg. Ezzel ismét csalódást okoztak.

Végülis éppen a Déli Áramlat okozta a kormány bukását. Amikor a kormány végre rászánta magát, hogy belekezdjen az építkezésbe, Washingtonból erős nyomás érkezett. Amikor a kormány megpróbált ellenállni, amerikai szenátorok érkeztek Szófiába a Déli Áramlat leállítását követelve, s az erősen Amerika-párti bulgáriai török párt szét is robbantotta a koalíciót.

Orbán első beszéde volt ez, mely - legalábbis részben - tetszett. Igen fontos gondolatok is elhangoztak benne, ezekért mindenképpen le a kalappal Orbán előtt.

Lássuk a legfontosabb gondolatokat:

"A liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel szakítani kell."

Teljesen helytálló mondat. S az ok: a liberalizmus elérte növekedése határait, önmaga torzképévé vált. Ember- és emberiségellenes eszmerendszerré vált a liberalizmus.

"A jóléti állam és társadalmi rendszer kimerítette tartalékait. Mára önmagát emészti fel hatalmas eladósodással, és ez nem fenntartható létezési formája a nyugat-európai társadalmaknak. Nem érdemes ezt a nem fenntarthatóvá vált modellt követni. Provincializmus a Nyugat másolása, amin túl kell lépni, ez ugyanis "megöl bennünket"."

A nyugat hanyatlik. 30 éve kezdődött a folyamat. Ezt célul kitűzni szimpla debilség. Ez olyan mint rohanni a vonat után, mely egy helyben vesztegel.

A nyugat a fasizmus felé halad, ez a spontán reakció a liberalizmus bukására. Ebben részt vennni bűn. Bármi áron ki kell maradni ebből a veszélyes nyugati folyamatból.

"A nyilvánosságban rendszeresen szereplő magyarországi civilek esetében külföldiek által fizetett politikai aktivistákkal van dolgunk."

Igen, ez súlyos probléma: a magyar civilek zöme álcivil. Persze itt Orbán hazudik, pontosabban elhallgatja azt, hogy ez igaz a Fidesz-párti magyar civilekre is, csak őket nem a norvég, hanem a magyar kormány finanszírozza. Ez ugyanaz a probléma valójában.

Hol Orbán hibája?

A nemzetállam és az etnicizmus éljenzése. Ez Orbán liberális korszakából megmaradt tévhit, melyeket Orbán nem tudott leküzdeni. Nem vette észre, higy a nacionalizmus és a nemzetállam valójában éppen a liberalizmus torzszülöttei. Sajnos ezek a liberalizmus legsikeresebb torzszülöttei. Orbánnak rá kellene ébrednie: nem lehet a nacionalizmust fegyverként használva küzdeni annak szülőanyja ellen. Ez tetszhet sokaknak, de teljes tévedés.

A globalizmus a fő fegyver a liberalizmus ellen. S a vallási alapú konzervatív szellemiség. Vajon képes lesz-e ezt Orbán felismerni? Putyinnak ez sikerült, pedig 35 éves koráig hívő marxista volt.

Összegyűjtöttem pár magyar nyelvű hozzászólást az internetről, mindegyik a jelenlegi gázai háború kapcsán született.

Csak 8 különösen szélsőséges hozzászólást tettem ide.

 

Adj a zsidó pofájára és tudja, hol a helye!

 

A zsidóbarát ENSZ elmehet a kurva anyjába!

 

Soros György egy gonosz, romlott féreg, milliókkal támogatja a zsidó terroristák ostoba, áruló szélsőbalos arab haverjait.

 

Zsidó nép nem létezik.

 

Gyomirtót a zsidóknak!

 

Humanizmus? Nincs helye semmilyen humanizmusnak, amikor az ember ősei földjéért vív küzdelmet!

 

Zsidó gyerekek is meghalnak az arab terror miatt? Nem baj, úgyis szaporák mint a nyulak.

 

Miféle zsidó állam? De hiszen egész Palesztína arab föld.

 

Ugye érdekekesek?

Most jön a csattanó, valójában nem mondtam igazat. Az eredeti hozzászólásokban az “arab”/”palesztín” és a “zsidó” szavak fordítva szerepeltek.

Amikor először tapasztaltam ezt a jelenséget, azt hittem egyedi jelenség. De egyre több esetet találtam, s azt hiszem, ez inkább szabály.

Miről van szó?

Adott egy bármilyen nemzetiségű ember, aki kisebbségiként él egy idegen többségű államban. Aztán ez az ember állampolgára lesz “anyaországának” is, ahol az ő nemzetisége van többségben. Így immár két helyen, két országban szavazhat.

Önmagában semmi furcsaság. De most jön a furcsaság: emberünk nem ugyanarra a politikai irányzatra szavaz a két országban!

Szerbiai horvátoknál láttam először: míg Szerbiában a lehető legliberálisabb, balos pártra szavaz, addig Horvátországban valamilyen jobboldali, sőt nacionalista pártra. Ugyanezt láttam két szerbiai bolgár ismerőmnél is. Majd ugyanazt láttam szlovákiai magyaroknál. Aztán még magyarországi bolgároknál is láttam! Továbbá magyarországi románoknál. Ukrajnai románoknál is tapasztaltam, valamint moldovai ukránoknál.

Miután megtapasztaltam ugyanezt Izraelbe kitelepült magyarországi zsidóknál is, akik a magyar választásokon ballib szavazatot adnak le, míg Izraelben jobboldali pártra szavaznak, rájöttem: ez a szabály általános.

Ahol otthon vagy, ott szavazhatsz bármire, de amikor megtűrt kisebbségnek érzed magadat, a lehető legkevésbé nacionalista pártra szavazol, hiszen eszed ágában sincs a fő nemzetiséget támogatni. Viszont anyaországodban meg pont a nacionalistább erőket akarod támogatni, hisz védelmet vársz tőlük.

Szóval akkor vagy igazán otthon valahol, ha mindez nem befolyásol téged.

Miért nem támogatom a homoklobbi menetelése elleni párhuzamos ellentüntetést?

Furcsán hangozhat ez az álláspont pont tőlem, aki arról vagyok ismert, hogy ÉN szerveztem a legelső budapesti ellentüntetést még 1998-ban.

Bár azon az ellentüntetésen alig páran voltunk és teljesen politikamentes volt, később hivatalosan elnézést kértem a homoklobbitól fő transzparensünk szövege miatt. Ez a tény olvasható egyik hivatalos honlapjukon is. Hozzáteszem: ez a sértő szöveg semmi ahhoz képest, ami az összes későbbi ellentüntetésen volt, de így is elnézést kértem. Aláhúzom: nem az ellentüntetésért kértem elnézést, hanem annak formája miatt.

Az idő engem igazolt. A későbbi ellentüntetésekre ránehezedett a szélsőjobb, teljesen abszurd és indokolatlan zsidózások, cigányozások, liberálisozások, baloldalizások történtek minden egyes alkalommal. Időnként mindez fizikai erőszakkal kombinálva.

Nos, ez egyedül az ellenséget segíti. Van egy olyan erős érzésem, hogy az ellentüntetők egy része eleve a homoklobbi által fizetett provokátor.

A homoklobbi ellenzésének tisztának kell lenni, Jézus szellemiségéhez hűnek. Ahogy ezek zajlanak pl. az USA-ban. Amíg nem tudunk ilyen tisztán ellentüntetni, makulátlan módon, addig NE ellentüntessünk. Akkor is, ha ők egyre agresszívabbak, nekünk nem szabad hasonló választ adnunk. Ha ezt nem tartjuk be, Sátán céljait segítjük.

Ez az oka annak, hogy NEM vettem részt 1998 óta egyetlen ellentüntetésen sem.

A nemzetközi homoklobbi egyik módszere a társadalom fokozatos elfoglalása.

Lássunk pár ékes példát.

Ahol a homoklobbi társadalmi támogatottsága  minimális, nincs politikai támogatottsága egyetlen nagyobb párt részéről sem, ott a homokbüszkeség-meneteken a homoklobbi nagyjából normális kinézetű statisztákat szerepeltet, többnyire normál utcai ruhában. Lássuk ezt egy képen az egyik bulgáriai homokmenetről:

Ahol a homoklobbi már sikeresen elvetette a gyűlölet magvait és elkezdte erodálni  a társadalmat, valamint politikai támogatás is van a háta mögött, ott már bátrabban nyomulnak a perverz társadalomrombolók, lássunk pár magyarországi  képet:

S ahol – nyugaton – már sikeresen terrorizálták az egész társadalmat, ott megmutatják igazi mivoltukat:

Itt már kiskorúak nyílt megrontása van terítéken!

Nyilvános utcai homokos szex

Az ellenfél fizikai megsemmisítését kívánó modern SS-legények

Lám, kibújt a szög a zsákból. Adolf Hitler és Ernst Röhm mai elvtársai ismét a “barbár” oroszok elleni hecckampányt állítják gyűlöletpropagandájuk központjába.

Tehát legyünk résen, s ne higgyünk a szolíd, magát jóakaratú embernek álcázó homoklobbistáknak! Ők valójában még veszélyesebbek a nyíltan hőzöngőknél, Ismerjük fel őket és csapjunk oda szellemi fegyvereinkkel, ahogy ezt Jézus is tenné!

A homoklobbi igyekszik a “homofób” szót valamiféle gyalázatos szóvá degradálni, nagyjából a “bűnöző” és a “rasszista” szintjére. Valójában azonban a “homofób” szó nem sértés, hanem a normalitás, az egészség igenlése. A homoszexualitás ugyanis egy genetikai eredetű megbetegedés. Egy betegséget ellenezni pedig nem szégyen, hanem a világ legtermészetesebb dolga.

Jézus is homofób volt!

Amikor tehát homofóbiával vádolnak bennünket, fejünket emeljük fel büszkén és mondjuk azt “igen, homofób vagyok, s erre büszke vagyok!”.

A homoklobbi egyik undorító követelése a házassághoz való jog. Pedig az európai kulturában a házassági 1 férfi + 1 nő törvényes kapcsolata. Miért kellene ezt felborítani, s miért éppen csak a homokosok javára? Hiszen ha megtörjük a “házasság” fogalmát, ki lehetne korlátlanul terjeszteni másra is, pl. többnejűségre, pedofíl kapcsolatra, ember és állat kapcsolatára.

Manapság a homokosok egyenlőek, minden joggal rendelkeznek, mit akarnak még?

Örökbe akarnak fogadni gyermekeket? Ne akarjanak árva gyermekeket megrontani!

Persze, a homokosok üldözése bűn és ezt el kell ítélni. A homokosságot az orvostudomány még nem képes megfelelően gyógyítani, így e beteg embereknek joguk van élni. S mivel számukra a homokos életmód az egyetlen kedvező, minden joguk megvan rá. A cukorbetegeket sem üldözik hibásan működő hasnyálmirigyük miatt, sőt még pénzbeli támogatást is kapnak az államtól, a közös adókból. Azonban én nem követelem, hogy a társadalom ismerje el, hogy a cukorbeteg ember hibás működésű hasnyálmirigye nem betegség, hanem egy egyenértékű alternatíva. S nem tiltakozom, hogy bizonyos szakmákban diszkriminálnak betegségem miatt, pl. nem vennének fel repülőgéppilótának, mert a cukorbetegség ott kockázatnak minősül és emiatt ki vagyunk zárva a pályaalkalmassági vizsgálaton.

Manapság azonban nem a homokosoknak kell szenvedniük diszkrimináció miatt, hanem a homofóbok vannak állandó üldözés alatt a homoklobbi részéről.

Az agresszív homoklobbi követelőzései egyre szemtelenebbek S tudjuk: máshol egyre többet akarnak. Amerikában pl. a homokos lobbi gyűlöletkampányt folytat homofób keresztény polgármesterek ellen, akik nem hajlandók a büszkeségmeneteket hivatalosan támogatni. S ott a kisgyerekek tankönyveibe is beletuszkolták már a leggusztustalabb homokos propagandabrosúrákat. Azaz a homokos lobbi olyan országokban is egyre többet akar, ahol pl. még házassági joguk is van. Tehát nem hiszünk a magyar homoklobbinak sem. Ők egy hatalmas kampány részei, s egyre szemtelenebbek. A magyar homoklobbi csak azért jóval mérsékeltebb amerikai testvérszervezeteikhez képest, mert ők is érzik, hogy teljes ellenszenvet érnének el ugyanazokkal a követelésekkel. Így a kis lépések taktikáját alkalmazzák. De a cél ugyanaz: a társadalom értékrendjének buzi alapra helyezése és minden homofób rasszistának, fasisztának, gazembernek bélyegzése.

Lássuk csak a FaceBook-ot: van ezernyi homokos csoport, de a homokos lobbi azonnal töröltet minden ellenvéleményt. A FaceBook pedig szót fogad, mert nem kockáztathat meg a multimilliárdos hátterű amerikai homoklobbi részéről egy esetleges bojkottot. Szóval ennyit a homoklobbi toleranciájáról…

Nem zavarnak a homokosok úgy általában, de elvárom tőlük a toleranciát: azaz ne próbálják saját törpe kisebbségi értékrendjüket a többségre erőszakolni. Fogadjanak el annak, ami vagyok: toleráns homofóbnak. Én is elfogadom őket, azaz viszonzom a toleranciát: nem követelem betiltásukat, nem megyek homokos bárba botrányt csinálni, elítélem, ha egy homokost bántalmaznak. Ez így miért nem elég?

A homoklobbi miért akar ennél többet? Miért akarja, hogy támogassam is őket? S miután nyíltan kijelentem, hogy NEM támogatom őket, miért pocskondiáznak, pl. a legutóbbi időben már “rasszistának” kezdik minősíteni a homofóbokat.

A homofóbia a természetest, az egészségest védi a természetellenes, beteges ellen. Legyünk rá büszkék, hogy homofóbok vagyunk!

*

Különösen aktuális ez  a kérdés most, amikor az idei budapesti homokbüszkeség-menet egyik nem titkolt célja a házasság és a család intézményének lerombolása!

A homoklobbi hihetetlen dühvel vicsorog a hatályos alkotmányra, mert az gátat emelet tisztátatlan követelőzéseik elé.

A nemrég elhunyt Anatolij Dobrinyin – a 60-as évek elejétől a 80-as évek végéig szovjet nagykövet volt Washingtonban – kiválóan megírt és rendkívül érdekes emlékiratait olvasva, eszembe ötlött egy fontos szempont, különösen a könyv legutolsó, Gorbacsovval foglalkozó része vezetett erre.

Minden szervezet – állam vagy más – súlyos veszélynek teszi ki magát, ha hiányzik legalábbis valamiféle demokratizmus a működéséből. Ugyanis a demokratizmus hiánya nem csak azt jelenti, hogy az alárendelteknek nincs beleszólásuk a dolgok menetébe – ez a KISEBB baj. A nagyobb baj, hogy a demokratizmus teljes hiánya magát a szervezetet veszélyezteti!

Persze semmi gond addig, míg a szervezet élén valamennyire hozzáértő és alapszinten alkalmas ember van. Vannak és voltak sikeres diktatúrák, sikeres abszolutista államok. De mi történik, ha a sors olyan embert repít felülre, akiből mindez hiányzik? Az ilyen vezető súlyos károkat tud okozni, sokkal súlyosabbakat, mint amiket egy úgyszintén alkalmatlan vezető okozna egy demokratikus szervezetben. S mi van, ha mindehhez még a vezető teljhatalma is társul? Nos, ebben az esetben ez a vezető könnyedén meg tudja semmisíteni magát a szervezetet is, legyen az bármilyen erős szervezet!

Gorbacsov esetében ez történt. Tehetségtelen alak, a tehetségtelenség ráadásul intelligenciahiánnyal társult, mert a nem intelligens emberek legnagyobb baja az, hogy képtelenek felismerni saját korlátaikat.

Ha Gorbacsov célja a kommunista rendszer megszüntetése lett volna, nem lenne semmi gond. Ekkor egy céltudatos, okos árulóról beszélhetnénk legfeljebb. De esetében ilyen cél nem volt, a könyv is ezt igazolja, ilyet a Gorbacsovot érezhetően nem kedvelő Dobrinyin sem állít róla. Ami történt: kapkodás, össze-vissza csapongás, hirtelen ötletek megvalósítása gondolkodás nélkül, naponta új ötletek kitalása, 180 fokos véleményváltoztatás rövid időn belül, s csodavárás, majd csodálkozás, hogy a csodák nem jönnek.

A szovjet vezetés persze mindig antidemokraikus és diktatórikus volt. Marx nyomán Lenin ilyennek álmodta meg a szovjet államot. Lenin idejében is a demokrácia kizárólag azt jelentette, hogy a 10-20 tagú legfelsőbb vezetés – a Politikai Bizottság – tagjai szabadon vitatkoztak és szavaztak az aktuális kérdésekről. Természetesen Lenin volt a hangadó, de így is születtek vele szemben ellenvélemények és döntések. E körön kívül persze a feltétlen engedelmesség érvényesült, már a Központi Bizottság is egyedül csak arra volt jogosult, hogy a Politikai Bizottság döntéseit teljesítse, a vitákat a KB ülésein még 1918-ban megszüntette Lenin.

Sztálin a rendszeren annyiban változtatott, hogy a 30-as évek elejére minden döntést saját körbe vont, azaz a PB szimplán tanácsadó testületté vált: a vélemény szabad maradt, de a döntés mindig „konszenzussal” született és nem szavazással, a konszenzus pedig azt jelentette amit Sztálin döntött a PB-tagok meghallgatása után. Előfordult – gyakran -, hogy Sztálin eredeti álláspontja megváltozott a PB-tagok véleménye hallatán, de ez esetben is Sztálin döntött.

Sztálin halála után gyorsan visszaállításra került a lenini rend: azaz ismét normál szavazás döntött a PB-üléseken, a pártvezért is le lehetett szavazni, őt is kötelezte a többségi döntés. Ha egy pártvezér ki akart bújni ez alól, csak annyit tehetett, hogy egyedül döntött a PB összehívása nélkül, így a következő PB-ülést kész helyzet elé állította. Mivel PB-ülés rendesen hetente volt, ezzel két ülés között lehetett élni. Dobrinyin szerint például ilyen eset volt az afganisztáni szovjet agresszió esete 1979-ben: Brezsnyev és még két PB-tag döntötte el, a PB-t nem hívták össze, tudván, hogy a PB-tagok többsége ellenezné az akciót. A következő héten már késő volt, hiszen az afganisztáni bevonulás már megtörtént, presztízsveszteség lett volna a kivonulás, így a PB utólag jóváhagyta azt, ami előzetesen sosem fogadott volna el.

Éppen Gorbacsov volt az, aki visszaállította a sztálini módszert, azaz szavazás helyett „konszenzus” lett a szabály. Ha tudta, meggyőzte a többieket, ha meg nem, akkor kész helyzet elé állította őket. S bár a többség egyre levésbé értett egyet vele és mindenki látta a katasztrofális eredményeket, egyszerűen nem létezett mechanizmus Gorbacsov eltávolítására vagy hatalmának csökkentésére. A marxista államrend elutasítja a demokrácia és a kontroll bármilyen formáját a vezetéssel szemben, így Gorbacsov hónapokig folytathatta ámokfutását. (Az 1991-es puccskísérlet már késő volt.)

Most persze az antiorbánista vallás hívei kitérnének Orbánra. Persze tévednének, hiszen Magyarország nem diktatúra. Orbán csak saját pártján belül diktátor, nem az országon belül.

Én viszont nem Orbánra akarok kitérni, hanem Francisco Conchita Buziglio Borgia Wurstra, aki jelenleg abnormális módon Róma püspöki székében celebkedik. A hasonlat ebből a szempontból mellbevágó a Szovjetúnió és a Vatikán között. A katolicizmusban nemcsak szigorú hierarchia van (ezzel önmagában semmi gond), de az élen egy teljhatalmú, kontroll nélküli személy van, aki ráadásul még tévedhetetlen is (hitbéli kérdésekben).

Most egy hozzá nem értő, végletesen primitív, alpári alak került a római pápa székébe. A katolicizmus pedig védtelen vele szemben. Kérdés: meddig rombolhat még Conchita Borgia? Nincs ami megállítsa.

Gyorstalpaló alultájékozottaknak

1. Senki nem dönt a szexuális irányultságáról; azt csupán felfedez(het)i magában.

2. Mivel nem dönt róla senki, nem lehet megváltoztatni, főleg „meggyógyítani”. Az ilyen esetekről szóló egyházi legendák nem állják ki a tüzetes vizsgálat próbáját. Ugyanezért a pedofíliát nem lehet elterjeszteni vagy visszaszorítani sem.

3. Azt követelni/ajánlani/kérni másoktól, hogy ne éljenek a szexuális orientációjuknak megfelelő nemi életet, értelmetlen és jogtalan. Ilyen elvárása az embernek legfeljebb önmagával szemben lehet.

4. A pedofíliek mindenben ugyanolyanok, mint a hetero- vagy a homoszexuálisok, azzal ez egy kivétellel, hogy serdületlen korúakhoz vonzódnak.

5. Mivel mindenben ugyanolyanok, ugyanúgy szeretnének elfogadottak lenni, teljes és boldog életet élni, mint a hetero- vagy a homoszexuálisok.

6. A pedómozgalmak nem azt akarják elérni, hogy mások is pedók legyenek, hanem azt, hogy a nem-pedók elfogadják őket olyannak, amilyenek. Ez az úgynevezett „pedolobbi” célja.

7. A pedofíliát bűnnek nevezni értelmetlen, hiszen a bűneinket valamilyen döntés előzi meg.

8. Bár néhány bibliai szövegrészt csakugyan lehet úgy értelmezni, a Szentírás összességében nem ítéli el a pedofíleket. Arra pedig semmiféle felszólítás nem kapott az Egyház Istentől, sem közvetve, sem közvetlenül, hogy megszégyenítsen, elítéljen, ellenségnek (veszélyforrásnak) állítson be embereket olyasmiért, amiről nem tehetnek.

9. Megszégyeníteni, elítélni, ellenségnek (veszélyforrásnak) beállítani embereket olyasmiért, amiről nem tehetnek, bűn.

10. A bűnből meg lehet térni.

Visszatérőben a Borgiák rosszemlékű kora a Vatikánban. Ugyanaz ismétlődik meg, rosszabb formában. Bár kívülállló vagyok, képtelen vagyok mindezt semlegesen szemlélni.