Gyönyörű valóságmentes cikk a Mércében:

Ilyen az amikor a bölcsész elkezd gondolkodni, nem zavartatva magát a valóság által.

Íme két teljesen abszurd gondolat a cikkből:

• "(...) az elnyomott, kizsákmányolt osztály tagjai, akik munkáltatójukon keresztül a cégtulajdonosok javát gyarapítják, elhiszik, hogy a rendszer az ő érdekükben is működik. Ezért támogatnak akár az elnyomásukat biztosító politikai erőket, rendszereket – nevesül a kapitalizmust –, és ezért nem ismerik fel sokszor a cégek által gyakorolt elnyomást és kizsákmányolást. Ugyanez a hamis tudat járulhat hozzá ahhoz, hogy a dolgozókat a mesterségesen megteremtett versenyhelyzet útján egymás ellen játsszák ki a munkáltatók akár a célszámokkal (...)";
• "(...) főleg az irodai munkakörökben épp csak mutatóba találni szakszervezeti jelenlétet (...)".

A szerző még sose láthatott multi-irodát.

Mint e téren tapasztalt ember, megjegyeznék pár dolgot:

• nincs semmilyen hamis tudat, a munkavállalók 90+ %-a tisztában van vele, hogy a munkáltató érdeke nem egyezik az ő személyes érdekével,
• az emberek nem elnyomást éreznek, hanem munkahelyi alárendeltséget, ami nem is kerülhető ki,
• az emberek nem egymással versenyeznek,
• a szakszervezet felesleges, multi-irodákban kb. semmi haszna nem lenne.

Móricka lehet, hogy azt képzeli, hogy az állásinterjún megkérdezik az embereket "te mennyiért vállalod?", de a valóság egészen más. Alapvetően adott egy projekt, egy bizonyos tevékenység. Erre van egy keretösszeg, mely mindent tartalmaz. A keretben benne van a dolgozók foglalkoztatásának költsége is.

Na most, ez utóbbi egyetlen dologtól függ: az adott országban, régióban ugyanezen a területen mennyi az átlagos jövedelem. Minden munkáltató arra törekszik, hogy az átlagnál kicsit többet adjon, de ne sokkal többet: ugyanis így a legolcsóbb biztos embert találni.

Verseny egyedül, tehát, a munkáltatók között van.

Ha meg mindez már túl drága, akkor a multi abba az országba nem megy, s pont.

Olyan módszer, amit a szerző hisz, hogy azonos munkáért verseny van az emberek között a valóságban nem létezik. Ennek semmi értelme nem lenne: egymás ellen fordítani azonos munkakörű embereket, csak hogy valaki kicsivel olcsóbb legyen.

Annak idején komoly ablak volt a világra a Kádár-rendszerben az 1972-1985 között megjelent Galaktika folyóirat.

Hivatalosan egyébként 1995-ig jelent meg, de az 1986-1995 közti időszak már árnyéka volt az eredeti lapnak. Szóval csak az első 60 szám tekinthető autentikusnak. Az eredeti 60 első szán A5-méretben volt, innen ismerhető fel.

Évente 4 vagy 5 alkalommal jelent meg, az ár kezdetben 12 Ft volt, a legvégén 25 Ft, ez mai vásárlóértéken nagyjából 800 Ft volt.

Mai mércével szinte hihetetlen, de a 60 ezer példányban megjelenő lapot szétkapkodták azonnal, 1 héttel a kiadás után már csak antikváriumban volt fellelhető. Én, amikor Kubában éltem, szerződést kötöttem egy haverral, hogy amikor nem vagyok Magyarországon, akkor mindig megveszi 2 példányban, egyet nekem, s kifizetem aztán, amikor az országban vagyok.

Megjelent még 9 darab Metagalaktika nevű különkiadás is, 1978-1985 között.

A nagy igény miatt én alig a 33. számnál vettem észre, hogy van a folyóirat, ez 1979-ben volt. Onnantól igyekeztem megszerezni az összes korábbi számot, de ez csak 85 %-ban sikerült. Kádár alatt az antikváriumok - sajátos módon - nem drágábban, hanem olcsóbban árulták a régi könyveket. Így 1-3 Ft körüli áron vettem meg a régi számokat. De akadt pár szám, melyet sose tudtam megtalálni.

Ma már azonban egy számom sincs meg, mindet elajándékoztam. Amióta ugyanis van digitalizáció, mind a 60 számot le tudtam tölteni, plusz a 9 Metagalaktika-számot is. Így feleslegessé vált fizikailag tartani a lapszámokat. A teljes gyűjtemény együtt alig fél GB.

A korra az is jellemző, hogy még a legostobább gyerekek is olvastak rendszeresen.

Nagyjából a XX. sz. 60-as éveiig a legnépszerűbb aranyérme az úgynevezett Napoleon-arany volt. Nem a "fő" Napoleon, azaz I. Napoleon érméje, hanem kissé hibbant unokaöccséé, III. Napoleoné (hatalmon: 1848-1870 között, az első 4 évben még elnökként, aztán mint császár).

A lényeg: az ő arcával díszitett 20 frankos aranypénzből majdnem negyed milliárd (!) darab készült. Az érme egész Európában elterjedt, gyakorlatilag ez lett a biztos értékmegőrzés eszköze. Egy érme egyötöd uncia színaranyat tartalmazott, akkor ez éppen 20 frankot jelentett.

A nyugat-európai ember úgy hitte, a vagyon megőrzésének legbiztosabb eszköze a föld- és ingatlantulajdon. A kelet-európai ember másképp tudta: mindig jöhet pl. kommunizmus vagy a török vagy bármi más, s simán elveszi az ilyen tulajdont, s akkor volt vagyon, nincs vagyon.

A balkáni ember különösen óvatos. Ha tehát bármilyen megtakarítása akad, annak harmadát el kell helyezni olyan módon, hogy az megfeleljen a következő 3 feltételnek:

• ne legyen látható a külvilág számára, azaz legyen könnyedén elrejthető,
• legyen maximálisan likvid, azaz gyorsan más értékre átváltható legyen,
• értéke ne essen, hanem maradjon meg - persze az jó, ha növekszik, de nem ez a lényeg.

A Napoleon-érme az ideális. Értéke nagy, de nem túl nagy, hiszen "csak" 1/5 uncia arany, ennek most a piaci értéke kb. a legnagyobb euró bankjegy - 500 euró - értékével azonos. S strapabíró: el lehet ásni, vízbe lehet tenni, el lehet dugni kályhában, stb.

Az ismerős bolgár családban a valaha gazdag ember a "szabályoknak" megfelelően cselekedett, vagyona harmadát érmékben tartogatta. Aztán jött 1945, mindenét elvették saját lakásán kívül, amiben lakott: a bankszámlája és az ingatlanvagyona eltűnt gyorsan, de maradtak az érmék. Így sose volt igazán kétségbe esve.

Tulajdonképpen egyetlen módon bukhatott volna le: ha a hatóság gyanút fog, elkapja, majd addig veri, míg nem mondja meg, hol van a rejtekhelye.

De ő erre is gondolt. Még 1943-ban arra jutott, hogy ezt a háborút nem Hitler kancellár fogja nyerni, szóval ebből baj lehet. Így segített két illegális kommunistának pénzzel. Aztán persze a kommunisták meghálálták, 1945-ban igazolták, hogy az illető "kommunista-segítő". Kapott így egy papírt, hogy ő "antifasiszta", így innentől személye sérthetetlen lett a hatóságok számára: az okleveles antifasisztát ugyanis akkor se szabad agyonverni, ha osztályidegen.

Amikor a 70-es években meghalt idősen, utódai keresni kezdték az érméket. Máig keresik, mert sose talált meg senki semmit.

Nekem 1990-ben mesélték el a rokonai.

Egyébként ma már a Napoleon-arany jelentősége csökkent. Az amerikai Bivaly-érme és a Sas-érme népszerűbb, ahogy a brit Sovereign-érme is (ez utóbbiból mára már nagyobb mennyiséget készítettek, mint a Napoleonból). Első helyen pedig a dél-afrikai Krugerrand van, mely 1 uncia aranyat tartalmaz, ezt veszik manapság azok, akik nagyobb összeget akarnak aranyba fektetni likvid módon.

A Krugerrand története érdekes. 1967-ben a dél-afrikai kormány, még az apartheid idején, arra találta ki, hogy ezzel is lyukat vájjon a szankciók falán. Aztán amikor az apartheid megbukott 1991-ben, majd 1994-től az őslakosok vették át a hatalmat, az immár többségében néger ANC-kormányzat úgy döntött, hogy hiába a Krugerrand apartheid-íze, ez egy jól bevált pénz, így azóta is gyártja a Dél-Afrikai Nemzeti Bank, az eredeti mintával:

A nagy bolgár tűrőképesség oka: a 90-es évek. Akkor annyira rossz volt a helyzet, hogy ahhoz képest minden jónak tűnik.

Én részben átéltem: 1990-1992 és 1993-1997 között Bulgáriában éltem.

Bár Magyarországon is ugyanaz a rendszerváltozás volt, Bulgáriában a folyamat sokkal rosszabb volt, s ami hasonló volt, az is sokkal negatívabb jelenségeket produkált.

Pl. az infláció. Magyarországon is rekordinfláció volt, de mértéke csak 1990-1996 között haladta meg a 20 %-ot, s a rekord csak 28 % volt (1995-ben).

Amikor magyarok mesélik bolgároknak a szörnyű Bokros-csomagot, a bolgárok mosolyognak: 28 % éves infláció az semmi! Bulgáriában 1990-1996 között sose volt az éves infláció 60 % alatt, s a két rekordévben pedig 334 % és 1061 % volt (ezek: 1991 és 1996).

Aztán az állami tulajdon szétrablása. Míg Magyarországon kb. a vagyon harmadát lopták szét, Bulgáriában ez az arány 90 % körül lett.

Aztán a munkanélküliség és a munkajog. Magyarországon a munkajog nagyrészt megmaradt, s bár százezrek vesztették el munkájukat, maradt is sok ember a munka világában, a régi szabályok mellett.

Bulgáriában ezzel szemben kb. semmi se maradt. Egy időben a munkajog presztízse oda fajult, hogy a magán munkáltatók kijelentették nyíltan: a munkajog csak az állami cégekre vonatkozik, rájuk nem. Azaz nincs betegszabadság, nincs éves szabadság, nincs szabályzott munkaidő.

Abban az időszakban még az a sajátos szokás is elterjedt, hogy a munkáltató nem árulta el a fizetést, hanem "nem fogsz csalódni" volt az állítás. A munkaidő ugyanígy ment: akkor van vége, ha a főnök "elengedi" az embereket.

Mindehhez képest a mai állapot paradicsomi. Ma van munkaidő, szabadság, szerződés. A régi időkből csak annyi maradt, hogy kétféle munkabér van: a tényleges és a papír szerinti, azaz a munkaszerződés kisebb összegről szól, dehát ez Magyarországon se ritkaság.

Én szerencsére sikeresen kihúztam mindez alól magamat: az említett időszakban összesen 3 hónap munkaviszonyom volt.

S persze a bűnözés. Magyarországon a szervezett bűnözés korlátozva volt a felsőbb gazdasági körökre és az éjszakai életre, míg Bulgáriában még az utcai újságárusok is védelmi pénzt fizettek a maffiáknak. A bolgár maffia sikeresen felküzdötte magát a pénzügyi szektorba is - Magyarországon ilyen sose történt.

Közben minden társadalmi szokás leomlása. S ezzel együtt a hatalmas kitántorgás külföldre. Magyarországon egyik se következett be.

A bulgáriaihoz hasonló mértékű káosz csak 2 másik ex-kommunista országban zajlott le: Albániában, ahol egy időben pénzügyi piramisok irányították a gazdaságot, s a volt Szovjetunió, ahol szintén minden összeomlott hihetetlen szintre. Lásd ez utóbbira az I. csecsen háborút, amit a központi hatalom azért vesztett el, mert egyszerűen el lett lopva a katonák felszerelése és utánpótlása.

Az orosz vallási élet egyik sajátossága a messianizmus sajátos, furcsa értelmezése.

Nem a Harmadik Róma elméletre utalok, az régi és közismert. Hanem valami újra, a "szovjet rabság" elméletre.

Hozzáteszem, ez nem hivatalos egyházi tanítás, s sokan nem is hiszik, de akadnak jelentős számban hívei is.

A párhuzam itt a zsidókkal történt két rabság: az asszír és a babilóniai. Emlékeztető:

• az i. e. X. sz. 30-as éveiben a zsidó állam végleg ketté szakad: az északi Izraelre és a déli Júdeára, a 12 zsidó törzsből 10 marad északon, míg délen csak 2: Júda és Benjámin törzse,
• mindkét zsidó állam folyamatosan gyengül, a Biblia szerint a zsidó királyok gonoszsága és a nép hithagyása miatt Isten nem védi meg kiválasztott népét, ezért az ellenséges államok képesek a zsidókat leigázni,
• az asszírok elfoglalják Izraelt az i. e. VIII. sz. végén, majd több hullámban kitelepítenek minden zsidót, helyükre idegeneket telepítve be (ez bevett módszer volt az Asszír Birodalomban),
• a kitelepítettek sose térnek haza, nagyrészt beolvadnak idegen népekbe, innen az "elveszett 10 törzs" név,
• a babilóniaiak elfoglalják az i. e. VI. sz. elején Júdeát, innen is mindenkit kitelepítenek, elsősorban magába a fővárosba Babilónba, azaz a mai Irak területére,
• itt viszont a kitelepítettek hazatérnek, legalábbis nagy részük, ugyanis a perzsák megdöntik Babilónt az i. e. VI. sz. végén, s engedélyt adnak a zsidóknak a hazatérésre, így alakul ki ismét zsidó állam, bár az perzsa főhatalom alatt működik, azaz amolyan - mai szóval - autonóm régió.

Utóbbi esetében nagyjából 70 év van a kitelepítés és a visszatelepülés engedélyezése között, szinte azonos a Szovjetunió létezésével (de iure 1922-1991).

Szóval az elmélet szerint Isten megbüntette a Harmadik Rómát, mert annak uralkodói és népe hűtlen lett Istenhez, nyugatosodott a kereszténységhez ragaszkodás helyett. Ezért leckét kapott Oroszország, mint egykor Júdea: idegen uralom alá került 70 évre, idegen, nyugati értékrendű, marxista-ateista hatalomé lett az ország: ez a szovjet hatalom!

Egy ukrán humorista csapat alkotása ez.

Persze 2017-ből, amikor még szabad volt viccelni ilyesmivel.

A kabarétréfa lényege: az ukrán nemzeti politikus - részben ukrán népviseletet hord - olyan pozíciót pályáz meg, megyei kormányzó akar lenni, ahol már számot kell adni az ukrántudásról, így elmegy a nyelvtanárhoz, hogy egy nap alatt megtanulja a nyelvet. Közben kiderül: még a betűket se ismeri rendesen.

Az a vicc, hogy nem vicc. Minden ködösítés ellenére, az átlag ukrán politikus nem tud ukránul.

Egyszerűen így alakult a helyzet történelmileg. A nyugat-ukrán elit egészen a XVII. századig lengyelül beszélt, a kelet-ukrán meg oroszul, majd a XVII. századtól mindenki oroszul.

Az ukrán nyelv csak a falvakban volt meg mint élő nyelv.

Kicsit olyan ez, mint az ír nyelv Írországban, bár annál jobb azért:

• Írországban a falvakban is kiszorította az írt az angol nyelv, egyedül Nyugat-Írországban maradt meg egy sáv, ahol maradt az ír napi használatban,
• az ír és az angol nem hasonlítanak egymásra - nagyon távoli rokonok -, míg az orosz és az ukrán igen, közeli rokonok, így az is megérti az ukránt nagy vonalakban, aki nem tud semmit ukránul.

Szóval olyan, mint Írországban, ahol a lakosság alig 3 %-a ír anyanyelvű, s még 22 % tud írül beszélni második nyelvként, azaz 75 %-a egy szót se tud írül Ukrajnában sose volt. Az ország nyugati részén az ukrán nyelv mindig többségi volt, a középső részen az orosz-ukrán kétnyelvűség volt jellemző, míg Kelet-Ukrajnában, a Krímben és a Budzsákban mindig az orosz volt a fő nyelv, de ukránul ott is értett mindenki.

Ukrajnában sokkal inkább amolyan szociolektus helyzet volt: azaz az ukrán ember otthon ukránul vagy kevert nyelven beszél, de amint "fontos" ügy merül fel, oroszra vált.

Saját élményem, amikor Epson ügyfélszolgálatos voltam. Közel ült hozzám a két darab ukrán kolléga. Az egyik mindig ukránul vette fel a telefont, majd az esetek 90 %-ában oroszul folytatta, mert az ügyfél megkérdezte "lehetne inkább oroszul?".

Most persze politikai okokból nem szabad politikusnak oroszul beszélnie. Pedig sokan nem tudnak másképp szépen beszélni.

Maga az elnök, Zelenszkij is orosz anyanyelvű. Az ukrajnai zsidók hagyományosan jiddis anyanyelvűek voltak, de a XIX. sz. során sokan nyelvileg asszimilálódtak, s sose az ukránokhoz, hanem mindig az oroszokhoz, szóval ma szinte minden ukrajnai zsidó orosz anyanyelvű. A jiddis szinte teljesen kihalt arrafelé, szinte kizárólag Hitlernek "köszönhetően": az egykori jiddis nyelvű zsidó törzsterület a mai Belarusztól Odesszáig terjedt, s ezen a területen a világháború alatt a németek és az ukrán Waffen SS csapatok gyakorlatilag minden zsidót likvidáltak.

A II. világháború előtt Minszkban pl. még zsidó többség volt. De Odesszában is relatív zsidó többség volt a német támadás előtt: 35 % zsidó volt, míg orosz és ukrán csak 30-30 %. (Az orosz zsidó viccekben máig az "odesszai zsidó" az egyik karakter.)

Szóval ma a jiddis beszédterülete az USA: aki időben kivándorolt a világháború előtt, azokból maradt egy jiddis közösség arrafelé. Máshol ez ritkaság.

De a fő téma: az orosz Ukrajnában. Teljesen mesterséges ez a mostani harc az orosz nyelv ellen. Ráadásul az orosz használata nem politikai alapú: sok oroszellenes ukrán is oroszul beszél, mert azt vallja, az ukrán nép kétnyelvű.

Arra nézve, hogy egy párt milyen, sose a kinyilvánított eszmét kell nézni.

A legfontosabb szempont az amit tesz. Illetve ha még nem tesz semmit, akkor a támogatói kört kell nézni.

Látványos: a ballib szalon 90 %-a beállt Brüsszel Péter mögé, csak egy radikális gyurcsányista csoport áll még ellen. De a ballib szalon nagy megmondói szinte mind átálltak.

Azaz rossz szó, hogy "átálltak", mert semmilyen köpönyegforgatás nem zajlott, sőt semmilyen tisztes véleményváltozás se. Azt mondják, amit eddig, csak felismerték: immár nem a "baloldal", hanem a Tisza képviseli értékrendjüket.

Látványos a másik oldal magatartása is. Az eddig magukat centrumnak hívők, akik elutasították a létező baloldalt, ma egyesülnek a korábbi ballib szalonnal. Zsupér Fingájában ballib megmondóemberek, Soros Magyar Hangjában meg együtt a kiábrándult fideszes és a nem-kiábrándult ballib, s vita köztük nincs.

Azaz a ballib oldal összefogott, minden eddiginél erősebben.

Olyan erősen, hogy most először - 2010 óta először - még reális esélyük is van a győzelemre.

Ahogy ezt korábban jósoltam: ez a lengyel modell megismétlésének próbálkozása.

A háborús uszítók ismét létrehozták az Antantot: agresszív brit-francia-német összeesküvés a liberalizmusért.

Nagyon tele lehet a gatya a libbantaknál. Ami persze jó jel, de egyben veszélyes is. A nagyurak inkább világháborút robbantanának ki, mintsem megadnák magukat békésen!

A képlet világos: nyílt támadásra a válasz a korlátozott atomcsapás.

Miért csak korlátozott? Mert a keresztény elvek ezt követelik meg.

Lásd: "(...)Ábrahám közelebb lépett, és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan.” Az Úr így válaszolt: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.” Ábrahám folytatta és így szólt: „Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?” Így válaszolt: „Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne.” Erre ő folytatta beszédét: „De lehet, hogy csak negyven van.” Ezt felelte: „Negyven miatt sem fogom megtenni.” Ő újra szólt: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.” Ezt válaszolta: „Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.”Aztán újra szólt: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.” Így felelt: „Húsz miatt sem pusztítom el.”Ő folytatta: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak.”Ezt válaszolta: „Tíz miatt sem pusztítom el.”"

Én azonban mégis arra tippelek: a 3 agresszív nyugat-európai katonaállam nem lesz képes meggyőzni az USA-t, nélküle pedig nem mernek háborúba indulni.

Én sose hallottam erről az együttesről. Ami nem jelent semmit, mert alapvetően gyűlölöm a modern zenét.

S most se néztem utána mit is zenélnek. Kinézet alapján valami drogosoknak szánt silány szarságot adnak elő, s erre nagyon nem vagyok kíváncsi. A palesztínkendőzést meg ugyanolyan baromságnak tartom, mint a szivárvány zászló lengetését, a Che Guevara pólót, a tibetizászlózást, a szlavaukrajinyizést, s az ukránzászlózást - hülye divatnak. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ne lenne okuk a palesztínoknak küzdeni az elnyomás ellen, csak azt mondom, hogy a palesztín jelképek univerzálissá tétele jellemzően csak ostoba divatmajomkodás.

Mindenesetre ez egy jó példa arra, hogy a demokrácia és a józan ész nem egyeztethető össze egymással.

Ugyanis a józan ész azt mondja: nem kell senkit se kitiltani sehonnan, főleg nem azért, mert részt akar venni egy drogos fesztiválon hasonszőrű majmokkal együtt: miért ne vehetne részt?

De mivel demokrácia van, így ki kell őket tiltani, mert jönne különben az antiszemitázás, hogy "a Zorbán engedi az antiszemitákat zenélni".

Van egyébként modern zene, mely harcos politikai üzenettel él, mégse szánalmas.

Annak idején, a dél-afrikai rendszerváltozás előtt a "szabadságot Mandelának" az valami olyan volt, mint manapság a "szlavaukrajinyi", elhangzott ha kell, ha nem, naponta 20-szor.

S akadt azért egy apartheid-ellenes dal, mely képes volt ezt nem erőltetett alakban közvetíteni:

Valami rejtélyes okból elterjedt, hogy Magyarországon a választási rendszer nem igazságos, mert a választói akarat torzul amiatt, hogy a Fidesz megszüntette a kétfordulós rendszert, s helyette egyetlen fordulóban választódnak meg az egyéni körzetek képviselői.

Nos, a valóság az, hogy éppen a kétfordulós rendszer a ritka. A világban és Európában is. Jelenleg az EU-ban csak 3 ország van, ahol az egyéni képviselőket két fordulóban választják meg:

• Franciaországban és Litvániában,
• Csehországban is, de ott csak a felsőházban.

Az összes többi EU-tagállam szörnyű diktatúra tehát.

Nekem a fideszes vezetőségből a három kedvencem egyike.

Ráadásul ő - ellentétben a másik kettővel - valóban hívő keresztény ember.

Valamennyire ismerem is, találkoztam vele 3-szor.

Ami érezhető benne az a hit. Emiatt képes kiállni és ellenséges környezeteben is bármire válaszolni, mindenféle idegeskedés nélkül.

Itt is látható, mindkét videóban: az ellenséges újságírók képtelenek bármit elérni, még csak ki se tudják zökkenteni. Mert hívő ember, erős támasza van, s ez magabiztosságot ad.

Amikor pár éve megtámadták kamu plágium vádakkal doktorija kapcsán megint ez volt: kicsúszott a legrafináltabb trükkökből is.

A másság sokféle lehet. Szinte mindenkinek van valami fétise.

A helyzet azonban az, hogy a fétisek 99+ %-a teljesen ártalmatlan dolog. Azaz nem gusztustalan, nem rettentő, csak furcsa. Heteroszexuális férfiak között a leggyakoribb fétis a magassarkú cipőhöz vonzódás, azaz különleges szexuális izgalmat okoz nekik, ha a nő magassarkút visel. Szintén gyakori az ápolónő fétis, azaz nő legyen ápolónőnek öltözve.

Direkt két olyat soroltam fel, ami nekem teljesen idegen dolog. Nekem az ápolónőről az jut eszembe, hogy mindjárt kapok valami injekciót vagy elkezdik babrálni a fogaimat, s ellenhatás van: azaz megszűnik minden szexuális izgalom. A magassarkút se szeretem, szerint eltorzítja a női lábat.

De kamaszkoromtól imádom a szemüveges nőket, a cicanadrágot és a szűk bőrnadrágot nőkön, meg vonzanak a vizes ruhák nők. Ezek mindegyike valamiféle fétis, de egyik se számít társadalmilag undorítónak. Most éppen rá akarom beszélni feleségemet: csináltasson nullás szemüveget, mert meg lett műtve mindkét szeme, így nem kell már neki szemüveg, pedig jól áll neki.

A baj azokkal van, akik olyan fétisizmusban szenvednek, ami társadalmilag elutasított. Ez probléma. Önmagában persze ez se probléma, ha az illető képes magán uralkodni.

Az állat elleni szadizmus ritka dolog, de sajnos előfordul. Nehezen érthető, hogyan lehet szexuális örömöt átélni állatkínzásból és állatölésből, de bizony vannak ilyenek.

Amikor elmentem dolgozni a TikTok-hoz cenzori állásba, sokan szóltak: borzasztó dolgokat fogok látni. Aztán mégse, kevés borzasztó dolgot láttam, s állatkínzás, állatölés alig volt.

Ami volt állatölés, az nem szadista anyag volt, hanem normál levágás, szakszerűen, alapvetően 2 típus:

• hagyományos "magyar" disznóvágás,
• muszlim kecskelevágás;

egyik se túl kellemes látvány, de szadista cél egyik esetben se volt. A muszlimok még imádkoznak is a kecske levágása után.

Amit láttam a legközelebb a szadizmushoz az egyetlen videó volt: a hülyegyerek fogja a tengerimalacát és lehúzza a vécén, nem kínozza, csak beledobja a vécébe, az állat 4-5 másodpercig küzd, hogy kimásszon, majd persze leviszi a vízáram, s vége. Ez persze tiltott videó, állatkínzásnak számít, de egy állatkínzás-fétisisztának ez semmi. Itt a hülyegyerek se szadista akart lenni, hanem valami nagyon "merészet" mutatni. Persze nem csak a videója lett letiltva, hanem ilyenkor "root" tiltás van: azaz a teljes regisztrációja törlődik, minden korábbi szabályos videójával együtt, s ha újra regisztrál ugyanarról a telefonról, azonos IP-címről, az is törlődik.

Szóval szerencsém volt, 25 hónapnyi cenzori munkásságom alatt egyszer se találkoztam igazi állatkínzó videóval. Ez jó jel, azt mutatja, a jelenség ritka.

Egy időben én is majdnem segédkeztem az ilyen "állatos anyagok" elleni harcban, de végül visszaléptem, mert arra jutottam: inkább megfosztom magamat az "élménytől", akkor is, ha a cél nemes.

Valójában mindez az állatfétises ügy a liberális demokrácia és a polgári szabadságjogok szerves része, csak ezt nem meri senki kimondani. Pedig bizony az: ahol szabad az abortusz és az eutanázia, ott miért ne lenne szabad állatokat kínozni? Szóval az egyetlen megoldás atomfegyver bevetése Brüsszel ellen.

A cikk egy dologban pontatlan: nem csak macskákat kínoznak és ölnek ebben a szerencsére ritka iparágban:

Érdekes eset, amikor van egy ország, mely magát valamely nép nemzetállamának tekinti, mégis az adott nemzet tagjai zöme más országban él.

Jelenleg 14 vagy 16 ilyen ország van:

• Albánia - a négy szomszédos államban (Észak-Macedónia, Görögország, Koszovó, Montenegró) együttvéve több albán van, mint Albániában,
• Azerbajdzsán - csak Iránban másfélszer több azeri van, mint Azerbajdzsánban - az ok történelmi: egykor egész Azerbajdzsán perzsa volt, azonban az 5. orosz-perzsa háború (1826–1828) során Oroszország meghódította Azerbajdzsán északi részét, aztán ebből lett a szovjet korban Szovjet Azerbajdzsán, ami aztán 1992-től független állam "Azerbajdzsán" néven, bár voltak tervek, hogy a név legyen inkább "Észak-Azerbajdzsán", de ezt elvetették, nehogy Irán ezt területi igényként értelmezze - az északiak és a déliek tökéletesen értik egymást, viszont az olvasás problémás: északon latin ábécével írnak, míg délen arab ábécével, s az átlag északi nem ismeri az arab betűket,
• Botswana - a brit gyarmati politika eredménye, mely sose nézte az etnikai határokat, szóval Dél-Afrika és Botswana is brit gyarmat volt, de a határ úgy lett meghúzva, hogy a tswana nép nagyobb része Dél-Afrikába került, nem Botswanába,
• Dél-Oszétia - ez a szovjet határmegvonás eredménye: Oszétia 2 részre lett osztva, a szovjet korban észak Oroszország része lett, dél pedig Grúzia része, sokszorosan több oszét van északon - a helyzet a gyakorlatban megoldódott, a határ ma jelképes, Dél-Oszétia formailag független állam, a valóságban mintha Oroszország része lenne,
• Eritrea - az ősi Akszúmi Királyság fő népe a tigrinya volt, a királyság mai területe megoszlik a tigrinya többségű Eritrea és Etiópia között, az utóbbiban valamivel több a tigrinya nemzetiségű,
• Izrael - ez nyilvánvaló eset, a zsidók zöme nem vándorolt be Izraelbe,
• Kelet-Timor - itt ez a timori nép esete, annak idején Timor fel lett osztva egy holland és egy portugál részre, a holland részből lett az Indonézián belüli Nyugat-Timor, míg a portugálból a mai Kelet-Timor,
• Lesotho - ugyanaz, mint Botswana esete,
• Mongólia - egykor egész Mongólia Kína része volt, az északi rész - orosz segítséggel - kimondta elszakadását Kínától 1911-ben, ebből lett a mai független mongol állam, míg a nagyobb és népesebb déli rész Belső-Mongólia néven ma is kínai tartomány - a nyelv azonos, az írás eltér: északon a cirill ábécét használják, délen a mongol ábécét, bár pár éve északon is elkezdték tanítani az iskolákban a hagyományos mongol írást, pl. az új tugrik bankjegyeken már szerepel a felirat mindkét írással,
• Niue - szimpla gazdasági ok, a lakosság zöme kivándorolt Ausztráliába és Új-Zélandra,
• Örményország - történelmi ok: egykor Örményország sokkal nagyobb volt, mint ma, így sok az ebből megmaradt közösség, ezen kívül jelentős kivándorlás nyugatra és Oroszországba,
• Szamoa - Niue esetével azonos, itt az USA-ba is ment jelentős kitántorgás,
• Szváziföld - mint Botswana és Lesotho,
• Tadzsikisztán - Azerbajdzsán esetéhez hasonló, a tadzsik törzsterület északi részét meghódították az oroszok 1864-1868 között, míg a nagyobb déli rész brit uralom alatt volt, ma pedig Afganisztán része - Afganisztán lakosságának negyede tadzsik - egyébként a tadzsikok eleve egy perzsa nép, a perzsa nép három részének (fárszi - dari - tadzsik) egyike - itt is sajátos, hogy a tadzsikisztáni tadzsikok cirill ábécével írnak, míg az afganisztániak arab ábécével - egyébként szóban szabadon kommunikálnak egymással a 3 résznép tagjai.

Még ide számítható, bár határeset:

• Írország: itt kérdés, hogy a sok ír származású ember a világban írnek tekinthető-e,
• Olaszország - ugyanaz, mint az írek esete.

Érdekes adatokra bukkantam Kubával kapcsolatban. Ma van ugyanis Kuba két nemzeti ünnepének egyike: 1953. július 26-án támadta meg Fidel Castro csapata a Moncada-laktanyát - ez volt a fegyveres harc kezdete Batista kormányzata ellen.

Maga a támadás egyébként kudarc lett, katonai szempontból. Castro 150 harcosából a fele meghalt a helyszínen, miközben ők alig 20 katonát öltek meg (nagy részük kórházban fekvő katona volt). Viszont politikailag hatalmas győzelem lett. Egyrészt mert Castroék addig ismeretlen mozgalma hirtelen nemzetközi hírnévre tett szert. Másrészt pedig Batista elnök hibájából: Batista azt hitte, a helyzetet biztosan uralja, így kegyesen viselkedett, senkit se ítéltetett halálra, sőt az életfogytiglanra ítélt Fidel Castrót alig 2 év börtön után amnesztiában részesítette. Így 1955-ben a már nemzetközi hírű Fidel szabadra került, külföldre távozott, majd megszervezte az újabb fegyveres harcot, mely aztán 1958. végén meg is döntötte Batistát.

Szóval az adatok. 1955-ben Kuba az amerikai életszínvonal 18 %-án állt. Összehasonlításként: ugyanekkor Mexikó szintje 28 % volt.

Most, 2025-ben, azaz 70 évvel később: Kuba - 13 %, Mexikó - 29 %.

Azaz fejlődni a térségen, felzárkózni képtelenség az USA hatalmas vagyonszívó hatása miatt. Vagy szinten lehet maradni, vagy lejjebb esni.

A kubai vezetés az utóbbit választotta.

Persze vannak eredmények azért. A korábbinál sokkal nagyobb egyenlőség lett Kubában, a mélyszegénység megszűnt ahogy a gazdagok is, mindenki nagyjából egyformán szegény, a helyi módosabb emberek is messze el vannak maradva az amerikai gazdagoktól.

Kérdés: ez így kinek jó? Senkinek, ez a valószínű válasz.

Vicces a Róka Réka ügyben a tiszás magyarázkodás.

Pedig volt 2 kiút is, íme:

• a pornó csúnya dolog, nem tudtuk, hogy emberünk pornós, a legközelebb jobban utána nézünk aktivistáinknak, bocs,
• a pornó nem tiltott dolog, nem szándékunk a pornósokat kirekeszteni sorainkból, ők is emberek, saját testükkel rendelkeztek szabadon.

Ők azonban inkább a demagógiát választották: hogy Szabó Tünde fideszes országgyűlési képviselő, korábban helyettes államtitkár is szerepelt meztelenül a Playboyban.

Ezzel azt állítják: azonos a pornó és az erotika.

Pedig nem az, ezt még a TikTok is értette, amikor cenzorként ott dolgoztam. Íme:

• pornó, hard: nemi közösülés végrehajtása, önkielégítés gyakorlása - minden formában tilos,
• pornó, szoft: nemi közösülés, önkielégítés szimulálása, vagy olyan meztelen test mutatása, ahol a nemi szervek hangsúlyosan láthatóak - szabad, de kizárólag oktatási céllal,
• erotika, hard: meztelen test mutatása, ahol a nemi szervek látszanak, de nincsenek kihangsúlyozva - művészi kontextusban szabad, továbbá minden olyan kontextusban, ahol norma a meztelenség - 18 éven alul ilyen kontextusban is tilos, kivéve ha a meztelenség 1 éven aluli gyereké,
• erotika, szoft: meztelen test mutatása, a nemi szervek nem látszanak - korlátlanul szabad 18 év felett és 1 év alatt, valamint férfineműeknek korlátlanul, s szabad 18 éven alul is, csakis kontextusban.

Ezek voltak a szabályok. Na most, a Réka az hard pornó, a Tünde meg erotika: egyes képein hard, egyeseken meg szoft.

Szoft erotikus képeket én is készítettem sokat egyébként, nem látok ebben gondot. Nem más, mint a művészi akt.

Mellékesen: amikor ott dolgoztam a TikToknál, az éppen a woke őrület csúcsa volt, így sok baj volt abból, hogy egyes nőnek kinéző emberek magukat férfinek vallották, s erre hivatkozva követelték, mutathassák meg a mellüket (hiszen férfi esetében a mell az nem nemi szerv, azaz szabadon mutatható).

Sokat elmélkedett a vezetőség: hogyan lehet megoldani a "problémát", hogy nehogy "transzfób" legyen a cég. Végül - váratlanul - győzött a józan ész: a transzneműek esetében a kinézet számít! Szóval Krisztina továbbra se teheti fel a melleit, akkor se, ha ő hivatalosan Krisztián!

Amerika adott 50 napot Oroszországnak, hogy befejezze a háborút.

Az orosz közvélemény céljai:

• a maximum program: elérni Transznisztriához, hogy az csatlakozhasson Oroszországhoz,
• a minimum program: megszerezni Odesszát.

Ha csak a 4 hivatalosan csatolt megye és Krím lesz orosz, azt az orosz nép kudarként éli meg.

Megállapodás autonómiáért nem lehetséges, ezt Kijev már eljátszotta.

Válogatott marhaságok hangoztak el a palágykomoróci templomra festett magyarellenes felirat kapcsán.

A dilletáns főszakértő Rácz megállapítja: "Azok a betűk, amelyek a latin és a cirill ábécében egyaránt megvannak, teljesen jó írásképpel kerültek fel a falra is. Viszont azok a betűk, amelyek csak a cirill ábécében vannak meg ("д", "я", "ж") sokkal csúnyábban vannak írva… és nem igazán értem, hogy miért. Nehezen hihető, hogy egy magyarellenes, ukrán nacionalista épp a saját nyelvén ne tudna rendesen graffitizni, sőt, csak bizonyos betűket tudna helyesen leírni, másokat meg nem… olyan, mintha ezt a szöveget egy, nem cirill betűs nyelvi hátterű ember fújta volna fel a falra. A latin betűk jók, de a cirillek nagyon nem."

Egy őt idéző másik makákó igyekszik még rátenni egy lapáttal: ""Я" (ja) betű: túl szabályos és egy kissé szögletes, mintha valaki másolta volna, nem pedig természetes mozdulattal írta. "і" (i) betű: a pont túl hangsúlyos, amit a cirillt rutinszerűen használó írók általában nem így írnak graffiti esetén. "В" (v) betű: kissé idegen formájú, nem teljesen olyan, mint amit gyakorlott kézírás mutatna. A betűk eltérő mérete, arányai és távolságai is arra utalnak, hogy az író nem gyakorlott a cirill írásban.".

Íme a felirat kinagyítva:

Nos, olyan országban lakom, ahol cirill a hivatalos ábécé, s sokszor láttam graffitit cirill betűkkel.

A lényeg: az összes betű teljesen rendben van. Az az érv, hogy a Я betű túl szabályos pedig éppenhogy nem igaz, itt éppenhogy nem az, gyakorlatilag egy kör van rajzolva két lábbal, ami minden csak nem szabályos. A normál írásmód: kör egyenes vonallal, belőle ferde vonal balra.

Eleve nevetséges kézírásra hivatkozni. De elárulom a megoldást: aki festékszóróval visz fel egy feliratot egy függőleges felületre, az nem kézzel ír. Gyakorlott graffitisnek kell lenni, hogy az ember képes legyen szépen írni egy falra. Tessék megpróbálni!

Szóval az egyetlen következtetés a feliratból: olyan ember csinálta, aki nem szokott gyakran falakra írni. Minden más baromság.

Megint egy kemény agymenés a KISZ-ről, ezúttal Reichsführer János demagóg szájából:

Sajnos egyre kevesebb az olyan ember, aki ezt a időszakot átélte, így egyre többen hisznek el bármit a Kádár-rendszerről.

Én átéltem, a rendszer bukásakor 22 éves voltam. Szóval kötelességem a tájékoztatás.

A 2 legfontosabb:

• gyakorlatilag kötelező volt a KISZ-tagság, egyedül a kevés egyházi gimnáziumban nem volt KISZ-szervezet - persze az tény, hogy a kötelezőség ereje csökkent, a 70-es években még nehéz volt kimaradni, a 80-as években könnyebb, de ez is szinte csak Budapestre volt igaz, ahol nagyobb lazaság volt, szóval a diákok 85-90 %-a tag volt még a 80-as évek közepén is, miközben a munkába álló KISZ-korú fiataloknál simán ki lehetett maradni, ez valamiért nem volt fontos a hatalom számára, pedig a hivatalos ideológia szerint ennek kellett volna igazán fontosnak lennie,
• a "KISZ-titkár" nem egységes fogalom, kétféle KISZ-titkár volt.

Mivel utóbbi a fontosabb, ezt érdemes megvilágítani.

Tehát volt a "normál" és a "függetlenített" KISZ-titkár. A normál eset: adott egy KISZ-alapszervezet és annak van vezetője, aki ezt a tevékenységét társadalmi munkában végzi. A függetlenített pedig az, akinek az a foglalkozása, hogy KISZ-titkár, ezért pénzt kap, s egész nap ezt csinálja.

Természetesen a KISZ-titkárok 95 %-a az előbbi volt. Függetlenített KISZ-titkár csak nagy felsőoktatási intézményekben és nagy cégeknél volt, azaz ahol a szervezet létszáma magas.

Középiskolákban és kisebb cégeknél sose volt függetlenített KISZ-titkár, mert nem lett volna egésznapos munkája az illetőnek. Saját családi történet, első munkahelyén, 1962-1965 között, egy külkereskedelmi vállalatnál apám volt a KISZ-titkár (annak ellenére, hogy akkor még nem is volt magyar állampolgár, de a magyar állampolgárság csak az MSZMP-tagsághoz volt kötelező, a KISZ-hez nem), de mivel ez egy közepes méretű cég volt, így ez társadalmi munka volt.

Érdekesség: apám a mostani Four Seasons Hotel Gresham Palace Budapest épületében dolgozott, ez a rendszerváltozás előtt irodaházként működött, több közepes méretű állami cégnek ott volt az irodája. Egyébként anyám is ott dolgozott. Ott ismerkedtek össze annak idején.

A KISZ-titkárság nem vezetett karrierhez akkoriban. A karrierhez 2 út volt:

• függetlenített titkárnak lenni valahol, majd bekerülni a KISZ-apparátusba,
• eleve elmenni dolgozni a KISZ-hez: voltak kerületi, járási, városi, megyei, stb. szervezetek.

A KISZ apparátusa úgy működött, mint minden normál párt ifjúsági szervezete nyugaton: azaz káderkiválasztási mechanizmusként. Aki magasra tudott kerülni a KISZ apparátusában, azt előbb-utóbb átvette az MSZMP apparátusa.

A KISZ-nek létezése során 8 vezetője volt. Ezek közül 6 később legalább kormánytag lett, de páran még magasabban végezték: a Titkárság vagy a PB tagjaiként. Csak az utolsó 2 KISZ KB első titkár - Hámori és Nagy - nem jutott el ide, mert őket elsodorta a rendszerváltozás, politikai pályájuk vége az lett, hogy az MSZP mezei parlamenti képviselői lettek, s ott már nem tudtak magasabbra emelkedni, Horn ugyanis nem kedvelte a KISZ-kádereket, így amikor kormányra került, zsákutcába küldte őket.

Mai szemmel persze sajátos, hogy a kormánytagság nem a legfelsőbb szint, de akkor ez így volt. A miniszterek végrehajtók voltak, magasabb szintű döntéseket alkalmaztak a gyakorlatban, felettes szervük az MSZMP KB Titkársága volt, mely az elvi szakdöntéseket hozta, a Titkárság felett a hatalom koordinációját, a politikai elvi döntéseket pedig a PB végezte. Szóval minden akkori miniszternek volt több főnöke is, az illetékes Titkárság-tag és a PB.

De hogyan lett valakiből "normál" alapszervezeti KISZ-titkár. Alapvetően 3 módon:

• ha az alapszervezetben jó baráti társaság volt, akkor a hangadóból csináltak titkárt,
• ha nem volt annyira összetartó közösség, akkor jellemzően a legjobb tanulót választották meg, szinte "büntetésből",
• ha meg végképp nem volt semmilyen szervezeti erő, akkor a felettesek megmondták ki legyen az.

Ami pedig az apparátust illeti, oda úgy lehetett bekerülni, ahogy ma is minden hasonló esetben: ismeretséggel, jó kapcsolati hálóval, rokonokkal.

Egy időben büszke voltam rá, hogy én nem voltam KISZ-tag, pedig amikor KISZ-korú lettem, az még 1981 volt, szóval messze a rendszerváltozástól. De aztán rájöttem: én is csak protekciós alapon tudtam kimaradni: ha nem lett volna apám közepes szintű hatalmi pozíciója a rendszerben, simán kényszerítettek volna, hogy lépjek be.

Nehéz döntés volt, de belenéztem.

10 percet bírtam belőle. De ez elég volt: ez a Heti Hetes új verziója!

A műsorvezető Pankotai Vasággyal40kilós Liliput, aki felnőtt létére még gyerek. Részt vesz az egész világegyetemre mérges Fajkasházi Trubadúr, dühös, hogy le se szarja senki, még a sajátjai se. Aztán a feltörekvő demagóg Morgányi, annak idején hisztérikus főcenzor az azóta szerencsésen megszűnt Népszabadságban. Tulajdonképpen az egyetlen normális ember a társaságban a volt miniszter Kuncze, ő legalább nem csinál magából bohócot, persze ő is marhaságokat beszél.

Az ukrán őrület új fokozata:

- ki kell vezetni a cirill ábécét, helyette latin kell, mert így lehet elhatárolódni Oroszországtól.

Bulgáriában ez rögeszmés téma. Hogy érzékeltessem: ez kb. olyan, mint Magyarországon azt javasolni, legyen új neve Budapestnek, mert folyton keverik Bukaresttel.

A bolgár lélek azért is tekinti ezt alapkérdésnek, mert a cirill Bulgáriából ment Oroszországba, s nem fordítva.

A cirill ábécében Oroszország szerepe annyi, hogy a XVIII. sz. elején az addig rendkívül díszes cirill betűket egyszerűsítették, hogy könnyebb legyen a nyomtatás, így a cirill betűk kinézete hasonló lett a latin betűkéhez.

Egyes orosz egyszerűsített alakok nem is terjedtek el teljesen, ezért van az, hogy egyes betűket kicsit másképp írnak Bulgáriában és Oroszországban. Sajnos ez mára szinte elfelejtődött, mert a számítógépes szabványok teljesen az orosz verzióra vannak optimalizálva. Külön plugin kell honlapokon, hogy megjelenjen a bolgár verzió is.

Amint ismertté válnak a nevek, jönnek a problémák, szólt a jóslat.

S igen, ez így van. Most látjuk Brüsszel Péter pornószínésznős ügyét.

A felmérések szerint a férfiak 78 %-a szereti a pornót. Igenám, de ez nem jelenti azt, hogy ez a hatalmas többség minden helyzetben pozitívnak értékeli a pornózást. A jellemző magatartás: legyenek pornószínésznők, de ne az én feleségem és lányom legyenek azok.

Én ebben nagyon szerencsés vagyok, a pornót nem szerető 22 %-ba tartozom. Engem az egész kifejezetten taszít. Nagyon sok keresztény férfinek ez problémát okoz: bár a pornó egyértelműen a 7. parancsolat megszegése, képtelen nem fogyasztani pornót.

Itt is ez van: pornóst kb. senki se akar politikusnak.

Brüsszel Péter lehetetlen célt tűzött maga elé:

• egyrészt ne legyen bázisdemokrácia, azaz a helyi szervezetek ne dönthessenek a képviselőkről - ami érthető, így az ellenséges pártok könnyedén beavatkozhatnak,
• másrészt ne legyenek már ismert emberek, mert ezeknek van politikai múltjuk - ez is érthető, hiszen ez támadási felületet ad;

viszont ennek a következménye az, hogy hozzá nem értők lesznek politikusok, s ráadásul minden emberért felel a főnök egyszemélyben.

A normál pártépítés 2 módja ismert:

• lassú építkezés, azaz önkormányzati tisztségekkel sikeresen bemutatkozott emberek kerülnek az országos politikába,
• celebekre építkezés, aza húzónevekkel támogatás szerzése, de ez csak a kezdetben működik;

ilyesmitől csak rendkívüli helyzetekben lehet eltekinteni: lásd a magyar rendszerváltozást. Akkor az MSZP kivételével egyetlen pártnak se volt teljesítménye, az emberek teljesen a médiák alapján szavaztak: azaz aki cikkeket írt vagy megszólalt a tv-ben, az nyert.

A Fidesz az SZDSZ árnyékában volt 1990-ben, ahogy az MDF súlya is a KDNP ellen hatott, de mégis bekerült akkor a parlamentbe mind a Fidesz, mind a KDNP, mert akadtak ismert embereik, akikről az emberek tudomást szerezhettek.

Minden új párt elbukik, ha nem képes a kezdeti lelkesedést átváltani a szervezkedés szürke napjaivá.

Bulgáriában - ahol eddig kb. 5-6 "Tisza-párt" volt eddig - egyetlen ilyen pártnak sikerült eddig tartósan megmaradnia, ez Bojko Boriszov pártja, a GERB. Ugyanis ő is messiásként indult, de egy idő után rálépett a pártszervezés rögös útjára.

Persze teljesen jó, hogy Brüsszel Péter már most balekoskodik. Csak így tovább!

Szerintem most már folyamatosan csökkenni fog a támogatottsága jövő tavaszig.

Két neves ballib megmondóember - Iványi Mikulás és Libeeró Kamupüspök - nem értik a keresztet.

Nem csoda, hiszen ehhez kereszténynek kell lenni, márpedig ők nem azok.

Még az az ostoba és hazug közhely is elhangzik, hogy "a hitnek nem a külsőségekben kéne megjelennie". Persze aki ilyet mond, az sose vonatkoztatja ezt arra, ami neki fontos, mert abban harcosan kiáll a "felesleges" külsőségek mellett.

Én egyébként nem tettem volna oda keresztet, mert felesleges. De így, hogy a hétpróbás libbantak harcolnak ellene, már kezd nagyon tetszeni ez a kereszt ott.

Rövid lesz.

Így néz ki az ellenség, íme 3 ellenség egyszerre:

Ritka pillanat, hogy ilyen nyíltan látni őket. Gágognak ezerrel és mocskos pofájukat nem szégyellik.

Amikor megindult Bulgáriában a harc 2020 nyarán Bojko Boriszov kormányzata ellen, a fő jelszó az volt, hogy a nép Boriszov "maffiaszerű" és "korrupciós" modellje ellen lázad.

Az eredeti terv szerint: Boriszov megbukik, a korrupt embereket bebörtönzik, s "normális ország" lesz, meg jönnek a "szakértők".

Az első meglepetés Boriszov lemondása után jött, ugyanis a lemondást követő első választást - 2021 áprilisában - megnyerte Boriszov pártja. Már ekkor kiderült: a Boriszov elleni tüntetések nem élvezik a többség bizalmát.

A második meglepetés: a 2021 áprilisában rendezett választáson a tömegtüntetéseket szervező legaktívabb erő alig 4,7 %-ot kapott, azaz éppen bejutott - Bulgáriában a küszöb 4 % -, hatodik párt lett. Helyette egy Boriszov-ellenes, de a tüntetésekben egyáltalán nem aktív új párt lett a második párt 17 %-kal. Azaz még egy pofon: a nép Boriszov-ellenes része se támogatja masszívan a tömegtüntések szervezőit.

Aztán jött még 6 parlamenti választás, az utolsó tavaly októberben. Az összesen 7 választás - 3 és fél év alatt! -eredménye: vagy egyáltalán nem tudott kormány alakulni, vagy igen, de az is gyorsan bukott - a mostani is erősen bukásesélyes, jelenleg csak az euró bevezetése tartja össze az egészet, ugyanis a bolgár elit nyugatos része az eurózónás tagságot tekinti fő célnak, s van egy bizonyos félelem, hogy ha még idén megbukik a kormány, akkor Frankfurt visszavonja a jövő január 1-re meghirdetett tagságot.

Mivel az eredeti tüntetésszervezők elsüllyedtek a semmiben - a 3. választáson 2021 novemberében már be se jutottak -, gyorsan megalakult egy új erő a köztársasági elnök segítségével, a PP nevű párt (PP = Продължаваме промяната = Folytatjuk a változást), mely a 4. választáson - 2022 októbere - jó eredményt ért el, bár megint Boriszov nyerte ezt a választást is. A PP fő öndefiníciója, hogy "korrupcióellenes".

Ez persze marhaság, mert a "korrupcióellenes" az nem egy politikai eszme. Viszont a szó súlya hatalmas, hiszen ilyen öndefinícióval nem lehet aztán semmilyen korrupciós gyanúba keveredni.

Most emiatt nagy a vidámság. Egymás után derülnek ki korrupciógyanús ügyek, a PP egyes emberei körül, elsősorban az önkormányzatoknál megválasztott embereik közül. Emiatt a helyzet oda jutott, hogy a párt két társelnöke közül az egyik a napokban kénytelen volt lemondani és kivonulni a közéletből.

Most a bolgár politikai élet 3 táborra oszlik:

• a Boriszov-pártiak és ezek valamilyen szintű szövetségesei,
• a "korrupcióellenesek",
• a nacionalisták, szuverenisták.

Boriszovnak nincs miért félnie, mert a "korrupcióellenes" és a szuverenista tábor egymást jobban utálja, mint Boriszovot:

• a "korrupcióellenesek" szerint a szuverenisták a Kreml hosszú keze, míg Boriszov nem eléggé nyugatos és korrupt,
• a szuverenisták szerint mind a "korrupcióellenesek", mind Boriszov a nyugat lakájai, bolgárellenesek, nincs köztük lényegi eltérés,
• Boriszovék pedig mind a 2 táborral képesek együttműködni konkrét ügyek mentén.

Jelenleg is ez van: a jelenlegi kormány Boriszové - annyi az engedmény, hogy nem ő a kormányfő: kb. mintha Magyarországon Szíjjártó lenne a kormányfő, de a valóságban a döntéseket továbbra is Orbán hozná -, s ez a kormány folyamatosan és sikeresen zsarolja a "korrupcióelleneseket" azzal, hogy "ha nem támogattok minket, akkor Putyin mellett vagytok".

Hozzá kell tenni, a magyar baloldali sajtó szeret egyenlőségjelet tenni Orbán és Boriszov közé, ez azonban teljesen téves: a vezetési stílus valóban hasonló, de a politikai vonal nagyon más - Boriszov az Európai Liberális Néppárt hű tagja, emiatt is a "korrupcióellenesek" nem tudtak a Néppárthoz csatlakozni, hanem a Renew Europe ultraliberálisokhoz léptek be.

Valójában az egyes nagy európai pártcsaládok rendkívül heterogének, minden országban kicsit eltérőek. Valójában Boriszov pártja és a "korrupcióellenesek" iránya szinte azonos, dehát nem lehetnek azonos európai pártszövetségben, ennyi az egész. 

Talán úgy lehet elmondani ezt, hogy az EP-ben lévő bolgár pártok sok esetben kényszer miatt vannak itt vagy ott:

• a Néppártban van Boriszov és a "korrupcióellenesek" egyik része (ők ugyanis pártszövetség), alapvetően ezek a Néppárt jobboldalán vannak,
• a Renew Europe-ban van a mostanában éppen szétesésben lévő török párt, teljesen pragmatikus okokból - ez tűnik "centrumnak" -, s a a "korrupcióellenesek" másik része,
• a szocialisták persze a szocialista csoportban vannak, abszolút történelmi okokból, de teljesen kilógnak onnan, mert pl. a genderizmust, a homokos jogokat határozottan ellenzik,
• az egyik Boriszov-ellenes párt - az ITN -, mely 2021-ben egyszer választást is nyert, a konzervatívoknál van, csak azért, mert nem akartak ugyanoda csatlakozni, ahol Boriszov van,
• az egyetlen, aki a helyén van: az Újjászületés Párt, a szuverenistáknál van, de lehetnének a patriótáknál is, az ok csak annyi, hogy jobbak a kapcsolataik az AFD-fel, mint Le Penékkel, de valójában az utóbbiakkal sincsenek rossz viszonyban.

A jelenlegi kormányzatban a GERB, a szocialisták, s az ITN van jelen - ebből is látható Boriszov ereje, volt ellenzékének egy részét semlegesítette -, de kívülről a török párt is támo

A polgári demokráciában raboskodó kisember nehezen menekül.

Az anyagi gondok, terhek visszahúzzák az embert a polgári mocsárba. Ez alól 2 módon lehet szabadulni:

• nagyon sok pénzt felhalmozva,
• visszavonulva a társadalomból marginalizálódni.

Az utóbbira nagyon kevesek képesek. Kőkemény hit és elszántság kell a marginális életvitelhez. Én kevés embert ismerek, aki erre képes, s még náluk is időnként feljön a panasz, hogy képtelenek elvonatkoztatni a társadalomtól.

Persze a legnépszerűbb verzió a "sok pénzt csinálok, aztán visszavonulok" opció, de ennek valószínűsége kb. az ismert bankrablói életcélé, az "egyszer nagy zsákmányom lesz, majd nyugdíjba megyek" verzióé, azaz nulla körüli.

Amit én eddig tapasztaltam az ezt választó embereknél, az 3 jellemző kimenet:

• ha sikerül, akkor az "ideiglenes" pénzcsinálás elemészti az embert, állandóvá lesz, teljesen megváltoztatja, a végén sose lesz vég, azaz sose vonul vissza,
• ha meg a pénzcsinálás próbálása sikertelen, akkor az ember sose éri el a kellő pénzmennyiséget, így duplán frusztrált lesz,
• ha meg a kettő között van: akkor az ember sose tud kilépni a rendszerből.

S a fiatalabb nemzedék esetében a helyzet rosszabb. A mai 20-40 éves nemzedék - ami nagyjából az én gyerekeim korosztálya - jóval nehezebben viseli a helyzetet.

Nyilván ez nem egy reprezentatív felmérés, de saját ismeretségi köröm alapján állítom: a 40 alattiak között 3-4-szeresen több a szenvedélybeteg, alkoholista, drogos, öngyilkos, depressziós, mint a 40 felettiek között.