Nincs jobb, mint a humor. Az egyik nagyon nyugatos, nagyon euroatlantista, nagyon jobbos liberális bolgár napilap - minden nap olvasom - karikatúrája arról, hogy a bolgár köztársasági elnök lemondott, s beszáll a parlamenti választásokba:
Persze magyarázni kell. Szóval meccs. A csapatkapitány a szófiai orosz nagykövet asszony. Játékost cserél: leküldi a pályáról Kosztját - Kosztadin Kosztadinov, a Vazrazsdane nevű nacionalista, oroszpárti párt elnöke -, helyére a köztársasági elnököt küldi játékba, akinek mezén orosz zászló van. Közben Kosztja enyhén káromkodik, hogy le lett cserélve.
A perzsák mint önálló népcsoport az i. e. VII. sz. óta léteznek, kialakulások a mai délnyugat-iráni Farsz tartomány (jelentése: Perzsia) területén kezdődött.
A médek - akik eredetileg nem azonosak a perzsákkal, hanem egy közeli rokonnép - legyőzik a babilóniai államot, majd ebben az új államban a perzsák veszik át a vezetést i. e. 550-ben. A médek nagy része beolvad a perzsák közé, egy kisebb rész megmarad médnek, ezek a mai kurdok elődei. (Szintén később, már a középkorban, a perzsává lett médek egy része eltörökösödik, ezek a mai azeriek utódai.)
Ezt a perzsa államot dönti meg macedóniai Nagy Sándor 332-ben. Utódja a Szeleukida Birodalom (i. e. 312 - i. sz. 63), ahol a perzsa és a görög nyelv egyaránt hivatalos volt.
Más részről, a Szeleukida Birodalomtól északkeletre létrejön a Pártus Birodalom, a pártusok szintén egy perzsa rokonnép. I. e. 247-ben jön létre, folyamatosan terjeszkedik nyugatra és délre, elfoglalva a szeleukida terület keleti részeit.
I. sz. 224-től perzsa uralkodóház kerül Pártia élére, innen számítjuk a perzsa államiság újraalapítását.
622-645 között történik meg Perzsia arabok általi meghódítása. Kezdetben vannak próbálkozások az arabosításra, azonban ezek sikertelenek, az iszlám vallás itt perzsa nyelvű lesz és marad.
Tehát az egységes iszlám kalifátus széthullása alatt itt már eleve részben perzsa nyelvű államok alakulnak, kevert arab és perzsa lakossággal. A IX. században kerül hatalomra az első perzsa nemzetiségű dinasztia.
Végül a XVI. században alakul meg az első újkori, jogilag is perzsa állam. Ez azóta is folyamatosan létezik.
Tehát egy kb. 2700 éves nép, mely története során többször volt független. A függetlenségét többször elvesztette, de azt mindig visszaszerezte. Az identitás és a nyelv mindvégig megmaradt.
Sajátosság, hogy jelenleg a perzsa nyelv 3 irodalmi normát ismer: ezek az iráni perzsa (fárszi), az afganisztáni dari, s az afganisztáni-tadzsikisztáni tadzsik. A 3 verzió kölcsönösen érthető.
Belemélyedtem kicsit a tiszáspárti lelkiségbe. Íme leírom mit is hisznek.
Íme.
Egyrészt van az igazság, ez tudományosan is látható, csak egy kis ész kell hozzá, hogy az ember meglássa. Ez az igazság pedig azt mondja, hogy van egyrészt a fejlődés, mely jellemző a jók, okosak, szépek világára, másrészt van a piszkos disznóól mocsara, mely a rosszak, az ostobák, a csúnyák szférája.
Aki nem látja a jót, az igazat, az tehát vagy hülye, vagy haszonélvezője a Zorbán-rezsimnek, mert anyagilag jól jár vele, azaz kap morzsákat a Zorbánék által ellopott közpénzekből.
A Zorbán ügyesen növeli az ostobák számát: lerohasztja az oktatást, s minden médiát igyekszik maga alá seperni, hogy csak az ő propagandája jusson el a többséghez.
Van egy kisebbség, mely látja a valóságot, ők művelt, tájékozott emberek, csupa jószívűek. Azonban a harc nehéz: az ostoba tömegek acélvastag falú buborékban vegetálnak, henteregve-röfögve a sárban.
Most azonban apró ablak nyílt. Már nincs már elég pénze a Zorbánnak - már minden közpénzt ellopott -, így képtelen mindenkit megvenni. Emiatt az ostobák része kimászott a pocsolyából, s éppen csodálkozik, miért nem nő az életszínvonala. Nos, ebbe a résbe állt bele a Tisza Párt!
Így reális az esély, hogy az ostoba tömeg egy része ha nem is szavaz le rögtön a jók és szépek pártjára, a Tiszára, de legalább elbizonytalanodik, s otthon marad a szavazás napján.
Ez a harc zajlik most, egészen április 12-ig. Ha akkor se változik semmi és nyer megint a Zorbán, akkor nincs más hátra: a szépek és okosok kivándorolnak!
Úgy néz ki, a progresszív baloldal mintaállama megszűnik napokon belül.
A szíriai kurd autonómia megszűnése 2016-ban kezdődött, amikor Rozsava vezetői átnevezték magukat Észak-Szíriává.
Tavaly decemberben jött a végső csapás, a szír kormányerők benyomultak a volt Rozsava területére, miután amerikai közvetítéssel megállapodás született: a terület vissza lesz integrálva Szíria közigazgatásába, a kurd fegyveres erők pedig betagozódnak a szír hadseregbe. A híres kurd női katonai egységek megszűnnek, mivel a szír hadseregben nők nem szolgálhatnak. A kurd területi autonómia lassan le lesz bontva.
Idén január 13-én jött az újabb támadás a szír kormányerők részéről. Mivel Rozsava vezetése feladta, így harc nélkül veszik át a területet a szír kormányzat katonái. Jelenleg a helyzet ott tart, hogy a még nem integrált kurd területek e hét végéig kaptak határidőt fegyveres erőik leszerelésére.
A szír kormányzat közben ígéretet tett a kurdok egyéni és kollektív kisebbségi jogainak biztosítására az egységes szír államon belül.
Persze, mindez várható volt, miután a jelenlegi szír kormányzat mögött Törökország áll, melynek fő célja bármilyen kurd területi autonómia megakadályozása,. A meglepő inkább az USA magatartása: teljesen azonosultak a török állásponttal. Szóval hatalmas török politikai, katonai és diplomáciai sikerről lehet beszélni.
sárga: még kurd ellenőrzés alatt január 19-én, világoszöld - volt kurd terület, visszafoglalva
Hétfőn este a bolgár köztársasági elnök bejelentette lemondását, s ez ténylegessé is vált tegnap reggel.
Az elnök úgy döntött, beszáll ő is a parlamenti választásokba, saját párttal - ez lehet a háttérben.
Úgy döntött, ez az utolsó esély, mert elég népszerű ember, s sok a kiábrándult messiásváró, így miért ne próbálná ő betölteni ezt a szerepet.
Fő jellemzője az elnöknek, hogy egyrészt esküdt ellensége Bojko Boriszovnak, aki a legnépszerűbb pártpolitikus, másrészt nem híve a túlzott euroatlantizmusnak. Így sok helyről szerezhet szavazatokat, mert a fenti kettő valamelyike sok embernek tetszik.
Vonzó alternatíva azoknak, akik:
az összes párt ellen vannak, s "újat" akarnak,
akiknek nem szimpatikus a nyugat, de a nacionalistákat túl radikálisnak tekintik,
akik nem kedvelik Boriszovot, de a progresszív nyugatos jobboldal viszont szintén nem tetszik.
Ha maradnak a szokásos tendenciák, simán lehet az új pártból választási nyertes. Persze a baj utána fog jönni, mert annyira nyertes nem lesz, hogy egyedül tudjon kormányozni. Ami után hívei ki is fognak ábrándulni. Eddig minden bolgár messiás így végezte, egyedül Boriszov tudott talpon maradni.
Furcsa, de Bogáréknak se jutott eszükbe, hogy nem most van a II. vh. után kialakult világrend felbomlása.
Az első jel ugyanis 1999-ben volt, a koszovói ügy, amikor a NATO határokat kezdett tologatni a volt Jugoszlávia területén, teljesen önkényesen. S nem volt mitől félnie az akkori nyugatnak: Kína még messze nem aktiválta magát a nemzetközi politikában, Oroszország pedig még liberális gyarmati függőségben vegetált.
A jó jel most az, hogy ez a nyugat már nem az az erős, hegemón nyugat, ráadásul - s ez Trump fontos szerepe - a nyugat belsőleg meghasonult, saját magával is harcban áll.
Meghiúsult a harmadik kormányalakítási megbízatás is, így - ezt mondja ki a bolgár alkotmány - jön a parlamenti választás, ez lesz a 18. a rendszerváltozás óta (összehasonlításként: Magyarországon az áprilisi választás alig a 10. a rendszerváltozás óta).
Vicces, lehet, hogy 1-2 héten belül kétszer is szavaznom kell. Még nem biztos, a bolgár választás időpontja még nincs kiírva, de pont április 12. nem lehet az, mert az ünnepnap (ortodox Húsvét), amikor a törvény tiltja választás rendezését. Szóval lehetséges időpont:
a legkorábbi: március 29.,
a legkésőbbi: április 26.,
köztük bármely vasárnap április 12-t kivéve.
A mostani fő kormánypárt - Bojko Boriszov pártja, a GERB - a rendkívüli választás fő esélyese, minden közvéleménykutató első helyet ad neki, a szavazatok 24-28 %-ával. Azaz tulajdonképpen értelmetlenség új választást rendezni, mert nagy vonalakban maradni fog a mostani politikai helyzetkép.
Az is biztosnak látszik, hogy a második helyezett a kormányellenes tüntetések mögött álló PP-DB lesz, 14-20 %-kal. Ami biztos ellenzéki pozíció, mert nemigen lesz aki koalíciós partnerük lehetne, míg a GERB esetében van ilyen lehetőség.
Tulajdonképpen az eredmény annyiban lesz más, mint a mostani helyzet, hogy a kép egyszerűsödik, mert a mostani kisebb pártok közül néhány esetleg nem éri el a minimálisan szükséges 4 %-ot.
Jelenleg 9 parlamenti párt van, ebből 3 a 4 %-os küszöb alatt vegetál, s még 2 a küszöb környékén mozog. 4 olyan párt van, mely mindenképpen bent lesz az új parlamentben: az említett 2 erőn kívül a nagyobbik török párt és a fő nacionalista párt, holtversenyben 12-14 % között.
Az igazi kérdés még: alakul-e új erő a választásokig. A köztársasági elnökről rebesgetik, hogy meg fog próbálni valamilyen új projektet indítani.
Ami leginkább várható: a GERB képes lesz egy új gyenge koalíciót összehozni a választások után.
visszaadják a köztársasági elnöknek a harmadik kormányalakítási megbízást
Ahol jelenleg lakom, az egy részben a 60-as, részben a 70-es években felépített lakónegyed. Az épületek magasságából lehet tudni mikor épültek: a 8-9 emeletes házak 70-es évekbeliek, a 3-4 emeletesek pedig régebbiek.
Az épületek környezete jobb a lakótelepeknél megszokottnál, mert itt még elég nagy területek vannak hagyva az épületek között, mint ami később, a 70-es évektől jött szokásba, azaz vannak zöldterületek.
A fő baj azonban a parkolóhely hiánya: a parkolásra alkalmas helyek a 70-es évek szintjére lettek tervezve, amikor az átlag családnak egy autója se volt, s általában egy 4-szintes házban átlag alig 3-4 kocsi volt.
A helyzet ráadásul folyamatosan romlik amióta ide költöztem 2009-ben. A folyamat ugyanis a következő: idős házaspárok maradnak, majd özvegy nénik, majd ezek is meghalnak, s beköltözik az unoka. S míg az idős embereknek ritkán volt autójuk, az unoka nemzedékben már a lakásonként 2 autó se ritkaság. Szóval a lakók kihalása folyamatosan növeli az autók számát.
Szóval minél előrébb haladunk az időben, annál nehezebb parkolóhelyet találni. Aminek az a sajátos hatása, hogy ha az ember szerencsésen talált helyet magának, örül ennek, majd sok esetben direkt nem használja az autóját, mert nem akar "elállni" a jó helyről, hiszen mire visszajön, már foglalt lesz az előző jó helye. Aztán vagy rosszabb hely marad csak neki, vagy az se, s a végén órákig vadásznia kell ismét egy jó parkolóhelyre.
Lassan kialakul az a sajátos helyzet, hogy nem a parkolóhely van az emberért, hanem az ember a parkolóhelyért.
idillikus kép 2022-ből: van üres hely, ma ez szinte sose következik be
A fideszes megmondóemberek nagy problémája az a jelenség, amiről Schiffer ír. Szerintem ez egyenesen infantilizmus.
A 6-8 éves kisgyerekek, amikor filmet néznek, meg szokták kérdezni "kik a jók? kik a rosszak?", ugyanis a világot csak így, feketén-fehéren képesek értelmezni. Aztán az ember, jellemzően ettől a kortól kezdődően elkezdi az árnyalatokat is lassan, fokozatosan észrevenni. S a végén rájön: az alapvetően negatív hősnek is lehet pozitívuma, sőt, a pozitív hőssel se kell mindenben egyetérteni.
Lásd ezt itt is. Abból, hogy jó nekünk, hogy jelenleg Trump az amerikai elnök (s ez biztosan igaz, sokkal rosszabb lenne nekünk, ha Kamala nyert volna) még sehogy se következik, hogy bólogatnunk kell neki, bármit is tegyen. Sőt, még akár bólogathatunk is, s ez lehet tisztán taktikai bólogatás, azaz meggyőződésmentes egyetértési gesztus.
Az viszont gyerekes dolog, hogy jók és gonoszok harcát lássuk bele mindenbe.
Az 1917-es orosz puccs utáni vezetőség: a 6-tagú pártvezetés és a 15-tagú kormány. Fontos tudni, hogy csak később alakult ki az a rend, hogy mindent a Párt irányít, akkor még mindkét szerv a hatalmi csúcsot jelentette.
A képek azért érdekesek, mert a rajtuk szereplők mind meg lettek öletve Sztálin által 1937-1940 között (természetesen saját magát és Lenint leszámítva), ezt csak az a 3 ember úszta meg, akik voltak szívesen természetes halállal meghalni.
Az esemény aktualitása nem kerül szóba. Pedig ez a fontosabb.
Ahogy annak idején, ma is keleti előrenyomuláson gondolkodik a nyugat. Az akkori NATO ezt tervezte és meg is valósította. A nyugati tenni akarók szövetsége pontosan azt akarja, amit annak idején 1941-1942-ben.
Akkor a magyar vezetést nem talált erőt arra, hogy nemet mondjon szövetségesi "kötelezettségei" teljesítésére. Ma a magyar vezetés képes erre: szabotálja minden erejével a nyugati beavatkozást a keleti fronton. Ez a fő eltérés.
Egy okból nem lenne jó, ha Grönland amerikai lenne.
Elveszne egy nagyszerű vetélkedős kérdés: "hány országgal határos szárazföldön Kanada?". Hiszen mindenki rávágja, hogy "1 országgal", pedig a helyes válasz: "2".
Ugyanis a Jeges-tengeren a legészakibb kanadai sziget, az Ellesmere-sziget és Grönland között fekszik egy 1,3 km2 nagyságú lakatlan sziget, melyen áthalad a dán-kanadai határ, ez a Hans-sziget.
Ha Grönland amerikai lenne, akkor ennek jelentősége elveszne, hiszen az USA-val máshol is határos Kanada.
Nem láttam magyar médiában erről hírt, pedig fontos esemény zajlott a 2014 óta zajló jemeni polgárháborúban.
A múlt héten kimondta megszűnését a dél-jemeni szeparatisták fő szervezete, az - angol rövidítéssel - STC nevű szervezet, mely még 2017-ben alakult Dél-Jemen visszaállítása céljából.
A háttértörténete az eseményeknek nagyjából a következő.
Dél-Jemen egészen 1967-ig brit gyarmat volt, Észak-Jemen pedig 1918-ig Törökország része. Mindig a déli rész volt a gazdagabb terület. Dél-Jemen arról is híres, hogy itt 1969-1988 között kommunizmus volt: a világ egyetlen kommunista arab állama volt.
A gazdagság relatív persze. Valójában ma Jemen van az utolsó helyen életszínvonalban az arab országok között, rosszabbul áll, mint az afrikai arab államok, ráadásul ez ott helyben nagyon látszik, hiszen a két szomszédos állam - Omán és Szaúd-Arábia - kifejezett jóléti állam. Az eltérés Jemen és Omán között nagyobb, mint mondjuk Európában a legszegényebbek és leggazdagabbak - pl. Moldova és Luxemburg - között.
1988-ban a két ország - Észak- és Dél-Jemen - elhatározza az egyesülést, ami meg is történt 1990-ben. Hamarosan azonban kiderült: súlyos ellentétek vannak.
Az első polgárháború 1994-ben tör ki, amikor a déliek egy része vissza akarta állítani a független Dél-Jement, miután a volt északiak domináns szerepre tettek szert az egységes államban. A környező arab államok a délieket támogatták, a távolabbi arab államok pedig az egységpártiakat, a nyugat is az utóbbiak mellett állt ki. Az egységpártiak győztek.
2004-ben megjelenik egy új konfliktus, vallási alapon. A Jemen lakosságának harmadát kitevő siíták autonómiát követeltek. A siíták szinte teljes egészében a volt Észak-Jemen területén élnek.
2014-ben tör ki - az "arab tavasz" keretein belül - a második polgárháború, mely máig folytatódik. A siíta felkelők mára szinte egész Észak-Jement megszerezték, fő támogatójuk a jemeni siíta lakosság, valamint a helyi arab nacionalisták nagyobb része, nemzetközileg pedig Irán. Ellenük harcol egyrészt a nemzetközileg elismert egységpárti kormány, másrészt a déli szeparatisták. 2025-re a lakosság kb. 60 %-a élt a siíta felkelők irányítása alatt, 20-20 % pedig a déliek és az egységpárti kormány alatt.
Az USA az egységkormány mögött van, de Trump óta a segítség csak közvetett, Amerika mára csak Szaúd-Arábián keresztül van jelen. Amerika érdeke tulajdonképpen csak, hogy ne Irán győzzön.
Eddig tehát a helyzet az volt, hogy a siíta felkelők aktívan harcolnak mind a déliek, mind az egységkormány ellen. A déliek és az egységkormány egymással ugyan ellenségesek, de nem folytattak egymás ellen aktív harcot, s mindketten közben jó viszonyban álltak Szaúd-Arábiával.
Fontos nemzetközi esemény 2023-ben, hogy - kínai közvetítéssel - Irán és Szaúd-Arábia kibékültek, azaz normalizálták kapcsolatukat, így egyik se akar már a másik ellen nyíltan fellépni, így Jemenben sem.
Közben, Amerika hátra vonulásával párhuzamosan előjöttek a helyi ellentétek: az Arab Emirátusok a déli szeparatisták mellé álltak, fegyveresen is támogatva őket.
Ez 2025 végén a helyzet megváltozott: a déli szeparatisták úgy érezték, itt az idő a cselekvésre, teljes háborút indítottak az egységkormány ellen. Szaúd-Arábia ekkor közvetlenül is beavatkozott, fegyveresen harcolt a dél-jemeniek ellen, közben sikeresen rákényszerítette az Arab Emirátusokat, hagyják abba helyi embereik támogatását. A szaúdi beavatkozás oda vezetett, hogy január 9-re az STC feloszlatta magát, miután minden területüket elvesztették, az az egységkormány hatalma alá került. Az Emirátusok csak annyit léptek, hogy Szomáliföldön keresztül kimenekítették az STC vezérét, aki ma már Abu Dhabiban él.
Most tehát az a helyzet, hogy 2 fő erő maradt: az egységkormány szaúdi támogatással és a siíta terület, melyet a huti nevű siíta törzs ellenőriz.
Valószínűleg Szaúd-Arábia nem fog közvetlenül háborúzni a hutik ellen, ez ugyanis teljesen tönkre tenné normalizálódott viszonyát Iránnal, s annyit az egész nem ér meg nekik. Marad tehát a rendezetlen állapot: a volt Észak-Jemen szinte teljesen a hutik területe, míg szinte egész Dél-Jemen az egységkormányé.
Amerikai szempontból ez az eredmény rendkívül kellemetlen, hiszen őket itt egyedül az érdekelte, hogy Irán veszítsen, miközben pont ez nem következett be. S közben Amerika követte el az eredeti hibát, mely miatt eleve lehetségessé vált ilyen erős iráni befolyás - az "arab tavasz" amerikai tervnek indult ugyanis.
január 9-i térkép: rózsaszín - egységkormány, kék - az egységkormánnyal szövetséges helyiek, zöld - hutik
December végi váratlan hír: Izrael elismerte Szomáliföldet (Somaliland). Az első ország, mely megteszi ezt.
A háttér infók szerint a cél azok bosszantása, akik mostanában elismerték Palesztínát. Meg ezzel megnyertek maguknak egy muszlim országot.
Szomáliföld sajátossága, hogy míg jellemzően hasonló esetekben sikeres szeparatista mozgalom áll szemben egy létező, működő, szervezett állammal, addig Szomáliföld esetében nem erről van szó: itt a szeparatista mozgalom működtet jól szervezett államot, míg ahonnan kiszakadtak - Szomália - az egy káoszban lévő, a gyakorlatban alig működő állam.
A gyarmati időkben a szomáli nép törzsterületén három gyarmat létezett: Francia Szomáliföld, Olasz Szomáliföld, Brit Szomáliföld. Emellett jelentős szomáli kisebbség van még Etiópiában.
Francia Szomáliföld 1977-ben vált független állammá, ez a mai Dzsibuti.
Brit Szomáliföld és Olasz Szomáliföld egyaránt 1960-ban vált függetlenné, az előbbi június 26-án az utóbbi július 1-jén. 1960. július 1-jén a két volt gyarmat egyesült, ezzel megalakult Szomália (a Szomáliai Köztársaság). Az új állam hamarosan káoszba süllyedt, különösen az 1969-es marxista államcsíny után, amikor a helyi kommunisták diktatúrát alakítottak ki.
A diktatúra 1977-ig baráti viszonyban állt a Szovjetúnióval, majd szovjetellenes irányt vett, miután a szovjetek Etiópia oldalára álltak a szomáli-etióp háborúban. A diktatúra azonban egészen 1991-ig fennállt. Ez után a központi kormányzat megszűnt, polgárháború alakult ki. 1992-ben az ENSZ békefentartókat küldött az országba, akik 1995-ig maradtak, miután feladatukat nem tudták teljesíteni. Az anarchia azóta is tart, a központi kormányzat nem ellenőrzi az ország területét. Szomália különböző részeiben autónóm államalakulatok alakultak vagy egyszerűen helyi bandák hatalma érvényesül. Az ország tengerparján kalózbandák működnek, melyek külföldi hajók elleni támadásokból élnek.
A volt Brit Szomáliföld vezetői 1991. május 18-án a szomáliai diktatúra bukása után kinyilvánították, hogy kilépnek az 1960. július 1-jén megalakított Szomáliából, s Brit Szomáliföld jogutódjaként új államot hoznak létre Szomáliföld néven. Ez az, amit Izrael most elismert.
zöld: Szomáliföld tényleges területe, csíkos: Szomáliföld által igényelt, de ténylegesen nem birtokolt terület
A 12 "nem hivatalos állam" száma ezzel nem változott, ez csak egy plusz elismerés az egyiknek.
Kamaszkoromban numizmata is voltam (annyira, hogy annak idején gyűjteményem eladásából finanszíroztam az esküvőmet), szóval nekem nem gond ez túlságosan, de hatalmas az elégedetlenség, hogy egyszerre két valuta van használatban.
Íme az én pénztárcám:
bolgár leva:
20 levás bankjegy - 4 db,
1 levás érme - 1 db,
20 sztotinkás érme - 2 db,
10 sztotinkás érme - 2 db;
euró:
5 eurós bankjegy - 1 db,
2 eurós érme - 1 db,
50 centes érme - 2 db,
20 centes érme - 1 db,
10 centes érme - 1 db,
5 centes érme - 2 db,
1 centes érme - 2 db.
(Az összes euró érmém bolgár, még nem kaptam sehol nem-bolgár érmét, pedig erre várok. Arra tippelek, az görög euró lesz, mert ilyenkor sok az ottani turista, de nagyon kíváncsi vagyok, bejön-e ez.)
Képzelem mi van az idős nénikkel, akik ráadásul mindent készpénzben igyekeznek fizetni, mert idegenkednek a bankkártyáktól és más elektronikus megoldásoktól. Lásd saját anyósomat: sorban áll a bankautomata előtt minden hónapban egyszer, amikor jön a nyugdíj, kiveszi a teljes összeget, majd onnantól mindent készpénzben intéz. Sőt, ha meg tud valamennyit takarítani, azt is készpénzben őrzi: volt most megtakarítása, párszáz leva, a kisebbik fiam segített neki átváltani. A kisebbik fiam meg az ellenkező véglet, ő a szomszéd közértben is Revolut telefonos app segítségével fizet.
Nagy megkönnyebbülés lesz először februártól, amikor a levát csak a bankok fogják már elfogadni, s még inkább augusztustól, amikor megszűnik az árak dupla kiírása.
Egyébként ahogy tippeltem: az alacsony árak esetében sokan trükközni fognak. Az előbb mesélték: egy hamburgeres az eddigi olcsó 2,5 levás hamburgerét már 2,5 euróért árulja, ez 95 %-os áremelés. A nagyobb üzletek szerencsére nem trükköznek, mindent átszámoltak fillérre pontosan.
Egyes nemzetközi cégek meg egyenesen lefelé kerekítettek. Van pár éve egy Microsoft-előfizetésem, most decemberben értesítettek, hogy ezentúl 19,99 leva helyett a havi előfizetés 9,99 euró lesz, ez majndem 3 %-os árcsökkentés. Úgy tűnik, a Microsoft babonás hite a 99 végű árakban erősebb, mint a profitéhségük.
Csak most jutottam el hozzá, de érdemes megnézni, pontosabban meghallgatni Pogátsa Kuba-sorozatát. A Spotify szar platform, de csak ott van fent, íme itt: a 166-169. rész.
Az információ elég dús, s pontos is. Az interjúalany nem adja elő ballib nézeteit, ezeket nehezen is lehetne ebben a témában.
Sok dolog újdonság lehet, ezekről magam is írtam már. Pl. hogy Horváth elmondja, Kuba sose volt tipikus kommunista diktatúra, hanem a latin-amerikai katonai diktatúra és a kelet-európai kommunista sajátos keveréke, s az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly van az előbbin.
Kicsit zavaró, hogy Pogátsa nem engedi az interjúalanyt beszélni pár ponton. Pl. minden áron mosdatni igyekszik Che Guevarát, valamint nem hajlandó a rasszizmus kérdését se kifejtetni.
Nem múlik el cikk, hogy valaki - jellemzően fanatikus ballib - fel ne vetné, hogy vannak erős és gyenge valuták.
Persze, vannak. Erős valuta az, mely egyrészt értékálló, másrészt elfogadják sok helyen. Gyenge meg az, mely se nem értékálló, se nincs széles elfogadtatása. A magyar forint középen van: széleskörűen elfogadott, de értéke sokat romlott az utóbbi években.
De nem, az "okosak" nem ezt értik alatta, hanem a nominális váltószámot. Komment a bolgár euró bevezetéséhez:
Nehéz dolog ballibnek lenni, különösen tiszásnak. A tiszások ma már keményebbek a régi klasszikus ballibeknél: azaz vastagabb a fal az agyuk és a valóság között.
Érdekes volt nézni a kommenteket január 4-én. Venezuela kapcsán.
Az első ballib reakció az volt, hogy most már aztán tényleg tele a gatyája a Zorbánnak, mert mindjárt érte jön a Delta Force és letartóztatja. Ez alapvetően a tiszás keménymagból jött. A klasszikus ballib kommentelők gyorsan reagáltak, hogy ez így nem stimmel, mert a fasiszta Trump és a fasiszta Zorbán haverok, így nem várható ilyen letartóztatás. Sőt ez az egész eléggé veszélyes, mert ezen az alapon Talprabrüsszel Pétert is elrabolhatja egy kommandó, valami ködös magyarázattal.
Erre jött a kettes számú interpretáció. Hogy most nagy bajban vannak a Zorbánék, hiszen egyszerre haverok az USA-val és Venezuelával, jöttek a képek, hogy Szíjjártó hajlong Maduro előtt. S most már megint milyen gerinctelen pávatáncos a Zorbán, hogy nem mond semmit, s most kénytelen lesz csatlakozni a kórushoz.
Ráadásul nem is teljesen igaz. Annak idején a Fidesz is megszavazta az EP-ben a Madurót elítélő határozatot, s az egyetlen magyar aki ellene szavazott Jávor Benedek volt. Hozzáteszem: én úgy szavaztam volna, mint Jávor(szarvas) e kérdésben.
Nem tanultak a kommentelők semmiből, hónapig ugyanezt mondták a magyar-orosz és magyar-kínai jó viszony kapcsán is, s az se jött be, mert Trump nem diszkvalifikálta a Zorbánt ezek miatt.
Pár óra múlva jött is a hidegzuhany: Magyarország nem írta alá a közös EU-nyilatkozatot! A Zorbán mégis módot talált, hogy egyedi véleményt jelentessen meg.
Gyorsan lehiggadtak a kommentelők. S elővették a dzsolidzsókert: "már megint bomlasztja a Zorbán a ZEU-t!".
Arról még nincs mégse döntés, hogy most ki a jó és ki a rossz, nem érkezett meg az ukáz a CEU bécsi k(r)ampuszáról. Mert egyrészt Maduro rossz, mert diktátor, másrészt az onnan elmenekültek is rosszak, hiszen ők szavaznak a Fideszre, miattuk vesztett választást a ballib polgármester asszonyság, emlékeztető:
Akadtak azért józan klasszikus ballibek is, ezt el kell ismerni. Pl. elmondták azt, hogy bármekkora gazember is a "populista" Maduro, veszélyes precedens megtámadni egy országot, majd ott letartóztatni az ország vezetőjét, közben mindezt az igazságszolgáltatás rendes működésének beállítani.
Számomra az egész nem kérdés. A diplomácia nem úgy működik, ahogy ezt a ballib kommentelő elképzeli. Mint félig-meddig diplomatagyerek sokszor átéltem ezt, persze alacsony szinten. Ott is az volt, hogy sose az hangzott el, amit a felek gondolnak, azaz mindent dekódolni kellett. Még inkább ez van magas szinten.
Maga az eset meg nyilvánvaló: az USA nem hajlandó ezentúl eltűrni amerikaellenes kormányzatot Latin-Amerikában, visszatér a régi világ, amikor ezt ki is mondták nyíltan. Minden más szöveg erről csak ködösítés. Pont ahogy az ukrajnai háború oka is egyetlen dolog: a 2007 óta erőre kapott Oroszország nem tűr el oroszellenes kormányt Ukrajnában, s pont.
Mert minden más infó komolytalan. Maduro nem csalt el választást, a többség mögötte áll. S természetesen nem vezet semmilyen "narkó-terrorista" csapatot.
Kíváncsi vagyok, a feleség mivel lesz vádolva. A bennfentesek szerint Maduro felesége az igazi főnök, s ő sokkal keményebb férjénél. Maduro imádja a nála 6 évvel idősebb nőt, s gyakorlatilag az ő szava dönt sok mindenben. Sok helyen a normál elnöki portré helyett kettejük közös képe van kitéve. Még egy dologra vagyok kíváncsi: Maduro mikor fog előjönni zsidó származásával, ezzel próbálva enyhébb elbírálását elérni: Maduro ugyanis apai ágon szefárd zsidók leszármazottja.
a venezuelai elnöki tárgyalóteremben a fali képek: balra Bolívar, jobbra Chávez, középen Maduro feleséggel
Január 1-jén be lett vezetve az euró. Egyelőre párhuzamosan a bolgár levával.
Ez egy átmeneti időszaki január 31-ig. Február 1-től a bolgár leva nem használható a pénzforgalomban (a Bolgár Nemzeti Bank persze beváltja azután is korlátlanul euróra).
Vicces módon, én éppen december 31-én kaptam 300 levát készpénzben:
- ugyanis el szoktam adogatni régi holmijaimat, s éppen ezen a napon jött egy vevő, aki megvette régi laptopomat.
Az igazi gond az érmékkel van: a tapasztalatlan ember, főleg idős nénik, nem képesek megkülönböztetni az euró érméket és a leva érméket.
Nekem volt kb. 12 leványi érmém. Majdnem az egészet elköltöttem december 31-én a közeli Lidl boltban, ahol vettem két doboz félkilós krumplisalátát. Most hogy egyedül maradtam, nem ünneplek Szilvesztert, így nem is készítettem semmi ételt, ez a krumplisaláta elég lesz 3 napra, mondtam magamnak.
Én semleges vagyok ebben a kérdésben, azaz nem elleneztem az euró bevezetését, de nem is támogattam.
A többség egyébként ellenezte az euró bevezetését. Ezért is nem engedték népszavazás megrendezését a brüsszeli nagyurak.
De én nem tartozom az ellenzőkhöz, bár a legnagyobb euróellenes párt szavazója vagyok, de ebben a kérdésben más a véleményem: mint mondtam, semleges vagyok.
Miért vagyok semleges? Mert a bolgár leva de facto 1997 óta nem létezik, amikor rögzítették az árfolyamot: 1 német márka = 1000 leva szinten. Szóval az ország nem most vesztette el pénzügyi függetlenségét, hanem 97-ben.
A pénzügyi függetlenség visszaszerzéséhez meg kellett volna szüntetni az árfolyamrögzítést, de ilyet még a legradikálisabb párt se mert felvállalni. Az ok: a hiperinfláció réme túl élénk a bolgárok fejében, így az átlagember mindent vállal, csak megint ne legyen évi 300-500 % infláció.
Gyakorlati szinten én még nem találkoztam e pár napban euróval. Mivel volt leva készpénzem, azt költöttem. S mivel pontosan fizettem, visszajárót se kaptam. Engem a dolog játékoldala izgat csak: vajon mikor kapok valahol vissza ritkább érmét, pl. andorrai, monacói, sanmarinói, vatikáni euróérmét.
Szegény Kapu Tibor, elérte a magyar foci válogatott sorsát: européer körökben utálni kell őt. Bűne: kiállt a köztársasági elnök mellé, ahelyett, hogy Talprabrüsszel Péter mellett tett volna hitet.
Válogatás a legjobb kommentekből, 8 darabot sikerült találni, bár nehéz volt ez, mert több tucat kiemelésre érdemes lett volna:
"Elszálltak szavai, mint fing az űrben."
"Ne foglalkozzanak azzal az 50 milliárddal, amit a mellettem álló Tibor kiruccanására szórtak el, miközben késnek a vonatok, az egészségügy és az oktatás olyan amilyen, a gyermekvédelem pedig egy trágyadomb!"
"Kapu Tibor? Az meg ki?"
"Figyelem! Gerinc kerestetik! Előny, ha takonyból van, mert egy gumigerincű magyar űrhajósnak kell!"
"Tibi, ez nem a te eredményed, ezt mi fizettük ki."
"Te nem leraktál a asztalra, hanem elvittél 600 milliárdot! Kaptál belőle te is!"
"Én szégyellem magam, pedig neked kellene. Valami fent maradt az űrben. A gerinc. Hatalmas csalódás vagy."
"Te a Fidesz segítségével és a mi anyagi hozzájárulásunkkal jutottál el olyan messzire, ami a te álmod volt. De ezt mi valósítottuk meg neked! Ezért illő lenne átgondolni, hogy ezek után, ki mellett állsz ki és kit szolgálsz ki."
Kapu nem tudja: ha nem baloldali, akkor tehetségtelen. S ez nem csak sportolóra és művészre igaz, hanem már űrhajósra is.
Összehasonlítva ezt a Balkánnal. Bulgáriában is teljesen átpolitizált az élet, de olyat nem lehet elképzelni, hogy tömegek valakit aki valós teljesítményt mutatott be csak azért pocskondiázzanak, mert politikailag egy másik táborba tartozik.
Trump megüzente minden érdekeltnek az új szabályokat.
Ezek lényege: mindenki csinál amit akar, ha akaratát képes
hatékonyan,
határozottan,
gyorsan
véghez vinni, kész helyzetet teremtve.
Oroszország ezt már elmulasztotta Ukrajnában (bár sose késő), de Kína biztosan alaposan készül.
Egyébként meg az egész venezuelai eseménynek nagyon katonai puccs szaga van. Ugyanis egy hadsereg úgy is képes egy rendszert megdönteni, ha idegen támadás ellenében látványosan nem tesz semmit. Valakik Caracasban kiegyezhettek az USA-val.
- mert semmilyen technooligarchia nem vette át az irányítást sehol. Ha átvenné, valószínűleg jobb lenne a világ, legalábbis kevésbé rossz.
Valójában minden tőkés vállalkozó azt szeretné, amit a nagy tech cégek: azaz olyan munkakörülményeket teremteni, melyekben a dolgozó maximálisan ellenőrizhető, s ezáltal hatékonysága maximálisan biztosítható.
2020. szeptembere és 2022. októbere között ezt megélhettem személyesen is, amikor a fiatal nemzedék kedvenc szociális hálózatánál, a TikToknál voltam tartalomcenzor, hivatalosan mondva "moderátor".
Az elején még érdekes is volt a munka sok szempontból, s a mennyiség se volt nyomasztó. Ez akkor volt, amikor a magyar csoportban dolgoztam. Aztán, félidőben, a magyar ügyeket átadták egy másik cégnek, nálunk pedig emiatt megszüntették a magyar cenzúra csoportot. (A TikTok nem alkalmaz közvetlenül senkit, a felső menedzsmentet és annak támogatását leszámítva, minden egyéb ki van adva partnercégeknek, a "minden" szó szerint értendő, azaz a cenzúrától a reklámokon keresztül a programozásig abszolút minden.) Viszont senkit se rúgtak ki emiatt, a kollégák nagyobb részét áttették a magyar marketing osztályra - ahol a magyar piacon hirdetni akaró cégekkel foglalkoznak, tulajdonképpen ez a legfontosabb terület, mert innen jön a TikTok minden bevétele -, a kisebbet meg áttették a globális tartalomcenzúra osztályra, ahol a nemzetileg nem specifikus tartalmat ellenőrzik.
Én persze ez utóbbihoz kerültem, s akkor megtudtam mit jelent a 100 %-os munkavégzés, azaz az, amikor a munkaidőben megmoccanni sincs idő, mert a teljes munkaidő aktív munkával telik el. Ráadásul trükközni, csalni nem lehetett sehogy, a rendszer mindent mért. Ez az munka amiről a Mérce is ír az Amazon kapcsán.
A fizetés túl jó volt, így az emberek maradtak. Akkor az alapfizetés havi 1800 euró bruttó volt, ami Kelet-Európában mindenképpen magasnak számít. Én is csak akkor mondtam fel, amikor véget vetettek a "home office" rendszernek, mert 4 műszakban bejárni a város másik végébe semmiképpen se volt kedvem. A munkát előtte is megutáltam már persze.
Dehát én azzal álltam eleve hozzá, hogy a munka szükséges rossz, eleve nem kell benne örömöt keresni. Ebben egyébként súlyosan tévedtem, de késő lenne ezen már változtatni: most már leélem életemet ebben a hibás modellben. Eleve az emberek nagy többsége nem tud jót választani, így végülis én is e többség része lettem saját hibámból. A hibáimon meg lehet és kell is elmélkedni, de utólag ez csakis tapasztalatként használható, nem megalapozásként egy új életvitelre.
Egyébként meg a sikeres, boldog dolgozók azok lesznek, akik a munkát nyűgnek érzik. A munkában kielégülést keresők rendre elzüllenek, amikor nem lesz munkahelyi sikerük, márpedig a nagy többségnek nem is lehet sikere.
Az én személyes hibám csak annyi volt, hogy kikerülhettem volna ezt a csapdát, de nem éltem a lehetőséggel. Ami egy másik téma.
Tulajdonképpen aztán meg, 2022-ben, szerencsém lett. Olyan ügyfélszolgálatra sikerült mennem dolgozni, mely alapvetően ügyeleti jellegű, azaz munkaidőben rendelkezésre kell állni, de nem aktívan dolgozni. Ezek a legjobb ügyfélszolgálati típusú munkát, persze kevesebbet fizetnek, dehát valamit valamiért. Nagyjából 300 euróval kevesebb pénzt kapok, viszont sokszor órákig nem kell csinálni semmit.
A cikkben leírt Amazon-típusú munkahelyeknek pont ez a nagy csapdája: viszonylag a piaci szint feletti fizetéseket adnak (legalábbis a gazdag világon kívül), maga a munka könnyű, megtanulható könnyedén, viszont a munkaidőben a hatékonyság 100 % körüli.
Azonban szerencsénk van: a munkafolyamatok 90+ %-a nem hatékonyítható ilyen módon, így semmilyen veszély nem áll fenn. Alapvetően a hatékony munka nem érdeke a dolgozónak, s ez így van jól.
a Batista-diktatúra elleni felkelés kezdete - ez július 26. (1953),
Castróék hatalomátvételének napja - ez január 1. (1959).
Január 1. jelentősége: ezen a napon kora hajnalban Fulgencio Batista elnök a szilveszteri buliról távozva kiment a havannai repülőtérre, majd pár családtagjával és közeli munkatársával gépre szállt Dominika irányába. Magával vitt több zsák pénzt és aranyat is, készpénzt 300 millió dollár, aranyat 400 millió dollár értékben (ez mai értéken összesen kb. 8 milliárd dollár). Dominikába azért ment, mert az USA semlegességet hirdetett, nem fogadta be Batistát. Végül Dominikában is csak ideiglenesen maradt, végleges menedékjogot Portugália biztosított neki.
Az eredeti - Castroék előtti - nemzeti ünnep május 20. volt. Oka: Kuba 1902. május 20-án lett független állam. 1959 óta ezt Kubában nem ünneplik semmilyen alakban, annál inkább a floridai kubai közösség, ott ez a legnagyobb kubai ünnep.
Szóval Kubában a Szilveszter az politikailag jelentős ünnep a január 1. miatt.
Ilyenkor felvonulás is szokott lenni. A nagy tömeggyűlések az új városközpontban szoktak lenni a Forradalom terén, ez egy hatalmas, 7 hektáros tér. A kisebbek pedig az "Antimperialista szószék" nevű helyen a tengerparton, pont szemben az amerikai követséggel.
A helyen, direkt az amerikai követség felé fordítva a következő plakát van:
Señores imperialistas, ¡no les tenemos absolutamente ningún miedo! - Imperialista urak, egyáltalán nem félünk maguktól!
A mondat részlet egy Fidel-beszédből. A teljes idézet: "¡Sepan, señores imperialistas, que no les tenemos absolutamente ningún miedo! ¡Patria o Muerte! ¡Venceremos!" - "Tudják meg, imperialista urak, hogy egyáltalán nem félünk maguktól! Haza vagy halál! Győzni fogunk!".
