magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média

A Jobbik és a homoklobbi

Mondtám már, hogy sose szerettem a Jobbikot, egyik korszakában se. De nem szabad, hogy az érzelem elhomályosítsa az értelmet.

Szóval a Jobbik bátor tettét, hogy nem csatlakozott a ballib gyermekmegrotási paktumhos, mindenképpen el kell ismerni.

Valami maradhatott Jakab lelkében. S ultragyurcsánynéista meggyőződése ellenére érezte, amikor a gyerekekről van szó, nem szavazhat pártérdekek alapján. Így végül a Jobbik-frakció megszavazta a gyermekmegrontást nehezítő új törvényt.

Le a kalappal!

11 komment

2004

Ebben az évben két szavazás is volt.

A népszavazáson igennel szavaztam az állampolgársági kérdésre, s nemmel a kórházi kérdésre. Az EU-választáson az MDF-re szavaztam. Itt a Fidesz egymagában legyőzte az MSZP és az SZDSZ összesített eredményét.

Medgyessy Péter kormányfő kezdte elveszteni minden tekintélyét, ebben az évben sajátjai - Gyurcsány vezetésével - meg is puccsolták. A végén Medgyessy már őrült marhaságokat beszélt, pl. hogy induljon az összes magyar párt közös listán az első magyar EP-választáson.

A Fidesz minden népszerűségi listán immár vezetett, ez ellen született - immár az új kormányfő, Gyurcsány - vezetésével a népszavazási gyűlöletkampány. Az MSZP olyan piszkos módon kampányolt a kettős állampolgárság ellen, hogy a kettős állampolgárságot szinte ellenző SZDSZ-esek is már panaszkodni kezdtek a szocialisták xenofóbiája miatt. Volt egy "kedvenc" óriásplakátom, mely előtt naponta átlag 4-szer elhaladtam, ezen egy hajléktalan kinézetű sokgyerekes család volt látható, mellette a szöveg "felelős döntést!", magyarul: ne adjunk állampolgárságot a szemét román koldusoknak. Emellett anoním röplapokkal is tele volt Budapest, melyek jobban uszítottak a határontúli magyarok ellen, mint a levadabb migránsellenes kampány 2015-ben. A suttogó propaganda is hatott. Mivel akkor volt egy boltunk, sok emberrel találkoztunk, így a legfantasztikusabb sztorikat hallhattuk, pl. a buszokkal várakozó "román" sáskahadakról, akik a népszavazás után azonnal indulnak is ingyen megoperáltatni magukat Magyarországon, aztán felvesznek minden létező segélyt, majd hazamennek a zsákmánnyal, kifosztva Magyarországot. Gyurcsányék gyakorlatilag átvették a Jobbik összes cigányellenes szövegét, csak a "cigány" helyére "határontúli magyar" került.

Sose voltam nacionalista, akkor se, de ez az egész hőbörgést egyszerűen elfogadhatatlannak tartottam.

Egyébként Gyurcsány számítása bejött, a lakosság nagy része egyetértett a "jöttmentek" elleni szövegekkel, s messze nem csak az MSZP-SZDSZ hívei. Az év végére az MSZP le is dolgozta lemaradását a Fideszhez képest.

múzsám a boltunkban 2004-ben

Mi eladtuk a boltunkat Pátyon, s Budapesten csináltunk boltot. Az se ment jól, szóval anyagilag maradtunk korábbi rossz helyzetünkben.

Címkék: közélet
27 komment

Nem vagyok homofób, de...

A magyar "jobboldal" lassan belesétál egy csapdába.

Először is elkezdte használni a "meleg" szót, bár még nem teljeskörűen, de egyre nagyobb gyakorisággal. A "meleg" viszont egy fertőzött, nem semleges szó, nem szabadna használni. Van helyette "homokos", ha pedig teljesen semlegesek és hivatalosak akarunk lenne, akkor "homoszexuális".

A "meleg" szó ugyanis egy pozitív szó, eredetileg a hőmérsékletre utal, "meleg ruha", "meleg szoba", "meleg víz", csupa jó dolog, továbbá átvitt értelemben: "családi meleg", "meleg érzés", stb., ki lenne ezek ellen? S így ki lenne "melegellenes" is? A jó ellen lenni miféle dolog?

Itt sajnos visszaüt a magyar nyelv sajátossága, hogy igyekszik az idegen szavakra magyar megfelelőt találni. A "meleg" ugyanis az angol "gay" fordításaként lett kitalálva (eredetileg az angol "gay" jelentése egyébként "vidám"). Más nyelvekben - ahol kevésbé szorítják ki az idegen szavakat - egyszerűen átvették az angol szót (pl. spanyolul "gay", oroszul "гей"), ami kisebb rossz, így megmarad az a tudat, hogy ez valami "idegen" dolog.

A másik a "homofóbia" szó. Egyre több egyébként normális embertől hallom: "nem vagyok homofób, de", majd elmagyarázza más szavakkal, hogy ő homofób. Dehát miért kellene átadni a "homofóbia" szót a homoklobbinak? Miért kellene elfogadni, hogy azt jelenti "homokosok gyűlölete"? Erre az égvilágon semmi ok nincs.

Mivel most van a foci EB, íme egy focihasonlat: a fentiekben leírt magatartás olyan mintha egy focicsapat folyton csak reagálna az ellenfél játékára, s egyedül arra számítana, hogy majd egyszer csak figyelmetlen lesz az ellenfél, de sose szervezne saját támadást, ki se dolgozna saját játéktervet. Ez az esetek 99 %-ában a biztos vereség receptje.

64 komment

Nemzetépítés Dél-Ázsiában

Írtam már a közép-ázsiai ex-szovjet térség nemzetépítéséről. Most az attól délebbre és keletebbre fekvő térség pár érdekessége.

A térség demográfiailag 3 típusú országra osztható:

  • etnikailag homogén országok, ahol a lakosság 90+ %-a azonos nemzetiségű: Banglades, Dél-Korea, Észak-Korea, Japán, Kambodzsa, Kína, Maldív-szigetek, Mongólia, Tajvan, Vietnám.
  • etnikailag heterogén országok, ahol sokféle etnikum él együtt: Afganisztán, Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Pakisztán, Szingapúr,
  • a kettő közötti helyzet - van ugyan domináns etnikum, de a lakosság jelentős része más etnikumhoz tartozik: Bhután, Brunei, Laosz, Malájzia, Mianmar, Nepál, Srí Lanka, Thaiföld.

A homogén államokban fel se merül kérdésként a nemzetépítés mikéntje, hiszen a nemzet a szinte teljes lakosságot kiadó többségi etnikum alapján áll, ahogy ez pl. Magyarországon is van.

Kína annyiban kivételes, hogy bár a kínai etnikum aránya 92 %, sok kisebbség területileg elhatároltan él, továbbá a kínai nyelv kölcsönösen nem érthető nyelvjárásokra oszlik.

A kínai nyelv valójában - nyelvészeti szempontból - nyelvcsalád. Az egyes nyelvjárások közti eltérés jelentős, kb. úgy lehet elképzelni, mintha Európában az összes újlatin nyelvet egyetlen nyelv nyelvjárásának tekintenénk, így a román, az olasz, a spanyol, a francia, a portugál mind a latin nyelvjárásaként lenne számon tartva. S ahogy egy román se tud szabadon kommunikálni egy franciával, úgy két kínai "nyelvjárás" beszélője se. A kínai megoldás: a szabványosított kínai, mely a mandarin nyelvjáráson alapszik mint kötelező nyelv, bár nem a többi nyelvjárás helyett, hanem mellettük. Ez a hivatalos politika évtizedek óta mind Kínában, mint Tajvanon. (Bár a fiatal tajvani nemzedék körében létezik egy irányzat, mely önálló tajvani identitást vall, de ez kisebbségi irányzat.) Egyedül két, a XX. sz. végéig európai gyarmatként működő területen más a helyzet: Hongkongban és Makaóban, ahol a nagy többség egyáltalán nem beszél mandarinul, mivel ott sose volt hivatalosan használatban.

A kínai nemzettudat viszont egységes nyelvfüggetlenül. Ezt a közös írás is erősíti. A kínai írás egységes minden nyelvjárásban. Itt az eltérés alapvetően az, hogy a hagyományos vagy az egyszerűsített írást használják. Az átlag művelt kínai azonban mind a kettőt ismeri.

A koreai esetében érdekes, hogy Észak-Koreában kizárólag a koreai ábécét használják írásra, míg Dél-Koreában a koreai ábécét legnagyobb részben, de kínai eredetű írásjegyeket is. A következménye ennek: aki Észak-Koreában nőtt fel, majd átkerül Dél-Koreába, az külön tanulás nélkül nem tud minden dél-koreai szöveget elolvasni. Ez a probléma csökkenőben van egyébként, mert Dél-Koreában is folyamatosan egyre kisebb mértékű a kínai írásjegyek használata.

Egy időben Észak-Koreában egyenesen tiltották a kínai írást, ma már nem, sőt tanítják az iskolákban, de nincsenek aktív használatban.

Egyébként az észak-koreai irodalmi nyelv kicsit eltér a dél-koreaitól, de az eltérés nem nehezíti a kölcsönös értést. Mindkét országban a hivatalos állami politika része az újraegyesítés, ezért egyik országban se vezetnek be komolyabb nyelvi reformokat, mert ez nehezítené a kölcsönös megértést.

A 99 %-ban bengáli Banglades esetében érdekes megjegyezni, máig két darab párhuzamos bengáli identitás létezik. Történelmi okokból úgy alakult, hogy a történelmi Bengália keleti felén a lakosság felvette az iszlám vallást India muszlim korszakában, míg nyugati felén megmaradt a hindu vallás. India függetlenné válásakor, mely vallási alapon zajlott, így Nyugat-Bengália a mai India része lett, míg Kelet-Bengália pedig Pakisztán része. Pakisztán megalakulásakor a lakosság 65 %-a bengáli volt, de ennek ellenére nem a bengáli lett a hivatalos nyelv: ennek későbbi eredménye a Pakisztánon belüli bengáli szeperatizmus, mely sikeresen elvezetett Banglades megalakulásához 1971-ben. Tehát az iszlám identitás Bangladesben másodrendű az etnikai identitáshoz képest.

Létezett ugyan törekvés egy egységes bengáli nemzet létrehozására - mindkét oldalról -, ez azonban mindig marginális volt. Ez ma is így van. Jelenleg az arány nagyjából 2:1 a muszlim bengáliak és a hindu bengáliak között. Bangladesben a lakosság 99 %-a bengáli (ebből 90 % muszlim, 9 % hindu), míg Nyugat-Bengálban - ami az egyik indiai állam - 87 % a bengáliak aránya, ebből 25 % muszlim, 75 % hindu.

Ami egységes az a nyelv, azonos nyelvet beszélnek mindkét területen. Az írás is azonos, azaz a muszlim bengálik is a szanszkrit eredetű bengáli ábécét használják.

Mind a hindu, mind a muszlim bengáliak között az iskolázottság egyik fontos jele a gyarmati múltból megmaradt angol nyelv ismerete. Valamilyen szinten gyakorlatilag mindenki beszél angolul, magas szinten persze csak az iskolázott. művelt réteg. Bangladesben az angol ugyanúgy hivatalos nyelv, ahogy a bengáli is, viszont a bengáli teljesértékű, minden területen használt nyelv, ténylegesen is bengáliul folyik az élet, ez nem csak afféle jelképes nyelv. Az identitás fontos eleme a nyelvtudás, végülis éppen a nyelvért való harc az alapja annak, hogy lett független Banglades.

dúl a választási kampány Banglades fővárosában: a jelöltek plakátjai az utca felett kifeszített ruhaszárító kötelekről lógnak (forrás)

A következő legyen Pakisztán, hiszen már szóba került. Pakisztán az eredeti Nagy-India muszlim része volt. A mai Pakisztán ennek a nyugati fele. A pakisztáni nemzeti öntudat alapja a vallás. Tulajdonképpen ők muszlim indiaiak, különböző nemzetiségekből, akiket egyesít a közös iszlám kultúra indiai változata. Az indiai muszlimok közös nyelve az urdu, mely valójában a hindival azonos nyelv, de arab ábécével, s erős arab-perzsa hatással - ez kb. úgy képzelhető el, mint a szerb-horvát viszony, Ezért is Pakisztán nemzeti nyelve az urdu, annak ellenére, hogy a lakosság kevesebb mint 10 %-ának az anyanyelve, de idegen nyelvként szinte mindenki beszéli.

Az urdu nyelvet egyébként a britek terjesztették el. India brit meghódításakor a perzsa volt a fő hivatalos nyelv, bár ez senkinek se volt az anyanyelve - a perzsa a muszlim hódítás eredménye volt. Ezt a britek felváltották az urduval, a helyi muszlim elit anyanyelvével, így "nemzetibb" színt adva uralmuknak, majd pedig behozták az angolt második nyelvként.

India más úton indult. Bár itt is voltak törekvések etnikai-nyelvi alapú nemzeti identitás kialakítására, ez szinte azonnal megbukott. A kezdeti elképzelés az volt, hogy a nemzeti nyelv legyen a hindi, s azt tanulja meg minden nem-hindi nyelvű lakos is anyanyelve mellé, s így a hindi váltsa fel az angolt. Ezt a tervet azonban még Észak-Indiában se fogadták el, ahol a hindivel rokon nyelveket beszélnek, Dél-Indiában pedig egyenesen bojkottálták a tervet. Amikor pl. törvény született, hogy a hindi kötelező tantárgy minden indiai iskolában, a tamil nyelvű régióban egyszerűen megszüntették a hindi tantárgyat még azokban az iskolákban is, ahol addig tanították, s az angolt vezették be helyette kötelező jeleggel. A tamilok azt mondták, nekik a hindi ugyanannyira idegen, mint az angol, de utóbbinak nagyobb a használati értéke.

A 60-as évekre kiderült: az angol nem helyettesíthető, máig is az a közvetítő nyelv Indiában, az egyes indiai államok pedig saját hatáskörben döntik el mi a helyi hivatalos nyelv és az oktaaás nyelve. Jelenleg India lakosságának kb. 48 %-a hindi/urdu anyanyelvű, s további 14 % beszéli a nyelvet idegen nyelvként.

India államai: zöld - a hindi/urdu hivatalos nyelv, piros - a hindi/urdu nem hivatalos nyelv

Szóval az indiai nemzeti identitás alapja a terület, a közös múlt, de nem valamely nép, vallás, nyelv.

Afganisztán esete annyiban hasonló, hogy a névadó nép (a pastuk, akik a szűk értelemben vett afgánok) a lakosság alig 40 %-a. Történelmileg a régió közvetítőnyelve a perzsa, mely Afganisztánban a lakosság 30 %-át kitevő tadzsikok anyanyelve.

A perzsa nyelvnek 3 változata van: az iráni perzsa, a tadzsikisztáni tadzsik, s a dari (afganisztáni tadzsik). Ezek között az eltérés kb. mint a brit, az amerikai, s az ausztrál angol között. Egyedül az írásban való érintkezés nehéz: mert míg az iránit és a darit arab ábécével írják, addig a tadzsikot cirill ábécével.

Az afgán állam igyekezett a pastu nyelvet is felemelni a dari szintjére, de máig a dari a közvetítő nyelv Afganisztánban. Hivatalos szinten kétnyelvűség van, aki nem beszéli mind a két nyelvet, az nem tölthet be állami állást.

Szingapúr a többnyelvűséget választotta identitása alapjának. Minden négynyelvű (maláj, kínai, tamil, angol), de az utóbbi idők fejleménye, hogy az angol kezdi a másik három nyelv szerepét elvenni. Ma már a lakosság harmada kizárólag angol anyanyelvű.

Indonézia a sikeres váltás példája. A volt gyarmattartó nyelve (a holland) gyakorlatilag ki lett törölve. Többnyelvűség helyett az egynyelvűség a hivatalos politika, de nem valamelyik nagyobb etnikum nyelve lett kiválasztva, hanem a térség közvetítőnyelveként korábban is használt maláj nyelv (ezt hivatalosan indonéz nyelvnek nevezik, de gyakorlatilag azonos a malájziai malájjal), mely kiválasztásakor a lakosság alig 5 %-ának volt az anyanyelve (s ez az arány most is 20 % körüli). Az állami élet és az oktatás kizárólag indonéz nyelvű, minden más nyelv csak a magánéletben használatos.

Pár éve volt egy malájziai kollégám. Kérdezgettem őt, szokott-e átjárni Indonéziába, s hogy áll a nyelvvel. Mondta, persze szokott átmenni, mert Indonézia olcsóbb ország, s a nyelvet pedig 99 %-ban érti, csak néha vannak furcsa szavak, melyeket Malájziában másképp mondanak.

A megoldatlan identitás példája a Fülöp-szigetek. A terv az volt, hogy a legnagyobb etnikum nyelvét, a tagalogot - mely jelenleg a lakosság negyedének anyanyelve - egyedüli hivatalos nyelvvé teszik. Ennek érdekében átnevezték a tagalogot "filippino nyelvnek". Erősen sikertelen lett a projekt, az ország nagy része máig nem beszél fillipinóul, s a kormányat a gyakorlatban az angolt használja a nem-fillipino nyelvű térségekben.

A két himalájai állam - Bhután és Nepál - esete hasonló. A névadó etnikum kisebbségben van - Bhutánban 20 %, Nepálban 40 % -, s mindkét ország megpróbált mégis a névadó etnikumra építve nemzetet létrehozni.

Nepálban ez teljes csődött mondott, a hatalom belebukott: ez a fő ok, ami miatt Nepál királyságból köztársaság lett 2001-ben.

Bhután esetében a hatalom erős, sikeresen megtartotta a rendet. (Persze a két ország más adottságú: Nepál 28 millió lakosú, míg Bhután népessége 750 ezer fő, ritkán lakott ország.) Az egységítés egyik módszere: a bhutáni hatóságok az ország negyedét alkotó nepáliakról megállapították, állampolgárság nélküli illegális idegenek, s nagy részük deportálva lett.

Srí Lanka az indiai szubkontinens legproblémásabb országa az etnikai kérdés szempontjából. Ez az az ország, ahol polgárháború dúlt etnikai alapon. Az ország lakosságának negyede tamil, ők többséget alkotnak északon és keleten, míg délen és nyugaton a lakosság háromnegyedét kirevő szingalézek élnek. A probléma ráadásul vallási is: a tamilok hinduk, a szingalézek buddhisták.

A szingalézek hajlamosak Srí Lankát kizárólag szingaléz földnek, továbbá buddhista mintaállamnak tekinteni. Ami tény: Srí Lanka az indiai szubkontinens egyetlen országa, ahol a budhhizmus megmaradt - mindenhol máshol a hinduizmus kiszorította -, s itt jött létre a buddhizmus egyik főága is.

A függetlenség elérése után az angol nyelv folyamatos kiszorítása zajlott, felváltása a szingaléz nyelvvel. A tamil kisebbség részéről ellenállás bontakozott ki, ez 1983-ban polgárháborúhoz vezetett, a tamilek saját országot kiáltottak ki Srí Lanka északi és keleti részén Tamil Eelam néven - ez az ország nem kapott nemzetközi elismerést, de tartósan fennállt 26 éven keresztül, egészen 2009-ig.

Mindenképpen meg kell említeni még a 4 maláj nyelvű állam közül 3-ban létező bumiputera elvet. Bruneiben, Indonéziában, s Malájziában létezik az állampolgárok jogi megkülönböztetése: vannak őshonos és nem-őshonos állampolgárok, előbbiek a bumiputerák (a szó jelentése: földlakó). Mindenki bumiputera, aki vagy maláj nemzetiségű vagy az illető ország őslakosa. Mindenki más meg nem az, akkor is, ha esetleg több nemzedék óta élnek ott az ősei.

Indonéziában ma már nem jár speciális jogokkal a bumiputera-státusz, de Bruneiben és Malájziában máig komoly megkülönböztetés van. A rendszer logikája: a brit uralom idekán a britek sok kínait és indiait telepítettek be, ezeket előnyben részesítették az eredeti lakossággal szemben, így a független államiság elérése után most az őslakosok hátrányos helyzetét pozitív diszkriminációval kell helyre hozni. Gyakorlatilag a magyar numerus clausus logikája, de nem csak a felsőoktatásban, hanem szinte mindenhol. Malájziában pl. az állami lakáshitel programban a bumiputerák alacsonyabb kamatú hitelt kapnak, de még a tőzsdére is vonatkozik ez: nem szerepelhet a malájziai tőzsdén olyan cég, melyben nincs elegendő arányú bumiputera főrészvényes, s ez a külföldi cégekre is vonatkozik. De pl. még egy lakópark építésekor is köteles az építő ügyelni, hogy ne fordulhasson elő, hogy minden vevője nem-bumiputera. Magyarországon a hasonló rendelkezés leginkább a zsidókat érintette negatívan, míg Malájziában a kínaikat. A szupergazdag - az éeltszínvonal magasabb a svájcinál - Bruneiben valamivel enyhébbek a szabályok: ott elsősorban az állami állásokra való pályázásnál ad előnyt a bumiputera-státusz.

Az etnikai arányok a 3 országban:

  • Brunei: 66 % maláj, 21 % indiai, 10 % kínai, 3 % nem-maláj őslakos,
  • Indonézia: 4 % maláj, 0 % indiai (1 % alatt), 2 % kínai, 93 % nem-maláj őslakos,
  • Malájzia: 55 % maláj, 7 % indiai, 23 % kínai, 14 % nem-maláj őslakos.

Laoszban a lakosság alig fele laoszi nemzetiségű. Viszont sokkal több laoszi nemzetiségű él Thaiföldön, mint Laoszban - a laoszi etnikum négyötöde Thaiföldön él. Ami nehezíti a helyzetet: Thaiföldön a laosziakat thai nemzetiségűeknek tekintik. Ami tény: nem világos a thaiak és a laosziak közti elkülönülés, a két nyelv viszonya kb. mint a cseh és a szlovák, azaz kölcsönösen érthetőek.

A Laosz és Thaiföld közti eltérés, hogy míg Thaiföldön létezik sikeres nyelvszabvánuosítás, mely nyelvet a nem-thai lakosság is beszél, addig Laoszban máig nyelvjárások vannak csak, az ország egyes részei között még a fizikai kapcsolat is nehézkes. Jellemző, hogy Laosz egyes részeinek lakossága jobban ismeri Thaiföldet, mint saját országa más részeit.

Mianmar a félig sikeres egységesítés példája. A többségi burmai lakosság az ország középső részén él, a határvidékeken erős kisebbségi etnikumok vannak. Az erős burmaisítási törekvésen annyit értek el, hogy a nyelvet szinte mindenki beszéli, egységes nemzet viszont máig nincs.

Az előbbiekből látható sikeres nemzetépítés ott lett, ahol eleve megvolt a homogenitás, ill. ott is, ahol nem volt meg ugyan, de sikerült valamilyen nem-etnikai közös alapot találni.

Mi az egyes említett országok átlag életszínvonala? Íme:

  • magyar szint duplája felett: Brunei, Szingapúr,
  • magyar szint duplája: Dél-Korea, Japán,
  • magyar szinttel azonos: Malájzia, Tajvan,
  • magyar szint fele: Kína, Maldív-szigetek, Thaiföld,
  • magyar szint harmada: Bhután, Indonézia, Mongólia, Srí Lanka,
  • magyar szint negyede: Fülöp-szigetek, Laosz, Vietnám
  • magyar szint ötöde: India, Mianmar, Pakisztán,
  • magyar szint ötöde alatt: Afganisztán, Banglades, Észak-Korea, Kambodzsa, Nepál.

Címkék: közélet
14 komment

2003

A fő esemény az EU-s népszavazás volt, ezen igennel szavaztam, s azt hiszem, ez nem volt hiba - kényszerhelyzet volt a belépés.

A politikai helyzet lényeg: a Fidesz részvétele nélkül a kormányzó erők lassan felőrölték saját magukat. Ekkor lépett fel először Gyurcsány Ferenc, aki jobban támadta saját kormányfőjét, mint az ellenzék.

A később hatalmas problémát okozó devizahitelezés ekkor kezdett terjedni - amit egyébként még az Orbán-kormány vezetett be, de már a Medgyessy-kormány alatt lett népszerű. Még nekem is volt devizahitelem, bár én vissza tudtam fizetni.

elmentünk megnézni a tűzijátékot ebben az évben

Címkék: közélet
4 komment

Megbuzul a gyerek a reklámtól?

A legújabb árnyékbokszolás: akkor most be lesz tiltva Csajkovszkij, mert homokos volt, továbbá: elkapja a gyerek a homokosságot a tv-ből?

Kellemes vitamódszer: azt mondani amit senki se állított, majd azt fölényesen cáfolni. Ennek a neve árnyékbokszolás.

Mi is a valóság? Természetesen nem lehet elkapni egy genetikai eredetű betegséget. Senki se lesz homokos vagy pedofil, attól hogy ilyesmit lát. S persze egy homokos vagy pedofil szerző műve meg végképp nem okoz homokosságot vagy pedofíliát. A homokos Csajkovszkij egyik műve se okoz ilyesmit, ahogy a pedofil Thomas Mann írásai se képesek ilyen hatást elérni.

pedig még a tematika is pedó, mégse fertőz (a színpadi verzióban a színész direkt idősebb, hogy ne okozzon botrányt manapság, de az eredetiben kisfiú van, tessék elolvasni, nagyon jó mű)

Dehát akkor mi a tiltás értelme, vetődik fel. Ugyanaz, mint hogy vannak korhatáros filmek is. Senki se gondolja, hogy bárki erőszakos lesz egy erőszakos filmtől, de mégse adjuk oda kisgyereknek, hiszen még túl fejletlen ahhoz, hogy a helyén értelmezze a látottakat.

Egy nem eléggé fejlett agy esetleg mindent helyesnek és normális lát, amit megmutatnak neki, még nem képes belátni a dolgok hátterét.

Nyugaton egyre gyakoribb, hogy gyerekek nagy tömegben homokosnak mondják magukat, esetleg trenszneműnek. Olyan arányban, ami egyszerűen képtelenség. Miért? Mert minden média azt sugározza feléjük: mindez teljesen normális, sőt egyenes "kúl" dolog. A gyerek meg utánozni próbál, s bebeszéli magának: ő is ilyen fantasztikusan kúl ember.

100 éve a kisgyerekek hadvezérek akartak lenni, 50 éve űrhajósok, 25 éve zenész sztárok manapság meg transzgender szörnyszülöttek. Mindig alkalmazkodva az adott kor elvárásaihoz. Csak a hadvezér, űrhajós, zenész álom elmúlik nyom nélkül, károsodás nélkül, míg a perverz nemiség súlyos bajt okoz a gyerek lelkében.

én a barokk zene kedvelője vagyok, de a későbbi kor egyik legjobb darabja éppen Csajkovszkij műve

Az a társadalom, melyik nem termel utódakat, s azokat nem védi meg, szart se ér.

A Nagy Normalizáció - mely mindenképpen be fog következni - után fontos feladat lesz nürnbergi típusú törvénykezés: szigorú büntetés vár majd mindenkire, aki manapság aktív részt vállal a gyerekek megrontásában.

30 komment

Bátor döntés

Rendkívül bátor döntés hozott a magyar parlament. Ez gyakorlatilag teljes szembemenés a nyugaton egyre inkább kötelező érvényű genderkurzussal.

Magyarország ezzel nyíltan harcott hirdetett az Európai Unió és általában a nyugati liberális civilizáció egyik alapkövének.

Én személyesen nem hittem volna, hogy ezt meg meri tenni Orbán. Tévedtem.

Le a kalappal!

60 komment

2002

Az MDF-Fidesz koalíció elvesztette a választásokat 55 ezer szavazattal az MSZP mögött. S hiába nyertek több egyéni mandátumot, mint az MSZP.

S hiába nyert az MDF-Fidesz 188 összmandátumot az MSZP 179 mandátumával szemben, a Fidesz egyetlen lehetséges partnere se jutott be a parlamentbe, miközben az SZDSZ pedig bejutott. Így az MSZP és az SZDSZ alakíthatott kormány, közösen a mandátumok 51 %-át birtokolták.

A választás két fordulója között totális hisztéria volt. A Fidesz próbált masszívan mozgosítani, sikertelenül - ekkor volt a híres kokárdás kampány, azaz aki "polgár" (értsd: az MDF-Fidesz híve), az viseljen kokárdát. Én direkt nem vettem fel kokárdát, mert utálom az ilyen csordaízű dolgokat, pedig én is rájuk szavaztam, bár inkább az MDF, mint a Fidesz miatt. Sok kokárdás furcsán nézett rám, hogy "lám, egy komcsi".

A Fidesz kampánya elbukott, csak a megtett intézkedésekkel kampányoltak (pl. az ismételt drasztikus 25 %-os minimálbér-emelés január 1-től), dehát ellenséges médiakörnyzetben ez abszurd vállalkozás volt, gyakorlatilag minden média az MSZP-nek és az SZDSZ-nek kampányolt.

Az új kormányfő Medgyessy Péter lett, aki betartotta választási ígéretét a béremelésre. Ettől sok ballib megmondóember dührohamot kapott. Bolgár Gyuri bácsi betelefonálói is két ellenséges csoportra oszlottak Medgyessyt illetően. De szerencsére alig 1 hónappal később kiderült, Medgyessy titkosszolgálati munkatárs volt Kádár alatt, ez összekovácsolta a betelefonálókat Medgyessy oldalán. Az eltitkolt titkosszolgálati múltat illetően a legröhejesebb magyarázat az volt, hogy Medgyessy a KGB ellen küzdött, valamint azért nem árulta ezt el Medgyessy a választás előtt, mert nem volt joga államtitkot kiadnia.

Veresége után a Fidesz amolyan népmozgalmat szervezett (polgári körök), ezt röhejesnek tartottam, nem vettem részt benne. Az MDF kezdett a Fidesz ellen fordulni, hagyományos liberális-konzervatív iránnyal, amivel két szék között a földre esett. Hozzá kell tennem: én az MDF-fel értettem egyet, akkor még hittem a hagyományos jobboldali politikában, ezt pedig az MDF hitelesebben és hűebben képviselte.

Medgyessy közben folyamatosan zuhant lefelé. Mégpedig nem a Fidesz támadásai, hanem sajátjai egyre növekvő undora miatt. Az objektív ok az volt, hogy kiderült Medgyessy emberi alkalmatlansága, hogy képtelen értelmesen beszélni, nem tud kerek mondatokat mondani, ha a szöveg nincs leírva, sőt néha az írott szöveget se képes felolvasni. A másik súlyosabb volt: kiderült róla, hogy bankár létére szimpatizál a szocdem értékekkel, ami miatt egyre nagyobb lett a feszültség közte és a kormányzat "független" ultraliberális szakértői között.

Mádl Ferenc köztársasági elnöknél

Én lettem a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház elnöke (valójában már 2001 végén), s ekkor derült ki végleg, hogy alkalmatlan vagyok emberek vezetésére, bár egyébként fő feladatomat, ami miatt megválasztottak, elvégeztem sikeresen: az Egyház jogi képviselete zavarainak rendezését.

Címkék: közélet
27 komment

Idegenellenesség

Ami a magyar idegenellenességet illeti, két végletes álláspont szokott lenni. A "jobbos" álláspont szerint nem létezik, mert a magyar befogadó nemzet. A "balos" szerint meg a magyar a világ leggonoszabb kirekesztő népe.

Az igazság meg éppen középen van. Magyarországon erős az idegenellenesség, ennek vannak pozitív és negatív következményei is, s az egésznek semmi köze a politikai állásponthoz. A "baloldalon" nincs se kevesebb, se több idegenellenes, mint a "jobboldalon".

Az idegengyűlöletet elméletleg elutasító ballibek pl. mindig készek az idegengyűlölet befogadására amikor ez érdekeiket szolgálja. A mostani kínaiellenes hisztizés pontosan másolja a 2004-es ballib kampányt az állampolgársági népszavazás kapcsán.

2004-ben a határontúli magyarok akarták sáskamódra lepusztítani az országot, most a kínaiak. Semmi újdonság. Csak akkor Gyurcsány okádott, most meg a nála fokozattal gusztustalanabb KariGeri(nctelen). Miért gusztustalanabb? Mert Gyurcsány legalább nem vádolható hiteltelenséggel, ő komolyan hiszi saját baromságait. Míg KariGeri(nctelen) - ahogy neve is mutatja - csak egy gerinctelen karrierista báb.

A hatályos ballib álláspont nagyjából ez tehát: a határontúli magyarok takarodjanak, ahogy az ukrán vendégmumkások is, velük a kínaiak, de korlát nélkül jöjjenek a kamumenekültek az iszlám államokból. "Érdekes" álláspont...

Kiegészítésként - hogy legyen min röhögni is - egy épületes vita fanatikus ballib kommentelőktől, csak a lényeget emelem ki. A vita alapja egy mihazánkos politikus megszólalása Trianon kapcsán.

Az első kommentelő megjegyzi: "Nem engedhetjük ennek a beteg állatnak, hogy háborúba sodorja Magyarországot!".

A másik igyekszik rátenni egy lapáttal: "A románok pár óra alatt bevonulnak Budapestre.".

Jön egy harmadik is, aki túl kevésnek tartja az eddigieket: "Ezúttal maradjanak is ott! De, mint az utóbbi pár évtized történelme mutatja, annál sokkal több eszük van, hogy ott maradnának abban a pöcegödörben sokáig. Ki akarna több millió habzó szájú veszett, vagy gerinctelen gyáva magyart az országában?".

A kommentár felesleges. Beteges öngyűlölet, amihez képest még a vad idegenellenesség is jobb. Az idegenellenesség gyógyítható, enyhíthető észérvekkel, az öngyűlölet csak a beteg eutanáziájával.

61 komment

Mire fel a térdepeltetés?

Nincs jobb terepe a politikai vagy világnézeti harcnak, mint amikor mi állapítjuk meg mi legyen a terep, hogy nézzen ki. Lásd a focimeccsen adottság, hogy mik a játék szabályai, hol van a kapu, mik a méretei, stb., mindezen senki se harcol, mert aki játszani kezd, az eleve ezekkel az adottságokkal számol.

Aztán a csapatok persze harcolnak egymással, de nem azon, mik legyenek a szabályok. Hanem a szabályok alapján elérhető győzelemért.

Vegyük mondjuk a zászlófelvonást, a himnuszt. Az is tiszteletet tanúsít, aki esetleg az adott ország ellen érzelmekkel bír. Vagy azon se illendő gúnyolódni, hogy az amerikaiak rendszeresen szívre teszik a kezüket az amerikai himnusz alatt, pedig nálunk ez furcsán hat.

A BLM-térdepeltetés valódi célja: a térdepelést a normalitás, a semleges magatartás részévé tenni. Azaz legyen egy szimpla normális szokás, amin akkor se szabad felháborodni, ha nem értünk egyet vele. Aztán egy idő múlva mindenki letérdel, hiszen ez illemszabállyá válik, mint ahogy akkor is sapkát veszünk fel a zsinagógában, ha nem is vagyunk zsidók.

Azaz itt magát a pályát akarják megváltoztatni az érdekeltek. Ezért is rendkívül alattomos ez a játék. S erre csak agresszívan lehet reagálni, azaz demonstratívan nem teljesíteni az elvárást, sőt gúnnyal élni.

Pontosan ezért támogatandó a kifütyülés. Hamis az a népszerű többségi magyar álláspont, hogy "én ellenzem mind a térdelést, mind annak kifütyülését", ez ugyanis a bűn és a bűnellenesség egybe mosása. Igenis fütyülni kell, míg szabad. Mert ha hagyjuk beépülni a térdepeltetést a normalitásba, már nem lehet fütyülni.

Mondok egy teljesen politikamentes példát arra, amikor valaki megpróbált új divatot teremteni. Amikor 20 éve még nem volt a rögzített magyar telefonszolgáltatás tulajdonosának mobilhálózatos érdekeltsége is, reklámkampányt indított a cég, hogy kimutassa, a rögzített telefon "valahogy" jobb, mint a mobil telefon. Ennek egyik eleme egy olyan tv-reklám volt, melyben egy 40 év körüli hölgy a mobilján beszél, majd hirtelen azt mondja "ez a téma nem mobilra való", aztán vágás, ugyanaz a hölgy immár otthon ül egy karosszékben és boldogan beszél a vezetékes telefonján. A kampány persze nem lett sikeres, hiszen azt még megérti az ember, mi az, hogy "nem telefontéma", azaz beszéljük meg személyes találkozó keretein belül, de ahhoz már nagyon ostobának kell lenni, hogy bárki elhiggye, vannak olyan témák, melyekhez nem jó a mobil, hanem vezetékes telefon kell.

 

179 komment

2001

A Kisgazdapárt utolsó éve volt ez, Torgyán József el lett távolítva a kormányból, majd megkezdődött a Kisgazdapárt darabokra esése. Egyes részeket a Fidesz felfalt, másak mentek a szemétdombra.

A Fidesz közben rájött, anyagiak is kellenek. Ennek nevében sose látott, 55 %-os minimálbér-emelés következett be. Ez azonnal kiborított minden ballibet a béketűrésből: hetekig óbégatott minden ballib megmondóember, "független" szakértő, s még Bolgár Gyuri bácsi betelefonálói is versenyszörnyülködtek Orbán vérlázító intézkedése miatt, aminek eredménye teljes csőd, hiperinfláció, 101 %-os munkanélküliség, a nyugdíjak megszűnése, az ország teljes rombadőlése lesz. A legnevesebb szakértők alaposan elmagyarázták, egy igazi demokráciákban a minimálbért a szabad piac láthatatlan keze emeli, s ebbe beleszólni a politika részéről nem európai, sőt fasisztoid magatartás.

A januári minimálbér-emelésről még márciusban is beszéltek a ballib médiák. Csak áprilisban maradt abba a műfelháborodási hullám, mikorra kiderült: egyik jóslat se jött be.

A ballibek komolyan megrémültek, ez nem fog-e ismételt Fidesz-győzelmet hozni 2002-ben.

Ráadásul Orbánék folytatták ezt a politikát: Széchenyi-terv, nyugdíjemelés, béremnelés az állami szférában.

A ballib propaganda ezt a korrupciós témával igyekezett ellensúlyozni: székházügy, idősebb Orbán kőbányája, valamint Kaya Ibrahim és Josip Tot ügye. (Aki nem tudja melyik mi, lásd Google, nem írom le.)

A Fidesz a kultúrharcban is igyekezett tenni valamint, nem sok eredménnyel. Pl. elkezdődött a Hídember című film forgatása - erősen közepes minőségű alkotás.

A Fidesz egyetlen médiaintézkedése egy darab hetilap, a Heti Válasz létrehozása volt. Az ellenzék ezt a témát is felvette a "korrupciós" ügyek közé.

Személyes érdekeltségem ebben az ügyben: én nyertem 2001-ben a Heti Válasz előfizetői nyereményjátékát, a fődíjat, ami egyébként egy koreai gyártmányú tv-készülék volt - már nincs meg, de működött kb. 10 évig. Volt is egy kép a lapban rólam, ahogy kezet fogok Elek István lapigazgatóval, amint átveszem a nyereményemet. Sajnos a képet nem őriztem meg.

A sokféle intézkedés hatására a Fidesz ledolgozta népszerűségi hátrányát az MSZP-vel szemben, de ez csak az egyenlő pozíció elérését jelentette. Szóval minden azt mutatta: a 2002-es választásokat bárki megnyerheti, sokszor hibahatáron belüli eltérést mutattak a felmérések a Fidesz és az MSZP között.

S az év nemzetközi eseménye, a New-York-i terrortámadás? Megmondom őszintén nem érdekelt különösebben, semleges voltam ebben, egyik fél híve se voltam ebben a harcban. Amikor először hallottam egyébként a támadás hírét, azt hittem, csak vicc az egész.

Budapest központja 2001-ben

Én inkább a MDF híve voltam, nem a Fideszé, de ez a két párt 1998-2006 között együttműködött teljes mértékben.

Ami személyes sorsomat illeti, ebben az évben indult el biotermék-üzletünk. Utáltam. Nem is szférát, mert semmi bajom a biotermékekkel, hanem magával az eladással: mindig utáltam vállalkozó lenni. Az egész valójában abszolút kényszer volt, mert egyébként megbízásos alapon tolmács-fordító voltam, de ez nem hozott elegendő bevételt.

Címkék: közélet
1 komment

Ingatom a fejemet

 

A Partizán szerdai adása ismét szenzáció lett. Nem gúny, komolyan mondom.

 

Az adásból megtudtam:

 

  • nem a GDP számít, fontosabb nála, hogy kinél realizálódik,
  • jobb a hazai tulajdonos, mint a külföldi tulajdonos,
  • hiba volt a magyar modell, a cseh modell volt a nyerő, mely lassan privatizált,
  • az állam nem rossz gazda,
  • szükséges lett volna a kommunista nomenklatúra lusztrációja,
  • a hazai gazdaság fejlesztése nélkül nincs kibontakozás.

 

S mindez egy magát baloldalinak nevező, a ballib összefogást támogató műsorban.

 

A főszerkesztő Gulyás Márton nálam 19 évvel fiatalabb, szóval akkor kezdte az általános első osztályát, amikor éppen dúlt az ádáz szellemi harc Csurka és a Demokratikus Charta között. Szóval nem lehet erről személyes élménye.

 

Vajon tudja-e, hogy akkoriban ilyen vélemények mint a fentiek egyedül Csurka lapjában, a Magyar Fórumban jelenhettek meg. S ezekre a véleményekre a korabeli "demokrata" értelmiség és szakértősereglet reakciója kétféle volt:

 

  • röhögés: Csurka nem ért a közgazdasághoz, a pénzügyekhez, ezért mond ilyen nyilvánvalóan szakmaitlan dolgokat,
  • Csurka fasiszta, sőt ez a szöveg kódoltan antiszemita.

 

Le is írom mi volt a fenti pontokra a tévedhetetlen ballib független szakértői ellenvélemény 20-30 éve:

 

  • "nem a GDP számít, fontosabb nála, hogy kinél realizálódik" - hihi, nem lehet azt felosztani, ami nincs, márpedig a haza tőkés szegény és nem rendelkezik megfelelő tudással,
  • "jobb a hazai tulajdonos, mint a külföldi tulajdonos" - hahaha, nem fogja kivinni a külföldi befektető a gyárat a hátan, érdekes, hogy az jól működjön,
  • "hiba volt a magyar modell, a cseh modell volt a nyerő, mely lassan privatizált" - huhuhu, igazi tulajdonosok nélkül nincs kibontakozás, a cseh megoldás csak elódáz mindent, eredménye a lassú fejlődés, míg lám mi a régió éltanulói vagyunk,
  • "az állam nem rossz gazda" - haha-hihi, az állam mindig rossz gazda, mert elválik a tulajdonos személye az irányító személyétől, továbbá hiányzik az egyéni kockázatvállalás,
  • "szükséges lett volna a kommunista nomenklatúra lusztrációja" - húúúúú, nem lehet visszamenőlegesen jogalkotni, nem lehet nem jogállami módszerekkel jogállamot építeni,
  • "a hazai gazdaság fejlesztése nélkül nincs kibontakozás" - hehehe, a hazai gazdaság mucsaibunkó, fejlesztése csak pénzkidobása, tapasztalt nyugati befektetők kellenek.

 

Én egyébként a fejingatáson túl örülök anmnak a fejleménynek, hogy a korábban megbélyegzett antiliberális eszmék ma már megjelennek a ballib nyilvánosságban is, akkor is, ha csak a perifériáján.

 

15 komment

Vatikáni PR-csőd

Avagy hogyan kell rosszul meccsezni.

Ezt a meccset Feriék a Vatikánban elbukták.

Túl nagyot akartak mondani, aztán saját csapdájukba estek.

Hogyan kellett volna ezt az egészet csinálni? Nem találkozni Orbánnal, arra hivatkozva, csak pár órára jött, nincs idő erre, plusz eleve ez nem hivatalos látogatás. Aztán lehetett volna híresztelni, hogy ez valójában finom jelzés akart lenne a gonosz Orbán felé.

De nem, ők ezt keveselték. Így előre elhíresztelték, hogy ez tiltakozás lesz Orbán ellen. Ezzel időt hagytak az ellenfélnek, az pedig lépett. Az eredmény: kénytelen lesz Feri találkozni Orbánnal.

Úgy tűnik, Feri csapata nem bővelkedik PR-szakértőkben.

Ezért még Ferit a szőnyeg szélére állítják a főnökei New Yorkban...

elszaladt a szivárványtélapó szánkója

Szólj hozzá!

2000

2000 annak az éve volt, amikor a Fidesz rádöbbent: el fogja veszteni a következő választ. Azonban nem a helyes következtetés lett ebből levonva, hogy szükség van saját médiákra.

Két részben kezdett a kormányzat tevékenykedni.

Először is jelképes politizálás a nemzeti érzelmű tábor felé. Erre azért volt szükség, mert e tábor számára a Fidesz még mindig liberálisgyanús volt. Ez a kampány teljesen sikertelen lett, éppen a médiaháttér hiánya miatt, hiszen az ellenséges médiák így csak a hibákat emelték ki.

Másodsorban pedig elindult az egységes jobboldal kialakítása, amiből azonban csak Kisgazdapárt ledarálása sikerült, a folyamat 2000-ben kezdődött el. Többek között el lett felejtve az 1998-ban még a Kisgazdapártnak ígért köztársasági elnöki pozíció.

A legidiótább a polgározás volt, valaki kitalálta, hogy a "polgár" egy varázsszó.

A kormány kampánya minden tekintetben sikertelen lett, minden közvéleménykutatás szerint hatalmas lemaradásban volt a Fidesz az MSZP-hez képest.

ebben a házban vásároltunk lakást 2000-ben

Az év fő médiaeseménye a nyári napfogyatkozás volt.

A fő kamuvita pedig arról szólt, hogy 2000 az a XXI. sz. első éve vagy a XX. sz. utolsó éve. Erről az akkor már működő netes fórumokon a hozzászólók napokig képesek voltak vitázni.

Címkék: közélet
29 komment

A pápa nem alkuszik

A római pápa jelezte, tervezett magyarországi látogatása során nem kíván találkozni a magyar állami vezetőkkel.

Szerintem ez teljesen érthető: ha én megveszekedett ateista lennék, mint ami a római pápa, én se szívesen találkoznék keresztényekkel.

A római pápa valószínűleg a magyar katolikus vezetéssel se szívesen találkozik, bár velük kénytelen, mert a magyar katolikus főpapok legnagyobb része nem tartozik Ferike krisztusgyűlölő frakciójába.

Szivárvány Ferenc valójában egyáltalán nem illik a katolicizmusba. Neki skandináv evangélikusnak kellene lennie, ahol a kereszteket tiltják, homokosokat tapsolnak mise helyett, s térdepelnek az iszlám előtt.

Pár éve az a balszerencse ért, hogy 200 méterre tartózkodtam a jelenlegi római pápától. Ez a távolság is kevés volt, hogy a szél eloszlassa a belőle áradó kénköves gyűlöletet.

Aki épeszű, annak javaslom kerülje messziről a cápalátogatás - használva a Magyar Narancs 90-es évekbeli kifejezését, mely azonban most jogos - alkalmával azokat a helyszíneket, ahol nevezett eretnek makákó vihorászva celebkedik.

21 komment

Büszke hónap

A legújabb liberális őrület a homokbüszkeség hava. Immár egy teljes hónapon keresztül kell ütemesen tapsolni egy embercsoportnak, melynek egyetlen ismertetőjele az, hogy szexuális orientációja beteges (udvariasabban megfogalmazva: szexuális orientációja alternatív).

Annak idején 5 teljes évet jártam orosz iskolába, ott is érettségiztem. Még a szovjet kor alatt, a Brezsnyev-éra végén, majd az átmeneti Andropov- és Csernyenko-intermezzóban, aztán még elkaptam a Gorbacsov-kor legelejét is (Gorbacsov márciusban lett az új szovjet vezér, én májusban érettségiztem).

A szovjet rendszer rendkívül profi volt a propagandában, kiváló apparátus létezett minden propagandaesemény megtervezéséhez: szerintem a legjobbak a zenében voltak egyébként, a szovjet propaganda olyan dalokat, dallamokat teremtett meg, melyek abszolút megállják a helyüket teljesen politikamentes módon. A szovjet himnusz is erre remek példa, ha nem figyelünk oda a butuska szövegre, ez a tökéletes himnusz: nem véletlen, hogy vissza lett állítva az ezredfordulón, persze immár rendes szöveggel.

Tele volt a tanév mindenféle eseménnyel: a Vörös Hadsereg napja, nőnap, Gagarin-nap, Lenin születésnapja, május 1., az októberi forradalom napja - ezek voltak a fő ünnepek. S a legfőbb fő, mindent elhomályosító ünnep pedig természetesen május 9. volt, a II. világháborús szovjet győzelem napja (máig is ez a legfontosabb, a mostani Oroszországban is). Úgy nagyjából egy hétig volt intenzív téma ez.

Az a legvadabb szovjet propagandistának se jutott eszébe, hogy mondjuk májust kinevezze a "győzelem havának". Ha más nem, tudta, ezzel meguntatna mindenkit, márpedig végülis ez az ünnep - ha lebontunk róla minden politikát - egy teljesen normális ünnepnap, hiszen arról szól: a hazánkat idegen agresszió érte, majd azt 4 év küzdelemmel sikerült legyőznünki totális módon, hisz a végén mi tűztük ki a zászlónkat az ő fővárosuk központjában, s nem ők a miénkben. Szóval abszolút hazafias ünnep, mellyel az is azonosult, aki egyébként nem is kedvelte a rendszert.

A mai liberálisok szerencsére nem profik, ők orrvérzésig nyomatják hülyeségeiket. Amit nehéz elviselni, de megvan az a járulékos haszna, hogy legalább sok embert feldühít.

Személyesen én egyébként rendkívül szerencsés helyzetben vagyok. Bár amerikai cégnél dolgozom, nálunk a homokbüszkeség úgy van ünnepelve, ahogy a klasszikus szovjet-orosz-zsidó viccben:

Rabinovics pártagitátornak áll. Becsenget vadidegenekhez, majd amikor ajtót nyitnak neki, ezt mondja: - Jó napot! Csak annyit akartam mondani, hogy a szovjet rendszer nagyon jó. Elnézést kérek a zavarásért, viszontlátásra!

Szóval az én munkahelyemen is így zajlik a homokhónap: május utolsó napján kapunk egy körímélt, hogy júniusban "büszkeség hónap" van. Slussz, más nem történik ez után. Bevallom, ez a típusú "ünneplés" még engem se zavar különösebben.

a Szovjetúnió megszűnése után pár héttel született verzió, abszolút gyöngyszem

16 komment

1999

Itt van egy esemény, mely számomra minden mást elhomályosít: a háború Szerbiában. Ez tartósan hatott rám, s alapjaiban megváltoztatott.

Az éppenhogy NATO-tag Magyarország azonnal bekapcsolódik a Szerbia elleni agresszióba. Hatalmas szégyen. Minden este láttuk az agresszív katonai tömb gépeit, s imádkoztunk pilótáik és azok családja haláláért.

Azt mindenesetre láttuk: mi is ilyen bombázást kaptunk volna, pl. a NATO humanitáriusan lebombázta volna a Városliget az ottani földalatti iszlamista vegyifegyverek miatt, ha ellenállunk, s nem lépünk be az euroatlanti pöcegödörbe "önként".

Mindesetre ez az esemény vitt oda, hogy szakítsak a MIÉP-pel örökre, s minden szélsőjobbbal. Történt ugyanis, hogy megemlítettem MIÉP-eseknek, hogy a szerbeknek van igazuk a nyugattal szemben, mire szitkozódást kaptam válaszként, vagy olyan érvelést, hogy "tényleg igazuk van, de nem baj, mi most vegyük vissza a Vajdaságot!".

A Demokrata képes volt még cikket is közölni a témában a beszámíthatlan idióta Lovas István tollából, aki szerint "égő szerb háztetők - gyönyörű látvány". Írtam is egy levelet Lovas ellen a szerkesztőségnek, s megdöbbententem, mert ugyan levelem nem jelent meg a lapban, de érdemi választ kaptam a főszerkesztőtől, Bencsik Andrástól. Szóval Bencsik megírta nekem, érti álláspontomat, részben egyet is ért vele, szerinte is szerencsétlen volt Lovas cikke, sőt ő a közlése ellen volt, de a szerkesztőségi ülésen leszavazta őt a többség, így végül bekerült a lapszámba. Azóta tudom, Bencsik rendes ember.

Egyébként nem voltam egyedül a MIÉP hirtelen jött NATO-pártisága miatti felháborodásban. Akadt több MIÉP-szervezet az országban, mely feloszlott emiatt: többen kiléptek. Az én hozzáállásom persze nem nyomott sokat a latban, hiszen sose voltam tagjuk, csak amolyan pártoló szimpatizáns.

Hír csak egy megyei szintű MIÉP-vezetőből lett. Sajnos már nem emlékszem a nevére, de egy magyarországi szerb volt, azt hiszem Baranyában volt megyei alelnök vagy hasonló beosztásban a MIÉP-nél. Amikor a MIÉP Amerika oldalára állt a kérdésben, ő hangosan kilépett. Aztán még egy gusztustalan rövid cikk is született róla a Magyar Fórumban, hogy lám ilyenek ezek a befurakodott idegenszívűek: 300 éve vándoroltak be az ősei Szerbiából menedéket kapva a török üldözés elől, magyar hazafinak hazudja magát, de az első éles helyzetben lehull az álarc: kiderül, hogy benne még most is szerb és nem magyar szív dobog.

A szélsőjobb nacionalizmusa addig is zavart, de ez volt az, hogy rájöttem, maga az alapeszme a hibás: ugyanis a nacionalizmusok kizárják egymást. Ma már meg is tudom ezt alaposan indokolni, akkor még csak ösztönösen éreztem meg.

Mindenetre mindez visszabillentett a liberális táborba, bár immár nem annak progresszív, hanem konzervatív áramlatába. Mai szemmel persze ez csöbörből vödörbe hatás volt, de akkor ezt nem láttam át. Ma már szégyellem, de tény: odáig jutottam, hogy még Ayn Randot is kezdtem komolyan venni, sőt komolyan azt hittem, hogy Bokros Lajos egy jó politikus.

Oroszországban meg közben Putyin az új elnök. Akkor még úgy tűnt, egy jelentéktelen bürokrata az illető, aki semmin se fog változtatni. Talán ez volt legtévesebb előrejelzésem.

hazafelé: országút Budakeszi és Páty között 1999-ben

Az év fő médiaeseménye egyébként nem a NATO-agresszió volt, hanem a viszkis rabló elfogása. Amit akkor se értettem.

Címkék: közélet
34 komment

A nap hülyéje

A kínaiellenes hisztizés hülyéje címet az MSZP alelnöke, Komjáthi Imre nyerte el.

Lássuk miket mondott a tüntetésen a Mércének:

  • "különbséget kell tenni a marxista ideológia és az elnyomó államkapitalizmus között",
  • "neki nem az egyetem ideológiájával van problémája, hanem azzal, ahogyan a Fudan egyetem területet vesz el a Diákvárostól, ráadásul mindezt a magyar adófizetők pénzéből finanszíroznák"
  • "sokakban zavart okoz a kommunistázás, mivel a kommunizmus sehol sem valósult meg".

Próbáljuk ezeket kibogozni. Komjáthi szerint tehát a marxizmus jó dolog, a kapitalizmus meg rossz dolog. Oké, ez a véleménye, amihez joga van (persze ez a vélemény marhaság, de most ez hagyjuk!), viszont ha így gondolja, akkor ő miért van egy kapitalizmust pártoló, antimarxista pártban, s főleg miért tölt be ott egyenesen alelnöki posztot?

A következő kövekeztetés: Kínában a rendszer nem marxista, hanem államkapitalista. S mivel Kína "szörnyű diktatúra", így nyilván az egyetem is a hivatalos állami ideológiát követi. Tehát a kínai egyetem államkapitalista. De miért nincs vele baj, ha Komjáthi 30 másodperccel korábban még azt mondta, baj van vele?

A kommunizmus nem valósult meg? Persze olcsó szójáték egy szó több jelentésével érvelni. Lásd, ősszel nem hullottak le a fákról a levelek, mert nem láttam egy postai borítékot se a fák alatt. De eleve mi köze az egésznek ahhoz, hogy megvalósult-e a kommunizmus, még ha el is fogadjuk, hogy az nem valósult? (Most hagyjuk azt, hogy nem valósult meg, mert megvalósult.) Nyilván az antikommunizmus nem elsősorban a - szerinte sose megvalósult - kommunizmus elutasítását jelzi, hanem eleve az eszme ellenzését.

Persze a dúsgazdag ballib miliomosokkal "éhségmenetelő" Komjáthitól valóban nem várható el túlzott logika és értelem, dehát ez a szint még a kamuéhezésen is túlmegy.

A röhej persze az, hogy Komjáthit saját gazdái fogják a szőnyeg szélére állítani. Ugyanis éppen elkészült az "antikommunista ellenzék a kommunista Fidesz ellen" narratíva, mire Komjáthi beleköp a levesbe.

33 komment

Félretájékoztatás

Szovjet Pravda típusú cikk a Mércében: a tények hiányoznak, de az értékelés megvan tízszeresen. Hisztérikus cikk a spanyol Vox párt ellen, mert annak elnöke Budapesten vendégeskedett.

Olyan szinten abszurd a cikk, hogy érdemes foglalkozni vele.

A Vox párt történetét jól ismerem. Sok mindenben tipikus újjobbos párt, de a spanyol specifikumok miatt mégis egyedi jelenség.

A spanyol modern történelem annyiban hasonlít a magyarra, hogy ugyanúgy volt benne egy 40-éves diktatúra, csak az nem baloldali, hanem jobboldali volt.

A Franco-diktatúra után ismét bevezetésre került a liberális demokrácia. Az első választás 1977-ben volt (Franco alatt is voltak választások, de azok a szó polgári demokrata értelmében nem tekinthetők azoknak, ugyanis nem volt pártok közti versengés, s a legfelsőbb hatalom független volt a választás eredményétől, azaz ugyanúgy, ahogy Kádár alatt Magyarországon, bár a Franco-rendszer azért kicsivel demokratikusabb volt a Kádár-rendszernél, a parlament kicsit több volt, mint formális, nem működő díszlet).

Lassan kialakult Spamyolországban aztán a helyzet, hogy lett két erős, egyre inkább liberális tömb - egy enyhén jobboldali és egy enyhén baloldali. A jobboldal a Franco-kor állampártjának reformereiből lett, míg a baloldal az illegális ellenzék mérsékeltjeiből. (Ezek legstabilabb alakulatai a Néppárt - Partido Popular - és a Spanyol Munkás Szocialista Párt - spanyol rövidítésével PSOE.) Mellettük pedig regionális - elsősorban katalán és baszk - pártok, valamint kisebb marginális pártok, köztük hagyományosan a legerősebb párt a kommunisták voltak.

1982-ig a jobboldal kormányzott, aztán a baloldal, majd többször váltották egymást. Más erő - leszámítva a regionális pártokat - nemigen rúgott labdába. A legnagyobb kispárt, a kommunisták 5-10 % között mozgott, aztán lassan mikropárt lett belőlük.

Amikor a rendszer kezdett kifáradni - ahogy az egész nyugati világban, az ezredforduló után -, Spanyolországban is kezdtek megjelenni az új erők. Mivel azonban itt a jobboldal a rossz múlt jelképe, a volt diktatúra miatt, így az erjedés baloldalon kezdődött. Az újbal berobbant, egy időben 20 % fölötti eredményt tudott elérni és képes volt magába integrálni a volt kommunistákat is - ez az újbal a Podemos párt ("podemos" spanyolul = kb. "képesek vagyunk").

Mára kifáradtak. Végül ahelyett, hogy leváltották volna a szocialistákat (PSOE), a kisebb partnerük lettek. Ezzel lassan vesztik el hitelüket, hiszen az egyértelműen liberális szocialisták támogatásával nehezen egyeztethető össze az újbalos program.

Éppen a napokban történt meg velük a migránsválság miatti új csapás. A Podemos eredetileg migránspárti, a spanyol kormány (melynek része a Podemos is) szeret jelképes akciókat végrehajtani, pl. befogadni olyan "menekülthajókat", melyeket Olaszország nem enged kikötni. Ehhez képest, amikor közvetlen válság alakult ki, lásd idén májusban a marokkói hatóságok megharagudtak Spanyolországra, s ezt azzal fejezték ki, hogy a marokkói-spanyol közös szárazföldi határ védelmét abbahagyták a marokkói oldalon - az eredmény: több ezren másztak be spanyol területre. Persze a spanyol kormány - amiben a Podemos elnöke miniszterelnök-helyettes! - most hirtelen józan észről tett tanulságot, azaz igyekezett megvédeni a határt a hadsereg bevetésével. Amivel nincs is semmi gond, csak éppen teljesen az ellenkezője, mint amit a Podemos mondani szokott e kérdésről.

Szintén problémát okozott a Podemos-vezér magánélete. Azzal meg nem lett gond, hogy a párt egy fiatal funkcionáriusával, egy nála 10 évvel fiatalabb pszichológus hölggyel titkos kapcsolata lett, amit aztán nyilvánosságra is hozott. A botrány abból indult, hogy összeköltöztek, majd vettek egy házat egy kifejezetten jó környéken 600 ezer euróért. Bár semmilyen vád nem merült fel a pénz eredetével kapcsolatban, pénzügyileg minden teljesen tiszta, ez mégis disszonáns elemnek tünt az addigi "éhes proletárvezér" képhez képest. S az se segített, hogy a koalíciós kormányban, ahol Iglesias miniszterelnök-helyettes, miniszter lett az élettársa is (a de facto házaspár azzal bizonyítja "baloldaliságát", hogy hivatalosan nem házasok), mégpedig az erősen kamuszagú "egyenlőségügyi minisztérium" vezetését kapta.

a spanyol médiák hónapokig az Iglesias-család házával foglalkoztak - a legviccesebb kampányelem, hogy valaki egy "refugees welcome" táblát akasztott a kerítésre

Aztán persze a jobboldalon is elindult a változás. Lett a Ciudadanos nevű párt (a szó jelentése: Polgárok), mely tulajdonképpen pont ugyanaz, mint ami a magyar Momentum akart volna lenni a ballib egyesülés előtt: fiatalos, friss, klasszikus liberális párt. Persze azzal a jelentős eltéréssel, hogy ez Spanyolországban természetesen jobboldal, de itt már a magyar politikai élet a furcsa, hogy klasszikus jobboldali szöveggel baloldalinak lehet számítani. A Ciudadanos is elért 15 %-ot, bár azóta a párt összeomlott, eltaktikázták magukat, az eredeti cél végülis a Néppárt helyére lépés lett volna, de a Néppárt vezetése sokkal ügyesebbnek bizonyult. Ezután megpróbálták a Néppártot immár jobbról támadni, de ezt viszont nem vette be a szavazótábor.

S megjelent a Vox is ("Vox" latinul "hang", a párt nevének spanyolos ejtése "boksz", ami spanyolul nem asszociál a boksz nevű sportra), amihez hatalmas áttörés kellett. Nem is tudom ezt igazán lefordítani magyarra, de kb. olyan ez, mintha Magyarországon megjelenne egy új párt, mert azt állítaná, Kádár Jánosnak alapvetően igaza volt, s bár követett el súlyos hibákat, mégis: a kommunizmus egy nagyszerű cél. S mindez működne, mára ez a párt lenne a legnagyobb kispárt a parlamentben, a harmadik legerősebb párt lenne!

Nyilván a konkrét esetben nem Kádár, hanem Franco a támpont. De érzékeltetni akartam a hatást.

A Vox 2015-ben indult először választáson, akkor még az 1 % is elérhetetlennek tűnt, aztán 2019-re hirtelen 10 % feletti parlamenti párt lett, a szavazótábora 60-szorosára nőtt. A legutolsó választáson immár 15 %-ot szerezve a harmadik párt.

Alapvetően több tényező is segítette a Voxot:

  • eltelt egy nemzedék Franco után, s ma már nem automatikusan tabu a Franco-korszak,
  • a 2008-as világválság, melyre se a középbal, se a középjobb, se a kommunisták/újbalosok nem tudtak választ adni,
  • szakítás a francóizmus időtmúlt formájával, s részben tartalmával is,
  • az általános kiábrándulás a 2 nagy spanyol politikai erőből, azok titkos egyeszségeiből és korrupt gyakorlatából,
  • üres tér lett a spanyol közéletben: nem volt erő, mely kifejezte volna az antiprogresszivista nézetvilágot,
  • s végül az internet, melynek hála megtalálták egymást olyan emberek, akik korábban nem merték nyíltan hangoztatni véleményüket, de így egymásra találva, rájöttek: nincsenek egyedül - a Magyarországon is aktív CitizenGo internetes mozgalom, mely társadalompolitikai kérdésekben nyíltan szembeszáll a progresszivista értékrenddel volt a legfontosabb erő a Vox mögött.

Vannak dolgok, melyekben a Vox hasonlít a hasonló újjobbos európai pártokra, de van pár specifikus elem is, ezek:

  • a Vox gazdaságpolitikailag nem populista, sőt egyenesen ultraliberális, a kapitalizmus problémáit több kapitalizmussal akarja megoldani - ennek oka az, hogy az antikapitalizmus annyira összefonódott Spanyolországban a baloldallal, hogy egyszerűen nem-baloldaliként képtelenség ezzel egyetérteni,
  • a Vox erősen nacionalista, az ilyen pártoknál megszokottnál erősebb mértékben - ennek oka az, hogy a spanyolországi autonómiák ellen csak így lehet fellépni,
  • a VOX támogatja az USA-t, az amerikaellenesség szinte teljesen hiányzik,
  • a Vox támogatja a spanyol monarchia intézményét abban a formában, ahogy az ma működik.

A spanyol politikai élet pozitív eleme a humor. Az egymás kigúnyolása ugyan első látásra negatívumnak tűnhet, de mégis, ezzel emberközeli lesz az ellenfél. Mind a Vox, mind ellenfelei kiválóan alkalmazzák ezt. Nekem a kedvencem ebben a TV3 katalán állami tv-csatorna Polònia című szatirikus műsora. A katalán nyelvet sajnos csak 30-40 %-ban értem meg, de a szatírikus műsor szkeccseinek zöme spanyolul van, nem katalánul, a spanyol pedig egykor anyanyelvem volt, s bár már nem az, ma is jól értem, Ez a tv-csatorna katalán függetlenségpárti, így érthető módon az autonómiák eltörlésével kampányoló Vox a legádázabb ellenségük.

De lássuk magát a cikket! A cikk szerint a Vox "nem hajlandó az egyetlen héten partnere által meggyilkolt öt nő (és egy gyermek) emléke előtt néma csenddel tisztelegni a madridi Kongresszusban" és "azokban a régiókban, ahol erre lehetősége van, megpróbálja felszámolni a nők jogegyenlőségét és védelmét előmozdítani hivatott intézményeket, a finanszírozás vagy a működés ellehetetlenítésével". Mi is a valóság? Az említett 5 megölt nő esetében a Vox javasolta, legyen néma felállás minden családi erőszak áldozata miatt, ne csak a heteroszexuális férfiak által megölt nők miatt. Ezt a baloldal elutasította, s ez után tagadta meg a részvételt a megemlékezésben a Vox. Kb. mint a "black lives matter" és "all lives matter" sztori előadva spanyol verzióban. Ami pedig a nőellenes intézkedéseket illeti, egyszerűen arról van szó, hogy a Vox leépíti a feminista ihletésű szabályokat, melyek súlyosan diszkriminálják a férfiakat.

A kovetkező állítás: a párt "kísérő nélküli menekült gyerekek befogadása ellen kampányol, esetenként a kiskorúak szállása előtt, leendő bűnözőknek, falkának titulálva őket kísérő nélküli menekült gyerekek befogadása ellen kampányol, esetenként a kiskorúak szállása előtt, leendő bűnözőknek, falkának titulálva őket". A valóság: a Vox ellenzi az illegális migrációt, abban az alakban is, hogy egyesek a gyerekeiket előre küldik, majd "családegyesítés" címszóval csatlakoznak hozzájuk immár legálisan.

A cikk fokozza a szörnytetteket: a Vox nem csak nőket és gyerekeket üldöz, de még arra gonosztettre is képes lenne, hogy elintézi, a spanyol iskolákban spanyol zászló és spanyol himnusz legyen! Bizonyára ez hatalmas botrány minden prpgresszívista számára, de józan ésszel nem világos, mi is ezzel a konkrét probléma.

Amiről szó van valójában az a Magyarországon jól ismert jelenség, amit immár Spanyolországban is ki mernek mondani egyesek: a kettős mérce. Ha az egyik oldal - konkrét esetben az ultraprogresszívek - a saját ügyeiket terjesztik a társadalomban, akkor az "fejlődés", amit mindenki köteles kérdés nélkül megtapsolni, míg ha az ellenvéleményen lévők is elmondják akaratukat, az "fasizmus".

A cikk végkövetkeztetése: Santiago Abascal - a Vox vezetője - "emberellenes politikákat szorgalmazó megélhetési gyűlölködő". Bár sok mindenben nem értek egyet Abascallal, elsősorban liberális gazdasági elképzeléseivel, meg a kisebbségellenességét is kontraproduktívnak tartom, de nem látok benne se emberellenességet, se gyűlölködést, az egész Vox jelenség arról szól, hogy megjelent egy olyan erő, mely képes kifejezni azok véleményét is, akik szerint nem egy agresszív kisebbségnek kellene meghatároznia az ország politikáját. A szerző szerint "alulról szervezkedő" mozgalom lehetne a Vox ellenszere, miközben a Vox éppenhogy abszolút "alulról szervezkedő" - ezért is ennyire mérgesek rájuk, gyakorlatilag átvették a baloldal hálózatépítési technikáját, majd azzal egy a baloldali szervezeteknél sokkal sikeresebb mozgalmat alakítottak ki.

Abascal és a felesége

16 komment

1998

1998 első nagy médieseménye a Fenyő-gyilkosság volt. Személyes elem: a gyilkosság helyszínén jártam annak megtörténte előtt fél órával!

A Horn-kormány kifizette a teljes magyar adósságot az IMF-nek. Ezt minden ballib média hatalmas lelkendezéssel fogadta, ami vicces azt tudva, hogy amikor Orbán ugyanezt tette 2012-ben, ugyanazok mélyen fel voltak háborodva.

Aztán nyert a választáson Orbán, annak köszönhetően, hogy a 2 forduló kööztt paktumot kötött Torgyánnal. (Egyébként listán az MSZP nyert.) Emiatt hatalmas médiakampány lett ellene, pedig hát tudni lehetett, a kisgazdák nem fognak az egészből különösebben profitálni.

Én egyébként a MIÉP-re szavaztam. A Fidesz nekem túl liberálisnak tűnt, s nem igazán éreztem nagy váltást Hornhoz képest.

ettől az táblától 80 méterre laktam akkor - 1998-ban hatalmas botrány volt ebből az utcanévből - egyébként sose voltam a Horthy-kultusz híve

Egyébként persze a MIÉP-nek se voltam feltétlen híve. Alapvetően 3 fő problémám volt velük:

  • Csurka személye, aki láthatóan írónak, közírónak kiváló volt, de politikusként nagyon tehetségtelennek bizonyult,
  • a sok teljesen abszurd zsidózás,
  • az egész ősmagyarkodó légkör a dákoromán stílusú marhaságaival: a magyar a világ "ősnyelve", Jézus a pártus-magyar herceg, Dobogókőn csakra, stb.

A Fidesz-kormány elleni első támadás a TB-önkormányzat megszüntetése miatt volt, pedig az MSZP is ugyanezt tervezte: az önkormányzati modell ugyanis hatalmas veszteségekhez vezetett.

Ekkor történt meg először az, ami azóta százszor: a ballibek nemzeti hőssé kiáltottak ki valakit, mert az éppen konfliktusba keveredett Orbánnal. Akkor ez Cser Ágnes volt, aki a TB-önkormányzat vezetője volt, s védte az önkormányzati modell fennmaradását. Évekkel később a ballib közvélemény Cser Ágnest orbánistának kiáltotta ki, mert kiderült róla: nem hajlandó ballib zászlóvívő lenni.

Ami különösen vicces a fekete-fehér ballib keretezésre: a teljesen azonosan viselkedő Cser Ágnes magatartása egyszer pozitívnak, majd negatívnak lett mondva. A nagyasszonyi stílusú Cser 1998-ban mint "elegáns hölgy, aki szembeszáll a mucsai paraszt Orbánnal" lett keretezve, majd amikor ki lett tagadva a szalonból hirtelen "rongyrázó vénasszony, Orbán bábja" lett.

Nagyon jó volt a ballibeket ismét ellenzékben látni, mert kimutatták mindenben egész szellemiségük romlottságát. Akkor éreztem, mindez vissza fog hullani rájuk. Akkor tévesen azt hittem, 2006 körül, a dátumban tévedtem, de egyébként igazam lett.

A következő műbotrány Simicska Lajos APEH-elnöki tevékenysége volt, a ballib értelmezés szerint Simicska adatokat "lopott" kihasználva pozícióját.

A Fidesz egyre jobban be volt szorítva a sarokba - ne feledjük, a Fidesznek akkor nem voltak médiái, az állami médiákat se tudta leuralni, minden ballib kézben maradt. Orbán akkor még nem jött rá, hogy nem lehet politizálással harcolni az ellenséges médiák ellen, s hibát hibára halmazott: mivel nem tudta saját narratíváját érvényesíteni, így még azzal is nevetségessé vált, amiben nyilvánvalóan igaza van.

Talán a legjobb példa erre az őszi Tisza-árvíz keretezése. A ballib médiák egyszerre harsogták, hogy "Orbán nem segít" és hogy "Orbán zavarja a munkálatokat". Nekem ekkor lett szimpatikus Orbán, mint mondtam, nem rá szavaztam, túl liberálisnak tekintettem, s ebben csak az változtatott meg, hogy láttam a gusztustalan és igazságtalan támadásokat ellene a médiákban.

A teljes közvélemény - a ballib irényítású médiák jóvoltából - egyre negatívabban viszonyult Orbánhoz. Ahogy 1990-1994 között Antallék és Borosék "kriptofasisztákként" és a legjobb esetben "tehetségtelen, múltba révedőknek" voltak keretezve, úgy Orbán esetében jött a "nagyvárosba beszabadult parasztfiú, aki most tanul késsel-villával enni" toposz, időnként súlyosbítva azzal, hogy Orbán nem is magyar, hanem cigány (egyébként a ballib körökben tabu azt mondani, hogy a cigány az nem magyar, de itt kivétel volt téve) - míg ezzel szemben a Horn-kormány a "nemzetközileg elismert szakemberek" voltak.

Szóval azon vettem észre magamat, hogy Orbánnak drukkolok, s nem azért mert különösebben kedveltem volna, hanem mert az őt támadók egyre elllenszenvesebbek lettek számomra.

Az év szégyene: Magyarország nevében Orbán aláírja az agresszív katonai tömbhöz való csatlakozás okmányát. Máig súlyos folt NATO-tagnak lenni. Elhiszem, hogy kényszer, s nincs más választás, s különösen 1999-ben nem lehetett nem belépni (Szerbia megtagadta a belépést, cserébe hetekig bombázták), de minden erővel szabotálni kell ezt avéreskezű gazember szervezetet, s amint lehet azonnal kilépni, s ha lehet, akkor jelentős kárt okozva nekik.

Személyes sorsomat illetően ez volt az utolsó év, amikor volt normális munkahelyem Magyarországon, ez ebben az évben szűnt meg, amikor kirúgtak a bankból, ahol dolgoztam, sokakkal együtt létszámleépítés címszó alatt. Aztán soha többet nem voltam képes munkahelyet találni az országban, egészen 2007-ig, amíg Magyarországon éltem: aztán folyamatosan csak kényszervállalkozó voltam.

Címkék: közélet
4 komment

Ballib taktika

Annak idején, még a távoli 80-as években jártam pszichológia szakra. Aztán abbahagytam, nem tartottam magamat alkalmasnak a szakmára. De szerint ahhoz, amit írok, nem is kell pszichológusnak lenni, elegendő átlagos intelligencia és élettapasztalat.

Van egy üzleti tárgyalási taktika, a túlzás, ami rendkívül sikeres, sőt abszolút szükséges: többet kérünk, hogy aztán megkaphassunk kevesebbet, ami azonban pont annyi, amennyit valójában akartunk. A magánéletben is hasznos ez a taktika.

Amikor azonban negatív módon túlzunk, ez akkor is működik, csak természetesen immár fordítva. Azaz ha valakit olyannal vádolunk, aminek csak a felét, harmadát, negyedét követte el, azzal nem magunkat segítjük, hanem őt.

Ha pl. egy ismerősünk angoltudása szerény szintű, azzal tudjuk megvédeni, ha azt állítjuk róla: egy szót se tud angolul. Ezek után az illetőnek csak prezentálnia kell szerény tudását, s nyert ügye van, mi pedig veszítünk. Ha valóban ártani akarnánk ugyannek az ismerősnek, a valósággal vádolnánk, ez számunkra nyertes ügy lenne.

Aki nem érti, hogyan lehet Orbán sikeres a járványkezelésével, miközben a magyar halálozási számok rendkívül rosszak, annak tudnia kell: a ballib narratíva adta Orbánnak meg a sikert. Mert túlzóan vádolták, az egész egészségügy összeomlását jósolták, tömeghalált vizionáltak. Ami persze nem következett be.

Egy dologra azért kiváncsi lennék: a ballib megmondóemberek direkt segítik Orbánt vagy tényleg ennyire hülyék?

39 komment

Szerzői jog lopása

A torrentezés, az ingyenes illegális letöltés ellen gyakori érv, hogy ez lopás, de legalábbis a másik megkárosítása, hiszen így miből is fog megélni a tartalom készítője - a zenész, az előadó, az író, stb. -, amiből az a gyakorlati kifejlemény következik, hogy a végén senki se fog semmit előállítani, hiszen nem fog kapni érte semmit.

Ez az érvelés persze hibás, hiszen egy nagy alkotó nem azért alkot, mert pénzt szeretne, hanem számára az alkotás kényszer és élvezet. De annyiban igaz, hogy helyes lenne, ha az alkotó mégiscsak kapna valamit munkája ellentételezéseként, miközben az ingyenes letöltésből nulla összeget kap, ami biztosan nem tisztességes.

Én a magam részéről olyan digitális könyvtárral rendelkezem, hogy ha 120 éves korig is élnék, akkor is képtelen lennék mindent elolvasni. Egyrészt gyűjtök ingyenesen legálisan letölthető anyagokat, ha azok figyelemre érdemesek, másrészt tag vagyok több torrent rendszerben. Harmadrészt, még az is megesik, hogy valamit legálisan megveszek: jellemzően akkor, ha az nagyon kell, de sehol se tölthető le. Ez nem olyan gyakori, de megesik, s ha megesett, az illető anyagot feltöltöm torrentre másokra gondolva.

Munkahelyemen +200 % bérpótlék jár, ha munkaszüneti napon dolgozik az ember. S mivel munkahelyem három műszakban működik, ez gyakran megesik. A múlt hónapban ez többször is megesett, így a szokásosnál magasabb bérhez jutottam. Ilyenkor aztán szoktam extra dolgokra költeni. Többet között vettem egy magyar e-könyvet legálisan. Itt szembesültem most ismét azzal az élménnyel, hogy a papíralakban 5699 Ft-ba kerülő könyv elektronikus alakban 4190 Ft, azaz az eredeti ár 74 %-a. Ez abszolút nevetséges tekintve, hogy az e-könyv esetében a kiadó és a terjesztő költsége nulla körüli. S ez nem valamiféle abszurd magyar gyakorlat, mert Amerikában erősen hasonlók az arányok, nem ennyira durván, de ott is igaz, hogy az e-könyv csak kicsivel olcsóbb a papíralapúnál.

A megoldás pedig kézenfekvő. Ahelyett, hogy az iparág ragaszkodna foggal körömmel egy korábbi privilegizált helyzethez, újítani kellene. Hiszen már a könyvnyomtatás feltalálása 500 éve is súlyosan károsította a korábbi privilegizált réteg érdekeit. Gutenberg előtt hatalmas pénzeket lehetett keresni másolással: az ember kölcsönkérte az őt érdeklő könyvet, azt bevitte egy másoló mesterhez, aki azt kézzel lemásolta pár nap munkával. Egyes egyházi intézmények is szépen ki tudták egészíteni jövedelmüket azzal, hogy a papok amikor nem láttak el papi feladatokat, "másodállásban" megrendelésre másoltak.

Manapság a másolás immár másodperces munka, nyomdagép se kell, s a "másolat" azonos az eredetivel.

A megoldás egyszerűen a legális torrent lenne, ahol alacsony előfizetési díjért az ügyfél letölthet. Nyilván a szerző egy-egy letöltésért nevetséges összeget kapna így a normál könyvterjesztésben elérhető jutalékhoz képest, de ez mennyiség ez részben kompenzálná. Csak a legnagyobb szerzők számára lenne ez előnytelen.

Egyes lapok esetében már létezik ilyen működő ötlet, lásd pl. Lap Tapír, de korlátozottabban a Digitál Stand is (bár ez utóbbi irreálisan drága), csak ezt a modellt kellene kiszélesíteni.

 

Címkék: közélet
9 komment

Lehet-e időutazással lottón nyerni?

Népszerű téma: a mai tudással visszamenni a múltba, majd ebből anyagi hasznot húzni. A legegyszerűbb módja: a nyertes lottószámok ismeretében kitölteni lottószelványt a húzás előtt.

De lehetséges-e ez? Mármint feltételezve, hogy már ismerjük az időutazás módját. A helyzet az, hogy nem lehetséges.

Az idő elképzelhető 2 módon: mint egyedi, egységes vonal és mint folyamatosan szétágazó idővonalak. Az előbbi a hagyományos elképzelés a XX. sz. elejéig, az utóbbi a kvantumelmélet egyik értelmezése.

Az előbbi esetben az ami már elmúlt, az rögzített, utólag nem változtatható meg. Azaz minden próbálkozás a múlt megváltoztatására egyszerűen sikertelen lesz.

Az utóbbi esetben a jövő ismerete pedig nem fog segíteni a múltban, mert amint változtatunk bármin a múltban, annak a múltnak a jövője már nem lesz azonos az általunk ismert jövővel.

Tehát két eset lehetséges. Vagy nyertünk volna a lottón időutazás nélkül is. Vagy pedig számtalan jövő valósul meg, több millió, s az egyikben mindig nyerünk, a többiekben meg soha, s ismét teljesen hatástalan az időutazás.

Az időutazás egyetlen célja az elfeledett múlt megismerése tehát.

Címkék: közélet
12 komment

Belvillongás a szólásszabadság miatt

Komoly ballib belvillongás az ATV miatt.

A ballib megmondóember, holdudvar 2 táborra oszlik:

  • vannak a keménykötésű feketeövesek, akik máig a 90-es évek médiaviszonyival álmodnak, s abban hisznek, hogy minden "független" média szent feladata a Ballib Agytröszt éppen hatályos üzenetével való egyetértés, a legjobb példa erre a Klub Rádió, annak is emblematikus Megbeszéljük című műsora, ahol immár majdnem 3 évtizede minden nap elmagyarázza Bolgár Gyuri bácsi, miért szent és tévedhetetlen igazság amit a ballib vezetás éppen mond, akkor is, ha korábban a tévedhetetlen igazság a mai ellentéte volt,
  • van azonban egy fiatalabb nemzedék, aki belátta, a szólásszabadság tiltása kontraproduktív, s sokkal hasznosabb annak engedélyezése, ha az ember sokféleképpen lehet ballib - az ATV Öt című műsora jó példa erre.

Egyébként a ballibek egyetlen komoly előnye éppen ez: engedik a saját táborukban a többszólamúságot. A Fidesznek meg ez a fő hátránya: a fideszes médiák között gyakorlatilag nincs semmilyen véleményeltérés.

Aztán időnként a 2 ballib csapat összekap: az első csapat a másodikat fideszesnek gyalázza, a második meg erre lehülyézéssel válaszol.

29 komment

Furcsa hatás

A német nyelv nem tudta a magyart kiszorítani, bár erre minden esélye megvolt a XIX. sz. elején.

Van viszont máig számos vonás, ahol a német - bár az angol miatt egyre gyengülőbben - hat a magyar nyelvhasználatra.

Régi szokásom, hogy néha az emberek beszédébe úgy hallgatok bele, hogy nem a szavak értelmét nézem, hanem csak a kiejtést.

Három legfontosabb megfigyelésemet osztanám meg.

Az első kihalóban van, de idősebb nemzedékeknél még aktív. Az st-/sp- kezdetű idegen szavakat ma már - angol hatásra - a magyar fiatalok [szt]/[szp] alakban ejtik. De az idősebbek bizony [st]/[sp]-t mondanak, akkor is, ha ez helytelen. Magyarázat: a németben ez így van, de csak a németben. Régebben bejött idegen nevek esetében ez mára rögződött is, lásd Svédország fővárosa minden más nyelven [sztokholm] vagy valami ehhez hasonló, csak magyarul [stokholm].

A németnek van egy olyan sajátossága, hogy gyakrabban zöngésít, mint a magyar. A magyar kizárólag akkor zöngésít egy zöngétlen mássalhangzót, ha az zöngés mássalhangzó előtt áll, s az illető zöngétlen hangnak van zöngés "párja" (kivéve ha ez utóbbi hang a "v" - ez nem zöngésít), pl. a "képzel" szó ejtése [kébzel].

A németben viszont a zöngétlen réshangok zöngésednek magánhangzók között is (a magánhangzók mindig zöngések). Pl. a német "utaz" szó gyöke "reis", itt az "s" ejtése [sz], míg a reisen alakban már [z], mivel magánhangzók között van.

A magyarban mindez teljesen ismeretlen, simán lehetnek magánhangzók között zöngétlen réshangok, lehet "f", "s", "sz", ezekből nem lesz soha "v", "zs", "z" a magánhangzók hatására. Sőt egyszerre lehet mind a kettő, jelentésmegkülönböztető szereppel, lásd "ezek" és "eszek", ezeket élő magyar ember sose keveri össze.

Viszont az idegen szavak bejövetele esetében már aktiválódik a német modell tudat alatt. Talán a legjobb példa erre 20 évvel ezelőtt volt, amikor megjelent a boltokban a Dosia márkanevű mosópor. Ejtése nem lett [dosia], mert a magyar ember felismeri, ez valami idegen szó, azaz az "s" az nem [s], viszont az elvárható [sz] se lett az ejtése, hanem [z], ráadásul még az a német sajátosság is mejelent, hogy a nyitott szótagok meghosszabbodnak (ami szintén nem jellemző a magyarra), így az ejtés egyenesen [dózia] lett. Pont ahogy nagyjából az átlag német ember mondaná.

Hozzáteszem: a korábbi időkben a s-zs átmenet is gyakori volt, ennek bizonyítéka pl. a bibliai Józsua/Józsué próféta magyar neve, mely az eredetiben nem [zs], hanem [s]. Ma már ez azonban nem aktív, az új idegen szavaknál nem zajlik ez le, pl. az Auchan neve a cég bejövetelekor kis vacilálás után [ósan] lett, nem lett belőle [ózsan].

A harmadik jelenség szintén aktív. A "néma h". A németben a "h" szerepe négyes:

  • a magyar h-t jelöli,
  • a megelőző magánhangzó hosszúságát jelzi,
  • néma, csak történelmi okokból írják ki (leginkább a "th" kombináció részeként),
  • "ph" kombináció része, csak idegen szavakban.

Na most, amikor egy magyar idegen szóban h-t lát, német módra gondolkodik róla. Ha "szokatlan" helyzetben lát h-t, akkor azt hiszi, az a h néma. Erre két vicces példa:

  • az összes létező indiai név: az indiai nyelvek egyik sajátossága a sok hehezetes mássalhangzó, gyakorlatilag minden "normál" mássalhangzónak van hehezetes "verziója" is, ezek önálló fonémák - Mahatma Gandhi vezetéknevének ejtése tehát [gandhi] és nem [gandi],
  • amikor 2008-ban dúlt az oszétiai háború, sokszor előkerült a dél-oszét főváros neve: Chinvali vagy Chinval (oszétül: Цхинвал) - nos, itt 2 tábor alakult ki, a fiatalabbak azt mondták, angolos alapon, hogy [csinvali], míg az idősebbek azt, hogy ez [cinvali], páran továbbgondolva egyenesen a [kinvali] alakra jutottak, pedig a tényleges ejtés [chinvali].

Mindez azért is érdekes, mert ma a német nem egy igazán beszélt idegen nyelv a magyarok körében. Mégis van valamilyen minta, ami máig hat, a német nyelv ismerete nélkül is.

emlékmű Chinvalban

Címkék: közélet nyelv
16 komment
magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média
süti beállítások módosítása