A baloldali kutatóintézetek kezdenek előrejelzéseket kiadni az egyes körzetekről, pl. ez:
Nagy a meglepetés: sehol a tiszás kétharmad, de még a szoros egyszerű többség se biztos ilyen, hibahatáron belüli eltéréseknél.
A legmellbevágóbb adat: a Fidesznek a Mi Hazánkkal együtt többsége van.
S ismétlem: ezek ellenzéki kutatóintézetek.
Vidámság lesz a végén.
Egy időben majdnem elmentem ide dolgozni:
Most nem tudom mi a helyzet, de egy időben Szófiában volt a Facebook-moderáció egy része. A Telus nevű nagy nemzetközi kólcenteres cég csinálta - a Telus egy kanadai cég, az egész világon vannak irodái, s valahol a harmadik helyen állnak a kólcenteres iparágban világviszonylatban, 110 ezer alkalmazottuk van, a világ kb. 30 országában.
Voltam interjún, de aztán visszaléptem. Ami a leginkább zavart: olyan infókat kaptam, hogy a napi 7 és fél órás munkaidő ténylegesen 7 és fél óra munkát jelent, azaz nincsenek szabad percek, nagyon meg vannak telítve a műszakok. Olyan rémhír is jött, hogy egy darab cenzúrázásra 15 mp van, ez a célidő. Plusz a jövendő csoportvezető láthatóan nem szimpatizált velem, ez is rossz ómen ilyen helyeken: szerintem felismert engem a netről.
A Mandiner híre egyébként biztosan téves. Ez nem úgy megy, hogy egy adott szerkesztő dönt, a céges politika jellemzően kollektív vezetői döntés eredménye, s egyetlen alapja: hogyan hat ki a profitra egy adott döntés.
Azt nem úgy kell elképzelni, hogy ukrán zászló leng az irodában, s ez határoz meg mindent.
Korábban én is hittem, hogy ezek a cégek politikai szimpátia alapján működnek, ma már tudom: minden csakis a profitszámításoktól függ. Ha az jönne ki éppen, hogy az oroszoknak tapsolni több pénzt hoz, akkor az ukránpártiakat tiltanák le.
Egyébként munkáltatóként korrektek, ezt el kell mondani, több ismerősöm is itt dolgozik. Eleve ezek a cégek mindig korrektek: eljönnek alacsonyabb bérszintű országokba, s ott a helyi átlag felett fizetnek, ez az üzletpolitika. De mivel ez a bérszint az otthoninak jellemzően harmada, negyede, sőt még kisebb része időnként - lásd indiai iroda -, így van miből korrektnek lenni, azaz mindent fizetnek, nincs ingyen túlóra, betartják amit ígérnek.
A venezuelai változás mellékhatásaként valami történik Kubában.
A tegnapi kubai sajtóban megjelent egy eddig szentségtörésnek számító hír: lehetséges lesz a kubai gazdaságban a "külföldön élő kubaiak" részvétele.
Szerintem elindultak a folyamatok a rendszerváltozás felé. Úgy tűnik, a kubai vezető réteg készül kiegyezni az USA-val, cserébe szabad elvonulásért és vagyonátmentésért.
Saját becslésem alapján 250-300 ezer ember lehetett mindkét tüntetésen.
Vállalkozom a saját becslésre, mert mindkét környéket tökéletesen ismerem, arrafelé jártam általános iskolába 1973-1980 között, a ma már nem létező I. István Általános Iskolába (pontosabban: az iskola jogilag létezik - Budapest V. Kerületi Szent István Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola néven -, de elköltözött pár utcányira, a Szent István térről a Szemere utcába).
Azaz semmit nem lehet megállapítani a tüntetők számából, csak azt: mind a Fidesz, mind a liberálisok képesek nagy lelkes tömeget mozgósítani.
Nem tudom semmivel alátámasztani, de van egy olyan érzésem, hogy sajátos helyzet lesz április 12-én. Vagy a Fidesz fog nyerni nagyon kicsivel (100-105 mandátum), vagy döntetlen lesz, azaz mindkét fő párt 95-99 között lesz, így az esetlegesen bejutó kisebb pártok kerülnek döntő helyzetbe.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy a Tisza győzni tud a mindenhol megjelenített számok szerint, azaz 110-120 mandátummal. A tiszások egyre jobban elbízzák magukat, s egyre demagógabbak, nem hiszem el, hogy ez bejönne a legtöbb embernek.
Nem jöttek a számok, nincs tömeges regisztráció a választásokra:
Kiderült tehát, a nem itt élők, a nem itt adózók, a máséval csalánt verők mégis kellenek!
Persze az egész nevetséges, egyszerűen csak ismét kiderült: a magyar kitántorgás nem politikai alapú egyrészt, másrészt pedig az országból távol levés a legtöbb embernél együtt jár az otthoni politika hanyagolásával.
Két ősi nép. A zsidó történelem igazoltan 3800 éves, a perzsáké kevesebb, de így is hatalmas: 2700 év.
Ami viszont érdekes: történelmük során a két nép viszonya inkább jó volt, mint rossz.
A zsidó Bibliában az egyetlen nem-zsidó szereplő, akinek maximálisan pozitív a megítélése egy perzsa uralkodó, Nagy Kürosz (559-530) király. Ő az, aki véget vet a zsidók 597-ben kezdődött babilóniai fogságának, s megengedi 538-ban, hogy a zsidók közül aki akar hazatérhet a Szentföldre, a Szentföldön egyfajta zsidó korlátozott autonómiát kialakítva perzsa uralom alatt. Ezért hálából a "messiás" nevet adják a zsidók Kürosznak, ő az egyetlen nem-zsidó, akit így illetnek.
Tulajdonképpen, ha nem lett volna Kürosz, akkor a zsidó államiság nem az i. sz. I. században szűnt volna meg, hanem már 600 évvel korábban.
Szóval a mai helyzet, hogy ez a 2 nép ősellenségek egyáltalán nem normális állapot.
Brüsszel Péter igazolta: jól fel lett készítve.
Normál esetben, mondjuk a 4 évvel ezelőtti kampányban, MZP simán beleesett volna a neki előkészített csapdába: elkezdte volna védeni Zelenszkijt annak Orbán ellenes fenyegetése kapcsán, kb. úgy, ahogy most is teszi a Klub Rádió agytrösztje:
- azaz "Zorbán = rossz", tehát mindent meg kell védeni, ami a Zorbán ellen megy.
Lám, Brüsszel Péter Tisza-vezér nem követi ezt. Meg is lepődtem, de tény, s ezt el kell ismerni: rendkívül ügyesen szólalt meg, mégpedig gyakorlatilag megvédte a Zorbánt. Ez eddig elképzelhetetlen lett volna a ballib oldalon.
Úgy tűnik, a magyar baloldal ezúttal profi kampányszakértőket szerződtetett le, s hallgatnak is rájuk a politikusaik.
El kell ismerni: 2010 óta ilyen veszélyes ellenfél nem akadt a magyar jobboldal számára.
Tiszapártos fanatikus fórum figyelmeztet, ne bízza el magát senki, mert az ellenség nem alszik:
Szerintem nagy ütés lesz, amikor végül veszít a Tisza Párt áprilisban.
A tiszások ugyanis nem számolnak azzal, hogy hiába vezetnek ténylegesen Budapesten és más nagyvárosokban, az ország 80 %-a nem ezeken a helyeken él. A választás nyertese pedig nem az lesz, aki egyes helyeken nagyon vezet, másokon meg veszít, hanem az, aki a legtöbb helyen nyer, akár csak kisebb mértékben.
Ez az, mit sose számolnak az előrejelzők.
Eszembe jutott a régi jó szovjet iskolai történelemkönyv:
Ott volt ugyanis ilyen:
A régi divat újra hódít. Most már nyugati színekben.
Vicces: 20-35 éve a szagértők ugyanezzel a teljes magabiztossággal magyarázták ennek pontosan ellenkezőjét.
Mi is volt akkor a hivatalos szöveg? Az, hogy bármiféle alkotmányozás, akár csak apró alkotmányváltoztatás esetében a népszavazás teljesen kizárt, mert alkotmányellenes a kétharmados alkotmányozás ily módon való megkerülése.
Azaz az alkotmányozás egyetlen törvényes módja a parlamenti szavazás, mégpedig kétharmados többséggel, minden más módszer kizárt. Ezért is minden alkotmányt érintő népszavazás illegitím, hiszen az burkolt alkotmányozás lenne.
Ezt nem más, mint a máig istenített Sólyom László fogalmazta meg annak idején.
A 2023-ban átadott szentpétervári zászlópark jól jelzi az identitáskeresését Oroszországnak:
- balra a mostani zászló, mely hivatalos volt már korábban is, 1693-1917 között, középen az 1922-1991 között hivatalos szovjet zászló, jobbra pedig az 1858-1917 között a fehér-kék-piros lobogóval párhuzamosan használt állami és hadi zászló.
Az öntudat egyik máig eldöntetlen kérdése: nemzetállam vagy birodalom. Hivatalosan mindig az utóbbi, ezt jól jelzi az orosz neve az országnak: az nem Orosz Szövetség/Föderáció, hanem Oroszországi Szövetség/Föderáció.
A szovjet múlt integrálása is rendkívül nehéz feladat. Itt a teljes azonosulástól a teljes elutasításig minden verzió megtalálható.
Azt mondja a fanatikus tiszás liberális, hogy hívő ember nem szavazhat a Fideszre, mert a Fidesz még a tízparancsolat pontjait sem tartja be.
Konkrétumot persze nem tudtam kihúzni az aktivistából. De mint téma érdekes.
Legyünk megengedőek, s menjünk el azok mellett a tények mellett, hogy a Fidesz egy szervezet, a tízparancsolatot pedig egyének tudják megszegni vagy betartani.
S vegyük ki az első 4 parancsolatot, hiszen ezek szigorúan vallásiak (1. ne legyen más istened, 2. ne imádj idolt, 3. ne mondd ki Isten nevét feleslegesen, 4. tartsd a szombatot).
Marad tehát az 5-10. parancsolat.
El se tudom képzelni mivel sérti meg a Fidesz az ötödiket, lásd szülők tisztelete.
A hatodik, az ölés tilalma is ilyen, nem tudom itt mire utalhat a liberális kolléga.
A hetedik könnyű, ez a szexuális tisztaság szabálya. Nyilván arra utal, hogy vannak fideszesek, akik megsértik. De innentől bukfenc van, hiszen azt kellene bizonyítani, hogy maga a szervezet ezt helyesli.
Jön a lopás tilalma. Itt persze könnyű, a liberális elvek szerint a hazai tőke helyzetbe hozása már önmagában lopás.
Jön a hamis tanúskodás és - utolsóként - a másének akarása, mármint ennek tilalma. Azt hiszem itt se lehet rámutatni valós példára.
Kiderül: egyedül a lopás esetében tudnak példákat felhozni, azonban itt is egy eleve elfogult liberális keret narratíva szükséges.
Szóval egyszerűen nem igaz, hogy "a Fidesz még a tízparancsolat pontjait sem tartja be".
Tágabban nézve persze el kell ismerni, nyilván akadnak fideszes egyének, aki nem tartják be ezt vagy azt a parancsolatot. Ez azonban nem érv, míg a bűnös nem büszke bűnös, azaz míg a bűn tudatában sért szabályt. A baj akkor kezdődik, ha egy ember vagy szervezet azt kezdi hirdetni, hogy az adott bűn nem is bűn.
Ami pedig a szavazást illeti, a keresztény ember nem a tökéletes párt keresi, ilyen eleve nem is létezik, hanem azt, mely a legközelebb áll értékrendjéhez, ez jellemzően a kisebbik rossz.
Hosszas tapasztalatom a releváns nemzeti jellegekről. A kólcenterek világának szemszögéből.
Azaz a kólcenterben dolgozó embernek milyen nemzetiségekkel a legnehezebb célt elérnie. Itt kizárólag a szolgáltató típusú kólcenterekre utalok, azaz nem a valamit eladni akaró kólcenterekre - az utóbbiak hívogatják, zaklatják az embereket, míg az előbbieket az ügyfelek hívják elintézendő ügyük miatt.
Nos, van 2 ország, mely a kólcenterek réme, ezek: Izrael és Kanada.
Az izraeli ügyfél okos, de ravasz, s folyamatosan engedményeket akar, erőszakosan igyekszik elérni céljait. Azt hiszi, egy halivúdi filmben van éppen, ahol "az ügyfélnek mindig igaza van", így komolyan gondolja, hogy minden kívánsága teljesítve lesz, hiszen ő a "szent ügyfél". Őt nem érdekli, hogy mit írt alá, s hogy mi van a jogszabályban! Szerinte neki mint ügyfélnek mindenhez joga van, csak úgy, mert ő "fizetett".
Tipikus eset: mivel a garancia a termékre "csak" pár napja járt le, így neki jár garanciális javítás.
A másik a kanadai ügyfél. Legendásan rosszul tájékozottak, s ha új információt kapnak, azt nem hajlandók elfogadni, ragaszkodnak saját korábbi, téves elképzeléseikhez.
Kedves esetem: a kanadai ember képtelen volt elfogadni, hogy léteznek a világon országkódok - mint Magyarország esetében a +36 -, s sokszori magyarázás után is ragaszkodott, hogy ilyen Kanadában nincs, ott csak 3-jegyű körzetkód van! (A valóságban Kanada országkódja a +1 - ez közös országkódja több észak- és közép-amerikai országnak.)
Izrael esetében egykor egyik munkahelyemen a közelemben ült a teljes héber nyelvi részleg, s a kollégák folyamatosan meséltek az abszurdnál abszurdabb követelésekről. A kanadaiak meg legendásak voltak, néha mintha vicceltek volna, pedig nem, ők komolyan gondolták.
A legfontosabb itt az ami nyilvánvaló: ne mutass erőt, ha nincs valós erőd. Ugyanis ha felmész a nagyok harcába, akkor eltipornak.
Olyan ez, mint a magánéletben a pénztelenség: akinek nincs elég pénze, az óvatosan ugráljon. A lehető legritkább esetekben lehet ugyanis vagyoni háttér nélkül igaznak lenni.
Szóval előbb kell kiépíteni a hátteret, s csak aztán szólni.
Irán itt elkövette azt a hibát, hogy erőt mutatott, miközben ez az erő hiányzott.
Még szerencse, hogy a megelőző légitámadás nem agresszió!
Fjodor M. Dosztojevszkij azon műve a Démonok, melyet nem tiltottak ugyan be a szovjet korban (Dosztojevszkij túl fontos, ráadásul nyugatellenessége beillett a szovjet ideológiába is), de nem is szerettek. Ez az eredeti cím, Démonok, a magyar fordításban a címe "Az ördöngősök" vagy "Ördögök" vagy "Megmételyezettek" lett. Oroszországban önállóan nem is lett kiadva a kommunista időszakban, csak "Dosztojevszkij összes műve" részeként.
Filmben is többször ki lett adva. A legismertebb a francia verzió, melyet a lengyel Andrzej Wajda rendezett, címe: A megszállottak. A posztkommunista Oroszországban több megfilmesítése is van, a legjobb szerintem a gigantikus, több mint 4 órás verzió - ez 4-részes sorozatként lett végül megcsinálva. Meg lehet nézni akár a YouTube-on is, az orosz jogtulajdonosok nem szoktak fellépni a neten törlési igénnyel, így a legtöbb orosz film fent van, ez is:
A történet látszólag egy krimi: rendőrnyomozó érkezik egy XIX. sz. végi orosz kisvárosba kivizsgálni az ottani rejtélyes haláleseteket. A történet azonban valójában a kisvárosban működő ellenzéki nemesi-értelmiségi titkos forradalmi szervezetről szól, mely készül az "új világ" megteremtésére.
Tulajdonképpen a lényege a műnek a forradalmárok bemutatása, akik egyrészt fényévekre vannak az orosz valóságtól, sőt nem is érdekli őket mi a valóság, őket csak a "haladás" izgatja, másrészt kiderül, a haladás eszméje nem vesz tudomást, sőt nem is akar tudomást venni az emberek igényeiről.
Azt hiszem, ezek után érthető, miért nem volt a mű nagyon hirdetve a szovjet korban: egyszerűen mindenkinek az 1917 előtti kommunisták jutnak eszébe a hősökről. Bár Dosztojevszkij nem kommunistákról írt, hanem nihilistákról - korában alig voltak kommunisták még -, így is ijesztő a párhuzam.
Egyébként a művet 1917 előtt is cenzúrázták, akkor a benne lévő pedofil részlet miatt: az egyik hős egy 11-éves kislánnyal szexel - a filmben viszont ez is benne van. Persze maga az eset természetesen nincs bemutatva, de utalás van rá mind a cenzúrázatlan könyv-verzióban, mind a filmben.
A legjobb benne a Lenin-féle figurák bemutatása: csupa a valóságtól elszakadt ember, aki különböző nyugati haladási eszméket akar megvalósítani Oroszországban, akik mivel ők is látják, hogy terveiknek nincsenek híveik a nép körében, így egyre jobban haragszanak a haladást nem értő, "ostoba" népre, s őszintén meg is mondják, hogy rombolás kell "most", mert az építés majd aztán lesz.
Lenin azt nyilatkozta annak idején Dosztojevszkjijről, hogy "undorító, de zseniális" író.
Egy rész a műből, amit nem volt szabad észrevenni a szovjet időkben: "Amikor utoljára szétnéztem a kulisszák mögött, észrevettem, hogy azért meglehetősen sok idegen szaglász ott összevissza, még nők is: járkálnak ki s be. (...) Ám engem e pillanatban a Sztyepan Trofimovics után következő előadó hökkentett meg. Ez is professzorféle volt (most se tudom pontosan, kicsoda), aki (...) alig néhány napja pedig valami okból a mi városunkba jött. (...) mindenkiben kellemetlen benyomást keltett gőgös és mégis szinte már a félénkségig érzékeny viselkedésével. (...) Most egyik szögletből a másikba járkált, és ugyanúgy suttogott magában, mint Sztyepan Trofimovics, de nem tükörbe, hanem a földre nézett. Mosolyokat ő nem próbálgatott, bár gyakran, kéjesen mosolygott. Kétségtelen, hogy ővele sem lehet beszélni. Alacsony termetű, úgy szemre negyven körüli, teljesen kopasz, deres szakállú, jól öltözött ember volt. De a legérdekesebbnek azt találtam, hogy minden egyes fordulónál felemelte a jobb öklét, megrázta a feje fölött, majd hirtelen lesújtott vele, mintha porrá akarná zúzni valami ellenfelét. Ezt a mutatványt pillanatonként megismételte." - még külsőre is megvan Lenin.
S aztán még: "(...) a harmadik előadó, az a mániákus, aki állandóan rázta az öklét a kulisszák mögött, váratlanul kirohant a dobogóra. Teljesen őrültnek látszott. Határtalan magabiztossággal teli, ünnepélyes, széles mosollyal nézett végig a felbolydult termen, és úgy tetszett, hogy ő maga örül ennek a kavarodásnak. Egy cseppet sem zavarta, hogy ilyen felfordulásban kell előadnia, ellenkezőleg, láthatólag örömet szerzett neki. Ez annyira nyilvánvaló volt, hogy egyszeriben magára fordította a figyelmet. (...) - Hölgyeim és uraim! - kiáltotta a dobogó legszélén állva torkaszakadtából a félőrült, majdnem ugyanolyan nőiesen rikácsoló hangon, mint Karmazinov, csak éppen a nemesekre jellemző selypítés nélkül. - Hölgyeim és uraim! Húsz évvel ezelőtt, a fél Európával vívott háború előestéjén Oroszország a megtestesült eszmény volt minden államtanácsos és titkos tanácsos szemében. Az irodalom a cenzúra szolgálatában állt; az egyetemeken rendgyakorlatokat tanítottak; a hadsereg operetté változott, a nép meg csak fizette az adókat, és hallgatott a jobbágyrendszer korbácsa alatt. A hazafiság egyet jelentett azzal, hogy mindenki baksist csikar ki élőből, holtból egyaránt. Azt, aki nem fogadott el baksist, lázadónak tartották, mert megbontotta az összhangot. Egész nyírfaligeteket irtottak ki a rend fenntartása végett. Európa reszketett... De Oroszország, fennállásának egész értelmetlen ezer éve alatt, sohasem süllyedt még olyan gyalázatba...Felemelte öklét, felajzottan és fenyegetően rázta a feje fölött, mintha valami ellenfelet akarna ízzé-porrá zúzni. Tomboló üvöltés harsant mindenfelől, és fülsiketítő taps csattant fel. Most már majdnem a fél terem tapsolt; még a legártatlanabbakat is elragadtatta a hév: nyilvánosan, ország-világ előtt becsmérelték Oroszországot, hát hogyne üvöltöttek volna ujjongásukban az emberek?!". (A Makai Imre féle magyar fordításból idézek.)
Mintha csak a 90-es évek magyar elitjéről írt volna a szerző...
Eddig arról voltak hírek, hogy a külföldön élő magyarok már alig várják a választást, ezért hatalmas számban alakultak Tisza-szigetek, s eleve mindenki készül haza a "diktatúra" bukása után.
A számok nem igazolják ezt.
Eddig alig 25 ezer ember jelentkezett külképviseleti szavazásra. Amire mindenki jogosult, akinek van magyarországi címe, s joggal feltételezhető: a kitántorgottaknak csak kis része szüntette meg magyarországi lakcímét.
De a leveles szavazólista se nőtt meg, jelenleg 467 ezren vannak regisztrálva, ami alig több, mint a múltkor.
A következtetés: a kitántorgott, állítólag politikai menekültek 90 %-át az egész választás cseppet sem érdekli. Az egész forradalom csak egy belterjes klub hallucinációja.
A ballibek örjöngenek, lám a Soros Magyar Hangja is erről fröcsög napok óta:
- mit jelent ez? Azt, hogy a kampányanyag telitalálat.
Hiszen miről is van szó? Arról, hogy ha a liberális Tisza nyer a választáson, akkor az új "Magyar"-kormány erős fordulatot hajt végre, mindenben alkalmazkodva az euroatlantista agresszív értékrendhez, s akkor bizony ez sok halált fog eredményezni.
Ennyi az egész. Talán nem igaz az üzenet?
A Partizán csinált egy érdekes filmet:
- a Tisza Párt cseh, szlovák, szlovén, bolgár előképei.
A bolgár párhuzam azonban nem pontos. Bulgáriában most jelent meg éppen a 7. - hetedik - "megváltó" párt. Ez alatt azt értve: az adott párt minden létező párt ellen lép fel, új "rendszerváltozást" hirdet, továbbá "szaktudásra" és normalitásra hivatkozik. A Partizán adása pedig csak a hatodik ilyen bolgár pártot említi, a "Folytatjuk a változást" pártot - bolgár rövidítése: PP -, miközben előtte volt már 5 hasonló: 1994, 2001, 2005, 2009, 2021. Az 5 esetből 3-bаn az illető párt egyenesen győztes is lett a választáson: 2001, 2009, 2021.
A mostani ilyen párt - melynek még neve sincs - is esélyes a választási győzelemre a következő - áprilisi - választáson. Minden felmérés 25-30 %-ot és biztos első helyet ad neki.
Ami érdekes: minden ilyen párt összeomlik idővel. Hiszen túl sokat ígér, így mindenképpen csalódás a sztori vége. Egyedül Bojko Boriszov, a 2009-es megváltó tudta stabilizálni magát, így ő és pártja máig léteznek, komoly esélyekkel. Most pl. biztosnak tűnik, hogy 20-25 %-kal a másodikak lesznek.
Lehet egyébként az adott megváltó jó is, egyszer - 2001-ben - még én is az ügyeletes megváltóra szavaztam.
Alapvetően az ok a nagy sikerre szinte minden alkalommal az emberekben meglévő hatalmas vágy valami nagy és hatalmas, s hozzá gyors változásra, ami persze sose valósul meg, mert ez eleve nem is lehetséges. A politika a lassú folyamatok terepe, így aki csodát vár, az csalódik.
Remélhetőleg a Tisza Párt sorsa is hasonló lesz: gyors bukás. Lehetőleg választási győzelem nélkül. De ha nyernének is áprilisban, a bukás utána biztos. Túl sokat ígérnek, a vezető pedig láthatóan nem való államférfinek, most még igyekszik a szerepet játszani, de éles helyzetben ebből sírás és idegroham lesz.
A bolgár PP sztorija egyébként vicces. Azzal jutottak hatalomra, hogy megtörik Boriszov és a török párt "maffiáját". 2022-ben még le is tartóztatták Boriszovot, persze balek módon, nem komoly felkészülés után, így a bíróság kevesebb mint 24 órán belül elrendelte Boriszov szabadon engedését. Aztán megbuktak. Ez után 2023-ban koalícióra léptek Boriszovval, majd megint buktak. Most 10-12 %-ra számíthatnak és 3. helyre.
A HVG szerint Gáspár Evelin azt írta angolul, hogy "Üdvözlet Rubio miniszterben Budapesten". Mert nem azt írta, hogy "Welcome to Budapest, Secretary Rubio", hanem azt, hogy "Welcome to Secretary Rubio in Budapest".
Nos, nem, egyáltalán nem ezt jelenti.
Amiben igaza van a HVG-nek: a normál, szokásos verzió az, hogy a "welcome to" után jön a hely, majd vessző után az illető neve, akihez a mondat intézve van. Az Evelin-féle verzió egyszerűen szokatlan, mert az emberre teszi át a fókuszt, nem a helyre, de minden angol anyanyelvű ember megérti helyesen a mondatot, senki hiszi, hogy "üdvözlet Rubio miniszterben Budapesten", hanem arra jut: a mondatot egy a nyelvet nem jól ismerő idegen írta,
A fő zavaró tényező az "in" inkább, mert a "welcome" az "to"-val helyes, az "in" értelmezhető ugyan, de teljesen szokatlan, azaz ezt az anyanyelvi beszélő lecserélné "to" alakra, azaz 2 darab "to" lenne a mondatban.
Azaz nem nyelvi hiba, csak sajátos megfogalmazás, idegenes hatás átvétele.
Egyébként ha a szerző hozzátett volna egy plusz szót, azonnal feloldódott volna az idegenség, lásd "giving welcome to secretary Rubio in Budapest", így a "welcome" már főnév, nem ige, s ebben a esetben a "to" és az "in" is rendben van.
Hozzá kell tenni: amióta az angol a nemzetközi nyelv, az angol anyanyelvűek mindenhez hozzá vannak szokva. Ráadásul Rubio kettős anyanyelvű, a spanyol is az anyanyelve, spanyolul pedig kb. ugyanúgy kell ezt mondani, ahogy magyarul.
A fenti című mű számít Søren Kierkegaard dán filozófus egyik főművének.
A könyv témája: Izsák majdnem-feláldozása apja, Ábrahám által, s e téma értékelése.
Ami viszont engem leginkább megfogott benne az egy másodlagos téma, ami a 44. oldalon - a magyar kiadás szerint - említett probléma: az, hogy a történetet a templomban prédikáló pap bolondnak vagy bűnözőnek tekintené azt a hívőt, aki elmondaná neki, hogy őt is hasonló élmény érte, Isten felszólította, ölje meg saját fiát. Kierkegaard megkérdezi: "Hogyan magyarázható az olyan ellentmondás, mint ezé a prédikátoré? Talán úgy, hogy Ábrahám megszerezte a jogot, hogy nagy ember legyen, oly módon, hogy minden, amit tesz, nagy - és ha más teszi ugyanazt, az égbekiáltó bűn?".
Én ezt a kérdést már alsótagozatos iskolás diákként feltettem, amikor ezt a könyvet nem is ismertem, sőt Kierkegaard létezéséről se hallottam. Személyes élmények alapján tettem ezt: hogy dicsőítik pl. az iskolában történelmi személyek olyan cselekedeteit, melyeket ha ma bárki utánozna, kemény büntetést, sőt erkölcsi feddést kapna. De a magánéletben is megfigyeltem, az idő megszépíti a dolgokat, amire ma súlyos bűnként néznek az emberek, azt múltbeli emlékként sokszor már csak egyszerű, semleges emlékként könyvelnek el.
Én is szerettem volna ebben egyértelműséget: vagy már most nézzünk az ilyesmikre semlegesen, vagy ne lohadjon le a morális felháborodás lángja később se. De leginkább az első része zavart: mi az, hogy egyeseknek meg van engedve az, ami másoknak tilos, s közben ezek a mások még tapsolni is kötelesek az egyeseknek, mi ez az egész?
Maga a könyv egyébként nem ezt elemzi, hanem Ábrahám tettének jogosságát, valamint az istenhit és az erkölcs viszonyát.
A vallás elleni orosz harc a kommunista rendszer idejében. Karikatúrákon keresztül.
Alapvetően 4 szakasz, mindegyik a sajátosságaival.
Az első az 1917-1941 közti agresszív, kemény szakasz. Ekkor a vallás politikai ellenség, a régi rend támasza.
Persze a társadalmi haladás szempontja is szerepel:
Az 1941-es német támadás után váratlan, máig kellően nem megmagyarázott dolog történik: Sztálin leállíttatja az egyházellenes propagandát, sőt néhány templomot visszaad, engedélyezi az alapszintű működést, persze mindig kontroll alatt.
Ez az időszak Sztálin haláláig tart. Aztán a desztalinizáció során Sztálin bűnei között kerül említésre, hogy nem folytatott elegendően kemény ateista propagandát. Viszont eszközeiben nem tér vissza az 1941 előtti kor, most már inkább azon van a hangsúly, hogy a vallás a buta emberek hóbortja, nem komoly osztályellenség.
Hiszen a tudomány bizonyította a vallás hazugságát:
Hruscsov bukása után végképp enyhül az állami propaganda. Immár a vallás nem is igazi ellenség, hanem valamiféle nevetséges dolog, falusi öregasszonyok elmaradott szokása, mely idővel el fog tűnni, azaz nem is kell vele komolyan foglalkozni.
Humoros karikatúrák jellemzik ezt az időszakot, mely egészen a gorbacsovi reformokig tart:
Eleve a hívők se gondolják komolyan az egészet:
Baloldali fordulatot akar az MSZP balszárnya.
Dehát minek egy polgári, liberális pártban baloldali fordulat? Dehát nem az volt már 1989-ben az MSZP célja, hogy megbecsült tagja legyen az európai középbalnak? Ez meg is valósult, most akkor mire a morgás?
Nekem eleve a fordulatról a régi szovjet-orosz vicc jut eszembe:
Az elvtárs eltévedt, nem olvasta el, hogy az MSZP nem kommunista párt, sőt éppen azért alakult meg 1989-ben, hogy szakítson a kommunizmussal.
Kivételesen egy idegen anyagot osztok meg:
Elkészítésében részt vett egy volt kolléganőm is. Az illető röviden látható is a videóban, párszor magyaráz a vloggerrel beszélgetve.
A műsorban elhangzott ingatlanárak valósak, sőt a srác visszafogott volt, csak az olcsóbb kategóriát említette. Ami nekem személyesen is baj, mert vennem kellene egy lakást, de jelenleg anyagilag ettől fényévnyire állok. Szóval örökölnöm kellene először, hogy vehessek, viszont nem szeretném, ha az illető örökhagyók meghalnának. Így tehát a "majd csak lesz valamikor valami" állapotban vagyok e kérdésben.
A program itt van:
- lényege: ha a Zorbán az ellenzéket hozza ki választási győztesnek áprilisban, akkor minden rendben, de ha a Zorbán csal, azaz saját magát jelenti ki győztesként, akkor kezdődik a forradalom.
De hát akkor minek eleve a választás?