magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média

2020. július 10. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Viccdélután a Partizánon

Gondolom Gulyás évadzáró humoros számnak szánta ezt a beszélgetést, engem egy Monty Python számra emlékeztetett. Párszor úgy tűnt, Gulyás nehezen fogja vissza a röhögési ingerét.

Szóval adott pár szélsőbalos ember, akik szeretnék megismételni kb. Lenint, azért csak "kb.", mert láthatólag abban sincs egyetértés, hogy akkor Bakunyint kellene követni, Lenint, vagy Lenint ugyan, de annak trockista továbbgondolásában, esetleg valami mást, lásd Rosa Luxemburgot (ti. ő elvetette az anarchizmust, de a leninizmust is, csak időben ölték meg, nem volt ideje sokat beszélni Leninék elen, így aztán a leninisták ki tudták kiáltani saját hősüknek, leplezve az ellentéteket). Amiben egyetértés van: Amerikában kommunista forradalmi hangulat van, s ez majd kiterjed Magyarországra is, ennek elősegítése a "harcosok" feladata. Aztán majd lesz valami, ami egyszerre zöld, közösségi, forradalmi, anarchista és nem-anarchista, szóval nagyszerű lesz. A részletek nem számítanak, de ez nem furcsa: már Marx is azt vallotta, majd lesz valahogy, s minden önmagától rendbe jön (szó szerint "elégtelen és tarthatatlan rendszabályok, melyek azonban a mozgalom folyamán túlhajtanak önmagukon").

Egy pozitív dolgot azért el kell mondani a srácokról: teljesen őszinték. Pl. elmondják, hogy teljes támogatói táboruk százas nagyságrendű, aktív hívük "pár tucat" van, s még ezek is harcolnak egymás ellen időnként, gyakori emiatt a döntésképtelenség és viszály. Továbbá az "akciócsoport" fő tevékenysége, hogy egymás cikkeit elolvassák, majd megvitatják szobákban ki az igazibb baloldali.

Direkt el is olvastam pluszban az egyik interjúalany aktivista egyik, a műsor által ajánlott cikkét. Jókat lehet rajta nevetni, amolyan bizseregtető, de jóhiszemű butaság lengi be az egészet. A valósággal való kapcsolat kb. nulla szintű, pl. a szerző erős gyári munkásságot hallucinál. De majd lemennek az aktivisták a munkásság közé, s fellobban valami, majd jön a proletárdiktatúra.

Egy pillanatra azért elképzeltem, mi lenne ha a könyvesbolti eladó kinézetű "akciócsoport"-tagok tényleg találkoznának pár valódi munkással. Valószínűleg csak azért nem lenne verés a vége, mert a munkások akkorát röhögnének, hogy nem maradna erejük ütni.

Meg is ismételném, itt is a teljes őszinteség a fő jellemző, ami mégiscsak valami. Pl. az aktivista maga is elismeri, mindannyian középosztálybeliek, egy szál munkás nincs köztük, s se vezetőik, s támogatóik nincsenek.

Egyébként semmi gond mindezzel, legalább addig se drogoznak a srácok, míg "akcióznak".

Egy pozitívum: a szerző elhatárolódik a liberalizmustól, a ballib eszmeiségtől, bár odáig nem jut el, hogy nem szabadna egy baloldalinak a ballibekkel szövetkeznie, de mindenesetre határvonalat von a kettő közé.

28 komment
2020. július 09. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Az is nagytőke, Mérce!

Az mondja a Mérce, hogy "A roppant hatalmú, társadalmi folyamatokat, választásokat is befolyásoló cég néhány másik cég döntése alapján határozza meg, hogy mit tol felhasználók milliárdjainak az arcába, úgy, hogy az érintett cégek vezetőit, vagy a tulajdonosokat, akiknek érdekében cselekednek, senki sem választotta meg.". S teljesen igaza is van a szerzőnek.

De valami kimaradt, nem véletlenül persze.

A nagytőke befolyásolási módszerének csak egyik eleme a "piaci" dikátum. Van másik mód is, ahol senki által meg nem választott emberek dirigálnak. Ez az egész álcivil világ, azaz amikor hatalmas vagyonú emberek, intézmények létrehoznak civil álarc alatt lobbistákat, akik a nekik tetsző érdekeket képviselik. Itt a civilség természetesen álarc, hiszen az igazi civil nem embere senkinek.

Nem furcsa, hogy a Mérce ezt kihagyta? Persze, nem az, ez csak álnaív kérdés volt. Hiszen mégse akarták Soros gazdát sértegetni...

4 komment
2020. július 08. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Spanyolország

Spanyolország szövetségi állam, a gyakorlatban. Jogilag egységes állam azonban autonóm közösségekkel. Mivel azonban az ország egész területe valamely autonóm közösség része, így a jogi és a gyakorlati helyzet nem egyezik.

A közigazgatási felosztás: 19 autonóm terület, közülük 17 autonóm közösség és 2 autonóm város.

Szerintem a legérdekesebb térkép a hivatalos nyelvet jelzi. Egyetlen szövetségi szintű hivatalos nyelv a spanyol, s a spanyol kötelezően hivatalos nyelv minden autonóm területen is. Azonban minden autonóm területnek joga van egyéb nyelvet is hivatalosnak nyilvánítani.

Sárga: ahol az egyetlen hivatalos nyelv a spanyol, zöld: ahol van más hivatalos nyelv is.

a két autonóm város nem méretarányosan van ábrázolva, hiszen méretarányosan nem lennének láthatók, a Kanári-szk. pedig nem a valós helyén van ábrázolva

Galícia a legnyugatibb kontinentális spanyol autonómia - hivatalos nyelv a galíciai és a spanyol. A galíciai közelebb áll a portugálhoz, mint a spanyolhoz, egyesek szerint egyenesen egy portugál nyelvjárás.

A lakosság többsége ananyelvként beszéli a galíciait, de gyakorlatilag nem létezik olyan ember, akinek ne lenne anyanyelve a spanyol is. A galíciai nyelv használata az életkortól és a lakóhelytől is függ, minél idősebb valaki és minél kisebb településen lakik, annál gyakoribb a galíciai használata.

A galíciai identitás hagyományosan a spanyolon belüli regionális identitás, a spanyollal ellentétes galíciai identitás (galíciai nacionalizmus) új fejlemény és máig csak egy kisebbség támogatja. A spanyol történelem sajátosságai miatt a spanyolországi kisebbségi nacionalizmus szinte mindig baloldali irányzatú, sokszor egyenesen szélsőbalos.

A spanyol nemzetiségi politikáról el kell mondani, a Franco-kor szélsőségéből eljutott az ellenkező szélsőségbe. Míg Franco alatt a kisebbségi kultúrát egyfajta gyanús, rendszerellenes, spanyolellenes tevékenységként látták, utána lassan az ellenkezője lett: a spanyol nyelvet mesterségesen igyekeznek visszaszorítani, a kisebbségi nyelveket akkor is erőltetni, ha nincs rájuk valós igény.

Szóval amikor a helyi autonóm közösség kormánya baloldali, akkor pl. jellemzően növelik a helyi nyelv kötelező jellegét a helyi oktatásban, míg amikor a kormány jobboldali, akkor inkább szabad választási jog van a spanyol és a helyi nyelv között.

Az egyik oldal arra hivatkozik: történelmi okokból eleve hátrányos helyzetben vannak a kisebbségi nyelvek, ezért indokolt a pozitív diszkrimináció, s az állami nyomás, míg a másik oldal a szabad nyelvválasztás jogának hiányát sérelmezi.

galíciai köztévé egyik műsorszáma, a téma hogyan beszéljünk helyesen galíciaiul spanyol hatás nélkül

Valencia - a legdélibb kontinentális autonómia - helyzete más. Itt eleve a lakosság egy része kizárólag spanyolul beszél: nagyjából elmondható, hogy a tengerparti részeken spanyol-valenciai kétnyelvűség van (kivéve a 2 legnagyobb várost, ahol a spanyol dominál), míg a belsőbb területeken csak a spanyol van használatban.

A valenciai nyelv de facto egy katalán nyelvjárás, csak politikai oka van, hogy külön kezelik. Ez az ok a katalán nacionalizmushoz való viszony. A valenciaiak nagyobb része spanyol identitású, nem osztja a katalán nacionalizmust.

A Baleári-szk. szintén nyelvileg spanyol-katalán kétnyelvű, a spanyol súlya nagyobb azonban.

A katalán nacionalizmus által megálmodott Nagy-Katalóniának egyébként része Katalónián és Valencián kívül a Baleári-szk. is., sőt Murcia és Aragón egy része is, továbbá Franciaország délnyughati határvidéke és Andorra.

Végül a két legerősebb spanyolországi kisebbségi nacionalizmus: a katalán és a baszk. Továbbá ez a 2

Katalónia függetlenségének a fő akadálya, hogy a lakosság kb. fele nem támogatja. Katalónia lakosságának jelentős része nem katalán identitású, mert Spanyolország más részéről betelepülők utódai. S míg a katalán identitásúak kivétel nélkül beszélnek spanyolul, addig a spanyol identitásúak közül csak 60 % képes magas szinten használni a katalánt. Továbbá egész Spanyolországon belül Katalóniában van a legtöbb külföldi betelepülő, a lakosság 10 %-a bevándorló (a 2 fő idegen nemzetiség az arab és a román!), akik jellemzően csak spanyolul tanulnak meg.

A helyzetet a politika is jelzi, a katalán parlamentben fele-fele arányt képviselnek a függetlenségpártiak és a regionalisták (= függetlenségellenesek), a jelenlegi mandátumarány 70:69.. Ez az egyetlen spanyol autonómia, ahol van jobboldali kisebbségi nacionalizmus is. A jelenlegi katalán kormány egy függetlenségpárti baloldali és egy függetlenségpárti jobboldali párt koalíciója.

A katalán nyelv jóval fejlettebb, mint a valenciai vagy a galíciai. Irodalmi története hosszabb, elterjedése is az élet minden terén megvan, azaz nem szimplán "falusi" nyelv, mint az említett másik kettő. S míg a galíciai és a valenciai esetében a nyelv folyamatosan teret veszít, addig a katalán esetében enyhe növekedés van. A katalán messzebb áll a spanyoltól, mint a galíciai. Szubjektíven mondva, én mint aki csak spanyolul tudok a spanyolországi nyelvek közül nekem a katalán úgy hangzik, mintha franciák rosszul beszélnének spanyolul, míg a galíciai meg úgy, mintha portugálok beszélnének rosszul spanyolul, s utóbbiból többet értek.

ahogy ez ismert az orosz-ukrán nyelv esetében, itt se ritkaság: 5:00-tól a katalán újságíró hölgy a spanyolajkú szakértőt kérdezi, s simán lefolyik a beszélgetés, hogy mindenki a saját nyelvén beszél (egyedül a köszönést mondja katalánul a legelején az interjúalany, udvariasságból)

A legkülönösebb nyelv persze a baszk, mely senkivel se áll rokonságban. Viszont jelentős benne a spanyol hatás, egyrészt spanyol jövevényszavak, másrészt a kiejtés. Hallomásra a baszk olyan, mintha egy spanyol ember időnként, úgy 20 másodpercenként spanyol szavakat mondana, bizarr végződésekkel, majd közben spanyol kiejtéssel és hanglejtéssel halandzsázna.

A baszk hivatalos nyelv Navarrában, ahol a lakosság kb. 20 %-a beszéli, s természetesen Baszkföldön. Baszkföldön kb. fele-fele az aránya a baszkul tudók és nem tudók aránya. S itt a nem tudás valóban totális nem tudást jelent, hiszen míg a nyelvi közelség miatt egy spanyol anyanyelvű ember képes nagyjából megérteni, ha katalánul/galíciaiul beszélnek, addig a baszk esetében ez képtelenség.

Baszkföld esetében is elmondható, hogy a nyelv nem gyengül, sőt erősödik. A gyerekek körében többen tudnak baszkul, mint a felnőttek körében. Ennek oka, hogy még egyes spanyol nyelvű szülők is baszk tannyelvű iskolába íratják be a gyerekeiket. Az alsó- és a középfokú oktatásban Baszkföldön jelenleg a tanulók 60 %-a baszk tannyelvű iskolába jár (azaz ahol csak a spanyol nyelv és irodalom óra van spanyolul), s alig 15 % jár spanyol tannyelvű iskolába (azaz ahol a baszk nyelv és irodalom órán kívül minden spanyolul van), a többi 25 % kevert tannyelvűbe jár.

A konfliktus persze itt is jelen van. Minden hasonló esetben még politikamentesen is jelen van két kibékíthetetlen ellentétes álláspont (ez egyébként Oroszországban is látható az ottani kisebbségi oktatás kapcsán), a felek kb. ezt mondják:

  • miért nem tanulják meg a helyi nyelvet azok, akik idegenek és azok akik helyi származásúak, de a nyelvet elfelejtették, az állam kötelessége lenne mindent bevetni, hogy a helyi nyelv terjedjen,
  • miért akar bárki is mást kényszeríteni egy olyan nyelv megtanulására, mely teljesen haszontalan a helyi közösségen kívül, ez csak időt vesz el sokkal fontosabb dolgoktól (lásd a jellemző érv: baszk helyett a gyerek tanuljon inkább angolul, annak van haszna is).

Érdekes, hogy bár korábban a Baszkföld volt a legerősebben függetlenségpárti régió, ma ez jóval enyhébb, mint Katalóniában. A baszkföldi pártok zöme regionalista, azaz nem akar kiszakadni Spanyolországból, esetleg csak az autonómia jogainak növelését akarja, tegyökm hozzá, ez az autonómia hatalmas fokú (az adók jelentős része helyben marad, még saját rendőrség is van), az egyetlen nagy elméleti vitakérdés, hogy a baszkok "nemzet" vagy nem, a spanyol alkotmány szerint egyetlen nemzet van Spanyolországban, a spanyol, ennek megváltoztatását próbálták a katalánok, a baszkok is, mindvégig sikertelenül.

a baszk parlament elnökasszonya, 0:22 után baszkul, előtte felolvas egy spanyol idézetet, majd 1:30-tól ismét spanyolul

A mostani felmérések szerint a baszkföldi lakosság 20 %-a függetlenségpárti, ez azt jelenti, hogy a baszk identásúak között is csak 40 % támogatja.

Az utóbbi idők legsikeresebb spanyol közéleti humoros műsora a baszk köztévé Vaya Semanita című, spanyol nyelvű adása, mely több mint 10 éven keresztül ment, végül országos népszerűségre téve szert. Gyakorlatilag minden témával viccelődnek, az érzékeny ügyekkel is, beleértve a spanyol királyi családot és a baszk függetlenséget.

Kb. száz adást néztem végig, tényleg nagyon jók. Megértésükhöz kell tudni spanyolul, meg kicsit legalább ismerni a spanyol politikát. A különböző spanyol politikusok utánzása is abszolút élethű. A humor pedig sose erőltetett. Több adás is nagyon tetszett, de talán a Lagun, el perro de la ETA (Lagun, az ETA kutyája) az, amit vissza is tudok adni, fordítással.

A videó szövege kb. ez, kicsit rövidítve:

  • (Állatok szaladgálnak) Amit minket baszkokat megkülönböztet az többek között az állatok szeretete is, melyek völgyeinkben és hegyeinkben élnek, pl. a szarvasok, a kecskék, a kacsák.
  • (Ember eszik) Na, megvolt a kacsa, a szarvas, s a kecske. Mennyire szeretjük mi baszkok az állatokat!
  • (Házaspár ül a nappaliban) De mégis a legjobban a kutyák szórakoztatnak minket. Mint pl. Iñaki és Idoia esete.
  • (Férj) Nagyjából két éve elmentünk a menhelyre, s hazahoztuk Lagunt.
  • (Feleség) Kis fekete labda volt, kedves kis állat, de idővel valahogy furcsa dolgokat tapasztaltunk nála.
  • (Férj) Furcsa? Kimondom nyíltan: ez az ETA kutyája.
  • (Férj pizsomában) Egyre több lett a furcsa egybeesés.
  • (Kutya újságot hoz) Az El Correo (liberális-konzervatív regionalista baszk lap) helyett a Garát (baloldali függetlenségpárti baszk lap) hozta. Rossz kutya, rossz kutya!
  • (Házaspár tévét néz) S nem ez volt a egyetlen, amit csinált. Nézd, nézd!
  • (Spanyol király a tévében) Látod, amint a király megjelenik a tévében, ugat. S se csonttal, de gumijátékokkal nem lehetett lenyugtatni.
  • (Férj) Ez itt a spanyol alkotmány, kapd el!
  • (Feleség) Annyi példányt vásároltunk a könyvesboltban a spanyol alkotmányból, hogy már furcsán néztek ránk. Azt hihették, Basagoiti (a spanyol Néppárt baszkföldi elnöke, a jobbközép Néppárt a legkevésbé autonómiapárti erő Baszkföldön) rokonai vagyunk.
  • (Parkban) A séta a parkban is kaland volt. Már megint alagutat ás!
  • (Nappaliban, a tévé az ETA önfeloszlatásáról szóló nyilatkozatot adja) De minden megváltozott, amikor a nyilatkozatot megnézte. Nyugalom lett.
  • (Séta) Néha ugyan lepisil pár francia rendszámú kocsit, de semmi egyéb. (Francia Baszkföldön nincs elismerve a baszk kisebbség.)
  • (Férj) Pedig dehogyis értek véget a problémák. Kiderült, a kutya céljai sose voltak annyira világosak, mint korábban.
  • (Parkban) Most meg el fog szökni! Nem, jön vissza, s van valami a szájában. (Kutya szájában a baszk zászló "függetlenség" szöveggel)

A sok félreértés miatt rövid tájékoztató hogyan kell baszkul olvasni a neveket, spanyol és magyar szemszögből (a spanyol kiejtésről lásd ezt a cikkemet):

  • magánhangzók és kettőshangzók: a spanyollal azonosan,
  • b, d, g: a spanyollal azonosan, azonban a magyartól eltérően, azaz kizárólag szavak elején, valamint m, n és ñ  után (a d esetében: l után is) ejtendő úgy ahogy a magyarban (zárhangokként), minden más esetben közelítőhang (magyar szemszögből: mintha valaki "lusta" lenne "rendesen" kimondani ezeket a hangokat),
  • dd (vagy az id kapcsolatban a d): magyar gy,
  • h: általában mint a spanyol h, néha mint a magyar h,
  • j: általában spanyol y, néha spanyol j,
  • ll (vagy az il kapcsolatban az l): az észak-spanyol ll ejtésével azonosan (ly palóc ejtése),
  • ñ (vagy az in kapcsolatban az n): spanyol ñ (magyar ny),
  • r/rr: ahogy a spanyolban, a baszkban is külön fonéma a legyintőhang r és a pergőhang r, míg a magyarban egyéni ízlés kérdése mi az ejtés (tapasztalatom szerint a magyarok egyre inkább hagyják el a pergőhangot, s akik ejtik is, kevesebbszer pergetnek, mint mondjuk 3 évtized volt szokás),
  • s: spanyol s ahogy a kasztíliai nyelvjárásban ejtik (nagyjából selypített sz),
  • ts: selypített magyar c,
  • tt (vagy az it kapcsolatban a t): magyar ty,
  • tx: spanyol ch (magyar cs),
  • tz: magyar c,
  • x (vagy az is kapcsolatban az s): magyar s,
  • z: normál magyar sz.

A c, q, v, w, y betűk csak idegen szavakban fordulnak elő, ejtésük a spanyol szokás szerint, azaz c = k/sz, q = k, v = b, w = b/u, y = j.

6 komment
2020. július 07. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Iskolai erőszak

A liberális konszenzus szerint az erőszakért mindenki felelős, az erőszaktevő környezete, a rokonsága, a szomszédok, az egész város, meg mindenki aki létezik a bolygón, egyetlen ember nem felelős: maga az erőszaktevő. Ő ugyanis áldozat, tehát az erőszaktevő által megvert emberrel azonos módon kezelendő.

Tévedés. Az erőszak csak elfajul, ha nem fojtjuk el. S elfojtani csak egy módon lehet: nagyobb erőszakkal. Magyarul: a kis erőszakos szaros diákot meg kell verni, ebből megérti, hogy az erőszak nem jó, mert esetleg lesz nála erősebb is, aki őt veri meg, s az pedig már nem akkora élvezet. Ezt megszokja, s normális ember lesz belőle.

Az pedig, hogy kell-e iskolarendőrség másodlagos kérdés. Kádár alatt se volt iskolarendőrség, mégis kezelni tudták az akkor is létező iskolai erőszakot. Mert iskolán belüli erőszak mindig volt, a kommunizmusban is, csak akkor keményen felléptek ellene.

Személyes emlékem másodikos koromból. Egyik osztálytársamat 1974-ben . nagyon gyorsan zárt intézménybe küldték, miután harmadszor is zaklatta osztálytársait. Ma hónapokig hagynák az ilyet tombolni. Pszichológusok jönnének, simogatnák, becézgetnék az erőszaktevőt, s hibáztatnák az áldozatot.

Akkor a rendőr jött, pedig az egy 8 éves gyerek volt, nem egy kemény kamasz. Se előtte még az igazgató is a gyerek pofájába öklözött párat, hogy folyt a vére. Kizárták az iskolából, egy évre javító-nevelőbe került, s aztán se jött vissza a mi iskolánkba. Nem tudom mi lett vele, sose láttam többet, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a rendszer működött, nem hagyta az erőszaktevőket szabadon garázdálkodni, s az áldozat kapott védelmet a rendszertől.

Az iskolai erőszak egyetlen ellenszere a nagyobb erőszak. Erős állam kell, gyors és kemény fellépés. Ez az erőszakoskodó hajlamú gyerekeket észre téríti. S akin meg ez se segít, az úgyis bűnöző lett aztán, rájuk meg vár a börtön. Probléma megoldva.

13 komment
2020. július 06. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Amikor nem fogadnak szót

Utálom a Facebook cenzorságát, de most kiállok mellette. Hiszen most azért áll a Facebook koordinált támadás alatt, mert nem cenzúráz elég erősen.

A liberális demokrácia fő elve, hogy a hatalom független a néptől, mert a választott politikusok mandátuma erősen korlátozott, sose mehetnek szembe a teljes hatalmat gyakorló, senki által meg nem választott elit ennek. Erre még büszkék is a liberálisok, ezt úgy adják elő, hogy "a piac irányít, az állam ebbe nem szólhat bele".

Nos, itt most láthatjuk mit is jelent a piaci irányítás. A Facebook legnagyobb hirdetői egyszerűen megfenyegették a céget, hogy ha nem követi akaratukat mindenben, akkor nem lesz több hirdetés. Erre a liberálisok azt mondják, ezzel semmi gond, hiszen ez "piaci eszköz", bár a valóságban ez semmivel sem különb annál, mint amikor a minisztériumnál szólnak le a szerkesztőségbe, ha nem viselkednek rendesen, akkor meg lesznek téve a szükséges "lépések".

Pedig a Facebook évek óta nagyon igyekszik. Van egy egész sor tabutéma, melyben csak az egyik álláspont fejthető ki, a másik nem, az ugyanis gyűlöletbeszédnek minősül.

De a Facebook vezetősége azt gondolja, a tabutémák sora nem növelendő, s hiba lenne eleve minden, a tabukon kívüli, a liberális elvek szerint téves álláspont tiltása. Valószínűleg azért gondolja így, mert ez a Facebook elsorvadásához vezetne hosszú távon. Orosz és kínai cégek csak arra várnak, hogy köszöntsön be a teljes liberális cenzúra nyugaton, s elindíthatják saját projektjeiket. Mert a jelenlegi orosz és kínai szociális hálók jellemzően nem vesznek részt a külföldi piacon, s ha igen, akkor is csak specifikus módon (a nyugaton legsikeresebb kínai szociális háló a Tik-Tok, de ez jelenleg nem vetélytársa a Facebooknak).

Egyébként nem gondolom, hogy egy szociális hálónak kötelessége lenne a teljes szólásszabadság biztosítása. A cenzúra lehet indokolt is: pl. kiskorúakra veszélyes tartalmak, pornográfia, öncélú erőszak, állatkínzás, stb. esetében. Még azt is el tudom fogadni, hogy a nyílt erőszakra való politikai felhívást is törli egy honlap. Vannak nyilván még határesetek is, pl. a rasszizmus, ahol szerintem ha nincs erőszakosság, ezt simán engedni kellene. Ami viszont biztos: az, amit akarnak a Facebooktól a bojkottálok, hogy alapból tiltandó legyen az antiliberalizmus az teljesen abszurd.

Szólj hozzá!
2020. július 05. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Döbbennek a ballibantak

A ballib 24.hu lerombol egy gondosan épített balos narratívát egyik múlt heti cikkükben. A legkeményebb ballib tábor szerint ugyanis a Fidesz sikerének a titka a következő, a Fideszre a következők szavaznak:

  • magyarul nem is beszélő határontúliak, hálából a nyugdíjért,
  • gettócigányok, mert kaptak 2 kiló krumplit,
  • rasszisták, nácik, antiszemiták,
  • fanatikus keresztények, akiket a fideszes pap utasít,
  • oligarchák, valamint az oligarchák alvállalkozói, anyagi érdekből,
  • analfabéta alkoholisták, agyatlan focihuligánok.

Mit is a fő állítás ebben a cikkben azonban? Azt, hogy a leggazdagabb tized körében a legnépszerűtlenebb a Fidesz. Na most ez hogy is lehet? Valami nagyon nem stimmel, mert ezek szerint:

  • az "oligarchák" zöme ballib,
  • a Fidesz nem a leggazdagabbakat támogatja,
  • nem az anyagi tényező a döntő,

vagy mi is ez az egész?

Pedig mi is a valóság? Minél szegényebb valaki, annál inkább baloldalibb. Miért? Mert a jobboldal saját alapeszméje miatt - azaz nem valamiféle gonoszságból - azt vallja, a gazdagok támogatásán keresztül lehet a legjobban segíteni a szegényeket. Lásd "ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni" című liberális demagógia.

A magyar "baloldal" hagyományosan jobboldali, míg a magyar "jobboldal" hagyományosan baloldali. A legautentikusabb magyar álbaloldali a SZDSZ-szagú "szocialista" milliomos, akik a vállalkozásokról szónokol. A legautentikusabb magyar áljobboldali pedig a harmadikutas, antikapitalista népies értelmiségi. Ez mind a mai napig így van.

S nem kell a mai Fideszt nézni, mely ma már nagy részben újjobbos, hanem elég akár a középső Fideszt nézni, mely még bőven benne volt a középjobb konzervatív-liberális konszenzusban, mondjuk az első Orbán-kormányt 1998-2002 között. Az a kormány tényleg csak keveset tett a kisemberekért, de már ez a kevés tettet is röhögéssel és tombolással reagálta le a mértékadó ballib értelmiség. Lásd a minimálbér drasztikus emelését 2001-ben, melyet az összes létező liberális szakértő mint a teljes gazdasági csődhöz vezető egyenes utat értékelte.

A Fideszt pedig majd akkor fogja valaki legyőzni, ha akad egy ténylegesen baloldali ellenzéki párt. Jelenleg ennek az esélye kb. nulla, mert a különféle ellenzéki balos pártcsírákat vagy a liberálisok azonnal leszalámizzák, vagy ha nem megy, marginalizálják, vagy pedig maga a balos pártcsíra lesz önként öngyilkos, mikor "összefog" a liberálisokkal.

37 komment
2020. július 04. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Amikor komcsi voltam

Életem egy szakaszában, 1984-1985 között kommunista voltam.

Akkor is rendszerellenes módon persze, pl. a KISZ-nek sose voltam tagja. Direkt nem léptem be.

Tulajdonképpen egyetlen ember hatására lettem kommunista, az ember neve George Orwell. Az Orwellt felületesen ismerők azt hiszik róla, ő valamiféle radikális antikommunista liberális volt, pedig ennek az ellenkezője igaz: Orwell szovjetellenes volt, de nem antikommunista, s sose volt persze liberális.

Engem lenyűgözött Orwell személyisége, 1983-1985 között teljes életművét elolvastam.

A fő okom: egyszerre rettentett el a létező kommunizmus ostobasága és a létező kapitalizmus lelki sivársága. Azt gondoltam, Orwell a harmadik út.

Másfél év alatt elillant kommunistaságom, egyszerűen rájöttem, Sztálin nem valamiféle elferdítése a marxizmusnak, hanem megvalósítása, sőt a lehető legjobb megvalósítása (hozzá kell tenni, Orwell már Leninnel se értett egyet sok mindenben). Viszont maga az alapötlet téves, így nem lehet onnan kiindulva eljutni a megoldáshoz.

Sajnos akkor egyszerűen visszamentem liberálisnak, ami még nagyobb hiba volt, mint marxistának lenne. De ez külön sztori.

Ma már reálisan értékelem Marxtt, úgy utasítom el, hogy elismerem logikáját, s pozitívumait.

15 komment
2020. július 03. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Kétfajta baloldal

Nem fogok beszélni a magyar ballibekről, ők ugyanis nem baloldaliak. Számukra a "baloldal" szó egyszerűen a liberalizmus szinonímája. Ami persze marhaság, mert a liberalizmus a legteljesebben jobboldali eszme.

vitaműsor, melyről eszembe jutott a téma

A bal-jobb jelentése a modernitásban gazdaságfilozófiai kérdés. Jobboldali az, aki a tőke oldalán áll, abban hisz, hogy a tőke érdekeit kell nézni, mert csak a tőke termel gazdagságot, s csak a megtermelt gazdagságból lehet jólét, ami úgy lesz általános a társadalomban, hogy a jólét úgymond lecsorog a tőkétől a társadalom többségére. Ezzel szemben a baloldal a munka oldalán áll, azt mondja, a tőke csakis a munka által képes gazdagságot termelni, így eleve igazságtalan, ha a megtermelt gazdagságot teljes egészében a tőkének adjuk, továbbá nem bízhatjuk a tőkére annak eldöntését, milyen módon jut jóléthez a társadalom.

A konzervatív-progresszív vita egy egészen más ügy. Baloldali lehet konzervatív vagy progresszív, ahogy jobboldali is lehet konzervatív vagy progresszív. A félreértés onnan ered, hogy sokszor nevezik a konzervatívot jobbosnak, a progresszívet meg balosnak, de ez kulturális értelmű jobb-bal, ami nem azonos a gazdaságfilozófiai értelemmel.

A mai modern baloldalon belül a vita arról szól, hogy mi a fontosabb. Mert abban egyetértés van, hogy baloldalinak kell lenni (gazdaságpolitikai értelemben) és progresszívank is kell lenni. (Ez eltérés a klasszikus baloldallal szemben, ahol nem kötelező progresszívnak is lenni.)

Az egyik oldal azt mondja - ez kb. Schiffer álláspontja -, hogy a baloldaliság a fontosabb, s a progresszívizmus csak következmény, ezért nem szabad szövetkezni a jobboldali, azaz liberális progresszívokkal, ez ugyanis éppen a legfontosabb értékeket semmisíti meg. Hiszen ez esélyt ad a jobboldalnak arra, hogy progresszív értékeket hirdetve megsemmisítse a baloldalt.

A gyakorlatban ez a korai LMP politikája: nem összefogni a ballibekkel, akik a valóságban jobbos progresszívek.

A másik oldal viszont azt mondja, a közös konzervatív ellenség legyőzése a legfontosabb, ezért igenis szövetkezni kell a liberális progresszívekkel, majd valahogy "belülről" kell a jobbosokat balra tolni.

Én persze személyesen kívülálló vagyok, bár nyilván közelebb áll hozzám a baloldali és a konzervatív oldal.

5 komment
2020. július 02. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

A liberális-progresszív filmcenzúra

Sokszor írtam már Kubáról, ahová 12 évesen kerültem ki, s pár nappal 19 éves születésnapom után távoztam, összesen valamivel több mint 6 évet élve le ott. (Közben minden nyarat Magyarországon töltöttem.)

A mostani liberális-progresszív kultúracenzúra módszere Kubában már akkor, a 80-as években megvolt. Innen jutott eszembe Kuba.

A hagyományos szovjet és Kádár-kori magyar cenzúra módszere az volt, hogy egyes könyveket, filmeket egyszerűen nem engedett be az országba, s kész. Másokat beengedett, de részeket kivágva belőlük. Szóval igazi, kőkemény cenzúra, amiről pl. Lendvai Ildikó sokat mesélhetne, ha őszinte lenne.

A kubai kommunizmus sok dolgot nem vett át a szovjet elvtársaktól, ennek fő oka persze az, hogy a kubai kommunizmus önerőből jutott hatalomra, Castróék mindig egyenlő partnerekként viselkedtek a Szovjetúnióval, sose helytartóként, bábként.

A sok eltérés listája hosszú: pl. a hadsereg szerepe, a magánélet rendezése, a felsőoktatás, talán ez a 3 leglátványosabb eltérés. Hogy ne csigázzam a kedélyeket, röviden ez a 3 eltérés:

  • a hadsereg Kubában a hatalom egyik egyenrangú pillére, nem a Párt alárendeltje,
  • a kubai állam nem akarta nevelni az embereket a politikát nem érintő magánéletüket illetően, míg a szovjet rendszer pl. rossz szemmel nézte a szexuális szabadosságot,
  • a felsőoktatás Kubában meglepően szabad, az egyetlen követelmény a rendszer iránti hűség, de ennek nem kell magában foglalnia pl. a hivatalos marxista eszmével való egyetértést is.

De most egy más eltérésről, a kulturális cenzúráról. Kubában beengedtek gyakorlatilag mindent, kifejezetten antikommunista alkotásokat is akár, ha azok nem irányultak direkt módon a kubai rendszer ellen. Amit kifejezetten tiltottak az csak 2 műfaj volt: a kemény pornó és a durva horror, utóbbit állítólag azért, mert Fidel utálta ezt a műfajt.

Az ideológiai, politikai szempontból legrizikósabb filmeket azonban csak fő állami csatornán mutatták be egy Tanda del Domingo (Vasárnapi műsor) nevű vasárnap délutáni műsorban, jellemzően egymás után 2-2 filmet minden vasárnap.

Vicces mellékes körülmény: a 80-as években a kubai tv-nek két csatornája volt: a Canal 6 (magyarul: 6-os Csatorna) és a Tele Rebelde (magyarul: Lázadó Tévé). S sokáig csak az előbbi volt, s az volt aztán is a fő adás. A magyarázat arra, hogy miért van 6-os csatorna, mikor nincs 1-es, 2-es, stb. az, hogy a többit megszüntették a forradalom győzelme után, de a nevet meghagyták.

Ez a Tanda del Domingo úgy zajlott, hogy megjelent a képernyőn egy 60 éves körüli bácsi, neves őskommunista elvtárs (már akkor kommunista volt, amikor még Fidel Castro se volt az), hivatalosan pedig a Havannai Egyetem egyik művészettörténet professzora, név szerint Mario Rodríguez Alemán, gúnyneve szerint Mario Rodríguez Alemán Democrático (Alemán = Német, Alemán Democrático = Német Demokratikus). Az emberke imádott beszélni, így nem ritkán képes volt minden film előtt akár 30-40 perces előadást is tartani, mintha az egyetemen lenne. Hosszasan, bonyolultan, de mindig eljutott oda, hogy a fehér az fekete, a fekete meg fehér, s minden ami van kódoltan a "forradalmat" igazolja.

Mario Rodríguez Alemán

Akkorákat lehetett néha ezen röhögni,, hogy sokszor a magyarázkodás jobb szórakozást nyújtott magánál filmnél. A kubai rendszer becsületére egyébként: sose vágtak ki semmit a filmekből.

Viszont azért a kubai rendszer se gondolta, hogy mindent magyarázni kellene. A mai liberális-progresszívek szintet léptek, ők a legkisebb "probléma" esetében is tiltanak, cenzúráznak.

4 komment
2020. július 01. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Az Indexről

Annak idején az Index úgy indult, hogy az Internettó szerkesztőségének egy része fellázadt a cég külföldi tulajdonosa ellen, s kiszakadva onnan új honlapot hoztak létre. Azért lázadtak fel, mert nem akarták követni a tulajdonos irányvonalát.

Az Index sose volt független, ezt húzzuk alá. Szeretném hozzátenni: semmi probléma azzal, ha egy média nem független, sőt eleve képtelenség, hogy egy média független legyen, ez ugyanis azt jelentené: nincs se irányvonala, se szerkesztősége, ami abszurd lenne.

Magyarországon a baj az, hogy a balliberális mitológia egyik pillére a független médiákról való fantáziális. A gyakorlatban persze mindig kiderül, a ballibek "független" alatt azt értik "ballib irányzatú".

Szóval az Index mindigis egyértelműen ballib volt, stílusa pedig bulváros közéleti publicisztika. Abban az értelemben nyilván független volt, hogy nem állt egyetlen ballib párt irányítása alatt se, s mivel pénzügyileg sikeres volt, nem állt Sorosék hatalma alatt se, hiszen az "adományok" nem játszottak szerepet a média életében.

Szóval az Index egy önálló, más szervezettől nem függő, de erősen részrehajló média volt. Ezzel semmi gond. A sajtószabadság lényege az, hogy létezhessenek egyszerre lehető legkülönbözőbb irányzatú, más-más módon részrehajló médiák. Ez az ideális helyzet, az olvasó így sokféle narratívát, értelmezést láthat, hallgathat, olvashat, majd maga dönti el, neki melyik a legszimpatikusabb.

Tehát ismétlem: nem az a sajtószabadság, amit manapság a liberális megmondóemberek hajtogatnak, hogy van az "igazat" író, "független" újságíró, aki részrehajlás nélkül tájékoztat, s mellette meg vannak az "álhíreket" gyártó "propagandisták", akik hazudnak, s félrevezetnek, ezért ezeket valahogy el kell lehetetleníteni "közérdekből".

Akkoriban, a 90-es évek végén, majd az ezredforduló után közvetlenül a magyar médiák 90+ %-a ballib volt. Az írott sajtóban talán a Népszabadság volt a legjobb, mert legalább néha beszámolt más véleményekről is, sőt az is megesett, hogy "ellenséges" cikket jelentetett meg. Emlékszem, amikor 1999-ben megjelentette a Népszabadság az egyébként általam sose kedvelt Lovas István egy cikkét, hetekig tartott a tombolás a ballib értelmiség köreiben, "sajtóetikai", sőt bírósági eljárást követelve, külön hecckampánnyal az "áruló" Eötvös Pál, a Népszabadság akkori főszerkesztője ellen, aki a végén még azzal is meg lett vádolva, hogy ő a hibás egy korabeli neves ballib megmondóember öngyilkosságáért! (A korabeli legenda szerint a megmondóember hölgy annyira elkeseredett az "antiszemita" Lovas "zsidógyalázó" cikke láttán a Népszabadságban, hogy emiatt saját életére tört.)

Az internetes médiák között az Index volt hasonló. Azaz meg volt adva időnként a lehetőség ellentétes vélemény kifejezésére is. Sőt, néha maga a szerkesztőség írt a ballib fősodorral szembemenő cikket. Lásd a 2009-ben közzétett Hány halálos áldozatuk lesz a Fidesz-lágereknek? című szerkesztőségi cikket, mely szintén hatalmas felháborodást váltott ki a ballib megmondóemberek körében.

Szóval az igazságnak meg kell adni a neki járót: az Index nem hagyományos ballib korszakában volt a legrosszabb. Valójában az Index akkor kezdett igazán lezülleni, amikor egy bosszúéhes milliárdos, Simicska fegyvert készített belőle Orbán ellen, ez 3 év, 2015-2018 között. Míg, mint igazoltan, a korábbi időszakban még az is megesett - persze nem gyakran, de azért előfordult -, hogy pl. kiemeltek a címlapra nem ballib blogokat is, 2015-től ez teljesen megszűnt.

Simicska elment a fenébe tavalyelőtt, de szellemisége maradt. Ma már az Index a FB-profiljáról is tömegesen tilt le minden "ellenséges" kommentelőt.

Lassan, de biztosan az Index süllyed le a 444 szintjére, s ha így megy tovább, még mélyebbre zuhan, valahová a Nyugati Fény szintjére. (Persze a Nyugati Fény legalább őszinte, nem mondja magát függetlennek.)

Az Index pedig jelentős potenciállal rendelkezik ma is, fő erőssége a blog.hu-val való integráció. Egyszerű lenne a megoldás: különböző irányzatú blogcikkek felhelyezése a címlapra.

Most viszont nincs már más megoldás mint az utcára söpörni a jelenlegi szerkesztőséget.

4 komment
2020. június 30. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

YouTube cenzúra

Néhány közérdekű infó, amit a nem tapasztalt felhasználók nem tudhatnak.

A három legnagyobb liberális internet cégcsoport cenzúrázási technikája más és más.

Azért kell így írni, hogy "legnagyobb liberális", mert ma már - hála Istennek - a kínai cégek is bekerültek a legnagyobb netes cégek közé.

A valóságban a három legnagyobb ilyen cég az Amazon, a Google és a Facebook.

Az Amazon érdektelen a mi szempontunkból, ők csak az egyes termékekhez adott véleményeket cenzúrázzák, aminek a közéleti jelentősége kb. nulla. Marad hát a Google és a Facebook.

A Facebook nyílt sisakkal cenzúráz, egyszerűen jön a tiltás és kész, üzenetet is küldenek erről, s van lehetőség fellebezésre, ami azt jelenti, egy élő ember megnézi újra az esetet. A Facebook gyakorlatilag fenntartja a jogot bárminek a törlésére, ami nem tetszik nekik.

A Google sokkal rafináltabb. Igazi tiltást kapni tőlük nehéz, gyakorlatilag csak szerzői jogsértéssel, nyílt gyűlöletkeltéssel, tiltott pornóval lehet ezt elérni, s akkor is csak egy adott platformra vonatkozik a tiltás, lásd ha pl. letiltják valakinek a YT-profilját, attól még marad pl. a Blogger vagy a Gmail profilja.

Viszont a kommenteknél a Google nagyon érdekes. Egyrészt robotok törölnek kommenteket kulcsszavak alapján, pl. a magyar "zsidó", "holokauszt", "néger" szavak leírása szinte mindig törlést eredményez, fellebezni nem lehet, s nem küldenek üzenetet a törlésről. Másrészt az egyes YT-csatornák tulajai által letiltott kommentelők továbbra is kommentelhetnek az adott csatornán, de kommentjük csak a csatorna tulajdonosa és a kommentelő számára látható. A tapasztalatlan kommentelő nem is veszi tehát észre, hogy kommentje nem látható senki más számára. A módszer neve angolul "shadow ban". Szerintem a lehető legszemetebb megoldás: úgy tiltanak valakit, hogy arról nem is szólnak neki.

így kell csinálni (természetesen én ilyet sose alkalmaztam senki ellen)

Mivel a nyugati, modern világban élek, én is a nagy nyugati cégek szolgáltatásait használom. Pl. a Google keresőjében keresek, s csak akkor keresek valamit a cenzúramentes Yandex keresőben, ha a keresett téma érzékeny és feltételezhető, hogy a Google cenzúrázza a találati listát.

24 komment
2020. június 29. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Hogyan buliztunk?

Hogyan buliztunk a 80-as években? Az akkori későkamasz és fiatalfelnőtt nemzedék, nagyjából 16-25. de inkább 18-22 között

Előrebocsátom: sose voltam egy nagy bulizós ember, azaz valószínűleg az én visszaemlékezéseim nem tipikusak.

A bulizás célja alapvetően valaminek a megünneplése, esetleg - ha nincs semmi ürügy - a szimpla szórakozás.

Milyen emberek jártak buliba? Az egyes archetípusokat érdemes felsorolni:

  • az olcsó ember,
  • a bálozós,
  • a filozófus,
  • a szexmániás.
  • a networkos.

Az olcsó ember: ő enni, inni járt buliba, minden más mellékes, viszont a kor bulijainak jellegzetessége volt, hogy ital mindig volt, de étel sokszor nem, vagy csak jelképes mennyiség, szóval az enni akarók gyakran nem találták meg számításukat. Az inni akarók viszont sose csalódtak.

Örök emlékem 18 éves koromból egy olyan születésnapi buli, ahol a születésnapi torta nem került felvágásra, mert mire erre sor került volna, már a fele társaság hazament, a másik fele pedig részeg volt. Akkor is érzékeny lélek voltam, így a végén szóltam a házigazda lánynak, szomorú, hogy a torta ott maradt a fal mellett egy dobozban. Ő meg furcsán nézett rám, először azt hitte, valami hátsó szándékom van, de amikor rájött, komolyan beszélek, megnyugtatott: nem fogja kidobni, megeszi ebédre, majd levágott belőle egy darabot, betette egy kisebb dobozba, s odaadta nekem, segítsek otthon én is a torta elfogyasztásában.

A bálozós ember elsősorban lány. A buli azért kell neki, hogy bemutassa új ruháját, ékszerét, frizuráját. Akkoriban nehéz volt azonban kitűnni a kinézettel, az a csillogás kora volt (lásd diszkó kor), minden lány igyekezett nagyon jól kinézni. Bevallom: én is nagyon szerettem lesni a lányokat, sőt máig nagyon vonzanak a csillogó nők. Különösen az én korosztályomat értékelem, mert aki ebben az életkorban is képes csillogni, az tényleg tud valamit, míg fiatalon csillogni az mégiscsak kisebb teljesítmény.

Vannak azért bálozós fiúk is, ők azért jöttek, hogy bemutassák új barátnőjüket.

A filozófus típus mindig férfi. Női verzióban sose láttam még. Ő az, aki nem kommunikál a társasággal, csak kiválaszt 1-2 embert, akiknek magyarázni kezd hosszasan. Ebben az is segíti, hogy előzetesen már elfogyasztott komolyabb mennyiségű alkoholt, A téma jellemzően olyasmi, aminek semmi köze az eseményhez. Az elméleti típus szeret pl. a világegyetem rejtelmeiről értekezni. A gyakorlatibb típus valamely magánéleti baját magyarázza el, általános következtetéseket levonva, pl. elhagyta őt a barátnője, amiből következik, hogy "minden nő kurva".

A szexmániás, mint neve is mutatja, ismerkedni akar, lehetőleg azonnali szex lehetőséggel. Elsősorban férfi, de nőben is láttam már ilyet. Ez a téma engem személyesen nemigen érintett, azokon a bulikon, melyeken részt vettem életemben az esetek 95 %-ában barátnővel, később feleséggel voltam.

Egyszer megesett velem, hogy egy ilyen csaj nagyon kedveskedett velem. Ki érti miért, mindigis igencsak távol álltam az ideális férfi kinézettől (bár azt hiszem, minden típus tetszik valakinek), de a barátnőm szemfüles volt, s gyorsan leszerelte a csajt.

ez én vagyok a 18. születésnapom után nem sokkal

Volt egy kedves haverom - máig tartom vele néha-néha a kapcsolatot -, aki minden egyes buli előtt elmondta, hogy most akkor ő szexelni fog. Majd minden buli után kiderült: már megint nem jött össze semmi.

A 90-es évek elején volt egy angol humoros tv-sorozat (Bottom), ahol az egyik főhős, az azóta meghalt kiváló angol színész Rik Mayall egy hasonló figurát játszott: egyfolytában szexről beszél, de sose sikerül semmi. A haverom még fizikailag is hasonlított Rik Mayallra, csak persze 10 évvel fiatalabb volt nála. Magyarországon Rik Mayall leginkább a magyar tv-ben is sugárzott Új politikus - The New Statesman - című sorozatból ismert.

a Bottom két főszereplője, jobbról Rik Mayall

Meg kell mondanom, én különösebb vadságot sose tapasztaltam bulin. Pl. kábítószerezést sose láttam. Ahogy orgiát se láttam soha. Olyan persze volt többször is, hogy szex zajlott 2 ember között, de ez diszkréten volt, egyetlen egyszer láttam meg ilyesmit akaratlanul, rossz helyre nyitottam be.

Persze mindenki mesélt vad bulikról, de ez mindig úgy volt, hogy a "haverom mesélte", olyannal sose beszéltem, aki személyesen volt ilyenen. Szóval ezek akár legendák is lehettek simán. Engem a kábítószer sose érdekelt, a saját agyam olyat anyagot termel, mely felér a legkeményebb kábítószerrel, szoktam mondani. Ami pedig az orgiát illeti, bevallom, azonnal szakítottam volna olyan nővel, aki mással akar szexet "orgia" fedőnév alatt.

A legnagyobb vadság ami megesett az akkori bulikon az az általános szofterotika hangulata volt, ami abban az időszakban jellemző volt. A 60-as évek végétől nyugaton egészen a 80-as évek elejéig a szexuális forradalom kemény része volt jelent, felfutott a pornóipar és annak mellékjellemzői. De ez a 80-as évek közepére lecsengett - kivéve azokat az országokat, lásd Spanyolország és Portugália, ahová ez a hullám nem volt időben beengedve -, s eleve ezt hozzánk Kelet-Európába be se engedte a hatalom. Szóval ránk már a későbbi, megenyhült verzió hatott, mely valamilyen módon a diszkó kultúrával is összhangban volt.

Ez pont egy átmeneti kor volt nyugaton szexuális szemszögből. A kemény pornó már marginális lett, elfoglalta helyét szubkultúraként, de kiment a fősodorból, viszont még a feminista hullám nem jött meg. Ebben a résben helyett kapott a játékos, sokszor kifejezetten bugyuta erotika. Ma már bármilyen ilyen szofterotika hatalmas tiltakozást váltana ki nyugaton mint "nők megalázása"

Vicces, hogy ezt ma magyarázni kell, meg talán nevetséges is mai szemmel. Aki nem élte ezt meg, annak egyes korabeli filmek és tv-műsorok megnézése segíthet. Az olasz Colpo grosso nevű tv-vetélkedőt ajánlhatom példának, ahol a műsor lényege, hogy táncosnők sztriptízt mutatnak be, s a két játékos pontokat gyűjt kérdésekre adott válaszokkal, bizonyos számú hibás válasz esetében pedig vetkőzniük kell (de teljes meztelenség kizárt, a versenyzőnő mindenképpen bugyiban marad), de jelentős nyeremény volt (ha jól emlékszem, a német verzióban több ezer márkát nyerhettek, s ez a 90-es évek eleje volt). Ennek a vetélkedőnek aztán született számtalan helyi verziója: spanyol, német, s még svéd is (a mai feminista Svédországban persze ez elképzelhetetlen lenne, de az a 90-es évek eleje volt), Magyarországon a német verzió - Tutti Frutti - volt ismert, mert a kábelhálózatokon jellemzően megvoltak a fő német tv-csatornák.

Emellett számtalan más tv-sóműsornak voltak hasonló elemei. Volt egy szintén olasz vetélkedő, ahol házaspárok versenyeztek, s a feleség egyes ruháit "elvesztette" (nem emlékszem a címére). A másik az indiai eredetű - valójában az ókori Egyiptomban is ismert - erotika behozatala, ahol meztelenség nélkül, csak mozdulatokkal és vízzel lett elérve a hatás.

Ez volt tehát a korszellem.

S végül, a legmodernebb típusú bulizó a networkos, azaz hálózatépítő. Ő abban hitt, hogy az ismeretség a legfőbb tőke, s a fiatal kor ennek felhalmozására a legjobb időszak. Ez a típus a lehető legtöbb buliba eljárt. Onnan lehetett megismerni, hogy mindig visszafogott volt, nem ivott különösebben, s nem használta ki az alkalmat nők szerzésére se, viszont ezzel együtt minden lánynak udvarolt alapszinten.

nem korabeli kép, ez későbbi retró visszaérzés, az eltérés: az ezredforduló idején ez már utcai viseletté vált, a 80-as években nemigen öltözött így senki bulin kívül

Bulin utoljára egyébként valamikor 1994-ban voltam. Azóta mik a szokások nem tudom, ill. csak másodkézből vannak infóim.

4 komment
2020. június 28. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

A legnagyobb ünnep

Minden kultúrában van valamilyen ünnep, mely a legfontosabb egy ember életében.

Magyarországon ez talán a házasság. A házasság számít a legsordöntőbbnek, hagyományosan nagyobb ünnepléssel jár, mint a gyerekszületés, a diplomázás. S a mostani házasodás elleni hullám még csak növeli is a házasság jelentőségét.

Indiában a magyarhoz hasonló a helyzet, a házasság mindent visz. A szegény családok évekig gyűjtenek rá, a gazdagok meg egyenesen bollywoodi körülményeket teremtenek.

Latin-Amerikában pl. két ilyen fő ünnep van. Ahol az indián kultúra máig hat, ott a halál a fő ünnep. A temetés a legfontosabb esemény, erre maga az is készül, aki meg fog halni. A másik ünnep a lányok 15. születésnapja, hatalmas a jelentősége.

Bulgáriában nagyon sajátos, de a legnagyobb ünnep az érettségi bál. Amikor, a II. vh. előtt még kevés embetnek volt érettségije, ez amolyan diplomázásnak számított, amihez képest az esetleges egyetemi diploma már csak kiegészítés. De amikor a kommunizmus alatt az érettségit immár a fiatal nemzedék 90+ %-a elérte, a szokás megmaradt.

A kommunista diktatúra utolsó évtizedében ez volt az a törvényesen engedélyezett hisztéria, mely alatt szabadon lehetett rendet bontani. A szokás szerint ilyenkor a családok nagy összeget költenek az érettségizők ruhájára (nyilván a lányokra többet), majd autók egymás után dudálva haladnak, megsértve a közlekedési szabályokat, így haladnak az iskolától a kinézett étteremig. Az átlag család simán elköltött 4-5 hónapnyi átlagbért 1-1 érettségizőre.

A rendszerváltozással a dolgok azonban elfajultak. A társadalom egy része iszonyúan leszegényedett (nagyobb mértékben, mint Magyarországon), egy kis része meg iszonyúan gazdag lett (ismét nagyobb mértékben, mint Magyarországon). A már közel azonos státuszú érettségizők helyett drasztikusan eltérő anyagi helyzetű diákok lettek.

Évről évre egyre drasztikusabbak lettek az érettségi bálok. A gazdag lányok és fiúk helyzete egyszerűbb volt, ők csak sok pénzt költöttek. A szegény lányoké és fiúké nehéz lett: nekik egyre kirívóbban kellett viselkedniük, hogy valahogy magukon tartsák a figyelmet. Hogyan tud egy fiú kirívóan viselkedni? Veszélyesen autót vezet, leissza magát a sárga földig, életveszélyes mutatványokat ad elő. Hogyan tud egy lány kirívóan viselkedni? Kurválkodásal és szexszel.

A helyzet nagyjából 25 évnyi idő után kezdett javulni. Ennyi idő alatt a rendszerváltáskori érettségizők immár szülők lettek, sokan immár saját érettségiző gyerekekkel, de legalábbis tinédzser gyerekekkel.

Egyrészt a társadalom túltöltődött a hülyeséggel. Másrészt kialakult a fiatalok egy részében az ellenoldal: a kamaszok szeretnek lázadni, s ha a rendes állapot a hülyeség, akkor a kamaszkori lázadás akaratlanul is a jót segíti elő. Szóval lettek olyanok, akik direkt nem alkalmazkodtak az elvárásokhoz, s ezzel elvették az elvárások kötelezőségét. Amikor a romlottság a norma, akkor a lázadás normalizál.

Saját tapasztalatom: úgy 2015 óta a legdrasztikusabb jelenségek csökkennek, persze még mindig ez a fő ünnep, s sok pénzt igényel.

Címkék: bulgária
4 komment
2020. június 27. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Idősebb munkavállalók

Ami pozitív folyamat Kelet-Európában, hogy elkezdték értékelni az idős munkakeresőket.

Korábban az volt, hogy 29 éves kor volt a felső határ, s idősebbet csak akkor, ha senki sincs 30 alatt.

Ma mér sok helyen rádöbbentek, a fiatalra nem lehet számítani, mert:

  • még pezseg benne a vér, szerelmes lesz, aztán elválik, felmond,
  • hirtelen kalandvágya támad, így hirtelen felmond, sokszor azonnal, be se lehet hajtani rajta a felmondási időt, mert ismeretlen helyre távozik,
  • sok halivúdi filmet nézett, elhitte őket, s emiatt kiábrándul, hogy a valóság más, mint a film, dührohamot kap vagy drogozni kezd,
  • letargiába merül, minden második héten kamubeteg, s amikor be is megy, állandó munkalassító sztrájkot tart,
  • elolvasott valami idióta könyvet a networking fomtosságáról, ezért mnka helyett egész idő alatt kapcsolati hálót épít.

4 komment
2020. június 26. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Hatalmon orvosok és ügyvédek

Amerikában orvos- és ügyvéd-diktatúra van.

Mindenki köteles valamiben beteg lenni.

Ha pl. a kisgyerek aktív, szeret az udvaron játszani, azonnal rámondják: hiperaktív. S felírnak neki egy zsák gyógyszert.

Ha meg a kisgyerek passzív, szeret a szobában üldögélni, azonnal rámondják: autista. S megint felírnak neki egy zsák gyógyszert.

Aki pedig nem ad gyógyszert a gyerekének, azt beperlik, hogy hanyag szülő.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Címkék: közélet
1 komment
2020. június 25. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

A posztkommunista elit kultúrája

A magyar és a bolgár posztkommunista történelem különbözőségéről sokszor írtam, de most kulturális aspektusáról.

A magyar posztkommunista elit a lehető leghomogénebb. Eredete szinte kizárólag a volt kommunista technokrata elit, s az abból kialakult komprádor burzsoázia, mely az idegen tőke képviseletét ellátja. Se a maffia, se a Kádár-kori maszekok nem tudtak labdába rúgni, s új magyar nagytőke se alakult ki. (Ez utóbbiban az utóbbi pár évben van változás, a Fidesz tudatos tőkésépítése miatt, de ez a réteg ma se meghatározó.)

Kulturálisan ez a réteg a hagyományos polgári kultúra híve, vagy ténylegesen, vagy csak látszólag, de a látszólagosság is a polgári kultúrát erősíti.

Bulgáriában a technokrata réteg nem volt képes a teljes hatalmat átvenni, a maffia a 90-es években legalább azonos erőt képviselt. Az idegen tőke pedig csak a 90-es évek vége felé kezdett komoly szerepet játszani.

A maffia természetesen közelebb állt a kisemberekhez, mint az elithez. A gazdasági hatalma révén a maffia komoly befolyást szerzett a kultúrára is, s természetesen a magas kultúra helyett a populárist preferálta. Hiszen csak azt értette.

Az eredmény kettős:

  • egyrészt ez védelmet nyújtott az idegen kulturális imperializmus ellen,
  • de másrészt a legalacsonyabb, legbutább szórakozás hatalmas teret foglalt el.

Magyarországon a lakodalmas rock nevű műfaj máig marginális, míg Bulgáriában hatalmas jelentőségű, bolgár neve csalga. Erről részletesebben itt. Kezdetben még érdekes is volt, mert egyfajta új népi foklórt jelentett, de lassan az egész egy szimpla iparággá változott.

A csalga kultúra azonban túlment a zenén. Kihatott az új kapitalizmusra, annak fő ideológiája lett. Lényegi elemei:

  • szélsőséges individualizmus, senki se számít rajtam kívül,
  • minden alapja és oka a pénz,
  • az igazi férfi amolyan félig bűnöző, csencselő, ügyeskedő, lehetőleg cigányos stílusban felöltözve,
  • az igazi nő a prostituált típus, aki folyamatosan plasztikai műtéteket hajt végre magán, ki van szőkítve, kék szemlencsét hord, hatalmas műmellei vannak, s miniszoknyát csipkés harisnyanadrággal hord télen-nyáron, hatalmas sarkú cipővel.

Ennek hatása persze a felnőtt nemzedékben nem volt romboló, de a tinédzsereknél fokozottan az volt. Volt egy időszak, amikor a szilikonmellre elegendő pénzzel nem rendelkező fiatal lányok egyenesen szerencsétlennek érezték magukat.

Kezdetben egyfajta értelmiségi szubkultúraként, majd szélesebben is megszülett az ezredforduló után a csalga kultúra ellenzése mint mozgalom. Ennek fő megjelenése persze a zenei ízlés, ami bármi lehet, csak nem csalga. A férfi öltözködésben a másik tábor nem követése könnyű, bevallom, én máig nem szívesen lépek utcára rövidnadrágban, s szinte állandóan pólót hordok, amiatt, hogy a csalgás férfiaknál ez pont ellentétes módon volt: ott a papucs, a rövidnadrág, a köldökig kigombolt ing volt az alapviselet. A nőknél még egyszerűbb: elegendő egyes ruhadarabokat sose hordani, miközben szexisnek maradni.

a csalga kultúrát ellenzők protesztje mindenben az ellenkezője volt: lapos cipő, szűk, de testet teljesen takaró öltözék, nem szőke haj, semmilyen plasztika - az egyetlen elem, ami lehetséges a csalga kultúrában is az állatos textilminta

Mára a csalga kultúra visszaszorult ugyan, de ma is túl nagy a terepe. Bár talán a legrosszabb elemei már marginálisak. Ami pedig magát a zenét illeti, egyszerűen dögunalmas. Sajnos ma is túl népszerű azonban.

Egy tipikus mai (2020) csalga szám: fetrengő magas szőke nők, irreális környezet, monoton zene, abszurd szöveg (bocs, nem fordítom el, mert nem akarok erre időt pazarolni):

 

Úgy érzem, viszont Magyarországon hasznos fejlemény, hogy ez a típusú kultúra növelte a szerepét, mert a magyar kultúra meg az ellenkező végleten volt, túlságosan elitista volt. Szóval az ilyen Bunyós Pityu típusú zenék szerepe pozitív.

Hozzáteszem, én személyesen nagyon szűk zenei ízléssel rendelkezem. A könnyűzenében szinte csak pár előadó van, akit valóban szeretek, egy talán ismertebb példa:

Nemrég találtam rá sajátos feldolgozására:

S mivel Latin-Amerikában nőttem fel, van ottani kedvencem, aki azonban Kelet-Európában kb. ismeretlen:

Annyit tudtam tenni értd, hogy évekkel ezelőtt elkészítettem a magyar és a bolgár Wikipédia cikket róla. Tinédzserként szerelmes voltam belé, akkor persze még így nézett ki:

 

 De alapvetően én a barokk zene híve vagyok.

 

13 komment
2020. június 24. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Sorsok a rendszerváltó nemzedékben

Annak a nemzedéknek vagyok a tagja, mely bőven a kommunizmusban született, abban nőtt fel, viszont fiatal felnőttként érte őt az új rendszer.

Ez a legrosszabb helyzet. Az idősebbek már kialakítottak egy adott életet a régi rendben, a fiatalabbak pedig már csak az újban kellett életet kialakítaniuk. Mi pont közepén ragadtunk, amolyan már nem, még nem állapotban. Persze szellemileg meg áldás ez: hiszen mind a két rendszert alaposan ismerjük úgy, hogy nem hiszünk egyiknek se komolyan.

Nemzedéknek viszont sok szerencsétlen tagja lett. Le szeretnék írni pár jellemző sorsot. Konkrétan nem írok senkiről persze, ez inkább több ember közös eleme együttesen.

Három fő típus található szélesebb magyar ismeretségi körömben.

Az első típus a megkeseredett típus. Ő ellenzéki volt a kommunista rend alatt, de nem aktívan, jellemzően azért mert szülei a nomeklatúra alsó részének tagjai voltak. Nagyon sokat várt azonban a rendszerváltozástól. Lelkes SZDSZ-es volt (s nem fideszes, mert a Fideszt kevésbé radikálisnak tartotta a SZDSZ-hez képest), majd persze kiábrándult az SZDSZ-ből. Ennek hatására 2 út valamelyikén indult el:

  • a MIÉP híve vagy esetleg nála is radikálisabb szélsőjobbos lett,
  • megutált minden politikát, 1990-ben szavazott utoljára, azóta sose.

Sajnos ezzel együtt jellemzően - az esetek nagy részében legalábbis - deviancia is megjelent. Ebből a csoportból sokan lettek alkoholisták, sőt drogosok, s nagyon sokan nem alapítottak családot, vagy alapítottak ugyan, de azóta a család szétesett. Most már 50+ évesek, már késő, szóval marad az önsorsrontás.

A második típus a karrierista. Ő már a régi rendszerben karriert épített (lásd KISZ), de aztán ezzel pofára esett a KISZ végétértével. Amikor megpróbált alkalmazkodni az új rend politikájához, gyorsan rádöbbent, nem volt jó időben jó helyen, így a legjobb esetben is csak lassú karrierre számíthat. S mivel a KISZ-karrierje is nagyon alacsony szintű volt életkora miatt, így a régi nomenklatúra utódszervezeteiben se volt esélye, hiszen nem voltak meg az elegendően jó kapcsolatai.

Egy rész elment ezután dolgozni valamilyen multihoz, s tudomásul vette, nem lesz soha karrierje. Egy másik rész vállakozó lett, azóta többször csődbe ment, sose ért el semmit.

Aki megbékélt magával, az ma közepes szintű, de normális, szürke életet él. Aki nem volt képes békét kötni a világgal, az ma jellemzően alkoholista.

A harmadik típus a cinikus, udvariasabban fogalmazva a realista. Ő mindig azt mondta, minden rendszer lényege ugyanaz, s a rendszerváltozás semmi különös, nincs mit tapsolni rajta. Ő már 1990-ben se ment el szavazni, már akkor mondogatta a mára közismert, eredetileg az USA-ban (!) keletkezett - tévesen Mark Twainnek tulajdonított, a valóságban ismeretlen eredetű - mondást, miszerint "ha bármi is függne a szavazástól, már betiltották volna". A cinikus típus szerint minden eszme fantázia, csak álca arra, hogy valakik másokon meggazdagodjanak, így értelmetlen bármilyen eszmét követni, szavazni meg egyenesen a hülyeség jele.

Ami érdekes: ez a cinikus típus sose cinikus a magánéletben, azaz a közéleti cinizmus nem társul magánéleti erkölcstelenséggel. Igenis fontosnak tartja a barátságot, a hűséget, a tisztességet, a segítőkészséget, de mindig csakis a kisemberek közti kapcsolatokban.

Mára ez domináns típus lett más korosztályokban is. Ez a politikailag passzív kisember, aki csak akkor megy szavazni, ha protesztszavazni akar, s akkor is mindig valami ellen szavaz, sose valamiért.

a korosztály képviselője ő is, de a nőknek mindig könnyebb

Személyeskedés: én egyik csoporthoz se tartozom, direkt nem akartam magamat belekeverni.

Szólj hozzá!
2020. június 23. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Soros emberei a féknyúz ellen

A Magyar Hang nevű ultraliberális propagandakonglomerátum egyik friss adásában a téma a küzdelem az "álhírek" ellen.

Elhangzik sok zöldség, ahogy ez szokás. Az alkalomra Széll Berni külön Dobrev Klárának maszkírozta magát.

Meglepő módon Vona Gábor az, aki egyszer kimondja a lényeget: az álhír valójában egy szubjektív fogalom, nem írható le szabatosan. Persze hozzászólása nem vált ki semmilyen érdemi reakciót, mindenki más tovább darálja az előre leírt, engedélyezett szövegét.

Mi is a valóság? Az álhír ellen küzdők sose a nyílt hamisítás ellen küzdenek. Ennek régi hagyománya van, az egész bulvár erre épül. Az igazi bajuk az, hogy az értelmezés plurális lett az internet elterjedése óta, s az újságíró már nem egy zárt, privilegizált, könnyedén megvehető kaszt.

Szerencsére semmi esélyük ezek a gágogó Soros-varjúknak, hogy visszatér régi, szép világuk. Ők persze cenzúráznak hevesen, de ezzel csak magukat teszik nevetségessé.

2 komment
2020. június 22. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Hetes-Havas

A Jobbik egyik fő YT-csatornájának a főhőse Havas Henrik. Általában csak csúsztat, néha egyenesen hazudik. Hetet-havat hord össze, s mélyén lenézi saját rajongóit.

Most külön adag demagógiát is belevisz a sorosista propagandába. A cél: bizonyítani, hogy Magyarország fatálisan lemaradt. Majd saját magát cáfolja, hiszen ő maga mondja el, hogy a jelenlegi magyar életszínvonal a 2 évvel ezelőtti cseh szinttel azonos. Pedig Csehország a térségen belül a második helyen áll, Magyarország meg hátulról az 5. helyen.

A tény: az egész térség együtt mozog, minimálisak az eltérések.

Szólj hozzá!
2020. június 21. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Hogyan nem szabad lejárató kampányt szervezni?

Ritkán írok a bolgár politikáról, mert jellemzően unalmasabb és bulvárosabb a magyarnál. De most érdemes.

Az egyik ellenzéki bulvárlap képeket közölt a jelenlegi miniszterelnökről, amint alszik a kormányzati rezidencia egyik hálószobájában, külön mutatva az éjjeliszekrényt, melyben hatalmas pénzösszeg és aranytömbök vannak.

Tudni kell, hogy Bulgáriában az ellenzéki médiák zöme nem kötődik egyetlen párthoz se, s legnagyobb részük kifejezetten bulvár.

Ami a másik bolgár sajátosság: Magyarországgal ellentétben Bulgáriában tényleg vannak oligarchák. Mármint a szó eredeti értelmében. Az oligarcha ugyanis olyan ember, aki meggazdagodott, majd gazdagsága révén képes a politikát befolyásolni. Magyarországon ilyen ember egyszerűen nem létezik, még az ehhez talán legközelebb álló Csányi Sándor se igazi oligarcha, politikai segítség sosem lett volna belőle milliárdos, ráadásul óvatosan kerüli a nyílt politizálást minden kormány alatt.

Bulgáriában viszont tényleg vannak "piaci" alapú milliárdosok, azaz akik nem a politikából lettek gazdagok, nem valamely kormány segített nekik, hanem - jellemzőn volt titkosszolgálati - kapcsolataik révén és szinte mindig maffia módszerekkel - érték el helyzetüket, majd azután kezdték befolyásolni a politikát.

Amikor tehát egy politikusról kompromitáló anyagok jelennek meg, az esélye annak, hogy ez az ellenzék műve kicsi. Sokkal valószínűbb, hogy egy sértődött oligarcha bosszút próbál állni, mert valamely kormányzati intézkedés ügyében nem teljesült az akarata.

Most az egész ország azon röhög, ki gondolhatta komolyan, hogy ennek lesz bármilyen hatása. Még Boriszov legádázább utálói se hiszik el ugyanis, hogy a miniszterelnök képes egy nyitott éjjeliszekrényfiókban pár százezer eurót és néhány aranytömböt tartani, ráadásul mindezt nem a saját otthonában (ahol állandó jelleggel lakik), hanem egy kormányzati rezidencián (ahol csak kivételesen tartózkodik).

Pedig hát alapvető szabály a másik elleni támadás esetében:

  • csak a vád kis része lehet hamis, a nagyobb résznek igaznak kell lennie,
  • minden túlzás segíti a célszemélyt,
  • a józan paraszti ész szabályait be kell tartani.

Az eredmény most: enyhén nőtt a kormányfő népszerűsége. Meg kell mondanom, bár sose szavaztam rá, most kicsit szimpatikusabb lett nekem.

2 komment
2020. június 20. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Vicces gágogás

Röhejes kifejezetten, amikor azok nyavajognak a humor miatt, akik szerint a szólásszabadság szent része akár a gyilkos gúny is. Emlékezzünk csak a liberális "törvényre", mely szerint a Charlie Hebdo nevű francia gusztustalan bulvárlapnak mindenben igaza volt, s mindenki hülye, aki szerint ez nem így van. Még fel is vonultak tömegesen Párizsban ezt kifejezendő.

Persze a mérce kettős. A ballib álláspont szerint pl. Bayer Zsoltot szigorúan meg kell büntetni, mert trágár, vele szemben viszont a szent szabadság jele trágárkodni.

Ami a mostani esetet, a budapesti főpolgármester KariGeri(nctelen)t illeti, senki se trágárkodott vele. A mém kifejezetten vicces.

A történetben egyetlen gusztustalanságot látok: hogy a kép közzétevője, a Fidesz budapesti szervezete utólag magyarázkodni kezdett. Miközben nem volt miért magyarázkodni. Sajnos még komoly liberális reflexek élnek a Fideszben.

KariGeri(nctelen) egyébként láthatóan kifejezetten örül a képnek, ezért is tette ismét közzé saját FB-profilján.

Szólj hozzá!
2020. június 18. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Jézus-képek

Mármint nem az a kép, melyet hasraütéses alapon "rekonstruáltak" "tudósok". Eleve mindegy hogyen nézett ki.

Itt a vallási képről van szó, ahogy ábrázolják.

Alapvetően van 3 típusú ábrázolás:

  • a keleti,
  • a nyugati,
  • a modernista.

A keletiben Jézus a természetfeletti és az emberi valamiféle keveréke. Részben érthetetlen, mert nem vagyunk képesek természetfeletti részéhez elérni.

A nyugatiban Jézus valamiféle főkirály és hatalmas földesúr. Nagyon magasan van ugyan, de érthető módon.

A modernizmus egyben primitívizmus is. Itt Jézus kétféle lehet:

  • nyűgös kegyúr, aki rögeszmés módon furcsa dolgokat követel tőlünk,
  • kellemes szomszéd, akivel együtt focizhatunk, bulizhatunk.

Címkék: vallás
14 komment
2020. június 17. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

Miért liberális a cenzúra?

Miért van az, hogy manapság a leghevesebb cenzúrapárti ideológia a liberalizmus?

Az ok egyszerű: egyedül a modern liberalizmus hiszi magáról, hogy nem ideológia, hanem egyfajta, ideológiák feletti tudományos racionalitás. Márpedig aminek az alapja az értelem és a tudás, az nyilván nem eszmei áramlat, hanem szimplán a valóság igaz tudata. S nyilván az ami ellene van a valóságnak az vagy elmebaj vagy tudománytalanság.

A liberálisok számára ezért nem kirekesztés mindenki más kirekesztése, hiszen az nem másként gondolkodók elhallgattatása, hanem szimplán szellemi köztisztasági művelet: az elmebaj és a tudománytalan kipucolása az emberek életéből.

Egy őszintén hívő liberális ezért is sose gondolja, hogy rossz lenne más vélemények elhallgattatása.

Hasonló eszme volt a marxizmus is, de a kommunisták odáig azért sose jutottak el, hogy tagadták saját eszme mivoltukat. A kommunisták csak annyit állították, minden eszme mögött egy gazdasági-hatalmi érdek húzódik meg: azaz a marxista eszme mögött az elnyomottak érdeke áll, minden más eszme mögött pedig az elnyomók érdekei. Az eszmék harca tehát valós, s bár a harc a háttérben jó és rossz között zajlik, ez mégis eszmék harca, nem az igazság és a hazugság küzdelme.

S a vallási szekták is így állnak ezzel.

Csak a modern liberalizmus akar őszintén és nyíltan mindent letarolni.

 

38 komment
2020. június 16. 06:06 - MAXVAL bircaman közíró

EU-népszavazás

17 éve volt a magyar EU-népszavazás. Állítólag sorsdöntő szavazás, a népszerű tévhit szerint Szt. István választásának megismétlése. (Ami Szt. István úgynevezett választását illeti, erről már írtam, lásd.)

Az EU-népszavazás nem erről szólt. A A két alternatíva akkor valójában ez volt:

  • legyünk a nyugat szolgái továbbra is, kis beleszólási joggal,
  • legyünk a nyugat szolgái továbbra is, minden beleszólási jog nélkül.

1 komment
magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média