A bolgárok és a magyarok közös és eltérő vonásai.

Mindkettőből 5-öt gyűjtöttem össze.

A két nép között mindenképpen van vérszerinti rokonság, mindkét nép valamikor a hunok résznépe volt, csak míg a bolgárok korábban kiváltak, délnyugati irányban (majd részekre szakadtak, öt részre, ezek közül egy megszűnt hamar, kettő egyesült, ezek a mai bolgárok, s két kisebb része pedig ma már önálló identitást fejlesztett ki), addig ezt a magyarok északnyugati irányban tették meg, de valamivel később.

Viszont a történelem a mai bolgár és magyar állam esetében más. A bolgár állam kétszer is megszűnt, előbb majdnem 200 évre, majd 500 évre, míg a magyar állam jogfolytonosan mindig létezett, akkor is, ha ez egy időben alig volt több jogi fikciónál.

A kulturális különbség jelentős. Ennek fő oka a nyelv és a vallás. A magyarok államvallása a katolicizmus lett, az államnyelv meg a latin, a magyarra pedig leginkább a német és a szláv hatott. A bolgárok államvallása az ortodoxia lett, s maga a bolgár szláv nyelv lett, az államnyelv a bolgár alapú egyházi szláv lett, a külső hatás meg leginkább görög volt. Természetesen mind Magyarország, mind Bulgária eredeti, honfoglalás előtti lakossága sokat hatott: ez Magyarország esetében nyilván avar és szláv hatás, míg Bulgária esetében trák, görög, szláv, ez utóbbi - mint közismert - akkora volt, hogy az eredetileg nem szláv nyelvű bolgár uralkodók is szláv nyelvűek lettek, az eredeti bolgár nyelv gyakorlatilag kihalt Bulgáriában a X. sz. végére, annak csak maradványai akadnak a mai bolgárban.

Tehát sok az eltérés. Ne nézzük a mai legfontosabb nemzetkarakterológiai eltéréseket és hasonlóságokat.

Hasonlóságok

Hatalom. Ők és mi. Mindkét nép hozzá van szokva, hogy a hatalom mindig külső és ellenséges, így akkor se változik meg hozzáállása, ha történetesen maga a nép képes megválasztani vezető politikusokat. A szabad választás is biztosan valami trükk csak, s a valóságban valamiféle titokzatos, ellenséges erők irányítják a szavazást. Ennek eredménye, hogy mindkét országban komoly rétegek sose mennek szavazni, s általában „az egyik kutya, a másik eb” a legelterjedtebb álláspont minden pártról. A legnépszerűbb pártoknak sincs párezernél több tagjuk, ugyanez van minden társadalmi szervezetnél is, hiszen felesleges bármit is csinálni, úgyis „ők” döntenek majd.

Pesszimizmus. Mindkét népben beteges mértékű a pesszimizmus. Én az ellenkező véglet vagyok, talán azért mert a karibi térségben szocializálódtam (Kubában éltem 12-19 éves korom közt), ahol mindenki a legnagyobb rosszban is a jót keresi. Mind a magyarok, mind a bolgárok a jóban is a rosszat kutatják, keresik, s nagyon boldogtalanok, ha nem képesek azonnal megmondani, hogy az adott jóban mi éppen a rossz.

Gazdagság. A gazdag embert mindkét nép gazembernek tekinti. Az alapállás: nem lehet tisztességesen meggazdagodni. Ebben én is egyetértek egyébként.

Műveltség. A műveltséget mindkét nép nagyon tiszteli, sokszor abszurd módon, azaz még akkor is, ha az csak álműveltség, jellemzően csak jó emlékezőképesség, pl. felesleges adatok megjegyzésének képessége. Azzal a természetes képességemmel, hogy földrajzi adatokat könnyen jegyzek meg, mindkét országban ájult tiszteletet kaptam.

Mindkét országban a műveltség, a tudás egyfajta mentőöv, felmentő érv. Ha az okos ember bűnt követ el, megbocsátunk neki, a butát meg keményen elítéljük ugyanezért. Pedig fordítva kellene lennie: aki butaságból rossz az mindig kisebb bűn, mint aki értelmes fejjel, tudatosan rossz.

Szellemtelenség. Meggyőződéses mély hit, hogy minden cselekedet végoka a pénz. Képtelenség, hogy bárki is bármit tenne, ha abban nincs valahol anyagi érdeke. Akiről mégis kiderül, hogy nincs anyagi érdeke, az meg elmebeteggyanús. A határozott vélemény gyanús és beteges. Egyszer élünk, szóval minek foglalkoznánk nem-anyagi érdekekkel? Nincs közösség, csak egyén van: közösség mindig csak ad hoc képződik, az éppen közös ellenség ellen.

Ennek következménye mindkét országban a csekély mértékű igazi vallásosság is. Akiben van valamiféle transzcendens hit, az is a legtöbb esetben valami bizarr, álmisztikus, röhejes, azonnal ható áltudományos baromság.

Eltérések

Lázadás. A magyar ember akkor is szereti a lázadást, ha abban személyesen fél részt venni, a lázadóra a magyar ember felnéz. A bolgár ember csak a sikeres lázadót tiszteli, őt is csak visszamenőlegesen.

Az ok természetesen történelmi: Magyarországon nem volt 500 év török uralom, csak 150, az is csak az ország egy részén, s ott is rendkívül lájtos alakban: nem volt se kényszeriszlamizáció, se lakosságbetelepítés, se folyamatos erőszak. Az Oszmán Birodalom mindig egészen más politikát folytatott a határterületein, mint a már stabilban meghódított területeken. A bolgár nép közmondást is alkotott: „a lehajtott fejet nem vágja le a balta”, azt hiszem, nem kell magyarázni különösebben.

A török uralom ellen küzdő, XIX. századi bolgár nemzeti hősöket a maguk korában amolyan akadékoskodó, semmirekellő, csak bajt a fejünkre hozó alakoknak tekintette a bolgár közvélemény.

Hatalom. Mind a bolgár, mind a magyar utálja a hatalmat, ahogy ezt már leírtam az előző részben, de a bolgár retteg is tőle, s ez egyfajta belső rettegés.

Gyerekkoromban, amikor kiskamaszként mondtam valami rendszerellenes dolgot - ez a 70-es évek második fele -, a magyar nagymamám csak annyit mondott „halkan, ilyet nem szabad mondani”, míg a bolgár nagymamám azt, hogy „így csak csövesek, lumpenek beszélnek”.

Egy konkrét vicces eset a 80-as évek végéről bolgár nagymamámmal. Amikor 1988 elején vittem neki egy akkori szamizdat Beszélő-számot, kijelentette, hogy a benne írók egytől egyik gazemberek, lumpenek, a nyugalom megrontói, s a legjobb lenne a rendőrségnek azonnal és kemény kézzel fellépnie. Majd 1990-ben az SZDSZ-re szavazott. A bolgár ember mindig megérzi, hol a hatalom, akit éppen tisztelni kell.

Alkoholizmus. Mindkét nép szereti az alkoholt, de a bolgárok képesek mértéket tartani ebben. Tessék felszállni késő este egy villamosra Budapesten és Szeredőcön: Budapesten tömény italszag árad, Szeredőcön ez abszolút ritkaság. A bolgárok is kocsmáznak, de képesek egy pohár felett órákig üldögélni, míg a magyarok ilyen esetben egymás után rendelik az italadagokat.

Pénz. A magyarok nagy része betegesen spórol, a bolgárok lazábbak ebben. S ez nagyon jól jelzi, hogy a spórolás nem függ az anyagi helyzettől, mert az átlagbolgár szerényebb anyagi körülmények között él, mint az átlagmagyar.

Önbecsülés. A két nép egymás véglete ebben. A magyar ember komolyan hiszi, hogy minden ami magyar, az jó, sőt a legjobb, míg a bolgár ember komolyan hiszi, hogy minden ami bolgár, az rossz, sőt a legrosszabb.

A legszebb és legnehezebb nyelv a magyar, a legszebb város Budapest, a magyarok állnak a legtöbb találmány mögött, a magyar konyha a legjobb a világon, a magyar nők a világ leszebbjei, s még ismételhetni lehetne sokáig a sok abszurd állítást, melyben nagyon sok magyar mélyen és komolyan hisz. Ez valamennyire enyhítette az utóbbi 10 évben a fokozott kitántorgás: ennek egyik pozitív hatása, hogy sok magyar megismerkedett idegen kultúrákkal, s így rádöbbent bizonyos dolgokra, pl. arra, hogy a magyar konyha csak Magyarország határain belül világhírű.

A bolgár mindebben az ellenkezője, a bolgárok egymással versengve szidják saját országukat, népüket. Még a legabszurdabb bolgárellenes ötletek is képesek híveket toborozni. Ez enyhült az utóbbi 15-20 évben, az ok ugyanaz, a hatalmas kitántorgás: sok bolgár rádöbbent, a világ sokféle, s bizony a bolgár dolgok nem pokoliak, sőt van ahol jobbak az átlagnál más országokhoz képest.

Személyes példa: apámmal a 90-es évek elején bementünk enni egy elitszállodába Szeredőcön, jött a pincér, apám megkérdezte van-e a fasírozott ljutenicával (ez egy tipikus bolgár köret, paradicsomból készül), mire a pincér döbbent tekintettel néz vissza, kb. „miféle parasztok ezek, ehetnének valami francia, német, angol kaját, erre szar bolgár ételt akarnak?”. Ma már ez nem így történne, azaz van javulás.