Pirézia flórája és faunája

Piréziában a legtöbb állat vízekben él. Egyik legjellemzőbb állat atengeri kacsa, ez egy kételtű lény, mely a víz alatt hápogva üldöz el mindenkit, akit nem hagyja őt békén. Megtalálható még a piréz tengerekben és tavakban a nyálkás aranyponty, a kacagó sügér és a csíkos delfin.

A csíkos delfin Pirézia legbutább lénye, még az embernél is butább. A csíkos delfin piros-fehér csíkozású. Egyik kedvenc szokása a magyarkodás: ilyenkor a delfinek egybegyülnek és alapszintű matematikai kérdésekről vitáznak, aztán a helyes választ adókat megverik és elkergetik, mint árulókat,  a legrosszabb választ adó delfint pedig példképként imádják a következő magyarkodásig. A magyarkodás szó eredete sajnos ismeretlen, a piréz nyelvészek mind a mai napi vitáznak, hogy vajon a "magyarkszik" (= összevissza halandzsázik) vagy a "magyakrik" (= ok nélkül veri a mellét) szóból ered-e a szó.

A halak egyetlen természetes ellensége a halfarkas, ez egy apró madár, mely a víz felett 5 cm-es magasságban pásztázza a víz alatti területeket és kegyetlenül lecsap bármilyen halra. A kb. 7 kg-os tömegű halfarkas képes testének többszörösét kiemelni a vízből, akár a 16 tonnás elefántbálnával is képes megbirkózni egy 4-5 halfarkasból álló halfarkas-banda, az apró madarak egyszerűen megemelik négy végén a bálnát, majd a madarak egyike egy szempillantás alatt belemélyeszti fogait a bálna torkába, mely azonnali halált eredményez. A halfarkasok ínséges időkben bemerészkednek mélyen a víz alá, s murénákat rángatnak ki vízalatti barlangjaikból.

A rettegett halfarkas egyetlen természetes ellensége a farkashal, ez egy apró kis hal, mely a vízfelszín alatt úszva pásztázza a levegőt, s amint halfarkast lát, kiugrik a vízből és leteríti azt egyetlen uszonymozdulattal.

Még egy kételtű lény is él a tengepartok közelében: a tengeri nyúl, ez szimbiózisban él a tengeri kacsával. A szimbiózis lényege, hogy a tengeri kacsának gyakran viszket a hónalja, ezért kimegy a partra, ahol a tengeri nyúl megvakarja neki, cserébe pedig a tengeri kacsa védelmezi a párzási időszakban a tengeri nyúl kicsinyeit.

A tápláléklánc tetején a süvöltő áll, ez egy eddig nem teljesen leírt és rendszerezett állat. Csak annyit tudunk róla biztosan, hogy két karma van. Eddig még nem sikerült a süvöltőt megfigyelni, mert aki megpróbálta, azt a süvöltő kegyetlenül lemészárolta.

A kelet-piréz tóvidéken az úr a taviróka, mely képes a vízen járni. Igen különleges a taviróka párzása. A hím tavirókák ilyenkor lefekszenek a fák árnyékába és társasjátékokkal foglalják el magukat, miközben rá se hederítenk a nőstény tavirókákra. A nőstény tavirókák eközben igyekeznek felhívni magukra a hímek figyelmét, énekelnek, táncolnak, majd falombokat és pipiskebőröket magukra aggatva viháncolnak, miközben kihívó tekintettel széttépik ruhájákat. Mivel a hímek erre se figyelnek oda, a nőstények megragadnak egy-egy hím tavirókát, elvonszolják és megerőszakolják.

A piréz szárazföld királya a piréz vikunya, ez egy világosbarna, rokonszenves nézésű páratlan-páros patás állat. A piréz vikunyának négy lába van, azonban van plussz még két pótlába is, ezeket egy hasi erszényben tartja, s amikor sietős a dolga, leereszti ezeket is. A vikunya igen kedves, barátságos állat, de ha szóba hozzák előtte a süvöltőt, a kedves kis állat bevadul és rohanni kezd 2-3 kilométeres távon, örjöngve elpusztítva mindent útjában.

A rovarvilág Piréziában igen szegény, egyetlen rovar a piréz óvantag. Minden év februárjában az óvantagok levedlik bőrüket. A levedlett óvantagbőröket a pirézek összeszedik és édesítőszerként használják.

A piréz légteret pedig a pipiske uralja, ez valójában a tengeri nyúl magasföldi változata. Abban különbözik a tengeri nyúltól, hogy nem kételtű, hanem hároméltű, ugyanis a vizen és a szárazföldön járás mellett képes a levegőben ülni. A pipiske bőre igencsak értékes, mert vízhatlan és természetes félvezető.

Kevés Piréziában a hegyvidék, de a meglévő néhány magasabb hegy legfőbb lakosa a rénfarkas. Ez kinézetre olyan, mint egy kárpáti-békési farkas, azonban növényevő és aggancsa van. A hím rénfarkas - ellentétben a nőstény rénfarkasokkal - szigorúan monogám, azonban aggancsa attól függően nő, hogy nőstény párja hány hím partnerrel lép kapcsolatra.