Ez Judit története.

*

Gyerekkorom iskolájának egyik szenvedése volt a márciusi ünnepségek rendezvénysorozata.

Ilyenkor a rezsim úgy igyekezte ünnepeltetni március 21-i dicstelen évfordulóját, hogy azt összekötötte március 15-vel. Bevallom, akkor még gyerekként mindkét napot utáltam. Később eszméltem rá, hogy nem március 15. hibája mindez, hanem a kádárizmus hibája. Ennyit arról, hogy Kádárék még a nemzeti ünnep megbecstelenítésétől sem riadtak vissza alantas céljaik érdekében!

Külön bűne a tanácsköztársaságnak, hogy legitimálta a Horthy-rendszert, hivatkozási alapot adott neki. Nagyapám a Horthy-rendszer hatalomra kerülésekor iskolás gyerek, kamasz volt, pont mint én a 80-as évek elején a kötelező ünneplések idején. Bár sosem volt Horthy híve, ő mesélte nekem: bizony Horthyék és a román hadsereg bevonulása Budapestre, az Antant győzelme valódi felszabadulás volt a 133 napos kommunista terror alól. Persze, ez a felszabító erő cseppet sem volt makulátlan, de mégis véget vetett az embertelen ámokfutásnak. Nagyapám ezt 1945 februárjával hasonlította mindig össze: ott is erősen hiján voltak a felszabadítók (a szovjet hadsereg) a makulátlanságnak, mégis: ők vetettek véget a gyászos nyilas rémuralomnak. Emiatt nagyapám 1989 után is felszabadulásnak nevezte az 1945-ös szovjet bevonulást, ezzel sokakat megrökönyítve. Pedig nagyapám sosem volt kommunista, ez a tanácsköztársaságot illető nézeteiből is látható – életében egyetlen egyszer volt párttag, 1945-1947 között, s akkor sem a kommunista pártnak volt a tagja.

Sokan nagyon meglepődtek azon, hogy nagyapám egy nevezőn kezelte Horthyt és a szovjet hadsereget, ezen mind a hortysták, mind a kommunisták mélyen fel voltak háborodva, különösen azon, hogy nagyapám mind a két erőt mindkettőt pozitívan látta a megelőző időszakhoz képest, de rájöttem, hogy neki volt igaza.

Mert valóban, ez nem politika kérdése. Egyszerűen emberiesség kérdése. A sötétséget el kell utasítani, ideológiától függetlenül. Márpedig az a 133 nap a sötétség korszaka volt.

Ha még élne, örülne nagyapám, ha látná, a tanácsköztársaság annyira kiment a köztudatból, hogy szinte meg sem említik a médiák ma már az évforduló napján.