Göncöllény
Azon az éjszakán a Göncölszekér szokatlan fénnyel ragyogott. Fél kettő felé járhatott az idő, amikor a messzeség halványan szikrázni kezdett.
A Göncöllény évezredek óta várta ezt a pillanatot. Remegő kézzel megérintette a végtelent, és eltűnt örökre.
*** 1990 ***
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.