Régi kommunista gyakorlat volt szovjet állampolgárok exportálása a szovjet érdekövezetbe tartozó, gyakorlatilag megszállt államok vezetésébe.

Magyarországon a jelenség túlságosan is ismert: Rákosi, Gerő, Nagy, s sokan mások mind szovjet állampolgárok voltak. A kommunista Lengyelországban egészen a hrucsovi desztálinációig egy szovjet tábornok (Konsztantyin Rokosszovskij, azaz Konstanty Rokossowski) volt a lengyel hadsereg vezetője, hadügyminiszter, miniszterelnök-helyettes. Bulgáriában a legfelsőbb vezetés, azaz Dimitrov, kijelölt utódja Kolarov, majd tényleges utódja, Cservenkov szintén szovjet állampolgárok voltak. Hasonló példákat fel lehetne hozni minden szovjet csatlósállamból.

A Szovjetúnió hruscsovi fordulatának része volt a szakítás ezzel a gyakorlattal. 1956-ban Magyarországon az egyik fő érv, hogy miért legyen a képzettebb, megbízhatóbb Münnich Ferenc helyett a tapasztalatlanabb, műveletlenebb Kádár az új helytartó, az volt, hogy Kádár nem szovjet állampolgár. Még Afganisztánban, annak 1979-es szovjet megszállása után is kínosan ügyelt a szovjet vezetés, hogy kizárólag autentikusan helyi ember kerülhessen a vezetésbe.

Érdekes a párhuzam a mai amerikai gyakorlattal. Az új ukrán kormányban három külföldi is van. A korábbi narancsos puccs idején maga az elnök is kanadai volt, aki mandátuma lejártakor egyszerűen hazament. Igen, hazament Kanadába, hiszen ő csak kiküldetésben volt Ukrajnában, lejárt a misszió, hát ment haza. Mi mást tett volna, a nagykövetek is hazautaznak megbízatásuk lejárta után és nem maradnak a célországban, nem? Hasonló volt Grúziában is, ahol Szaakasvili, grúz származású washingtoni ügyvéd lett megtéve elnöknek pár éve.

Érdekes, hogy eközben az USA jogrendje ALKOTMÁNYOS szinten tiltja ugyanezt. Az USA alkotmánya nem csak külföldieknek tiltja meg az elnöki és alelnöki tisztséget, de még olyan amerikaiaknak is, akik nem  születésüktől kezdődően amerikai állampolgárok.

Obamának hónapokig kellett bizonygatnia, hogy kenyai állampolgárságú apja ellenére ő amerikai állampolgárnak született. Ugyanez volt elnökjelöltsége idején a hírhedt vietnámi háborús bűnösnek, Káinffy Szidni Jánosnak, aki Panamában született, az ottani amerikai katonai támaszponton, mivel ott teljesítettek éppen szolgálatot szülei.

Dehát amit lehet Jóvi elvtársnak, azt nem lehet Bóvi elvtársnak, ahogy ezt az ősi amerikaiak mondták…

Az összes cikk itt érhető el!