Gyakori keresztényellenes liberális-ateista érv a krisztusi szeretetre hivatkozni olyan esetekben, amikor ez az elv nem alkalmazható.

Jézus az emberek iránti szeretetetről beszélt, nem az emberek rossz cselekedetei iránti szeretetről. Szeressük a gyilkost, a homoszexuálist, a pedofilt, a rablót, az erkölcstelent, a gonoszt, de gyűlölnünk kell a gyilkosságot, a homoszexuálitást, a pedofiliát, a rablást, az erkölcstelenséget, a gonoszságot. A kettő egymással együtt jár.

Hiszen mi egy gyilkos vagy egy homoszexuális iránti igazi szeretet? Az, ha elfogadjuk őt bűnével együtt? Nem, semmiképpen, hiszen így a bűnt éljenezzük, ami súlyos bűn önmagában is. A szeretet a bűnöst illeti, s e szeretet célja, hogy a bűnös hagyjon fel bűnével. 

Azt is mondta Isten, hogy ne válaszoljunk rosszal a rosszra, s nyújtsuk oda másik orcánkat is, ha egyik orcánkat megütik. Jelenti-e azt, hogy nem szabad védekezni, hanem tűrni kell mindent? 

Lássuk mi a célja annak a parancsolatnak, hogy ne válaszoljunk rosszal a rosszra! A cél: a rossz körforgásának megszüntetése, azaz ha a rosszra jóval válaszolunk, ezzel a rossz cselekedet elkövetőjét arra késztetjük, hogy lássa be, hogy rosszat tett. De vajon megszünteti-e a rossz kötforgását, ha valaki direkt hagyja magát, hogy rosszat cselekedjenek vele, szinte célpontként áll ki, azt sugallva “pofozzatok bátran, cselekedjetek rosszat velem!”? Nem, ez nemhogy csökkentené a rosszat, hanem még növeli is.

Igen, van helyzet, amikor a keresztény kénytelen akár agresszív is lenni. Akkor, amikor ezzel tudja megállítani a rossz körforgását.