Európa fő vallása az ateizmus, melyet a liberális konszenzus kényszerített erre a földrészre. A kezdeti, a XVIII. végi vérszomjas francia jakobinusok általi nyílt agresszió a kereszténység ellen később enyhült: a liberálisok rádöbbentek ugyanis, hogy az agresszió nagyfokú ellenállást eredményez, így taktikát váltottak.

A taktika két részből állt: egyrészt új, álkeresztény, ultraliberális felekezetek létrehozása, másrészt a meglévő egyházakba való beépülés, azok belülről való éjjel-nappali bomlasztása.

A három fő keresztény ág: a katolicizmus, az ortodoxia, s a protestantizmus. Mindegyik más-más jellegű, így az ellenük való harc is különböző.

A modern liberalizmus egyik fő harctere a családok, a házasság elleni fokozott harc – ugyanis ez a legkönyebb módszer a társadalom szétrobbantásához. Így érdemes ebből a szempontból megvizsgálni e csoportokat.

A protestantizmus a legkönnyebb falat természetesen. Az eleve futóhomokra épült díszes vár típusú protestáns vallás könnyedén bevehető, hiszen nincsenek szilárd alapjai: a protestantizmus emberi okoskodás. Eleve úgy lett megalapítva, hogy egy Luther nevű ember okosabbnak hitte magát Istennél és az apostoloknál. A protestánsoknál még a hitelveket is szavazással állapítják meg az egyháztagok!

Az európai protestánsok zöme mára ultraliberális. A skandináv evangélikus egyházak mára a homoklobbi közeli szövetségesei. Egyes egyházakban (pl. a Svéd Evangélikus Egyházban) ma már homokos „házasságban” élő „papok” éktelenkednek, s a templomaikban „áldást” kapnak a homokos „párok”!

A katolicizmus nehezebb falat. Mivel erősen hierarchizált, nem alkalmazható a protestáns fellazítási módszer. A katolicizmustól elszakadt csoportok esetén látható ez: pl. az 1870-ben elszakadt ókatolikusok mára homoszexualizmus-igenlő, liberális csoporttá váltak.

A katolicizmus csak belülről, s csakis magas szinten vehető be. Ezért is lett életbe léptetve a Ferenc-hadművelet: az argentín liberális médiaceleb feladata, hogy a lehető legtöbb liberális ateistát helyezzen el a katolicizmus legfelsőbb vezetésében. A végcél egy új zsinat előkészítése, melyen az immár liberális többségű gyűlés ünnepélyesen kikiáltja majd az újprotestáns, liberális Vatikánt. Lesz ott minden: az oltár előtt nyíltan mestruálva hőzöngő női papok, női püspökök, mise helyett orgia, homoszexuális hittan, Jézus megtagadása.

Ez ma még fantáziának tűnik, ismerve, hogy a katolikus hívők zöme nem osztja a liberális-ateista nézeteket. Sajnos azonban a valóság más. A katolicizmus hitelvei miatt egy liberális zsinat és egy eretnek római pápa LEGÁLISAN képesek megváltoztatni bármelyik dogmát és bármelyik isteni tanítást! S félő, hogy a pápamánia miatt sok hívő elfogadná az új tanításokat, arra alapozva, hogy egy római pápa nem tévedhet a hit dolgában.

Az igazi bevehetetlen erőd az ortodoxia. Az ortodox dogmák és isteni hitelvek akkor se lennének módosíthatóak, ha az összes főpap liberális lenne! Ugyanis az ortodoxiában nem lehetséges semmilyen alapvető tanítás megváltoztatása. Ezek ugyanis Istentől vannak, s ember nem változtathat rajtuk – senki, se zsinat, se főpapok, se az összes egyháztag akarata.

Emiatt az ortodoxia elleni liberális harcmód más. Nincs értelme se bomlasztani belülről, se csoportokat leszakítani. Itt a megoldás a külső támadás,elsősorban a marginalizálás. Azaz az ortodox híveket egyenként kell meggyőzni, hogy a vallás hülyeség, nem „modern”, „elavult”, felesleges. Erre a kedvenc módszer a hamis szinkretizmus és a liberális ezotéria.