Izrael alapításával kapcsolatban sok a szélsőséges álláspont.

Az egyik oldalon Izrael megalapítása valamiféle hihetetlen gonoszság, hiszen az őslakos araboktól a bevándorló zsidók elvették a földet.

A másik oldalon pedig a zsidók szent történelmi jogáról beszélnek.

Valójában mindkét álláspont téves.

A modern zsidó állam megalapítása nem más, mint az európai gyarmatosítás egyik utolsó lépése.

Lássuk miért!

Amikor az európai gyarmatosító hatalmak elkezdik a XV. században a világ meghódítását, alapvetően több módszert alkalmaznak.

Az egyik módszer az új területe totális meghódítása volt, az eredeti lakosság kiirtásával vagy teljes alárendelésével, aztán asszimilálásával kombinálva. Jellemzően ezt a módszert alkalmazták az angolok és a franciák az amerikai kontinensen, de nemcsak ott. A jellemző példa az USA, Ausztrália, Kanada, Új-Zéland. Itt minden korábbi struktúra fel lett számolva, helyükre a telepesek rendje lépett.

Afrikában és Ázsiában ez már nem volt lehetséges, hiszen nem volt elegendő oda migrálni kívánó telepes, így a gyarmatosítók jellemzően csak rátelepedtek felső rétegként a meglévő társadalmakra. Csak a portugálok próbálták itt is alkalmazni a telepes modellt, azaz tömegesen letelepíteni az afrikai gyarmatokra portugál telepeseket, de ez végül az ő esetükben sem járt sikerrel.

Az egyetlen speciális eset Afrikában Dél-Afrika, ahová tömegesen mentek holland és angol telepesek, s megpróbálták alkalmazni a telepesállam-modellt, de mivel nem volt meg hozzá a szükséges többségük, ez a kísérlet a XX. sz. végén végleg elbukott.

S mi a helyzet a nem-gyarmati modellel? Ezzel jött létre a legtöbb modern állam. A modell lényege: embertömegek vándorlása során sikeresen elsajátítják más népek területét, s ott a saját rendjüket juttatják érvényre. A magyar állam is így jött létre a IX. század végén a Kárpát-medencében: a meglévő társadalmi strukrúrák nem voltak képesek ellenállni, s beolvadtak a hódító magyarok rendjébe.

Izrael semmivel sem sajátosabb mindennél. Európaiak alapították (európai zsidók), a földet elsajátították,s létrehozták saját állami rendjüket. Az őslakos arabokat pedig meghagyták helyben, de azok kisebbségbe kerültek. Mintha az USA lakosságának ma a negyede indián identitású lenne.

Izraelben a speciális az az érzelmi elem, hogy ugyanezen a területen egykor – kétezer éve – már létezett egyszer zsidó állam, de ez semmiképpen sem döntő tényező.

Nyilván a palesztínok ma nem örülnek annak, hogy zsidó állam van ott arab állam helyett. De erre Antall 1990-es szófordulatának változatával lehetne válaszolni: “tetszettetek volna megvédeni a földeteket”.

Az én kedvenc modellem egyébként a latin-amerikai. Ez a különböző etnikumú lakosság keverésére épül, melyből új identitás alakul ki. Egy átlag mexikói ma így ősének tekinti mind a spanyol, mind az azték/maja kultúrát, de ő egyikkel se azonosul közvetlenül, mert ő a kettő keveredéséből kialakult új, mexikói identitást vallja magáénak.

A latin-amerikai modell azonban különleges. Kellett hozzá leginkább az indiánok megvédelmezése a katolikus szerzetesek által, így nem történhetett meg kiirtásuk a gyarmatostók által, s kellett hozzá ezek után az indiánok akarata a katolikus vallás felvételére. Ezek kivételes körülmények, melyek máshol nem valósulhattak meg.