Jelen cikk értelmében Latin-Amerikának számít minden, ami az amerikai-mexikói határtól délre esik és az amerikai kontinens részének minősül.

Azaz a 35 amerikai független állam közül 33, a 10 függő terület közül pedig 9. Továbbá az Amerikán kívüli központű államok mindazon területe, mely Amerikában van és az amerikai-mexikói határtól délre esik. Az egy darab önálló státuszú lakatlan területet (Navassa-sziget) nem vettem figyelembe.

Azaz így összesen van 41 területi egységünk + 11 francia és holland területrész, melyeket különbözőségük miatt érdemes külön számolni. Összesen 52.

Földrajzi beosztás:

• Dél-Amerika: 14 terület, azaz 12 független állam + Fakland-szigetek + francia Guyana,
• kontinentális Közép-Amerika: 8 független állam,
• szigetvilági Közép-Amerika (Karib-térség): 30 terület, azaz 13 független állam + 7 függő terüket + a 6 holland területrész + 4 francia területrész

Gazdasági szint szerint:

• nagyon gazdag (ez kb. a nyugat-európai szintet jelenti): Amerikai Virgin-szk., Bahama-szigetek, Bonaire, Falkland-szk., Kajmán-szk., Puerto Rico,
  Saint Barthélemy, Sint Eustatius, Trinidad-Tobago,
• szerényen gazdag (ez kb. a közép-európai szintet jelenti, pl. Magyarországszintjét): Antigua-Barbuda, Argentína, Aruba, Barbados, Chile, Curaçao, Guadeloupe, Guyana, Kuba, Martinique, Panama, Saba, Sint Maarten, Turks- és Caicos-szk., Uruguay,
• világátlag szint körüli (ez kb. a két legszegényebb EU-tagállam, Bulgária és Románia szintjét jelenti): Anguilla, Brazília, Brit Virgin-szk., Costa Rica, Dominica, Dominika, Ecuador, Grenada, Kolumbia, Mexikó, Peru, Saint Kitts Nevis, Saint Lucia, Saint Martin, Saint Vincent, Suriname, Venezuela.
• szegény (ez a legszegényebb európai országok, pl. Albánia, Moldova, Ukrajnaszintjét jelenti): Belize, Guatemala, Guyana, Jamaica, Montserrat, Paraguay, Salvador,
• mélyszegény (ilyen szegénységi szint Európában nincs, ez kb. a közepes szintű, azaz nem a legszegényebb afrikai országok szintje): Bolívia, Haiti, Honduras, Nicaragua.

A két abszolút véglet a Falkland-szigetek és Haiti, a gazdasági szintben a különbség köztük kb. 40-szeres. Ez óriási különbség: az EU leggazdagabb és legszegényebb tagállama (Luxemburg és Bulgária) között a különbség “alig” 6-szoros. De még a leggazdagabb és a legszegényebb európai ország (Luxemburg és Moldova) között is “csak” 20-szoros a különbség.

tipikus falklandi táj sok bircával

Nagyság – lakosságszám – terén a felosztás:

• nagyon nagy országok, 100 millió feletti lakossággal: Brazília és Mexikó,
• nagy országok, 20-100 millió közti lakossággal: Argentína, Kolumbia, Peru, Venezuela,
• közepes országok, 5-10 millió közti lakosággal: Bolívia, Chile, Dominika, Ecuador, Guatemala, Haiti, Honduras, Kuba, Nicaragua, Paraguay, Salvador,
• kis országok, 1-5 millió közti lakosággal:  Costa Rica, Jamaika, Panama, Puerto Rico, Trinidad-Tobago, Uruguay.
• “törpeállamok”, 1 millió alatti lakossággal: ide tartozik az összes karibi terület (leszámítva a 3 nagyot, Dominikát, Haitit és Kubát, és Jamaikát, Puerto Ricót, valamint Trinidad-Tobagót), valamint Belize, a Falkland-szigetek, továbbá a “három Guayana”: a francia Guayana, Guayana és Suriname.

Nyelvileg a felosztás érdekes. A két legnagyobb nyelv természetesen a portugál és aspanyol.

A spanyol hivatalos nyelv 18 független országban, plusz Puerto Ricóban. Az összes természetesen volt spanyol gyarmat.

A spanyolt illetően:

• az anyanyelvi beszélők aránya 90 % feletti a következő országokban: Argentína, Chile, Costa Rica, Dominika, Honduras, Kuba, Mexikó, Puerto Rico, Salvador, Uruguay,
• az anyanyelvi beszélők aránya 80-90 % közti a következő országokban: Ecuador, Guatemala, Kolumbia, Nicaragua, Panama, Peru, Venezuela,
• az anyanyelvi beszélők aránya 50 % körüli a következő országokban: Bolívia, Paraguay.

A spanyolt nem anyanyelvként beszélők elsősorban eredeti nyelvüket megtartott indiánok, akiknek a legnagyobb része azonban szintén beszéli a spanyolt idegen nyelvként. Mint látható, a nyelvileg legindiánabb országok Bolívia és Paraguay, ahol a lakosság fele ma is nem spanyol anyanyelvű. Paraguay az egyetlen hivatalosan spanyol nyelvű ország, ahol a spanyol csak a második legbeszéltebb nyelv: első helyen a guaraní nyelv áll ott.

Bolíviában, Mexikóban, Paraguayban és Venezuelában egyes indián nyelveknek is hivatalos státusza van, de ennek szerepe inkább jelképes, az állam a gyakorlatban csak a spanyolt használja.

Puerto Ricóban az angol is hivatalos nyelv, de csak a lakosság kis részének anyanyelve.

A portugál egyedül Brazíliában hivatalos nyelv, de mivel Brazília a térség legnagyobb országa, a portugál a térség második legnagyobb nyelve. Brazília lakosságának kb. a 95 %-a portugál anyanyelvű,

A francia a hivatalos nyelv 1 független országban, Haitiben, valamint természetesen Franciaország 5 térségbeli országrészében. Ami a francia nyelv tényleges helyzetét illeti, azonban más-más a helyzet a 6 területen:

Guadeloupe-on és Martinique-én a lakosság 90 %-a helyi, francia alapú kreol nyelvet –antillai kreol – beszél, ez az anyanyelv, a franciát szintén mindenki beszéli, de idegen nyelvként. Funkcionális kétnyelvűség jellemző: azaz családban, egymás között az emberek kreolul beszélnek, míg “hivatalosabb” helyzetben franciára váltanak. A kreol nyelv szinte csak szóbeli, míg írásban szinte csak a francia használatos,

Hasonló a helyzet francia Guyanában, ahol a lakosság 60 %-a guayanai kreolanyanyelvű. ez az antillai kreol rokonnyelve. Azért csak 60 %-a, mert a területen nagy a bevándoroltak aránya. Emelett sokan beszélik a sranan togót is, mely egy angol alapú kreol nyelv,

Haitiben a helyzet szintén hasonló: a lakosság 90 %-a haiti kreol anyanyelvű – szintén a fenti két kreol nyelv rokona -, csak a felső osztály francia anyanyelvű. Haitiben külön érdekesség, hogy – ellentétben az előbbiekkel – a lakosság nagy része idegen nyelvként sem beszél franciául. Haitin a haiti kreol is hivatalos nyelv a francia mellett.

haiti bankjegy, francia és haiti kreol nyelvű felirattal

A kis Saint Barthélemy az egyetlen francia anyanyelvű francia terület a térségben, itt a lakosság 90 %-a francia anyanyelvű. a többi anyanyelve az antillai kreol. Ennek oka faji: ezen a szigeten a lakosság zöme európai származású.

A kis Saint Martin (ez Szent Márton-sziget északi része) helyzete különleges. Itt a hivatalos francia nyelv a lakosság alig 10 %-ának az anyanyelve, 20 % anyanyelve az angol, míg a nagy többség – 70 % – antiguai kreol anyanyelvű, mely azonban nem francia, hanem angol alapú kreol nyelv. A lakosság 90 %-a számára a francia idegen nyelv, a többség nem is beszéli magas szinten. Valójában a holland is elterjedtebb a franciánál.

A holland a hivatalos nyelv Suriname-ban, valamint Hollandia 6 darab térségbeli országrészében. A tényleges helyzet itt is esetenként más, mint ahogy Franciaország esetében is.

Az ABC-szigeteken (Aruba, Bonaire, Curaçao), ez a Dél-Amerika partjai közelében lévő 3 holland sziget a lakosság 80 %-ának az anyanyelve a papiamento, ez egy angol-holland-portugál alapú kreol nyelv. A maradék holland és spanyol anyanyelvű, ez utóbbi a bevándorlók miatt. A papiamento nyelvű lakosság jellemzően beszél hollandul és angolul is, sokan spanyolul is. Arubán és Bonaire-en a papiamento is hivatalos nyelv. A papiamento portugál alapú kreol nyelv, a térség legfejlettebb kreol nyelv, azaz a nyelv használatos minden helyzetben, nem csupán családi nyelv, ahogy ez a legtöbb kreol nyelvre jellemző. Hangzása olyan mintha portugálok beszélnének spanyolul, angol és holland szavakat keverve beszédükbe.

papiamento nyelvű reklámklip az arubai tévében

A másik 3 holland terület: Sint Maarten (ez Szent Márton-sziget déli része), Saba és Sint Eustatius angol és antiguai kreol lanyanyelvű. Itt az angolnak hivatalos státusza is van a holland mellett. A lakosság jelentős része beszél hollandul is, de csak idegen nyelvként.

Suriname-ban a lakosság kb. fele holland anyanyelvű, negyedének az anyanyelv sranan togo is, mely egy angol alapú kreol nyelv, másik negyed anyanyelve pedig a guayanai kreol.

A többi 19 terület hivatalos nyelve az angol: ez 12 független állam, 1 amerikai függő terület, s 6 brit függő terület. Azaz az angol a legelterjedtebb nyelv Latin-Amerikában a területek számát illetően, de mivel ezek mind kis lakosságú területek, így az angol messze a spanyol és a portugál mögött, harmadik helyen áll az európai nyelvek között a térségben.

A térség legnagyobb részében a kétnyelvűség jellemző, azaz a lakosság zöme angol és kreol anyanyelvű, s ez a kreol angol alapú helyi kreol nyelv, a kisebb rész pedig csak angol anyanyelvű. Funkcionális kétnyelvűség jellemző: azaz családban, egymás között az emberek kreolul beszélnek, míg “hivatalosabb” helyzetben és idegenekkel angolra váltanak. A kreol nyelv szinte csak szóbeli, míg írásban szinte csak az angol használatos, Íme az országok, ahol ez a helyzet:

• Anguilla – 80 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Antigua-Barbuda – 75 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Bahama-szigetek – 61 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Barbados – 90 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Brit Virgin-szk. – 80 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Grenada – 85 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Guyana – 87 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Jamaica – 95 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Montserrat – 95 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Saint Kitts Nevis – 72 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Saint Vincent – 88 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Trinidad-Tobago – 95 % angol és helyi kreol anyanyelvű

A kreollal kapcsolatban érdekes tény, hogy beszélői szinte titkos nyelvként kezelik, furcsállják, ha közösségen kívüli személy akarja a nyelvet megtanulni.

Ahol a lakosság zöme angol anyanyelvű, s a helyi kreol kisebbségben van: Turks- és Caicos-szk. – 35 % angol és helyi kreol anyanyelvű, Ugyanez a helyzet az Amerikai Virgin-szigeteken, itt a lakosság 45 %-a helyi kreol anyanyelvű.

Belize sajátos eset – itt 40 % angol és helyi kreol anyanyelvű, a lakosság kb. 50 %-a azonban spanyol anyanyelvű.

Az angol hivatalos nyelvű Dominica szintén sajátos:a lakosság 60 %-a dominikai kreol anyanyelvű. mely azonban nem angol, hanem francia alapú. Az ok: az ország sokáig francia gyarmat volt, mielőtt brit irányítás alá került. Dominicán így a kétnyelvűség a dominikai kreol és az angol vonatkozásában áll fenn. Ugyanez a helyzet Saint Lucián, ahol a lakosság 85 %-a luciai kreol anyanyelvű, mely szintén francia alapú kreol.

Ahol nem alakult ki kreol nyelv, és az angol a lakosság anyanyelve az a Kajmán-szk. S továbbá természetesen ez a helyzet a Falkland-szigeteken is, ahol a lakosság európai eredetű, itt a lakosság 90 %-a angol anyanyelvű, a többi pedig bevándorló, elsősorban spanyol anyanyelvűek.

Ami a vallási megosztottságot illeti, a helyzet nagyban függ attól, hogy mely volt a gyarmatosító hatalom. Ahol ez Franciaország, Spanyolország vagy Portugália volt, ott katolikus többség van. Ezt azonban a XIX. sz. közepe óta befolyásolja az elsősorban amerikai eredetű protestáns missziók tevékenysége. Van ahol a protestantizmus jelentős sikereket tudott elérni, bár egyetlen eredetileg katolikus államban sem tudott többségre szert tenni.

A volt spanyol és portugál gyarmatok közül Brazíliában, Chilében, Costa Ricában, Guatemalában, Hondurasban, Nicaraguában, Panamában, Puerto Ricóban és Salvadorban a katolikus többség 50-75 % közötti, jelentős 20-45 % közötti protestáns kisebbségek. Az összes többi volt spanyol gyarmaton – Kubát leszámítva – a katolikusok aránya ma is háromnegyed feletti. Kuba speciális: a katolikusok aránya 50 % feletti, azonban a pogányság elterjedése jelentős, ez elsősorban a santería vallást jelenti, továbbá van 10-15 %-nyi protestáns is.

Hasonló a helyzet még Haitiben, ahol a legnagyobb vallás a vudu, a katolicizmus csak második helyen van.

A francia mindenhol erős katolikus többség van, leszámítva Szent Márton szigetet (annak mind a francia, mind a holland felét), ahol a katolicizmus és a protestantizmus fele-fele arányban van jelen. A a holland területeken az ABC-szigeteken erős a katolikus többség, míg a 3 északi szigeten – ide számítva Szent Márton déli felét is – a katolicizmus és a protestantizmus fele-fele arányban van jelen.

A volt brit gyarmatok közül erősen katolikus többségű Dominica és Saint Lucia, míg katolikus-protestáns egyensúly van Belize-ben és Grenadában. Ez a helyzet az Amerikai Virgin-szigeteken is. A többi volt brit gyarmaton – Guayanár és Trinidad- Tobogót leszámítva – erős a protestáns többség.

Guayanában, Suriname-ban és Trinidad Tobogón a helyzet speciális: itt a lakosság harmada hindu vallású. Ennek oka, hogy a britek és a hollandok ide a néger rabszolgák mellett indiai bérmunkásokat is telepítettek, mégpedig elsősorban hindukat. Ugyanebben a három országban van kb. 10-15 %-nyi muszlim is, az ok ugyanaz, mint az előbb említett: ők muszlim indiai bérmunkások utódai. Mindenhol máshol a térségben a muszlimok aránya minimális, 1 % alatti, s ahol valamivel több is van (a legnagyobb muszlim arány Argentínában van, ott is alig 4 %), az ok a XX. századi bevándorlás muszlim országokból.

Ami a zsidókat illeti, egyedül Uruguayban és Szent Márton szigeten van 1 % feletti jelenlét.

A marginális vallásokat és az új vallási mozgalmakat illetően, arányuk sehol sem nagyobb 3-4 %-nál. A marginális vallások elsősorban a jehovistákat és a mormonokat jelentik, ezek folytatnak a legaktívabban misszionáriusi tevékenységet. Chuilében és Uruguayban érték el a mormonok a legnagyobb sikert, ott a lakosság 2-3 %-a mormon. A legtöbb jehovista pedig Brazíliában és Kubában van: arányuk 1-2 %. Az új vallási mozgalmak pedig szinte csak a rasztafárikat jelentik. A legtöbb rasztafári Jamaikában van, kb. a lakosság 2 %-a.

Ami a faji elosztást illeti, a térség nagyon különböző. Az alábbi térképen igyekeztem feltüntetni a helyzetet. (A karibi térséget kinagyítottam a jobb láthatóság céljából.)

Egy részről vannak a fehér államok, ahol a lakosság 80+ %-a európai eredetű, kevés volt a gyarmati időkben a néger rabszolgák behozatala, s az indiánok szinte teljesen kipusztultak, csak kis csoportjaik maradtak meg. Ezeket sötétzöld színnel jelöltem.

a nemzetközi szépségkirálynőválasztásokon minden idők legsikeresebb országa Venezuela

Sárgával jelöltem azokat az indián országokat, ahol ma is az indián lakosság legalább 80 %-ot tesz ki, kevés mind a fehér, mind a kevert faj.

A legtöbb volt brit gyarmat néger többségű, itt az indián őslakosság ki lett irtva, a fehér betelepülés korlátozott volt, s a mai lakosság legnagyobb részének ősei Afrikából bevonszolt rabszolgák. Ezek a néger államok, ahol ma is néger a lakosság 80+ %-a. Szín:világoszöld. Ugyanez jellemző a volt francia gyarmatok zömére is.

A másik országcsoport a mesztic államok, ahol nagyon kevés a néger, viszont a lakosság 80+ %-a mesztic (fehérek és indiánok keveréke), viszonylag kevés a tiszta indián és tiszta fehér is. Ezeket narancssárga színnel jelöltem.

Más országokban – fehér-mesztic országok – szinte egyensúly van a fehérek és a meszticek között, ezekben a néger és a tiszta indián kisebbségben vannak. Ezeket piros színnel jelöltem.

Bobby Farell, a Boney M együttes énekese is arubai volt

Másik csoport az indián-mesztic államok, ahol közel azonos arányt foglalnak el a kevert fehér-indián fajúak és az indiánok. Szín: sötétkék.

Végül: 50-80 % közötti néger többség, jelentős mulatt és fehér kisebbséggel, vagy mulatt és indián kisebbséggel: barna.

S 50-80 % közötti fehér többség, jelentős mulatt és néger kisebbséggel: lila.

Továbbá: 50-80 % közötti mulatt többség, jelentős fehér és néger vagy indián kisebbséggel, szín: szürke.

4 ország nem lett beszínezve, ezek Guayana, Peru, Trininad-Tobago, Suriname. Nem tehetők bele ugyanis egyik fenti csoportba se,

Peruban nincs egyik fajnak se többsége. A lakosság 45 %-a mesztic, 35 %-a indián, 20 %-a pedig fehér.

Trinidad-Tobagóban 40-40 % az ázsiai fehér (indiai) és a néger, a maradék pedig a kettő keveréke.

tipikus helyiek (a képen: Suriname elnöke és felesége)

Guayanában és Suriname-ban pedig 35-40 %-nyi ázsiai fehér (indiai) van, 10 %-nyi indiánnal, 20 % négerrel, a többi pedig keverék, valamint kevés európai fehér.

karibi szépségkirálynőválasztás, az egyes országok jelöltjeivel