Ma van a juliánus naptár szerint Karácsony.

A naptárkérdés örök vita ortodox körökben, amióta 1923-ban egy ortodox konferencia megvizsgálta a naptárkérdést és megvitatta, hogy mi legyen azzal a problémával, hogy a naptár elmarad a természettől, azaz lassan siet a naptár a valósághoz képest.

A nyugati naptárreform (XIII. Gregorius pápa) a XVI. században megváltoztatta a naptárkompenzáció módját. Ez azonban nem oldotta meg a fő problémát: a kompenzáció csak egy hosszú, 400-éves időszakon keresztül érvényesül, s akkor is csak részlegesen. Lásd: a téli napforduló ma nem december 25-én van, amikor kellene lennie, hanem 3 nappal korábban.

Az 1923-as konferencia kidolgozott egy új naptárt, az újjuliánus naptárt, mely majdnem teljesen azonos a nyugati gregoriánus naptárnál (bár valamivel pontosabb nála), s megtett pár fő megállapítást:

• a naptár nem dogmatikai, hanem csak kánonjogi kérdés,
• ami a mozgó dátumú ünnepeket illeti, nem indokolt az egyházi ciklust megzavarni, azaz javasolt az eredeti juliánus naptár megtartása,
• ami a fix dátumú ünnepeket illeti, megfontolandó az újjuliánus naptár bevezetése, a hívőkre tekintettel, azért, hogy az egyházi naptár egyezzen a világi naptárral (mely a gregoriánus naptárral egyezik).

Mivel az ortodox részegyházak egy része elfogadta a konferencia ajánlását és a másik rész meg nem (ezek az újnaptáristák és a réginaptáristák), azóta nincs közös, egységes naptár az ortodoxiában.

Az újnaptáristák fő érve: feleslegesen megzavarja a hívőket, ha pl. Karácsony a polgári naptár szerinti január 7-én van és nem december 25-én.

A réginaptáristák fő érve: két eltérő naptárrendszer használata az egyházi naptárban káoszt okoz, semmi értelme kényelmi okokból megváltoztatni egy több évszázados hagyományt, akkor is, ha ez nem dogmatikai jellegű hagyomány.

Kezdetben újnaptáristák csak a görög nyelvű ortodox részegyházak lettek (azaz: a konstantinápolyi, az alexandriai, az antiochiai, a görög és a ciprusi), bár itt sem volt teljes egység: a jeruzsálemi egyház maradt réginaptárista. Aztán sorra csatlakoztak hozzájuk mások is. Mára újnaptárista: az albán, az amerikai, a bolgár, a cseh-szlovák,a román egyház még.

Jelenleg réginaptárista: a jeruzsálemi, a grúz, a lengyel, az orosz, s a szerb egyház. Ezek az elismert, kanonikus ortodox részegyházak, a legtöbb nem-elismert ortodox részegyház (az abház, a macedón, a montenegrói, valamint a 2 ukrán egyház) szintén réginaptárista. A nem-elismert egyházak egyébként teljes mértékben ortodoxok, mind a hit, mind az apostoli folytonosság tekintetében, viszont mivel jogi státuszuk kialakítása nem kanonikus módon történt, nem állnak közösségben a „hivatalos” egyházakkal (itt is azonban vannak egyedi esetek, amikor kvázi-közösség áll fenn mégis).

A lengyelek sokáig újnaptáristák voltak, tavalyelőtt tértek vissza a régi naptárra.

Egyes újnaptárista egyházak esetében sajnos szakadás is történt, azaz a hívek egy kisebb része dogmatikai kérdésnek tekintette a naptárkérdést, így miután az illető részegyház újnaptárista lett, az ezzel egyet nem értők új egyházat alapítottak: ilyen kivált, új réginaptárista egyház létezik Bulgáriában, Görögországban és Romániában. Ezek a szakadár egyházak teljes mértékben ortodoxok, mind a hit, mind az apostoli folytonosság tekintetében, azonban nem állnak közösségben a „hivatalos” egyházakal.

Ami a nem-khalkedóni ortodoxiát illeti, réginaptárista az alexandriai (kopt) egyház, az etióp, az eritreai és az örmény egyház. S a gregoriánus naptárt használja az antiochiai és az indiai egyház.

Ami az asszíreket illeti, két csoportjuk van, pont a naptár miatt váltak ketté, bár manapság ismét egyesülni igyekeznek.

Manapság a régi naptár híveinek egyik fontos érve: legyen december 25. az ateisták Karácsonya, ezzel semmi gond, hiszen így január 7. marad az „igaz keresztények” Karácsonya.

Az új naptár hívei viszont rámutatnak: a Karácsony mint ünnep pont azért került bevezetésre a II. században, hogy keresztény tartalmat adjon az akkori „ateista Karácsonynak”, a téli napforduló ünnepének. Azaz abszolút tévút engedményt tenni az ateizmusnak azzal, hogy most odaadjuk neki a Karácsonyt, csináljanak vele amit csak akarnak, minket nem érdekel, mert nekünk már van egy „igazi” Karácsonyunk máskor.

Nehéz dönteni, mind a két félnek igaza van. A probléma csak olyan területeken nem áll fenn, ahol a nyugati ateista kultúra befolyása jelentéktelen.