Az idei magyar népszavazás a hetedik volt a posztkommunista Magyarországon. Bulgáriához képest Magyarország a népszavazások országa!

Bulgáriában a kommunizmus bukása óta alig két alkalommal volt népszavazás.2013-ban és tavaly. Bulgária azon kevés országok egyike, ahol az NATO-ba és az EU-ba való belépést se előzte meg népszavazás!

Mind a 2 eddigi népszavazás érvénytelen volt. A 2013-as népszavazáson a részvételi arány alig 20 % volt, a tavalyin pedig ennek pont a duplája.

A bolgár népszavazási szabály a magyarnál is keményebb. Míg Magyarországon az az érvényességi követelmény, hogy a szavazók legalább fele vegyen részt, Bulgáriában  a követelmény az, hogy a részvétel érje el a népszavazást megelőző utolsó parlamenti választás részvételi arányát.A tavaly népszavazásnak tehát 51 %-os részvételt kellett volna felmutatni, mivel ennyi volt a részvételi arány a 2014-es választásokon, míg a 2013-as népszavazásnál pedig 60 % volt az érvényességi küszöb (ennyi volt a részvételi arány a 2009-es parlamenti választásokon).

A 2013-es népszavazás témája egyébként az volt, hogy épüljön-e az országban egy második atomerőmű: a szavazók 62 %-a igennel szavazott. A tavalyi népszavazás kérdése pedig az volt, hogy lehessen-e ezentúl interneten keresztül is szavazni: 73 % igennel szavazott.

Az atomenergetikai népszavazás mögött erős politikai érdekek álltak. Az atomenergetika támogatása nagyon magas az országban, viszont Bulgária EU-csatlakozásakor Brüsszel kötelezte Bulgáriát az egyetlen atomerőmű 2 legrégibb reaktorának bezárására. Ez ellen mindig hatalmas felháborodás volt. Az akkor éppen ellenzékben lévő szocialisták igyekezték a témát felhasználni, ami persze hazugságnak bizonyult, mert kormányra kerülve aztán semmi se tettek a témában. A bolgár szocialisták sajátossága, hogy ellenzékben kifejezetten jó dolgokat mondogatnak, majd kormányon az ellenkezőjét teszik. A bolgár szocik a magyar MSZP-hez képest valamivel balosabbak, óvatosabban az oroszellenességgel, nem vallásellenesek, s nem támogatnak a társadalompolitikában liberális célokat, pl. fel se merül az egyneműek házasságának kérdése. Viszont szokásuk a hazudozás.

Én egyébként 2013-ban igennel szavaztam, 2015-ben pedig nemmel. Miért? Igennel, mert a tiszta, olcsó energia híve vagyok. S nemmel, mert az internetes szavazás a szavazatvásárlást hatalmas mértékűvé fogja növelni – szerintem aki nem képes elmenni az urnáig, az ne szavazzon, s kész!

Most novemberben elnökválasztás lesz Bulgáriában (az elnököt közvetlenül választják Bulgáriában 1991 óta, bár hatalma nem sokkal nagyobb magyar kollégájáénál).

Kihasználva azt, hogy valószínűleg ezen nagyobb részvétel is lesz, többen is népszavazást kezdeményeztek. Hiszen ha meglesz az 51 %-os részvétel, a népszavazás érvényes lesz.

Pár kérdésre nem gyűlt össze az elegendő számú aláírás, más kérdéseket pedig alkotmányellenesnek nyilvánított az Alkotmánybíróság. Végül 3 kérdés maradt állva, melyekről népszavazás lesz most novemberben.

Az egyik kérdés: legyen-e drasztikusan lecsökkentve a pártok állami támogatása 1 levára szavazatonként (a  jelenlegi összeg ennek nagyjából a 10-szerese)?

A másik kérdés: legyen-e kötelező a szavazás ezentúl? A kötelező szavazás kérdése Bulgáriában nacionalista, ill. antimuszlim kérdés. Mivel a törökök, a bolgár muszlimok, s a cigányok tömegesen szavaznak (ezt megszervezi mindig a török párt), így a török párt aránya a parlamentben sokkal több, mint a törökök aránya az országban. Ez ellen egyes bolgár politikusok csodaszerként tekintenek a kötelező szavazásra, melyen keresztül aztán a bolgárok is tömegesen fognak szavazni, a bolgárok pedig bárkire is szavazzanak, a török pártra biztosan nem fognak, azaz így csökkenni fog a török párt ereje a parlamentben. Azt hiszem, ezek után érthető, hogy miért szavazott 73 % igennel.

Talán a legfontosabb kérdés pedig: legyen-e megváltoztatva a parlamenti választások szabálya, azaz a jelenlegi majdnem teljesen arányos, egyfordulós, listás rendszer helyett legyen-e kétfordulós, kizárólag egyéni választókerületes rendszer?

Én valószínűleg az egyik abszolút esélytelen elnökjelöltre fogok szavazni, egy baloldali, antiliberális, oroszbarát újságíróra, aki esetleg összeszed majd 2-3 %-ot. Én mindig elvi alapon szavazok, sosem praktikusan (pl. a Gyurcsány elleni népszavazáson is NEMmel szavaztam az háziorvosi díjas kérdésre, pedig akkor se voltam Gyurcsány híve). Ha lesz az elnökválasztásnak második fordulója is, akkor majd eldöntöm, elmegyek-e szavazni, ezt még nem tudom.

A pártfinanszírozási kérdésre nemmel fogok szavazni, ezzel abszolút kisebbségben leszek szerintem. 10-ből 9 ember számára létkérdés a pártok állami finanszírozásának csökkentése.

Nemmel szavazok a kötelező szavazásra is, mivel betarthatlannak tartom, ha bevezetik, ráadásul az esetleges  kényszerszavazók egyszerűen érványtelenül fognak szavazni, azaz az egész ügy célja nem lesz elérve.

S nemmel szavazok szinte biztosan a kétfordulós, csak egyéni körzetes választási rendszerre is. Ha ugyanis ez megtörténik, az összes muszlim körzetben tarolni fog a török párt, a keresztény körzetekben meg az éppen legerősebb bolgár párt túl sok szavazatot fog kapni. Bár elgondolkoztam: egyszer be kellene talán vezetni a brit rendszert, hogy lássa aztán mindenki, hogy marhaság. Ha a kérdés az lenne, hogy legyen a magyarhoz hasonló vegyes rendszer, azt támogatnám, de a tiszta egyéni rendszer butaság.

A bolgár közéletben van pár rögeszme, íme egy pár:

• Jobb lesz, ha a pártok nem kapnak állami támogatást.
• Csak az szavazhasson, aki az országban él életvitelszerűen.
• Ha a képviselőket egyéni körzetes rendszerben választjuk, jobb politikusok kerülnek a parlamentbe.
• A parlamentáris monarchia valamiféle felsőbbrendű valami a parlamentáris köztársasághoz képest.
• A rendőrfönököket és a bírákat válassza a nép.
• A parlamenti képviselők tiszteletdíja legyen azonos a mindenkori átlagbérrel.
• A parlamenti képviselők legyenek visszahívhatóak.
• Legyen ismét kötelezői sorkatonai szolgálat.

Az összes ilyen rögeszme marhaság, de az átlagember nem fogja ezt belátni, míg nem látja a rossz eredményeket.Szóval érdemes lenne ezeket megvalósítani,hogy aztán lekerüljenek a napirendről. 

A „csak az szavazhasson, aki az országban él életvitelszerűen” elvet már megvalósították a 2007-es önkormányzati választásokra, az eredmény totális káosz lett.  Az eredeti cél nem valósult meg: a Törökországban élők ismét jöttek buszokkal a választásokra tömegesen, egy rakás normál polgár viszont nem szavazhatott: összesen kb. félmillió ember nem szavazhatott, mert a „rendszer” szerint nem élt életvitelszerűen az országban. Vicces személyes élmény: elmentünk szavazni a feleségemmel, s míg én szerepeltem a listában, így szavazhattam is minden további nélkül, eközben afeleségem nem szerepelt a listában, s amikor beadtunk panaszt erre vonatkozóan, a központi  választási hatóság visszajelzett, hogy ő  a rendszer szerint nem él életvitelszerűen az országban. Pedig sose éltünk külön. A lényeg, azóta már senki se akar választásokat csak az országban életvitelszerűen élőknek.