Kedvenc liberális olvasmányom a Kettős Mérce.

Igen, liberális, bár ők ez ellen tiltakoznának, mert ők baloldalinak hazudják magukat. Mindenesetre a legjobb magyar álbaloldali blog a Kettős Mérce, a fő álbaloldali magyar megmondóember TGM is gyakran ír oda, amikor éppen nem az ultrajobbos, de legalább nyíltan ultraliberális HVG-nek és Magyar Narancsnak ír.

Szóval mindenkinek ajánlom a Kettős Mérce blogot, aki szeretne megismerkedni, hogyan kell magas szinten, művelten, okosan űzni az álbalos ipart.

Nagyon izgalmas ez az egész paradigma mely az álbalos agyakban létezik. A világ náluk 3 részre oszlik:

• vannak a csúnya fasiszták: ezek azok az emberek, akik támadják a liberalizmust, de nem úgy, ahogy ők,
• vannak a csúnya liberálisok: az ő érdemük kettős, egyrészt viszik bizonyos tekintetben – elsősorban társadalmpolitikai kérdésekben - a „progresszió” zászlaját, ebben nem csúnyák, viszont minden másnak ők is fasiszták, innen ered másrészt az az érdemük, hogy ők a kisebbik rossz,
• s van a tökéletes és teljes igazság tudásával felvértezett „baloldal”: ők, bár természetesen ezek az emberek marxi értelemben cseppet sem baloldaliak.

Ki számít e körök agyában liberálisnak? Nagyjából a tényleges liberalizmus globalista szegmense, azaz azok, akik hisznek a szabad piacban, a szabad kereskedelemben, a nyitott társadalomban, a nemzetekfelletiségben, s abban, hogy mindezek megoldást adnak a világ minden társadalmi és jóléti kérdésére.

Figyelem! A liberalizmus konzervatív szegmense, azaz azok, akik nacionalisták, nem hisznek a nemzetekfelettiségben, nem hisznek a teljes nyitottságban, s nem gondolják, hogy a liberális modell önmagában megold minden kérdést, azaz az állam szerepét is fontosnak tartják vagy pedig éppen ellenkezőleg, az államot csökkenteni akarják, de a nemzeti kereteket helyesnek tekintik – ezek fasisztának minősülnek ezen eszmei kör számára.

A szélsőjobb, az újjobb, a jobbos populizmus ezen körök számára ugyanaz, mint a liberális-konzervatívizmus, ezek csupán lépcsőfokok a fasizmuson belül – a szélsőjobb nyílt fasizmus, a konzetvatívizmus burkolt, míg a többi a kettő között van.

Ezek az emberek baloldaliak? Természetesen nem, az igazi baloldal nem így gondolkodik a világról. Az igazi baloldal számára a kapitalizmushoz való viszony a fő mérce. S számára mindenki jobboldali, aki a tőkés rendet elfogadja, akárcsak kisebbik rosszként is.

Ki akkor ezek? Egy posztmodern zagyvaság, mely lecsíp mindenből valamit, majd azt egy abszurd izévé gyúrja össze. A liberalizmusból veszik a közösségi identitás tagadását, az ultraindividualizmust, a marxizmusból az osztályelméletet, s mindkettőből a messianisztikus hitet az egyetlen igazságban. Figyelem: egyikből se azt veszik, ami JÓ az adott eszmében!

Tulajdonképpen a „ballib” lenne rájuk a helyes szó, ha ez a szó már nem lenne foglalt már valami másra.