Győztek a ballibek Andorrában, legalábbis úgy tűnik, olvasva a sok liberális örömhírt.

Én magam nem is tudtam a meccsről. Sose érdekelt a foci, csak az EB- és VB-meccseket szoktam figyelni, azokból se mindent. Szóval csak magyar liberális örömködő cikkekből tudtam meg, hogy Andorra ellen vesztett a magyar csapat.

Így természetesen már érthető a liberálisok öröme. A magyar liberálisoknak nehéz pillanataik voltak tavaly, amikor a magyarok hatalmas sikereket értek el az EB-n: sokan álmatlanul forgolódtak, mások dühökben függönyt téptek, megint mások imádkoztak az ateisták istenéhez, hogy veszítsen el a lehető legtöbb meccset a magyar csapat.

A liberalizmus torz eszme eleve, de kelet-európai verziója még torzabb. A nyugati liberalizmusnak pl. nem kötelező eleme a saját nép ellenzése, míg keleten ez elengedhetetlen. Nem csak Magyarországon, más kelet-európai államokban is.

A szélsőjobbos magyarázat erre, hogy a liberálisok Magyarországon nem magyarok, hanem zsidók, ezért magyarellenesek. Ez azonban súlyos tévedés. Bár igaz, hogy a modern magyar liberalizmus létrejöttében a zsidók szerepe aránytalanul magas, a zsidó kisebbség és a liberalizmus azonosítása abszurdum. Ráadásul miért van ugyanez a jelenség olyan kelet-európai országokbna is, ahol nehezen lehetne bármilyen zsidó kapcsolatot fellelni? Ez tehát nem etnikai, nemzetiségi, vallási, származási kérdés, hanem tisztán ideológiai kérdés. Egyszerűen arról van szó, hogy a modern liberalizmus számára a nyugati magállamok érdekeinek kiszolgálása alapvető dogma, így minden fronton támadni kell a periféria és félperiféria államainak identitását, még a sportfronton is.

Szóval semmi más, csak hétköznapi liberalizmus, liberalizmus működés közben.