A tudományos ismeretek megszerzéséről, a bizonyítás alapjairól.

I. könyv

Minden tanulás, megfigyelés alapfeltétele a már meglévő tudás. A dialektikus elmélkedés mindkét formája, az indukció és a szillogizmus is feltételezi a már meglévő tudást: az indukcióhoz kell az egyedi dolog mögötti univerzálé, míg a szillogizmushoz kell a kiinduló tételek elfogadása.

Két típusú előzetes tudás létezik: a tények elfogadása (a dolgok létének tudása), a használt szavak értelmének ismerete (a dolgok nevének tudása), ezek külön-külön vagy együtt kellenek.

Az egyes dolgok tudása magában foglalja mindkét típusú előzetes tudást. Az előbbi a magára a dologra való rámutatás, a másik az arról való állítás/tagadás megfogalmazása.

Egy dolog megismerhető egy másik dolgon keresztül is, a hasonlóság alapján. Más módszer két dolog egyszerre való megismerése, ez az egyednek az univerzálén keresztül való megértésén alapszik. Azonban minden esetben szükséges előzetes tudás.

A feltételes előzetes tudás és a végleges megszerzett tudás viszonya lehetőségszerűség és valóságszerűség. Ha nem így lenne, az lenne, ami a Menónban van leírva: vagy képtelenség a tanulás vagy csak azt tanuljuk meg amit már tudunk (visszaemlékezünk rá). Tehát van általában tudás és konkrét tudás.

Önmagában a tudás annak ismerete, hogy egy dolog miért van. Ennek bizonyítása a tudományos tudás, aminek alapja a tudományos szillogizmus, mely valamilyen első elvekből indul ki, melyek elsődlegesek és ismertebbek. Ezek lehetnek ismertebbek a közvetlen érzékelés számára (ezek az egyedi dolgokra vonatkoznak), s kevésbé ismertek (ezek pedig általános jellegűek),

Minden más típusú tudás nem valódi tudás.

A kiinduló elveknek közvetleneknek kell lenniük, ezt azt jelenti, hogy nem előzi meg őket más elv. A közvetlen elv axióma, ez olyan elv, melyet se nem lehet, se nem szükséges bizonyítani, de nélküle más nem bizonyítható.

Tétel pedig az olyan elv, mely szintén bizonyíthatatlan, de nem szükséges a tudáshoz. A feltételes tétel neve feltevés, míg a feltétlen tétel neve meghatározás.

Ami miatt egy dolog az ami - az az dolog ami leginkább és legnagyobb mértékben az, a tudományos bizonyítás azt teszi lehetővé, hogy megismerjük ezt a dolgot. Vannak általunk szeretett dolgok, de még inkább szeretjük azokat az elveket, melyek miatt szeretjük ezeket a dolgokat. Ugyanígy a legjobban azt tudjuk, amiről tudjuk annak az alapelveit, s szükséges, hogy ezeket az elveket jobban tudjuk a következtetésnél.

Téves nézetek a tudományról:

• nem lehetséges tudományos tudás, mert mindent bizonyítani kell: nem igaz, mert vannak bizonyíthatatlan alapelvek,
• minden igazság körkörös érvelésbe torkollik: nem igaz, mert:
  • a körkörös érvelés nem tudományos, nem lehet valami egyszerre előzetes és utólagos, kell lennie csak előzetesnek,
  • a körkörös érvelés valójában önismétlés, márpedig nem lehet bizonyítás az, hogy egy dolgot saját magáról állítunk,
  • a körkörös érvelés csak akkor érvényes, ha A B-ből és C-ből következik, míg B és C meg egymásból és A-ból, ez azonban a bizonyítások ritka esete, ez a megfordítható meghatározásoknál áll csak fenn.

A tudományos tudás olyan tudás, mely a dolgokat egyetlen módon magyarázza. A bizonyításnak szükségszerűnek kell lenni, igaz kiinduló állítások alapján. A bizonyításnak általánosnak kell lennie, azaz mindenre mindig igaznak kell lennie. A tudományos tudás olyan tudás, mely a dolgokat egyetlen módon magyarázza.

Az állítás elemei önmagukban:

• állítmány – az alany lényegi jellemzője, mely benne van meghatározásába,
• az állítmány mint más alany jellemzője, melynek meghatározásában szerepel az állításban szóban forgó alany,
• az egyedi lényeg mint az állítás alanya,
• az állítmány mint az alany természetének kifejezése.

Önmagában = ami önmagában tartalmazza az alanyt vagy benne van, szükségszerűen, azaz ami jellemző a dologra, amennyiben az ő maga. Általánosan = ami önmagában, minden tekintetben igaz.

A bizonyítás alapja az alapfogalom és az általánosság. A szillogizmusban a nagyobb kiinduló tételre és a kisebb kiinduló tételre egyaránt vonatkoznia kell a középső tételnek állítmányként, de ez a középső tétel nem szerepel a következtetésben. (Középső tétel = pl. a „görög” abban a szillogizmusban, hogy „minden görög ember” – „Szókratész görög” – „Szókratész ember”.)

Hibás általánosság:

• ha nincs neme,
• ha a nem nem nevezhető meg, mert pl. a dolgok nem egy nemhez tartoznak,
• az általánosság része valami másnak, mivel ebben az esetben nem elsődleges ez az általánosság.

Az általánosság akkor van fenn, ha abszolút, azaz nincs felette más, s önmagában az, ami. Pl. akkor állítható, hogy a háromszög szögeinek össze annyi mint 2 derékszög, ha ez minden típusú háromszögre igaz, ha mindegyik típusból csak azt hagyjuk meg, ami miatt az háromszög.

A tudományos kiinduló tételek akkor szükségszerűek, ha önmagukban vannak, ennek jellemzői:

• a következtetés csak egyféle lehet,
• a cáfolat jellege, hiszen a cáfolat éppen a kiinduló pont nem szükségszerűségét állítja,
• léteznie kell valós oksági kapcsolatnak,
• változatlanság: ha a bizonyítási eljárás eleme megszűnik, akkor az sose volt igazi tudás.

A szükségszerű következtetés kiindulhat nem szükségszerű közbülső elemből is. De ha a közbülső elem szükségszerű, akkor a következtetés is az. Ha A szükségszerű állítmánya B-nek, s B pedig C-nek, akkor A is C-nek. De ha A nem szükségszerű állítmánya C-nek, de szükségszerű állítmánya B-nek, s B pedig szükségszerű állítmánya C-nek, akkor A is C szükségszerű állítmányának kellene lennie.

Tehát a bizonyításnak szükséges eleme a közbülső elem, mely megteremti a kapcsolatot, valamint az önmagukban lévő kiinduló elemeknél.

A bizonyítás 3 eleme:

• a következtetés,
• az ami bizonyítandó,
• egynembeli sajátosság.

Az axiómák – a kiinduló tételek, azonos nembeliek, melynek sajátosságai szerepelnek az eljárásban.

Általános kiinduló tételek eredménye általános következtetés. Tudományos bizonyítás nem lehetséges járulékos dolgok esetében. Nem általános tétel esetében a következtetés se az. Változó dolgok akkor lehetnek tudományos kérdések, ha a változás ismétlődő jelleget ölt.

Lehetséges mégis két nemhez tartozó elemek keverése a bizonyításban kivételesen, olyan közbülső elem meglétekor, ha mindkét kiinduló elemre jellemző, így alkalmazható két nemre is. Ennek oka: ez az elem egy magasabb nemhez tartozik.

A nemek közti ugrás lehetetlensége miatt se lehetséges az alapelvek bizonyítása.

Igaz tudásunk akkor van, ha mindez teljesül. Azaz a kiinduló tételek helyesek, nembelileg azonosak a következtetéssel

Minden tudományágnak megvannak a maga alapelvei. Ezek nem bizonyíthatóak, s belőlük bizonyítandó minden m-s

Vannak általános elvek, s vannak különös elvek, melyek csak egy adott tudományra vonatkoznak.

Három előfeltétel:

• a nem, melyhez a sajátossághoz önmaga mivoltában tartoznak,
• általános axiómák a bizonyításhoz,
• azok a sajátosságok, melyek alapján a bizonyítás történik.

Axióma – az ami önmagából következően igaznak számít.

Feltételezés – bizonytalan kijelentés, melynek igazságától függ egy kérdés megoldása. Ennek tűnik az is, amit bizonyítás nélkül elfogad valaki, de csakis az ő szempontjából az,

Feltevés – ami bizonyítható lenne, de bizonyítás nélkül elfogad valaki amit valaki vagy nem fogad el, vagy nem rendelkezik a kérdésről véleménnyel.

A meghatározások nem feltevések, ezeket csak meg kell érteni.

Szükséges alapelv az univerzálé, azaz a több elemből az egyre való következtetés, tehát olyan állítmányok, melyek több alanyra vonatkoznak, hiszen mindez nélkül nem lehetne szillogizmus de önálló ideák nem szükségesek.

A lehetetlenség elve (az ellentmondásmentesség elve) nem szerepel egyetlen bizonyításban sem, de magától értetődik. Csak akkor kell kifejezetten említeni, ha a bizonyítás ezt kifejezetten megköveteli, de ebben az esetben is elegendő azt a nagy kiinduló tételben említeni.

a szillogizmus részei:

• nagy kiinduló tétel vagy felső premissza – tartalmazza a közbülső/középső tételt

• kis kiinduló tétel vagy alsó premissza – tartalmazza a közbülső tételt

• következmény vagy konklúzió – nem tartalmazza a közbülső tételt

A harmadik kizárásának elve a lehetetlenségbe vezetésen keresztül szerepel, a nemen belüli meghatározásokra.

Közös alapokat a dialektika adja minden más tudománynak, ezek azok az alapok, melyek pl. a kizárt harmadik eleve, az egyenlő részek elve,, stb. Ezekből az axiómákból mint közös elemből képesek építkezni a bizonyítások.

Mivel minden szillogizmus kérdést jelent, így kell léteznie tudományos kérdéseknek, melyek valamilyen következtetés kérdező alakjai. Az egyes tudományoknak rá jellemző sajátos kérdései vannak.

Az egyes tudományok axiómái nem bizonyíthatók az illető tudomány által. Ugyanígy: több tudományhoz tartozó állítások nem cáfolhatók tudományosan.

Lehetséges tévedések tudományos bizonyításoknál:

• a kérdés nem tudományos: nélkülözi a tudást, vagy a tudás téves,
• induktív alapokból történik a kiindulás,
• paralogizmus esete a kiinduló tételek felcserélésével,
• tévedés a probléma elemzése során: a következmény és a kiinduló pont felcserélése, ez néha egyébként lehetséges, elsősorban a matematikában,
• a középső tételek megsokszorozása.

A tény mivoltának és miértjének tudása két külön dolog. Tudományos szillogizmushoz szükséges, hogy legyen olyan kiinduló tétel, mely nem igényel bizonyítást, mert így elvezet minket a miérthez. Ha nincs ilyen jellegű kiinduló tétel, akkor a következtetés lehet igaz, de nem tudományos, hiszen nem fedi fel a szóban forgó dolog okát.

Ahhoz, hogy tudományos szillogizmus legyen, a nem-tudományos szillogizmus közbülső tételének – ami a legismertebb elem a szillogizmusban – a nagy kiinduló tétel helyére kell kerülnie a tudományos szillogizmusban.

Példa: A – közelség, B – nem pislákolás, C – bolygók:
B igaz C-re, A igaz B-re, azaz A is igaz C-re – ez csak megfigyelés, de nem tudományos ismeret, hiszen a bolygók nem azért vannak közel, mert nem pislákolnak, hanem azért nem pislákolnak, mert közel vannak.

Ha viszont: A – nem pislákolás, B – közelség, C – bolygók:
B igaz C-re, A igaz C-re, azaz A is igaz C-re – ez már tudományos ismeret, hiszen itt már a közelség a középső tétel.

Esetek, amikor csak az indukció működik, de ebben az esetben nincs tudományos megismerés:

• az ok és a hatás nem felcserélhetőek, s a hatás ismertebb,
• a közbülső tétel kiesik mind a nagyobb, mint a kisebb kiinduló tételből (a kettes és hármas típusú szillogizmusokban, a szillogizmusok tipológiája Arisztotelész másik művében található),
• sokszoros távolság az elemek között.

Példa az elsőre: a fal azért nem lélegzik, mert nem élőlény, viszont ez helytelen, hiszen vannak nem lélegzó élőlények is. Példa a harmadikra: a szkíták között azért nincsenek fuvolások, mert nincs náluk szőlő.

A tény és az ok lehet azonban külön tudományok tárgya: abban az esetben, ha az egyik tudomány a másikhoz képest alárendeltségi viszonyban van.

Gyakorlati és elméleti tudás: ha az egyik tudomány a megfigyeléssel, míg a mások a magyarázásával foglalatoskodik, Pl. a meteorológus megfigyeli a szivárványt, míg az optikus tudja az okát.

A háromféle típusú szillogizmusból csak az egyes típus tudományos. Minden más típusú szillogizmus másodlagos.

A közvetlen tétel az, ami közvetlen kapcsolatot teremt, azaz nincsenek köztes elemek, tehát nem bizonyítható közbülső tétellel, csak magukkal az elemekkel.

Nincs közvetlen kapcsolathiány:

• ha A és/vagy B tételnek van neme (ha mindkettőnek van, annak nem kell közösnek lennie).

Vászont közvetlen a kapcsolathiány:

•  ha A és B tételnek nincs neme, s A nem tartozik B-be.

A tudatlanság jellemzően nem a tudás hiánya, hanem egy már tudott dolog félreértelmezésén alapuló téves tudás.

Sok lehetséges hiba abból ered, hogy tévesen kerül feltételezésre közvetlen vagy közvetett kapcsolat vagy kapcsolathiány. Ha a tévedés közvetlen, akkor ez nem okoz gondot, hiszen ez nyilvánvaló. A közvetett tévedés viszont félrevezető következményekhez vezet.

Lehetséges hibák cáfolatkor, csak az első típusú szillogizmusok esetében fordulnak elő - az ellentét kerül bizonyításra (az általános ellentétes állítás bizonyításából nem következik ellentétének hamissága), miközben lehetséges, hogy egyetlen B sem A, közvetlen kapcsolathiánnyal, mégis:

• mindkét kiinduló tétel hibás, hiszen lehetséges, hogy egyetlen C se A, s egyetlen B sem C,
• hibás a kisebb kiinduló tétel: hiszen lehetséges, hogy AC igaz, míg BC nem.

Lehetséges hibák állításkor, az első és a második típusú szillogizmusok esetében fordulnak elő - az ellentét kerül bizonyításra (az általános ellentétes cáfolat bizonyításából nem következik ellentétének igazsága):

• egyes típusú szillogizmusok esete:
  • hibásak a kiinduló tételek: A kapcsolata közvetlen mind C-vel, mind B-vel, akkor viszont nem igaz, hogy egyetlen C se A, s minden B pedig C,
  • hibás valamelyik kiinduló tétel: pl. igaz az AC, hamis a CB, igaz az AC,
• kettes típusú szillogizmusok esete:
  • hibásak a kiinduló tételek: ha pl. minden B A, akkor nincs olyan közbülső tétel, mely igaz lenne az egyikre és hamis a másikra, azaz ha mondunk ilyen tételt, az mindképpen téves következtetés lesz,
  • részlegesen hibásak a kiinduló tételek: pl. néhány A C, s néhány B C, akkor hamis, hogy minden A C, s minden B C, nyilván csak részlegesen,
  • hibás valamelyik kiinduló tétel: pl. CA igaz, de CB hamis, akkor AB hamis.

Nyilvánvaló tehát, hogy közvetlen kapcsolat esetében téves következtetést fog eredményezni, ha bármely kiinduló tétel, vagy mindkettőjük, hamis.

Lehetséges hibás a közvetett tételek esetében, cáfoláskor:

• egyes típusú szillogizmus:
  • a közbülső tétel igaz: a nagyobbik kiinduló tétel lehet hamis,
  • a közbülső tétel igaz, de nem specifikus: a nagyobbik kiinduló tétel lehet hamis,
  • a közbülső tétel nem igaz és de nem specifikus: mindkét kiinduló tétel lehet hamis,
• kettes típusú szillogizmus: bármelyik kiinduló tétel lehet hamis, de csak az egyik.

Lehetséges hibás a közvetett tételek esetében, állításkor:

• a közbülső tétel igaz, de nem specifikus: a nagyobbik kiinduló tétel lehet hamis,
• a közbülső tétel nem igaz: bármelyik kiinduló tétel lehet hamis, de csak az egyik.

Bármely érzékszerv elvesztése magában foglalja a tudás megfelelő részének elvesztését is. Miért? Mert az indukció feltétlenül szükséges, annak az alapja pedig az érzékelés, még az univerzálék megértéséhez is szükséges ez, mert az univerzálék alapja is az egyedi dolgokból levont következtetés.

A szillogizmusok 3 elemből állnak. A szillogizmus vagy állít vagy cáfol valamit.

Dialektikus érvelés esetében csak a hitelességre törekszünk, míg ha az igazságot keressük, akkor valós kapcsolatra is szükségünk van az egyes alanyok és állítmányaik között.

• Véletlenszerű állítmány: nem valódi állítmány szűk értelemben, „az a fehér egy ember” - azért mert a fehérség és az emberség történetesen egybeesnek,
• Nem-véletleneszerű állímány:
  • Lényegi állítmány:
    • a lényeg kifejezése – ez nem is igazi állítmány, hiszen a dolognak a lényegét jelenti, azaz inkább meghatározás, azt mondja mi az alany és nem azt, hogy milyen, az alany és az űllítmány megfordítható,
    • lényegi állítmány szűk értelemben - a lényeg valamely elemének (nem vagy különbség) kijelentése,
  • Nem lényegi állítmány:
    • járulékos állítmány (egy dolog kötelező tulajdonsága ugyan, de nem része lényegének), a 9 kategória valamelyikát illetően mond valamit az aéanyról, mint olyan, lásd „az ember fehér”,
    • egyszerű járulékos állítmány (egy dolog olyan tulajdonsága, mely se szükségszerűen, se általában nem tulajdonsága).

Szák értelemben tehát csak utóbbi három állítmány.

Végtelen sorozatok lehetségesek-e, azaz olyan dolgok (állítmányok), melyek nem lényegi jellemzői egyetlen alanynak se? Ugyanez lehetséges-e alanyok esetében, azaz egy alanynak nincs lényegi állítmánya, de maga az alany lényegi állítmánya másnak, az a más megint másnak, s így tovább: lehet-e végtelen sorozat, akár az állítmányként nem funkcionáló alanytól, akár az alanyként nem funkcionáló állítmánytól számítva? Továbbá ugyanez a kérdés a közbülső tételek esetében is: lehet-e számuk végtelen a szélső tételek (a nagyobb és a kisebb tétel) közt? Ez a kérdés azt is jelenti: lehet-e a bizonyítási folyamat végtelen?
Ha a szélső tételek rögzítettek, azaz felfelé (az univerzálé felé) és lefele (az egyedibb felé) is zártak, akkor nyilván nem lehet végtelen számú közbülső. Mindez ugyanúgy igaz állításra, mint tagadásra.

Állítások esetében nem létezik a szélső tételek végtelenségének problémája.

Az állítmányok száma szillogizmusok esetében véges:

• a lényegi állítmány mindenképpen jelen van a lényegben, s ezek száma csak véges lehet, ellenkező esetben nem lehetne a dolog lényegét meghatározni, a véletlenszerű állítmányok nem játszanak itt szerepet,
• lényegi állítmány és alanya csak akkor fordíthatóak meg, ha nem-faj kapcsolat van, itt sincs azonosságról szó.

Feltételek, hogy egy állítmány alkalmazható legyen a bizonyításban:

• egy alany egy állítmánnyal,
• a véletlen állítmányok nem egymás állítmányai.

Következtetés:

• a közbülső tételek száma nem lehet végtelen,
• az alaptételek esetében nem létezhet közbülső tétel, így bizonyítás se,
• állítás vagy cáfolat bizonyításakor a bizonyítás nem lehet a nagyobb tételen kívül.

A bizonyítás lehet általános és részleges/egyedi, tovább állító és cáfoló. A kérdés melyik a jobb?

Az egyedi bizonyítás előnyei:

• nagyobb tudást ad egy egyedi dologról, hiszen mindig jobb, ha egy dolgot magában ismerünk meg, nem más valamin keresztül,
• az általános önmagában nem létezik, csak az egyedi dolgokban.

Ellenérvek:

• Nem bizonyítás, ha egy dolognak azt a jellemzőjét vesszük elő, ami nem önmagából fakadó jellemzője, ennek megállapításához viszont szükséges az általános ismeret.
• Az általános többet árul el az egyedi dolgokról. Az általános jellemzően örök, míg az egyedek nem.
• Az általános jelentés egyértelműbb.
• A szillogizmus az okra összpontosít, ez jobban kitapintható általános szinten.
• Minél egyedibb a bizonyítás, annál határozatlanabb.
• Az általános bizonyítás egyszerre ad tájékoztatást az általánosról és az egyediről, míg az egyedi bizonyítás csak az egyediről.
• Ami általános, az közelebb áll az alapelvekhez.
• Ha ismerünk egy általános tételt, akkor lehetőségszerűen ismerjük az abból következő tételt is.
• Az általános bizonyítás ész alapú, míg az egyedi bizonyítás érzék alapú-

Azaz az általános bizonyítás a jobb.

Miért jobb az állítás a tagadásnál:

• A kevesebb feltétezésből való kiindulás erősebb. Az állítás csak azt tételezi fel, hogy valami mi, míg a tagadás két dolgot: valami mi és valami más mi nem.
• Két negatív tételből nincs érvényes következtetés, legalább az egyiknek pozitívnak kell lennie.
• Az állító bizonyítás alapvetőbb, mivel nélkülözhetetlen eleme a tagadó bizonyításnak is.

Miért jobb az egyenes bizonyítás a képtelenségbe torkolló érvelésnél:

• A képtelenségbe torkolló érvelés negatív érvelés, tehát mindenképpen gyengébb.
• Az ismertebb, előzetesebb tételből való következtetés pontosabb, míg a képtelenségbe torkolló módszer feltétezi előzetes körülményt is.

Azaz a lehető legjobb bizonyítás az általásom, egyenes, állító típusú.

A tudományok osztályozása. Az a tudomány előrébb való, mely egyszerre a tény milétéről és miértjéről szól. Úgyszintén előrébb való az a tudomány, mely kevesebb alapelemről szó..

A tudomány egysége. Egyetlen tudomány az, mely egy adott nem alapelveiről szól. A legfontosabb jel, amikor elérünk a bizonyíthatlatan alapelvekhez. Ha ezek nem tartoznak azonos nemhez, akkor több tudományról van szó.

A közbülső tételek lehetnek eltérőek, ha azonos nembe tartoznak az alannyal és vonatkoznak rá.

A véletlenszerűség olyan dolog, ami se nem szükségszerű, se nem szabályszerű (azaz igaz az esetek zömében), ezért nem lehet bizonyítás része.

A tudás nem érzet, mert érzékelés útján nem szerezhető általános tudás. Így az érzékelés szintén nem lehet a bizonyítás része (hacsak valaki nem nevezi érzékelésnek magát a bizonyítást).

Ugyanazon tétel bizonyításai közül egyesek igazak, másak tévesek. Ugyanez igaz a kiinduló tételekre is.

Hamis alapokról lehetséges igaz következmény, de csak kivételesen: hiszen ha ezeket a hamis alapokat felhasználjuk más szillogizmusnál, az eredmény immár hamis lesz.

A különböző téves bizonyítások alapjai nem azonosak. A hamisság ugyanis lehet többféle, pl. egymással ellentmondó viszonyban álló tételek lehetnek egyszerre hamisak.

Érvek, hogy az igaz bizonyítások nem azonosak:

• nem minden alapja ugyanaz az alapelv, mivel ezek különbözhetnek nemben,
• még a közös axiómák se mindenhatóak, hiszen pl. egyes dolgokra csak a minőség, másokra csak a mennyiség alkalmazható,
• az alapelvek száma alig kevesebb, mint a következtetések száma, mely végtelen.

A különböző tudományok alapjai a fentiek következtében különbözőek.

Nem minden tétel igazolható. Az alapelvek eltérőek az egyes nemek szerint, s a nemeken belül van végső alapelv.

Nincs azonban ezeknek alapelveknek közös alapelvük, hiszen hiába azonosak a bizonyítás alapelvei, ha egyébként a nemek alapelvei egyediek.

A tudás és a vélemény: a tudás általános, szükségszerű, míg a vélemény ingadozó. Nem lehetnek egyszerre ugyanott jelen.

A tisztánlátás olyan képesség, mely spontánul képes megtalálni a közbülső tételt egy szillogizmusban.

II. könyv

Hogyan végezhető el egy ok vizsgálata? A vizsgálat 4 alapelve:

• Az adott dolog az-e ami?
• Tényleges-e a kapcsolat a dolog és annak jellemzője között. Ehhez meg kell először is találni a középső tételt, hiszen ez adja meg a kapcsolatot – a kérdés az, van-e ilyen középső tétel.
• Miért van az adott dolog? Mi a dolog és jellemzője közti kapcsolat oka? Lásd: a napfogyatkozás oka, hogy a Földről nézve a Hold árnyékot vet a Napra. Itt tehát a kérdés nem az, van-e középső tétel, hanem az, hogy mi a középső tétel.
• Létezik-e az adott dolog? Ez azokban az esetekben szükséges, amikor a dolgot közvetlenül nem vagyunk képesek érzékelni. Ami feltétlenül létezik, az alany, míg ami nem, az az alany minősége. Pl. a (Hold, a Föld és a Nap alanyok, míg a napfogyatkozás a minőségük.

Mi az adott dolog természete, miért létezik? Ez az, amit a dolog meghatározása kifejez, a meghatározás mindig általános és pozitív állítás.

Azt hihetnénk, az első típusú szillogizmus azonos a meghatározással. Azonban ez képtelenség. Nem minden meghatározás bizonyítás, hiszen ja így lenne, minden tudás megszerezhető lenne csak meghatározásokkal.

Azaz a bizonyítás és a meghatározás nem ugyanaz.

Viszont éppen a meghatározás az, ami legközelebbi információt ad a lényegről. Miközben a bizonyítás eleve már feltételezi a dolog lényegét. Mégis: a meghatározás nem éri el a dolog lényegét, annak megismeréséhez bizonyítás szükséges.
A bizonyítás éppen azt bizonyítja mi egy dolog.

Példa:

• a matematikus, előre elfogadva a háromszög meghatározását, bizonyítja a háromszög létezését, azaz eleve abból indul ki, hogy létezik háromszög, majd ezt igazolja is,
• de mit is tesz a matematikus az előbbi pontban, hiszen a valóságban nem magyarázta meg mi a háromszög,
• akkor viszont minek a bizonyítás, hiszen már maga a meghatározás már elmondja mi a háromszög, pedig azt se tudjuk létezik-e, ez viszont képtelenség – azaz a meghatározás megadja a jelentést, de nem bizonyítja azt.

Nem keverendő a dolog lényege annak okával. A lényeg létezésének bizonyítása érdekében ismerni kell más lényegeket is, így lehet az egyiket igazolni, míg a másikat cáfolni.

Gyakran előfordul, hogy a dolgokról azok járulékos tulajdonságait ismerjük, s csak aztán a lényegüket. Vagyis először csak járulékosan ismerjük a dolgokat, figyelmen kívül hagyjuk a lényegüket. Bizonyos értelemben a dolgok létezésének ismerete lényegüket ismeretét jelenti.

Az egyetlen módja annak, hogy megismerjük a dolgok lényeget a bizonyítás, de maga a lényeg nem bizonyítható.

A négy ok, a következőkre vonatkoznak:

• a dolog lényege,
• a létezés szükségessége,
• a mozgás elve,
• a dolog célja.

Ezek a Metafizika című műben vannak részletezve.

A hatás vajon az okból ered? Lehet, hogy a hatás oka nem az, amit gondolunk, de amennyiben ez a kapcsolat biztos, akkor tényleg elmondható: az ok és a hatás együtt járnak. Ha az ok általános, szükségszerű, hogy a hatás is az legyen.

Nem ismerhetjük meg az alapelveket bizonyítással, csak a közvetlen elveken keresztül. Az egyetlen módja a megismerésnek az érzékeken keresztüli, úgy tűnik, hogy minden élőlénynek veleszületett képessége az érzékelés. Ez lehetővé teszi, hogy megismerje a dolgokat és megítélje azokat. Azt is lehetővé teszi, hogy emlékezzen, mivel az emlékezet az érzékekből származik. Azaz az érzekelésbe bele vannak táplálva ezek az alapelvek, melyeket indukcióval érünk el.

A gondolkodés egyes alakjai lehetnek igazak és hamisak is, mások mindig igazak, ez utóbbiak a megérzés és a tudományos tudás.

Mivel nem lehetséges tudományos tudás az alapelvekről, hiszen nem lehet őket bizonyítani, a megérzés adja meg őket. Azaz a tudományos gondolkodásnak is a megérzés az alapja.

A tudomány eredeti forrása megragadja az eredeti alapelveket, míg maga a tudomány egésze hasonlóan kapcsolódik hozzá. Azaz a megérzés az alapelvek alapelve, ez az általános alapelv. Az egyes tudományok viszonya vizsgálatuk tárgyával ugyanaz, mint ami a megérzés viszonya az egyes tudományokkal.