Mármint politikusok között.

Nem olyan esetekre gondolok, amikor véleményem erősen megváltozott, hiszen ez természetes: az ember nyilván nem kedveli többé ugyanazt a politikust, ha már nem ért egyet véleményével.

Olyan esetekre gondolok, amikor véleményem nem változott drasztikusan.

Magyar politikusok között az első ilyen esetem Csurka István. Miután személyesen láttam mit művel, hogyan viszonyul saját híveihez (lenézte és megvetette őket), többé vállalhatatlannak találtam. Hozzáteszem: közírói tevékenységében nem csalódtam. Azt hiszem ő volt az az eset, amikor valaki alkalmas politikai elemzőnek, de alkalmatlan politikusnak. Nem azt mondom, hogy mindenben egyetértettem vele, mert pl. nacionalizmusa és a antiszemitizmusa mindig távolt áll tőlem, de nagy vonalakban egyetérttem alapvetéseivel.

A másik akiben nagyon csakódtam, az Szél Bernadett. Végig azt hittem, taktikázik pártja érdekében, majd mára kiderült: pártja végső likvidálása volt feladata. Pedig szükség volt az LMP-re, olyan pártra, mely gazdaságilag baloldali, rendszerkritikus, miközben kultúrálisan liberális. Ilyen pártként elsősorban a ballibek szemében volt szálka. Most, hogy az LMP felétel nélküli kapitulálációt írt alá Gyurcsyány előtt minden elveszett. S ennek elérésben a legtöbbet Berni tette.